Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. február 27., SZOMBAT NOGRAD Nincs más út, mint a reform folytatása „Nincs taggyűlés, termelési tanácskozás, nem hívták össze a pártvezetöséget. Vajon mi­ért jött a megyei pártvezetö műszak vége előtt egy órával az Országos Bányagépgyártó Vál­lalat salgótarjáni gyárába?” — vetődött jel a halk kérdés az üzemcsarnokban [dolgozók között, amikor a közelmúltban Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára estébe nyúló, kötetlen beszélgetést Jolytatott munkásokkal, műszakiakkui. Aktivaértekezlet. (Bencze Péter felvétele) Nem rendkívüli esemény, még csak a gyáregység kriti­kus, vagy éppen kimagasló teljesítménye -sem indokolta az eszmecserét, mert a körül­belül 550 főt foglalkoztató bányagépgyár tavalyi teljesít­ménye meghaladta a 400 millió forintot, nyereségük élérte a 35 milliót. Mi hát a látogatás indíté­„Mintha nagyon sokat markoltunk volna az intéz­kedésekkel” — említi Antal József üzemvezető a szabály­zók, az adórendszer változá­saira célozva, majd szóba hozza, hogy eddig is temér­dek gondjuk volt. Mészáros Attila, a párt vezetőség titká­ra is gyorsnak tartja a tár­sadalomban bekövetkezett változásokat, a megfelelő előkészítettséget hiányolja. — Igaz és jó megfigyelés. Egyidejűleg sókat kellett fel­vállalnunk — ért velük egyet Géczi János. — Arról van szó, hogy az élet kény- szerített az átfogó, lényeges kérdések újragondolására. Ez eltér a korábbi gyakorlattól, •és kényszerűségből adódik. Valamennyi ágazat, intéz­mény, sőt az egyes családok számára is szigorúbbá vál­tak az élet, a termelés. a gazdálkodás feltételei. Nem lehetett tovább halogatni, hi- •szen az ország helyzete, a gazdaság teljesítménye évek óta elmaradt a lehetségestől és a kívánatostól... Sorolja az érveket. A sza­bályozók például nem min­dig segítették a fő célok ér­vényesülését, az állami vál­lalatok egy jelentős részénél a ráfizetéses termékeket ál­lami dotáció ellensúlyozta. Sokszor nem is volt szem­pont a mennyiért, csak min­denáron exportáljunk. Lét­rehoztunk olyan termelőbá­zisokat, amelyeket nem tud­tunk ésszerűen hasznosítani. Félmerül a kérdés, láthal- tulk-e előre például a világgaz­daság számunkra hátrányos folyamatait'.' Gondoltuk vol­na, hogy ilyen jelentős mér­tékben leértékelődik mun­kánk, ennyire lecsökken a kohászati, gépipari vagy élel­miszer-ipari termékek ára? Pontosabban szólva: ma és a jövőben még inkább a kor­szerűbb, jobb minőségű, ala­csonyabb költséggel előállí­tott termékekre van szükség. — Sajnos az is gond, hogy iamikor ezeket a hetvenes években felismertük, gyakor­latunkat radikálisan nem módosítottuk. Ma már vilá­gos, hogy a régi elveink sze­rint, a korábbi struktúrában nem folytathatjuk a terme­lést, az értékesítést. Az irá­nyítás, a szabályzók változá­sának célja, hogy tisztán lás­suk: az adott kollektíva mi­ként gazdálkodik a rendel­kezésére álló vagyonnal, az anyagi és szellemi értékek­kel. Ennek persze egy-egy üzemben lehetnek buktatói is. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi körülmények között nincs más út, mint a reform folytatása, következetes meg­valósítása. Ebben egyaránt felelőssége van a központi, a megyei és a helyi irányí­tásnak. Véget szükséges vet­ni annak, hogy minden bajt külső okokban keresünk. Most, amikor a kormányzat a változtatással együttjáró feszültségeket is felvállalja, tisztségviselői munkájának legfontosabb része közvetlen tapasztalatokat szerezni ar­ról: hogyan vélekednék a dolgozók, az ország, a me­gye dolgaitól; miként látják a gazdasági-társadalmi ki­bontakozás helyi feladatait, lehetőségeit, módszereit; mi­lyen kérdések foglalkoztat­ják az embereket? nem haladhatunk a korábbi nyomvonalon. Igaz, több in­tézkedést alaposabban, job­ban elő lehetett volna készí­teni! Ne feledjük azonban, hogy a napjainkban kezdődő folyamatok — mint mondjuk a forgalmi és személyi adó­rendszer bevezetése, a bank- rendszer átalakítása — újak nincsenek példák előttünk. A párt és a kormány vezetése hangsúlyozza, hogy köteles­ségünk a folyamatok figye­lemmel kísérése. S ha úgy látjuk, hogy a dolgok nem céljainknak megfelelően ala­kulnak, ne késlekedjünk a jelzéssel, a beismeréssel. Ma mindenekelőtt azonban az a feladatunk, hogy gyorsabban, h a tá rozo ttabb a n alkalmaz­kodjunk a követelmények­hez, ne késlekedjünk a cse­lekvéssel, engedjük az újat érvényesülni! — magyarázza a megyei pártbizottság első titkára. — A stabilizációs és ki­bontakozási program megva­lósításához ]esz-e elegendő biztosíték? — kérdezi Jávor Gyula lakatos. — Ez lényeges, mert társa­dalmunkban nagyon nagy a várakozás. A biztosíték a re­ális elgondolások mellett el­sősorban saját munkánk, ta­pasztalatunk, képességünk. Hozzátartozik, hogy bíznunk kell a pártban, a kormány­ban, amelyek szándéka, hogy kézben tartja a folyamato­kat, Ez rajtunk is múlik. A meglévő eszközeinket haté­konyabban szükséges működ­tetni. Meg kell gyorsítani a termékszerkezet-váltást, a műszaki fejlesztést, az ex­portbővítést; a kereslet által igényelt anyagi és szellemi javak előállítását. A megyé­ben is ezek szellemében kell dolgoznunk. Kezdeményez­zük a több, korszerűbb, min­den piacon jól értékesíthető, új termékek gyártását, a gyenge minőségű, költséges termelés gazdaságossá téte­lét, vagy megszüntetését. A szénbányászat jelenlegi ter­melési, gazdálkodási problé­mái miatt nem akarunk ab­ba1 a helyzetbe kerülni, hogy több százan munka nélkül maradjanak. Különösen a következő években jelenthet ez nagyobb feszültséget, mi­ve] más üzemek is hatéko­nyabban gazdálkodnak majd a munkaerővel, a nagy létszá­mú korosztályok most vál­nak munkaképessé. Üzeme­ink, intézményeink jelzik, hogy várhatóan lesznek át­csoportosítások, elbocsátá­sok, amire idejében kell fel­készülnünk. Mindez gondok­kal jár, amelyekről nyíltan beszélünk. Hangsúlyozom azonban, hogy ezeket a vár­hatóan átmeneti feszültsége­ket nem szabad eltúlozni. Ugyanakkor felelősen kell kezelni. Rendelkezésünkre álló eszközeinkkel a hatéko­nyabb foglalkoztatás bővíté­sén gondolkodunk elsősorban. Molnár Károly szerszám­szerkesztő, az irányító szer­vek következetességét veti fel, hiszen vannak olyan egy­ségek, amelyeknek nincs rá­látásuk külső piacokra, s nehéz meghatározniuk, hogy milyen irányba mozduljanak el. Az üzemcsarnokban járva errő] is szó esett. A bánya­gépgyár tavaly 60 millió fo- -int szocialista exportot tel­jesített. Elsősorban az NDK számára kooperáció kereté­ben gyártanák szállítópályá­kat, külszíni fejtésekre meg- hajitóállomásökat. Közvet­len tőkésexportjuk nincs. A gondolatsort folytatva Géczi János számtalan kér­dést tett fel a termékszerke­zet korszerűsítéséről. „Nyi- tottabbak lennénk, gyárta­nánk. Csak még nem talál­tuk meg a megfelelő termék- csoportot ” — mondta Rideg Lajos igazgató. A szénbá­nyáktól kevesebb a megren­delésük, ezért a népgazdaság más ágazatai igényeit igye­keznek felmérni, így a szili- kátiparét is. — Nem lehetne az élelmi­szer-gazdasághoz is kapcso­lódni? — ismételt meg egy évvel ezelőtt is elhangzott kérdést a megyei pártbizott­ság első titkára. — Nem mondtunk le róla, a selypi cukorgyárral közös Molnár Károly vetette fel, hogy a változásokból mit érzékelnek a dolgozók. A tmk-taggvülésen elhangzotta­kat idézve mondta, hogy a tavalyi „jóslat” bevált. Ugyanazért az eredményért sokkal keményebben kell dolgozni. Más lett a munka jellege, tempója. Megjelen­tek a kisszériák, új és több- letf eladatok j elen tkeznek. Vége a megszokottságnak. Az öblösüveggyár például még korábban soha nem gyártott szalagot rendelt. Máskor a gyár érdekében este kilencig is túlóráztak. Az emberek egy része mégis úgy véli, hogy többet dol­goznak, de ez a borítékban nem érződik. — A döntő, hogy rájöt­tünk, ne kívülről várjuk sa­ját gondjaink megoldását. Szerintem a hatékony ter­melés kulcskérdése az ösz­tönzés. Mindenkit érdekeltté kell tenni a minőségi mun­kában. A műszaki fejlesztés sem odázható tovább. Ma ebben a tekintetben is bá­tortalanság tapasztalható — vélekedik a szerszámszer­kesztő. — Talán túlságosan is ér­zékenyek, idegesek az embe­rek. Nekem is többen felve­tik: hogyan lesz tovább? Konkrét választ nem mindig tudok adni. Bizonytalanság vesz körül, mint az atlétát a százméteres síkfutás rajt­ja előtti pillanatokban. De egy biztos: fogékonyak va­gyunk az újra, változtatni akarunk, s ezért vállalunk. Talán másként kellene meg­közelíteni gondjainkat, több fogódzót, információt adni, nyíltabb légkört teremteni — magyarázza Árva György forgácsoló szakmunkás, a me­gyei pártbizottság tagja. Godó György, a fiatal mű­szerész érthetően saját kor­osztályának problémáit fe­szegeti. A teljesítménnyel fejlesztésen dolgozunk. Egyéb­ként az idei kapacitásunk 10 ezer óra kivételével, amely a görgőrészegyiséget érints, lekötött. Hozzávetőleg 386 millió forint termelési ér­tékkel, 21 millió forint nye­reséggel számolunk. A költ­ségekre kell nagyon odafi­gyelnünk. — Hogyan tudják ebben a dolgozókat érdekeltté tenni? — Csak mozgóbérrel... Kiderül a válaszokból, hogy egy lakatos átlagos ha­vi nettó bére 5000 forint, a hegesztők 7—10 ezer forint körű] visznek haza. Egy kez­dő szakmunkás órabére 25— 26 forint. — Nem egyformán kapják. Megnézzük előbb, mire képe­sek. Tudástól, tapasztalattól függ. Nekem elég, ha látom hogyan áll valaki a hegesz­téshez. Rajta múlik tehát, hogy a 25-ből lesz-e 30 fo­rint — mondja a lakatos­üzem művezetője, Megyes Pál. — A fiatalok lakáshoz ju­tása? — Ismerjük a problémákat. A vállalat ad támogatást, de a szülők hozzájárulása nél­külözhetetlen. Annyit még az anyagiakról: aki tartósan jó minőségben dolgozik, megtalálja számítását. arányos bérezést szorgalmaz­za. „Ne a munkabérrel ju­talmazzunk!” Az is igaz vi­szont, hogy a pályakezdők bé­rét muszáj korrigálni, mert a legjobbak könnyen odébb- állnak. Volt aki buszvezető­nek ment, mert ott többet kapott. (Erre jegyezte meg Megyes Pál: — A fiatalok türelmetlenek, nincs elég ki­— A pártéletet is tovább kell javítani, s ez nem csak a Központi Bizottság dolga, hanem a megyei pártbizott­ságé, a megye párttagságáé is — mondja Géczi János, majd arról beszél, hogy a politikai hangulat ma rend­kívül összetett. Van bizalom, amélv a kibontakozási prog­ramból, a párt megújulási törekvéseiből táplálkozik. Ez­zel egyidejűleg kétségek is megfogalmazódnak. Sokan nem ismerik eléggé a szocia­lizmus építésének követel­ményeit, ellentmondásait, s olykor a reformmal hozzák összefüggésbe. A jogos kri­tika, az érzékenység néha de­magógiával párosul, eseten­ként általános vezetőellenes­ségben nyilvánul meg. Időn­ként rémhírek kapnak lábra tüntetésekről, sztrájkokról. Ismernünk kell, hogy milyen erőt jelentenek az elkötele­zetten, felelősen gondolkodók, cselekedni akarók s meg kell őket különböztetni azoktól, akik várakoznak, nem re­ménykednek a kibontakozás­ban. — Nemcsak összegezni szükséges a tapasztalatokat, hanem értékelni, minősíte­ni és kezelni is tudni kell a feszültséget. Főként a fiata­lokkal kell megértetnünk, hogy társadalmunkban nem ez az első nehézség. Volt en­nél nagyobb is, és azon is tartásuk...) A műszerész a felsőfokú végzettségűek, műszakiak megbecsülésének növelését is halaszthatatlan­nak tartja, mert nélkülük nem lehet kibontakozás. — Az emberek hite a leg­fontosabb. Hinni a jövőben! Csak nem tudjuk milyen lesz... — szól közbe Andó István, gyalus. — Vajon az ideológia, a politika segített-e az új dol­gok megértetésében? Szerin­tem nem mindig! Mert pél­dául öt éve azt mondtuk; a munkanélküliség elképzelhe­tetlen nálunk — mondja Nagy János, esztergályos, művezető. Molnár Károly a másik ol­dalról közelíti a problémá­kat. Amint mondja: talán a kelleténél többet foglalko­zunk a nehézségekkel, s mintha elszoktunk volna a politizálástól. Friss példát említ. Vitatkoztak az adó- technikáról, de alig esett szó az adórendszer lényegéről, követel mény ei ről. — Egyesek nem hisznek a jövőben! Nekünk pedig, kommunistáknak az a köte­lességünk, hogy eloszlassuk az aggodalmakat, adjunk ér­vekkel alátámasztott választ a kérdésekre. Az élet produ­kált olyan dolgokat, amire nemigen készülhettünk fel. Olykor felszínén vagyunk, hiányzik a mélység. Vissza kell nyúlnunk- az elméleti alapokhoz, amelyek támpon­tot adnak és nem receptet. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a szocializmusban lé­teznek ellentmondások. Első­sorban magunkkal szemben legyünk tehát igényesebbek — magyarázza szenvedélye­sen, s ennek kapcsán veti fel, hogy a munkamegosz­tásban is van javítanivaló. A párt legyen következete­sebb, azt végezze, ami a te­endője, s ne vállalja át más szervek feladatait. úrrá lettünk — hangsúlyozta a megyei pártbizottság első titkára egyetértve azzal, hogy az emberek valóban akarják a változtatásokat. A megva­lósulás egyik alapvető fel­tétele azonban, hogy a párt­tal, a kormánnyal szemben a bizalom erősödjön. Növe­léséért, visszanyeréséért a párt tagjai türelmesen, sze­mélyes példamutatással te­hetnek a legtöbbet. Tudato­sítani indokolt: gyors, lát­ványos sikerek nem várha­tók a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjától. — Joggal vetődik fel: a párt képes-e kézben tarta­ni a folyamatokat? Elég következetes lesz-e elhatá­rozásainak végrehajtásá­ban? Leggyakrabban elő­forduló kérdés, hogy az inf­láció ez évre tervezett, 15 százalékos mértékét nem haladjuk-e túl; mindez mi­lyen hatással lesz a nagy- családosokra, pályakezdők­re, alacsony nyugdíjasokra. Vannak irritáló jelenségek is. A megromlott délig.yü- mölcs-szállítmány, a veze­tésre alkalmatlanok más hasonló fontos tisztségbe való kinevezése, a gyermek- ruhák árának aránytalan megállapítása. A visszaélé­sek, jogtalan előnyök, ha­szonszerzés, a törvények ki­játszása, a dolgozók megká­rosítása, a kiskapuk kere­sése . .. Tény, hogy a lakás­árak emelése nem tart lé­pést a fiatalok lehetőségei­vel, a nagycsaládosok szo­ciálpolitikai támogatása kevesebb, mint amire szük­ség volna. Pillanatnyilag azonban ennyire futja. — Sajnos tapasztalat az, hogy csak a társadalom leg­aktívabb rétegei gondolkod­nak azon a legfőbb kérdé­sen; saját maguk munkájával mennyiben tudnak hoz­zájárulni a gazdaság telje­sítőképességének fokozásá­hoz. El kell érni, hogy a vállalkozás, a kezdeménye­zés, a fegyelem jellemezze a gazdasági tevékenységet, hogy az emberek érdekeik felismerésével lássák a he­lyes sorrendet. Hogy nem a többről, a jobbról van szó. Az érték, a minőség ma a fontos! Csak a jövedelme­zőbb termelés a biztosítéka, hogy az infláció tovább ne növekedjen, hogy többet fordíthassunk jogos, szociá­lis feszültségek megoldásá­ra. Ez a feltétele annak, hogy emelkedjen a bér, a jövedelem. Ebben kell ér­dekeltté tenni az embere­ket! Ugyanakkor politikai és jogi eszközökkel egyaránt határozottan fel kell lépni mindazokkal szemben, akik nem tisztelik, kijátsszák a törvényeket. A, személyi fe­lelősséget minden szinten, .minden területen muszáj érvényesíteni — magyaráz­za Géczi János. Az eszmecsere során is szóba került, hogy szocia­lizmusfelfogásunkban nagy a változás. Ma már tapasz­taljuk, hogy társadalmunk egyenes vonalú, töretlen fej­lődése mellett van stagná­lás, átmeneti visszaesés. Olyan új fogalmakkal is is­merkedünk mostanában, mint részvénytársaság, köt­vény, kincstárjegy-osztalék, amelyek az árutermelés, a piacgazdálkodás velejárói, S meg kell magyaráznunk, hogy másként érvényesül­nek, más közegben, mint a kapitalizmusban. — A lecke tehát újra fel van adva! — jegyezte meg a megyei pártbizottság első titkára. — Vállalkozunk-e a kibontakozási program kö­vetelményei alapján? Aka­runk-e jobban dolgozni, előbbre jutni? Az biztos, hogy minderre nincsenek kész receptjeink, de jövőnk alapvetően rajtunk, a cse­lekvő embereken múlik. Próbáljunk együtt érzéke­nyebbé válni az új befoga­dására, merjünk vitába szállni a téves nézetekkel, dolgozni legjobb tudásunk szerint ... A beszélgetésnek mintha nem akarna vége szakadni. Antal József arra céloz, a nem termelőágazatok dol­gozói nagyobb béremelést kaptak. Nagy Jánost a nem­zetközi kapcsolatok alaku­lása érdekli. Molnár Károly a párt- és tanácsi apparátus létszámcsökkentéséről ér­deklődik. A válaszok, mint az eszmecsert egésze nyílt, őszinte. Félhomály és csend a bá­nyagépgyár udvarán. Az elvtársi, kötetlen beszélge­tés bizonyára néhány kér­dést világosabbá tett. Csak .annyi történt, hogy a me­gyei pártvezető és a bánya- gépgyár párttagjainak egy csoportja ismét találkozott. M. Szabó Gyula ka? A megyei pártbizottság Engedjük az újat kipróbálni „Ne a munkabérrel jutalmazzunk!” Várhatók-e gyors sikerek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom