Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-12 / 36. szám

2 NOCRAD 1988. február 12., PÉNTEK Előrehaladás az afgán kérdés rendezésében Ziaul Hak pakisztáni el­nök fogadta, majd vacsorán vendégül látta szerda este Julij Voroncovot, a Szovjet - unió első külügyminiszter­helyettesét. Az elnöki palo­ta szóvivőjének közlése sze­rint szó volt a szovjet csa­patok afganisztáni kivonásá­nak ütemtervére beterjesz­tett új indítványról, az Isz­lámábád és Kabul közötti közvetett tárgyalások követ­kező genfi fordulójáról és az afgán kérdés rendezésére tett diplomáciai erőfeszíté­sekről. i A külügyminiszter-helyet­tes iszlámábádi látogatása az első magas szintű közvetlen érintkezés a Szovjetunió és Pakisztán között az utóbbi fél évben. Julij Voroncov szerdán találkozott Zain Nu- rani külügyi államminiszter­rel és Abdul Szaftar első külügyminiszter-helyettessel. A tárgyalásokon érintették az afganisztáni probléma­körrel kapcsolatos összes té- .mát. Iszlámábád üdvözölte a Mihail Gorbacsov által be­jelentett kezdeményezést azt, hogy a szovjet alakulatokat tíz hónap alatt ki akarják vonni a közép-ázsiai ország­ból. (A visszavonulás május 15-én megkezdődhetne, ha március közepéig Genfben megszületik az átfogó ren­dezési egyezmény Pakisztán és Afganisztán között.) Mindazonáltal a pakisztáni vezetés két megszorítással is élt: egyfelől jelezte, hogy a csapatkontingens kivonása nyolc-kilenc hónap alatt is befejeződhetne, másfelől cél­zott arra, hogy a megálla­podás aláírásáig meg kelle­ne alakulnia a koalíciós ka- buli kormánynak. Az afganisztáni rendezést célzó tárgyalásokon a szük­séges négy dokumentumból háromnak az egyeztetését befejezték. Ami a negyediket — a szovjet csapattestek ki­vonulásával foglalkozót — illeti, a politikai döntés eb­ben is megvan. Már csak a konkrét lépésre várunk a pakisztáni féltől, csakúgy mint az Egyesült Államoktól és a gerilláktól — mondotta Nijaz Mohammad Momand, az Afgán Népi Demokratikus Párt KB PB tagja, a KB tit­kára a Szelszkaja Zsizny cí­mű szovjet napilapban szer­dán ismertetett interjúban. — A béke szavatolása or­szágunkban és a térségben a fő, az elsődleges feladat for­radalmunk sikere és jövőnk érdekében — hangoztatta a vezető afgán politikus. — A társadalmi folyamatok kö­zött kiemelkedő fontosságú a baloldali erők egységes tömbjének megteremtése. A nemzeti megbékélés politiká­ja lehetővé tette a munka objektív vizsgálatát és ko­moly sikereket értünk el. Csak Afganisztán ádáz el­lenségei nem tudtak máig sem építő programmal elő­állni, a háború folytatására törekszenek. Mi készek va­gyunk velük is a párbeszéd­re, de ők békés javaslata­inkra a háború folytatásával válaszolnak — tette hozzá. Az elmúlt év eredményei­ről Momand elmondta, hogy 3200 falu lakossága állt át a kormányhatalom oldalára, több, mint 110 ezren tértek vissza az országba. A fegy­veres csoportok 40 ezer tag­ja tette le a fegyvert. Hiva­talos szervek kezdeményezé­sére /12 ezernél többen, kap­tak amnesztiát. (MTI) Jugoszláv történész zavarban Új miniszter- elnök Dél- Koreában Ro Te Vu megválasztott dél-koreai elnök Li Hjun Dzsae közgazdász profesz- szort nevezte ki csütörtö­kön miniszterelnökké. Az új kormányfő és a még meg­alakítandó kormány febru­ár 25-én lép hivatalba. Az 58 éves Li korábban a szöuli egyetem rektora Volt,. nem tagja egyik poli- ■ tikai pártnak sem. Annak idején, az egyetem vezető­jeként keményen bírálta a távozó Csőn Tu Hvan elnö­köt a tüntető diákokkal szemben alkalmazott poli­tikáért. 1985-ben a kormány zat menesztette őt az egye­tem éléről, amiért nem volt hajlandó kizárni a tünteté­sekben részt vevő hallgató­kat. Dusán Plencsa jugoszláv történész, aki korábban azt állította, hogy az osztrák államfő, Kurt Waldheim „háborús bűnösségét bizonyí­tó táviratra” bukkant, csü­törtökön kijelentette: sosem látta a „távirat” eredetijét. Dusán Plencsa a Reuter brit hírügynökségnek kije­lentette, hogy egy magas rangú nyugdíjas jugoszláv katonatiszttől szerezte a „távirat” fényképmásolatát. A „táviratot” a jugoszláv hatóságok szerdán hamisít­ványnak minősítették. A kér­déses táviratban Kurt Wald­heim a második világháború idején a német hadsereg hadnagyaként több mint 4 ezer jugoszláviai polgári sze­mély deportálását kérte. Az állítólagos dokumentumot a múlt héten közölte a Der Spiegel című nyugatnémet hetilap. (MTI) Fogadás Irán nemzeti ünnepén Key van Imani, az Iráni Iszlám Köztársaság budapes­ti nagykövete hazája nem­zeti ünnepe alkalmából fo­gadást adott csütörtökön a nagykövetségen. Az esemé­nyen részt vett Berecz Fri­gyes ipari, Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Horn Gyula kül­ügyminisztériumi és Ábra­hám Kálmán környezetvé­delmi és vízgazdálkodási mi­nisztériumi államtitkár. Meg­jelent a fogadáson hazánk közéletének számos más ve­zető képviselője, valamint a budapesti diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tag­ja. (MTI) Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.) gazdasági kérdések szerepel­tek, és csak ritkán kerültek az asztalra lényeges társa­dalompolitikai problémák, bel- és külpolitikai, vagy művelődéspolitikai ügyek. Társadalmunkban meg­erősödött az eltérő érdeke­ket képviselő társadalmi szervek tevékenysége. Üj viszonyra van szükség a kormány és az érdekképvi­seleti szervek között, de az érdekegyeztetés mechaniz­musa még nem alakult ki véglegesen, nem működik szervezetszerűen. Kívánni­valót hagy maga után a kormánynak a végrehajtás ellenőrzésében betöltött sze­repe is. Itt nemcsak követ­kezetességre, hanem sokkal nagyobb rugalmasságra is szükség van, hiszen az igen sok szálon futó megújulás óhatatlanul együttjár téve­désekkel, hibákkal is. Ami a munkamódszert il­leti : a kormányülések ko­rábban szinte kizárólag írá­sos anyagok, főként jogsza­bálytervezetek megvitatásá­val foglalkoztak. Így kevés idő jutott a kölcsönös szó­beli tájékoztatásra, az ál­talánosabb kormányzati problémák kötetlen megbe­szélésére. Külön is szólni szeretnék a kormányzati munka nyil­vánosságáról, nyíltságáról. Eddig is tapasztalhatták a kormánynak azon törekvé­sét, hogy nyíltan beszámol­jon munkájáról mindenek­előtt a miniszterelnök és helyettesei,' a miniszterek mind gyakoribb nyilvános szereplésein, s a szóvivői saj­tókonferenciákon is. A jövő­ben ez a tevékenység még kiterjedtebb, még tudato­sabb lesz. A kormány új munka- módszereiről folyt konzul­tációban meghatározó szere­pe volt Grósz Károlynak, aki az ülést vezette — han­goztatta a szóvivő, reagálva ezzel arra a megjegyzésre is, hogy a miniszterelnök az utóbbi hetekben nem mu­tatkozott a nyilvánosság előtt. Hozzátette: keményen dolgozó miniszterelnökünk is megérdemel időnként egy kis szabadságot. Ezután az újságírók kérdéseire vála­szolt a szóvivő. ki* § § _ Nicaraaua fokkctfítoá & w lippe -./. lm. m m* m •m.-va m » . Símérdi Tamás monctguai levele ....... .... rö.ő.....r,.... . V --------;........-....................... ....- ­Egy este a Plaza Espa- nan, a nicaraguai főváros egyik forgalmas terén külö­nös alakra vetődött a tekin­tetem a gyér közvilágítás és az elsuhanó autók fénycsó­vái közepette. Közelebb ér­ve vettem észre, hogy a hu­szonéves fiatalember, aki egy taxit akart leállítani az úttest szélén, a térdeire tá­maszkodik, mert az alsó végtagjai csonkák. Egy akna volt... A déli fronton, a Costa Rica-i ha­tártérségben történt — me­sélte nekem fáradt beletö­rődéssel. Most munkája, jö­vedelme nincs, arra pedig nincs esélye sem, hogy pénzt kuporgasson össze egy tolókocsi megvásárlására. — Egyik hasonlóan járt társam az NDK-ból kapott tolóko­csit, talán megkísérlek be­szélni az NDK-nagykövettel, hátha tud segíteni nekem is — mondta, és már Diktálta nekem is nevét, lakcímét, reménykedve, hátha én cso­dát tudok tennj és megszer- zem a tolószéket. Nicaraguában a fegyveres harcok elhúzódása és a gaz­dasági visszaesés a végsőkig próbára teszi a lakosság tű­rőképességét — ezt tapasz­taltam 1988 év elején a kö­zép-amerikai ország főváro­sában. lladirokkantakról és háborús halottakról hat és fél év óta szólnak a jelen­tések, érkeznek a' családok­hoz a szomorú értesítések. — Meddig még? Mikor ke­rül sor rám, vagy a hozzá­tartozóimra? — . E nyomasz­tó kérdéseket teszik fel na­ponta aggódva fiatalok és családtagjaik. A La Prensa ellenzéki új­ság a napokban azt írta, hogy naponta átlagban hat­vanén halnak meg a fron­ton. A kormányzat becslése szerint 50 ezer halálos és sebesült áldozata van már ezeknek a tragikus éveknek. Egy nicaraguai ismerősöm — középkorú asszony — fél éve számolt be arról, hogy testvére meghalt a fronton. Most döbbenten hallottam, hogy 18 éves fia is elesett a kormányhadsereg katonája­ként, a kontrákkal vívott harc közben. Szorongva tel­nek napjai, most attól ret­teg, hogy 15 éves fiát is be­sorozzák. Egy családot, melynek tagjaival legutóbb még beszélgettem, már nem találtam meg Managuában. 25 000 dollárért eladták há­zukat és Miamiba költöztek. Tizenéves fiukat roár három évvel ezelőtt Floridába küld­ték, s most elhagyta az or­szágot az egész család, mert a kisebbik, 14 éves fiú kö­zeledett a katonaköteles korhoz. Az emberek fáradtak, v te­hetetlennek érzik magukat és elkeseredettek. Nemcsak a háború, hanem a létfenn­tartási körülmények rom­lása miatt is. Helyi megfi­gyelők szerint a gazdaság aggasztó helyzete a külső nyomás, Nicaragua teljes világpiaci kiszolgáltatott­sága mellett a sandinista vezetés néhány korábbi, kényszerűségből hozott, vagy nem kellően átgondolt döntésével magyarázható. A termelés és az export visszaesése, a megfelelő árualapok hiánya és min­denekelőtt a növekvő hadi­kiadások miatt az utóbbi időben különösep felgyor­sult az infláció. Egy-egy ki­sebb vásárlásnál is sokszor percekig tart a fizetés, a papírpénz számolása. Ennek könnyítésére a központi bank február elején immár forgalomba hozta a százezer cordobás bankjegyeket js, a korábbi 500 cordobás cím­letű papírpénzek felülnyo­másával. Nicaraguai közgazdász ba­rátom szerint egy közepe­sen fizetett munkás 5—600 ezer cordobát keres. Egyete­mi oktató ismerősöm 1 400 000 cordoba fizetést kap. A hiánycikkek szá­mukra elérhetetlenek. Fél kiló hús húszezer cordobá- ba kerül, de az eltorzult arányokat mutatja, hogy a feketepiacon beszerezhető étolaj literjét százezer cor­dobáért kínálják jelenleg. Bár a főzőolaj a legkirívóbb példa, hiánya mutatja azt is, hogy a központi kormány a jegy rendszer keretében egyre kevésbé képes bizto­sítani a dolgozók alapellá­tását. Nicaraguában kettős jegy- rendszer van érvényben. Az egyik kedvezményezettje az állami intézmények és ma­gánvállalatok alkalmazotti rétege. Á számukra kijelölt bevásárlóközpontokban kor­látozott mennyiségben ve­hetnek ruhaneműt, vala­mint nem alapvető élelmi­szereket — így zöldséget — a szabadpiacinál valame­lyest olcsóbban. A szubven­ciók kényszerű csökkentése miatt ezek az árak az utób­bi időben kezdik ’megköze­líteni a szabadpiacit, A má­sik, ellátást szolgáló jegyre mindenki jogosult. Ezen . rizís, bab, olaj, só és szap­pan szerepel, s a biztosí­tott mennyiség ára csak harmada az egyéb, keres­kedői árnak. Bab azonban régóta, olaj hónapok óta nem kapható jegyre. Rizs­ből például egy kiló jut csak kedvezményesen egy személyre egy hónap alatt. Ez a mennyiség csak a fo­gyasztás töredékét biztosít­hatja, s a családoknak dön­tően a szabadpiachoz kell(ene) fordulniuk. A sza­badpiaci beszerzést ugyan­akkor könnyedén megen­gedheti magának továbbra is egy szűk, jómódú közép- és felsőosztálybeli réteg. Önkéntesen, nyíltan Az SZKP KB határozata a munkaversenyről Az SZKP Központi Bi­zottsága határozatot tett közzé, amelyben a nyárra kitűzött XIX. országos párt- értekezlet tiszteletére szé­les körű munkaversenyt hirdet meg. A csütörtökön ismertetett határozat értelmében a mun­kaversenyen való részvétel­ről, a vállalt feladatokról önkéntes alapon, a széles körű nyíltság jegyében ma­guknak a dolgozó kollektí­váknak kell dönteniük. A vállalatoknak, az üzemek­nek és a brigádoknak konk­rét célkitűzéseket kell ten­niük. A határozat javasolja a pártszervezeteknek, a mi­nisztériumoknak, a szakszer­vezeteknek, hogy erkölcsileg és anyagilag támogassák a munkaverseny résztvevőit. A tömegtájékoztatási esz­közöknek folyamatosan kö­vetniük kell a munkaver­seny menetét és bőséges tá­jékoztatást kell adniuk róla. (MTI) Görög—török megállapodás a párbeszédről Görögország és Törökor­szág szerdán — Papandreu és özal davosi megállapodá­sát megerősítve — megegye­zett abban, hogy többévi ellenségeskedés után felújít­ják a magas szintű rendsze­res párbeszédet. Ezt Karolosz Papuliasz görög külügymi­niszter és Nuzhet Kandemir török külügyminiszter-he­lyettes jelentette be Athén­ban, tárgyalásaik befejezté­vel. Papuliasz közölte, hogy május 29-től 31-ig Athén­ban és Ankarában egy-egy vegyes bizottság fog konzul­tálni a politikai, illetve a gazdasági kapcsolatok fej­lesztéséről. Júniusban való­színűleg a görög fővárosba látogat Turgut özal török miniszterelnök — mondta Papuliasz. Több mint 30 év múltán ez lehet az első tö­rök kormányfői látogatás Görögországban. Szerdán megállapodás szü­letett a két szomszédos or­szág közötti tengeri és szá­razföldi közlekedés és szállí­tás fejlesztéséről is. Görögország és Törökor­szág között hosszú ideje dúl heves vita a görögök és tö­rökök lakta Ciprus miatt, valamint az Égei-tenger ka­tonai ellenőrzésének kérdé­sében. (MTI) Széles körű amnesztia Vietnamban Minden eddiginél nagyobb mérvű közkegyelmet hirde­tett meg a holdújév alkal­mából a vietnami kormány. Mostantól mindössze 150 ember marad átnevelőtá- borban. Phan Quang tájákoztatási miniszterhelyettes csütörtö­ki nemzetközi sajtóértekezle­tén bejelentette: a holdújév alkalmából meghirdetett amnesztia révén 2586 köz- bűntényes személy börtön- büntetését elengedik, 3820 ember pedig elhagyhatja az átnevelőtáborokat. Közü­lük 1014 az 1975-ben megbukott déli rendszer ka­tonája vagy tisztviselője volt. További 2768 személy szabadságvesztés-büntetését csökkentik. A mostani amnesztia . ré­vén tér haza az átnevelőtá- borból a volt saigoni rezsim egyik hadügyminisztere, a szenátus és a képviselőház volt alelnöke, 22 volt tábor­nok, 121 volt ezredes és 35 volt egyházi személy. Az átnevelőtáborok 1975- ben, a saigoni bábrezsim bu­kása után jöttek létre. Az újraegyesült Vietnam ható­ságai egyetlen halálos íté­letet sem hoztak a volt pol­gárháborús ellenféllel szem­ben, s nem zárták őket a hagyományos börtönökbe sem. Körülbelül ötvenezer ember átnevelőtáborokba került, ahol saját munkájuk­kal kellett fenntartani ma­gukat, ezenkívül politikai oktatásban részesültek. Akik elfogadták a VSZK alkot­mányát és kötelezték magu­kat, hogy nem folytatnak rendszerellenes tevékenysé­get, hazatérhettek családjuk­hoz, munkába állhatták. Mostantól az a 150 em­ber marad az átneve- lőtáborokban, akik nem hajlandók letenni az állampolgári esküt. A hanoi kormányzat egyébként azt fontolgatja, e személyeknek megengedi, hogy az Egyesült Államokba távozzanak, ha Washington befogadja őket. Az átnevelőtáborokba ke­rültek azok is, akiket bizo­nyos fokig szintén a háború áldozatainak lehet tekinteni: a kábítószeresek, prostituál­tak, tolvajok, csavargók. Esetükben gyógykezeléssel, munkára neveléssel, a csalá­di körülmények rendezésével próbálták segíteni a társa­dalmi • visszailleszkedést. Mintegy egvharmaduk eseté­ben ez sikerült is. A vietnami kormány uta­sította az illetékes hatóságo­kat, hogy legyenek a sza­badulok segítségére életük újrakezdésében. A szabadu­lok legtöbbje az ország déli részén élő családjához tér haza. Valamennyiüket ma engedik szabadon, hogy a jövő heti holdújévi ünnepeket otthon tölthessék. Közlekedhetnek a román magánautók Csütörtökön feloldották á magántulajdonban lévő sze­mélygépkocsik közlekedésé­nek tilalmát Romániában. A milícia főfelügyelőségének közlekedésrendészeti igaz­gatósága rövid közlemény­ben bejelentette, hogy ko­rábbi intézkedését, amely a román állampolgárok tulaj­donában lévő személygépko­csik közlekedésének tilal­mára vonatkozott, február 11-től feloldja. Mint ismeretes a milícia február 2-ától rendelte el a tilalmat „a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt”. Az utóbbi napokban az or­szág egész területén enyhe volt az időjárás, a február elején lehullott hó a köz- utakról eltűnt, elolvadt. (MTI) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom