Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

NOGRAD 1988. január 15., PÉNTEK Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.) A Minisztertanács ülését követő kormányszóvivői tá­jékoztatón Bányász Rezső elöljáróban elismeréssel szólt az év végi leltározásokban, az új árak feltüntetésében 'részt vevő csaknem 300 ezer kereskedelmi dolgozó mun­kájáról. Mint említette, ösz- szesen két és fél millió órát dolgoztak azért — még szil­veszter éjszakáján is —, hogy az átárazás mindenütt pontosan, időben befejeződ­jön. A kommünikében szereplő más témák közül elsőként a népgazdaság tavalyi telje­sítményéről érdeklődő kér­désre (MTI) válaszolva Bá­nyász Rezső elmondotta: a Minisztertanács a népgaz­daság 1987. évi fejlődését most csak részlegesen, és sok tekintetben becsült adatok alapján tudta átte­kinteni. A múlt évi fejlődés átfogó értékelésére később kerül sor, hiszen az adatok ellenőrzése, mérlegszerű rendezése még tart. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal előreláthatóan január végén adja közre az adatokat. Az azonban máris megállapít­ható a tavalyi gazdasági fejlődésről, hogy az 1985-ös, 1986-os egyensúlyrontó ten­denciák fékeződtek, és né­hol javulás is tapasztalható. Élénkült a termelés és a vállalati beruházás. Az 1986. évinél jobb a konvertibilis elszámolású fizetési mérleg, az idegenforgalom kedvező fejlődése, valamint a kül­kereskedelmi mérleg csök­kenő passzívuma miatt. A konvertibilis elszámolású áruforgalom egyenlegének javulása azonban a számí­tottnál kisebb. Bár a kivitel a tervezett szint körül ala­kult, a behozatal jobban nö­vekedett. A belföldi feLhasz- nálás a vártnál gyorsabb ütemeben nőtt, elsősorban a beruházások értéke na­gyobb a tervezettnél. Mind­ez megerősíti — vonta le a következtetést a kormány — az 1988. évi népgazdasági tervben előirányzott kérdé­sek fontosságát. Alapvető érdekünk, hogy szigorúan ta­karékoskodjunk a behozatal­lal, s emellett jobban nö­vekedjen a kivitel. A kormányszóvivő beszá­molt az eddigi három gaz­dasági kormánybizottság he­lyett létrehozott tervgazda­sági bizottság feladatköré­ről is (a Magyar Hírlap kérdésére). Kiemelte: a kor­mány stabilizációs prog­ramjának megvalósítása ha­tékony, politikai felelősséggel bíró kormányzati irányítást kíván. Az eredményes mű­ködéshez a kormányzati szervek munkáját összehan­golttá kell tenni. A Minisztertanács a jövő­ben főként a stratégiai je­lentőségű társadalmi, poli­tikai és gazdaságpolitikai kérdésekkel kíván foglalkoz­ni. Ennek feltétele, hogy a tárcaszintű irányításban — főként a kormányzati állás­foglalást nem igénylő dön­tések körében — jobban ér­vényesüljön az illetékes mi­niszterek döntési önállósága és felelőssége. A kormány tehermentesítése, munkájá­nak érdemi, szakmai előké­szítése indokolta e kormány­bizottság létrehozását. A mintegy gazdaságpolitikai kabinetként működő bizott­ság igen szűk körű. Tagjai: az ipari, a kereskedelmi és a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, valamint az Országos Tervhivatal el­nöke és a pénzügyminisz­ter. Munkájukban állandó meghívottként vesz részt a Magyar Nemzeti Bank és az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnöke, vala­mint a Minisztertanács tit­kárságának vezetője. A Népszabadság kérdésére válaszolva Bányász Rezső kitért a minisztériumok, fő­hatóságok által irányított, és állami költségvetésből ii- nanszírozott, úgynevezett háttérintézmények munkájá­nak felülvizsgálatára. Em­lékeztetett arra, hogy a háttérintézmények munká­jának racionalizálása hozzá tartozik a kormányzati mun­ka modernizálásához. Már korábban is többször hoztak határozatot az ezekben az intézményekben dolgozók létszámának, és az intéz­ményi költségvetésnek a csökkentéséről. Az eredmé­nyek eddig nem Igazolták az elvárásokat. Most azonban lényeges változtatásokat készítenek elő. Bányász Rezső (a Magyar Rádió érdeklődésére) el­mondta azt is: egyes infor­mációkkal ellentétben szó nincs arról, hogy a kormány emelte volna az állami veze­tők fizetését. A jelenlegi helyzetben nem is gondolna senki ilyesmire. A Népszabadság munka­társa felvetette, hogy a tömegkommunikációs esz­közök többsége információ hiányában nem tudta tájé­koztatni hallgatóit, olvasóit, nézőit a kormány és a SZOT képviselődnek január 13-i, szerdai tanácskozásáról. Bányász Rezső az észrevé­telre reagálva kifejtette egyetértését mindazokkal, akik -bírálják ezt a tájékoz­tatási hiányosságot. Hozzá­tette azt is, hogy a kormány és a SZOT képviselői nem a szokásos vezetői tanácsko­zásukat tartották, hanem csak egyes képviselőik foly­tattak munkamegbeszélést, konzultációt. Az eszmecsere végén határoztak úgy, hogy tájékoztatják a Magyar Hír­lap és a Népszava — a kor­mány és a szakszervezeték lapjának — olvasóit. Ezzel azonban a közvélemény na­gyobb részét kirekesztették az információk megismerésé­ből. (MTI) Rizskov Norvégiában Hivatalos látogatásra Nor­végia fővárosába, Oslóba ér­kezett csütörtökön Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. A vendéget a repülőtéren Gro Harlem Brundtland miniszterelnök és több más magas rangú személyiség üdvözölte. Csütörtök délután az os­lói kormánypalotában meg­kezdődtek a szovjet—norvég tárgyalások. Rizskov előzőleg Svédor­szágban tett hivatalos lá­togatást. Közüggyé kell tenni a katonai pályára irányítást! Sajtótájékoztató Szentendrén (Tudósítónk telefonjelenté­se) A Honvédelmi Minisztéri­um politikai főcsoportfőnök­sége és pályára irányító fő­osztálya tegnap Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskolán a katonai pályára irányítás aktuális kérdéseiről tartott sajtótájékoztatót. Papp Dezső vezérőrnagy, a pályára irányító főosztály vezetője a többi között elmondotta, hogy a katonai pályára irá­nyítás eredményességét át­fogó elgondolás alapján ter­vezték meg. Beszámolt arról, hogy a tett intézkedések és kezdeményezések hatására pozitív eredményeket értek el. Ezek között említette, hogy a fegyveres erők káderután­pótlása a gondok és tenni­valók társadalmi fogadtatása közüggvé vált és ennek jelei mutatkoznak. Hiszen a je­lentkezők számának és mi­nőségi összetételének javulá­sa a korábbihoz képest na­gyobb válogatási lehetőséglet biztosított a főiskolák szá­mára. A társadalmi összefogást jelzi hogy komoly politikai segítséget nyújtottak a pá­lyára irányítás terén a párt­szervek, de sokat várnak a KISZ, az úttörőszövetség, az Ifjú Gárda aktivizálásától is. Csaknem minden iskolatípus­nál növekedett a jelentkezési létszám. Egy beiskolázási helyre a katonai főiskolákon csaknem kétszeres, a kollégi­umoknál 1,6-szoros jelentke­zés történt. Némileg javul­tak a tanulmányi átlagered­mények is. Papp Dezső vezérőrnagy ezután a katonád pályára irá­nyítás átfogó programjáról, az agiitációs és propaganda- munkáról szólt. Itt említette meg, hogy a bevonuló sorál­lomány negyven százaléka középiskolát végzett, közülük sokakat lehetne a hivatásos tiszti, tiszthelyettesi pályára irányítani. Olyan fiatalokat várnak a hivatásos katonai pályára, akik erkölcsileg, politikailag megbízhatóak, önkéntesen és tudatosan vállalják a fegy­veres szolgálatot és képesék a magas színvonalú harci technika és korszerű katonai mesterség elsajátítására, a technika megóvására. A sajtótájékoztató után a főiskolán bemutatták a kü­lönböző oktattási kabineteket, majd délután konzultációra került sor, parancsnokok és az újságírók között. Ellentmondó vélemények a tehóról (Folytatás az 1-es oldalról.) rintösszeg, hanem a lakóhe­lyet segítő állampolgári szán­dék volt lényeges, a további fizetés mellett voksolt. An­nál is inkább, mivel a szennyvíztisztító telep fej­lesztéséhez ez elengedhetet­lenül fontos. A tanácson nemrég létrejött családvédelmi csoport mű­ködésével kapcsolatban is érdeklődött a szakszervezeti bizottság, és felajánlotta, hogy saját kapcsolatrendsze­re segítségével támogatja majd annak munkáját. Néhány további kérdés megvitatása után a bizottság a tervet elfogadta azzal, hogy a tanácsi fórumot tájékoztas­sák a tehóval kapcsolatos megosztottságról. Vita az „űrvédelmi pajzs" körül Á továbblépés kulcsproblémái Sokatmondó felvétel: mintha Ronald Rea­gan arra esküdne, hogy végig kíván menni a leszerelés megkezdett útján... Abrahamson tábornok, SDK-program irányítója pülőgép makettjével az amerikai — az űrre­Ronald Reagan elnökségé­nek utolsó szakaszában — 1988 tavaszutóján, vagy nya­rának elején — sorrendben a negyedik találkozója lesz Mihail Gorbacsovval, az SZKP főtitkárával, ezúttal Moszkvában. A rendkívül sűrített prog­ramú legutóbbi washingtoni tárgyalásokon — túl a raké­taszerződés aláírásán — egyetértés alakult ki közöt­tük arra vonatkozóan, hogy — az egyenlőség és az egyen­lő biztonság elvének szem előtt tartásával — néhány hónap alatt ki kell dolgozni a hadászati támadófegyve­rek 50—50 százalékos csök­kentését kimondó újabb szer­ződést. Az ezzel kapcsolatos részleteket a washingtoni kö­zös szovjet—amerikai nyilat­kozat — mintegy keretmeg­állapodásként — eléggé pon­tosan körülírja. Ez a doku­mentum tartalmazza a Genfben tárgyaló szovjet és amerikai delegációnak adott utasításokat, a várhatóan igen nagy intenzitású mun­ka fő irányait, a különféle összehasonlítási és számítási szabályokat, az ellenőrzés módozatait. Amennyiben ezen a kulcs- fontosságú területen sikerül­ne elérni a frontáttörést, ak­kor szinte visszafordíthatat­lanná lehetne tenni a világ atomfegyver-mentesítésének történelmi folyamatát. Ha jól belegondolunk abba, hogy a két legnagyobb világhata­lom birtokában van a tö­megpusztító harceszközök legalább 95 százaléka — a hadászati csapásmérő erők­nél összesen mintegy 25 ezer, különböző rendelteté­sű és hatóerejű atomtöltet —, már az is jelentős előre­lépést jelentene ebben az irányban, ha kölcsönösen hat-hat ezer darabra redu­kálnák készleteiket, amint erről szó van. Igaz, egy ilyen radikális leépítés sem szün­tetné meg az emberiség bio­lógiai létének fenyegetettsé­gét, de legalább mérsékelné a „túlgyilkolási” képességet, s előbb-utóbb elvezethetne ahhoz a históriai horderejű döntéshez, hogy az atomfegy­verektől teljes egészében meg lehessen szabadulni. A kölcsönös függésből és a mind nagyobb fokú egymás­rautaltságból eredően nincs tehát más választás, mint a hadászati stabilitás megőrzé­se, a konfrontáció egyre ala­csonyabb szintre szállítása, végül a szembenállás meg­szüntetése. Ezt fejezi ki az a gorbacsovi javaslat, hogy az ezredforduló végéig fel kelt számolni minden tömegpusz­tító harceszközt. E program meghirdetése óta alig két esztendő telt csak el A hadászati támadófegy­verek és fegyverrendszerek leszerelése azonban nem látszik egyszerűnek, könnyen megoldhatónak. Mindenek­előtt azért nem, mert ennek a kérdéskomplexumnak mindkét szövetségi rendszer­ben — a NATO-ban és a Varsói Szerződés szervezeté­ben, de ezen túl is — bo­nyolult összefüggései vannak, közvetlenül érintik számos állam biztonságát. Azonkí­vül van még egy korántsem lezárt nagy kérdés: a szó­ban 'forgó harceszközök 50— 50 százalékos felszámolása szorosan kötődik az 1972-es szovjet—amerikai ABM (ra­kétavédelmi szerződés) to­vábbi jóhiszemű betartásá­hoz. Erről Gorbacsov főtitkár nyíltan szólt a Reagannal le­zajlott négyszemközti meg­beszéléseken, az amerikai el­nök most utólag mégis úgy tesz, mintha a szovjet fél hozzájárulását adta volna az SDI, a csillagháborús terv „szélesebb értelmezésű” (az­az az ABM szigorú keretein túllépő) végrehajtásához. Ilyesmiről viszont szó sincs; e tekintetben a moszkvai ál­láspont mitsem változott. Er­ről az első számú szovjet ve­zető washingtoni sajtóérte­kezletén nagyon világosan kifejtette: „A leghatározot­tabban ellenezzük a hadá­szati védelmi kezdeményezés programját,.. ha azonban az Egyesült Államok kormá­nya nem veszi figyelembe véleményünket, ha létrehoz­za az űrvédelmi rendszert, akkor ezért teljes mértékben magára kel vennie a fele- * lősséget... ” Ügy tűnik, ezt a felelőssé­get Reagan változatlanul ma­gára akarja vállalni, mert december 10-i televíziós be­szédében (és azt követő leg­újabb megnyilatkozásaiban) egyértelműen leszögezte, hogy folytatni kívánják az SDI- programot. s amikor készek lesznek erre, a „kozmikus védelmi pajzs” egyes eleme­it feltétlenül telepíteni fog­ják. Ha viszont mindkét fél amellett foglal állást, hogy egyikük sem törekszik a másikkal szemben katonai fölényre, akkor ugvan mi szükség van egy ilyen egy­oldalú fölényt megteremtő amerikai űrvédelmi „pajzs­ra”? Az ekörüli viták — vár­hatóan — a következő csúcs- találkozó előtti időszakban a figyélem középpontjába ke­rülnek majd. Remélhető azonban, hogy a vélemény- különbségek áthidalásához Moszkvában és Washington­ban a következő hónapokban megtalálják azt az „arany középutat”, amelyre az egész emberiségnek olyannyira szüksége van. Serfőző László l4iai kommentárunk Kitoloncolás A Tel Aviv-i kormány mégis csak a keménység mel­lett döntött — mondhatni, a várakozásnak megfelelően, hiszen a Samir vezette izraeli kabinet eddig is nagy hajlamot mutatott a legkeményebb politikai magatar­tásra. A mégis szó csak azért indokolt, mert az elmúlt napok találgatásaiban sokszor előbukkant az oka: immár valóban az egész világ rosszallásával kell szembenéznie Izraelnek. Emlékezetes, hogy nemrégiben még az Egye­sült Államok is csatlakozott a Biztonsági Tanács el­ítélő határozatához, ez pedig példátlan eset a közel- keleti politikában. Tehát nem lehetett könnyű döntés a fortyogó gázai és ciszjordániai katlan és a mind hangosább nemzetközi tiltakozás ellenére kitoloncolni négy palesztin vezetőt. Hiszen két napja éppen ettől óvta az izraeli kormányt az Európai Gazdasági Közös­ség, tehát Nyugat-Európa legtöbb jelentős országa, s ugyancsak ezt tette —, ha burkoltan fogalmazva is — maga Washington. A korábban mindig megbízhatóan védelmező szövet­ségesek sem maradhattak tovább Izrael oldalán a meg­szállt arab terüléteken öt hete zajló, . megmozdulások kemény kezelése miatt. Hiszen több mint 30 palesztint terítettek le az izraeli katonák golyói december eleje óta Gázában és a Jordán nyugati partján; a mind bru- tálisabb rendőri beavatkozás nem fékezte a tüntetése­ket, viszont eddig nem látott nemtetszést váltott ki a világban. Volt hát ok — és ezért némi esély is —, hogy kijó­zanodjanak végre az izraeli politika irányítói, s ne vált­sák be fenyegetésüket: a tüntetések szervezésével vá­dolt palesztin vezetők demonstratív kitoloncolását, még­is megtették — egyelőre négyükkel —, s ez alighanem a Samir-féie engesztelhetetlenek keze munkája. Hiszen a kormány másik nagy pártjának vezetője, Peresz kül­ügyminiszter a héten éppen az enyhültebb megoldást latolgatta, amikor kijelentette, hogy talán Gázát át kel­lene adni valahogy Jordániának, s akkor elcsitulhatná­nak a viharok. A megszállt területek ügyében valószínűleg alaposan kiéleződhettek az izraeli koalíció belső ellentétei, noha azt persze nem tudni, hogy a súlyos döntést meghozó kabinetülésen végül is ki mit mondott. A tény az, hogy a keménység folytatása, sőt fokozása mellett döntött a hivatalos izraeli politika, ami a legtöbb megfigyelő szerint ma igencsak kockázatos. Nem lehetetlen, hogy á palesztinok Dél-Libanpnba toloncoilásáért még kelle­metlenül nagy árat kell fizetnie Izraelnek. . (Avar Károly)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom