Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. december 3., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Visszaadott iparok ? Nem olyan forró a kása... Széles e megyében aligha akad egyetlen ember is, aki eufórikus örömmel várná a jövő évtől esedékes változáso- kát. Akár az adóreformra, akár az egyéb nadrágszíj-össze- húzó intézkedésekre gondolunk —, bizony nem a személyes gyarapodás-tollasodás van most soron. Örülni természe­tesen nem szükséges, a kötelezettségek sorában ilyesmi nem szerepel. Az viszont igen, hogy az eddigiektől szeré­nyebb életviszonyok között megkíséreljünk többet és főleg jobban dolgozni! A várható változásokra nyilván mindenki másként reagál. A minap például 'szertefutott a hír, hogy a bátonyterenyei és a település környékén működő kis­iparosok sorra adják vissza az ipart, mondván, a jövő évtől érvényes feltételek között nem hajlandók dolgozni. Márpe­dig, ha ez igaz, könnyen ellátás híján maradhat a terület néhány szakmában. Veres János, a bátonytere­nyei tanács tef-csoportveze- tője azonban megnyugtató választ ad: — Tömeges méretű en­gedély-visszaadásról nincs szó. Eddig négy fuvaros mondott le az ipargyakor­lásról, őket meg is értem, hiszen üres Tüzép-telepek- ről nem sok szállítanivaló kerül. Rajtuk kívül még ha­tan adták vissza az ipart, de a körzetben működő 105 kisiparoshoz képest ez a „fogyókúra” még nem ve­szélyes. Hozzáteszi azonban azt is, hogy ennél lényegesen na­gy óbb a bizonytalanság, s egyértelműen a hiányos in­formáltságra visszavezethe­tően. A november 23-án megtartott bátonyterenyei adótájékoztató alkalmával még kimondottan forró volt a helyzet, a jelenlévők nagy része azt az álláspontot fog­lalta el, hogy abbahagyja az ipargyakorlást. A tájékoztatóra egyébként 51 iparost hívtak meg, s az általános információéhség közepette legalábbis különös, hogy csupán minden har­madik fogadta el a meghí­vást. Számszerű példák leveze­tésével Rázsó István, a KIOSZ salgótarjáni szerveze­tének megbízott titkára is­mertette az új adózási sza­bályokat. — Az volt a benyomásom, hogy a kisiparosok sokkal rosszabbra számítottak. A tájékoztató végére a kedé­lyek lehiggadtak. a nagy­hangúnk is elcsendesedtek, s „majd meggondoljuk még” jelszóval tértek haza. Sándor József villanyszere­lő kisiparos kerek perec meg is mondta: — A példa szerint a vál­lalkozási eredmény egyhar- madát vonják el, mi meg úgy tudtuk, a fele se marad meg. Ez azért nagy különb­ség! Tény és való, kivált a munkaviszony melletti ipar­gyakorlók azok, akik nem járnak jól. Részint a mun­kajövedelmek összevonása, részint a 25 százalékos vál­lalkozói adó csapolja meg keresményüket, s akkor még számolniuk kell az admi­nisztrációs többletterhekkel is. A vállalkozói adó azonban csak az évi 100 ezer forintot meghaladó tiszta jövedelem­re vonatkozik, s mondjuk meg, Nógrád megye telepü­léseire, falvaira nem első­sorban a magas jövedelmet élvező kisiparosok a jellem­zőek. Érdemes számba venni a lakosság részére végzett anyagmentes szolgáltatás után járó adókedvezményt, s évi 250 ezer forintnál ke­vesebb bruttó bevétel ese­tén forgalmi adó alóli men­tességet is lehet kérni. A kása tehát nem olyan forró, mint ahogyan főzik, noha kanalazása idén még lényegesen kellemesebb volt. A Nemtiben tartott adótájé­koztató után Fekete István nyugdíjas kőműves kisipa­ros mondott igen józan mér­legelésre valló véleményt: — Amit elmondtak, meg­értettük, köszönjük. A fej­leményeknek nem örülünk, de amíg nekünk a kereset­re, a lakosságnak a mun­kánkra szüksége van, csi­náljuk tovább. Más kérdés, hogy ebben a helyzetben már nem érdemes agyon­hajtani magunkat, felérté­kelődik az egészség. Amikor nagy a bizonyta­lanság, sok a kétkedés, kü­lönösen fontos az alapos, gyors tájékoztatás. A KI­OSZ salgótarjáni szervezete november közepétől decem­ber közepéig 25 alkalom­mal és helyen tart adótájé­koztatást. Azokat a kisipa­rosokat, akik ezekre nem jönnek el, egy salgótarjáni előadásra újból meghívják. Nehezíti a Helyzetet, hogy az alaptörvények, rendele­tek és végrehajtási utasí­tások mind a mai napig gyakorlatilag hozzáférhe­tetlenek. A KIOSZ küliön- füzetbe foglalta a fontos tudnivalókat, a kiadvány azonban csak decemberben jelenik meg. Ugyanakkor a kisiparosoknak december 10-i határidővel kell nyilat­kozniuk az adóhatóságnak: igéhylik-e a forgalmi adó alóli mentességet, avagy pem.. . Márpedig addig, míg a mozgástér nem látható tisz­tán, könnyen születhetnek elhamarkodott döntések. A Salgótarjáni Városi Tanács tef-osztályán december ele­jéig hét fuvaros adta vissza az ipart. Alighanem a Mon­tázs Kisszövetkezet húzta el előttük a mézesmadzagot, mert valamennyien a buda­pesti kisszövetkezethez csaptak föl, — Többen is jelezték, hogy visszaadják az ipart — közli Vincze Sándorné fő­előadó. — Eddig valamennyit sikerült meggyőznöm, ne si­essék el a döntést. Kockázat nélkül nincs vállalkozás, ezt mindenkinek tudnia kell, aki függetleníti magát. A rizikó vállalása felől azon­ban ráérnek jövőre hatá­rozni, amikor már minden információ, s néhány tapasz­talat is a birtokukban lesz. Szendi Márta Mär „csak” 35 milliard Mi idézi elő a költségvetési hiányt? Sokáig emlékezetes lesz az Országgyűlés őszi ülésszaka, és nemcsak a két adója­vaslatra föllángolt viták miatt. Már az or­szággyűlési bizottságok ülésén az adóreform­mal kapcsolatban jó néhány képviselő a költ­ségvetés reformját emlegette. S rendkívül erősen fogalmazódott meg az a követel­mény, hogy az Országgyűlés több informá­ciót kapjon és nagyobb fokú ellenőrzést gyakoroljon közös állami bevételeink és ki­adásaink fölött. Valószínűleg nemcsak az adóreform miatt fogalmazódott meg ilyen élesen ez a javas­lat. Köztudott, hogy a költségvetés idén is mintegy 35 milliárd forint hiánnyal zárja majd az évet, igaz ez jóval kevesebb lesz a tervezettnél. A jelenlegi gazdásági számítások szerint a bevételek és a kiadások a következő év­ben sem kerülnek egyensúlyba. Az ország- gyűlési bizottságok vitáját hallgatva, föl­tűnt, hogy a legtöbb képviselő elsősorban áz intézményi rendszerre fordított milliárdo- kat okolja a hiányért. Pedig a költségvetés kiadási oldalának egyik legnagyobb tétele a vállalatok támogatása. És itt jelentős súly- lyal szerepelnek azok a cégek, amelyek oly­kor évről évre veszteséggel gazdálkodnak, önerejük olykor még a munkabérekre is álig futná. * Bár a támogatások csökkentése a gazda­ságpolitika egyik fő célkitűzése, ennek — mint a számok is bizonyítják — nem sike­rült mindig eleget tenni. Holott az itt meg­takarítható forintok jóval nagyobb összegre rúgnak, mint például az intézménykiadások csökkentései. Amire egyébként tavaly már volt példa a költségvetési intézményeknél; az államigazgatási szerveknél pedig a lét­számcsökkentést ismét napirendre tűzték. Természetesen egy bizonyos ponton túl a kiadások mérséklésének már nem sok ér­telme van. Ha megbénul egyes fontos in­tézmények munkája pénz híján, akkor ez több kárt okoz, mint hasznot. Tehát miköz­ben az ésszerű csökkentés a fő feladat, emellett a költségvetés bevételeit is növel­ni kell. Éppen az adóreformmal kapcsolatos viták­ban kapott nagyobb hangsúlyt, hogy nem érdemes nagyon szigorú adókulcsokkal meg­csapolni akár a vállalati, akár a magánsze­mélyek jövedelmeit. Ha mindez teljesít­mény-visszatartáshoz vezet, akkor az adó is kevesebb lesz a lehetségesnél. Ezért csak az ésszerű, a teljesítmények fokozására ösztönző adózási rendszer növel­heti a vállalkozókedvet az egész gazdaság­ban, és a fellendülő gazdasági tevékenység­ből több jut az államkasszába is. A parlament óta eltelt hetekben megje­lentek már a vállalati jövedelemszabályo­zásról szóló rendeletek és a törvények alap­ján mindannyian számolhatjuk, mennyit érdemes dolgozni? A vállalati jövedelmek­ből körülbelül öt százalékkal maradt több mint korábban, és ha csak kismértékben is, de növeli az érdekeltséget. A magánsze­mélyekre vonatkozó törvény paragrafusait azért nehéz értelmezni ebből a szempont­ból, hiszen nagyon sok a mentesség. Így jö­vőre válik el, hogy hol ösztönzi és hol fog­ja vissza a teljesítményeket. A várható ha­tások felmérésére, az első tapasztalatok ösz- szegezésére egyébként parlamenti ad hoc bi­zottság alakult. Ugyanakkor a kormány elfogadta a javas­latot, mely szerint 198í)-re előkészítik a költ­ségvetés reformját is. Természetesen ez nem csak a bevételek és a kiadások akár tételes ellenőrzését jelentheti, hanem a korábbi szerkezet átalakítását, az állami nagyberu­házások fokozottabb figyelemmel kísérését. S ekkor kell meghatározni, hogy az éves költségvetési törvény jóváhagyásán kívül, milyen területeken és milyen módon kíván az Országgyűlés előzetes konzultációt kérni, vagy mely kérdésekben akar dönteni. L. M. Takács Károlyné törlőfejeket mér be (A szerző felvétele) Újabb száz munkahely Szécsényben JÓI mutat a „mundér” IHegyenk idegenforgalma Kirándulni jó Kirándulni jó, mondogat­ta volt nagyapám, s mind­máig szívesen gondolok vissza gyerekkorom hatal­mas túráira, amiknek ízét csakis ő adhatta meg iga­zán. Később tudat alatt is ráérezhettem, mert bár Nógrádot csak középszinten emlegetik, ha az idegenfor­galomról esik szó, rég el­hagyva nagyapámat, igye­keztem olyan helyen letele­pedni, ahol évi sok-sok ven­dég megfordul. Sikerült. Lám. miénk a legmaga­sabb erdősültség az ország­ban, innen a Mátra, onnan a Dunakanyar, középütt meg a vendégszerető paló­cok. Táj és ember: meg­annyi értékkél^bájjal és szívéllyel: mi "más is kéne, hogy jól érezze itt magát a messziről jött idegen. Egy kiadvány adatait böngészem: Nógrád megyé­ben 58 település látszik al­kalmasnak, hogy idény­ben. vagy azon kívül vendégeket fogadjon. Ezek­ben vannak meg a termé­szeti adottságokon túl azok a mesterségesen kialakított feltételek, amelyeket ha nem lát, a legigényesebb turista is visszafordul a község határából. Elegendő szálláshely, étkezési lehe­tőség, közlekedés, no meg a tisztálkodás és egész­ségügy alapvető kívánal­mai tartoznak ide, s, hogy mindezek milyen színvo­nalon szolgálják vendé­geinket. íme ezen áll, vagy bukik megyénk idegenfor­galmi megbecsülése. Hazánk egyik legkisebb megyéje a miénk. Van ugyan határátkelőnk több is, mint az országos átlag, gyérnek mondható turistaforgal­munkban mégis a hazaiak vannak többen. Ma tárgyalja a megyei ta­nács szűkebb hazánk le­hetőségeit. Ipolytarnóc, Hol­lókő, Bánk és Pásztó; alig néhány a kiemelten fej­lesztendő települések kö­zül: van hová rakni a jól meggondolt forintokat. Benn voltam a minap a MEBlB-nél: mivel tud­nak a megyén segíteni? A térképre mutattak: terüle­tük tizede sem esik Nóg- rádba. Ám eredményeik így is figyelemreméltóak: az elmúlt tervidőszakban több mint 30 milliós ide­genforgalmi fejlesztéshez egyharmad résznyi támo­gatást adtak. Ök is szíve­sen tekintenek Pásztora, mert tán itt összpontosul­nak legszerencsésebben az emberi és természeti té­nyezők. Műemlék, csodála­tos tájkép, no meg, az emberek fogadókészsége. A város kútja az elemzések után termálgyógyviz mi­nősítést kapott: egyetlen­ként a megyében. Némi külföldi érdeklődés is mu­tatkozik már a térség iránt, amit a város gimnáziumá­nak példamutató vállalko­zása szerencsésen segíthet a francia nyelvű oktatás jövőbeni bevezetésével., Fejleszteni persze itt is kellene: sípályákat létesí­teni a tanulnivágyóknak például. hisz ide lógatja lábát a Mátra, s ideális fel­tételeket kínál. Vagy kívül ugyan a város magján, kinn a Mátrába vezető út men­tén: szabadtéri színpadot, csónakázótavat kiépíteni ahol ifjabbak és öregek, de legelőször is tán a csa­ládok találnának közös le­hetőséget a szabad idő el­töltésére. Mindez persze — mond­ták nekem a MEBIB-nél — nem könnyű dolog. S a fékerőt sem mindig a pénz hiánya adja. Bár ők min­den esetben csak kiegészí­tik az anyagiakat, eleve előnnyel indul náluk, aki kész tervvel pályázza jó­indulatukat. Buják, Kozárd, Csécse és Hollókő. A felbecsülhetetlen értékű településhalmaz: a színtiszta folklór. Közülük az utóbbi már az UNESCO által is elismert műemlék település. Kirándulni jó, mondogát- 1a volt nagyapám, s sokszor eszembe jut: Meg kellett volna tán köszönnöm a jó öregnek, hogy szépre taní­totta unokáját... Hubai Gruber Miklós iz év eddig eltelt idő­** szakában eredménye­sen dolgozott a BRG Me­chatronikai Vállalat szécsé- nyi gyáregysége. Az első fél év végére végrehajtotta a teljes körű termékszerkezet­váltást: a korábbi időszak­ban is többre képes kollek­tíva már a híradástechnikai ágazatban tevékenykedik si­kerrel. Aki ismerte a korábbi munkakörülményeket, az üzem akkori „munkakultú­ráját”, alig hisz a szemének az elébe táruló kép láttán. A gyáregység újjávarázsolt üzemcsarnokaiban csendes, világos, kellemes közérzetet adó munkahelyek fogadnak. Az antennaszerelőkön jól mutat a „mundér”, a bordó színű munkaköpeny. A nyomtatott áramkört szerelő üzemrészben úgy érzi az ember, mintha egészségügyi intézetben járna, a vakítóan fehér munkaköpenyekben dolgozók láttán. A törlőfej- szerelő és a sztereó üzem­részben hasonló a látvány. A gyáregység fejlesztése a BRG-központ közép- és távlati terveinek megfelelő­en történik. A nagyvállalat­nak fontos feladatai vannak a 2000-ig szóló közös KGST- programban. A vállalat ve­zetői részt vettek a KGST- országok tudományos-mű­szaki haladásának az évez­red végéig terjedő program­ja elkészítésében, tizenegy feladatban közreműködő­ként, háromban témavezető­ként. A sokat sejtető távla­ti tervekből csak néhányat említünk: a vállalatnak kor­szerű rádiótelefon-hálózato. kát, zárt rendszerű diszpé­cserhálózatokat, nagy in- tegráltságú szerelvényeket kell gyártani, a cellás rádió- telefonok kifejlesztésében való részvétel is a biztos jö­vőt alapozó feladatok egyi­ke. Az eltelt rövid idő alatt a gyáregység még nem ké­szülhetett fel komplett ter­mékek, berendezések gyártá­sára, de a BRG-s társgyá­raknak már most is meg­bízható „háttérüzeme”. A vállalat pártbizottsága november 19-én értékelte az Ipoly-parti üzem eddigi tevékenységét. Megállapítot- ták, hogy a vártnál rugal­masabban, gyorsabban áll­tak rá a feladatok végrehaj­tására. Mmdez érződik a termelés felfutásában, a vállalati nyereség képzésé­ben is. Az üzemi hangulat jó, különösen azáltal, hogy a dolgozók korszerű körül­mények, jó feltételek és jövedelmi viszonyok között dolgoznak. A betanított munkát végzők körében az átlagos jövedelem 5000 fo­rint, de nem ritka a 7000 forintos kereset sem. No­vember elején 1,2 millió forint nyereségelőleget fi­zettek, az ELZETT-es törzs- gárdatagok sem emlékeznek hasonlóra. A NOSZF 70. évfordulója tiszteletére tett munkaver- seny-felajárriást is sikerrel teljesítette a kollektíva. A gyáregységi ünnepségen csaknem félmillió forint ju­talmat kaptak azok a szo­cialista |s komplexbrigá­dok, valamint egyéni dolgo­zók, akik a legtöbbet tették a siker érdekében. Az üzem idei nyereség- terve 30 millió forint, de a gyáregység dolgozói a több­letnyereség elérésén szorgos­kodnak. A vállalat célkitűzése a BRG-s termékek gyártási feltételeinek további fejlesz­tése. Ezért sürgető, hogy magas műszaki színvonalú és a fejlett technológia mű­ködtetésére alkalmas műszaki szakgárda alakuljon ki. A hír­adástechnikai termékek gyár­tása iránt érdeklődő — szak­irányú végzettségű — fia­taloknak biztos jövőt jelent a gyáregység. 1988-ban várhatóan 5 mil­lió db magnótörlőfejet és közel 1.2 millió nyomtatott áramkört kell gyártani. Nö­vekszik a különböző ren­deltetésű antennák iránti igény is, az előzetes tervek­nek megfelelően 40 000 db-ot kell összeszerelni. A tömeg- gyártásra szakosodott buda­pesti, kecskeméti és a salgó­tarjáni gyárak mellett a szé- csényieknek is nagyobb részt kell vállalni a jövő évi terv­feladatokból, de ezt csak na­gyobb produktív létszámmal tudják megoldani. Az utóbbi hetekben útabb száz korszerű munkahely létesült. Ma még ü^es szé­kek és munkaasztalok, ki­kapcsolt asztali lámpák vár­nak jövendő gazdájukra. Már járnak Balassagyarmatról a gyáregységbe dolgozni, de sok környékbeli lakos na­ponta máshová ingázik. Nem is sejtik, hogy a köz­vetlen „szomszédban” milyen változások álltak be és mi­lyen kitűnő munkalehetőség kínálkozik... Rácz András

Next

/
Oldalképek
Tartalom