Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
2 NOGRAD 1988. február 17., SZERDA Réti Zoltán Kiállítása a Nemzeti Színházban ■■ ■■ i ■■ ## Gyümölcsöző magyar—szovjet együttműködés Yagyim Loginov külügyminiszter-helyettes interjúja az MTI-nek Vagyim Loginov, szovjet külügyminiszter-helyettes kedden Moszkvában fogadta 'M. Lengyel Lászlót, az MTI tudósítóját és átadta neki az MTI moszkvai irodájának kérdéseire adott írásbeli válaszait. A rövid beszélgetés során a külügyminiszter-helyettes nagyra értékelte a szovjet—magyar kapcsolatok jelenlegi állapotát, majd hangsúlyozta: E kapcsolatok bővítésében és elmélyítésében nagy szerepet játszanak a két ország felső szintű vezetőinek találkozói. Emlékeztetett, arra, hogy rendszeressé váltak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB és Kádár János, az MSZMP főtitkárának találkozói. Rendszeresek , és hatékonyan szolgálják az együttműködés továbbfejlesztését a kormányfői találkozók. Elmondta, hogy a, napokban kerül sor, Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének magyarországi hivatalos, baráti látogatására. KÉRDÉS: A történelmi , tanulságok alapján, hogyan értékeli a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, illetve általában a szovjet-magyar együttműködés jelentőségét, a szocialista világ- közösség vívmányai és tapasztalatai tükrében? VÁLASZ: Mint önök is tudják, a szovjet—magyar szerződés aláírására olyan körülmények között került sor, amikor a nyugati reakciós, imperialista körök „hidegháborút” szítottak, megpróbálkoztak a második világháborút követően Európában kialakult helyzet felülvizsgálatával. — A szerződés abban az időben egyfajta garanciát jelentett a revansista törekvések ellen, a szocializmus ellenségei azon szándékaival szemben, hogy megakadályozzák a haladó társadalmipolitikai átalakulásokat Magyarországon. — A szerződés szilárd jógi alapot teremtett ahhoz, hogy országaink között olyan új típusú kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyek mentesek az egyenlőtlenségektől és a hegemóniától, a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elveire, népeink alapvető érdekeinek és céljainak közösségére épülnek. , — A Szovjetunió és más európai népi demokratikus országok között aláírt hasonló szerződésekkel együtt ez a dokumentum fontos elemévé vált a szocialista közösség építésének. — Az 1948-as szerződésben megfogalmazott elvekkel összhangban. a Szovjetunió és Magyarország mindig is segédkezet nyújtott egymásnak a szocialista építés változatos problémáinak megoldásában, fejlesztették és tökéletesítették az együttműködést az élet minden területén, bselekvően együttműködtek a nemzetközi színtéren, a kétoldalú kapcsolatok valamennyi szférájában, ia külgazdasági kapcsolatok terén. Ismeretes, hogy a Szovjetunió közreműködésével Magyarországon gyors ütemben teremtették újjá a nehézipart, a kőolaj-feldolgozás alapjait, egy sor. akkor korszerűnek számító vállalatot építettek fel, amelyek lehetővé tették a magyar gazdaság felemelkedését, az ország munkásosztályának növekedését és összeforrott- ságának erősítését. A magyar szakemberek nagy számban szereztek képesítést a Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben, különösen azokban a szakmákban, amelyek képzése Magyarországon nehézségekbe ütközik, vagy nem célszerű. A szocialista országok népgazdasági együttműködése tapasztalatainak tárházát gazdagította például a „'timföld-alumínium’’-megállapodás, a szakosítás és kooperáció más formái. — A magyar tudósok szovjet kollégáikkal együttműködve, alapkutatásokat folytatnak a kvantum- és atomfizika, a mikroelektronika, a világűr tanulmányozásának ■ élenjáró területein. — A szocialista építés magyar tapasztalatát, az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások, a szociálpolitika terén jelentkező problémák megközelítésének sajátosságait figyelmesen tanulmányozzák a Szovjetunióban, egyebek között a gyökeres gazdasági reform előkészítése és a demokratizálás folyamatában. Az átalakítás során a testvéri szocialista országok általában véve is cselekvőén tanulmányozzák és kölcsönösen gazdagítják egymás tapasztalatait. Mihail Gorbacsov a következőket írja az „Átalakítás és új gondolkodásmód” című könyvében: Az igazság a közös útkeresésben és munkában születik meg. KÉRDÉS: Hogyan jellemezné a magyar—szovjet együttműködést a külpolitika terén? VÁLASZ: Erre a kérdésre lényegében két-három szóban lehetne válaszolni: úgy értékeljük, mint tárgyszerű, dinamikus és gyümölcsöző együttműködést. Amennyiben részletesebben kifejtett választ próbálunk megfogalmazni, akkor valószínűleg szükség van arra, hogy még, ha röviden is, de jellemezzük azokat a folyamatokat, amelyek a szocialista országok együttműködésének egészét tekintve mennek végbe. — A szocialista közösség jelenleg fejlődésének új szakaszába lép, amelynek tartalmát — megítélésem szerint —, a „szocialista megújhodás” szavakkal lehetne kifejezni. Az együttműködés számos, a múltban kialakult formája és módszerei változásokon mennek keresztül, mivel már nem felelnek meg a kor követelményeinek. Folyik a testvéri államok közötti kapcsolatok átépítése, egyebek között a külpolitika „A családi életre nevelés című tankönyv híve vagyok” — olvasható a meglepő és furcsa szöveg a varsói gimnazisták kabátjára tűzött jelvényeken. A lengyel középiskolások többsége — ez derül ki az ifjúsági lapok közvélemény-kutatásaiból, az olvasói levelekből — nem érti, hogy a lengyel katolikus egyház tiltakozására, a hazafias nemzeti újjá- születési mozgalom, az itteni népfront javaslatára, miért vonták vissza az iskolákból a családi életre nevelés tantárgyhoz most először kiadott tankönyvet, amely többek között alapvető szexuális ismereteket is tartalmazott, beleértve a fogamzásgátlási eljárásokat. A családi életre nevelés tantárgyát a hetvenes években vezették be a lengyel középiskolákban és célja az volt, hogy segítse a fiatalokat a családi együttélés alapvető normáinak, a család funkcióinak, a családalapítással, a gyerekneveléssel járó felelősségnek megismerésében. Felvilágosítást kellett nyújtania az ember lelki, érzelmi világáról, ideértve a szexualitást is. A szociológusok, a pszichológusok, az orvosok és a pedagógusok ugyanis egyetértettek abban, hogy a szellemileg, de főleg fizikailag egyre gyorsabban érő fiatal nemzedék szinte teljesen felterén is, annak alapján, hogy sokkal nagyobb mértékben ötvözik a teljes egyenjogúság és a kölcsönös felelősség elveit, az akciók egyeztetését az egyes országok aktivitásával és kezdeményezőkészségével. Ezzel összefüggésben ki kell emelni, hogy a külpolitikai együttműködés alapvető céljai — a lehető legkedvezőbb külső körülmények biztosítása a szocialista építéshez, a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott küzdelem — változatlanok maradnak. Mindamellett egységes, ösz- szekapcsolódó és egymástól kölcsönösen függő világunk változó realitásaival összhangban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az egész emberiség érdekeinek prioritásai. — összefoglalva úgy lehetne fogalmazni, hogy a szovjet— magyar külpolitikai együttműködés az utóbbi években még inkább tárgyszerű és alkotó jelleget öltött, hatékonysága növekedett. Jellemzője az egymás kölcsönös tisztelete, az elvtársi őszinteség, az egymás érdekeinek figyelembe vételére irányuló törekvés. Gyakrabban és a kérdések sokkal szélesebb körét érintve tanácskozunk már egymással, nagyobb mértékben egyeztetettek erőfeszítéseink a nemzetközi kérdésekben. KÉRDÉS: Az ön megítélése szerint melyek ennek az együttműködésnek a leginkább szemléltető eredményei, sikerei korunk problémáinak megoldása szempontjából? VÁLASZ: A legnyilvánvalóbb, és vitathatatlan eredmény: az a körülmény, hogy a szocialista közösség országai szilárdan a kezükben tartják a külpolitikai kezdeményezést gyakorlatilag a nemzetközi politika valamennyi területén. — ítéljék meg maguk. Közösen terjesztettük elő azt az elképzelést, hogy létre kell hozni a béke és biztonság átfogó nemzetközi rendszerét. És ezt az ENSZ közgyűlése jóváhagyta. Gyakorlatilag az összes nemzetközi leszerelési fórumon ott fekszenek a tárgyalások asztalán a testvéri országok javaslatai, egyebek készületlenül kezd neki a felnőtt, a családi, de különösen a szexuális életnek. Mindennek rendkívül sok negatív társadalmi — a fiatalok esetében pedig nem egyszer tragikus egyéni — következménye van. A százezernyi fiatalkori — és többségében drasztikus eszközökkel megszakított — terhesség, a leányanyák növekvő száma, a nem kívánt terhességből szülhető gyermekek szomorú árvasággal végződő sorsa. És akkor még nem vettük figyelembe azokat a pszichológiai következményeket, amelyeket a fiatalkori terhesség, annak családi és mikrokörnyezeti fogadtatása okoz. Különösen Lengyelországban, ahol a lakosság többsége hívő katolikus, az egyház pedig szigorúan igyekszik megszabni az egyén erkölcsi nortnáit a születéstől a sírig. Köztudott, hogy a Vatikán semmilyen kompromisszumra sem hajlandó a fogamzás- gátlás kérdésében, a házasság előtti nemi élet pedig az egyház számára még mindig között a Varsói Szerződés keretében kidogozott kezdeményezések. A magyar főváros neve a világ közvéleményének tudatában ma már szilárdan kapcsolódik g budapesti felhíváshoz, amely felvázolta az európai haderők és hagyományos fegyverzet csökkentésének lehetséges útjait. KÉRDÉS: Ebben az együttműködésben — figyelembe véve az új politikai gondolkodásmódot a Varsói Szerződés Szervezete tagországainak új kezdeményezéseit — milyen új feladatok merülnek fel, milyen új együttműködési formáknak kell kialakulniuk? VÁLASZ: Gyakorlatilag szemtanúi lehettünk annak, miként alakult ki a szocialista országok együttműködésének politikailag legjelentősebb és leghatékonyabb formája: a vezetők többoldalú tálálkozójának intézménye, amelynek keretében elvtársi- an tanácskoznak korunk valamennyi problémájáról, s nem utolsósorban a külpolitikai kérdésekről. — A kor követelményeinek megfelelően megváltozott a Varsói Szerződés politika^ tanácskozó testületé és külügyminiszteri bizottsága rendszeres üléseinek formája és tartalma, ahol nemcsak „az órákat egyeztetik”, hanem kölcsönösen kicserélik elképzeléseiket, — Végül, létrehozták az együttműködés új intézményeit: a folyamatos kölcsönös tájékoztatással foglalkozó csoportot és a leszerelési különbizottságot. Az előbbi lehetővé teszi az operatív vélemény- és információcserét a legidőszerűbb világpolitikai kérdésekről; az utóbbi arra hivatott, hogy kereteket biztosítson a szövetséges államok kezdeményezéseinek megvitatásához és közös javaslataik kidolgozásához a fegyverzetkorlátozás és leszerelés terén. KÉRDÉS: A Szovjetunióban végbemenő átalakítás milyen lehetőségeket teremt ennek az együttműködésnek a továbbfejlesztéséhez? VÁLASZ: Csakis egyetlen válasz lehetséges: kedvező távlatokat. Ennek záloga, hogy a szocialista országokban jelenleg végbemenő változások iránya azonos, a testvérpártok külpolitikáját az egység jellemzi. bűnnek számít. Az más kérdés, hogy — ugyancsak felmérések tanulsága szerint — a lengyel fiatalok házasság előtti párkapcsolatai, szexuális élete semmiben sem különbözik bármely európai országban élő kortársaiénál, hacsak abban nem, hogy az európai normánál nagyobb képmutatásra és meghason- lásra kényszerülnek a társadalom és önmaguk előtt. A szexuális felvilágosítás kérdésében a lengyel sajtó — kivéve a tankönyv visz- szavonását győzelemként ünneplő katolikus lapokat — különösen azt kifogásolja, hogy a döntés előtt nem kérték ki a fiatalok véleményét, akiket mindez a legközelebbről érint. A visszavonási határozatot nagyszabású egyházi kampány előzte meg a katolikus sajtóban és a templomokban. A nagy tekintélyű lengyel katolikus püspöki kar külön ülést szentelt a kérdésnek, s ezen a családi életre nevelést, különösen a szexuális felvilágosítást és a fogamzásgátlást a „lengyel katolikus családi Nagy érdeklődés mellett nyílott meg kedden este Budapesten a Nemzeti Színházban Réti Zoltán balassagyarmati festőművész kiállítása, aki Madách Imre Mózes című drámai költeményéhez készített akvarelleket. A színház I. emeleti társalgójában már jóval a megnyitó előtt gyülekeztek a művészbarátok és sokan jöttek el Nógrád megye és Balassagyarmat politikai és közéleti személyiségei közül. ilelen volt a megnyitón Devcsics Miklós, Nógrád Megye Tanácsának elnöke, országgyűlési képviselő is. — Több mindenre emlékezünk ma — mondotta dr. Herényi Ferenc, az irodalom- tudományok kandidátusa, a Magyar Színházi Intézet igazgatója, aki megnyitóját rövid színházi áttekintéssel kezdte. Száz évvel ezelőtt, 1888. február 20-án mutatták be Kolozsvárott Madách Mózes című drámai költeményét. Több évtized telt el, s a következő kísérletező Hevesi Sándor volt. aki Budapesten 1923-ban vitte színre a drámát, amelynek egyik szerepét két évvel később Jászai Mari alakította. Sokáig úgy tűnt, nem sikerül az „áttörés”, míg aztán 1966- ban egyszerre két helyen — A szocialista országok Budapesten működő kulturális és tájékoztató központjainak igazgatóival, valamint a magyarországi nemzetiségi szövetségek elnökeivel, főtitkáraival, és a nemzetiségi lapok főszerkesztőivel találkozott kedden Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint a népfrontmozgalom több vezető munkatársa. A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK és a szovjet kulturális centrumok vezetőivel folytatott megbeszélésen a főtitkár tájékoztatást adott arról, hogy a mozgalom miként kívánja segíteni az országban a stabilizációs, s majdan a kibontakozási folyamatot. A tanácskozás résztvevői úgy értékelték, erkölcs elleni támadásnak” bélyegezték. A szülőket és a diákokat felszólították a tankönyv visszaküldésére, a hatóságoktól pedig a tankönyv bevonását követelték. Mielőtt ez a kérdés a nemzeti közmegegyezés építményét veszélyeztető politikai üggyé dagadt volna, megszületett határozat: a tankönyvet száműzik az iskolákból és egy különleges bizottság feladata lesz a végső szó kimondása. Nem kizárt, hogy az inkriminált tankönyv osztozni fog a „Vallási ismeretek” című tankönyv sorsában. A világ vallásait, a vallások eredetét és történetét ismer* tető tankönyvből ugyanis — szintén a püspökök beavatkozása nyomán — csak ott tanulnak a gyerekek, ahol a tanári kar ezt jónak látja, és csak szabadon választott tantárgyként, természetesen osztályzat nélkül, mivel a klérus ezt is a „lengyel erkölcsi normákkal ellentétesnek, és egyházellenesnek minősítette”. Veszprémben és Budapesten — újra a Nemzeti Színházban — most már Keresztúry Dezső modernizálásában — aratott sikert a kétrészes mű, amelyet Veszprémben 38- szor, itt, a Nemzeti Színházban pedig, ahol Marton Endre rendezését Bodnár Sándor állította színre, tegnap este 451. (!) alkalommal láthattak a nézők. — Színház, irodalom és képzőművészet fogott kezet ma egymással — folytatta a megnyitóját Kerényi Ferenc. Réti Zoltán öt éven belül második alkalommal hozza közelebb hozzánk Madách világát. Először az Ember tragédiájáról készített sorozatot, most pedig a Mózes című dráma 16 akvarell- jét láthatjuk. A művész ezúttal is újat tudott mondani nekünk, mert lapjain a legfinomabb rezdülések is kiolvashatók, s nemcsak a bibliai mítoszt idézi fel, hanem az arcok a mai gondolatot, a mai magyar valóságot tükrözik. Kerényi Ferenc megnyitója után sokan gratuláltak Réti Zoltánnak, akinek kiállítása a főváros egyik jelentős képzőművészeti eseménye. (sz. 1.) hogy a kulturális központok és a népfront együttműködése kölcsönösen színesíti, gazdagítja munkájukat. A magyarországi nemzetiségi szövetségek és a nemzetiségi lapok vezetőinek részvételével megtartott találkozón szó esett a nemzetiségi szövetségek eredményeiről, gondjairól, s arról a munkáról, amelynek során a szövetségek ez évi kongresz- szusait készítik elő. A közös tennivalókat körvonalazva Pozsgay Imre hangsúlyozta: a népfrontmozgalom egyik sajátos feladata, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a nemzetiségeket hagyományaik ápolásában, kultúrájuk fejleszté_ sében, érdekeik érvényesítő* sében. Nagyot téved azonban, aki azt hiszi, hogy Lengyelország prűd ország lenne. A televízióban, a mozivásznakon és a színházakban szinte tombol a meztelenség, arról pedig, hogy az országban levő több százezer vi- deokészülék jóvoltából miket néznek otthon családi körben a lengyel katolikusok, talán jobb nem is beszélni. Egyébként ugyanazt, amit Európa-szerte. Szinte alig akad képes folyóirat — leszámítva a katolikus lapokat — amelyben rendszeresen ne közölnének többé vagy kevésbé művészi aktfotókat, márcsak a példányszám „karbantartása” végett is. A fiataloknak, a nőknek és újabban külön a férfiaknak készülő lapokban se szeri, se száma a szexuális élet „mélységeit” taglaló felvilágosító írásnak. Az olvasók nem kis örömére. A varsói esti lap nemrég első oldalon közölt fényképes beszámolót a nudisták farsangi báljáról, ahol a résztvevők — stílszerűen — ádámkosztümben táncoltak. Évről évre a Miss Lengyel- ország mellett megválasztják a Miss Naturistát, vagyis a legszebb meztelen lengyel nőt is. Ez a rendezvény persze nem csak a naturisták körében népszerű, s ennek megfelelően nagy és „képes” sajtója van. Zsebesi Zsolt (Varsó) Á családi élet és az egyház Lengyelországban A kulturális központok és a nemzetiségi szövetségek vezetői a népfrontban
