Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
1987. november 11., SZERDA NOGRAD 3 Többlet tőkésexportból Pluszdollár, jó dollár Mezőgazdasági beruházások KEVESEBB GÉP — TÖBB ÉPÍTKEZÉS A salgótarjáni öblösüveggyár termék-előkészítői ez évben 88 formát és ezeknek számos dekorváltozatát fejlesztették ki. — bp — — Nincs más út a kibontakozáshoz, minthogy növeljük a tőkésexportot — érzékelteti jelenlegi helyzetüket Kazinczi Gyula, a salgótarjáni öblösüveggyár igazgatója. — A belföldi piac erőteljesen beszűkült, a szocialista exportnál pedig az állami kontingensek • szorítják mind szűkebbre a már elért lehetőségeket. Divatos kifejezéssel élve, nálunk is „az előremenekülés’’ jelenti a jövőt. Ennek megfelelően hosz- szabb távon értékesítési stratégiánkban ez lesz a meghatározóMásképpen ’ szólva, az év végéig az eredetileg elképzelt 4 millió 200 ezer dollár tókésexportot plusz 600—800 ezer dollárral megtetézik. — Gazdaságos nekünk ez a pluszdollár? — Alatta van a hivatalos szorzószámnak válaszolja a nemrég kanadai üzletszerző útjáról visszatért igazgató. — Pusztán azért, hogy több dollárunk legyen, nem vállalkozunk kényszereladásokra — kapcsolódik a beszélgetésbe Domonkos Zoltán, kereskedelmi igazgatóhelyettes, majd kisvártatva hozzáfűzi. — Vevőinknek kisszériás kézi gyártású, automata és lúvott, a legújabb nyugati divatigényeket megtestesítő dekorú és exkluzív kivitelű termékeket ajánlunk. Jó árat adnak értük, s ezt a pozíciónkat a jövőben is meg kívánjuk tartani. A pluszdollárért is mutatós termékeket küldünk, jórészt az USA-ba és Kanadába. Üjabban az olaszok szívesen vásárolják a színes olvasztott üveggel kombinált kely- heket, poharakat, llj piacként sikerült Görögországba bejutni. Ide automata világítási árukat és íúvott dekorált kelyheket küldünk. Egyébként a tőkésországokba szállított termékeink a frankfurti vásáron is elismerést vívtak ki, s úgy fest, hogy ezek hosszabb távon is piacra lelnek. Vajon a tőkésexport növelésére irányuló, hosszabb távú stratégiát mennyiben ismeri, miként fogadja el a legjobban érintett termelő- üzeiu vezetője és néhány dolgozója? — Nemrég Bécsben jártam, ahol megbizonyosodtam arról, hogy a kíméletlenül erős versenyben helytállunk- Ahhoz, hogy erősítsük a már megszerzett helyünket, az eddiginél is gyorsabban kell reagálnunk a követelményekre. A divatos és az esztétikus kivitel mellett kifogástalan minőséget kell produkálnunk. Ezért a kereskedők ma is hajlandók tisztességes árat adni — állítja Géczi Attila, az éves tőkésexport 80 százalékát előteremtő egyes számú gyáregység vezetője. — Miként szerez érvényt az említett követelményeknek gyáregységében? — Vezető társaimmal együtt teljes az egyetértés abban, hogy végeszakadt a „hátha elmegy” időszaknak. Ez határozza meg a termelésben és a gazdálkodásban a követelményrendszert, ennek alapján minősítjük a dolgozókat, de ez az alapja az anyagi elismerésnek is— A dolgozók miként vették tudomásul mindezt? — Többségük megérti, hogy szövegelésből többé nem lehet megélni. A dumások száma szerencsére egyre kevesebb. Pillanatnyilag a legjobban és a leggyengébben tevékenykedő brigád között 20—30 százalékos a teljesítménykülönbség. Célunk az elmaradók felzárkóztatása, s ezt szolgálja a minőségi bérezés is. Az üvegfúvóknál és a korongosoknál tavaly ősszel, a pattantóknál pedig ez év augusztusában vezettük be. A többi reszortra ezután kerül majd sor. Bevezetése óta... de jobb, ha a brigádok képviselőit kérdezi meg — invitál üzemlátogatásra az energikus gyáregységvezető. Nem sokkal később az ügyes kezű szakember, Tar Tibor szocialista brigádvezető szavait vésem jegyzetfüzetembe: — Jó dolog, hogy megkövetelik és anyagilag is megbecsülik á kifogástalan minőségű munkát. Brigádom havonta 900—1000 forint minőségi prémiumot visz haza, velem együtt. Ennek mindenkori nagyságát meghatározza a jó minőségű üvegen kívül a szakmai tudás alapossága, a szorgalom, a figyelmesen, fegyelmezetten végzett munka. Most megfelelő az üveg minősége, a többi a mi dolgunk.. • Tőle Sörös János, ugyancsak szocialista brigádvezető veszi át a szót: — A minőségi prémium bevezetése óta jobban hajtunk. A jó minőségű üveg folyamatos biztosítása érdekében célszerű# lenne, ha a vezetők szigorúbban fognák a keve- rőket is. A beszélgetés közben érkező Vass László szocialista brigádvezető pedig a következőkkel egészíti ki: — A minőségi bérezés egyértelműen a kifogástalan termék gyártására ösztönöz. Bogár Béla, a gyáregység egyes műszakjának művezetője ezzel zárja az előbbi gondolatsort: — A kifogástalan minőség nem jelent pluszmunkát a brigádoknak! Befejezésül Kazinczi Gyula kanadai útjának egyik legfontosabb tapasztalata kívánkozik: — A piacon nagy az üveg- árudömping.'de a kifogástalan minőségi termékekért jó árat lehet kapni. (venesz) A Fogyasztók Országos Tanácsának állásfoglalása A Fogyasztók Országos Tanácsának elnöksége, legutóbbi ülésén foglalkozott azokkal az egyre szaporodó lakossági bejelentésekkel, melyek azt tükrözik, hogy a vásárlók sok esetben becsapottnak érzik magukat, mivel az árukról gyakorta hiányzik az ár megjelölése, vagy éppen több ár közül is „választhatnak”. Minthogy ezek a fogyasztói panaszok megerősítik az ellenőrzőszervek megállapításait, a Fogyasztók Országos Tanácsa állásfoglalást fogalmazott meg e közérzetet rontó panaszok okainak megszüntetése, s az ármegjelölési előírások betartatása érdekében. Ebben hangsúlyozza: a különféle termékeken az árak egyértelmű feltüntetését a belkereskedelemről szóló törvény és kormányrendelet is előírja. Eszerint az árakat az árun, illetve csomagolásán, a kirakatban elhelyezett termékeken egyaránt fel kell tüntetni, vagy árjegyzéket kell az üzletben jól látható helyen kifüggeszteni. A dokumentum leszögezi: az egyes árukat a termelők gyakorta — az irányítószervek közti megállapodásra hivatkozva — a régi csomagolóanyag felhasználása és a hosszú nyomdai átfutási idő miatt, több hónapig, esetenként egy évig is, a régi fogyasztói ár feltüntetésével szállítják a kereskedelemnek. Ezzel alaposan megnehezítik az amúgy is túlterhelt bolti dolgozók munkáját. Az árjelzés hiánya vagy a megtévesztő árfeltüntetés lassítja a kiszolgálást, rontja a kereskedelem és a vásárlók kapcsolatát, s nem utolsósorban hátráltatja a hatékony fogyasztói érdek- védelmet — hangsúlyozza az állásfoglalás. A vásárlók is segíthetnek azzal, ha az üzletben szóvá teszik a tapasztalt hiányosságokat, s bizonytalanság vagy vita esetén árjegyzék, árutasítás, illetve számla bemutatását kérik. Még nincs ugyan vége az évnek, ám megközelítő pontossággal már megmondható, hogy az idén mire, mennyit költöttek a mezőgazdasági üzemek. Nem mellékes a beruházások vizsgálata, ugyanis a számok, az arányok fontos tendenciákról is tudósíthatnak. A legfrissebb adatok szerint ez évben a mezőgazdaság körülbelül 32 milliárd forintot fordít beruházásra. Ez egy-két milliárd forinttal meghaladja az előirányzottat. Mondhatni tehát, hogy túlteljesült a terv. A kevésbé derűlátók az értékelésnél viszont óvatosságra intenek, abból a megfontolásból, hogy a forint idei inflálódása gyorsabb ütemű volt, mint amire egy évvel korábban számítani lehetett. Vagyis: egyáltalán nem biztos, hogy annyi minden megvalósult ebből az ösz- szegből, mini amennyire korábban gondoltak a szakemberek. Ettől függetlenül azonban megállapítható, hogy a 32 milliárdos beruházás elfogadható abban az esztendőben, amikor a tsz- ek, állami gazdaságok pénzügyi helyzete nem éppen jó, s amikor már világosan látható, hogy új és növekvő követelményeket állít a gazdálkodók elé, az új adórendszerrel és szabályozókkal induló 1988-as év. Azt viszont mindenképpen negatív irányú változásnak kell tartani, hogy a beruházásokon belül tovább csökkent a gépvásárlás aránya. Az idén az agrárágazat beruházási forintjainak már csak 48 százalékát fordította eszközeinek lecserélésére, a többit építésre. különféle létesítmények megvalósítására költötte. A kívánatos arány — a magyar fejlettségi viszonyok között — az lenne, ha a beruházási keret kétharmadát adnák az üzemek erő- és munkagépek beszerzésére. De vajon miért építkeznek inkább a gazdaságok? Nyoma tékasít ja ezt a kérdést, ha hozzátesszük, hogy jelenleg a mezőgazdasági géppark nagy része már idős, elhasználódott, állandó javításra szoruló. A válasz mégis egyszerű. A gépvásárlási kedvet erősen le- lohasztotta, hogy az igazán korszerű technikát jelentő tőkéseszközökhöz az ország szűkössé vált devizakerete miatt ez évben sokkal nehezebb volt hozzájutni. De van egy belső oka is az építőberuházások előtérbe helyezésének. Nevezetesen az, hogy számos üzem csak a különféle építkezések beindításával tudta, tudja foglalkoztatni időközben nagyra nőtt építőbrigádjait. A legtöbb beruházás természetesen ma is három forrásból valósul meg. Az. idei év azt tükrözte, hogy tovább növekedett a hitelek szerepe — ami üdvözölhető — csökkent, viszont az állami támogatásé, ami most már ágazati szinten átlagosan nem haladja meg a 15 százalékot, az 55 százalékos saját erő mellett. Számos üzemet viszont kellemetlenül érintett az év derekán kihirdetett hitel- és támogatási stop. Mert bizony még szép számmal lettek volna beruházásra vállalkozó gazdaságok, ám már év közben kimerült az e célra elkülönített pénzkeret. Ezt azért fontos visszaidézni, mert a mostanihoz hasonló évközi stopra a jövő esztendőben is lehet majd számítani. Az idei beruházások között továbbra is kiemelt szerep jutott az állattenyésztő létesítményeknek, a legnagyobb fejlődésen a szarvasmarha-ágazat ment keresztül. Az elmúlt időszakban a szarvasmarha-férőhelyek összesen 56 ezerrel, azon belül a tejelő teheneké 27 ezerrel gyarapodott. A sertésférőhelyekből 100 ezerrel lett több, aminek nagyobb hányada a hizlaldákban van. Növekedett — 35 ezerrel — a tartható juhállomány is, ez azonban még messze áll az optimálistól. Évtizedek óta nem bővült ilyen gyors ütemben a baromfiágazat: 273 négyzetméternyi nevelőépület készült el az idén. Egyáltalán nem mindegy, hogy az elkészült és átadott új létesítmények mennyibe kerültek, milyen technikai színvonalat képviselnek. Ha általánosítunk, a műszaki megoldásokról megállapítható, hogy az többnyire eléri az európai nívót. Ez elsősorban persze azokra a beruházásokra igaz, amelyek világbanki kölcsönnel valósultak, meg, mivel itt a hitelek odaítélésének alapkövetelménye a korszerű technika és technológia beépítése, alkalmazása. Az árak e területen ismét emelkedtek. Néhány évig ugyanis számos agrárlétesítmény építésekor sikerült az ipari anyagok és az energia árának növekedéséből származó terheket „eltüntetni”. Ez elsősorban az észerűsítéseknek, a takar rékosságnak köszönhető. A 70-es években például, amikor betonerődítményeket építettek a teheneknek, egy férőhely költsége meghaladta a 100 ezer forintot. Ugyanaz a hely néhány éve már csak a felébe került, ma viszont megint eléri a százezer forintot. És más területen is ugyanez tapasztalható. A bekerülési költségek általános emelkedésének viszont van egy kedvező hatása: érezhetően gyorsabban készül el egy-egy beruházás; 10—15 százalékkal kevesebb nap telik el az első kapavágástól a kulcsátadásig, ami nyilván lerövidíti az új létesítmény megtérülési idejét is. H. L. I. A FÉG a hiány csökkentéséért Szeretik a korpás kiflit Tizenhárom-féle kenyérből több mint 16 ezer tonnát sütnek idén a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat dolgozói. Ebben az évben vezették be, máris a legkedveltebbek közé tartozik a Sió kenyér, melyből a Palóc és'az Alföldi mellett a legtöbb fogy a megye boltjaiban. Süteményfélékből több mint 56 millió darabot készítenek, ami megfelel a tavalyi mennyiségnek. Az augusztusi áremelkedések után azonban a felére csökkent a finom péksütemények (túróstáska, lekváros bukta, kakaóscsiga, kalácsfélék) iránti igény, ugyanakkor megnőtt a zsemle és kifli iránti kereslet. A vállalat vezetése az egészséges táplálkozás elkötelezettjének tartja magát, ezért nagy öröm számára, hogy a fogyasztókkal sikerült megszerettetni a búzakorpás kiflit, egyre többet termelnek belőle. A diétás, diétát kiegészítő termékekből hetente 10 ezer darab 36 dekás diabetikus búzakorpás kenyeret gyártanak, melynek nagy részét a fővárosban értékesítik. Kedvelik a vásárlók a vállalat félkész sütőipari termékét, az egyéves és a hatnapos minőségmegőrzéssel bíró hűtött leveles tésztát, és nagy kelendősége van a különböző édesipari termékeknek is. Néhány hete a hiánycikkek listáján találhatók a FÉG-gázkészülékek, -vízmelegítők, -cirkoberendezé- sek és -konvektorok, pedig a gyár terven felül is előállít és szállít ezekből a készülékekből a kereskedelemnek. A Fegyver- és Gázkészülékgyár fűtőberendezéseiből az utóbbi két-három évben nem volt hiány, sőt néhány hónappal ezelőtt a kereskedelmi vállalatok már árengedményes vásárlási akciókat is hirdettek. Mára azonban valamennyi FÉG-fűtőberendezés eltűnt az üzletekből a lakossági felvásárlás vagy inkább elővásárlás nyomán. A gyár most arra törekszik, hogy mérséklődjön a hiány, de a jelentősebb többlettermelést akadályozza a szűkös kapacitás és az, hogy a szükséges alapanyagokból, alkatrészekből ők is nehezen tudnak többet beszerezni. így is vállalkoztak arra, hogy az év végéig, a tervezettnél 1500-zal több cirkokészüléket szállítanak a hazai üzletekbe. A FÉG-nél programot dolgoztak ki a gyártmányszerkezet korszerűsítésére. A Mátraterenyei Zagyvavölgye Termelőszövetkezet varrodájában a Páva Ruhagyár részére készítenek bérmunkában nyári gyermekruhákat. A Víkend fantázianevet viselő együttesekből 1656 garnitúrát gyártanak az év első felében az itt dolgozó asszonyok. —RT—
