Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
1988. február 2., KEDD NOGRAD 3 Előkészületek a termelésre Tizenkétmillió tégla a lakosságnak Az elmúlt esztendőben valóságos rohamot indítottak a tégláért a vásárlók. Az Észak-magyarországi Téglaipari Vállalat szécsényi gyára egy darabig állta a rohamot, aztán kifogyott a készlete. A téglagyárban az elmúlt év volt az első esztendő, amikor a 140 millió forint értékű korszerűsítés után megkezdték a termelést. Mis- kolczi István, a gyár vezetője határozottan állítja, hogy a dolgozók jól igazodtak a korszerűsített technológiához és a kezdeti nehézségek ellenére kilencmillió téglát gyártottak. Az idei évben a gondos felkészülés, a dolgozók szakmai ismereteinek kibővítése után, 12 millió darab tégla gyártására készültek fel. A feladat megvalósítására szocialista brigádok alakultak, és vállaltak kötelezettségeit a munka minőségének javítására is. A villanyszerelők brigádját Bódi Tibor vezeti. A téglaégetőknél Horváth Nándor, a targoncásoknál Kuris Béla, a téglagyártó soron pedig Szuhányi Bertalanná a brigádvezető. A téglagyártóknak kedvezett az idei tél. A nyersanyag termelése megállás nélkül folyik a Fehér-hegy oldalán. A téli hónapokban kitermelt mintegy 30 ezer köbméter nyersanyagot depóban tárolják, itt pihenteAz egységrakat képző berendezést javítja Sárközi Ferenc. tik, hogy a megmunkálása könnyebb legyen. A téglagyártó üzemben a gépszerelőké a szó. A téli gépjavításokat végzik. Ez is jó szakmai felkészültséget igényel, hiszen automatizált gépsorokat kell átvizsgálniuk. A gyár saját szerelőkkel rendelkezik, akik a felújítással egyidőben ismerkedtek meg a modern téglagyártó gépekkel. A gyár vezetője, Miskolczi István nagy várakozással és nem kis izgalommal tekint az esztendő elé. Ugyanis az elmúlt évi próbaüzemelés, amely kiterjedt az emberekre és gépekre egyaránt, lejárt. Ebben az évben már teljes kapacitással indulnak a feladatra. A tizenkétmillió darab tégla legyártása elől nem lehet kitérni, mert a piackutatás során kiderült, hogy a lakosság ennyire tart igényt. Felkészültek arra is, ha megnövekszik a tégla utáni kereslet, kisegítést kapnak a cserépipari vállalattól, hogy az igényeket mindenképpen kiegészíthessék. B. Gy. Fotó: Bábel László Szűcs József és Geczkó Gyula az égetokemence aljazató! újítja föl. A nyersgyártó gépsoron is folyik a karbantartás. Számítástechnika tanácsi vállalatiknál és termelőszövetkezetekben Nem kellően kihasználtak a meglévő gépek A számítástechnika a nyolcvanas évek gazdasági körülményei között, amikor a mindenkori piaci hatások gyors döntéseket igényelnek, elengedhetetlenül fontos a gazdálkodásban. Ezért is tűzte napirendre legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága a számítástechnika bevezetésének és alkalmazásának megvitatását. A téma napirendre tűzését az is indokolta, hogy a tanácsi vállalatoknál és termelőszövetkezeteknél is olyan fokot ért el a számítástechnika elterjedése, amikor már nemcsak a kialakult helyzetről kell teljes képet kapni, hanem a számítástechnika alkalmazásának várható irányai is megfogalmazódhatnak. Az ügyviteli gépesítettség, a hetvenes években kezdődött, ekkor állították üzembe azokat az elektromechanikus könyvelőgépeket, amelyek az anyag- és értékkönyvelést segítették. De még napjainkban is sok üzemel ezekből a ma már muzeális értékűnek számító gépekből. Ezek már nagyrészben elhasználódtak, de ennél is lényegesen gyorsabb technikai avulásuk, amit a számítógépek terjedése idézett elő. A megyében jelenleg a tanácsi alapítású vállalatoknál 66, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és a sütőipari vállalatnál összesen 48 számítógép működik. Az itt található gépek típusösszetétele kedvező, hiszen ezek az országban általánosan elterjedt típusok és karbantartási lehetőségük is biztosított. A megyei tanács a számításgépesítést öt mezőgazdasági termelőszövetkezetnél 2 millió 300 ezer forinttal támogatta. Ám a bevezetett számítástechnikával még ma is döntő többségben a nagy tömegben jelentkező számviteli és nyilvántartási feladatokat végzik. S csak szerényebb mértékben terjednek a tényeket rögzítő és nyilvántartó programok . mellett a különböző döntéseket előkészítő, avagy az információt adó programok. Ugyanakkor nem kellően kihasználtak a gépek, hiszen üzemidejüknek legfeljebb az egyharmadában, felében dolgoznak velük. Mindebben javulás csak akkor várható, ha több lesz a felhasználói program. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a gépbeszerzés előtt a gazdálkodó egységek elvégezzék a problémafeltárást és megtegyék a szükséges szervezési intézkedéseket. Hosszú évek gyakorlatát kell megváltoztatni a számítógépek alkalmazásában ahhoz, hogy a szervezők munkája kerüljön előtérbe, hiszen elsősorban is kiváló szervezőkre van szükség és csak másodsorban programozókra. Rendszer- szervezőkkel, programozókkal a gazdálkodó egységek — egy-két kivételtől eltekintve — nem rendelkeznek. És bár az elmúlt háromnégy évben kedvező változások történtek megyénkben a tanácsi alapítású vállalatoknál és a termelőszövetkezeteknél, ám a programok még mindig_ csak egy-égy részterületét fognak át, s közJtük a kapcsolatok nem biztosítottak. Ezért is hívta fel a figyelmet határozatában a vb, hogy törekedni kell a számítástechnika rendszerszemléletben való kezelésére. Nagyon sok múlik 1988-on Beszélgetés Pulai Miklóssal, az Orszégos Tenihiwatc Húsz éve — 1968. január . 1-jén — lépett életbe Magyarországon a gazdasági mechanizmus reformja. E dátum tehát — bár voltak közben kudarcok, megtorpanások — vízválasztó a magyar gazdaság történetében; jelentőségében az államosításhoz és a mezőgazdaság kollektivizálásához mérhető. Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese azok közé tartozott, akik részt vettek a 68-as nyitás előkészítésében. Ez a tény motiválta első kérdésünket is. O Ha egy mondatban kellene összefoglalni az elmúlt húsz év tanulságát, hogyan fogalmazna? — A húsz évvel ezelőtti állapothoz' képest legfőbb tanulság számomra: a gazdasági mechanizmus előrehaladását alapvetően gátolja a társadalom és politikai intézményrendszer merevsége, változatlansága, O 1968-ban még nem volt ilyen világos ez a tényező? — A mostani felismeréshez kellett a 80-as évek tanulsága, és különösen a gyenge 85—86-os év. Ezek bizonyították egyértelműen: korlátok között marad a reform előrehaladása, ha nem párosul a politikai és a társadalmi változásokkal. Jól érzékelhető e kettősség a Szovjetunió példáján. Ahol ma a „glasznoszty”, a nyíltság jár elől az eredményekben, ■ s nem a „peresztrojka”, az átalakítás. Az előbbihez mi kell? Ügy érezzék az emberek, • hogy mindenről lehet beszélni, és majdnem mindenről lehet írni. Ez nagyon gyorsan kialakul. A peresztrojkához viszont szükséges egy elképzelés; amit aztán mindennap építgetni kell. Következetesnek kell lenni, a szükségszerű kompromisz- szumoknál szem előtt tartani a célt, és vállalni a következményeket. Hogy is történt nálunk? A 60-as évek kezdetén indult a „glasznosztyunk”. Ami például a közgazdaságot illeti, akkoriban igen nagy volt a nyíltság. Aztán ezt valahogy elfelejtettük! A Szovjetunió példáján tehát világosan kitűnik: a politikai előrehaladás feltétele annak, hogy a gazdaságban mennyire tudnak előrejutni. Nekem a megújulás most a 80-as évek második félében a gazdaságra vonatkozólag konkrét programot jelent: bank, adó, társulási, bér- és költségvetési reformokat, piacépítési intézkedéseket. Ezek végül is létrehozzák az úgynevezett szabályozott piaci mechanizmust. O Mit értünk ezalatt? — Mindenekelőtt azt, hogy a piac döntse el az eredményességet. Ez nagyobb differenciálódással járna. Ki lehet ugrani, tönkre lehet menni; és a keresetekben is nagyok az eltérések. Nemcsak árupiac kell, hanem tőkepiac, és munkaerőpiac is. Ahhoz pedig, hogy elviseljük ezt a nagyfokú mobilitást, határozott politikai akarat kell. Talán a 90-es évekre valósulhat meg az, amiről én húsz éve azt hittem: tíz év és kész... Sok függ persze attól, hogy képesek leszünk- e valóban ütem váltásra? Mert ha legyöngülünk, nem politikai reform, hanem egy újabb visszakapcsolás következik. A nagy viták és átalakítások idején ugyanI első elnökheli is rövid idő alatt annyi kölcsönt vettünk fel — s nem biztos, hogy jól használtuk föl a dollárokat — amely „üdvös-átkossá” tette a 80- as évek közepét... * O Hogy következhetett be ez a — sportnyelven szólva — „védelmi hiba”? — Nézzük a tényeket? Egy évben át kell utalnunk két és fél milliárd dollárt törlesztésre és kamatra, amely durván 120—150 milliárd forint. Tehát ha ezt ki kell fizetnünk a megtermelt jövedelemből, akkor ennyivel kevesebbet használhatnak fel itthoni fogyasztásra, felhasználásra. Mi sose terveztük azt, hogy olyan mértékben megfogjuk a belső felhasználást — fogyasztást, beruházást, együttvéve —, hogy a teljes adósságszolgálatot ráterheljük a hazai fogyasztásra. Ügy láttuk: az az optimális, ha fenntartjuk a hitel- képességünket, és az adósságszolgálatra igénybe vett források egy részének pótlására új hiteleket veszünk fel. A nagy hiba 85—86- ban történt! Akkora lett a hazai felhasználás, hogy újra nőtt az adósságállomány, és nem is kicsivel. Pedig a 78-as MSZMP KB- határozatok alapján helyes terv született: először megszüntetjük a fizetési mérleg hiányát, majd elérjük, hogy nem nő tovább az adósságállomány, ez idő alatt nő az export, vagyis javul a gazdasági helyzetünk. O Nem ez valósult meg! — Emlékszünk: 1981-ben bekövetkezett az adósságválság, és nekünk 1982-ben már nem volt lehetőségünk a korábban megszokott és tervezett hitelt felvenni. Akkor egy óriási átcsoportosítással elértük, hogy a fizetési mérlegünk nulla, 83—84-ben pedig pluszszaldós lett. Ez együtt járt azzal, hogy az elkép- zeltnél nagyobb mértékben kellett az itthoni felhasználást csökkenteni. Aztán az 1984-es sikerek alapján egyesek azt hitték: minden bajunk megoldódott. Sajnos, nem így történt! A struktúramódosítás késett, a kormányzat keresetszabályozása puhának bizonyult. Ez végül is arra vezetett, hogy megint lényegesen többet fogyasztottunk, mint amit termeltünk. Erre lehetőséget adott, hogy a világ pénzügyi köreiben a 82—84*es években folytatott sikeres adósságpolitikánk következtében ismét megnőtt a tekintélyünk, s lehetett hitelt felvenni. Így jutottunk el egy minden korábbinál magasabb adósságszintre... O Ez olyan volt, mint amikor fizetés van a családban, és akkor, ehetünk, ihatunk, hurrá! — Igen. 1986 nyarán kiderült: igen nagy a fizetési mérleghiány, s el is kezdődött a fékezés. Sajnos, csak 1987-re vált érezhetődé ennek hatása. Kétségtelen nagy eredmény, hogy a másfél milliárdos eladósodásból most egymilliárd alatti jött ki. (Az eladósodás üteme ugyan mérséklődött, de az eladósodás mégiscsak nőtt). További mérséklődés nélkül azonban könnyen úgy alakulhat a helyzet, mint 1981-ben. O Ez is megismétlődhet? — Ha nem vigyázunk, igen. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy megtegyük ettesevel mindazt, ami ahhoz, kell, hogy a hitélezőknél föl se merüljön a hitelképességi kérdés. Erre ma megfelelő programmal, a kormány munkaprogramjával rendelkezünk, azt kell konkrét, gyakorlatias módon végrehajtani. O Beleértve az adórendszer korszerűsítését is? — Igen, bár ez már 1984- ben a programunkban volt, és 85-ben el is kezdődött a munka. Terveztük a bevezetését, de közben elbizonytalanodtunk. 1986 végén viszont nyilvánvalóvá vált; ha alá akarjuk támasztani a stabilizációt, ahhoz valami nagyobb? lépés kellene. Ezt követően gyorsult fel az adóreform előkészítése. Bár volt késedelem, nem látszott reménytelennek, hogy 1988. január elsejével be tudjuk vezetni. Ó Lehet-e modellezni a jövőt? Amikor például egy új gazdasági szisztéma, új adórendszer lép életbe? — 1988 többféle modellje is rendelkezésünkre áll. Volt, reform nélküli 88- unk és adóreformos is. Rendelkeztünk az új évre a változatlan áras és folyó áras jövedelmi számokkal. Egy év múlva persze jobban tudjuk, ez a model) hogyan felelt meg, mennyire mutatja valósághűen a folyamatokat. Annyi bizonyos: valamennyi, a vállalati . gazdálkodást érintő szabályozási feltétel még a terv és költségvetés végleges jóváhagyása előtt lett lezárva. A konzisztens tervhez még szükséges intézkedés már csak a vállalati körön kívül volt lehetséges, lg.v nagyobb szerepe lett a monetáris szférának, a költségvetés kiadásai mérséklésének, beleértve a vállalati támogatásokat. Van tehát egy világos képünk arról, miként képzeljük el 1988-at. O Tehát milyen év lesz az idei? — A nagy átcsoportosítások éve. Mi számolunk a nemzeti jövedelem emelkedésével, de 87-hez viszonyítva valamivel kisebb mértékben. Csökkentjük a belső felhasználást is. Itt egyszer átrendeződés lesz a külső egyensúly érdekében. Ez kényszerű, de szerintem elkerülhetetlen átcsoportosítás. Másodszor átcsoportosítás lesz a hazai felhasználáson belül. Fontos látni, a belföldi fölhasználás nem a vállalati szférában csökken, hanem a költségvetés és a lakosság részéről. Nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű a lakosság fogyasztását két százalékkal csökkenteni. És erre még egyszer ilyen mér-, tékben nem is lehet számítani. Ebből a szempontból 1988 egy speciális tizenkét hónap lesz. • O Es nagyon komoly is... — Tényleg, igen komoly. Azt mondhatom: sok minden múlik 1988-on. Mert ha sikerül az elképzelésünk, s az átcsoportosítások révén felgyorsulnak a vállalati szerkezetátalakítások, felgyorsul a műszaki fejlesztés, csak akkor maradhatunk a pályán, s mehetünk tQvább a stabilizáció és kibontakozás útján. F. F. J.
