Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

/ Látogatás Czinke Ferenc műtermében Hintik» közben a művész^ Ez az állandó galéria kü­lönösen közel áll hozzá, hi­Ohasónapló mmtmmi.ii in.ini Raffaello freskói Czinke Ferenc Munkácsy- díjas érdemes művész szá­mára 1986 bizonyos értelem­ben az életmű összefoglalá­sának ideje vol. Ekkor töl­tötte be 60. életévét. A Mű­velődési Minisztérium kez­deményezésére megrendezte retrospektiv kiállítását Bu­dapesten- az Ernst Múze­umban, utána Salgótarján­ban és Miskolcon. Közben Törökországban, Ankarában és Isztambulban mutatták be válogatott grafikai tár­latát. más kiállításokon is szerepelt. Nyilatkozatokat kértek tő­le, műkritikák, munkásságát elemző összegzések láttak napvilágot a folyóiratokban és lapokban, rangos kitünte­tést vehetett át. Baranyi Ju­dit gondos szerkesztésében kiadták a retrospektív ki­állításhoz készü/lt gazdag ka­talógust Rideg Gábor sze­mélyes hangú kisesszéjével, bő irodalomjegyzékkel, nem utolsósorban a művész Mor­zsák... címmel megírt lírai vallomásával. Bereczky Lóránd művé­szettörténész. a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatója a retrospektív tárlat megnyi­tóján vázolta föl Czinke Fe­renc művészetének jellemző­it, ami szerint a művész üzenetei, akár közvetlenül jelenik meg bennük a „köz­életi szigor”, a politikai mondanivaló, akár egyete­mesebb igényű gondolatiság formájában, mindig a mai korhoz és társadalomhoz szólnak, az ember jövőjét tartják szem előtt. Már az „ünnepi év” idején nyilvánvaló volt azonban az is, hogy Czinke Ferenc munkássága „közben” is töretlenül folytatódik, sőt további újabb kibontakozás kezdődött művészetében. A munkát úgyszólván egy pil­lanatra sem hagyta abba, ez számít éltető elemének. A folyamatosságnak természe­tesen nemcsak „külső” jelei vannak, bár ezekről is szól­hatunk. Hogy csak' néhány példa álljon itt a sok közül, eb­ben az évben nyitott újabb Czinke-kiállítást Somogyi Jó­zsef Győrben, Fejti György Sárospatakon. Volt gazdag kiállítása Egerben, Pácinban pedig a Bodrogközi Kastély- múzeumban Czinke Ferenc Galériát is avattak idén októberben. szén szűkebb hazájában nyújt lehetőséget a folyamatos je­lenléthez, nincs messze in­nen Nagyrozvágy, illetve a Meszeske-tanya, ahol 1926- ban látta meg a napvilágot, s bár második választott — és vállalt — hazája Salgó­tarján, a gyermekkori tájak vonzása természetesen ben­ne és művészetében is to­vább él. 1957 óta a nógrádi élettel kiteljesedve, a gaz­dasági. társadalmi, politikai, kulturális viszonyok itteni dinamikus fejlődésével gaz­dagodva, ami elkötelezett­ségének meghatározó tartal­mát jelenti. S ha már a tartalom szóba került, érdemes emlékeztetni arra az erőteljes vonulatra is, amely e művészetben a nép­művészetből táplálkozik, Bar­tók Béla példájára a „tiszta forrás”-ig ér, nem egyszerűen motívumokat vesz át, hanem az archetípusokat keresi új közösségi mondandóinak meg. fogalmazásához. Csak uta­lásként hivatkozunk itt né­hány műre és sorozatra, pél­dául Bartók Béla: Szlovák tánc, ősi szerszámok, A kos­király, Medvetánc, Édes­anyám ikonja és így tovább. Czinke Ferenc egy idő óta mind több időt tölt tihanyi műtermében. A műkritika és a közönség már régen föl­figyelt az egyetemesebb gon­dolatokat boncolgató művek születésére, amelyek egyrészt az emberiség nagy mitológiái­hoz, a magyar történelem ki­emelkedő alakjaihoz (például Vak Béla), másrészt a Bala­ton világához kötődnek. Ezek­ben is a világ sorsáért való aggodalom és felelősség nyil­vánul meg. — Miként azt egyik újabb Lucifer című lapomon is megpróbáltam érzékeltetni, úgy érzem, megnőtt a borza­lom a világban — mondja a művész. Parázson jár az em­ber mezítláb. Annyira izgal­mi állapotban él a világ, ami elől nemhogy az ember, de például még a fák se búj­áéinak el, mert kipusztulnak. Globális veszélyék fenyege­tik az emberiséget. A mű­vésznek a maga lehetőségein belül szintén mindent meg kell tennie, ami az egyete­mes felelősségre hívja föl a figyelmet, cselekvésre moz­gósít. És hitet ad. Tihany, a tó és környéke mind erőteljesebben tűnik föl Czinke Ferenc balatoni fest­mény-grafikáin. Ezek nem­csak a táj vizuálisan érzé­kelhető világának esztétiku­mát foglalják magukban, mégcsak nem is pusztán ál­talános érvényű vizuális be­nyomásokat fogalmaznak meg, hanem — s ez a lényegesebb — a tavi jelenségek jelkép­teremtő lehetőségeket rejte­nek magukban. Az érzékeny költőiség mögül expresszív mondanivaló süt át. Ez a szellemi töltés adja a balatoni lapok feszültségét (Belső-tó, Tihanyi ősz stb.). A Kések a víz fölött nem egyszerűen balatoni kép, in­kább felkiáltás a világért, hiszen az ember mindig vi­askodik önmagával és a vi­lággal, de ezt a világért te­szi, hogy megmaradjon a víz, a föld, a levegő, fölöttünk a szennyezéstől, fegyverektől mentes tiszta ég. Egy-egy mű születése ön­magában is külön történet lehet. Czinke Ferenc jövőre akar kiállítani egy kollázst, ami a Tihanyi zsidó temető címet viseli. Munkásságában egyik fő művének tartja. — Nemrég bátyám kisfia megsárgult, héber betűs ima- könyvfoszlányokat talált Sá­toraljaújhelyen egy régi om­ladozó ház pincéjében — meséli. — Rohan be, szoron­gatja a lapokat. Elkértem tőle a könyvmaradványokat, aztán meg is feledkeztem róluk. Én Tihanyban min­dig virágot viszek Vass Elemér festőművész sírjára. A nyáron egyik kis unoká­mat, Balázskát lehozták hoz­zám. A festő sírja után már bozótos terület következik kökénybokrokkal, akácokkal. Ezen szoktunk átvágni, jtt szedtünk vadvirágot a sírra. Kiderült, hogy ez a zsidó te­mető, dőlt, héber betűs sír­kövekre bukkantunk. Hirte­len eszembe jutottak a sá­toraljaújhelyi könyvlapok, i Készítettem egy kollázst, lát­szik rajta a Belső-tó, néhány tépett imakönyvlap, amint egy kultúra száll a tó fölött. Ez is a tájhoz tartozik. Czinke Ferenc titkolt vá­gyai közé tartozik, hogy ba­latoni művészetet hozzon létre. Ügy vélem, máris erő­teljesen körülfogja a Balaton levegője. Balatoni festményei, grafikái munkásságának új gazdagodását jelentik. Az utóbbi időben ír is. — Az alkotók a múzsák közül nem mindig csak egyet választanak, erre sok példa van. Vivaldi szonetteket írt, Kassák Lajos mind az iroda­lomban, mind a képzőművé­szetben nagyot alkotott, Kon­dor Béla verseket írt, Tan~ dori Dezső grafikákat készít és így tovább. Én már meg­írtam amerikás nagyapám legendáját. Most novellákat és meséket írok. Utóbbiakat a Balaton regéiről unokáim számára. Illusztrálom is őket. A Napjaink, a Családi Lap és más lapok már közölték részleteket a művész kisre­gényéből és meséiből. A me­sék is a reményről szólnak, amit mindig iis dajkált a ta­vi táj. Tóth Elemér A karácsonyi ünnepek egyik távolról sem köny- nyű, ám a benne foglalt roppant méretű ismeret- anyag folytán igen értékes olvasmánya lehet Vayer La­jos professzor Raffaello freskói a Vatikánban című művészeti albuma, ami ajándéknak is maradandó kincs. A Képzőművészeti Kiadó jóvoltából először je­lent meg magyar nyelven összefoglaló mű, amely tudo­mányos alapossággal hozza közel az érdeklődő olvasó­hoz a Cinquecento ezen mű­alkotását, az egyetemes mű­vészettörténet egyik legki­emelkedőbb freskóciklu­sát. A kiadó művészeti albu­mainál már megszokhattuk, hogy képanyaguk külön értéket jelent, jelen esetben azonban ezt hangsúlyoznunk is kell. A jelen album kép­anyagát ugyanis a kiadó Ró­mából szerezte be. Miként arra a mű elő­szavában is hivatkozás tör­ténik, a gazdag nemzetközi szakirodalomban korunk egyik legnagyobb Raffaello- kutatója így összegezi véle­ményét: „a freskóciklus a humanizmus örök klasszikus értékeinek olyan manifesz- tuma, amely nélkül kqltúra és civilizáció csupán üres szavak maradnának”. Raffaello stanzái a Vati­kánban a reneszánsz művé­szetének klasszikus festé­szeti alkotásai közé tartoz­nak. Természetesen minden római útikönyv a kötelező látnivalók között emlegeti őket. Tudjuk tehát, hogy lé­teznek, a faliképek előtt na­ponta ott hömpölyög a hu­szadik századi népvándor­lás, a turizmus véget nem érő, soknyelvű áradata a vatikáni múzeumok már- már nyomasztó — de min­denképpen lehengerlő — gazdagságú labirintusában. Személyes tapasztalatból is tudom azonban, hogy a stanzákra fordítható rövid idő a laikus érdeklődő szá­mára legfeljebb a futó be­nyomások megszerzésére elegendő, még akkor is, ha netán rendelkezik némi tör­téneti és művészettörténeti tájékozottsággal. A vatikáni paloták a művelődéstörténet olyan roppant gazdagságát halmozták fel a századok során, aminek futó megis­meréséhez is kevés lenne az ember élete. Raffaello stan­zái e gazdagságból is ki­emelkednek. Valamelyes vigaszt jelent­hetnek azok a tudós mű­elemzések — jelen esetben Vayer professzor nagyfor­mátumú műve —, amelyek hozzásegítenek bennünket az emberi öröklét számára kiemelkedő művek mélyebb megismeréséhez, jóllehet nem pótolják az azokkal történő személyes találkozás élményét. E művészeti albumot nagy haszonnal és szellemi izga­lommal forgathatják azok is, akik már találkoztak a stanzákkal, de azok is, akik a későbbiekben szeretné­nek ellátogatni Itáliába. Számukra útikönyvként is használható ez a kötet, amely nemcsak Raffaello festészeti fő művéről ad elemzést, hanem ismerteti a XVI. század eleji Róma tör­ténelmét, a pápai udvar ese­ményeit, a többi között II. Gyula és X. Leó műpárto­lását, segít a művek allego­rikus jelentésének megérté­sében. Vayer professzor kalauzo­lásával végighaladva a négy termen, hiteles képet alkothatunk magunknak a reneszánsz szellemi -légkö­rét tükröző, a művészettör­ténetben először létrejött nagyszabású képzőművésze­ti programról. Ezt megelő­zően a szerző elemzést nyújt Róma és a Vatikán helyze­téről, illetve szerepéről a quattrocentóban. A továb­biakban szól Raffaello in­dulásáról és működéséről Umbriában és Toszkánában. Utána sorra veszi a stan­zák topográfiáját, funkció­it, mecénásait és program­ját, illetve a négy termet és látnivalóit (Stanza della Seg- natúra, Stanza di Eliodoro, Stanza delTIncendino, Sala di Costantino). A tudós szer­ző felhívja a figyelmet ar­ra, hogy Raffaello ezen re­mekét sem szabad az itáliai művészet összképétől füg­getlenül szemlélni. Jelen művében a többi között ki­tűnő példát szolgáltat az ezen elv jegyében történő műelemzésre is. T. E. .... B ESZÉLŐ TÁJAK Ifjú régész Garábon ...Ez az egy ifjú ré­gész tulajdonképpen két ifjú: a szegedi egyetemen tavaly • végzett és mindössze másfél éve Nógrádban élő (Szé- csényben, az ottani múzeum­ban Bodnár Katalin és nagy „ásási múlttal” rendelkező ifjonti társa éppen a nem­rég zárult garábi munkában — a tarjáni Majcher Tamás, aki ezután végzi majd a ré­gész szakot Pesten, de dob gozott-ásott már együtt Wal­ter Ilonával és a spanyol származású Juan Cabellóval a mi tájunkon. A két fiatal régész találta meg a nyáron, de már inkább az őszbe ke­rülve, a garábi premontrei monostort és szentélyt, amiről eddig mindössze írá­sos nyomokat ismert a tudo­mány. A dió már javában érett, amikor híre jött a toldi An­tal András keramikustól „Garábon ásatást kezdtek, keresik a monostort..!” Bod­nár Katalin régész, az ásatás vezetője első önálló munká­ját végezve szerencsés kézzel nyúlt a garábi földhöz; már az első napon falmaradvá­nyokat talált. Hát, persze, kimentünk azonnal Tóidról Garábra, megálltunk a reno­válás alatt álló híresen szép kis garábi templom fexálilvá- nyozott fala mellett, aztán csendben, ahogy illik betü­remkedtünk a szomszéd por­tára, át az udvaron, le a kert felé, ahol az őszi fényben a kis csapat dolgozott. Bodnár Katalin izgatott volt és egy kicsit csalódott egyszerre, mert bár azonnal talált valamit — nem tudta még, hogy egyáltalán érté­kelhető-e az a vékony falré­teg (alsó habarcs inkább), ami a garábiak ásója nyo­mán azonnal előkerült. Ké­sőbb, amikor már a szentély nyolcvan centiméter alapozá­sú falmaradványait is meg­találták; amikor már a há­lózott papíron a rögzítés nyo­mán a templomocska (ke­reszt alakú) kápolnakoszorúi is kirajzolódtak; amikor már a helybeli tanács és termelő- szövetkezet pénzügyi segít­ségét is igénybe véve, a mun­kát teljes eredménnyel csak erre az évre befejezve min­dent visszatemettek, akkor így emlékezett erre az első napra a régész „szörnyű volt...” Attól tartottak, hogy „el­ássák” a leletet, ami szak­zsargonban olyasmit jelent, hogy a megtalált részeiket nem tudják azonosítaná... A veszély végig fennállt. Talán senki sem gondolja, milyen belső gyötrelmekkel jár egy ilyen munka. Vizsga ez is, vizsgája embernek, tudásnak felkészülésnek, s kicsit min­dig a szerencsének is. Vizs­gája úgyszólván mindennek, ami az út elején a kezdőt meghatározza. „Nagy fába vágfa a fejszé­jét Bodnár Katalin Garábon”, aki mehetett volna Hajdúbö­szörménybe is (különösen nagy szerencse már az is, hogy újonnan végzett ré­gészként két helyet is fel­ajánlottak neki), de szinte azonnal Szécsényt választot­ta. „Megszoktam a hegyes vidéket, Sátoraljaújhelyen születtem, ezt választottam, itt a múzeum azonnal befo­gadott szolgálati férőhelyen fiatal kollégámmal, Kató Sá­rával együtt...” Hallott a nógrádi várprog­ramról is természetesen, ami tízéves munkát irányoz elő az egykor varas Nógrád me­gye szinte a föld színéig le­pusztult erődítéseinek pon­tos feltárására, s tudott ar­ról is, ami ugyancsak megyei sajátosság, hogy nálunk az Árpád-kori feltárásokban még nagyon sok feladat le­hetséges. Tavaly szeptember­ben érkezett Szécsénybe, a Kubinyi Ferenc Múzeumba, hátán a stopposok keretes zsákjával... Nem sokra rá ta­lálkozott Antal Károly szé- csényi honismereti kutatóval, tőle hallott először arról, hogy Garábon minden bi­zonnyal megtalálható lenne az 1170-es években már lé­tezett 1 premontrei monostor. A többi már ment a hiva­talos utakon, az ásatási en­gedély megszerzésével, a megyei múzeumiak teljes tá­mogatásával, Antal Károly kalauzolásával odafent a kis hegyi faluban. Ahol több mint nyolcszáz éve már meg­telepedtek a francia eredetű premontreiek és Szent Hu- bertről elnevezett monosto­ruk a rend egyik első (ha nem a legelső!) építménye volt, behozva hazánkba a ko­rai gótika építészetét, s fel­tehetően innen adva később a máshol is létesülő pre­montrei rendházak építőit, szerzeteseit. A toldi illetőségű Antal Károlyt és a két fiatal ré­gészt már őszinte segítő szán­dékkal fogadta fent a falu. A később megnyilvánuló ta­nácsi-szövetkezeti lokálpat­riotizmus pedig párját rit­kítja (negyvenezer forinttal segítették a munkát, kétsze­res ásási időt nyújtva ezzel!), hiszen más, gazdagabb és sze­rencsésebb tájakon sem gya­kori az ilyen érdeklődés. Az „elásás” ellen úgy vé­dekezett a kis csapat, hogy Bodnár Katalin már az ele­jén meghívta szakmai kon­zultálásra egykori mesterét, akinél az ásatások szakmai részeit gyakorlatban is ta­nulta — Kovalovszki Jú­liát. Ö is megerősítet­te a közös gyanút; a megtalált falrészietek Ár­pád-koriak ugyan, de nem le­hetnek a monostor, vagy plá­ne nem a szentély falai... Ekkor pedig már vége felé jártak az eredeti ásási időt meghatározó összegnek. Akkor jött a helybeliek se­gítsége. Feljebb, beljebb mentek a házvégi kertekben a hegy felé az árkokkal, s meglelték a szentély falát, sőt, a jelenlegi, 1600-as évek vége felé épült garábi temp­lom vakolattól megtisztított falában megtalálták azokat a hatalmas kockaköveket, ame­lyek valamikor a premontrei rendház-szentély falait al­kották. így fedezték fel az egyik kapu boltozat ban a régi rend- ház vagy szentély köveit is — ennyi mindennek kell együttműködni ahhoz, hogy miként Bodnár Katalin ese­tében is történt, a munka, a hivatás, a kutatószenvedély talán egész életre meghatá­rozó boidogságot-eredményt hozzon már az első napon. De a boldogsághoz mégis el­sősorban a tudás, a bátorság, a szerénység, a jó társak és a munka segíti az embert. Szerencséje is csak annak van, aki más módon kiér­demli. A premontreiekre jellemző, hogy csak lakott területen telepedtek meg, s belső, meg­lehetősen szigorú, rendi éle­tük mellett a lakosság lel­ki nevelését szolgálták, ezért itt valahol a ga­rábi hegyek között len­nie kell egy korai Ár­pád-kori településnek is — vallja a fiatal régész, aki a nógrádi dombokat barátságo­sabbnak látta a böszörményi tájnál, s akinek ilyen tervei lehetnek közöttünk élve, dol­gozva — Told, a régi vár­kastély-udvarház és templom, a Terenyéhez közeli Len- gyend! település, a szécsényi strázsapart földvára, a tol­mács! jezsuita rendház vagy a garábt ősfalu mind kuta­tásra érdemes pont... Egykori békéjéről, majd ezredéves múltjáról régi kö­veivel most elmondott vala­mit, önmagét mai emberei­vel is megmutatva a kis Garáb. T. Pataki László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom