Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

Feri bácsi lett a Bániból Németh Sándor mindig úton Sándor 'előadás előtt az öltözőjében Az arabok története Imádja a finom szivaro­kat, De ha hosszabb útra in­dul, a pipáját is magával viszi. Szokássá vált, hogy Bées és Budapest között a volán mellett mindig pipa­sák, és a szerepeit memori­zálja. Becs felé németül, hazatérőben ■ magyarul, Így könnyebben csapja agyon az éjszakát. Mert mindig estén­ként kel útra, akár Bécsből, akár Budepestrő] indul. Két nyelven játszó szí­nész, két főváros zenés szín­házának ünnepelt művésze. Nemzetközi sztár. Németh Sándorra Bécsben is, Buda­pesten jis rámosolyognak az emberek. Felismerik, utána fordulnak. Az utóbbi évek­ben sok minden megválto­zott körülötte, amióta két főváros két színházának vezető művésze: negyedszá­zada tagja a Fővárosi Ope­rettszínháznak. és 1984 óta — ezzel párhuzamosan — a bécsi Volksoper társulatának is. — Melyik városban tölt több időt? — Ez változó. Mikor, me­lyik színházban van több’ előadásom. De nem egyszer előfordult, hogy egyik nap Bécsben játszottam németül, másnap délután pedig már Pesten magyarul. Néha több éjszakát töltök a gépkocsi­ban. mint az ágyamban. Any- nyi kilométert vezettem már, mint egy főfoglalkozá­sú gépkocsivezető. — Hol érzi magát igazán jól? — Budapestihez köt az édesanyám, és itt él a ti­zenkét és fél éves fiam, Sándor is. De az az igazság, hogy Bécsben talán ma már több a barátom. Az év elején szerepkört) váltott: az Operettszínház felújított Csárdáskirálynő előadásában Kerekes Ferkót játszotta. — Igaz. kell még hozzá egy kis sminkmesteri és íodrászi segítség. A hajamat őszre festik, és kapok né­hány ráncot, de hát öregí­tettek már engem öt éve is, pedig akkor még csak 40 esztendős voltam. A bécsi Raymond Theatherben két- százhatvanötször játszottam Bónit. Aztán a Volksoper is Kálmán Imre operettjét tűz­te műsorára. Tőlem, aki Bónit akkor már — ha összeadom a pesti és a bé­csi előadásokat — több mint ötszázszor játszottam, megkérdezték, nem lenne-e kedvem eljátszani egy másik szerepet, Kerekes Feri bá­csiét. Igaz, kissé /fiatalnak tartottam még magam az ötvenen túli álakhoz, de miért ne, gondoltam, hát mégiscsak színész vagyok. Így előbb tudtam Feri bá­csi szerepét németül, mint magyarul. Ezzel kerültem be a Volksoper együttesébe. — A Csárdáskirálynővel bejárta a fél világot. — Az osztrák társulattal bemutattuk az operettet az Egyesült Államokban és Ja­pánban is. Hogy ott micso­da siker volt! Életem leg­nagyobb élménye/ Minden dalt ötször-hatszor meg kel­lett ismételnünk. Az elő­adások után sorbaálltak az autogrammkérők. — A nagy slágereket hány nyelven énekelte már? — Kerekes Ferkó Húzzad csak kiiVilágos kivirradtig című dalát elénekeltem ma­gyarul, németül és oroszul, de előadtam már japánul és angolul is. Németh Sándor nemzet­közi sztár, naponta jár ének- és táncórákra. Vigyáz a kondíciójára és a testsú­lyára. Valamikor a vitorlá­zórepülés volt a kedvenc sportja, ma a lovaglás, ha van rá ideje, Bécsben. Itt­hon minden szabad perce a fiáé. Szerény, csendes min­dig mosolyog. Csak az elő­adás előtt zárkózik be: olyankor skálázik. Kabalája: színpadra lépés előtt vala­kihez, vagy valamihez oda­nyomja az orrát. A Fővárosi Operettszínházban a Csár­dáskirálynő Kerekes Ferké­jeként láthatja a közönség. Sebes Erzsébet Az „arab világ” kifeje­zést mind a hazai, mind pedig a világsajtó gyakran használja, különböző meg­közelítésben és előjelekkel. A nemzetközi helyzetet elem­ző. cikkek, külpolitikai esz­mefuttatások olyan kifeje­zése ez, ami magától érte­tődőnek tartja az arabok történetének legalábbis váz­latos ismeretét. Annak el­lenére, hogy például az isz­lám tudomány nem kötele­ző tananyag az iskolákban, pedig ha az lenne, még az sem lenne egyenlő az ara­bok történetével, miután az iszlám jóval tágabb foga­lom. Maga az „arab világ” pedig politikai fogalom és nem tudományos. Ma az Arab Liga államait értjük alatta. Ha a vallást tekintjük — jóllehet az iszlám nemcsak az, hanem kultúra és civi­lizáció, politikai és jogi nor­mák összessége stb. —, ak­kor azt látjuk, hogy az arabok többsége muzulmán ugyan, de nem minden arab az. Az iszlámhívők keve­sebb, mint hatodrészét al­kotják. s az öt legnagyobb iszlám lakosságú ország kö­zött nincs is arab (Indoné­zia, Banglades, Pakisztán, India, Szovjetunió). Kik hát az arabok? Mo­hamed, a próféta szerint: ..Arab az. aki arabul be­szél”. Az arab a sémi nyel­vek családjába tartozik, az ezek keleti ágához tartozó akkád rendelkezett először írásbeliséggel, úgyszólván az írott történelem hajna­lán. A mai arab pedig az északi arabból alakult ki. A „klasszikus arab” nyelv a VII. századtól már nem­csak a szertartásnak, hanem az Arab Birodalom állam- igazgatásának a nyelve. Et­től kezdve az iszlám terje­désével a Korán az arab nyelvet és kultúrát is hor­dozta. (Maga az iszlám tu­domány különösen a VIII. és a XV. század közötti időben lényeges korszak a gondolkodás történetében, részben a görög tudásanyag közvetítésével, részben ön­álló eredményeivel,: például a matematikában, fiziká­ban, csillagászatban, orvos­lásban stb. Hogy csak né­hány utalásra szorítkoz­zunk, ki ne hallott volna például Omar Khajjámról, aki nemcsak költő, hanem matematikus is volt, vagy — immár Európában —a spanyol—zsidó tudósokról, akik héber betűs arab nyel­ven írták műveiket. Mai- monides a XII. században nemcsak kiváló filozófus, hanem orvos is. hatása ott él Aquinoi Tamás műveiben.) Ám maradjunk az ara­boknál. Annál is inkább, mert a Kossuth Könyvkiadó gondozásában most látott napvilágot egy e tárgyban mindenképpen alapvetőnek számító mű, Benke József: Az arabok története című könyve. Természetesen ez a hatalmas történeti, műve­lődéstörténeti tudásanyagot alaposan feldolgozó munka nem tartozik az úgyneve­zett könnyű olvasmányok közé, annak ellenére, hogy a tudós szerző igen világos és szép magyar nyelven ír. A könyvészeti leg is vonzó művet klasszikus szépségű színes képanyag teszi még elegánsabbá s a laikus szá­mára „fölfoghatóbbá”. Mert igaz ugyan, hogy ezt a mű­vet a témával a további­akban foglalkozó kutatók sem kerülhetik meg, de a szerző és a kiadó szándé­ka szerint igen nagy ha­szonnal forgathatja az egy­szerűen csak érdeklődő ol­vasó is. Aki ugyan nem ol­vashatott már korábban ki­adott műveket az arabok történetéről vagy a musz* lim vallásról (Simon Ró­bert: Az iszlám keletkezése, 1967; Arabok, 1976 — po­litikai-irodalmi antológia, —; Germanus Gyula: Az arab irodalom története, H. Arkeveld: Termékenység madara 1973, vagy amit elsőként kellett volna említeni, Goldziher Ignác Az iszlám, 1881, s ugyancsak Goldziher kétkötetes tanulmánygyűj­teménye, Az iszlám kultú­rája, 1981), mégis lényeges, hogy Benke József művé­ben most egyetlen kötetben tekintheti át ezt a történe­tet a kezdetektől napjaink­ig­Az impozáns kötet hat fejezetben tárgyalja ezt az ugyancsak ősi időkbe nyúló történetet. Foglalkozik az iszlám előtti Arábiával, Mohameddel és vallásával, az arab—iszlám világbiro­dalom kialakulásával és tündöklésével, ennek ha­nyatlásával és bukásával, az arab népek történetével a török uralom alatt (1514— 1918) s végül a gyarmato­sítással és a függetlenségi harccal. Miként azt a szer­ző az Utószóban megjegyzi, ez utóbbival új fejezet kez­dődött az arab népek és az arab országok történeté­ben, hiszen a múltból örö­költ ellentétekhez újabbak is járultak, a kép rendkí­vül sokszínű akár ezen or­szágok társadalmi szerke­zetét. akár — ami ebből következik — a társadalmi tudatát vizsgáljuk, s ez ér­vényes a palesztin mozga­lom történetére, valamint jelen helyzetére is. Benke József megjegyzi: „Az arab országok függet­lenné válásuk utáni törté­netének, társadalmi-gazda­sági fejlődésének, e fejlődés irányainak, nemzetközi kap­csolataiknak megírása — talán még a történelmük­nél is nehezebb, bonyolul­tabb — elvégzendő feladat.” Azt teszem ehhez hozzá, hogy történelmük nélkül azonban bizonyosan lehe­tetlen. Ezt a történetet ír­ta meg igen alaposan nagy tudományos elmélyültség- gel Benke József. Kötete alaposan dokumentált, a függelékben kronológia, bib­liográfia, névmutató talál­ható. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában kiadott könyv Sálgótarjánban is igen ke­resett, a Kossuth Könyvki­adó megyei kirendeltségén várja az érdeklődőket, ahol a politikai irodalom rop­pant gazdag választéka is rendelkezésre áll. (Kossuth Könyvkiadó 1987.) T. E. Névtelen-e Almás? Már a nevekkel van aztán olyan keveredés, mint a pinty! Van. aki azt állítja, hogy Mátraalmás egyáltalán nem található a magyar hely­ségnévtárban. . . Ez meg úgy történt, hogy nemrégiben odabent, a megyei kórház­ban, Salgótarjánban elhalálo­zott valaki, aki almási—szu- hai—szuhahutai(?) volt életé­ben. Irataival az illetékes komoly gondban volt egy ideig, merthogy hiába keres­te Mátraalmást a névjegy- zékben! Valahogy megoldot­ták aztán, de mert akkori­ban éppen ott táboroztunk az almási alkotótelepen — meg- ; . „-cZtem z-suzsa asszonyt, a vendéglő vezetőjét, hogy van ez? Ez úgy van, hogy neki ma­gának (taláni Mátraalmást vezették be lakhelyül a sze­mélyi irataiba, míg a fia, akivel egy fedél alatt lakik Mátraalmáson(J) szuhai la­kos az irat szerint. Ha meg az ember nekilódul a közeli, de amúgy meg nagyon is meredélyes terepen elérhető 837 magas Gólyavár felé, nos, az almási utcácska végében még láthatja a rozsdamarta táblát „Mátraalmás"... De van tovább is. Jómagam ta­lán a hatvanas évek vége- felé jártam erre először, azt már meg nem mondom mi­ért, csak arra emlékszem, hogy a házigazda kivezetett a kertjébe és mutatta ..ott a föld végében, a dombon Beszélő tájak túl, már Galyatető magaso­dik. .. ” De még akkor erő­sen hozzámond ták mindenütt a mátraalmási névhez, hogy ez itt Szuhahuta lett volna a régi időkben. A név körüli hiedelem még, hogy a hat­vanas években az itteni ta­nácsi vezetők közül valaki így kezdte emlegetni Szuha- hutát, hogy Mátraalmás (ami nagyon is szép név és’ nem minden előzmény nél­kül való ezen a vidéken, a közeli Mátraszentistván volt ugyanis korábban Almássy- hutal), és ettől aztán meg­változott volna a ^neve:.. Aligha ilyen egyszerű per­sze mindez, hiszen a név­adáshoz sok minden kell még. Tény. hogy Szuha is. Mátraalmás is a még ar­rébb fekvő Mátramindszent- hez tartozik, ebből legfel­jebb az az érdemleges, hogy az almási méltán ragasz­kodik nevéhez és nem sze­reti, ha szuhainak nevezik- írják. A térképek sem egy­öntetűek. Az egyiken csak Szuha szerepel, s bár ve­zet út tovább is, a hegy fe­lőli végében nincs kiírva Almás, a másikon meg Al­más neve is ott látható. A nagy földrajzi névszótár (Kiss Lajos-léle az, ami az eredetekkel foglalkozik) is­merteti ..Szukához tartozó település” formában, ami éppenhogy nem tetszene az almásiaknak, mert Szuha is, Mátraalmás is Mátra- mindszenthez tartozik, mi­közben mindhárom maga is külön karaktert-múltat őriz. Mátraalmás nevét (ha találják, ha nem, a tér­képen) egyre többen jegy­zik meg manapság. Sőt, Mátraalmás híre (hiába bú­juk meg a hegy alatti út végében) mindhárom tele­pülés közül egyre nagyobb éppen az itt létesített és a megyei múzeumok kezelé­sében álló nagyszerű alko­tótelepe révén, A jól fel­szerelt központi épület és körülötte-mellette a fűthető faházak a nyári képzőmű­vésztáborok keretét adják, de mert a létrehozók szán­déka ennél általánosabb volt — érkeznek ide má­sok. máskor is alkotótábor­ba jóltervezett és megfele­lően körülhatárolt beosztás és feltehetően cseretáboro­zást is megvalósító stb. ter­vek szerint. Amúgy az élet csudajó itt fent. a Szabó- vágáshoz közeleső. szeszé­lyesen kanyargó, pántlikát formázó jó hegyi út végé­ben Mátraalmáson, és ta­lán nem is csak az alkotó­táboriaknak (a mindenko­riaknak), hanem hét, de in­kább hetven! faluban pár­ját ritkító hangulatos-mo­dern kiváló vendéglője- presszója, nyáridőben fé­nyes panorámát nyújtó te­rasza és kitűnő konyhája, választéka miatt a helybe­lieknek is. Zsuzsa asszonyt, a vendéglőst. szakértelme, kedves figyelmessége, pon­tossága, örökös jókedélye (hosszabb sort kellene ke* , ríteni!) miatt szeretik, de például az itteni alkotótá- borozók közül oly’ sokan és oly’ annyira, hogy a nyá­ron az amatőr képzőművé­szek külön oklevelet készí­tettek számára, amit min­denki láthat azóta is a Hárs­fához címzett vendéglő fa­lán. Na, már a hársfa kü­lön kis látványosság éppen itt! Ez a valóban kitűnő szövetkezeti * vendéglő úgy épült meg ugyanis, hogy oldalával kis kanyart vett — helyet adva az ott álló fiatal hársfának, példát ad­va ugyanakkor mindazok­nak. akik építve örökké a favágással kezdik. Amúgy a palóc valóban nagy fa (ki)vágó, de az almásiak, egykori hutaiak (üveghuta volt itt. a helyét ma is min­denki megmutatja kívánság­ra a helybeliek közül), mintha éppen az egykor­volt üvegipar miatt inkább szlovák eredetűek lenné­nek. 'S erre nem is csak az derít némi fényt, hogy a vendéglő televízióján több­nyire valamelyik beszter­cei szlovák műsor pereg (még a szlovák esti mesét, a Vecerniceket is szívesen nézik sörrel a kézben), ha­nem például a szomszéd bolt vezetőnője is át-átfor- dít szlovákra, ha közeli ro­kon lép a falusi viszony­latban egyszerűen elkép­zelhetetlen választékú, tisz­taságú boltocskába. Lehet­nek persze összefüggések a művésztelep és az itteni vendéglátó-kereskedelmi ház színvonala között, s talán / érthető erről az oldalról nézve is, miért kedves ven­dég az almásiaknak min­den errefelé hosszabb-rövi- debb időt töltő idegen. De ebből is inkább a jövőt sejtheti ki az ember; mi­nél több alkalmas részt teszünk még alkalmasabbá felismert értékei által, an­nál több lesz az almásihoz hasonló kis vendégfogadó­bolt az ezernyi bájoló tá­jat, természeti attrakciót kínáló Nógrádban. Jártuk a tarjáni főisko­lásokkal, az Aula ön- és közismereti kör tagjaival az almási utcákat és megfi­gyelték a távoli, alföldi, du­nántúli tájakról érkezett fi­atalok, hogy itt száz év szinte minden építési di­vatja együtt taslálható, né­ha még egy átalakított há­zon belül is! A majd’ezer méteres Péter-hegyes olda­lából induló Szuhai-patak völgyében kétszer téved­tünk el; egyszer felfelé, egyszer lefelé menet, pedig az almásiak erősen elma­gyarázták, hogyan kell a Szabó-vágásnál rálelni az amúgy meg Mátramindszent vasútállomástól induló pi­ros jelzésű turistaútra oda­fent. hiába. Üjabban egyre többen „kutászkodnak” errefelé is eladó telek vagy ház irá­nyában, azt is többnyire hiába. És az árak a zöld­övezeti, természeti értékek­kel együtt növekednek, ért­hetően. hiszen Mátraalmás valóban a legértékesebb ré­szei közé tartozik a me­gyének. S ha itt-ott. ebben- abban neve nincs is — hí­re annál nagyobb. a Ha- rangláb-tölgyes, a Csomosz- vár, Gólyavár, a Lajszka.a Gyökeres-tető fenyvesekre néző tövében. I. Pataki László Hozzáöregítve Kerekes Ferkóhoz, őszülő hajjal, ráncokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom