Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
J A nagy előfutár Goya festői életműve A felöltözött maya A magyar korona az aranyművesek szemével Az olasz eredetiből átvett remek sorozat A művészet klasszikusai új kötete a XIX. századi festészet ősét, Francisco Goya y Lucientest mutatja be. Goya helyzete kicsit olyan a festészet történetében, mint a pesti millenniumi földalattié, övé kontinensünkön az elsőbbség, de az utána .következők nagyobbak, modernebbek. ismertebbek. Goya is csaknem annyira impresszionista volt már, mint Manet, mégis az utóbbit tekintik a nagy újítónak. (Goya korai fali kárp Liter veire jellemző ez különösen.) A meztelen maya (kisbetűvel írandó, mert a maya, a kötetlenül élő leány nem név, .hanem társadalmi helyzet és foglalkozás keveréke) a maga ártatlanságában Modigliani aktjainak öntudatlan erotikáját vetíti előre. A különböző foglalkozásokat bemutató kisebb táblák — köztük a budapesti Köszörűs — Courbet realista munkásábrázolását készítik elő. A Napóleon elleni honvédő háború két jelenete, a népfelkelés lovas-gyalogos csatája és a megtorlás jelenete a romantika remekművei közé tartozik. Ami pedig a Villa del Sordo. a Süket ember (mármint Goya) házának sötét tónusú, hátborzongató falképeit illeti, az expresszionista és a szürrealista elemek jól kimutathatók bennük, amióta tudjuk, milyen az expresszionizmus és a szürrealizmus. (Micimackó is remekül el tudta olvasni Bagoly ajtajának feliratát, amióta Róbert Gida megmondta neki, mit írt.) Csak, persze, Goya még nem tudta mi fcg a XX. század művészetében történni. Delacroix, aki mind a gyakorlatban, mind az elméletben a modern művészet nagy előkészítői közé tartozott, rajongott Goyáért: a Rita de Angelis és Paul Guinard ál- . tál szerkesztett kötet közli is egy levélrészletét, melyben bizonyos megígért Goya-kő- rajzért könyörög egy ismerősének, s a „Goya vagy a halál" kifejezéstől sem riad vissza. Irta pedig ezt 1846 augusztusában. Ma, csaknem másfél évszázad után szeönarckép <69 éves) korában műnk jóval fűszeresebb vizuális koszthoz szokott, s könnyen lehet, hogy az album szépen nyomott, hűséges színvilágé reprodukcióit lapozgatok kicsit unalmasnak találják Goya képeit. Hát még, ha a szöveget is elolvasnák! S megtudják belőle, hogy a Goya ifjúkori huligánkodásaira, Álba hercegnővel való titkos viszo-. nyára, valamint a „bujakórjára” vonatkozó hiedelmek nem felelnek meg a valóságnak, vagy legalábbis nem bizonyíthatók, tehát az életrajzregények romantikus figurája is inkább irodalmi, mint valóságos hős. És ha valakinek az első élménye az agyonreprodukált Vízhordó . lány volt. akit a „szoc- reál” egyik ősének tekintettek’ az talán kezébe sem veszi a kötetet... Ám aki mégis kezébe veszi, •annak nagyon érdemes elmélyedni A napernyő vagy A San Isidro-napi népünnepély finomságán, az ,Alba hercegnő piros derűjében, a feltételezett feleségportré kedves bumfordiságában, a meztelen maya párnájának csipkéiben, a királyi család őszintén rögzített „fesz és pöf”-tartásában, a portrék életteliségében, A kolosszus fennségében, A húshagyó kedd hátborzongató vidámságában, az 1808. május har- madika honfiúi hitében, a Támadás a fellegvár ellen modern meseszerűségében, a Villa del Sordo nyomasztó misztikájában, s végül A bordeauix-i tejeslány őszi- barack-hamvú pofikájában. És akkor kitűnik, mennyire sokoldalú festő volt Goya. Az életrajzi összeállítást elolvasva pedig látjuk, menynyi akadályt is jelentett számára, hogy Spanyolországban élt. És végül: ha másfél ezer különböző technikával készült grafikai lapjára gondolunk. úgy tűnik: Goya úgy volt festő, mint Leonardo — csak úgy, mellesleg. (Corvina, 1987.) Székely András Egy ötvöscsoportnak (Csömör Lajos, Ludvig Rezső, Lantos Béla, Poór Magdolna) már a korona Amerikai Egyesült Államokból való hazahozatalakor feltűnt, hogy bizonyos technológiaiaranyműves szabálytalanságok vannak nemzeti jelképünkön, amelyek semmiképpen nem erősítik, sőt ellentmondanak az eddigi művészettörténeti és történetírási vélekedéseknek. Ez az ötvöscsoport a koronabizottság és Köpeczi Béla művelődési miniszter engedélyével két ízben is megvizsgálhatta a magyar államiság ezeréves szimbólumát, a magyar koronát. A csoport vezetője, Csömör Lajos a vizsgálatok eredményeiről összefoglaló tanulmányt • írt, melyet könyv alakban a vajai Váy Adám Múzeum baráti köre nemrég^ jelentetett meg. A könyv 191 oldalon 131 ábrával mutatja be a vizsgálati eredményeket és következtetéseket. Az olvasók először vehetnek kezükbe olyan munkát a koronáról, amely minden alkotóeleméről pontos méreteket közöl. Tartalmazza a két lektor, Dümmerth Dezső történész és Bartha Lajos ötvös, az egyházművészeti tárgyak, ékszerek kijelölt igazságügyi szakértője lektori véleményét, valamint azon személyek nevét, akik anyagilag is hozzájárultak a könyv kiadásához. A koronavizsgála- tok történetében az arany- müvések által végzett vizsgálat korszakalkotó, hiszen nem a történészek és művészettörténészek szemével nézték a koronát, hanem a készítő, az aranyműves technológiai és anyágismeretei alapján vizsgálták. Az utóbbi évtizedek tudományos igénnyel mérhető megállapításait a következőképpen foglalhatjuk össze.. A korona egy latin és egy görög részből áll. Két-két helyen és különböző időben készült. A mai koronát az elveszett pótlására „tákolták” össze. Mindkét része jóval Szent István halála után készült. Abroncsán (széles, szabálytalan gyűrű alakban meghajtott pánt, mely a korona alsó részét képezi) nyolc csodálatos zománckép van. A kincs készítési korának meghatározása szempontjá- bó a nyolc zománckép közül sarkalatos szerep jut a Duikász Mihálynak olvasott „Duk”, a Konstantinnak olvasott „Kon” és az I. Gézának mondott „Geobicász” (a felírat Turkia hívő királyának mondja!) feliratú képeknek. A kutatók eddigi elgondolása szerint ez a három uralkodó 1074 és 1077 között uralkodott együtt, így kézenfekvő, hogy a korona csak ebben az időszakban készülhetett. t Az aranyműves-vizsgálat után kiderült, hogy a Konstantin görög császárt ábrázoló kép más méretű, mint a többi, túlságosan kifeszíti foglalatát, így a foglalatot nem is tudják szabályosan ráhajtani a kép szélére. A foglalat erősen gyűrött, ki- behajtogatás nyomai látszanak, bal felső és jobb alsó sarkán a foglalat széle kiszakadt, így ebben a foglalatban a Konstantin képe előtt már volt egy (esetleg több és • más) kép, következésképpen ez a kép nem tehetett rajta a koronán, amikor az elkészült. Mielőtt Geobicász képe rákerült, levágtak belőle, foglalatát bal alsó és jobb felső sarkánál megbontották (a ,képen is 'meglátszik a szúró-véső szerszám nyoma), így ez a ikép sem lehetett eredetileg a koronán. A Dukász Mihályt ábrázoló képről is kiderült, hogy később szerelték fel, hiszen méretei több milliméterrel nagyobbak, mint a foglalat belső mérete, sőt •magassága miatt nem is tudták teljesen befoglalni, így a foglalat alsó falát kivágták, majd Tamás apostol képét átfúrva a korona keresztpántjához szegecselték. így ezek a kincs korát nem határozhatják meg, esetleg csak azt a tényt rögzíthetik, hogy ebben az időben (1074 —1077) már létezett. A keresztpántról az eddigi kutatás azt feltételezte, hogy eredetileg tizenkét apostol képe volt rajta a mostani nyolc helyett, a hiányzó négy apostol képét valamikor eltávolították, tehát a keresztpántot megcsonkították. A vizsgálat során •bebizonyosodott, hogy a keresztpánton levő apostolképek eredeti helyükön vannak. Az is kiderült, hogy a technológiai-technikai szerkesztés miatt a pántok nem is folytatódhattak, így nem is vághattak le belőlük. A korona egységéről eddig alkotott véleményekkel is vitába száll a könyv szerzője. Megállapításai szerint sem az abroncs, sem a keresztpánt önállóan koronaként nem szerepelhet. Az abroncs belső mérete miatt nem. a keresztpántnak pedig nincs teherviselő funkciója (mert így tervezték), tehát önmagában képtelen lenne .akár csak egy síkfelületen is megállni. A méretazonosságok a két rész összehangolására, együttes tervezésére utalnak. A fő méretek kerek egységben váló meghatározása tudatos tervezést jelent. A méretazonosságokon kívül a hüvelykrendszer és az aranymetszés árányrendjének megléte is a korona szerkesztésének a jele. A technológia és művészettörténeti párhuzamok feltárása nem várt eredményt hozott a kutatás számára. Célszerűnek mutatkozott a korona technológiai párhuzamait az avarkorban keresni. A technológiai folyamatot alkotóelemeire szétszedve, és gyártási (kivitelezési) sorrendbe állítva sikerült olyan tárgyakat lelni, amelyek kétségét kizáróan hitelesítik a készítés korát. így jutottak el a könyv szerzői azokhoz az avar kincsekhez, amelyeket még Nagy Károly rabolta- tott el a IX. században az avaroktól. Ma ezeket a kincseket nyugat-európai múzeumokban. kolostorokban őrzik. A párhuzamok alapján a szerző úgy véli, hogy a koronát az avarkorban 800 körül készítették avar (esetleg már keresztény) uralkodó számára. összefoglalva, a mérések és a szakmai elemzés szerint a magyar korona: egységesen tervezett, a „két rész” azonos időben és egy műhelyben készült, Szent István idejében már megvolt, s egy avar ötvösműhelyben a 700-as évek végén vagy a 800-as évek elején készülhetett. Varga Béla Vay Adám Múzeum igazgatója Beszélő tárgyak Cigányszátva Hollókőn Az ember a legteljesebben akkor tudja meg maga is; mennyire ismeri e „bájoló szépségű Nógrád megyét”, ha arra „kényszerül”, hogy miként ezúttal is — errefelé idegennek számító vendégeket kalauzoljon „két cicerónés” beosztásban (a másik, Kálo- vits Géza megyei IBUSZ- igazgató) Szitáktól Hollókőig. A vendégek a balassagyarmati családi iroda és az ottani utazási „center” szervezésében-rende- zésében Szirákon, a Kastély Szállóban zajlott reneszánsz esküvőre jöttek eredetileg, s már azzal is mélységesen elégedettek voltak, amit ott láttak-tapasztaltak. „Ennyivel mégsem engedhetők el” — gondolhattuk talán, így aztán hiába minden korán letelepedő téli alkony, irány az új világ- örökség, Hollókő.. ! „.Hogy maja ortit megnézzük, ami még esti fényben és külön világításban is látható — a templomot például, a szövőházat, a hangulatos vendéglőt, s minden mást is az Ófaluban. Szirák- itól Hollókőig azonban sok minden elénk kerül még, amire éppen csak pillantani lehet. Dr. Szemenkár Erika, az IBUSZ vezérigazgatója és férje, Szemenkár Mátyás, egy hosszú nevű kulturális minisztériumi bizottság főtitkára végig rokonszenvesen türelmes úti- társnak mutatkozott, s miután mi ketten kalauzolva nemigen fáradhattunk ki, kellemesen telt-rohant az idő. Mindjárt itt volt Szirák után Kisbágyon a Bujáki patak mentén és egyetlen igaz műemléke az épp egy hete „megénekelt” Ondrejo- vich-féle (ma Komjáthy Gyula lakja és eladó) kastély, vagy kúria: épült régi ko- üostoralapokra a múlt század elején és megszólalásig azonos Benedek Elek erdélyi otthonával. Szarvasgedén átrohanva, alig maradt idő felemlíteni a negyvennégyben itt működő nyilas nyomdát! (Ez még. nékem is új volt.). Egy új összefüggés a Madách—Maj~ thényi családdal végképp bennem rekedt. Most kiadom, amíg a cigányszátvához, mint egyik - legfőbb „attrakciónkhoz” Hollókőre elérünk. A gedei kis templom mellett a sírkert szélén látható az a kőkereszt, amelyen egy Majthényi-leszármazott neve szerepel. Madách édesanyja Majthényi lány volt (Anna) a család nemesi ágán, a gedei sírban azonban a család egyik (merthogy kettő van) bárói ágából való asszony, Majthényi Mária nyugszik, ősei között honti alispán, liptói főispán, bar- si főispán, kapitány • volt. A báróságot a liptói főispán kapta, az Antal, testvérével, Lászlóval, együtt éppen százötven évvel ezelőtt. Az ő apja, László ágán jött le és Izidornak! hívták, az anyja is bárólány volt, Vrintz Kornélia, nagybátyja, Félix az olasz hadjáratban 1859-ben a magentai ütközetben esett el... Hát, volna éppen miről beszélni azoknak az IBUSZ- csoportoknak, amelyek várhatóan nagy számban érkeznek majd tájainkra, s van is, mert útközben persze szó kerül arról, hogy megfelelő kalauzolást kapnak, akik kérnek, más kérdés, hogy lehet-e valami (bármi) már maga a tökély, vagy lehetnek további értékek is felfedezésre várva Nógrád megyében? ... S akkor már itt van a kis Csécse alkonyi fényben, Madáchiié Fráter Erzsébet szülőfaluja, s a templom, ahol az esküvőt tartották, a Fráterek kúriája, ahol ma iskola működik, a helyi hagyományszeretet az Erzsébetről elnevezett védett fasor, a kis presszó, az Erzsiké. Ha itt volt, mert itt volt az esküvő, a következő falu a válást idézi (sok minden mást is persze, a huszita őrtornyot például a templom mai képében stb). Ecsegen írták alá a válást kérő okiratot, s aztán Kozárd, ahol Inke Lászlónak, a színésznek van szép parasztháza, s ♦ máris itt vannak a Toldok (Alsó-Felső, király; ász... ahogy mondani szokás), meg a legenda, hogy Toldi Miklós mégis itt lehetett s nem másutt. Itt is volt Nagyfalu! s van valahol egy régi Told a két falu között, amelynek kiemelkedő jelentőségű pontja (ma persze a föld alatt, majd megkutatják azt is, mint Ga- rábot, ahol az egyik első hazai premontrei kolostortemplom nyomait nyolcszáz év után, tavaly nyáron fellelték) a Toldiak, mármint a család udvarháza! S mi mindenről kellene csak itt szót ejteni, a cserháti „hat faluban”, a falubokorban, ahonnan az idén a toldi tanács és egy szécsényi patrióta, Antal Károly jóvoltából kis könyvecske jelenik meg összefoglalva valamennyi idevágó kordokumentumot.. . Na, aztán itt vagyunk már a cigányszátva közelében. Reppentyűs kis utcai vita arról, hogy akkor most jó vagy éppen ellenkezően, csapnivalóan rossz (stílben) a hollókői utcai világítás. . . Kálo- vits Géza velem együtt arra felé hajlik a véleménnyel, hogy jó. Nem is igen lehetne más. mint amilyen — gömbölyű, sárgás fényű ez a világítótest-füzér ad egy, mert régen semmilyen sem volt, ad kettő, mert a gömb a leginkább semleges forma, ami mindenhez illik any- nyira univerzális-egyetemes. Vagy ha mégse, akkor mondjon valaki jobbat! A vendégek csak hallgatják, ugyanúgy a közelben járókelő turisták a szombat esti műemlékfényben a világörökség közepén. Jön aztán Kelemen Feri bátyánk (disznóölésből egyenest), nyitja a templomot még az esti litánia előtt és elmond mindent, amit ilyen váratlanul elmondani lehet az egy híján száz (1889) éve közadakozásból itt felépült kis fatornyos szentélyről. Ispán Dániel is előkerül hamarosan, csatlakozik a vendégekhez, ő maga lelkes szervezője az itteni idegen- forgalomnak-életnek, most kalauzolt éppen egy vendéglői nagyteremre való hevesi KISZ-es fiatalt végig a falun. A lányoknak nagyon tetszett a régi hollókői szokás, ahogy a cigányszátván a férfiak gatyakorcát megszőtték, s ha a lány kinézett magának egy fess hollókői legényt, hát a tíz ujj között szőtt-font (nagyon elmés, egyszerű, szegre akasztható „szerkezet” a cigányszátva!) köre szálai közé beszőtt néhányat a saját hajaszálai közül. Biztos recept volt mindenkor, különben rég kihalt volna ez a gyönyörű kis palócfalu. .. Itt a vendég is szőhet kedvére kelmét is, álmokat is. A káposztás haluskára nagyot néznek a vendégek, de ízlik mindenkinek a palócleves is, nem csak a halus- ka (a sorrend persze fordított). Látszik abból is, hogy a közeli Cserhát vendéglőbe újabb palóc ínyencségre egyikük sem akar betérni. Na, majd tavasszal... T. P. JL.
