Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-11 / 8. szám
2 NOGRAD 1988. január 11., HÉTFŐ Nem valaki , hanem mindenkivé együtt Gorbacsov válaszai a Liaovang szerkesztőségének > magatartással céljaink elérhetők A Liaovang kínai hetilap 1987 decemberében kérdésekkel fordult Mihail Gor- bacsovhoz, az SZKP KB főtitkárához. A kérdésekre adott válaszokat az új év előestéjén továbbították a szerkesztőséghez. Az interjú a hetilap új évi második számában jelenik meg. Kérdés: Áttekintve az 1987-es év nemzetközi helyzetét, észlel-e valamiféle örvendetes elmozdulást? Az ön véleménye szerint milyen nyugtalanító kérdések léteznek továbbra is? Milyen reményeket fűz az új esztendőhöz? Válasz: Atomfizikusok egyszer a mai világ helyzetét óraszámlap formájában érzékeltették, ahol a mutatóknak a 12-es számhoz való közelsége jelezte, hogy mennyire közel jutott az emberiség a végzetes órához. Az így ábrázolt kép báljós, de egyben tükrözi a növekvő nyugtalanság érzését is. Nos, ha az óesztendőt e prizmán át szemléljük, akkor szerintem elmondható: az óramutató vészterhes zónájától sikerült valamennyire elmozdulni, ámbár még korai volna egy elvileg új időszámlálás kezdetéről beszélni. Itt mindenekelőtt a Washingtonban tartott szovjet— amerikai csúcstalálkozó eredményeire gondolok. E találkozónak, amely az egész világ érdeklődését felkeltette, történelmi jelentősége kétségtelenül abban van, hogy először sikerült megállapodni a nukleáris fegyverek két osztályának felszámolásában, és ezzel megteremteni a tényleges leszerelési folyamat alapját, megnyitni az alapvető, a hadászati atomfegyvertár radikális csökkentésének távlatát. Mindez a világ pszichológiai légkörében végbemenő fokozatos változások eredménye. a gondolkodásban bekövetkező változások következménye. Ebben különböző tényezőknek volt szerepük. Közülük is nyilvánvalóan első helyen kell kiemelni a szocialista világrendszer hozzájárulását a nemzetközi kapcsolatok normalizálását, egészségesebbé tételét célzó összemberi impulzus felkeltéséhez, azt a hozzájárulást, amely közvetlenül kapcsolódik a mélyreható változásokhoz, az átalakuláshoz, a megújhodáshoz — mindahhoz, ami ma a szocialista társadalmak fejlődését jellemzi. Éppen a szocializmus kínál alternatívát a nukleáris feltartóztatás idejétmúlt, veszélyes felfogásával szemben — tárja fel a tömeg- pusztító fegyverektől mentes világ felépítésének távlatát. És nem véletlen, hogy két nagy szocialista ország — a Szovjetunió és a Kínai Népi Köztársaság — azonos idő- ben vállalt kötelezettséget: nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. összegzésképpen elmondható, hogy az általános politikai légkör megváltózása, jelenti a távozó esztendő legfontosabb vonását. Természetesen, ha reálisan elemezzük a helyzetet, akkor meg kell mondani, hogy csak az első téglákat sikerült lerakni a valóban biztonságos világ építése közben. Ezen az úton még számos akadályt kell legyőzni. Közülük a legfontosabbak: a régi gondolkodásmód sablonjai, amelyek szerint az ország ereje fegyvereiben rejlik; a befolyási övezetekre osztott világról alkotott elképzelés, amely figyelmen kívül hagyja a „gazdag” Nyugat és a „szegény” Dél közötti növekvő szakadékot. Ehhez kapcsolódnak a regionális viszályok, amelyeknek igazságos politikai rendezéséért, legyenek e viszályok bárhol is, a Szovjetunió síkraszáll. Igen, az akadályok jelentősek, a gondok nagyok. De az a pozitív ösztönzés, amelyet a nemzetközi kapcsolatok kaptak a távozó' évben, új lehetőségeket tár fel a fokozatos elmozduláshoz a fegyverek korlátozásának és felszámolásának teljes frontján — legyen szó akár nukleáris, akár kozmikus, akár vegyi, vagy pedig „hagyományos” fajtáiról. Minden törekvéseink e célok elérésére irányul. És természetesen, itt számítunk a Kínai Nép- köztársasággal való együttműködésre, hiszen a Kínai Népköztársaság politikájától nagymértékben függenek a világ ügyei. Kérdés: Véleménye szerint milyen távlatok figyelhetők meg a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásában és melyek a kelet—nyugati kapcsolatok fejlődésének tendenciái? Válasz: Megítélésünk szerint a harmadik szovjet— amerikai legfelső szintű találkozó és eredményei következtében javultak a kilátások. Az amerikaiak jobban megismerhették, hogy valójában milyen a mi politikánk, valójában mire törekszünk, mi a nálunk végbemenő átalakulás értelme és célja. Közvetlenül szerezhettek tapasztalatokat a szovjet társadalom realitásairól, arról, hogy tiszteletet érzünk az amerikai nép iránt. Mindez a jövő reményekre feljogosító ígérete. A Szovjetunió és az Egyesült Államok különböző társadalmi rendszerekhez tartozik. Kapcsolataik e rendszerek közötti kölcsönös kapcsolatok szélesebb és sokszínű színképének részét képezik. Mindkét ország rendelkezik a maga egyedülálló történelmi tapasztalatával, hitet tesz saját ideológiája, életmódja mellett. Mindegyiknek megvannak a maga szövetségesei, kialakult kapcsolatai az országok széles körével, mindenekelőtt a társadalmi rendszerükhöz közelebb álló államokkal. A Szovjetuniót és az Egyesült Államokat néha szuper- hatalmaknak nevezik, olyan értelemben használva ezt a kifejezést, amilyennel nem Helmut Schmidt egykori nyugatnémet kancellár emlékiratai néhány hónap leforgása alatt élre törtek az NSZK könyvsikerlistáján. Az októberben megjelent könyvnek negyedév sem kellett ahhoz, hogy 250 ezer példány elkeljen belőle. A szociáldemokrata politikus, aki 1974-től 1982-ig állt a bonni kormány élén, karácsony előtt egy nappal töltötte be 69. életévét. A politikától jó ideje visszavonult, betársult a Hamburgban megjelenő Die Zeit kiadójába, gyakran tart előadásokat egyetemek és különféle intézmények felkérésére a világ minden táján, és rendszeresen találkozik egykori kollégáival, visszavonult államférfiakkal. Az „Emberek és hatalmak” (Menschen und Mächte) címmel megjelent visszaemlékezéseinek olvasói közeli ismeretségbe kerülhetnek a közelmúlt történelmét formáló államférfiakkal. Schmidt az események hátteréből feltárja az eddig csak sejtett meggondoláso. kát, mozgatórugókat, jellemzi a vezető politikusokat, elismeri erényeiket, de nem leplezi gyarló hibáikat sem. Könyvének mintegy harmadát Helmut Schmidt az Egyesült 'Államoknak szenteli, hiszen politikusként hilehet egyetérteni. Mi persze tudjuk, hogy milyen nemzetközi felelősség hárul ránk, de távolról sem gondoljuk azt, hogy a világon minden — beleértve a kelet—nyugati kapcsolatokat — csak Moszkvától és Washingtontól függene. Az új politikai gondolkodásmód, amely minket vezérel, elveti azt a régi buta szabályt, hogy ha valakivel jó kapcsolatokat tartunk fenn, akkor ez feltétlenül csak valaki másnak a kárára lehetséges. A mai korszak más erkölcsöket, más törvényeket diktál. A mai idők meggyőzően mutatják, hogy nem lehet hosz- szú távú politikát valaki másnak a kárára építeni, ehelyett keresni kell az érdekek egyensúlyát. Nem valaki ellen, hanem mindenkivel együtt — ez az egyetlen helyes (bár rögös) út vezet az általános biztonsághoz és az egyenjogú együttműködéshez. Kérdés: Milyen főbb sikereket értek el önöknél az átalakításban? Milyen problémákkal találták magukat szemben? Hogyan akarják megoldani őket? Gorbacsov: Elmondhatjuk, hogy fontos határhoz érkeztünk. Szélesre tártuk az ablakokat, hogy bejöhessen a változások üdítő szele. Új eszmei és erkölcsi légkör alakult ki nálunk, nő az emberek aktivitása, energiája. Hatékonyabban tárjuk fel a párt szellemi tartalékait. Kidolgoztuk az átalakítás elméleti és politikai programját. Fő irányai: a demokratizálás és a radikális gazdasági reform. Természetes, hogy voltak nehézségek, és még lesznek is. Ezek egy része a peresztrojka kezdeti, átmeneti szakaszának ellentmondásaiból fakad. Érezhető volt a tehetetlenségi erő is, a megszokás, a régi gondolkodás- módhoz és munkamódszerekhez való ragaszkodás, de akadtak olyanok is, akik nem kívántak lépést tartani a korral, akik féltek, hogy elveszítik kiváltságaikat. Voltak aztán balos, avantgar. dista hangulatok is, egyesek szerettek volna mindent egy csapásra megvalósítani, s ha valami nem sikerült, rögtön pánikba estek. A párt keményen megbírálta ezeket a vatalból és magánember, ként összesen csaknem százszor járt Amerikában, ke- resztül-kasul beutazta az Atlanti. és Csendes-óceán partjai közt. Amikor például 1977-ben Jimmy Carterrel találkoztak, az amerikai elnök az első lélegzetvételre azt a kérdést szegezte neki, hogy miként működhetnének együtt a berlini fal lebontása érdekében? „Akkor döbbentem rá — írja —, hogy partnerem milyen keveset értett meg az európai hely. zetből, mennyire nincs tisztában a Szovjetunió erejével, szerepével és biztonsági érdekeivel” — állapította meg Schmidt. Előre meg lehetett jósolni Carter emberi jogi kampányának kudarcát — állapította meg a volt kancellár—, s ennek okát Schmidt abban látja, hogy az amerikai el. nőik nem vette figyelembe: az orosz társadalomban sosem alakult ki erős polgárság, következésképpen a polgári jogok sem abban az értelemben, ahogyan az Angliában, Franciaországban vagy Amerikáiban megtörtént. jelenségeket. A konzervativizmus és a (fejlődési) szakaszok átugrása ugyanannak az éremnek a két különböző oldala. Objektíve ez is, az is a múlthoz húz vissza, az adminisztratív utasításos módszerek feltámasztásához vezet. A peresztrojka most új szakaszába lépett. Be kell vezetnünk a vállalati önigazgatást és önfinanszírozást. Ennek megfelelően át kell alakítani a gazdasági rendszer minden eleme között a kölcsönviszonyt. Ezek az átalakítások óriá. si tömegek — gyakorlatilag minden dolgozó — érdekeit érintik. Mert az átalakításoknak le kell rombolniuk azokat a torz elképzeléseket, hogy a szocializmus az általános egyenlősdi társadalma. Ezért csak úgy lehet elérni a célt, ha közvetlenül bevonjuk a széles tömegeket az irányításba, a döntéshozatalba és az ellenőrzésbe. Megragadva az alkalmat elmondom, hogy nagy érdeklődéssel figyeljük azokat a reformokat, amelyeket a Kínai Népköztársaság hajt végre a gazdasági mechanizmusban és a politikai rendszerben. Hasonló problémák megoldásán dolgoznak önök is, meg mi is, ez nagy lehetőségeket ad a hasznos tapasztalatcserére. Kína a szomszédunk, és elégedettek vagyunk azzal, hogy egyre nagyobb az egyiittműködés országaink között a gazdaság, a kultúra, a tudomány, az oktatás és a sport terén. Sikeresen elkezdődtek a szovjet—kínai határtárgyalások, kialakul a politikai párbeszéd. Szerintünk ennek logikus folytatása lehetne egy szovjet—kínai csúcstalálkozó. Mindent figyelembe véve, mindkét fél részéről érezni, hogy, a csúcs, találkozóra objektív szükség van. Meggyőződésünk szerint kölcsönös akarat esetén meg lehet találni a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. Végezetül az új év alkalmából boldogságot, jólétet kívánok a kínai népnek és vezetőinek, további sikere, két azokhoz az óriási feladatokhoz, amelyeket a Kínai Kommunista Párt tűzött ki. 1987. december 28. Mint íria. az amerikai elnökváltások a „hideg és forró zuhany váltakozására” emlékeztették, legalábbis, ami az Egyesült Államok külpolitikai pálfordulásait illeti. Olykor meglepő véleményt alkot az egyes amerikai elnökökről, akikkel a kancellári székben eltöltött nyolc év alatt gyakran nyílt alkalma személyes eszme, cserékre. Nem kevesebb, mint négy amerikai elnökkel akadt dolga hivatali ideje alatt. „A mai nyugat-európai felfogás szerint a Nixon, Ford és Kissinger nevével fémjelzett korszak középutasnak tekinthető, s ehhez képest Carter 90 fokos fordulatot tett balra, Reagan viszont ismét 180 fokkal jobbra fordult” állapítot. ta meg a volt nyugatnémet kormányfő. Sokan talán különösnek találják, amit a szociáldemokrata politikus Gerald Fordhoz fűződő viszonyáról írt: vele jól együttműködött, az ő elnöksége idején bonni szemszögből nézve az Egyesült Államok az atlanti szövetség kiszámítható, (Folytatás az 1-es oldalról.) Pásztón a Gubis Ferenc munkásőregység parancsnoka, Vincze István beszámoló jelentésében mindenekelőtt azt hangsúlyozta: tervszerűen, szervezetten zajlott az elmúlt évben a munka, a középpontban a párthatározatok végrehajtása, a termelőmunkában és a kiképzésben való helytállás volt. Nagy gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére. a feladatok megoldásában pedig a lehetőségek ésszerű kihasználására törekedtek. A szakmai feladatok teljesítésének értékelése mellett az egyégparancsnok kitért arra is, hogy a munkásőrök zöme az értékteremtő munkában és a közéleti tevékenységben is élen jár. Mint mondotta: elkötelezettségüket így fejezhetik ki leginkább. Vincze István számot adott a gazdálkodó egységekkel, a szlovákiai Prie- vidza milicistáival kialakított együttműködésről, s ösz- szességében 1987-et így értékelte: az eredményes munka jó színvonalú tevékenység folytatása volt- S ami 1988-at illeti: a mukásőrség alapvető funkciója nem változott, a feladatokat azonban megváltozott körülmények között kell teljesíteni. A parancsok kihirdetése után Szalai László és Vincze István, illetve Nagy Gábor, a mukásőrség megyei parancsnokának helyettese és Szilágyi Albert kitüntetéseket adott át. A szocialista versenymozgalomban a kiváló címet a Gubis Ferenc munkásőregység első százada Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke párizsi látogatásának utolsó napján a Marigny-palotában lévő kormányszálláson fogadta Georges Marchais-t. az FKP főtitkárát, majd Lionel Jospint, a szocialista párt első titkárát. Az NDK Államtanácsának elnöke Didier Bariani francia meghízható vezetője volt. „Ford sosem lepett meg előzetes egyeztetés nélkül elhatározott, egyoldalú lépésekkel, és jól ismerte a német történelmet is” — írja. Schmidt egész fejezetet szentel annak a jelenségnek, amit „reagani televíziós demokráciának” nevez. Veszélyesnek tartja, hogy az válik döntővé, vajon a követett politika és főként annak képviselője tetszik-e a közönségnek, „jól mutat-e" a képernyőn, ahelyett, hogy annak szükségessége vagy ésszerűsége lenne a meghatározó szempont. Ronald Reagan ahhoz ért a legjobban, hogy az amerikai átlagpolgár szájíze szerint, vele azonos nyelven beszéljen — mutat rá a volt bonni kancellár. Schmidt szerint a kilencvenes években is fennmarad a világhatalmi háromszög, s ennek megfelelően, Amerika mellett nagy teret szentel a másik két pólusnak, a Szovjetuniónak és Kínának is. Visszaemlékezéseiben mértéktartóan számol be saját szerepéről ama folyamait megindításában, amely elvezetett az azóta nyerte el, az elismerést Buda Miklós századparancsnok vette át. Figyelemre méltó megtisz- telésben részesült a Pásztói Béke Termelőszövetkezet kollektívája: a közös gazdaságnak a munkásőrség országos parancsnoka a testület tevékenységének sokoldalú segítéséért díszoklevelet és kitüntető plakettet adományozott- Az elismerést az ünnepélyes egységgyűlésen dr. Bencze Barna téeszelnck és Kovács István, a termelőszövetkezet párttitkára vette át. A párt politikája, a nép ügye szolgálatában végzett munka elismerésével köszöntötte az egységgyűlést Szilágyi Albert, a városi pártbizottság titkára. Külön szólt az' idősek helyébe lépő fiatalokról- A kül- és belpolitikai helyzet elemzése után pedig megjegyezte: látjuk a gondokat, amennyiben azonban sikerül mozgásba hozni az anyagi és szellemi erőforrásokat, akkor ez alapja lehet a változásoknak. A párt városi végrehajtó bizottsága a minap áttekintette az ipar és a mezőgazdaság helyzetét, a legfőbb megállapításokról ugyancsak szólt a városi pártbizottság titkára, meghatározva a legfőbb teendőket is. Végső summázata így hangzott: tudatos. cselekvő magatartással ez évi céljaink elérhetők. Az ünnepi egységgyűlés Pásztón is a munkásőrjelöl- tek eskütételével zárult- Az új munkásőrök nevében dr. Haris Tamás vette át a fegyvert a leszerelő Lórik Józseftől. (so. — kg-) külügyi államtitkár társaságában felkereste a Pére Lachaise temetőben a kom- munárdok falat és megkoszorúzta a párizsi kommün egykori hőseinek síremlékét. Ezután fogadta a francia— NDK baráti társaság küldöttségét. Erich Honecker és kísérete délután hazarepült Berlinbefelgyorsult leszerelési tár. gvalásokhoz és megállapodásokhoz. Az elmúlt negyedszázad kiemelkedő politikusai közül alig akad olyan, akiről ne adna valamilyen jellemzést. Úgy látta például, hogy Leonvid Brezsnyevre ráillettek mindazok a tulajdonságok, amelyeket az oroszoknak Nyugaton tulajdonítanak: robusztus volt, amíg a betegség le nem vette a lábáról, bírta az italt, vendégszerető, érzelmes, melegszívű és nagylelkű, ugyanakkor könnyen bizalmatlanná vált külföldiekkel szemben, akiknek álláspontja szemében nem volt egyértelmű. Schmidt véleménye sze. rint a Szovjetunióban lényegesen nagyobb tehetetlenséget kell a változásokhoz leküzdeni, mint Kínában, ahol még elevenebben él a vállalkozói szellem, a nyereségre törekvés és a veszteség elviselésének a képessége, mert ez egészen a negyvenes évek végéig része volt a közszellemnek. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy Teng Hsziao- ping nyugati értelemben vett demokratikus és liberá. lis hatalommá kívánná átalakítani Kínát: az ázsiai hatalom kommunista ország marad — szögezte le Helmut Schmidt. (MTI) Helmut Schmidt emlékiratai Honecker hazautazott Párizsból