Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6., SZOMBAT NOGRAD 5 Megyei közvéleménykutató-csoport KÖZÖS DOLGAINKRÓL KÖZÖSEN Interjú a csoport vezetőjével A múlt év nyarán születeti meg a politikai döntés: létre kell hozni a megyében egy közvéleménykutato csoportot, az MSZMP Nograd Megyei Bizottsága Okla- * tási Igazgatóságának a keretében. A csoport vezetésével Horváth József né dr. t, az oktatási igazgatóság tanszékvezetőjét bízták meg. — Az országban eddig hat megyei közvéleménykutatócsoport alakult. Némelyek azonos, mások eltérő szervezeti keretek között működnek, de hasonló céllal. Megyénkben milyen meggondolások támasztották alá a júliusi politikai döntést? — A társadalom tudatos irányításához, a politikaigazdasági döntések megalapozottságához, de a napi politikai munkához is elengedhetetlenül szükséges az adott terület közvéleményének tanulmányozása — feléli a megyei közvéleménykutató-csoport vezetője. — Ez politikai és egyben tudományos feladat. Választ adhatunk így például olyan kérdésekre, mint: a lakosság különböző rétegei, hogyan vélekednek egy-egy társadalmi, politikai kérdésről; .milyen az ismeretszintjük az adott témáról; milyen cselekvőkészséggel rendelkeznek a feladat megoldásához?...' Országos szinten folyamatosan végeznek ilyen közvélemény-kutatásokat, és esetenként, egy-egy témára, rétegre specializálódva már megyénkben is volt hasonló felmérés. Napjaink gyorsan változó körülményei, az előttünk álló hagy feladatok azonban szükségessé teszik a rendszeresebb információt nyújtó, tendenciákat is vizsgáló, a megyei sajátosságokat is figyelembe vevő kutatást, segítve a politikai, gazdasági munkát. — Kik tevékenykednek a csoportban? — Főleg társadalmi aktívák. Nyugdíjasok és aktív dolgozók, pedagógusok, orvosok, mérnökök, tanácsi és egészségügyi alkalmazottak, gyári munkások, és bevontuk az oktatási igazgatóság néhány tanárát is. Olyan megyében élő emberekről van tehát szó — mintegy 140 személyről —, akik szívesen vállalnak társadalmi munkát, érdeklődnek a szociológia iránt, szeretnek emberekkel foglalkozni. Munkánkat külsősként nagy tapasztalattal rendelkező intézmények, például a társadalomtudományi intézet, továbbá a közvélemény-kutatásban járatos szakemberek, szociológusok segítik: S természetesen felhasználjuk a más megyékben működő, hasonló jellegű, célú csoportok tapasztalatait is. — Mi történt a megyei csoport életében az alakulás óta? Milyen feladatot teljesítettek idáig? — Reprezentatív felmérést készítettünk az MSZMP KB július 2-i állásfoglalásáA gólya és Buharában, az ősi üzbég városban áll egy magas minaret. Nagyon régen épült, majdnem ezeréves. Fent a minaretben van egy hatalmas gólyafészek. A madár minden ősszel melegebb vidékre röpül, de tavasszal ismét visszatér a fészkébe. Egyszer azt mondta a minaret: — Figyelj csak gólya! Te már nagyon régen laksz nálam. Minden ősszel elköltözöl, de tavaszra ismét megjössz hozzám. Miért nem hozol te nekem soha ajándékot? — Milyen ajándékot akarsz? — kérdezte a gólya. — Hozz nekem egy pár csizmát! ról, a gazdasági-társadalmi kibontakozási programról, a gazdasági demokrácia kérdéseiről. A megye 41 településének kétezer 18 éven felüli lakosát keresték fel a kérdőívekkel munkatársaink. Nem, kor és foglalkozás szerint 500 fős mintákat készítettünk, a népesség-nyilvántartó sorszámai alapján, tehát véletlenszerűen. Példaként említem, hogy Salgótarjánban minden 350. állampolgár nevét írtuk ki. — Első munkájuk milyen sikerrel járt? Arra is gondolva, hogyan fogadták az emberek a kérdezőbiztosokat? — A kérdőívek kitöltésük után titkosak. De a véleményeket sem név szerint, hanem a kódszámok alapján rendszerezzük, aztán számítógépen dolgozzuk1 fel. Az emberek nagy többsége készségesen válaszolt. Né- hányan — főleg az idősebbek — úgy hárították el a kérdést, hogy betegségükre, illetve előrehaladott korukra hivatkoztak, kinyilvánítván, nem tudnak semmi érdemlegeset mondani az adott témában. A 18 éven felüli felnőtt lakosságban ők is benne vannak, és az ő véleményük — mint minden lakosé — fontos a számunkra. Ami a felmérés tartalmi részét illeti: igazolta az elvárásokat, annak ellenére, hogy még nagyon a kezdeteknél tartunk, és nincs megfelelő tapasztalatunk a feldolgozásban. A kapott információk, a vélemények jól orientálják a megyei vezetést, a napi politikai munkában, a döntések előkészítésében, meghozatalában. ^ — Milyen munkával foglalkozik jelenleg a megyei közvéleménykutató-csoport? — Tavasszal újabb 1500 főt kérdezünk meg a gazdaság, a társadalom előtt álló feladatokról, összefüggésekről, s ezt készítjük most elő. Tervünk pedig az, hpgy folyamatossá tesszük a munkát. Mindig egy-egy aktuális kérdésben kérünk véleményt, az említetteknél már szűkebb körökben. ' Éven- 1 te két alkalommal végeznénk felmérést. Ugyanakkor. szeretnénk kiszélesíteni megbízóink körét, vagyis szívesen vállalunk feladatokat a megyei társadalmi szervek, a gazdálkodó- egységek, stb. felkérésére... Köszönöm mindazoknak a tevékenységét, akik a csoport létrehozásában, munkájának beindításában segítettek, (ok) a minaret — Jól van — mondta a gólya —, hozok neked. Ősszel a gólya ismét útnak indult, de tavasszal visszatért Buharába. Eltelt néhány nap. A gólya semmit nem szólt az ajándékról. Először a minaret is hallgatott, aztán megkérdezte: — Mondd csak gólya, hol van az ajándékod ? — Az ajándék? Én meghoztam neked a csizmát, és ide állítottam a földre. De te nem voltál itt, elmentél valahová, és valaki elvitte. — Mit beszélsz? — mondta a minaret. — Te jól tudod, hogy én már ezer éve ezen a helyen állok, és sehová nem megyek el. — No, ha Sehová nem mész, akkor minek neked a csizma? TESTVÉRKIÁLLÍTÁS Sínfektetők \ • . . . . Bátonyterenyén a »Bányász Művelődési Házban tekinthető meg Csáki Pál bányász fafaragó és Csáki László grafikai kiállítása. Felvételeink ízelítőt adnak a 40 szobor és 37 grafikai alkotásból. II Betegvizsgálat Tanulmány fejek Robbanás Napi dolgok Ut a térésámliii A fejlődést nem lehet megállítani. A műszakit sem. Hiába is próbálná valaki, nem menne, legjobb belenyugodni, legjobb megkeresni az előnyös oldalát és azon elüldögélni... Mint annak idején a tévésámlin, a hatvanas évek legelején, vagy inkább az ötvenesek (micsoda ötvenesek!) legvégén. Amikor még főként moziba jártunk, s televíziója is csak néhánynak volt az utcánkban. Hozzájuk mehettünk néha-néha egy világbajnokság, később egy táncdalfesztivál stb. idején. Hónunk alatt vittük a kissámlit. Az volt a tévésámli (ami amúgy meg nem létezett). Békések, mégis hangosak voltak azok az esték. Közösek a dolgok, egyszerre egy- azön helyen zuhantak ránk a képi élmények, s persze, nem hangtalanul. Ültünk a sámlinkon és megbeszéltük azt, amit láttunk. Volt ebben valami nagyon jó, de volt — minek is tagadnánk — valami nem jó. Hogy ugyanis nincs mindenkinek készüléke. Bármennyire is szívesen látott vendégek voltunk, éreztük, nyűg vagyunk valaki (a szomszéd) nyakán. De az élmény, hogy a rádió után (hallgattuk azt is közösen, főként a moszkvait, londonit éppúgy összetartozva a félelemben) most már a televízió is összeköt bennünket a világgal, akkor minden kényelmetlenséget feledtetni tudott. A fejlődésről azonban már akkor is tudható volt, hogy megállíthatatlan, hogy majd mindaz, ami a földkerekséget illeti — jön színesben is, jön háromdimenzióban lézerrel, jön feltartóztathatatlanul, jön kicsiben és még kisebben, egészen nagyban és^táv- irányíthatóan, jön közelről a stúdiókból és jön majd fene tudja hogyan, s honnan műholdas menetben, fantasztikus változatban, olyan kínálatban, ami valóban za- varbaejtő lesz. Ez a „lesz majd” is itt van a küszöbön. Nem lehet megállítani, és még a végét sem lehet tudni. A kis tévésámlik aztán végleg tovavesztek a fejlő- désben. Egy ideig még téma lehetett, hogy a tévénézők, előfizetők száma miként fejezi ki az általános anyagi és életmódbeli gyarapodást, Egy ideig még a . vitathatatlan össztársadalmi fejlődés, gépesedéi, korszerűsödés ténybeli kifejezője volt (elég sokáig) az előfizetők, készülékek számszerű szaporodása. Jó ideje ez már nem téma. Ma nagyobbrészt a tévét szokás okolni sok mindenért, ami elmaradt az életünkből és a közösségi oldalt erősítette. Most a kábeltévé a téma, de gondoljunk arra, hogy valamikor ugyanígy volt érdekes (vagy nem érdekes, csak kikerülhetetlen) a detektoros rádió, a világvevő szuperkészülék, és a tévé, a fekete-fehér, a színes, a táv- kapcsolás stb. Már a video is majdhogynem a múlté. Kis túlzással. A videosámlit a szupervideo, a kinagyítható moziképméret száműzi ezekben a pillanatokban. Nem új találmány ez sem, nálunk, Nógrádban, Balassagyarmaton mutatkozott be januárban és a megyeszékhelyen, a November 7. Filmszínházban február 13 látható (látszik, hogy nem babonásak a műszaki haladás hívei) egy feltehetően bombabiztos videosiker felnagyításával ! A moziüzemiek beszerezték azt a készüléket, ami lehetővé teszi a videofilm vászonra vetítését. Így részben megszűnik a „belül hordott” videosámli is, amit őszintén szólva, a régi kényszernek éreztem, ezért is nem jártam eddig videovetítésekre az amúgy meg nagyon is alkalmas tarjám vídeomoziba. Ez amolyan lázadásféle lehetett. Elegem volt a szomszéd egyetlen tévéjéből, amihez sámlival jártunk annak ide- •jén. „Nem fogok most meg a moziban tévét nézni csak azért, mert neki van videója!” A videosámli amúgy ma mindenütt divatban van, sokam járnak át ide, meg oda, ahol már van ilyen készülék és éppúgy nézik a tévét (videót), mint mi, régiek, régen. Sőt, a video státus lett jó régen, ugyanígy az elektronikus és a tévéhez, csatlakoztatható játékok. ' A fejlődés tehát tart. De időnként önmagát demokratizálja. Olyankor szűnnek meg valóságos és legbelül hordott „sámlik”, kényszerek és kényelmetlenségek. Most, amikor már nincs veszélyben a nehezen megszerzett tévés önállóságom, s tudom azt is, hogy február 13-án egy fenemód ravasz szerkezet kivetíti a megszokott öreg gyöngyvászonra az eddig majdhogynem zárt körben, a video- moziban látható filmeket — lementem magam is a kis kamaraterembe. Mert azért kíváncsi voltam arra; mit véltem. én eddig videosám- lis mozinak. Ragyogó hely, nem js szűnik meg, hiszen videomozi ezután is lesz, csak a választék bővül tovább, a- fejlődés folytatódik. Ragyogó kis hely! Nem hasonlít egyik ismert, egykorvolt tévétulajdonos lakásbe- osztására sem, ezzel szemben maga a kényelem, a hangulat, s az ízlés... A „képes háromszög”; a mozi, a tévé, a video együttes fellépése, a szupervideo mégis felszabadít és nézővé avat hosszú idő után. T. Pataki A KISZ KB lakáspolitikai koncepciója Néhány nap múlva az ifjúsági szövetség különböző szintű szervezeteiben megkezdődik a KISZ KB lakás- politikai koncepciójának vitája — a testület egy héttel ezelőtt fogadta el a lakás- gazdálkodás és intézmény- rendszere átfogó korszerűsítésére vonatkozó és most a KISZ-tagság körében megvitatásra bocsátott javaslat- tervezetét. A KISZ KB új és komplex lakáspolitikai koncepciója tartalmazza a támogatás- politika egységes elveire és eszközeire, a bérlakásrendszer megújítására, a lakásépítés pénzügyi rendszerére és a lakáskínálat bővítésének lehetőségeire vonatkozó javaslatokat. A KISZ elgondolásainak megvalósítása nem igényel az államkasszától többet, mint eddig, hanem a ma meglevő források ésszerű felhasználásával, átcsoportosításával — hosszú távon — önfinanszírozóvá kívánja tenni a lakásgazdálkodást. Lényege: elismeri a lakást, mint speciális árut; a támogatási rendszert úgy változtatja meg, hogy az állam az eddigi gyakorlattól eltérően a jövőben lakások bérlőit, építtetőit támogassa;, a lakáspiacon azonos szereplőként ismeri el a vállalatot, a vállalkozót és a magán- személyt. A tervezet mind a lakásbérlők, mind a személyi tulajdonú otthonokban lakók számára egységes elvek szerint, azonos ■ mértékben biztosít támogatást. A kedvezmény a tulajdonosokhoz, illetve a bérlőkhöz kapcsolódik, a család mindenkori jövedelmi helyzetéhez igazodva, a lakóhelytől és a lakásformától függetlenül, az eg.vüttlakók számát is figyelembe véve. A jogosultságot — a javaslat szerint — ezek alapján kellene megítélni. Emellett fennmaradna az egyösszegű, a gyermekek számától függő szociálpolitikai kedvezmény. A lakásépítés új pénzügyi rendszere — a javaslat szerint — különös figyelmet fordít az előtakarékosságra.
