Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

2 NOGRAD 1987. december 2., SZERDA Á szovjet—amerikai megegyezés lehetőségeiről Hazánkba érkezik Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának meghívására Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első Wojciech Jaruzelski titkára, a Lengyel Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke baráti munkalátogatásra ma hazánkba érkezik. (MTI) Mihail Gorbacsov interjúja az NBC televíziós hálózatnak Olyan új helyzet van kialakulóban, amely lehetővé, sőt, kötelezővé teszi a politikusok, hatalmas országaink kor­mányai szamara, hogy megpróbáljuk jobban megérteni né­peink véleményét, tetteinkkel, politikánkkal juttassuk ki­fejezésre népeink akaratát — jelentette [ki Mihail Gorba­csov, az NBC amerikai televíziós hálózatnak adott egy­órás interjújában. Az SZKP KB főtitkárának interjúját, amelyet az egy hét múlva kezdődő csúcstalálkozó ^küszöbén adott, hétfőn este sugározták az Egyesült (Államokban. A nyilatkozatot hatalmas várakozás előzte meg: iez volt az első exkluzív interjú, amelyet a szovjet vezető amerikai televíziósoknak adott. „Azzal a szándékkal uta­zom Washingtonba, hogy megvitassam az országaink közötti kapcsolatok kérdé­sét, mert úgy vélem: az a legfőbb kérdés, hogy mi­ként javítsuk meg a népe- „ ink közötti viszonyt. Kölcsö­nös megértésre van szüksé­günk, s azt hiszem, nagyobb tiszteletet kell tanúsítanunk egymás iránt — hangoz­tatta Gorbacsov. — El­mondhatom, hogy jövő heti látogatásomat nagyon fontos szakasznak tartjuk kapcso­latainkban. Ez lesz a har­madik találkozóm Reagan elnökkel, aláírjuk a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök felszámolásáról szóló szerződést, megvitatjuk a világ más kérdéseit is”. Mihail Gorbacsov interjú­jában érintette' a csúcstalál­kozó napirendjén szereplő valamennyi fontos kérdést, kitért a Szovjetunió belső életére, a peresztrojka, az átépítés folyamatának mene­tére, annak gazdasági és politikai összefüggéseire —, még néhány, magánéletére vonatkozó kérdésre is vá­laszt adott. Az interjúban azonban a leszerelés kérdései szerepeltek az első helyen. A hadászati nukleáris fegyverek számának ötven­százalékos csökkentése lehe­tőségeiről szólva Gorbacsov kijelentette: ez a szovjet— amerikai kapcsolatok gyöke­réig nyúló kérdés és meg­vannak a lehetőségek a. megoldásra. „Űgv vélem, a jelenlegi amerikai kormány­zattal sokat tehetünk azért, hogy előre lépjünk a lesze­relés e legfontosabb terüle­tén. Konstruktívan fogunk cselekedni, s úgy vélem, mind az amerikaiak, mind az egész világ lakói meg­győződtek arról, hogy tu­dunk konstruktívan csele­kedni, s így fogunk eljárni” — hangoztatta. A szovjet politikus leszö­gezte: az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés — az űrfegyverkezés — prog­ramja nem tartozik a tár­gyalások napirendjére, ott a hadászati támadófegyve­rekről lesz szó. „Tehetünk néhány lépést ahhoz, hogy félúton találkozzunk az amerikai állásponttal, s ezek közül egyeseket már meg is tettünk — mondotta. — Tár­gyalunk majd a rakétaelhá­rító rendszerekről megkötött ABM-szerződés szigorú megtartásáról, készek va­gyunk arra, hogy az ABM- szerződés szigorú megtartá­sa mellett elfogadjuk a ha­dászati fegyverek számának ötvenszázalékos csökkenté­sét az első szakaszban. Ad­dig a szintig, amíg az SDI- program nem lesz ellenté­tes az ABM-szerződéssel, ad­dig az Egyesült Államok csak folytassa a kutatásokat —, addig ez nem a tárgya­lások témája”. A szovjet vezető ugyan­akkor aláhúzta: szükségte­lennek tartja ezt a progra­mot. Gorbacsov'’ veszélyes és bonyolult kérdésnek minősí­tette az űrfegyverkezés té­máját. Rámutatott, a Szov­jetunió a maga részéről „minden olyat megtesz” a védelmi eszközök fejlesztése terén, amivel az Egyesült Államok foglalkozik. „Ügy gondolom, mi is foglalkozunk olyan alapkutatásokkal, ame­lyek megfelelnének az SDI- program keretében az Egye­sült Államokban folyó mun­kának. De nem építünk űr­fegyvereket, nem telepítünk űrfegyverrendszereket, s arra szólítjuk fel az Egye­sült Államokat, hogy maga is így járjon el. Ha az ame­rikaiak nem hallgatnak er­re a felhívásra, megtalál­juk a válaszunkat, amely százszorta olcsóbb lesz —, de a felelősség ekkor kizá­rólag az amerikai felet, a? Egyesült Államok kormány­zatát terheli majd.” A közepes hatótávolságú fegyverek felszámolásának európai következményeiről: szólva, arra a .nyugati aggo­dalomra reagálva, hogy e fegyverek eltávolítása után a Szovjetunió katonai fö­lénybe kerül Európában, a szovjet vezető kijelentette: a Szovjetunió és szövetsé­gesei készek haladéktalanul tárgyalni a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők megfelelő csökkentéséről, tekintetbe véve azt is, hogy az erők és fegyverzetek te­kintetében bizonyos aszim­metria áll fenn — megtet­ték javaslataikat, várják a NATO válaszát. Az interjúban szó volt re­gionális kérdésekről is. Az afganisztáni helyzetről szól­va Gorbacsov kijelentette, hogy a Szovjetunió kész a probléma lehető • leghama­rabb történő rendezésére, azonnali megoldására. „Ha az amerikai kormány való­ban őszintén akarja a prob­léma megoldását, azt, hogy politikai eszközökkel zárjuk le a kérdést, az igen hamar megvalósulhat” — mondotta. Közölte: Reagan elnökkel tárgyal majd a közép-ame­rikai, a dél-afrikai, a közel- keleti és az afganisztáni helyzetről is. Leszögezte: a Szovjetunió erkölcsileg jo­gosnak tekinti az olyan ál­lamoknak nyújtott támoga­tást, mint Nicaragua és Ku­ba. Véleménye szerint azon­ban a nagyhatalmaknak nem az e téren való ellentétekre, hanem a globális problémák megoldásában történő együtt­működésre kellene összpon- tosítaniok erőfeszítéseiket. A szovjet gazdasági és poli­tikai átalakulásról, a pereszt­rojka kérdéseiről szólva az SZKP KB főtitkára le­szögezte: a gazdasági kérdé­seket a szocializmus keretei között, a Szovjetunió saját módszereivel oldják meg. A kérdés politikai összefüggé­séiről szólva — utalva "Bo­risz Jelcin leváltására — le­szögezte: a Szovjetunió „szi­lárdan és következetesen ha­lad a peresztrojka útján”. „Nem fogunk azonban átug­rani az egyes szakaszokon, nem engedjük meg a kalan- dorságot. Ugyanakkor hatá­rozottan küzdünk a konzer­vativizmus ellen is” — han­goztatta egyebek között in­terjújában Mihail Gorba­csov. Az amerikai rádióadók, a televíziós híradások bőséges szemelvényeket ismertettek a nyilatkozatból. Bár az adá­sok jó részében az első hely­re Gorbacsovnak az a kije­lentése került, hogy a Szov­jetunió is foglalkozik az űr­védelemmel összefüggő ku­tatásokkal, a jelentések zöm­mel a szovjet vezető mesz- szemenő tárgyalókészségét, a hadászati fegyverek csök­kentése kérdésének megol­dási lehetőségeit, az ameri­kai kutatásokkal kapcsolatos álláspontját húzták alá. A jelentések aláhúzták: a szov­jet vezető válaszai nemcsak megegyezési készséget mutat­tak, hanem azt is, hogy igen jól tájékozott az amerikai politika és a világpolitika minden kérdésében. Laosz nemzeti ünnepén A kis délkelet-ázsiai ál­lamnak több mint hétszáz évig kellett harcolnia fenn­maradásáért, függetlensé­géért, s a régóta várt és megérdemelt történelmi sorsforduló végül 12 esz­tendővel ezelőtt követke­zett be. 1975. december 2-án Laosz is felszabadult az idegen elnyomás alól, és elindult a szocialista irányzatú fejlődés útján. Nem kis feladatokat kel­lett s keli is még leküzde- nie a laoszi népnek, hi­szen a mesés természet szépségein kívül szinte semmit sem örkölt a múltból, az egymillió ele­fánt országa. Pontosabban nem mást, mint a feudális elmaradottságot, a gyakran még nomád mezőgazdasá­got. Éppen ezért az új vezetésnek fő célkitűzése volt az első időszakban az élelmiszer-termelés felvi­rágoztatása. Ez volt a fel­tétele annak, hogy egyéb vonatkozásokban is tovább­léphessenek. Emellett szin­tén kiemelt figyelmet for­dítottak az általános mű­veltség emelésére"— csak­nem 90 százalékos volt az Előzetes számvetés a Vegyépszernél (Folytatás az 1. oldalról) rúg, szemben a tavalyi mind­össze 9,5 millióval. A vegyépszeresek belföl­dön a Dunai Kőolajipari Vál­lalattal kötötték a legna­gyobb üzletet ez évre, mint­egy 75 millió forint érték­ben. A megállapodás értel­mében két kolonát gyártot­tak a salgótarjániak az épü­lő hidrogénfluorid-alkilező üzembe és egyet a készülő maleinsav-előállító üzembe. Továbbá harmincfajta ké­szüléket kell szállítaniuk az alkilezőüzembe. A vállalá­sokat már szinte teljes egé­szében teljesítették a brigá­dok. Rátérve a jövő évi elkép­zelésekre, meglehetősen óva­tosan fogalmazott Nagy Gyu­la. Ez idáig 280 millió forint rendelésállományt könyvel­het el a gyár, ezen belül vi­szont még nem fixálták le az exportot. Szinte bizonyosan sor kerül gázmérőperemek, turbinák és mérőállomások prototípusainak szállítására a szovjet félnek, a darab­számok azonban még tisz­tázatlanok. Elképzelhetően a csőüzlet is folytatódik majd. írástudatlanság a körülbelül három és fél millió lelket számláló országban. Csak­is kiművelt emberfők soka­ságával láthattak ugyan­is hozzá a haladás másik alappillére, az ipar megte­remtéséhez. Bár még csak tizenkettő év telt el az alapcélok ki­tűzése óta, máris láthatók az eredmények. A rizs- termelés — kedvező kö­rülmények között — példá­ul már az önellátáson túl kivitelre is elég. ami nagy szó a korábban alapellátá­si gondokkal küzdő la­oszi mezőgazdaság részé­ről. Üzemek, gyárak szá­zai létesültek az utóbbi években, s a központi be­ruházások közül igen sok az energetikai. Ez nem vé­letlen, Indokínában első­ként tűzték ki célul az ország teljes villamosítá­sát. A nemzeti összter­mék növekedése pedig az alapját képezi az élet- színvonal emelésének is. Mára megszűnt az írástu­datlanság, minden járás­ban van iskola, s kórház. E figyelemre méltó ered­mények elérésében szá­mottevő segítséget nyújtot­tak a Szovjetunió és a töb­bi szocialista országok, — hazánk például a szakem* berképzésben vállalt ko­moly hozzájárulást. A Laoszi Népi Forra­dalmi Párt vezette belső gazdasági-társadami átala­kulásból adódott a külpoli­tikai irányváltás is. Viet­nammal és Kambodzsával együttműködve Laosz kö­vetkezetesen képviseli az indokínai érdekeket, igyek­szik a kényes politikai helyzeteket tárgyalások út­ján megoldani. Vientia­ne elkötelezetten politi­zál annak érdekében hogy a délkelet-ázsiai térség mi­nél előbb a béke és a biz­tonság, a stabilitás övezeté­vé váljak. A béke ügyét szolgáló laoszi külpoliti­kát a szocialista orszá­gok hathatós támogatás­ban részesítik. Nemzeti ünnepén to­vábbi sikereket kívánunk a laoszi népnek békés építőm unkájukhoz, a térség stabilitását növelő erőfe­szítéseikhez. — dl — Üdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Kaysone Phomvihane-nak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa elnökének, Phoumi Vongvichit- nek, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság ügyvezető el­nökének: „Tisztelt elvtársak! Nemzeti ünnepük, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság megalakulásának 12. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében köszöntjük önöket, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságát, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsát és a baráti laoszi népet. A magyar nép elismeréssel kíséri figyelemmel a laoszi nép szocialista építömunkáját, a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa határozatainak sikeres végrehajtását. Népünk támogatásával találkozik a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaságnak a délkelet-ázsiai térség békéjét és biz­tonságát. az államok közötti jószomszédi kapcsolatok kiala­kítását szolgáló kezdeményező tevékenysége. Örömmel álla­pítjuk meg, Ihogy közös elveink alapján kiegyensúlyozottan fejlődő sokoldalú kapcsolataink eredményesen segítik orszá­gaink, népeink barátságának erősödését. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk országuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke ügyének szol­gálatában.” ☆ Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözöl­te Sisomphone Lovansayt, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság Legfelső Népi Gyűlésének ügyvezető elnökét az év­forduló alkalmából. (MTI) Váncsa Jenő előadása az Akadémián — kMai kommentárunk ---------------------------------------------------­Lengyelország a népszavazás után A népszavazás közzétett adataiból kiviláglik, hogy a feltett kérdésekben a kormányprogram elnyerte a több­ség voksát: a referendumban részt vevő állampolgárok kétharmada szavazott mellette. Ám ez az arány végül is nem jelentett abszolút többséget, mert a népszava­zásra vonatkozó parlamenti törvény úgy rendelkezett, hogy a referendum eredményeit csak akkor emeli tör­vényerőre, ha a feltett kérdésekre a szavazásra jogosul­tak legalább ötvenegy százaléka válaszol igennel. Minthogy azonban a korábban elfogadott törvény ér­telmében az összes leadott igenlő szavazat együttes száma kevesebb, mint a szavazásra jogosultak 51 szá­zaléka, a referendum eredménye nem emelkedik tör­vényerőre, mindössze általános társadalmi konzultáció­ként fogják fel, amelynek eredményét figyelembe kell venni a további döntések meghozatalában. A referendumban feltett kérdések a reform bevezetési ütemére és nem magára a reformra vonatkozik. A kor­mány eltökélten folytatni kívánja a reform bevezetését. A társadalmi konzultáció igazolta, hogy a lengyel tár­sadalom támogatja a gazdasági és társadalmi-politikai átalakulások ügyét. A referendum azt is igazolta, hogy a vezetés és a lakosság dialógusának ez a formája hi­telt érdemel a társadalom szemében. A népszavazást megelőző össznépi vitában a. lengyel társadalom zöme ráébredt arra, hogy a gazdasági re­form második szakasza számos nehézséggel és lemon­dással jár majd együtt. Így például a népszavazás előtt hozták nyilvánosságra a tervezett ár- és béremelések programját, hirdették meg az állami dotációk és szub­venciók megszüntetését, egyes gazdasági ágazatokban a gazdasági mechanizmusok átépítését, a piaci' mechaniz­musok bevezetését, a konkurencia érvényesítését és mindezeknek társadalmi költségeit. Az aggályok felgyülemlésében bizonyos szerepet játsz­hatott az orsz4gos szakszervezeti képviselet álláspont­ja. A kormánnyal folyó vitában az OPZZ erőteljesen kiemelte a radikális reformok nyomán keletkezhető ne­hézségeket. A társadalmi és politikai viszonyok demok­ratizálására vonatkozó kérdésben viszont előtérbe kerül­tek a falvak és kisvárosok lakosainak aggályai a köz­ponti vezetés gyengülése miatt —, ezt a vezetést ugyan­is gyakran védernyőnek tartják a helyi közigazgatással szemben. Most, az alkotmánynak megfelelően, a döntések ismét a szejm hatáskörébe kerülnek, amely minden bizony­nyal levonja a következtetéseket a referendumból és megfelelő javaslatokat tesz majd a kormánynak. W. P (Folytatás az 1. oldalról) kivitelét az jellemzi, hogy a konvertibilis piacokon több­nyire sikerült helytállni, az év első tíz hónapjában a magyar export 28 százalékát adták az agrárágazatok, és ez megfelelő teljesítmény­nek számít. A rubelelszámolású kivi­tel teljesítésében kisebb le­maradás mutatkozik, ám ez összefüggésben van azzal is, hogy a magyar borokra és szeszes italokra csökkent a szovjet megrendelés. 1988-ban a mezőgazdaság bruttó termelése 5—5,5 szá­zalékkal növekszik az elő­irányzat szerint. Az élelmi­szeripar mintegy egy száza­lékkal ad többet az ideinél, és ezzel továbbra is kellő árufedezetet ad a hazai el­látáshoz. A miniszter szólt arról, hogy az agrártermékek pia­cán kialakult helyzet ese­tenként nem azt tükrözi, hogy verseny indult a fo­gyasztók megnyeréséért. Egyes termékek akkor is drágán kerülnek a pultokra, amikor bőségesek a hoza­mok. Ez az ellentmondásos helyzet azzal is magyaráz­ható, hogy a piacfelügyeleti "munkát nem sikerült a kel­lő színvonalra emelni. A MÉM-ben erélyes intézkedé­seket tesznek azért, hogy e tekintetben javuljon a hely­zet. Váncsa Jenő méltatta az állami gazdaságok idei tel­jesítményét. A mezőgazda­ság állami nagyüzemei 1987- ben — a nehézségek ellené­re — dinamikusan fejlődtek. A mezőgazdaság átlagánál jobban, mintegy három szá­zalékkal fokozták termelésű, két.

Next

/
Oldalképek
Tartalom