Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

A valóság hősei S zavahihető történészek már régen kimutatták, hogy ama bizonyos esős március idusán, kereken száznegyven esz­tendővel ezelőtt, Petőfi sokhelyütt elszavalta a Nemzeti dalt, csak éppen a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél nem tette ezt, noha emléktábla hagyományozza nemzedékről nemzedékre e legendát. S nehogy azt higgyük, hogy Hatvány Lajost, akitől e ténymegállapítás származik, a legendarombolás, netán vala­miféle deheroizálás szándéka vezette. Hiszen egy életet szánt Petőfi munkásságának tanulmányozására, rövid életútjának min­den létező dokumentumát felkutatta, s ugyancsak bajos lenne feltételezni, hogy e lelkes kutatómunkában negatív érzelmek vezették volna. Öt is és másokat is, akik nem a frazeológiában, hanem a tények következetes felkutatásában látták az igazán forradalmi cselekvést, s az 1848-49-es polgári demokratikus for­radalom és szabadságharc méltó megbecsülését - a realizmus igénye vezette. Mert a történelem lehet az élet tanítómestere, de kizárólag abban az esetben, ha a históriát annak láttatjuk és látjuk, ami valójában. És ez minden emlékezés értelme is. Persze, nélkülözhetetlen a kegyelet, a tisztelgés aktusa. Valóban szükség van arra, hogy nemcsak számon tartsuk elődeink teljesítményeit, hanem emberi vállalásaik, elszánásuk merészségét is ismerjük el. Az az ünnep azonban, amely a koszorúk elhelyezésével kimerül, amely nem több mint egy főhajtás a hősök és a nem hősök, azaz, az egyszerű cselekvő emberek emléke előtt - óhatatlanul frá­zissá alacsonyul, amely pedig mai hétköznapjaink iránytűje is lehetne. Március 15-én pedig fel kell tennünk ezt a kérdést, s valójá­ban feltehettük ezt az elmúlt százharminckilenc év alatt minden évfordulón, hogy voltaképpen ki a reális politikus? S egyálta­lán „forrófejű" fiatalemberek csináltók-e 1848-at, avagy meg­fontolt, a kor valóságos lehetőségeivel tisztában levő politiku­sok? Mert Petőfiről eléggé elterjedt tévhit, hogy inkább érezte, mintsem tudta, hogy mit kell tennie: És „forrófejű" volt-e Kos­suth Lajos, aki 1849. tavaszán - sok-sok külpolitikai érdek elle­nére, nem is beszélve a belpolitikai ellenállásról — befejezte a forradalom ügyét, s detronizáltatta a Habsburg-házat a debre­ceni nemzetgyűléssel? És a heveskedés, az előre — nem — lá­tás hozatta meg, például, a már Szegeden ülésező nemzetgyű­léssel az akkori Európa -, s talán az egész világ - első' nem­zetiségi törvényét? Hiszen jószerivel elsorolhatjuk azokat az úgynevezett észérve­ket, amelyek a fontolva haladás mellett szóltak, amelyek foko­zottabb óvatosságra intettek, amelyek szerint inkább várni kel­lett volna, s jobban figyelembe venni, hogy Anglia aligha örül az európai szórazföldön egy törvényes uralkodóházzal szembeni fellépésnek, s hogy ugyan a Szent Szövetség rendszere a múl­té, de az orosz cár nemcsak Nopóleon ellen volt kész hadba szállni, megfékezendő a forradalmi hullám terjedését, s nemcsak saját nemesi forradalmárait lövette halomra, 1825 decemberé­ben Pétervórott, honem kész lesz a magyar szabadságvágyak ellen is fellépni. .. Igen, voltak olyartok, s a progresszió táborán belül, akik már­cius 15-én előre látták Világost is, sőt a kegyetlen megtorlást. Például Széchenyi István, aki olyan sokat tett azért, hogy a sárba és nyomorba töppedt Magyarország ráébredjen elmara­dottságára, de a forradalmat, a gyökeres szakítást a múlttal már nem volt képes vállalni. De az ő tevékenysége nélkül 1848. március 15. be nem következhetett volna. Hiszen az a cse­kélyke ipari háttér, ami a magyar szabadságharc egy eszten­dőjét életképessé tette, mindenképpen az ő műve volt. De elkö­vetkezett az a pillanat, amikor már kevés volt az akkori Euró­pa legtehetségesebb és legreakciósabb diplomatájával, Metter­nich herceggel való alkudozás. Amikor a fejlődés üteme mór messze gyorsabb volt, mjnt az ilyen úton elérhető - minimális — haladás. Petőfi nem volt „forrófejű" fiatalember. És Arany János sem a pillanat hatása alatt írta a Nemzetőrdalt. És Kossuth Lajos sem azért folyamodott a végső eszközökhöz, tehát Közép-kelet- Európa e távoli szögletében a köztársaság oly ismeretlen és ve­szedelmes — mármint a monarchikus Európa számára annyira ellenszenves - intézményének bevezetéséhez, mert az indulat elhomályosította látását, Az erőviszonyok valóban egyenlőtle­nek voltak, De az sem kétséges, hogy az a Magyarország, amely 1849 derekán köztársaság lett, amely célként tűzte ki az or­szág lakosságának többségét alkotó nemzetiségekkel való meg­békélést és polgári együttélést - a jövő útja volt. Petőfi és Kossuth, Szemere és Teleki László világosan felismerték — még­pedig gondosan készülve a majdani történelmi szerepükre -, hogy a fejlődés útja merre vezet. Érdemes, noha a kérdés történetietlen, egyetlen pillanatra ar­ra gondolni, hogy mi lett volna, ha. . . Mi lett volna, ha hetven esztendővel később, 1918. azokra a reformokra építkezhet, ame­lyeket 1849. kezdeményezett. . . Hiszen még egy évtized sem telt el, s már Königsgrötznél a Monarchia csaknem halálos tőr­döfést kapott a poroszoktól. Tizennyolc esztendővel március idu­sa utón, Deák Ferenc a kiegyezést előkészítő irataiban - a korra egyáltalán nem jellemző hallatlan merészséggel - majd a detronizáló országgyűlési nyilatkozat gondolatait idézi visz- sza. Majdnem szó szerint... Mert ő is tudta, hogy a lehetsé­ges fejlődés útja nem lehet más, mint a polgári, a népességi viszonyait reálisan látó, a feudalizmustól megszabadított ország. Nem a kétségbeesett elszántság, nem a lendület ereje, nem is valami költői jó szándék vezette azokat, akik 1848. március 15-én, és az azt követő 17 hónapban a harcot vállalták. Ök Magyarország jövőjét érezték meg. Ha tetszik, ők voltak a reálpolitikusok, s nem azok, akik március idusába mór belelát­ták Világos szomorú aktusát, Haynau rémuralmát, Bach korsze­rűtlen és rettenetes rendszerét. A reális politika ugyanis a jövőbe lát. Kicsit tovább, mint a holnap. A holnaputónba kíván tekinteni. De ehhez az szükségeltetik, hogy ismerjük a tényeket. Ahogyan Pető­fi tanulmányozta a francia forradalom történetét, mely bibliája volt, hogy úgy ismerje valaki az ország gazdasági reáliáit, mint a Védőegyletet szervező Kossuth. S az is szükségeltetik, hogy ne a legendáknak higgyünk, kapcsolódhatnak azok bárha a múzeum lépcsőjéhez, avagy, ha azt akarják elhitetni velünk, hogy 1848-49. szép álom volt csupán. Az volt a valóság. Tiszteljük a valóság hőseit. AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 63. SZÁM ARA: 1,80 FT 1988. MÁRCIUS 15., KEDD ¥b-ülés Szécsényben és Balassagyarmaton Kimagasló eredmény a társadalmi munkában Ülést tartott hétfőn Szé- csény Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, ahol szó volt többek közt a költ­ségvetési üzem múlt évi gazdálkodásáról, idei terve­iről. Pifka Vince osztályve­zető előterjesztésében az 1987. évi társadalmi munkát értékelte. Elmondta, hogy ennek értéke — 12,4 millió forint — meghaladja a ta­valyit. Az egy főre jutó ösz- szeg több mint 1800 forint. A lakosság önkéntes hozzá­járulása, 13 ezer forint, amely a téglajegyek értékesítésé­ből származó bevétel. A társadalmi munkaérték 43,3 százalékát a lakosság, 50,8 százalékát az intézmé­nyek, vállalatok, szövetkeze­tek végezték. A fejlesztési költséget kímélő társadalmi munka javarészével a II. Rá­kóczi Ferenc Művelődési Ház építését segítették. így ke­rült sor 950 folyóméter jár­da, Pösténypusztán a temető kerítésének, valamint a te­metőn belüli járdák elkészí­tésére. Kimagasló eredményt nyúj­tott a társadalmi munkában a szécsényi termelőszövetke­zet: közel 3 millió forinttal járult hozzá a feladatterv megvalósításához. A BRG négy hőtárolós villanykály­hát adott az ifjúsági ház­nak, emellett csaknem fél­millió forint értékű munká­val járult hozzá a kulturá­lis és kommunális ágazat mű­ködési kiadásaihoz. Az ÉPSZÖV az új műve­lődési ház villanyszerelését vállalta. A téglagyár és az erdészet a városszépítésben, a beruházásoknál, a tavaszi, őszi lomtalanítási, a tiszta­sági akcióban pedig szinte valamennyi gazdálkodó egy­ség aktívan közreműködött. A vb ülésén megállapí­tották, hogy a társadalmi munkák szervezése és vég­rehajtása eredményes volt. (Folytatás a 2. oldalon) Emelkedik az erőszakos, garázda A Bolyai gimnázium KISZ-szervezete a mozgalom legmagasabb elismerését kapta Bensőséges ünnepségre ke­rült sor hétfon Salgótarján­ban, a Bolyai János Gim­náziumban. Az iskola KISZ- alapszervezetét a KISZ Köz­ponti Bizottsága Vörös Ván­dorzászlajával jutalmazták, kimagasló mozgalmi tevé­kenységéért. A nevezetes esemény az intézmény di­ákjainak megemlékezésével kezdődött: az 1848-as for­radalom és szabadságharc történelmi mozzanatait idéz­ték a lelkes szavalatok és az énekkar hangulatos műsora. Üj KISZ-tagökat is avat­tak ebből az alkalomból, aki­ket Nagy László, a megyei KISZ-bizottság titkára kö­szöntött. Hangsúlyozta, hogy ma csak komoly, végiggon­dolt, felelős egyéni döntés alapján szabad vállalni a mozgalmi munkát, amely­nek szerep« ma az iskolák­ban érzékelhetően változik. A fő hangsúly már nem a szabad idő hasznos eltölté­séhez adandó segítségnyúj­táson van, hanem a tudatos politizáláson. Nagy László emlékeztetett a? iskolákban is alacsony aktivitásra, és arra, miiként lehet változ­tatni ezen. Befejezésül az intézmény KlSZ-alapszerve- zetének érdemeit ecsetelte. A KISZ Nógrád Megyei Bizottsága úgy értékelte, hogy a szervezet az iskola éle­tének alakításában példamu­tató eredményeket mondhat magáénak. Kimagasló telje­(Folytatás a 2. oldalon) Átadják a KISZ-KB Vörös Vándorzászlaját. Á SZOT elnökségének állásfoglalása A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnök­sége állásfoglalást bocsá­tott ki a Minisztertanács" nak az áremelkedések mér­séklésére elfogadott irány­elveiről. Az állásfoglalás rámutat: a Szakszervezetek Országos Tanácsa február 19-i ülésén hangsúlyozta, hogy érdekképviseleti, ér­dekvédelmi funkciójának igényesebb ellátásával is hozzá kíván járulni a bel* politikai stabilitás fenntar­tásához, a gazdasági, társa­dalmi problémák feltárásá­hoz. Ezért rendkívüli fon­tosságot tulajdonít annak, hogy az árak emelkedése ne haladja meg az 1988-ra tervezett 15 százalékos mér* téket. A SZOT elnöksége üd­vözli a kormány irányelveit és erősíti mindazokat a szándékokat, amelyek az ár­színvonal növekedését a tervezett határon belül tart­ják. Az elnökség felhívja a szakszervezeti szerveket, központi vezetőségeket, a területi és vállalati szak- szervezeti testületeket és tisztségviselőket, hogy tár­sadalmi felelősségüket át" érezve segítsék elő az inflá­ció mérséklését. Felkéri őket, segítsenek tudatosítani, hogy a terme­lői árak indokolatlan eme­lése a vállalati közösségnek is csak átmeneti hasznot hozhat, ezzel szemben sú­lyosan károsítja a fogyasz­tókat, az egész szakszerve" zeti tagságot. A SZOT el­nöksége ezért szükségesnek tartja, hogy támogassák azo­kat a helyi és országos tö­rekvéseket, amelyek a jobb minőségű és szervezettebb munkavégzést célozzák, mert csak a jó minőségű, korszerű, takarékosan elő­állított termékek tömeges piaci jelenléte segíthet az infláció megfékezésében. A szakszervezetek a meg­valósítás cselekvő részesei* ként tovább folytatják tár­sadalmi ellenőrzési tevé­kenységüket, tapasztalatai­kat továbbra is a nyilvános­ság elé tárják, hogy a köz­vélemény folyamatosan is­merje az árak alakulását és annak indokait. Ugyanok* kor javasolják a kormány­nak, az illetékes állami szer­veknek, hogy az eddigiek­nél következetesebben és nyilvánosan járjanak el a tisztességtelen termelői és kereskedelmi áralkalmazás és a fogyasztói érdekek megkárosítói ellen. A megyeszékhely rendjének és közbiztonsá­gának helyzetéről hallgat­tak meg tájékoztatást a Hazafias Népfront városi el­nökségének hétfői ülésén Salgótarjánban. A megjelen­teknek Szigetvári János rendőr alezredes, a Salgó­tarjáni Városi Rendőrkapi­tányság vezetője az erősza­kos, garázda bűncselekmé­nyekkel kapcsolatosan el­mondta, hogy ezek száma emelkedik, csakúgy, mint a személy elleni támadásoké. A vagyon elleni bűncselek­mények túlnyomó részének az anyagi haszonszerzés az indítéka. Sajnálatos módon megsza­porodtak az államigazgatás és a személyek javai elleni bűnelkövetések. A garázda­ságnak a külföldi diákok itt- tartózkodása az egyik oka. Mindinkább emelkedik a jól szervezett bűncselekmények száma. Jelenleg Salgótar­jánban a pincefeltörések, az üresen álló lakásokba való behatolások a legjellemzőb­bek. A gépkocsifeltörések során főként — nagy értékű berendezéseket — magnó­kat, videókat — tulajdoní­tanak el. Szigetvári János ezután a közutak rendőri ellenőrzé­séről szólt, összegzésében kiemelte, hogy az aktív rend­őri fellépés eredményeként tavaly csökkent a közúti bal­esetek száma; halálos kime­netelű egy volt. Ittas vezetés miatt is egy­re több gépkocsivezetőtől kell megvonni a jogosít­ványt. (A megye gépjármű­állományának több mint 40 százaléka Salgótarjánban van, s ide kívánkozik, hogy évente mintegy 1500-an sze­reznek gépjármű-vezetői engedélyt.) A baleseti sta­tisztika mutatói lehango­lóak. A gépjárműkárok érté­ke évről évre nő. A közrendre, közbizton­ságra jellemző, hogy a la­kosság és a körzeti megbí­zottak kapcsolata a legköz­vetlenebb. Az ő munkájukat 86 önkéntes rendőr segíti. A salgótarjáni rendőrkapi­tányság eredményesen lép fel a bűnelkövetőkkel szem­ben, a közrend és közbiz­tonság megóvása érdekében. Ünnepélyesen, kato­nai tiszteletadással von­ták fel hétfőn a Magyar Népköztársaság . állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. A március 15-e előestéjén, az 1848-as márciusi forradalom, s az azt követő szabadság- harc emléke előtt tiszte­legve felvont állami lo­bogó megkülönböztetett ünnepi külsőséggel is jelzi: az évfordulót nem­zeti ünnepeink sorában tartjuk számon. bűncselekmények száma köz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom