Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
NOGRAD 1988. február 27.. SZOMBAT Ki mii iu<J?-ra készül az Impulzus Vissza- számlálás: huszonhárom, huszonkettő... „Értsd meg, nem hagyom abba, amig élek, Értsd meg, már Impulzus néven élek, Ameddig élek...'* Fantasztikus buli volt — emlékeztek vissza a srácok az Impulzus együttes bemutatkozó hangversenyére, melyet a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház Vidor klubjában adtak az egyik január végi napon. A zenekari tagok számára pedig nem volt nagyobb elismerés, mint hogy sorra kérték tőlük a dalszövegeket, s elismerően megveregették a bililenytűs vállát: „Na mi van Bilux?” — Tény, hogy nem járt rosszul velünk a művelődési ház — emlékezik vissza a történtekre Oláh Zoltán, az együttes vezetője. — Sőt, megvették a műsorunkat egész évre. Legnagyobb meglepetésemre az amúgy diszkózenéhez szokott srácok nem futottak el az első taktus után, sőt fél nyolckor már telt ház előtt muzsikáltunk. A félhomályban lassan minden erősítő „beáll”, bár a világítás legkevésbé zavarja Szőke Györgyöt abban. hogy új dallamokat keresgéljen szólógitárján. Ketten egy Vermona orgonába próbálnak életet verni, s tulajdonképpen már minden együtt van a próbához, kivéve a dobost, Pakelniczki Tamást. A mátraterenyei Ganz-gyár kuiltúrházának színháztermében vagyunk, s nem kevesebb a tét, mint alaposan felkészülni a közelgő Ki mit tud? megyei selejtezőjére. Az igazgatónő, Kovács Je- nőné minden próbát végigül. Jól tudta, hogy a fiúk a sokkal jobban csengő salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központot hagyták el... — ök is ragaszkodnak hozzám, és én is megszerettem a zenéjüket — mondja, miközben minden rezdülésre figyel, ami a színpadon történik. — Korábbi menedzserük úgy vélekedett. hogy amit csinálnak, az rétegzene, szóval nem volt alkalmuk a kifutásra. Oláh Zoli (Szürke) apósa, aki Homokterenyén él, említette, hogy a zenekarnak szüksége lenne pártfogóra, illetve próbahelyiségre. Örömmel ajánlottam fél szerény lehetőségeinket. Szalai István technikus, új szalagot fűz a visszhan- gosítóba, s Tamás is elhelyezkedett már a dobok mögött. Félesége hamarosan szülni fog, s a kórházi látogatás miatt érkezett késve. Néhány apró igazítás, s az első motívumok után már érezhető, hogy a köny- nyűnek egyáltalán nem nevezhető west-coast stílust választották az unalomig agyongyötört rock- és diszkózene helyett. „Rázd meg könnyedén magad” — szól a dal, s valóban játékos könnyedség Koncert után az együttes árad zenéjük minden eleméből. Rövid demonstráció után — s némi pihenésképpen — terveikről, mindennapjaikról beszélgetünk. — Hallhattad, kicsit vissz- hangos a terem, meg a cucc sem Martin-rendszerű, mégis megszólalunk, — így a zenekarvezető. — Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kedvükért fűiének be minden próbanapon. Ha a szerencseszámunknak hihetünk, idén sok mindent elérhetünk. Ez a szám a 23. Január 23-án volt a sikeres bemutatkozó hangversenyünk, tavaly október 23'án alakultunk, 23- án nősültem, születésnapom is akkorra esik... Csak hát a hőn áhított befutás, illetve lemezmegjelenés késik. Zoli, Gyuri és Csatlós Laci — akiről még nem esett szó, és a basszusgitár húrjait szaggatja —, már jó néhány formációban együtt muzsikáltak. Front, Dexion, Hókuszpókusz, s most az Impulzus, valamennyi ismerősen csengő név. Talán idén... — Évek óta ismerjük egymást — mondja Szőke Gyuri. — Soós Sanyi (Gumi) játszik ritmusgitáron, Rácz Ernő (Bilux) billentyűzik. A zenei alapot otthon „kísérletezem” ki, aztán együtt alakítunk rajta. Szakmája szerint egyikünk sem zenész, höbbiból csináljuk... — Életveszélyes hobbiként — jegyzi meg Zoli —, és életveszélyes tempóval. Addig nem hagyjuk abba, amíg a lemez össze nem jön! — Sokat köszönhetünk az asszonyoknak — teszi hozzá Csatlós Laci (Csati) —, hiszen a próba sok időt elrabol, és az ingázás még ráíetéz, de ők tűrik. — Eddig mindig a célegyenesben jött be „valami” — így Zoli, de most már nem hagyjuk magunkat! — Aki igazán szeret zenélni, nem szabadul — veti közbe Rácz Ernő. S valóban, a szakmák egész garmadája vonul fel előttem. Bilux, — aki a Hívők elnevezésű csoportban már együtt muzsikált Szürkével — a Centrum Áruházban villanyszerelő, Csati hírlapkézbesítő, Tamás a Vegyépszerben hegesztő, Sanyi a megyei szolgáltató- ipari vállalat gépkocsivezetője, Gyuri fűtésszerelő és szakoktató az IKV-nál, Zoli pedig karbantartó asztalos, ugyancsak a Centrumban. Szőke Gyurinak már jelent meg szerzeménye az Első lépés című műsoros kazettán, ám ennél többre vágynak. Márciusban lesz a Ki miit tud? első selejtezője. Ha jól emlékszem, szerepelt már megyei együttes az országos vetélkedőn, s Kék csillagnak hívták őket. Szép sikereket ért el a Fa- nyúf, és a Front is; most az Impulzuson a sor. T. Németh László A keretek okkor kezdtek lazulni, omikor oz öregembert o mentő o balassagyarmati kórházba szállította. Az alacsony, verondós ház gazdátlanul is tartotta magát. Ám a szoba belső rendje megbomlott. A szappan nem került vissza a tartóba, a viaszosvászonnal letakart asztalon o falásnyi kenyér mellett ott maradt a kés is. A harmadik napon az alumini- umlábaskábon maradt ételmaradékot ellepte a penész. A törülköző lecsúszott a ka- losszékről, senki sem tette helyére. . . Ezután az események gyorsan követték egymást. A kis műanyag vödörben megsárgult a víz, senki sem töltött frisset bele. A sötétítőfüggönyt senki sem húzta be éjszakára, összehajtva maradt a nappali ógyteritő is. Aztán megjelent oz első idegen tárgy; egy ottfelejtett gázgyújtó. . . Széthullóff keretek Az öregember meghalt. A gáztűzhelyet átvitték a másik szobába. A cirádás kulccsal nyitható, féltve őrzött komódból eltűnt egy doboz. A könyvesszekrény polcán rés keletkezett: a lexikonok helye. Megváltozott a szétnyitható konyhaasztal képe. Először egy alumíniumból öntött hamutartó, aztán egy porcelán kávéscsésze csúfította el. Emberek jöttek. Először lopakodva, csendesen, csak ° szemük járt nyugtalanul körbe. Később egyre döngőbbek lettek a lépések, felgyorsultak o mozdulatok, hangosabb lett a beszéd. A tárgyak kikerültek o szobából. Helyüket újabbak foglalták el. A hamutartók megteltek csikkel. Váza, benne barka, piros szötteste- lítő, egy rongybaba, mesekönyv, papucsok. A megsárgult fényképek helyére poszterek kerültek a falra. . . A művirágok, gyertyák között kis cserépedény. Rajta egy címkén a név. A posztóruhós beteszi az urnát a falban levő kis fülkébe. Kollégája odatartja a malterosedényt. Az egyenruhás eligazítja a zárólapot, rásimítia a malteros keveréket. A lapot újságpapírral törli le. Elhelyezi a virágokat. Aztán elégedetten megigazítja a sapkáját, zsebre- gyűri a kapott pénzt. Elindul és három lépés után rágyújt egy Románcra. Az átrendezett szobában emberek cigarettázva beszélgetnek. Az ajtót csapkodva gyerekek szaladgálnak. A lakás és lakója elenyészett. Az öregemberből csipetnyi hamu maradt. Az emberrel a keretek is széthullottak. Surányi János Látogatóban Hátraszentimrén Aki Nógrád turizmusán is lendítene Mátra keresztest, a több völgy összetorkolásában megbúvó kisközség — és Nóg- rád megye — határát magunk mögött hagyva, még mindig ködbe burkolózik a táj. Feljebb kanyarogva a kilencszáz méter körüli csúcsok felé, a levegő tisztul, s a tetőre, Mátraszentimrére érve, már igazán üdítő hatással van az utazóra. Ezrek és ezrek egészségét adja vissza a magaslati levegő. Vérszegénységre, tüdőasztmára, légúti megbetegedésekre, Bazedov-kórra éppúgy jó hatással van, mint a városi ember fáradékonyságára, álmatlanságára, étvágytalanságára. De most nem a gyógyulás, nem is a turizmus kedvéért látogattunk a Mátra településeinek egyikébe, hanem Zakupszky Lászlót, a hegység mindenesét kerestük meg, aki nemrégiben a televízióban sugárzott Másfél millió lépés Magyar- országon című filmsorozat, A Mátra gerincén című részében szerepelt. Ebből a műsorból kiderült, hogy vendéglátónk a hegység minden apró zugának szakavatott ismerője, lelkes természet- és környezetvédő, Olyan ember, amilyenből sok kellene, olyan, aki a fiatalabb generáció szívébe és agyába képes beléoltani a „tiszta források” nélkülözhetetlenségét, a tudás iránti vágyat. — Negyven évet töltöttem katedrán, voltam a kereskedelmi és idegenforgalmi bizottság elnökségének tagja, a Mátra-tetői települések vb- elnöke, a HNF helyi bizottságának elnöke... — Sorolja, de rögvest hozzáteszi, nehogy azt higgyük, érdemeit fitogtatja. Csupán azt szeretné érzékéltetni, mennyi minden foglalkoztatta és érdekli ma is. Mert tisztségeinek javát ellátja, azóta is, hogy 1971-ben nyugdíjas lett. Igaz, akkor úgy hitte, több ideje jut szeretett tevékenységére: népzenei és néprajzkutatásaira, tanulmányírásra a helytörténeti kutatásokról, az erdő- és természetvédelmi tennivalókról, környezetvédelmi tapasztalatokról. — Mi, régi tanítók olyan közéleti emberek is voltunk, akik tudtunk a községbeliek örömeiről, gondjairól, s ha csak tehettük, együtt éltünk a helybeliekkel — idézi emlékeit. Lakása őrzi határtalan érdeklődésének, sokrétűségének tárgyi emlékeit is. A falakat ifjabb -éveiben készített rajzai, festményei díszítik, közöttük egy-egy kitömött madár, szép formájú faág, a természet iránti rajongást mutatandó, s látni gipszöntvényeket, amelyeket unokájáról készített, nem is oly régen. Beszélgetés közben előkerülnek a megírásra váró dokumentumok. Lelkesen ecseteli terveit: — Szeretném a nyugati Mátrával, a Nógrád megyébe eső részekkel megismertetni a turistákat, könyv formájában. Tudom, hogy védeni való természeti kincseinket az írott szóval propagálni, még inkább cselekvésre buzdítani, unalmasnak tűnhet, de — úgy vélem —, még mindig szükséges szólni róla. Talán így sikerülne fontosságát. Hasznoson, még többekkel megértetni Mátraverebélyen, Mátrake- resztesen éppúgy van menteni való, mint Pásztón és a környező Cserhát hegység lankáin. Azt mondja, sok a tisztogatásra érdemes, mostanában elmocsarasodott forrásunk, többhelyütt megoldatlan a szemétgyűjtés, s még számtalan dolog van, ami rontja a természet szépségeit. Ügy gondolja, a HNF sokat tehetne e téren —, mint Mátraszentimrén is,, ahol a tagok vállalták, hogy a védelem csápjai” legyenek —, különösen akkor, ha az ifjabb generációkban tudatosítanák, mennyire függ jövőnk mindettől. — Számtalan gondolat kavarog a fejemben. Témák a kulturált turizmus kérdései- ről... Most felkértek memoárírásra is, de nem vagyok már fiatal... Feleségem, bár minden támogatást, segítséget megad munkámhoz, félt kissé a soktól. Talán igaza is van, hiszen egy életünk van, de én mégis reménykedem, hogy sikerül véghez- vinnem terveimet, ha az egészség marad továbbra is a kísérőm. Tuza Katalin Nyelvtanfolyamok a TIT-ben A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezetének salgótarjáni székházában február közepén több csoportban kezdődött meg a nyelv- oktatás. Németből felnőttek számára indult kurzus, kezdő fokon, mintegy harminc résztvevővel. Az angol iránt továbbra is nagy az érdeklődés. A felnőtt kezdő fokozatra csaknem húszán iratkoztak be. Tizenkét óvodás is ismerkedik e nyelv alapjaival, s kétszer ennyien vannak az általános iskolás angolul tanuló gyerekek. Az utóbbi csoportban heti egy alkalommal, a többiben hetente kétszer találkoznak a hallgatók. A megyei szervezet munkatársai márciusban újabb csoportokat szeretnének indítani. Németből gyermekek számára kívánnak kezdő tanfolyamot szervezni, az orosz kurzusra pedig azokat az érdeklődőket várják, akik már beszélik a nyelvet, és középfokú nyelvvizsgát óhajtanak tenni. A TIT-nek jelenleg valamennyi csoport számára sikerült oktatót találnia. Nemrégiben persze gondot okozott az átállás. Nevezetesen arról van szó, hogy az új rendelkezések szerint a „gyeden”’ lévő kismamák nem tehetnek szert semmiféle jövedelemre, s így több nyelvtanáruk kényszerült szerződését felmondani. Ha most mégsem beszélhetünk tanárhiányról, az annak köszönhető, hogy nem pedagógus végzettségű, közép- és felsőfokú nyelvvizsgával bíró személyeket sikerült megnyerni a tanításnak. Salgótarjánban az oktatás számára rendelkezésre [állnak a legkorszerűbb módszerek. Van nyelvi laboratórium, magnetofon, s alkalmazható a video, a számítógép is. Az eszközök felhasználása a tanároktól függ. A videót elsősorban a nyelvvizsgára előkészítő csoportokban alkalmazzák. Általános tapasztalat, hogy a TIT salgótarjáni székhazában oktatók idegenkednek a nyelvi laboratórium használatától, mert túlságosan gépiesnek, távolságtartónak vélik. Ügy érzik: igénybevételével megszakad a tanár és a diák közötti közvetlen kapcsolat, s ez a nyelvtanulás első időszakaiban gátló tényező. A nyelvi laboratórium nyújtotta lehetőségek főként a tanulás utolsó időszakában aknázhatók ki maximálisan. A TIT munkatársai tiszteletben tartják ezt a véleményt, bár folyamatosan igyekeznek tanáraikkal megkedvelteim a laboratóriumi oktatási formát. Wlodzimierz Scislowski: FÉLREÉRTÉS Kölcsönkértem Kowalski - tói tízezer zlotyt. A határidő lejárta előtt szomorúan kellett megállapítanom, hogy nem tudom visszafizetni. Harmincegyedikén, az előre megbeszélt időben Kowalski telefonált. — Na, mi van? — csak ennyit kérdezett, de rögtön tudtam, miről van szó. — Hát csak az — válaszoltam —, hogy kérem az adósság átütemezését. — Micsodát? — dadogta értetlenül. — Fejezd ki magad világosabban! — Szeretném, ha refinanszíroznád a kölcsönt — magva ráz ta m szó 1 gá 1 atk észen. — Ne marháskodj! — fakadt ki Kowalski. — Mikor adod vissza azt a tíz rongyot? — Refundáoiót javasolnék — duruzsoltam tovább —, vagy, ha akarod konverziót. — Azt akarom — bömbölte a kagylóba Kowalski —, hogy még ma add vissza a pénzem! Jaj, milyen nehéz szót érteni olyan emberrel, aki nem ismeri a szakkifejezéseket! Lengyelből Jordította: Adamecz Kálmán
