Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

1988. január 11., HÉTFŐ NOGRAD 3 Megmaradók és elhullók Ä terv* és prognóziskészítők talán soha nem voltak olyan nehéz helyzetben, mint manapság. Ha pusztán a jelenből hosszaibbbitják meg a jövő vonalát, nem biztos, hogy jó nyomot rajzolnak a fejlődés­nek. Ezért az építőipar legközelebbi jövő­jének felvázolásához is elegendő, ha azokat a követelményeket vesszük alapul, amelyek az egész népgazdaságot meghatározzák. Az első, hogy az egyensúly javításához gyors, operatív intézkedésekre van szükség, ame­lyekhez igazodni, alkalmazkodni nem lesz egyszerű a vállalatoknak. A másik, logikus feladat, hogy hosszabb távon is megalapoz­zuk egyensúlyi^helyzetünket, mert ez a re­form alapköve. Mindezek ismeretében arra számíthatnak az építők, hogy a vállalkozói szellem felér­tékelődik, ennek következtében a verseny is élesedik. Egyre fontosabb lesz a piaci infor­máció, például arról, hogy az ország mely térségében van építési kereslet. Várhatóan tovább folytatódik az igények differenciá­lódása, és nem lehet arra számítani, hogy új nagy beruházások indulnának. Emiatt ke­vesebb, kisebb értékű megbízással keresik meg majd az építővállalatokat. amelyek számára az lesz a ritka, ha új épületet kell emelniük. Gyakrabban fenntartásra, felújí­tásra, karbantartásra számíthatnak. Egyetlen ágazat sem lehet meg anélkül, bogyóval amilyen határok között meg ne ter­vezné a jövőjét. Az előzetes számítások sze­rint az építőiparban 1988—89-ben a termelés mérsékeltebb ütemben fog növekedni a ko­rábbiakhoz képest, mintegy 6 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy hosszabb távon is azzal kell számolni, az építőszervezeteknek át kell alakulniuk a piac megváltozott igényei sze­rint. A legdrasztikusabb változás a lakás­piacon várható, tekintve, hogy az állami la­kások építésének aránya nem fog tíz száza­léknál többre növekedni. Ennek következté­ben a hagyományosan lakást építő szerveze­teknek más munkalehetőség után is nézniük kell. Hasonló sorsra jutnak a kommunális épí­téssel, vagy csak mélyépítéssel foglalkozó vállalatok. Mivel minden feladatból kisebb lesz az igény, az tud jól felkészülni a jö­vőre, aki „több lábon áll”, vagyis kapacitá­sával, termelési' szervezetével készen áll arra, hogy bárhol, bármilyen kisebb értékű megbízást is elvállaljon. Ennek következtében az állóeszközpark is „mozgásnak indul”, és odarendeződik, ahol a legjobban hasznosul. A szakmunkáéi gár­da is abba az irányba mozdul majd, ahol a legtöbb szükség van rá, és ahol a legjob­ban megfizetik. Erre csak azok a kisebb- nagyobb szervezetek lesznek képesek, ame­lyek az építési piacon stabil és biztos he­lyet vívnak ki maguknak a versenytársak között. Így várható, hogy az életképes szer­vezeteknél növekszik a termelés hatékony­sága, amelyek viszont alkalmatlannak mu­tatkoznak a jövedelmező munkára, azok sem megélni, sem munkatársaikat megfizetni, sem önmagukat fejleszteni nem lesznek képesek. A következő esztendőkben érdekes jelen­ségek tanúi leszünk. Például annak, hogy egyszerre, egy időben megy végbe a terme­lési kapacitások fejlesztése, máshol pedig azok leépítése. A kereslet változásai nyomán a termelésben és a fejlesztési politikában is az alkalmazkodóképesség lesz a vezérelv. Az évek óta szorgalmazott, de egyre éle­sebben tapasztalható változások a magas­építő-ipar vállalatait nozzák a legsúlyosabb helyzetbe, amelyek már eddig is nehezen áll­tak meg a lábukon. Részben' a nagy állami elvonások, részben pedig a vállalatok gaz­dálkodásának gyöngeségei okozzák, hogy a legnagyobb lakásépítő szervezetek tartósan „gyengélkednek”. Értük már senki nem nyújthat mentőövet. Ha saját programot dolgoznak ki „életben maradásukra”, és azt sikerül is végrehajtani, akkor 1988-ban át­viszik a „lécet”, és újból állhatnak a start­vonalhoz. gl versenybe indulóknak csak akkor van esélyük a gazdaságos, jövedelmező ter­meléshez, ha szervezetüket a piaci igények­hez alakítják, ami nem feltétlenül a zsugo­rodási politikát követeli meg. Hanem azt, hogy például a jótállás kötelező vállalására kisebb, belső szervezeti egységeket hozzanak létre. A minőségi munka egyébként is az a kulcsszó, amit minden építőnek tanácsos a zászlajára írná. Az építési költségek, és en­nek következtében az árak növekedésével párhuzamosan ugyanis ez lesz a választó- vonal a megmaradók és az elhullók között. — szikora — Gondos takarmánygazdálkodás a mezőgazdasági nagyüzemekben A korszerű nagyüzemi ál­lattartás meghonosodásával természetesen már a tapasz­talatokon alapuló takarmá­nyozás a múlté. A megye harminchat termelőszövetke­zete. két állami gazdasága és egy állattartó szövetkezeti közös vállalata összesen 41 ezer szarvasmarhát, 85 ezer sertést, 36 ezer juhot és csak­nem 860 ezer baromfit tart. A nagyüzemi tartás előrelátó takarmánygazdálkodást köve­iéi. Ismerve az elmúlt eszten­dő viszontagságos időjárását joggal vetődik fel a kérdés elegendő-e a takarmánykész­let a téli ellátásra? Nem kell-e attól félni, hogy kísért a múlt átka, a takarmány- hiány? Az ilyen gond elkerülése érdekében a gazdálkodó egy­ségek már évek óta egy esz­tendőre előre elkészítik a ta­karmánymérlegüket. Ebben gondosan felmérik, hogy az állatok etetéséhez milyen minőségű és mennyiségű ta­karmányra lesz szükség- Mennyi termett meg saját földjeiken és mennyit kell pótlólag máshonnan besze­rezniük. ^ Az összesített adatok alap­ján szénából 49 ezer tonna a megyei szükséglet. A felmé­rések szerint a szálastakar­mányból szerény többlet Van. Eredményesen zárta a ta­valyi évet az Erdőkémia tol- mácsi gyáregysége- A 140 millió forintra tervezett ár­bevételt csaknem tíz száza­lékkal teljesítette túl a száz­húsz tagú kollektíva. A jó gazdálkodás elsősorban az­Az erjesztett és lédús takar­mányból 232 ezer tonna kell az állatoknak. Ebből a ter­melőszövetkezetek jelentése szerint a szükségesnél keve­sebb volt felméréskor- A hi­ányt elősorban répaszelettel és sörtörköllyel pótolják a nagyüzemek. Tovább javítja a helyzetet, hogy az egyéb­ként sokszor méltatlanul le­becsült takarmányszalmát és kukoricaszárat több gazda­ságban is betakarították. Az állattartók legnagyobb gondja az elegendő abrak­takarmány biztosítása. Köz­tudott, hogy Nógrád megyé­ben kevés az abraktermő te­rület. Elsősorban kukoricából van hiány- A még szükséges 30 ezer tonna szemes abra-* kot a gabonaforgalmi és ma­lomipari vállalat közremű­ködésével más megyékből szállítják. A termelőszövetkezeteknek nemcsak a saját, hanem a háztáji gazdaságokban tartott állatok takarmányozásáról is gondoskodniuk kell. A mező- gazdasági nagyüzemeken kí­vül az áfészek és a gabonafor­galmi vállalat is segíti a kis­termelőket. A takarmánymérleg szerint tehát nem lesz gond a kö­vetkező hónapban a takar­mányellátással. A szövetke­zetben és a háztáji terme­lőknél az állomány telelte- tése megfelelőnek ígérkezik­zal magyarázható, hogy ko­rábban több olyan termék gyártását megszüntették, amelyek nem voltak kere­settek a piacon. Helyettük a kelendőbb hígítókból és az úgynevezett oldószerekből készítettek többet. Hői kosztüm Új Fékon-termék NSZK-technoligia ' alapján A Fékon Ruházati Vállalat NSZK-technológia alapján új női kosztümök gyártását kez­di meg- A vállalat dunaúj­városi és kisújszállási üze­mében már hozzáláttak a gyártási feltételek megszer­vezéséhez. A kooperációban részt vevő NSZK-beli part­ner nemcsak a technológi­át és a műszaki dokumentá- t ciót biztosítja a kosztüm- ‘ gyártáshoz, hanem az előál­lításhoz szükséges gépeket kölcsönbérlet formájában a Fékon Ruházati Vállalat ren­delkezésére bocsátja. Az új termékből idén több tízezer darabot készít a vál­lalat az NSZK-beli partner megrendelésére. Ennek ré­vén a Fékon tovább növeli konvertibilis elszámolású ex­portját, amely a tervek sze­rint 8 százalékkal haladja meg a tavalyit, s eléri a 120 millió forintot. A vállalat gyártmány­szerkezetének folyamatos korszerűsítése eredményeként ma már termékeinek mint­egy 70 százalékát tőkéspi­acon értékesíti- Az egysze­rűbb cikkeket egyre inkább munkaigényes, külföldön is jól értékesíthető termékek előállításával váltották fel. Így kezdett gyártani a Fé­kon női blúzokat, majd szok­nyát és ruhát is, legújabban pedig női kosztümöket. A bő­vülő termékválaszték nem­csak az export szélesítését teszi lehetővé, hanem hat a hazai ellátás javítására is. Az elképzelések szerint az újonnan létrehozott kapaci­tás lehetővé teszi, hogy a külföldi technológia alapján gyártott kosztümökből a bel­kereskedelemnek is szállít­sanak nagyobb tételeket az év második felében. Alkalmazkodtak a piachoz Újra nyíló kapuk Váltásban a Salqó cipő A Salgó Cipőipari Szövet­kezet felszabadulásunk évé­ben, 1945-ben alakult, tehát az egyik legrégebbi gazdál- ' kodó egység hazánkban. Je­lenleg 300 embernek biztosít kenyeret, köztük ötven be­dolgozónak. A kollektíva az elmúlt évtizedekben rendre stabilan gazdálkodott, s többször kiérdemelte a ki­váló címet. Am a szövetkezet gazdál­kodási fegyelme 1986-ban komoly mértékben megla­zult, s a problémák a múlt esztendő első felére is át­gyűrűztek. Anélkül, hogy a gondokat boncolgatnánk, le­szögezhetjük: háttérbe szo­rult a termelés tervszerűsé­ge, romlott a minőség, nö­vekedtek az eladatlan kész­letek, elmaradt a takarékos­ság, s mindezek következ­ményeként emelkedtek a költségek. A végeredmény: a munkásközösség a múlt év első hat hónapját 4,4 millió forint veszteséggel , zárta! Ez így természetesen to­vább nem mehetett, ezért új elnök került a szövetkezet élére. Tóth Rudolf viszont valójában nem számít újonc­nak ebben a beosztásban, tudniillik ő volt az elődje elődje. Ami abból a szem­pontból érdekes, hogy kellő szakmai tudással és tapasz­talattal rendelkezik, kölcsö­nösen ismerik egymást a tagsággal, s így minden bi­zonnyal könnyebb a koránt­sem 'könnyű feladatát ellát­ni. Hyreségesen zártak Az új összetételű vezetés intézkedési tervet készített, melyben meghatározta a gazdálkodás javítását célzó teendőket. A KISZÖV elnök­sége október 30-án tekintet­te át a terv időarányos vég­rehajtását, s az ülésre köz­readott írásos beszámolóból és a szóbeli kiegészítésből kiderült: a megtett intézke­dések hatására csaknem 1,8 millió forintra mérséklődött a veszteség. Hogyan zárta a Salgó Ci­pőipari Szövetkezet 1987-et? — kérdezem Tóth Rudolf el­nököt. — A becsületes, áldozatos munka meghozta a várt eredményt — feleli a fiatal, tettrekész szakember. — Csak elismeréssel szólhatok a munkatársaimról, hiszen szombaton és vasárnap, sőt még a szövetkezeti napon is dolgoztunk. Végül is a terv­teljesítés sikerült. Vagyis ter­melési értékben nem végle­ges adatok szerint százmillió, nyereségben kétmillió forin­tot könyvelhetünk el. Az ismert helyzetben ez jsiker. Annál is inkább, mert "fél évkor úgy tűnt, hogy mindössze augusztus közepé- i ig lesz a tagságnak munká­ja. Elsődleges feladat volt tehát a kapacitások lekötése. Ennek érdekében a börzéken kisebb részben saját termé­kekkel, nagyobb hányadban bérmunka vállalásával sze­reztek megrendeléseket a ci- pősök. A szállítópartnerek is biztosították a szükséges alap-, kellék- és segédanya­gokat a termeléshez. Jellemző a második félévi munkatempóra, hogy 56,5 millió forint termelési érté­ket ért el a gárda, szemben az első fél év 43,5 milliójá­val. A kapacitás kétharma­dát bérmunka kötötte le, ami köztudottan kevésbé jövedel­mező. A kialakult körülmé­nyeket mérlegelve, többlet- munkára is vállalkozott a szövetkezet, s júliusban ha­táridőre és jó minőségben leszállította a lengyel meg­rendelőnek a 20 ezer pár női szandált és pantonettet. Kovára ftrem és Forgács Barnabásné a legújabb modelleket ellenőrzi. Farmercsizmából janu­ár végéig mintegy hat­ezer pár készül. (Foto: Bábel L.) Divatosat és olcsón Közben gőzerővel dolgozott a vezetés az idei esztendő eredményességének megala­pozásán. Több irányba tar­tott és tart még ma is a ta- pogatódzás. Ami bizonyos: az első hat hónapra elegen­dő a rendelés. A szerződések értelmében közel 130 ezer pár lábbelit kell'gyártaniuk a salgótarjániaknak, s 4 ezer pár elkészítésére bérmunká­ban vállalkoztak. Ugyanak­kor 4500 lábbeli előállításá­ra adtak megbízatást annak a partnernak, amelyik a bérmunka elvégzéséhez az övékénél kedvezőbb feltéte­lekkel rendelkezik. — Sajnálatos módon az utóbbi időben jócskán meg­romlott a szövetkezet kap­csolata a legszámottevőbb szállítóival és vevőivel — említi Tóth Rudolf. — A mór lezajlott és a még tartó pe­res viták következtében be­zárultak bizonyos kapuk kollektívánk előtt, s egyik leglényegesebb teendőnk e kapuk újbóli kinyitása, va­lamint új partnerek keresése. Több cipőnagykereskedelmi vállalattal és néhány kiske­reskedelmi céggel sikerrel tárgyaltunk. Hasonlóképpen igyekeztünk az anyaggyár­tókkal is tisztázni a vitás helyzetet, mivel számunkra létfontosságú, hogy időben megkapjuk a különféle láb- belikhezvalót. Mégsem lehe­tünk nyugodtak. Mi ugyanis vevőinkkel már megkötöttük a szerződéseket, a szállító­inktól viszont még nem kap­tunk garanciát rá, hogy idő­ben megérkeznek majd az anyagok. A szövetkezet az első fél év során 25 modellt gyárt majd, valamennyit négy szín­ben. Vagyis százféle lábbelit kell előállítania a tagságnak. Ez pedig azt jelenti, hogy jóformán naponta muszáj át­állni egyik termékről a má­sikra. Ha nincs a szükséges anyag, felborul a rend, meg­hiúsul a megrendelés telje­sítése. Mindebből kiviláglik: a tervteljesítés nem csupán az itt dolgozók akaratán, tu­dásán múlik majd. — Divatos és olcsó lábbe­liket szándékozunk gyártani — magyarázza az elnök. — Hazánkban ugyanis túlkíná­lat van a cipőiparban, min­den eddiginél erőteljesebb a verseny. Az általunk készített lábbelik termelői ára nem haladja meg a háromszáz fo­rintot, Ugyanakkor kiváló minőséget kell produkálnunk, mert csakis így tudjuk visz- szaszerezni a régi jó hírne­vünket. A törekvés megvalósulásá­nak első tanú jele: a NÓG- RÁDKER-en keresztül a Pri­or kereskedelmi hálózatban forgalmazott csizmák oly annyira megnyerték a cseh­szlovák vásárlók tetszését, hogy januárban újabb ezer darabot indíthat útnak a gyártó. Ugyancsak Csehszlo­vákiából érkezett igény 20 ezer szandál exportjára. Ha­zai példa: a Borsod Megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat is visszaállította kap­csolatát a szövetkezettel. Bővítik a termék- szerkezetet Mivel a cipő iránti keres­let meglehetősen bizonyta­lan, ezért bővíti termékszer­kezetét a Salgó. Szó van munkaruházati termékek belföldre és külföldre való szállításáról. Az Országos Munkavédelmi Főfelügyelő­ség pályázat útján félmillió forintot adott munkavédelmi lábbelik kifejlesztésére, s re­mélhetően ugyanennyit biz­tosít majd az Egészségügyi Minisztérium. Még ebben a hónaidban eldől, hogy lesz-e valami a tervezett műanyag­feldolgozó ágazat létrehozá­sából. — Azt tervezzük, hogy csökkentjük a késztermékek arányát, ezzel szemben nö­veljük a félkész termékek és a háttéripari termelés hánya­dát — mondja Tóth Rudolf. — Olyan műszaki fejlesztést kell végrehajtanunk, amely többféle termék gyártását te­szi lehetővé. így jön szóba többek között a tűzöde fej­lesztése. Most már a szemé­lyi feltételek is jelentősen javultak. A munkaerő elván­dorlása megszűnt, sikerült jól képzett műszaki vezető­ket felvenni. Kolaj László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom