Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19., SZOMBAT NOGRAD 3 Új technológiára készül a BRG Apró lépések jellemzik a magyar elektronikai ipar felzárkózását a világ élenjáró technikájához. Technológiai szakadékként jellemzett helyzetünkben ugrásszerű változást nem várhatunk, de mindenképpen fel kell készülnünk az iparág gyorsított fejlesztésére. Megyénk elektronikai reprezentánsa, a BRG salgótarjáni gyára és szécsénvi gyáregysége közül az előbbi háza táján kerestük a fejlődés mozzanatait, a jövőt meghatározó műszaki tennivalók elemeit. A feladatok feltérképezésében az idén megalakult három fejlesztési osztály szakembereit hívtuk segítségül. Legerősebb szellemi bázisuk — s tegyük hozzá: a leginkább támogatott is — a technológiai fejlesztési osztály. Egy mérnökgárda megítélése manapság attól függ, mennyire képes munkájában felhasználni a számítástechnika nyújtotta előnyöket. Komputerrel segített tervezés nélkül ma egyetlen szakterület sem boldogulhat. Az angol elnevezés alapján CAD-rendszernek hívják ezt a tevékenységet, míg CAM-nak nevezik a számítógéppel támogatott gyártást. Alb Ferenc csapata azzal büszkélkedhet, hogy mind a két rendszer feltételei biztosítottak számukra. Erre alapozza optimizmusát az osztályvezető: — A BRG jövőbeli stratégiáját a piachoz történő gyors alkalmazkodás jellemzi. Ügy tűnik, hogy a kisebb sorozatú termékek gyártásáé a jövő, s erre mind eszközzel, mind szakemberrel fölkészültünk. Sőt, már példával is szolgálhatok, hiszen november végén fejeztük be egy többéves fejlesztési feladat első részét, egy mikroprocesszorvezérlésű hírháló elkészítését — természetesen egyedi megbízásképpen. A teljes munka jövő év nyarán ér véget. Hasonló cél vezérelte a gyáriakat, amikor elkezdték a BRG alkatrészbázisára épülő olcsó, egyszerűen szerelhető adó-vevő berendezés kifejlesztését. Alb Ferenc már mutatni is tud részelemeket: két panelt és a fémvázat, amelyek megjelenésükben egyáltalán nem hasonlítanak az eddigi gyártmányokhoz. Elkészülte után valószínűleg a mobil hírközlésnek lesz egy új, korszerű tagja. — A legfontosabb cél persze a világviszonylatban is uralkodóvá vált, felületszerelt technológia meghonosítása — folytatja az osztályvezető a gondolatsort. — Ez viszont új gépeket, új elveket és nem utolsósorban új technológiai fegyelmet kíván. Ezekben a napokban dolgozzuk ki a szükséges tennivalókat és próbáljuk körvonalazni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat. A műhelyben található műszerek sokaságából különösen egy számítógépes elemzőkészüléket emel ki Alb Ferenc, amely a műszeres mérést „forradalmasította” a gyárban. Elképzeléseikben szerepel újabb(ak) beszerzése is. Mindezek a lépések a nagyfokú automatizáltság, a robottechnika elterjesztése felé mutatnak. A végcél természetesen a CIM- rendszer megvalósítása, amely bár ma még illuzórikus álomnak tűnik, „már a kapuban zörget", ahogy az osztályvezető kifejezte. Feladat azért marad a műszaki osztálynak is, melynek vezetője. Szarvas György már igencsak szeretné elfelejteni az idén nyáron elkezdett FM—503 nullszériájának gyártási gondjait. — A legtöbb problémát már kiküszöböltük, de akad még tennivaló az adó-vevőn. Amit a sorozatgyártásban nem tudtunk megszüntetni egyedi beméréssel és javítással korrigálunk. A „0" széria 2500 darabból áll, s ebből év végéig 1000 darabot szerel készre a gyári kollektíva. Jövőre két új frekvenciasávval „gyarapodik" a készülék, remélhetőleg fele ennyi gonddal. A piaci stratégia számukra nem hoz lényeges változást, hiszen a kis sorozat épp annyi előkészítést igényel, mint a nagy. Feladatuk a dokumentáció véglegesítése, a gyártás-előkészítés és a műszaki problémák megszüntetése. — Újdonságnak számít, hogy jövőre itt gyártjuk a Budapesten elkezdett FM— 301 típusú adó-vevőt és a kecskemétiekkel kooperációban, az MK—29 jelű magnetofon erősítőrendszerét. Szerepet vállaltunk az újítási feladatterv összeállításában is, különösen a műanyag alkatrészek minősítésével van nagy gondunk. Az ötleteket természetesen várjuk. de mi is tettünk már néhány intézkedést a feszültség enyhítésére. Persze erről a gyártóeszközgazdálkodási osztály vezetője. Győri László többet tud mondani. Természetesen felkerestük őt is, s amíg az utat megtettük, Szarvas György elárulta, hogy szeretné meghonosítani a gyárban a por- szórásos festési eljárást, mely környezetkímélő anyagtakarékos megoldás, csak hát drága. Győri László legfontosabb teendőjének a laminálógép megalkotását tartja, mely r nyomtatott áramköri lemezre fényérzékeny védőfóliát visz fel. — Emellett dolgozunk egy gravírozóberendezésen is, amely kétfejes megoldása révén, dupla hatékonysággal képes előállítani az évente szükséges, 10 ezer hitelesítőtáblát. Megkezdtük az első műanyagalkatrész-gyártó szerszámok tervezését is, mert hosszú távon csak ez oldhatja fel a műanyag alkatrészek minőségi problémáit. Köztudott, hogy ezeket társgyáraktól kapjuk, s nem mindig kifogástalan állapotban. Ha tudunk szerszámot javítani, esetleg gyártani, ez mindenképpen gyorsíthatja az itteni feladatok végrehajtását. Utoljára említem, de legalább annyira fontos, mint az előbbiek, a célgépesítés folytatása és az újítások megvalósítása. T. Németh László Nem gyűrödő aszfalt Világszerte hosszú idő óta keresik a szakemberek a megoldást, ám eddig nem túl sok sikerrel. A Pest Megyei Közúti Építő Vállalat nemrégiben felvette a kapcsolatot a holland „HWZ” . céggel, melynek eddigi kísérletei igen jó eredménnyel kecsegtetnek. A magyar vállalat — a többi közúti építővállalattal közösen — megvásárolta az úgynevezett Restaplast aszfaltkeverék gyártási technológiájának licencét. Ez a kétféle adalékanyaggal feljavított aszfalt — a hollandiai tapasztalatok szerint — akár 6—8 évig is gyűrődésmentes marad a legforgal- magasabb útszakaszokon is. Ebben a körben Biztosan sokakra gondolt az a vezető, aki ezt mondta: „A szovjet eseményekről szóló hírekkel kapcsolatban gyakori a megjegyzés, hogy a túlzott nyíltság esetenként hátrányosan befolyásolja a Szovjetunióról alkotott képet." Tény: sokan kárhoztatják (részükről érthetően, mert egy életet építettek a kialakított képre), a „túlzott nyíltságot", noha ugyancsak sokak véleménye viszont az. hogy a nyíltságból, az őszinteségből (de legalább az erre való törekvésből) elegendő sosem lehet. Erre a történelem a legfőbb tanú, hiszen: „Dixi, et salvavi animam meam." (Megmondtam az igazat, s ezzel megmentettem lelkem nyugalmát.) A római szónokok zárták szokás szerint e szavakkal beszédeiket. Korántsem biztos persze, hogy mindig eszerint is cselekedtek. De legyen bármennyi fenntartásunk a szavak hitelét illetően, az erre való törekvés tértől és időtől függetlenül mindig követendő, vagyis: ez mint cél. sosem elvethető. 'Meggyőződésem, hogy az igazság kimondása nem képrombolás. Sőt, nagyon sokan mintha most kezdenék szépnek és igaznak látni ezt a képet, mert az is látható rajt', hogy a mégoly monolitikusnak tűnő társadalomban is felszínre jutnak azok. akik vallják: ahhoz, hogy tovább léphessünk, legelébb is önmagunkkal kell tisztába jönnünk. elsőként önmagunknak kell a saját szemünkbe mondani az igazságot. Végre elhangzott: nem ez a lehetséges világok legjobbika. Azzá lehet, ám nem a régi módszerekkel. (Sokak értenek egyet abban. amit Berecz János mondott a KB ülése utáni tv-interjújában: „Ez még nem a szocialista társadalom.mert valljuk be, akkor lennénk bajba, ha ez már az lenne...) De maradván még a bevezetésként idézett véleménynél, meggyőződésem: ez akkor lehetett volna igazán hiteles, ha helyet ad azon nézeteknek, melyek ázt hangoztatják, hogy sosem a bálványok ledöntése a baj. Mivel a szóban elhangzottaknak írásos foglalata is készült további tájékoztatás céljára, gond, hogy csak a nézetek egyik felét tükrözi, ezért nem nevezhető teljesen hitelesnek ami benne foglaltatik. Mert végül is: kiket kérdeztek meg? S mit mondtak azok, akiknek véleménye nem tartozik a „gyakori” kategóriába? 2 Lévén a tájékoztatásról is szó, érdemes idézni Hankiss Elemért: „Nem tudtunk még mindig megszabadulni. . , információs kultúránk mándarinjellegé- től, attól, hogy minél »lejjebb- van valaki a társadalmi hierarchiában, és minél távolabb a centrumtól, annál kevesebb s annál érdektelenebb információkhoz juthat hozzá,” Csakhogy — s ezt erősíti az idézett vezetői vélemény —, a jelek szerint létezik egy fordított „mandarin”-tájé- koztatás is. Ennek áldozata lehet az, aki a perifériáktól messze, a centrumban él, s a társadalmi-politikai hierarchia felsőbb régióiban helyezkedik el: hiszen a centrum épp’ oly távol van a külsőbb köröktől mint azok a középponttól; „fent- ről" éppen annyi lépcsőfok vezet „le”, mint fordítva. S ez az egyszerű tény okozza. hogy az információk nem csak „innét” „oda” jutva ürülhetnek ki, hanem az ellenkező útvonalon is. 3 Tartok tőle, elsősorban nemcsak a Szovjetunió nimbuszát féltik sokan, hanem önmagukat óvják attól a megrázkódtatástól, amit mincfen szembesülés okoz, s ami már nálunk sem elkerülhető. Kérdés azonban: mennyi ebben az igaz szó? Mivel szavakban többnyire illik egyetérteni reformmal és nyíltsággal, mintha szaporodna a kétféleképp megnyilvánulok serege. Gyakorta lehet hallani az „ebben a körben elmondhatom” kezdetű mondandókat, melyek azért hatnak néha meglepetésként, mert aki irnígy kezdi mondanivalóját, jobbára nem védeni való államtitkokat közöl, hanem olyan véleményt, amit saját használatára fogalmazott, s aminek legalábbis módosított változatát hirdeti, mihelyst nagyobb nyilvánosság elé lép. Régi drámák szerzői instrukcióihoz hasonlatosan, amolyan „félre”-megjegyzé- sek ezek. Olyanok, ami nemrég egy felsőbb irányító szájából hangzott el. Ö ugyanis, miközben a gazdasági kibontakozás fontosságát ecsetelte, amihez a jelenlevők segítségét kérte, mintegy zárójelben megjegyezte: a kibontakozásban, pontosabban a gazdasági helyzet jobbulásáöan, maga sem hisz. Mintha ezt mondta volna: „Önök tudják, én is tudom, tehát mi tudjuk, hogy nem fog ez menni, de nekik azért csak mondjuk azt: menni fog!” Sűrűsödik ez a kettősség. Noha eldőlt a kormány- program és az adótörvény sorsa, nem érdektelen még utólag sem, hogy az ismerős képviselő, aki magán - beszélgetésben a döntés előtt nem értett egyet az adóreformmal, mert súlyos aggályai voltak, jó előre kijelentette, hogy a Parlamentben persze majd igent mond. Még csak arra sem várt, hogy meggyőzzék. Értelmiségi körökben — tisztelet a nem kisszámú kivételeknek —, hovatovább jellemzővé válik a hasadtság kóros állapota: uralkodni kezd a mást mondok otthon és mást a munkahelyen, mást a baráti körben és mást a taggyűlésen, s mást a beosztottak és mást a feljebbvalók előtt dualizmusa. Azonban csak őket hibáztatni ezért, az igazság megkerülése lenne. Sokan hirdetik a reformot, ékesen bizonyítva el- odázhatattanságát, ám lelkűk mélyén nem kevesen félnek minden változtatástól, mert tudják, az új módszerekhez sok helyütt új emberek is kellenek. Ezért, sokan azok közül, akik eddig szilárdan ültek székükben, most egyre inkább a túlélésre teszik fel kártyáikat. Pozícióban maradni, ez a ki nem mondott jelszavuk. Kivárni mi történik. kihúzni azt a néhány évet, ami a nyugdíjig még hátravan. (Csak zárójelben: nem csupán az ötve- nen felüliek gondolkodnak így, s nem csupán nyugdíjra várnak. Ügy tartják: minden év számít, ami há- boríthatatlanul pereg le. Ismerik és érvényesíteni akarják a mondást: Aki időt nyer, életet nyer.) Vannak emberek, akikben erős visszhangot vernek azok a szavak, melyek azt mondják: nem a vétkeseket kell keresni, nem a múlt hibáiban kell vájkálni, mert a bűnbakkeresés (perszé ha erről van szó), a munkától vonja el az energiákat. Meglehet: ebben is van igazság, habár előzmények nélkül nincs semmi. Ám sokak számára ez a felmentést jelenti. Baj, hogy nem csak a tisztességes indítékkal elkövetett hibák, rossz döntések következményei alóli, hanem a nagyon is szubjektív eredetű cselekmények következményeitől való mentesség érzetét is kelti sokakban. Mert, vélik számosán, a múltban egyáltalán nem kell kutakodni. vétkeket és vétkeseket sem kell a felszínre hozni, mert az a ház, az a nyaraló is a nemzeti vagyon része, az önköltségen eladott — néha pedig elajándékozott — gyártmány az üzem közös érdekeit szolgálja, s a rokonok, barátok is magyar állampolgárok. S nem kell vizsgálódni még akkor sem, ha józan ésszel, tisztességesen gondolkodván senki sem követel fejeket, legfeljebb úgy gondolják sokan, hogy az idő előtti (netán már nagyon is időn túli) háttérbe vonulás használ a társadalomnak, s a becsülettel gondolkodó egyeseiken sem ejt halálos sebet. 5 Akik úton-útfélen mesz- szehangzóan hirdetik, hogy nem kell szolgaian másolni a Szovjetuniót (ami természetesen igaz, s igaznak kellett volna lenni a múltban is), azok alkotják sokszor azt a szűrőt, ami gyakran akadálya a „felülről” vagy „alulról” induló kezdeményezések célba érkezésének, megvalósításának. Ezek a szűrők nem engedik át azokat a véleményeket, melyekről úgy vélik, hogy ott „lenn”, rájuk, helyi vezetőkre vetnek rossz fényt. (A sajtóban dolgozók egyébként régen tudják már: gyakran nem az a baj, ha valami megtörténik, hanem az, ha nyilvánosságra kerül.) Szavakban természetesen mindig a megyénk, városunk, gyárunk jobbulása a tét, s mindig a közérdek, az ország, a szocializmus mellett tör lándzsát mindenki. Azonban sokszor úgy tűnik, hogy ahány közigazgatási egység, ahány szövetség, tanács és bizottság, annyi érdekérvényesítési szándék. Nem kimondva természetesen, de 1 ha a módosulások sokaságát vesz- szük szemügyre, látnunk kell: ameddig valahová eljut valami, nemritkán olyannyira átalakul, hogy az eredeti szándékra jószerént rá sem lehet ismerni. (Hozzá kell tenni természetesen. ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jogos helyi érdekek. Ám ezúttal nem erről van szó.) Sokan hangoztatják, s nem is ok nélkül, hogy a mai közigazgatási rendszer, az oldalvonal menti érdekek gyakori érvényesítése, az apparátusok sokszor látható elkülönültsége, a személyi hatalmak nagysága, az állam az államban tudat érvényesülése, számos mozzanatában minősíthető feudálisnak. Néha már azt gondolja, aki mindezeket látja, hogy egy új Károly Róbert kellene. Aki, mint azt a történelemből tudjuk: leszámolt a partikuláris érdekekkel, s azok képviselőivel. 6 Hogy mikor lesz minden rendben? Mikor szűnik meg hasadtságunk? Ügy hiszem, akkor sóhajthatunk először igazán megkönnyebbülten, ha egyszer, főműsoridőben megjelenik a tévé képernyőjén valaki, s ötmillió néző előtt így kezdi mondandóját: „Ebben a körben nyugodtan elmondhatom. . Hadd idézzem végül ismét az ókori latint: „Die solo non exstructa Roma.” Vagyis: Róma sem épült fel hirtelen, egy nap alatt. SpeidI Zoltán Rétsági pillanatképek Sétáló kismamák. A nagyközség központjában.
