Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
NÖGRÄD 1987. december 19., SZOMBAT Ertéktermclés szabad időben Munkásszínjátszásunk egy találkozó tükrében ß e ft y o v s z k y és Amerika Az öntevékeny színjátszó mozgalomban, nálunk, Nógrád megyében sok minden történt az utóbbi hetekben. Salgótarjánban megszervezték — meglehetősen szűk körben — a munkásszínjátszók országos találkozóját és tanácskozását. Az öt együttes közül három a vasas, kettő az építők szakszervezetéhez tartozott. Az egyik csoport egv hétre rá centenáriumot ünnepelt; ugyanis száz esztendeje alakult meg a salgótarjáni Petőfi kohász- színpad egykori acélgyári alkalmazottakból. munkásakból. December közepén pedig Balassagyarmat fogadta hagyományos fesztiválján a legjobbnak minősített kamaraelőadásokat produkáló együtteseket, szerte a hazából.Mindezek az események jó alkalmat szolgáltatnak arra. hogy a korábbinál nagyobb figyelmet szenteljünk az öntevékeny művészeti mozgalomnak, ebben az áttekintésben a munkás- színjátszásnak. Megszületik a csoda Amikor a salgótarjáni Petőfi kohászszínpad vagy a Tempress játékszín már nem éppen ifjú színjátszóinak produkcióit figyeltem, -megfogant a gondolat: honnan az erő, mi az a késztető, amiért ezek a gyári dolgozók a színpadra lépnek? Kiváltképpen manapság. amikor az efféle tevékenységet holmi bolondozásnak tartják sokan. Haszontalan időtöltés — abban az értelemben, hogy a résztvevők konyhájára nem hoz pénzt. S mégis X. Y. — sorolhatnám a neveket — ezt választja, és nem a pénzhaj-hászó maszekoiást. Kell lenni valamiféle megszállottságnak ezekben az emberekben. S kell. hogy örömet találjanak abban, amit csinálnak. így is van. A velük folytatott beszélgetéseim erről győztek meg. Lehet a szakmájuk kovács, vagy üveges, nem tipikus képviselőik foglalkozásuknak. Különböznek a többségtől, az átlagtól. Általában több intelligenciával. humánummal. alaposabb ember- és társadalomismerettel. rendelkeznek. S van bennük biznnvos megnyilatkozási. kitárulkozási vágy. Ök formáljak meg a szerepeket, és a szerepek alakítják őket. Jólesik nekik a más bőrébe bújni, kedvükre van, hogy odamondogathatnak egymásnak, a felettesnek. A műhely „szürke eminenciása" saját maga és helyzete fölé emelkedhet, ha tetszik, gyárigazgató vagy király lehet. S mihelyt a színen azzá lett, megszületik a csoda. Az egyszerű játék értékeket képvisel, s -nem csak létrehozóinak szerez örömet, hanem a nézőknek is. S ennek az élménynek az átéléséért érdemes a színpadra lépni, akár ötvenhatvan évesen is. Változó színvonal Az amatőr színjátszás az eltelt két évtizedben nem először él át válságos időszakot. A változásokhoz mindig alkalmazkodott. Lemondott először a színházpótló szerepről, s az egész- estés -darabokról, aztán az irodalmi színpadi összeállításokról, pódiumjátékokról: jelenleg a rövidebb időtartamú, műfaji szempontból sokszínű, de mindenkor színjátékszerű előadások korszakát éljük. S mint. ahogyan a társulatokat nem tekinthetjük homogénnek — hiszen tisztán munkásokból verbuválódott csoport nincs is, a tagok között mindig vannak, nem is kevesen, diákok, hivatalnokok, értelmiségiek, —, ugyanúgy nem egységes a színvonal sem. Némelyik együttes valóságos színházi produkcióra képes, azaz darabválasztás, rendezés, színészi játék stb. dolgában egyaránt állja a hivatásosokkal való összevetést, mások csak egy-egy részterületre vonatkozóan, míg a többség megmarad a műkedvelő szinten. A salgótarjáni találkozó kicsiben is ezt tükrözte. Például a miskolci BÁÉV Pécsi Sándor színpada, O’Neill Kötél című drámáját olyan kiforrottan, pontosan értelmezve, élvezetesen játszotta, hogy nyugodtan mellé lehetett volna állítani egynémelyik hivatásosoktól látott produkciót. Hasonlót mondhatunk a székesfehérvári Videoton színjátszóiról, akik vezetőjük, Boldizsár Péter Legyen a tenger című színművét mutatták be. Fontos, hozzánk szóló gondolata volt mindkettőnek Persze azt mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm nem állítom, hogy kifogástalanok — ritka az olyan zseniális munka —, de korszerűek, céltudatosak, közönségre hatók. Az említett salgótarjáni együttesek (már vagy még?) nem rukkoltak ki ilyen színvonalú előadásokkal. Ök nem is tűzték ki maguk elé a versenyképességet. Saját, szűkebb környezetüket kívánják lehetőleg minél jobban szórakoztatni, egy kicsit nevelni. A kohászok Zörög a haraszt címmel vígjátékot. az üveggyáriak Dinnyék címmel (Móricz Zsigmond a szerző) parasztkomédiát választottak. Egyik sem nagy igényű vállalkozás, viccnek vagy viccelődésnek tekinthetők, ennek megfelelően kacagta- tóak. Aztán kész, elfelejtettük. Tagadhatatlan azonban. hogy ennek a „műfainak” tábora van, és előadásakor — a nézők hajlamosak megfeledkezni a minőségről is — biztos a siker. Az ajkai fiatalok Kisfaludy Károly Szeget szeggel című meglehetősen kezdetleges színjátékát adták elő a darabhoz hasonlatos szinten, ök igazi műkedvelők: elsősorban a maguk örömére játszanak. Ahhoz, hogy szórakoztatásban részesítsenek másokat is. még nagyon sokat kell fejlődniük. De már az nagy szó. hogy ezek a 17—20 év körüli ifjak időt és energiát áldoznak a színjátékra. Támogat az okos A salgótarjáni színházi találkozó és tanácskozás egészében azt bizonyította, hogy létezik, minden jelenkori gazdasági gond ellenére. a munkásszínjátszás, nemegyszer figyelemre méltó értékek létrehozására képes. A nemes szándékú, tisztes szórakoztatás, a legtöbbször erénye. Az üzemeknek, vállalatoknak, közművelődési intézményeknek érdemes hát napjainkban is felkarolni az együtteseket, próba- és fellépési lehetőségeket biztosítani a számukra. Nem a támogatás megvonása a méltányos cselekedet. Szűk látókörű az„ aki így gondolkodik. A csoportok az agitációnak, a propagandának is hasznos szolgálatokat tehetnek, ámbár ennél sokkal több a szerepük... Sulyok László wmwmmmmmmmmmmmmmimwmmmmm Tizenhárom napon át ismét Benyovsziky Móriccal találkozhatott a televízió" nézők sokasága lévén, hogy megismételték a róla forgatott — magyar és csehszlovák kooprodukcióban készült — ViVát Benyovszky! című filmsorozatot. Kinek jobban, kinek kevésbé tetszett ez a kalandhalmaz, attól függően, hogy a látványos jeleneteket kedveli-e inkább az előfizető, vagy a történeti hűséggel előadott epizódokra kíváncsi. Nos az előbbiekben aligha volt hiány, míg az utóbbiak rögzítésére már kevesebb gondot fordított Igor Ciel rendező és szép számú csapata. Ezért hát (aligha) haszontalan felidézni ennek a világjáró férfiúnak az alakját, s elmondani olyasmit is, ami még a róla szóló kötetekben sem szerepel. Kígyó vadászat Madagaszkáron Benyovszky idejében (az Emlékek és utazások című könyv illusztrációja) Ám amire a Róbert és az Anna nevű hajókon maga és kísérete, valamint egész családja 1784. májusának végén megérkezett az Egyesült Államokba, a polgárháború már befejeződött, s így Benyovszkyók hadbalé- pésére nem kerülhetett sor. A mintegy négyezer font értékű árukészletével egyetemben Baltimore-ban telepedett le, s ott próbálkozott meg bekapcsolódani az üzleti életbe. Sikerrel, s ezt egyebek között annak is köszönhette, hogy sok kedves lengyel barátja élt akkor ott. köztük a legendás Kosciusko Tádé. Hogy mégsem maradt véglegesen Amerikában Benyovszky, s hogy miért nem vált belőle egy igazi nagy kereskedő? Ebben megint csak kalandvágyó természete akadályozta meg. Kiöt- lötte ugyanis azt a tervét, hogy egykori birodalmában, Madagaszkáron az USA-t juttatja uralomra a franciák ellenében. Amerikai kereskedők — nyilván azért, hogy majd jó üzletekhez jussanak a világnak ama túlsó sarkán — rendelkezésére bocsátották az Intrepid nevű 150 tonnás hajót, s 1784. október 25-én azzal engedték útjára, hogy afféle szálláscsinálóként hódítsa vissza a szigetországot. Ez azonban már nem sikerült neki: régi riválisa, az Isle de France kormányzója csapatokat küldött ellene, s amikor tűzharcba keveredett velük, azok 1786. május 23-án megölték. Még ekkor is mindössze negyvenötéves volt. S, hogy az itt összefoglalt amerikai kalandja miért nem szerepel nagy sikerű. Memoirs and travels (Emlékek és utazások) című, előbb Londonban angolul, majd nagy sebesen németül és franciául — magyarul pedig Jókai Mór fordításában — megjelent kötetében? Egyszerű a magyarázat: a kézirat elkészülte után szállt hajóra, s próbálkozott meg amerikaivá válni. Mint láthattuk, sikertelenül. Nos. ez is hozzátartozik Benyovszky Móric sorsképéhez. nemcsak az a temérdek vagdalkozás, üzlet és alku, ami a róla szóló filmsorozatot túlnyomórészt kitöltötte... A. L. Kezdjük azzal, hogy születési dátumát sem sikerült kideríteni egészen pontosan. Az évet — 1741. — ismerjük, ám sem a hónap, sem a nap nincs tisztázva J a biográfiákban. Tudjuk, hogy katonának nevelkedett, de azt már nem, hogy végül is miért lépett ki 1758-ban a császári seregek kötelékéből, s vonult vissza litvániai birtokára gazdálkodni. Hosz- szú évékig irányította személyesen kis birodalmát, ám aztán a lengyel nemesi mozgalom őt is magával ragadta, s beállt a felkelők sorába. 1767-ben orosz fogságba került; a cári hatalom Szibérián át Kamcsatkába száműzte. Akkor már erőteljesen munkálkodott benne a lázadás szelleme felkelést szítva sikerült is megszöknie 1771. május 11-én. Előbb az Aleuti szigetekre vetődött el, majd Alaszka és Japán érintésével a délkínai Macaóra. Onnan indult vissza Európa felé, s miközben vándorolt, az akkor még független Madagaszkárra is elvetődött. Ott megalapította a Louisbourg nevű telepet, s tulajdonképpen ezzel a cselekedetével kezdődött igazi karrierje. A benszülött lakosság annyira megkedvelte, hogy 1776-ban megválasztották királynak. Mégpedig annak a XV. Lajosnak a jóváhagyásával, aki mint a párizsi trón ura. ezt a távoli francia gyarmatot •is felügyelte. Ha a szomszédos Isle de France nevű gyarmat ura nem kezd rá féltékenykedni, bizonyára hosszú esztendőket eltölt ezen a poszton, ám az intrika megingatta a tekintélyét, és ismét csomagolnia kellett. Előbb francia földön élt, majd rövid ideig Magyar- országon, innen pedig Anglián keresztül át Amerikába hajózott. S ez a vállalkozása megérdemel néhány kiegészítő szót! Az újvilágban akkoriban zajlott a polgárháború, s Benyovszky nem lett volna önmaga, ha ebbe nem akar bekapcsolódni. Előbb a Párizsban élő, s ott a függetlenné vált angol gyarmatokat képviselő Benjamin Franklinnal tárgyalt — egyáltalán nem mellesleg mondva egy majdani nagykereskedés, nemzetközi üzlethálózat kiépítése is szóba került közöttük —, majd pedig magához James Ma- dizonhoz, az USA későbbi elnökéhez fordult, kérve, hogy egy Európában toborzott légióval vehessen részt a küzdelemben, természetesen az északiak oldalán. Mindemellett Franciaországban élő, Ferenc nevű öccsét is bejuttatta az áthajózó francia önkéntesek közé. Egy falugyűlés margójára * „Építsünk orvosi rendelőt!” esz-e a „nincs”-böl van? Ez a talányos kérdés fejezi ki leginkább azt, ami a kishartyániakat a napokban lezajlott falugyűlés óta foglalkoztatja. A visszhang még nem ült el, s a, szóbeszéd még bizonyára jóidéig az ott látóttak-hallot- tak körül kavarog. Dénes Andor, a kishar- tyáni közös tanács vb-tit- kára nem tartozik azok közé, akik hangjuk erejével vonják magukra a figyelmet. Megteszi ezt az, amit elmond: — Hetvenen jelentek meg azon az estén a kultúrház- ban, ahol annak rendje és módja szerint egy év távlatában beszámoltunk munkánkról. Aíci ott volt, ellenőrizhette, hogy mennyit tettünk be a kosárba, és menynyit vettünk abból ki. Az ezt követő néhány perces vitaindítóból azt is megtudhatták, mekkora összegből kell gazdálkodnunk, s abból mire futja. — Különösebb számtan- tudás nélkül is bárki megállapíthatta, hogy a falu egyik legégetőbb problémája valószínűleg még jövőre is megoldatlan marad. A kicsi, korszerűtlen orvosi rendelőről van szó, amit már régen kinőttünk, s aminek a korszerűsítése komplikált lenne — teszi hozzá, s fontolgatja, hol is folytassa, hogy rövidre fogja a szót. Hosszúnak tűnt ez a néhány perces csend, ami akkor a titkár • vitaindítóját követte, de a némaság nem a közöny, az érdektelenség jele volt. Jó néhány an a kilátástalanságból való kilábalás lehetőségén töprengtek. — Ekkor történt a fordulat — idézi tovább az eseményeket a titkár. — Antal János állt készen Leg- hamarább a mondanivalójával, s kereken száz órát ajánlott fel a maga részéről egy új orvosi lakás és rendelő felépítéséhez. — Nálunk szerencsére már vannak hagyományai annak, miként osszuk el többfelé a keveset — mondja Antal János, a Megyei Víz- és "Csatornamű Vállalat gépésztechnikusa. — Az igen esztétikus buszváró, s ebben az évben az óvodai központi fűtés is így készült el — fűzi hozzá egyfajta büszkeséggel hangjában. — Most egy újabb feladattal kell megbirkóznunk, de megtorpanásra sem időnk, sem okunk nincs. Ki ebben, ki abban tud segíteni, attól függően, mihez ért. Én például a vízvezeték-szereléshez is konyítok, a fiamnak pedig ez a szakmája. Ezért egy kicsit nógatásnak is szántam azt a száz óra társadalmi munkát. Angyal Józsefné, a helyi Egyesült Erő Termelőszövetkezet belső ellenőre elnökhelyettes és véradófelelős is a községben. — Már éppen ideje, hogy a mostani áldatlan helyzet megváltozzon — szól csendes határozottsággal, s meg is indokolja kijelentését: — Hetente két alkalommal jár hozzánk a nógrádmegyeri doktornő, s bizony előfordult már, hogy a rendelés elmaradt. Az édesanyám fekvő beteg, mégis át kellett mennie ma is Megyerbe, hogy .orvosi ellátásban részesüljön. Ha itt lakna az orvos, bármikor elérhetnénk. .. A kishartyáni postahivatalban Takács Istvánná kézbesítő is elmondja a véleményét: — Sok fiatal család mond búcsút a városi életnek, s közülük akadnak, akik itt telepszenek le. Építkeznek, gyerekeket nevelnek, egyszóval népesedik, terebélyesedik a falu, s az egészség- ügyi ellátásnak is ehhez kell igazodnia. Én nem voltam ott a falugyűlésen, de a visszhangját még ma is hallom, amerre járok. Én azokkal tartok, akik úgy vélik, meg kell ragadnunk a lehetőséget. — Valamivel több mint két és fél milliónk van, ehhez jön még az a 300 ezer forint értékű anyag és fuvar, amit a helyi termelő- szövetkezettől kapunk együttműködési megállapodásunk szerint. A jövő évi településfejlesztési hozzájárulás összegét is erre fordítjuk, s így a fele költség nagyjából összejön az induláshoz — kalkulál Dénes Andor, s bizakodón teszi hozzá: — Elsősorban a tanácstagok munkájára számítunk, hogy összegyűjtsék a felajánlásokat, amit a falugyűlésen kézfelnyújtással jeleztek. Annak idején az óvoda felépítésekor is hasonló cipőben jártunk, s kishitűséggel akkor sem vádolhatott bennünket senki. Abban az esztendőben egy intézményhez kaptunk támogatást, s mi kettőt csináltunk belőle — mondja s mosolyog, mert biztos abban, hogy meglepő dolgot árult el. — Nem volt egyszerű, de segített a szénbányák tervezőirodája a terv elkészítésében, a NOMBER a műszaki ellenőrzést végezte el ingyen, s persze itt voltunk mi is... Építsünk orvosi rendelőt! — fogalmazták meg a jelszót a falugyűlésen, amelynek a szellemében élnek és dolgoznak a következő két évben a kishartyániak. Kívánjuk, hogy törekvésük járjon sikerrel! Mihalik Júlia
