Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-30 / 307. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON.. telexen Érkezett. Havonta egymillió forintos forgalmat bonyolít 1c a varsányi vegyesbolt. A község lakói az üzletben nyolcszázhatvanezer forintos árukészletből válogathatnak. —RT— 0/róZl£K£DÉSB/ZrONSÁG© Áz összeütközés „tudománya" Több ország autósiskolái­ban ma már oktat ják a he­lyes — vagy inkább legke­vésbé veszélyes — összeüt­közés véghezvitelét. Igye­keznek megtanítani a leen­dő autóvezetőket arra, mit kell tenniük, ha olyan hely­zetbe kerülnek, hogy biz­tosan bekövetkezik az ösz- szeütközés egy másik jár­művel. Az oktatás leglényegesebb gondolata, hogy semmilyen helyzetben nem szabad a ve­zetőnek elveszítenie a fejét, ugyanis még a lehető legki- látástalanabb heyzetekben is van mód arra, hogy leg­alább a baleset következ­ményeit csökkenthessük. Mindenekelőtt tudatosítják a tanulókkal, hogy a jár­művek között történi bal­esetek közül a legsúlyo­sabb kimenetelű az olyan összeütközés, amelyben az egymásnak futó járművek szemközt, vagy bizonyos szögben ugyan, de nagyjá­ból frontálisan találkoznak. Az erőhatások ilyenkor összegezödnek, s oyan romboló erő ébred, amely­nek a következménye gya­korlatilag elháríthatatlan. Először is tehát a fron­tális ütközést kell minden­képpen elkerülni, vagyis arra törekedni, hogy a 90 fo­kos nekicsapódásnál kisebb legyen az ütközési szög. Minél hegyesebb szögben történik az ütközés, annál kisebb erőket kell a ka­rosszéria egyes részeinek felfogniuk. Másodszor fontos, hogy a kocsinak melyik része vá­gódik a másik járműnek (vagy tárgynak), lehetőleg a bennülőktöl legtávolabbi pontját kell ütköztetni az A városligeti Petőfi-csar- nokban hétfőn este a Pokol­gép együttes koncertjének kezdetén a színpadon rob­banás történt. Mint azt ké­sőbb megállapították, a bal­esetet a szabálytalanul al­kalmazott pirotechnikai anyag robbanása okozta. A színpad előtt álló fiatalok közül ket­autónak. Ha mégis fennáll a frontális ütközés veszélye, akár a felborulást is koc­káztatva meg kell próbál­nunk kikormányozni a ko­csit a veszélyes zónából, mert a rosszabbat csak így kerülhetjük el. Ha nem frontális talál­kozásról van szó, akkor is mindent meg kell tenni az ütközés elkerülésére. Az ütközési veszélyek ki­védésének vezetéstechnikai vonatkozásain túl lelki té­nyezők is vannak. A pánik és az idegek teljes rövid­zárlatának oka legtöbb eset­ben a félelem és az ijedt­ség. A váratlanul adódó, kritikus közlekedési helyze­tekben a félelem és a ré­mület a tanácstalanságból és tehetetlenségből adódik, jóllehet a tényleges hely­zet rendszerint csak lát­szólag tűnik kiúttalannak. Az ilyen esetek többségé­ben ugyanis van még egv végső lehetőség. Arra kell magunkat rá­szoktatnunk. hogy a várat­lan helyzetben ne rémül­jünk meg. Az értelem tak­tikai parancsait kell követ­nünk, ahelyett, hogy értel­metlen, önműködő izom­reflexeknek engedelmes­kednénk. A valóságban a veszély látványa sokszor valóság­gal magára ragasztja te­kintetünket, s így csakis a pszichológiai beállítódás se­gítségével leszünk képesek tekintetünket a lehető leg­gyorsabban levenni az aka­dályról. Helyette szegezzük szemünket a ..vészkijárat­ra", és figyelmünket arra összpontosítsuk. B. I. ten életveszélyesen, ketten súlyosan, négyen pedig köny- nyebben megsérülték. Természetesen ezután a koncert is elmaradt. Az eset részleteinek kivizsgálására és a felelősség megállapítására a Budapesti Rendőr-főka­pitányság szakértők bevoná­sával vizsgálatot indított. Ányanyelven olvasnak Galgaguta 850 lakosából mintegy másfél százan irat­koztak be a helybeli könyv­tárba, s ezzel a számmal általában elégedettek lehet­nek a szakemberek. A szlo­vákok által is lakott község könyvtárának 3200 magyar és 1050 szlovák nyelvű köny­ve van. A rétsági nemzeti­ségi báziskönyvtár közvetí­tésével rendszeresen három szlovák nyelvű újság jár az intézménynek. A Magyaror­szági Szlovákok Demokrati­kus Szövetségével való jó kapcsolat egyik bizonyítéka, hogy két esztendeje lemez­játszót kaptak ajándékba, s ezzel lerakhatták a fonotéka alapjait. Jelenleg harminc darab verses, mesés, zenés hanglemezt tudnak kínálni az érdeklődőknek. A könyvtár szolgáltatásait többnyire a gyerekek és a fiatalok veszik igénybe, akik szívesen ol­vasnak mind magyar, mind szlovák nyelven, hiszen az utóbbit már az óvodában is oktatják. A hó csillagpelyhei fehéren sziporkáznak a Börzsöny hegység lábainál. Haladunk a Felső* petény felé vezető műúton, szemünkbe vág a télbefa­gyott táj szépsége. A határ csendes. Ródlival, síiécek- kel felszerelve suhan el mellettünk egy Skoda, hogy utasai téli örömöket lopja­nak e rövid délutánon. Bent, a faluban az idős néniké hosszan néz utánunk, fejét többször is értetlenül ingatja. A nevelőotthon hol­léte iránt érdeklődtünk tő­le. Oda igyekszünk meg­tudakolni: hogyan élnek ezekben az ünnep utáni és ünnep előtti napokban az intézmény lakói? A vaskapu nyitva. A ha­talmas kastély kertben ka­nyargó úton fiatalasszony jön szembe velünk. Nem csodálkozik a váratlan láto­gatón, szívélyesen invitái befelé az épületbe. A be­járati ajtó üvegére festett fenyőfa elárulja: itt is meg- kondult a szeretet szívha­rangja. — Persze, tudjuk, a leg­szebb ajándékokat nem a bol­tokban árulják — mondja Bíró Ottóné, a nevelőotthon igazgatója. — Az bennünk, emberekben van. A legszebb ajándékot csak az adhatja, aki önmagát adja szerettei­nek. Erre mi intézményesen csak kísérletet tehetünk. Nekünk, nevelőotthoni peda­gógusoknak a gyermekvédel­mi munka hivatásunk. Mi a nálunk nevelkedő gyerekek­nek a minél biztonságosabb, nyugodtabb otthont szeret­nénk megteremteni. Segítjük otthonra találásukat az arra méltó családokban, segítjük Elmaradt a Pokolgép-koncert Robbanás a színpadon Orvossá érlelő hétköznapok Dr. Horváth Sándor Ba­lassagyarmaton, az I-es kör­zet orvosa éppen „házon kívül" van. Idetartozik a város nyugati része és Ipoly­szög is. — A doktor urat gyakran kihívják a sürgős esetek­hez. A munkaidő- is emiatt nyúlt el most ennyire — magyarázza Bánhegyi Ist­vánná körzeti hővér. Motorizált világunkban autóval teszi meg ezeket az utakat az orvos, mégis, mintha valami fáradtságot látnék az arcán, amikor be­lép. — Nehéz napja volt? — Nehéz nap? — kérdez vissza Horváth doktor. — Csak olyan, mint a többi szokott lenni egy ilyen nagy kiterjedésű, kettőezerhat- száz embert számláló kör­zetben. — Ezután mi következik a napi programban? — kér­dezem miközben frissítő teát kapunk a nővérkétől. — Egy érdekes esettel ta­lálkoztam, feltétlen utána akarok nézni a Ritmuszavarok című új szakkönyvben. Örülök, hogy megvásároltam nem is olyan régen. Az íróasztalon is akad elég tanulmányoznivaló. Lá­tok ott például Orvosi He­tilapot, és a körzeti orvosok lapját is megmutatja, a Me- dicus Universalist. — Amikor 1974-ben meg­kaptam az orvosi diplomát a pécsi orvostudományi egyetemen, nem fejeződött be a tanulás, az önképzés a számomra. Jó iskola volt a „sereg" is, ahol mint ka­tonaorvos kezdtem el mű­ködésemet. A sok és sokféle orvosi feladattal, érdekes, izgalmas problémákkal vi­szont csak, mint „med. univ" azaz, általános orvos találkoztam, amikor Balas­sagyarmatra kerültem, ebbe a körzetbe. Érdekelt ez a szakmai terület, letettem a körzeti orvosi szakvizsgát is. a nevelőszülőkhöz való ki­helyezést, az örökbefogadást. — Mióta élnek állami gon­dozott gyermekek Felsőpe- tényben? — Almássy gróf volt ura­dalmi birtokát, vagyis az 1905-ben épült kastélyt, a ti­zennyolc holdas parkkal együtt, 1957-ben alakították át nevelőotthonná. Hetvenöt gyermek elhelyezésére van lehetőségünk. Jelenleg kilenc csoportban hatvan olyan ap­róság él itt, akik két és féi, három éves korukban kerül­tek az intézménybe. Ko­rábban csak hatéves korukig neveltük az apróságokat, ezt követően más otthonba ke­rültek. A megszokott kör­nyezetből való kiszakadás azonban súlyos érzelmi tö­rést, magatartási zavart, fej­lődésbeli visszaesést okozott legtöbbjüknél. Most már az általános iskola befejezésé­ig maradnak nálunk a gye­rekek. Az idén tíz növen­dékünk jár a községi álta­lános iskolába. Az intézmény munkáját a nevelőotthoni rendtartás és a helyzetükből fakadó spe­ciális körülmények határoz­zák meg. Programjaikban nincs semmi rendkívüli, a pedagógiai célok szabják meg a napszakok tenniva­lóit. A nevelők a foglalko­— Mi az érdekes, mi az ami szép és vonzó a körzeti orvos munkájában? — Hosszú távon tudok foglalkozni az emberekkel. Alaposan megismerni az egyes ember szervezetét, a pszichéjét, családját, mun­kahelyét, arra csak itt van lehetőség. A kölcsönös meg­ismerés a komplex problé­mák megoldásának az alap­ja. Ezért lettem körzeti or­vos és nem klinikus. — Elégedett a munkakö­rülményekkel és munkatár­sai felkészültségével. szor­galmával? — Igen. Jó körzeti orvosi munkát csak teamben lehet végezni. Orvoskollégáimmal sikerült közel kerülnünk egy­máshoz. beosztottjaimmal szintén. Erzsiké nővér is megszerezte a szakképesítést, jó szándékú, cselekedni vá­gyó ember. A rendelő fel­szereltsége jónak mondható, megvan mindaz, aminek egy kisvárosi körzeti rendelőben lenni kell. Például helyben el tudunk végezni EKG- vizsgálatot. A szellemi ka­pacitás is adott ahhoz, hogy a gondozói tevékenységet, a folyamatos követést, az el­lenőrzést permanensen elvé­gezhessük a szív-, a cukor- és magas vérnyomásban szen­vedő betegeink esetében. — Ügy tudom, tanít is? — A Szántó Kovács Já­nos Egészségügyi Szakkö­zépiskolában heti tíz órá­ban oktatom, nevelem a leendő középkádereket. Igaz, főhivatásomtól — a körzeti orvosétól — kicsit távolab­bi témákkal foglalkozom. Például a szülészet. sebé­szet. kisklinikum — ideg, orr-fül-gége stb. — című tantárgyak elméleti anyagát adom elő. — Egy alkalommal ugyan­ebben a rendelőben orvos- tanhallgatóval is találkoz­tam... — A SOTE hatodéves hall­gatóinak vannak kötelező zások keretében igyekeznek miinél több természetes élet­helyzetet teremteni, ame­lyek segítségével a gyerekek alkalmazkodóképessége erő­södik, életfelfogásuk, életvi­telük a nagycsaládokban fel­növőkéhez hasonlóan egész­séges és normális irányba fejlődik. A gyermek-felnőtt közötti szeretetteljes érzelmi kap­csolatot azzal érik el, hogy a csoportok nevelői és felü­gyelői mindvégig nem vál­toznak. Megszervezték a belső patronálási rendszerit. A nevelők olykor a saját otthonaikba is elviszik rö­vid időre a problémás gye­rekeket, s ügyelnek rá, hogy minden napnák meg­legyen a maga öröme. — Közösen olyan tevé­kenységsorozatot dolgioz- turtk ki, amelyek a család­ban gyakran előfordulnak — mondja Maretta Erika nevelő. — A foglalkozások között megtalálható kiskert gondozása, sütés, főzés, szü­letésnapok megünneplése, ajándékok készítése, és még sorolhatnám. Ezekkel az örömszerzési formákkal a munkára nevelést is segít­jük. Mennyi erő, türelem, fe­lelősség kell egy ilyen nagy családhoz! Bíró Ottóné kita­gyakorlataik, s néhányan a körzeti orvosi gyakorlat idejét nálam töltik, szak- irányításom mellett dolgoz­nak körzetünkben. És a szakvizsga eiőtt álló körzeti orvosok szintén itt gyako­rolnak, az I-es körzetben. — Oktatói munkáját há­rom évvel ezelőtt miniszteri elismerésben Kiváló munká­ért kitüntetésben részesí­tették. Sohasem lehet aktuáJ lisabb a mondás: „Tanulva tanítunk", ön jár-e tovább­képzésekre? — De mennyire! Szá­munkra is van szervezett to­vábbképzés, és eddig még mindig sikerült eljutnom egy-egy orvoskongresszus­ra is. — Balassagyarmaton önt közéleti személyiségként is emlegetik. — Talán azért, mert az egészségügyi szakszervezet megyei bizottságának a tag­ja és a balassagyarmati vá­rosi kórház pártalapszerve- zetének a csoportvezetője vagyok. — Szabad időről nem is merem kérdezni, de úgy hal­lottam egyik betegétől, hogy amikor szépirodalmi könyv­vel juttatta kifejezésre há­láját. azt örömmel fogadta. — A könyv a legszebb ajándék, és engem nem csak a szakirodalom érdekel. Bár, házi könyvtáram jelentősebb részét ezek képezik. Törté­nelmi, képzőművészeti köny­veket is gyakorta vásárolok, a két lányom miatt is. Per­sze nem mindig csak a könyveket bújom, a kétkezi munkát — a ház körül — is szívesen és magam vég­zem. Hazafelé menet dr. Hor­váth Sándortól egy neves bécsi orvosprofesszor híres mondása motoszkál a fejem­ben: „Doktor mindenki le­het. de orvossá válni egészen más dolog." Elekes Éva lálja a gondolatomat és mondja: — Számottevő segítséget kapunk patronálóinktói: a Nógrád és Pest megyei üze­mek, intézmények szocialis­ta brigádjaitól. Különösen ünnepek alkalmával köszön­hetünk sókat • a segítőkész csoportoknak. Karácsonykor is sokan megkerestek ben­nünket, s játékokat, ajándé­kokat hoztak a gyerekek­nek. Hugyecz Józsefné gyer­mekfelügyelő csoportszobá­ja előtt éppen vetkőznek az apróságok. A fogason egy­más mellé simítva lógnak a kabátkák, alattuk katonás rendben sorakoznak a csiz­máik. A gyerkőcök egymás szavába vágva magyarázzák, kinek, mit hozott a Téiapó. — Most már szilveszterre készülünk, de a karácsonyt még vissza-visszaidézzük — említi Hugyecz Józsefné. — Közösen készítettük a dí­szeket a fenyőfára, alka­lomhoz illő rövid műsort ta­nultunk. A gyerekek olyan ajándékokat kaptak, amilyet szerettek volna. Napokon át azon ügyeskedtünk, hogy ki­fürkésszük tőlük, mire vágy­nak. Karácsonykor a nevelő- otthonban is az volt a leg­nagyobb öröm, amikor a gyerekek ott ültek egymás mellett az illatos fenyőfa alatt. Hatvan boldogságtól tágra nyílt szempárban tük­röződött vissza a csillagszó- rók fénye. Az apró kezecs­kék azonban most is csak a nevelők kezét szoríthatják. És sajnos nem lesz ez más­képpen az új esztendő kö­szöntekor sem... Surányi János SZABÁLYTALAN BOLDOGSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom