Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 12. szám
1988. január 15., PÉNTEK NOGRAD 3 A Nógrád Megyei Tanács ülése A Nógrád községben lévő termelőszövetkezet hűtőházában csak a hőmérséklet fagyos, az ott dolgozó lányok, asszonyok vidáman, az év további részében is bízva végzik teendői* két. German Jánosné, Hugyecz Mihályné, Csorba Jánosné, Mészáros Istvánná a nyáron lefagyasztott málnát most újraválogatják minőség szerint, majd az exportűtra és a hazai felhasználóknak szánt dobozokba csomagolják- —kulcsár— Benkocs-féle munkásőriskola „Nyesni kell a fáról az idős gallyat...” (Folytatás az 1. oldalról) munkaprogramja, a megyei tanács középtávú célkitűzése és a megyei pártbizottság állásfoglalása alapozta meg. — A terv- és költségvetési javaslat erénye, hogy rugalmasan reagál a kényszerítő körülményekre — mondatta Szalai László. — A jelentősen csökkentett pénz mellett sem mond le a legfontosabb célkitűzésekről, hanem új eszközöket keres a megvalósításhoz. Jó alapot biztosít ehhez a középtávú terv első két esztendejének időarányos teljesítése. A megyei pártbizottság titkára kifejtette, hogy tudatosan támogatni szükséges a helyi öntevékenységet, az ésszerűség határáig élni kell a hitelek adta lehetőségekkel, nagy figyelmet szükséges fordítani a működés racionalizálására, a helyi tanácsok önállóbb tevékenységének elősegítésére. Szalai László méltatta a kétlépcsős tárgyalási rendszer előnyeit, a párt- és állami szervek együttműködését, majd hangsúlyozta: mindent meg kell tenni az elfogadott tervek megvalósításáért. DEVCSICS MIKLÓS kifejtette, hogy a kétlépcsős tárgyalási mód megkönnyíti a döntést, ezúttal segítséget adott a községekkel való tervegyeztetéshez is. Kifejtette, hogy a döntéseket egyre élesebb vita előzheti meg. Mérlegelni kell ugyanis, hogy a rendelkezésre álló pénzből mit valósítanak meg és mire nem kerülhet sor. Ehhez természetesen a tartalékok feltárása mellett újfajta gondolkodás, más szemlélet is szükséges,, a súlyosabb feszültségek így kerülhetők el. Az összefoglaló után a testület egyhangúlag jóváhagyta az 1988. évi tervet és költségvetést. A foglalkoztatási feszültségek mérséklése A Nógrád Megyei Tanács beszámolót vitatott meg a munkaügyi osztály tevékenységéről, különös tekintettel a foglalkoztatáspolitika megváltozott szerepére. Szabó Kálmán osztályvezető előterjesztése nyomán a testület megállapította, hogy az osztály feladatait többségében tervszerűen és szervezetten ‘látta el. Rugalmasan alkalmazkodott a változó gazdasági feltételekhez, és az ennek következményeként kialakult kedvezőtlen munkaerőpiaci hatásokat, folyamatokat, a bővülő foglalkoztatáspolitikai eszközök célirányos alkalmazásával befolyásolta. A feladatok között szabták meg a szabályozók, valamint a demográfiai helyzet módosulása miatt várhatóan erősödő foglalkoztatási feszültségek mérséklését. A vitában WISINGER JÁNOS (Diósjenő) a munkaügyi jogszabályok túlburjánzását, és gyakori változását tette szóvá. FEKETE ATTILA, Pásztó Város Tanácsának elnöke a megye délnyugati térségének helyzetét elemezte, majd azt sürgette: a munkát oda kell vinni, ahol a munkaerő él. Példaként említette, hogy az említett térségből több mint háromezer dolgozó ingázik, elsősorban Budapestre. Hozzászólásában kitért az ugyanazzal a munkával elérhető eltérő bérekre, illetve ennek következményeire. Szólt arról is, hogy a térségben több kisszövetkezet alakul, s ez mindenképpen fontos a helyben élők, a népességmegtartó erő fokozása szempontjából. DR. RÓZSA JÓZSEF elemezte az országos foglalkoztatási helyzetet, majd arról szólt, hogy tapasztalataik szerint Nógrádban az átlagosnál kiegyenlítettebb a helyzet. Kifejtette, hogy a nagyobb bérnövelés egyetlen lehetősége a létszámcsökkentés. S bár ez barátságtalan lépés, mert nehezebb az elhelyezkedés, a munkáltatók válo- gatósabbak, lehetővé teszi a nagyobb fegyelem megteremtését. Kitért az úgynevezett vattaemberekre, a vállalaton belüli munkanélküliségre, majd hangsúlyozta: az értelmes, racionális munkalehetőségeket kell bővíteni. Végezetül indítványozta, hogy a határozati javaslat egészüljön ki: készüljön konkrétabb program, s ezt kapják meg a, tanácstagok, hogy a végrehajtás ellenőrzésére is módjuk legyen. A tanácstörvény és végrehajtási rendelete szerint a megyei tanács nagyközségi tanáccsá nyilváníthatja azt a községi tanácsot, illetve községi közös tanácsot, amelynek illetékességi területén legalább ötezer lakos él. Ka- rancslapujtő és társközségeinek lakosainak száma 5500 fő, erre való tekintettel is a megyei tanács február 1-i hatállyal a Karancslapujtői Községi Közös Tanácsot nagyközségi közös tanáccsá nyilvánította. Közvetlen megyei irányítás A továbbiakban a testület tanácsrendeletet fogadott el arról, hogy Mátraterenye nagyközségi, valamint Ka- rancslapujtő, Palotáshalom és Romhány nagyközségi közös tanácsi szervek tevékenységét közvetlen megyei irányítás alá vonja. Ennek lényege, hogy az említett tanácsok esetében megszűnik a városi közreműködés, és közvetlen megye—község kapcsolat- tok alakulnak ki. Gazdasági vállalkozások A megyei tanács megtárgyalta a gazdasági vállalkozásokban való részvételét is. A helyzetértékelés alapján arról döntött, hogy a Nógrád Megyei Tanács részt vesz a Budapest Bank Részvény- társaságban négymillió, a Magyar Hitelbank Részvénytársaságban négymillió, az Észak-Magyarországi Innovációs Centrum Részvény- társaságban egymillió forint értékű részvénnyel. A Nógrád Megyei Tanácsi Innovációs Gazdasági Társulásba ötmillió forint tőkével kapcsolódik be a Nógrád Megyei Tanács. Az indokolás szerint az ilyen irányú tevékenységek felkarolását a gazdaságkor - szerűsítési folyamatok fellendítésének elősegítése indokolja. A testület ennek szellemében támogatta és hagyta jóvá — a befektetések megtérülésének alapkövetelményével a vállalkozói kezdeményezéseket. A Nógrád Megyei Tanács egyetértését adta Bátonytere- nye Városi Jogú Nagyközségi Tanácsnak kötvény kibocsátásához. A határozat azonban tartalmazza, hogy ennek fedezetét saját bevételeiből a helyi tanácsnak - kell előteremtenie. Személyi elöntések A testület végül személyi kérdésekben is döntött. A megyei tanács művelődési osztálya vezetőjének — a meghirdetett pályázat elbírálása után — a minősítőbizottság titkos szavazással Kapás Józsefet javasolta. A megyei tanács a megyei párt- bizottság munkatársát 1988. február 1-i hatállyal — egy tartózkodás mellett — a megyei tanács művelődési osztályvezetői munkakörébe kinevezte. A Nógrád Megyei Tanács a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat igazgatói állására elfogadott két pályázó — Sarló Béla és Turcsányi Béláné — személyével kapcsolatban előzetes egyetértését fejezte ki azzal, hogy a vállalati (tanácsnak Sarló Béla igazgatóvá választását javasolta. A Nógrád Megyei Tanács ez évi első ülése Devcsics Miklós tanácselnök zárszavával ért véget. — Apám gépészember, anyám cselédlány volt, a tíz testvér közül pedig kilenc ma is él. A nagy családból a hat lány mind bányászemberhez ment feleségül. A fiúk? Egy öcsémnek a Volán, hármunknak pedig ugyancsak a bányászkodás adott munkát. A Pásztón 1930-ban született egykori molnársegéd útja azonban némi kitérőkkel vezetett a nógrádi bányákhoz. — Hat évig, az 1955-öt megelőző években, katona voltam. A Petőfi Politikai Tiszti Iskolára jártam, meg elvégeztem minden istennyila gyorstalpalót, de elég sók volt körülöttem a baj. Ha szóltam a gondokról, akkor megkaptam, hogy eltúl- zom a hibákat. Amikor aztán azt láttam, hogy nyírják a prolitiszteket, saját kérésemre leszereltem. Emlékezetes a pillanat: a fiatal hadnagyot leültette Nógrádi Sándor altábornagy, akkor politikai csoportfőnök és egy pohár pálinka mellett agitálta Ben- kocsot a döntés megváltoztatására, ő azonban hajthatatlan maradt és csak eny- nyit mondott: — Otthon sem hagyo'm cserben azt, amire szegődtem. Nógrádi Sándor levelével érkezett meg a megyei párt- bizottságra, ahol hamarosan elhangzott a kérdés: ismeri-e a mezőgazdaságot? — Mit mondhattam volna? Azt, hogy molnárinas voltam, a búzát meg tudom különböztetni az árpától, a tehenet pedig nem keverem össze a bikával. így lett Benkocs István a Nagykeresztúri Petőfi Tsz függetlenített párttitkára, s az élet eseményeinek idézése közben elhangzik ez a dátum is: 1956. december 3-a. — Addig tartottunk ki a helyünkön, szerveztem a té- esz vagyonának őrzését. Hallottam, hogy kerestek otthon, bementem hát Salgótarjánba és jelentkeztem a pufajkások közé. Miskolc, vagy a rendőrség — az 1957-ben megválaszolandó kérdést Benkocs így döntötte el: „Azit mondtam viccesen, most már elmegyek dolgozni, így lettem Tiribesen felcser.” Néhány hónap múlva a szakmunkásképző intézet és a nógrádi tanbányák közös -párt- szervezete állítatta titkárként az élére, s innen datálja élete másik fontos eseményét is. — Ott lettem munkásőr, 1958-ban. Voltam lent, fent, „Aki nem emelt meg egy lapát szenet, al nem tudja, hogy milyen nehéz” — a példabeszédet Benkocs István nagybátonyi portáján jegyezhetem le. A bá- tonyterenyel Nógrádi Sándor muakásőregy- ség 2. századának parancsnoka élete minden percében vállalkozott a személyes próbatételre: milyen nehéz, mit kíván m vállalás. meg középen, vagy tizenöt éve pedig századparancs- n okként dolgozom. Mit mondjak... sokszor izgultam, hogyan fog sikerülni ez vagy az a feladat... Az eredmény többnyire nem maradt el. S hogy mi lehetett Benkocs István figyelemre méltó munkájának a titka? Talán az emberismeret, meg a közvetlenség. — Néztem az emberek arcát, s valakinek a vonásaiban ott láttam: te még nem értesz valamit. Ismertem a mozdulatokat, persze ehhez évekig együtt kell lenni. így aztán, ha láttam, hogy — a példa kedvéért — X. karba tette a kezét, akkor már sejtettem: benyalt egy kis i tókát. Milyen parancsnok Benkocs István? Második feleségét és segítőtársát tíz éve ismeri, a ház asszonya idézi emlékeit: — Még nem éltünk együtt, de ismertük egymást. A munkásőrök az éttermünkben étkeztek és láttam: Benkocs nem eszik, csak akkor, ha az emberei jóllaktak, ha megkapta a dupla adagot az, akinek annyi kellett. A, férj mosolyog az ismerkedést is felidéző történeten, aztán hozzáteszi: — Még a lőtéren sem az nálam a gyakorlat, amikor az ételről van szó: csillagosok előre. Inkább az ételt osztó asszony kanalát lesem, mert tudom, hogy például a Zsidai Lacinak két adag kolbász kell. így talán nincs is abban semmi különös, hogy még képtelen történetet is hallok. Igen, mert mi más lenne, amikor 101 emberből 105 jelenik meg egy kiképzésen. — Néztek rám: hogy lehetséges ez? Ügy, hogy még a tartalékállományban lévők is bejöttek. Csak nem küldöm őket haza... Lehetne tenni egy próbát. A századparancsnok kiállna az emberei elé, háttal. Valószínű, hogy csaknem minden munkásőrt kiszólítana a keresztnevéről. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az utóbbi egy-két évben kissé már „hanyagolta” a 2. századot. — Ráhagytam sok mindent Nagybalázs Jánosra, a helyettesemre. Súlyt raktam rá, terheltem, hadd tanuljon. Készüljön arra, amikor a helyemre lép. Lehetne ezúttal egy listát is készíteni. Névsort, azokról a parancsnokokról, akik Benkocs István keze alatt „nőttek fel”. György Gáspár egységparancsnok nála volt géppuskás rajparancsnok, Hegyi Sándor egységparancsnok-helyettes szakaszt irányított. A névsorban talán fel lehetne sorolni az egész egységtörzset, azzal bezáróan, hogy kijárta a Benkocs-féle iskolát Nagy Gábor, a megyei parancsnok helyettese is. A mindennapi tananyagnak pedig része az alábbi is: — Mindig azt mondtam, ha kiállunk az emberek elé, akkor tudjad, egy részük az éjjel műszakban volt, vagy éppen most indul oda. Ezt ne feledd, de merj követelni is. A Benkocs-iskolában pedig tanulni kell, mert „aki ebbe a malomba bekerül, az lisztes marad.” Igaz, a kalács nem mindig jön össze belőle. Amikor Benkocs István nyugdíjba ment, egyszer csak rá kellett eszmélnie, hogy nem gyűjtött semmit, még a kis családi házat is kölcsönpénzekből fizették. A vagyonszerzésre valahogy nem maradt idő. Van helyette kitüntetés, egész szobáravaló, két éve a Vörös Csillag Érdemrendet is megkapta a századparancsnok. A mostani egységgyűlésen, szombaton, átveszik az országos parancsnok elismerő oklevelét és serlegét. S ezen a napon utoljára áll ki a százada elé. — Mindig mondtam: az idős gallyakat nyesegetni kell a fáról, hogy megif- jodjon. Sima munkásőr akartam lenni, de a törzsben szánnak nekem feladatot, holott az is elismerés lenne, ha csaknem harminc- évi különböző parancsnoki munka után valaki letolna a századomban. Benkocs István azt mondja, olyan ez a hét végi esemény, mint egy második nyugdíjba menetel. S hogyan készül rá? Lobot vet a sokat próbált ember arca és fátyolos hangon szól: — Ríni fogok... Ríni, de nem szégyellem, mert szívből jön. Kelemen Gábor K. G. A személyi tulajdonú lakásépítés meghatározó jelentőségű Nógrád megyében. A befejezésre tervezett 983 lakás mintegy 30 százaléka többszintes magánlakás-építés. Képünk Nógrádkövesden készült, ahol az elmúlt esztendők alatt elkészült családi házakból az új Madách utca alakult ki. —NÓGRÁD-archiv—
