Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
4 NOGRAD 1988. február 20., SZOMBAT Beély Katalin és T. Tóth Ferenc az l-es stúdióban. Itt a Magyar Rádió miskolci stúdiója! Közei bárom és fél évtizede (kezdte el adását a Magyar Rádió miskolci szerkesztősége. Időközben az éter 'hullámain átlépték Borsod határait és bevonva Bevest és Nógrádot, kialakult a körzeti és nemzetiségi szerkesztőség. Hétköznaponként a reggeli órákban kétszer tíz percben, este egy órában, valamint a hét végén délelőttönként a Kossuth rádió URH-hüilám- hosszán jutnak el hozzánk a bárom megye hírei, eseményei. Az adások betekintést adnak az Észak-.Magyarország politikai, gazdasági és kuituáris életébe. Zenés kívánságműsoraik, telefonos fórumadásaik aktívan vonják be a hallgatóságot is. A jövőben szeretnék, ha Nógrád inegye vezetői is részt vennének a fórumadásokon. Bencze Péter képriportja A vágóasztalnál Szemes István A keverőasztal mögül. Vágás A Híres könyvek” Híres könyvek elnevezéssel új sorozatot indított a Népszava Lap- és Könyvkiadó. A sorozatot főként fiatal olvasóknak szánják. Elsősorban híressé vált szépirodalmi műveket adnak közre, de a kiadó szándéka, hogy a sorozatban új irodalmi alkotásokat is útjára indít. A tervek szerint évente 12 kötet lát napvilágot. Az első könyvet Hétágú csatacsillag címmel vehették kézbe az olvasók. A kiadványban magyar mondákkal és legendákkal ismertetik meg az érdeklődőket, a honfoglalástól a XIX. század végéig. A napokban jelent meg a könyvesboltokban Jókai Mór Csataképek a magyar szabadságharcból című elbeszélésgyűjteménye, amely először 1850-ben látott napvilágot. „ßlT’-NEMZEDEKET SZERETNÉNK! Beszélgetés Molnár Györggyel, a Madách Imre Általános Iskola és Gimnázium igazgatójával Újsághír: „Bő féléves előkészítő munka után aláírták együttműködési megállapodásukat a salgótarjáni Madách Imre Általános Iskola és Gimnázium, valamint a SZÜV salgótarjáni számítóközpontjának vezetői. A dokumentum tá- gabb értelemben a számítástechnikai képzés fejlesztésére és e kultúra népszerűsítésére irányul.’’ ☆ Köztudott, hogy megyénk számítástechnikai fejlettsége országosan a legrosszabbak közé tartozik, melynek egyik okát a szakemberek alacsony számában kereshetjük. A gondot a helyi képzés intézményesítésével oldhatjuk meg, s ebben már konkrét előrelépés tapasztalható a Madách ban illetve a Pénzügyi és Számviteli Főiskola helyi intézetében is. Az újsághír nyomán kerestük meg Molnár Györgyöt, a Madách gimnázium igazgatóját, s kértük arra, hogy vázolja az együttműködésben szereplő előnyöket. — Mtf jelenthet az iskola belépése a megyei számítás- technikai szakemberképzésbe? — Pontosításra szorul a kérdés: mi általánosan képző intézmény — gimnázium — vagyunk, így nem számítástechnikai szakembereket képzünk, hanem a fakultáció keretében számítástechnikai - informatikai ismereteket tanítunk. Más kérdés, hogy az ilyen irányú képzésben részt vevő tanulóinkat szeretnénk eljuttatni oda. hogy alkalmasak legyenek középfokú számítástechnikai képzettséget adó vizsga (pl.: programozó, operátor stb.) letételére. A nálunk folyó tevékenység alapozó. — Hogyan jött létre a kapcsolat az iskola lés a SZÜV között? — Még az iskola előkészítésének időszakában — irányítóink, fenntartóink javaslatára és közreműködésével — alakult ki az együttműködés gondolata és annak kerete. Első lépésként — szimbolikus és igen nemes gesztusnak vettük — az avatóünnepségen a SZÜV salgótarjáni számítóközpontja iskolazászlót adományozott intézményünknek, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy vállalja a patronáló vállalat szerepkörét. Konzultációink eredményeként született meg a közelmúltban aláírt együtt- működésii megállapodás, amely most már hivatalosan is összeköt bennünket. — A szerződés alapján mit nyújt a SZÜV? — Olyan lehetőségeket, melyek nélkül számítástechnikai képzés elképzelhetetlen. Demonstrációs eszközöket ad, felkínálja az üzemlátogatás lehetőségét, tanácsot nyújt hardverfejlesztési elképzeléseinkhez. Közreműködik a tantárgy tantervének kidolgozásában, továbbfejlesztésében. Esetenként szakos nevelőinknek, tanulói csoportjainknak „éles” szoftverkészítésben való részvételi lehetőséget biztosít. Utoljára említem, de nagyon fontos minőségi segítség, hogy térítésmentesen átad egy használaton kívüli — százezer forintot meghaladó értékű — személyi számítógépet. Megemlítem még, hogy a szerződést nem csupán a SZÜV-vel kötöttük, hanem a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezetével is, így ez az alapmegállapodás az említetteknél szélesebb, itartalmában átfogja mindazt, amit a számítástechnikai kultúra, az informatikai szemlélet megyei terjesztéséért közösen tehetünk. E téren pedig ugyancsak van teendő. .. — Mit nyújt az iskola viszonzásképpen? — Röviden azt mondhatnám : nevelünk, tanítunk, számítástechnikai pályákra irányítunk, előkészítjük felsőfokú szakemberek képzését. Emellett népszerűsítjük a SZÜV-öt, a Neumann társaságot. A képzésben figyelembe vesszük a vállalat igényeit. Mivel pedig a SZÜV majdan végző diákjainkat előnyben részesíti munkavállalás esetén, mi cserében jellemzést, véleményt adunk róluk. A számítóközponttal és a Neumann társasággal közösen rendezvényeket, versenyeket, felkészítőket szervezünk. A vállalat dolgozóinak sportolási lehetőséget adunk és a SZÜV ünnep: rendezvényeire műsort, közreműködőket biztosítunk. Szerződésünk igen tárgyszerű és korrekt, kölcsönös vállalásaink mértéktartóak és reálisak, ami garancia a teljesítésre. Mindhárom fél közös ügye érdekében. T. Németh László Nyelvtanulás négyéves kortól Tagozatos iskolák Moszkvában Szeptember elsejétől a szovjet fővárosban új kísérlet kezdődött. Ebben a kísérletben ötven iskola, ötven óvoda és három bentlakásos iskola vesz részt. Az újítás lényege az, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, már négyéves kortól kezdenek a gyerekek az idegen nyelvekkel foglalkozni. Régóta ismeretes, hogy a kisgyermekek fogékonyak a n,elvek iránt, így az angol, német és francia nyelv alapjaival már óvodában kezdenek ismerkedni. Az iskolák és az óvodák közös program szerint fognak dolgozni, alapvetően azokban az új lakónegyedekben, ahol eddig kevés speciális iskola működött vagy egyáltalán nem volt. A kísérletet módszertanilag már teljesen előkészítették, a szakembereket kiképezték. A nyelvi iskolák csak láncszemei annak a tervnek, .amely a tagozatos iskolák hálózatát kívánja kiszélesíteni. Az új tanévben Moszkvában 80 iskolában kezdték meg emelt óraszámban tanítani a matematikát, fizikáit, kémiát, biológiát, irodalmat, orosz nyelvet, történelmet, társadalomtudományt és a képzőművészetet. A 2000-ig előirányzott komplex oktatási programnak megfelelően, bővülni fog a speciális iskolák számaUTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBAN „önmagunkat megváltoztatni kétségtelenül van annyira nehéz, mint a világot megváltoztatni. És a világot akarni megváltoztatni néha csak alibi, hogy az ember ne változtassa meg önmagát." (Lucien Aimé Duval) ir Zörgött, csörgött a papír, a csomagokból előkerült az otthonról hozott kolbász, kenyér, savanyú uborka, kinek mi. Reggelihez készülődtek a nagybátonyi gépüzem munkásai. Felszabadult jókedvüket még csak fokozta, hogy azt hallották, hosszabbra nyúlik ma az étkezési idő, valami előadást tartanak, tudja a fene miről. Dehát ez nem is lényeges, hanem, hogy tovább lehet falatozni a szokottnál, megbeszélni a haverral a tegnapi sportot... A szőke, nyúlánk fiatalember a zűrzavar kellős közepén kezdte el mondókáját. — Nagy Jánosnak hívnak. Alkoholista vagyok. Döbbent csend támadt. A munkások szájában megakadt a falat. Pisszenés nélkül hallgatták végig a fiatalember beszámolóját az éjszakában tett hosszú utazásáról. — Van valakinek kérdése? — szólt végül. A döbbent csend nem oldódott. A munkások közül többen szemérmesen lesütötték a szemüket. ☆ — Ritka dolog, hogy valaki önmagát vállalva világgá kiáltsa: alkoholista vagyok. Mennyi idő alatt jutott el idáig? E kérdést már otthonában, a maconkai családi ház egykor jó ízlésre valló, ám szegényesen berendezett szobájában tettem fel Nagy Jánosnak. Derűs nyugalommal nézett rám. ö nyugodt volt, én ideges. — Kemény tizenöt év megpróbáltatásai után döbbentem rá, hogy szembe kell néznem önmagámmal. Hogy félre kell tenni a kifogásokat, a szégyenkezést, figyelmen kívül hagyni az előítéleteket, mások megvetését. Beláttam, beteg vagyok, alkoholista vagyok. Igenis betegség az, amikor az ember függőségi viszonyba kerül a szesszel; amikor az ital kerekedik felül, s nélküle már egyetlen napot sem tud elképzelni. Én elittam az egzisztenciámat, a jó állásomat, az anyagi biztonságomat, a lelki nyugalmamat és majdnem a házasságomat is. Ügy kezdtem, mint mindenki. Lépten-nyo- mon akadt ok az ivászatra. Egy-egy színházba menés, társas összejövetel, nem cél volt, inkább csak eszköz ahhoz, hogy előtte és közben és utána felhörpintsen valamit az ember. János teát öntött magának, engem vermuttal kínált. Már több mint egy éve nem zavarja, ha isznak mellette. De megfigyeltem, az évek során reflexszé vált mozdulatra, a poháremelgetésre még szüksége van. Amikor a tea elfogyott, kávét hozott magának. — A mélypont sötétebb volt, mint a legfeketébb éjszaka. Félni kezdtem mindentől, mindenkitől. Bezárkóztam napokra, ha autó lassított a ház előtt képes voltam a legrejtettebb sarokba bújni. Féltem a buszon, már a kocsmába sem mertem belépni. Nem vádoltam senkit, hogy idáig jutottam. Mert csak önmagamat vádolhattam. ☆ A homályból kikecmeregni kínkeserves időszak. Talán Jánosnak sem sikerül, ha nem áll mellette a felesége, az anyósa és Balázs, a kisfia. Kétszer vitték elvonókúrára. Naponta látogatták. Az anyós rántott húst sütött, a tízéves Balázs biztatgatta: apu meggyógyulsz. Anna, a tanárnő feleség közölte, visz- szavonta a válópert. János az ő erejükből merítette, építette újra a saját erejét. — A gyógyulás akkor kezdődött, amikor hangosan ki mertem mondani: Igen, beteg vagyok, alkoholista vagyak. Mert ez egyben azt is jelentette, hogy tudatosult bennem, én egy üveg sört, egy féldecit sem ihatok meg úgy, mint az egészséges ember. Mert az egészségesnek annyi elég, jól érzi magát /tőle. Én kevés után kívánom a többet, ami visszavisz a sötétségbe. — Ügy tudom, beültették a szervezetébe azt a bizonyos gyógyszert, amelyre inni egyenlő a halállal. Mit gondol, enélkül újból visz- szaesne? — Még szükségem van a védelemre. Egy kicsit önmagam, de sokkal inkább a környezetem ellen. A múltkor kártyázás közben pálinkát csempésztek a kólámba, s csak a kocsmáros szemfü- lességének köszönhetem, hogy miután megtudta kinek viszik, beöntötte a csapba az egészet. Az emberi jóindulat határtalan! Ne haragudjon, toljam le a nadrágom és mutassam meg a beültetés helyét mindenkinek, hogy végre elhiggyék, tényleg nem iszom, nem ihatok? ☆ Nagy János 33 éves, három műszakban csillés a kányási bányában. Oda a budapesti elit gimnázium, oda az üzemmérnöki diploma, a kényelmes OTP-öröklakás. Mindent el kellett veszítenie ahhoz, hogy önmagát visszanyerje. Tudja, nagy árat fizetett. Azért vállalta a pró- kátorságot, a helyi alkohol- ellenes klub vezetését, hogy önmaga példáján keresztül próbáljon kiemelni a sárból másokat. Anna, a felesége vele tart. — Buta az, aki ámítja saját magát, pedig tagjaink többsége ilyen. Soha nem fog kilábolni, egyről a kettőre jutni. Egyről a kettőre? A nullponthoz kell eljutni az újrakezdéshez. — Most ott tartanak? — Igen, de hosszú távú céljaink vannak. Űjraépítjük a házat, visszafizetjük az általam termelt adósságókat Nyugodt környezetet, békét akarok a családomnak. És ha majd már valóban hisznek bennem, szeretnék a végzettségemnek megfelelő munkahelyet találni. S ha mindez sikerül, megvalósul, majd valamikor hatvanéves koromban, netán ha szőlőm is lesz, megkóstolom a saját termésű boromat. Kiss Mária
