Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

2 NÖGRÁD 1987. december 3., CSÜTÖRTÖK Kádár János és Wojciech Jaruzelski baráti munkatalálkozója Grósz Károly Borsod megyében (Folytatás az 1. oldalról) a kölcsönös bizalom és a szolidaritás alapján erősö­dik. Olyan erőt képvisel, amely a legkövetkezeteseb­ben lép fel a békéért, a füg­getlenségért, a társadalmi haladásért és a népek ba­rátságáért. Kész közösen cselekedni a többi forradal­mi, demokratikus és haladó erővel, nyitott arra, hogy másokkal is párbeszédet foly­tasson. Erre jó példával szol­gált a baloldali pártok és haladó mozgalmak széles körének eredményes ta­nácskozása, amelyet a nagy októberi szocialista íor- dalalom 7U. évfordulójá­hoz kapcsolódóan Moszk­vában rendeztek meg. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára megállapította, hogy a nem­zetközi helyzetben kedve­ző változások tapasztalha­tók. Csökkent a feszültség, erősödött és tartalmasab­bá vált a kelet—nyugati párbeszéd, növekszik a glo­bális problémák közös megoldására irányuló kész­ség. Rámutattak a kedve­ző folyamatot fenyegető veszélyre: • folytatódik a fegyverkezési hajsza, ezt a világűrre is megkísérlik kiterjeszteni és a világ kü­lönböző térségeiben tovább­ra is léteznek feszültséggó­cok. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt üd­vözli az SZKP főtitkárának és az Amerikai Egyesült Államok elnökének küszö­bönálló találkozóját. A két nagyhatalom a nem­zetközi kapcsolatok alap­vető javításának irányába mutató áttörés közelébe jutott. Reményekre jogo­sít fel az a tény, hogy a Szovjetunió konstruktív kezdeményezései révén be­látható közelségbe került a szovjet—amerikai meg­egyezés a közepes és rövid hatótávolású rakéták fel­számolásáról. Egy ilyen megállapodás nemcsak Eu­rópa — és ezen keresztül a világ — nagyobb bizton­ságához járulhat hozzá, de erősítheti a két nagyhata­lom, a két katonai és poli­tikai szövetségi rendszer közötti bizalmat, s utat nyithat a további íegyver- zetkorlátozásnak és leszere­lésnek. Ezzel összefüggés­ben hangsúlyozták a Szov­jetunió és a többi szocia­lista ország jelentős erő­feszítéseit a nemzetközi bé­ke és biztonság átfogó rendszerének létrehozásá­ra. Magyarország és Len­gyelország síkraszáll az összeurópai együttműködés fejlesztéséért, amelynek célja a jószomszédság, a bizalom, a békés egymás mellett élés és a kölcsönös megértés légkörének a meg­teremtése. Elégedetten ál­lapították meg az EBEÉ- folyamat (európai bizton­sági és együttműködési értekezlet) eredményeit és amellett vannak, hogy a bécsi utótalálkozó tartal­mas dokumentum elfoga­dásával záruljon. A két párt vezetői aláhúzták a Varsói Szerződés politi­kai tanácskozó testületé­nek dokumentumaiban elő­irányzott közös fellépés fontosságát a béke és az európai együttműködés szempontjából. Egyben hang­súlyozták a fegyverzet csök­kentésére és a közép-eu­rópai bizalom erősítésére irányuló lengyel terv meg­valósításának a jelentőségét. Ennek kapcsán rámutattak arra, hogy az európai bizton­ság, a béke és az együttmű­ködés elengedhetetlen felté­tele a második világháború után létrejött területi-politi­kai realitások szigorú tiszte­letben tartása és a határo­zott fellépés az ezek aláásá- sára irányuló kísérletekkel szemben. Kádár János és Wojciech Jaruzelski baráti munkata­lálkozója szívélyes, elvtársi légkörben megvitatott kér­désekben megnyilvánuló né­zetazonosság jegyében zaj­lott le. Hozzájárult az MSZMP és a LEMP, a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság ha­gyományos barátságának és együttműködésének további elmélyítéséhez. Wojciech Jaruzelski ba­ráti látogatásra hívta meg a Lengyel Népköztársaságba Kádár Jánost, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. ☆ Szerdán, a kora esti órák­ban elutazott Budapestről Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának elnöke, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP főtit­kárának meghívására baráti munkalátogatást tett ha­zánkban. Wojciech Jaruzelskit és kíséretét magyar vendéglátó­ik búcsúztatták a Ferihegyi repülőtéren. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) dasági üzemek gondjai, az infrastrukturális elma­radottság és az ehhez szo­rosan kapcsolódó foglalkoz­tatási problémák’. A fe­szültségek csökkentése ősz* szehangolt cselekvést kí­ván az irányítás minden szintjén. A teendők legfon- tosabbja most Ózd és kör­nyéke, Miskolc és vonzás- körzete, valamint a Bod­rogköz, várhatóan még szaporodó foglalkoztatási gondjainak eriyhítése. Ezután a házigazdák ne­vében Drótos László, az LKM vezérigazgatója, a ma­gyar vaskohászat egészét érintő elemzésében megálla­pította: a kormány munka­programja reményt nyújt arra, hogy — a Dunai Vas­műben és az Ózdi Kohásza­ti Üzemekben a közelmúlt­ban megtörtént rendezést követően — az eddiginél ha­tékonyabb intézkedések va­lósulnak meg Diósgyőrben is. A vitában felszólalók kö­zül többen hangoztatták, hogy egyetértenek a kor­mány legutóbbi állásfogla­lásával, nevezetesen azzal: a magyar vaskohóipar a le­hető leggyorsabban hagyja abba a kommersz minőségű tömegacélok egyre vesztesé­gesebb exportját. A szénbányászat helyzeté­ről szólva megállapították, hogy a korábbi kedvezőtlen tendenciákat sikerült meg­állítani, a munkaerő-ellátás is megfelelő, de a termelés mennyisége a tervezetthez képest csökken, összetétele a minőség rovására módosul. A térség mezőgazdasági üzemeinek vezetői azokról a törekvéseikről adtak szá­mot, amelyekkel kedvezőt­len termőhelyi adottságaikat és más gazdasági nehézsé­geiket igyekeznek ellensú­lyozni. A felszólaló kormánytagok — Berecz Frigyes és Csehák Judit miniszterelnök-he­lyettesek, Kapolyi László ipari miniszter, Medgyessy Péter pénzügyminiszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — az egyes tárcák és a vál­lalatok közötti folyamatos konzultációk eddigi eredmé­nyeiről, további lehetőségei­ről szóltak, rámutatva, hogy az előrelépésben az eddigi­nél harmonikusabb együtt­működésre van szükség a központi irányítás és a vál­lalatok között. Grósz Károlv a három ta­lálkozó tanulságait összegez­ve egyebek között megálla­pította: az igényes eszme­cserék elérték céljukat, az elhangzott javaslatok alap­ján a kormány intézkedési tervet dolgoz ki. A Minisz­tertanács elnöke nagyra ér­tékelte azokat a helyi erő­feszítéseket, amelyeket az üzemek tettek és tesznek a talpon maradás, a vesztesé­gek felszámolása érdekében, az új módszerek keresésé­ben. A vállalkozói kedv és a cselekvési készség erősíti a kormány biztonságtudatát is — húzta alá Grósz Károly, hangsúlyozva: a gazdasági megoldások mellett fokozott hangsúlyt kell kapnia az em­beri tényezőnek, csak így válik lehetővé még több szellemi erő és érték bevo-, nása gondjaink megoldásá­ba. Kitért a nagyüzemek szerepére és arra a hámis szemléletre, amely a haté­konyság és korszerűség ürü­gyén szembeállítja a kis- és nagyvállalatokat. Megállapí­totta : nem a méretek, ha­nem az eredményesség a meghatározó. A nagy- és kis­üzemek jobb illeszkedésére viszont nagy szüksége van a gazdaságnak. Hozzátette: a nagyüzemi munkásság támo­gatása, őszintesége, nyíltsá­ga rendkívüli hajtóerő a kormányzati munkához. Végezetül — megerősítve a vitában is elhangzottakat •—, rámutatott: a számos feszí­tő probléma ellenére meg­vannak a társ"dr'mi felté­telek is programunk megva­lósításához. A végrehajtás­hoz önbizalom kell! Letargi­kus állapotban, önbizalom nélkül sem élni. sem dolgoz­ni nem lehet. Ezért a gaz­daságra fordított figyelem mellett minden munkahelyen a közösségek hitét, tartását és az egyének bizalmát is erősíteni szükséges — mon­dotta a kormány elnöke. Berecz János Bulgáriába utazott Külügyi sajtóértekezlet Moszkvában Lengyel lapok a látogatásról A Magyarországon és Lengyelországban végbe­menő gazdasági és politikai reformok hasonlóságára, a gazdasági kapcsolatok kor­szerűbb formáinak bevezeté­sére irányuló közös szán­dékra emlékeztetnek a szer­dai lengyel napilapok Woj­ciech Jaruzelski budapesti baráti munkalátogatása kap­csán. Felhívják a figyelmet ar­ra, hogy a 80*as évek érté­kes gyakorlatává vált a két ország legfelsőbb szintű ve­zetőinek rendszeres eszme­cseréje, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Woj­ciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, valamint a két kormányfő között. A lengyel sajtó nem csak azt tartja számon, hogy országaink belső átalakításá­ban — a Zycie Warszawy szavaival — „vagyunk azo­nos hullámhosszon”, de együttműködésünk helyze­tét és távlatait is egyfor­mán ítéljük meg. Varsóban és Budapesten egyaránt úgy értékelik, hogy a hagyomá­nyos árucsere lehetőségei mára kimerültek és a köl­csönös kereskedelmi forga­lom további növelése kizá­rólag új módszerekkel, mindenekelőtt a vállalatok közvetlen együttműködésé­nek szélesítésével, közös vállalatok alapításával le­hetséges. Az előrelépést sür­geti, hogy míg 4.—5 évvel ezelőtt a magyar—lengyel árucsere értéke dinamikusan, évi 15—20 százalékkal nőtt, addig már tavaly csak alig 6, az , idén pedig már csak 4 százalékkal, elérve az 1,2 milliárd rubelt. A Trybuna Ludu igen értékesnek nevezi a két párt folyamatos tapasztalatcseré­jét, ami jelentős mértékben gazdagítja mind a LEMP, mind az MSZMP elméleti és gyakorlati eredményeit a szocializmus építésében. Mindkét párt legutóbbi köz­ponti bizottsági ülését az ideológiai kérdéseknek szen­telte — emlékeztet a Try­buna Ludu —, ami szintén azt bizonyítja, hogy a len­gyel és a magyar kommu­nisták hasonló feladatok ‘megoldásán dolgoznak. Valamennyi lap azt hang­súlyozza, hogy Lengyelor­szág és Magyarország azo­nosan ítéli meg a nemzet­közi helyzetet és egyaránt kész részt vállalni a bé­kéért, a leszerelésért, a nemzetközi enyhülésért, az európai biztonságért folyó küzdelemben, a kelet—nyu­gati párbeszéd élénkítésé­ben. Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának meghívására szer­dán Szófiába utazott. Bú­csúztatásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Ve- nelin Kocev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Jugoszlávia — Európa Parlament Az új-belgrádi Száva kongresszusi központban szerdán délelőtt megkez­dődtek a jugoszláv képvi­selőház és az Európa Par­lament küldöttsége közöt­ti tárgyalások a kétoldalú politikai, pénzügyi, tudo­mányos-műszaki, kutatási és egyéb irányú együttmű­ködés fejlesztéséről. Jók a kilátások arra, hogy az amerikai törvényhozás ratifikálni fogja a Washing­tonban jövő héten aláírandó KHR—HHR-megállapodást — jelentette ki szerdai saj- tóértekezlétén Vlagyimir Petrovszkij. A szovjet kül­ügyminiszter-helyettes re­ményét fejezte ki* hogy a kongresszus felelősséget ta­núsít az ügyben és győz a józan ész. A vezető szovjet diplo­mata abból az alkalomból találkozott az újságírókkal, hogy megjelent a külügymi­nisztérium új dokumen­tumgyűjteménye „A Szov­jetunió harca a nukleáris veszély, a fegyverkezési haj­sza ellen, a leszerelésért” címmel. Az utóbbi öt évben a szovjet külügyminiszté­rium 25 különféle doku­mentumgyűjteményt jelen­tetett meg. A szovjet leszerelési po­litikára vonatkozó kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a Szovjetuniótól nem állnak távol az egyoldalú leszere­lési lépések sem, mint ezt a másfél éves atomrobban­tási moratórium is jelezte, ám ezeknek csak akkor van értelmük, ha más országok megfelelő választ adnak rájuk. A Szovjetuniót nem ter­heli semmiféle felelősség az Afganisztánban eltűnt ame­rikai újságírók, Lee Shapiro és James Lindeloff ügyében — jelentette ki szerdán Ju* rij Gremitszkih szovjet kül­ügyi szóvivő. Közölte, hogy a moszkvai amerikai nagy- követség az ügyben meg­kereste a szovjet külügy­minisztériumot. A nagykövetség képviselő­je a szovjet külügyminiszté­riumban azt állította, hogy a határt az ellenforradalmá­rok segítségével, illegálisan átlépő újságírók meghaltak, halálukat „szovjet helikop­terek fegyverei" okozták, s ezért a felelősséget meg­próbálta a Szovjetunióra hárítani. Gremitszkih el­mondta: emberiességi meg­fontolásból megbízták a ka- buli szovjet nagykövetséget azzal, szerezzen be informá­ciókat és lépjen érintkezés­be az afgán hatóságokkal az ügyben. Mindeddig azon­ban semmiféle értesülést nem sikerűit beszerezni a két amerikairól — mondot­ta a szóvivő. A szovjet illetékesek szer­dán közölték az amerikai nagykövetség képviselőivel, hogy a szovjet fél nem ve­szi magára az üggyel kap­csolatos amerikai követelé­seket, mint ahogy felelősség sem terheli az eltűnt ame­rikai újságírók miatt, .Afganisztán kapcsán Gre­mitszkih kifejtette, hogy a Lója Dzsirga mostani ülése és az új alkotmány elfoga­dása nagy jelentőségű ese­mény, amely megteremtette a nemzeti megegyezés jogi alapját is. Nadzsibullah ál­lamfővé történt megválasz­tását törvényszerűnek ne­vezte. Mint mondotta, be­széde építő .szellemű volt, középpontban a politikai rendezéssel. Gremitszkih re­álisnak tartotta Nadzsibul- lahnak azt az elképzelését, hogy a szovjet csapatok ki­vonásának határidejét 16 hó­napról 12 hónapra csökkent­sék. Mint mondotta, most Pakisztánon a sor, hogy tettekkel is bizonyítsa a rendezésben való érdekelt­ségét. Arra a kérdésre, hogy va­jon Mihail Gorbacsov úton hazafelé Washingtonból megáll-e Belgrádban, Gre­mitszkih a következőket mondta: a jugoszláv part­nerekkel tárgyalnak a láto­gatásról, elvileg napirenden van, de pontos időpont egyelőre nincs. — Mai kommentárunk ---------------------------------------­K özvetett párbeszéd A két fél álláspontja igen eltérő — foglalta össze a helyzetet, vélhetőleg csöppet sem túlozva a vélemény- különbségek mértékét illetően Managua érseke, aki a ma kezdődő dominikai tárgyalásokon a nicaraguai kor­mányzat, illetve a fegyveres kontrák közti közvetítést vállalta magára, Miguel Obando Y Bravo feladata két­ségtelenül nem ígérkezik hálásnak, hiszen a sandinista vezetés és az ellene fegyveresen küzdő, Washington messzemenő erkölcsi, anyagi, s persze nem utolsósorban katonai támogatását élvező csoportök merőben ellenté­tesen ítélik meg a közép-amerikai válság okainak egé­szét csakúgy, mint a nicaraguai kibontakozás esélyeit és teendőit. Az álláspontok között meghúzódó szakadék elsősorban a nemzeti megbékélést szolgáló tűzszünet, az esetleges fegyverletétel és a külföldi beavatkozás tekintetében szembeötlő. A sandinista kormányzat nem zárkózik el bizonyos engedményektől (Ortega elnök nyilatkozata alapján a kontrák közkegyelemre számíthatnak, s tel­jes körű politikai jogokat biztosítanának számukra az amnesztia elfogadása esetén), ugyanakkor ragaszkodik több olyan előfeltétel teljesítéséhez, amelyet a karibi krí­zis megoldására kidolgozott emlékezetes augusztusi bé­keokmány előirányoz. A kontrák ezzel szemben elutasítják, hogy a számukra kijelölt körzetekbe vonuljanak, a fegyverletételt pedig sajátos módon úgy képzelik el, hogy a sandinista néphad­sereget is le kellene fegyverezni. Érthető hát, hogy a térség eseményeit figyelemmel követő szakértők egye­lőre halvány esélyeket látnak csupán a most kezdődő közvetett párbeszéd sikerére. Ami mégis enyhe reményt táplálhatott az elmúlt napokban, az jórészt a válság megoldását szorgalmazó Contadora-csoport és más latin­amerikai, államok csúcstalálkozójához kötődik. Az aea- pulcói értekezleten ugyanis — anélkül, hogy a részt­vevők illúziót tápláltak volna az előrehaladás ütemét, vagy Washington magatartását illetően — ismét sür­gették a regionális krízis rendezését. Ehhez — figyel­meztettek — nemcsak önmagában az ellenségeskedések beszüntetésére van szükség, hanem olyan kiterjedt nemzetközi együttműködési program beindítására is, amely alapul szolgálhatna a gazdasági fejletlenség ter­heivel küszködő karibi államok számára. Ez azonban egyelőre csak terv, a jövőre vonatkozó elképzelés. A jelent viszont Obando bíboros erőfeszíté­sei tükrözik, az a dominikai tárgyalássorozat, amelynek csupán kezdete tűnik világosnak — kimenetelét annál több bizonytalanság övezi... Szegő Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom