Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

2 NOGRAD 1987. november 25., SZERDA Németh Károly keddi programja Argentínában A küldöttség tagjainak tárgyalásai A közép-szlovákiai kerületi pártbizottság új vezető titkára Jan Gajdosik, a közép- szlovákiai kerületi párt- bizottság új vezető titkára 1943. «június 24-én szüle­tett. Munka- és mélységes emberszeretetét, kommu­nista elkötelezettségét a családból hozta magával, amelybe született, amely­ben nevelkedett. Szak­munkásnak tanult és a Sandrik Hodrusa—Hámre vállalatnál kezdett dolgoz­ni. Napi munkája mellett elvégezte a középiskolát, majd a szlovák műszaki főiskolán tanult tovább. A diploma megszerzése után visszatért a vállalathoz, önálló feladatot bíztak rá, fejlesztőként dolgozott. Ké­sőbb a műszaki fejleszté­sek vezetője lett, majd a vállalat igazgatójának asz- szisztense. Több mint tíz esztende­je, hogy a pártapparátus­ba került. Kezdetben a kerületi pártbizottság ipari szakelőadójaként tevé­kenykedett. S közben ta­nult, szélesítette, mélyí­tette politikai ismereteit. Eredményesen elvég ezte a Központi Bizottság poli­tikai főiskoláját. Már 1976- ban a Ziar nad Hronom-i járási pártbizottság tit­kárának választották. Szer­vezte, irányította a gaz­daságpolitikai, iparpoliti­kai munkát a járásban, segítette a pártszervek, alapszervezetek tevékeny­ségét. Néhány év múlva, 1984-ben a martini járási pártbizottság v?zető titkára 'élt. Jan Gajdosik az elmúlt évtizedekben gazdag ta­pasztalatokra tett szert a politikai, a társadalompo­litikai munkában. Néhány évig a Csehszlovák—Szov­jet Baráti Társaság elnö­keként dolgozott, s kül­döttnek választották a Szlovák Nemzeti Bizott­ságba. Munkája, aktív tár­sadalmi tevékenysége mel­lett jutott ideje arra is, hogy újabb ismereteket szerezzen, 1981-ben a tu­dományok kandidátusa lett. Szlovákia-szerte úgy is­merik Jan Gajdosikot, mint kitűnő szervezőt, a mun­káját jól értő, felkészült pártmunkást, akitől nem áll távol az emberek min­dennapi öröme, s gondja sem. Ennek köszönheti te­kintélyét és azt a bizal­mat. amelyet az emberek körében élvez. Li Peng Kína megbízott miniszterelnöke Argentínai látogatásának második napján Németh Ká­roly és felesége a dél-ame­rikai ország életével és ne­vezetességeivel ismerkedett. Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete délelőtt a Rio- platense húsfeldolgozó üzem­be látogatott, majd az Itati elnöki jachton hajókirándu­láson vett részt az Ezüst­folyó, a Rio de la Plata szi­getvilágában, a Tigre torko­latában. Elnökünk délután a hazánk iránt lojális ma­gatartást tanúsító magyar A kialakulóban levő vál­lalati belső vállalkozásokról, működésük feltételrendsze­réről tanácskoztak kedden az Ipari Minisztériumban húsz vállalat szocialistabri- gád-vezetői, az Ipari Minisz­térium és a társhatóságok, valamint a SZOT és az ága­zati szakszervezetek veze­tői. A megbeszélésen részt vett és felszólalt Lukács Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Kapolyi László miniszter bevezetőben arról szólt, hogy az iparpolitikai célok valóra váltásához elengedhetetle­nül szükséges a teljesítmé­nyek növelése, a termelé­kenység fokozása, s ebben fontos szerep jut a dolgozó kollektíváknak. A jövő év­ben életbe lépő keresetsza­bályozás ösztönözni kíván­ja a vállalati belső vállal­kozásokat, köztük az auto­nóm munkacsoportokat. Az ipari vezetés szándéka, el­határozása, hogy az ilyen módszereket széles körben elterjessze és megfelelően támogassa. A minisztérium a belső vállalkozások feltételrend­szerének kidolgozására ja­vaslatokat alakított ki az ágazati szakszervezetek be­vonásával, s a tanácskozá­son ehhez szólt hozzá több résztvevő. A Fegyver- és Gázkészülékgyár egyik bri­gádvezetője elmondta, hogy vállalatánál már tavaly mű­ködött egy autonóm mun­emigráció vezetőivel talál­kozott a magyar nagykövet­ségen. majd Klein Márton nagykövet bemutatta neki a követségen dolgozó magya­rokat. A vendéglátók estére kulturális programot szer­veztek. Az elnöki látogatás kere­tében hétfőn Veress Péter külkereskedelmi miniszter Juan Sourroille gazdasági csúcsminiszterrel és Juan Higinio Ciminari kereske­delmi és ipari államtitkár­ral tárgyalt. Dr. Bányász Rezső államtitkár, a kor­kacsoport, de azt időközben megszüntették, mert a vál­lalat nem tudta folyamato­san anyagilag ösztönözni munkájukat. Most új szer­vezettel próbálkoznak. A Mecseki Szénbányák több brigádvezetője kifejtette, hogy amikor híre terjedt a belső vállalkozásoknak, sok ellenvélemény is elhangzott. Az első eredmények azon­ban oly kedvezőek — tíz- százalékos termelékenység­javulást sikerült elérni —, hogy legtöbben az ügy mel­lé álltak. A gond most már inkább az, hogy a többi dol­gozó is ilyen vállalkozások­hoz kíván csatlakozni, s en­nek nincs meg az anyagi fe­dezete. A Taurus képviselő­je mielőbbi jogi szabályo­zást sürgetett és azt mond­ta, hogy a vállalatoknak szabad választási lehetőséget kell adni abban, hogy me­lyik belső vállalkozási for­mát alkalmazzák. A felszólalók közül töb­ben az autonóm munkacso­portokban, mások a szerző­désen alapuló belső vállal­kozásokban látják a kibon­takozás útját. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy so­kan bizonytalankodnak: fel­adják-e biztosnak remélt munkaközösségi jövedelem- forrásukat olyan belső vál­lalkozásért, amelynek felté­telrendszere még nem kiala­kított. Élénk vita kerekedett a tervezett javaslatok egy ré­mány tájékoztatási hivatalá­nak elnöke J. Ignacio Lo- pezzel, az argentin elnöki hivatal szóvivőjével tanács­kozott. A küldöttség többi tagjai is megbeszéléseket folytattak partnereikkel a kétoldalú együttműködés gyakorlatának különböző kérdéseiről. Kedden Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter és dr. Nagy Gábor külügymi­niszter-helyettes Dante Ca- puto külügyminiszterrel ta­széről, mégpedig a belső vál­lalkozások finanszírozási el­képzeléseiről. Az ipar veze­tői és az ágazati szakszerve­zetek ugyanis nemcsak a belső vállalkozások jogi ke­reteinek és a vállalkozások szabályozási rendszerének mielőbbi kialakítására tesz­nek javaslatot, hanem azt is szorgalmazzák, hogy a gaz­dálkodó szervek csökkent­sék a vgmk-k díjazására fordított összeget, s annak egy részével az adómentesen felhasználható bértömeget növeljék. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak a je­lenlevő képviselője ezzel az elképzeléssel nem értett egyet, s hasonlóan nyilatko­zott a Pénzügyminisztérium szakértője is. Ö — bár az autonóm munkacsoportok formáját támogatta — hely­telenítette, hogy a vállala­toknál sok olyan belső vál­lalkozási formát kívánnak alakítani, amely nem felel meg a valóságos vállalkozás kritériumainak. Végül is a résztvevők megegyeztek: tá­mogatják, hogy a vitatott el­képzelést eseti szabályozás­sal, kísérleti jelleggel vezes­sék be néhány üzemben. Ugyanakkor a belső vállal­kozások tagjai számára le­hetővé kívánják tenni, hogy a vállalkozásban létrehozott többleteredmény előre meg­határozott részét a dolgozók megkapják. A jövedelem- részt a bérszabályozás rend­szerén kívül tervezik elszá­molni. (MTI) Sevardnadze—Shultz tárgyalásai Sikeres megegyezés Genfben Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügymi­niszter kedden Genfben be­jelentette, hogy a közepes hatótávolságú és hadműve­leti-harcászati nukleáris fegyverek felszámolását cél­zó szerződéssel kapcsolat­ban sikerült megállapodásra jutniuk valamennyi kérdés­ben. (MTI) Gorbacsov megbeszélése Soaressel A Szovjetunióban nem lát­nak akadályt a szovjet— portugál kapcsolatok komoly fejlődésének útjában, s ar­ra számítanak, hogy a por­tugál vezetés is megteszi a magáét a kölcsönös megér­tés és a két ország közöt­ti együttműködés érdekében — fejtette ki Mihail Gor­bacsov. Az SZKP KB fő­titkára kedden Moszkvában találkozott a hivatalos láto­gatáson hétfő óta a Szovjet­unióban tartózkodó Mario Soares portugál államfővel. Kötetlen, a témák széles körét érintő megbeszélésük — mint az arról kiadott je­lentés megállapította — két olyan államférfi beszélgetése volt, akik látják, hogy a vi­lág mára fordulóponthoz érkezett, s tisztában van­nak azzal, hogy országaik­nak lehetőségeiket kihasz­nálva, részt kell venniük a világproblémák megoldásá­ban. Gorbacsov és Soares esz­mecseréjén a konfrontációs vagy azzal fenyegető hely­zeteknek az egyenjogúság és az érdekek egyensúlyán ala­puló feloldásáról, s az euró­pai biztonságról volt szó. Megállapították, hogy Eu­rópa megkülönböztetett sze­repet kap a két ország po­litikájában. ■ Regionális kérdésekről szót ejtve, Soares országának An­golához fűződő régebbi és mai' kapcsolatai alapján be­szélt az afrikai ország prob­lémáiról. Pekingben bejelentették, hogy a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságá­nak keddi ülésén elfogadták Csao Ce-jang lemondását a miniszterelnöki tisztségről és Li Penget, a KKP KB Politikai Bizottsága állandó bizottságának tagját, mi­niszterelnök-helyettest ne­vezték ki megbízott mi­niszterelnöknek. Mint ismeretes, Csao Ce- jang azt követően kérte fel­mentését a miniszterelnöki tisztségből, miután megvá­lasztották a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának főtitkárává. Csao Ce-jang javasolta a kínai parlament legfelsőbb vezető szervének, hogy Li Penget bízzák meg a miniszterelnö­ki teendők ellátásával. Li Peng tölti be a kor­mányfői tisztséget és irá­nyítja a kínai államtanács munkáját addig, amíg a jö­vő év márciusában össze nem ül a kínai országos né­pi gyűlés rendes ülésszaka. nácskozott. (MTI) Tanácskozás a belső vállalkozásokról az Ipari Minisztériumban Jelein egy brigádvezető szemével .......-....................-............................................................................................................................................................................. A vezetésnek, valameny- nyi dolgozónak adott ne­héz leckének minősítette a moszkvai pártbizottság leg" utóbbi ülésének tanulsága­it V. Zatvornyickij, az SZKP KB tagja, az egyik moszkvai építőipari vállalat brigádvezeltője. A Szov- jetsZkaja Rosszija keddi számában közölt terjedel­mes írásban a moszkvai munkás elemzi azokat a kö­rülményeket, amelyek a két héttel ezelőtti ülésen Borisz Jelcin felmentéséhez vezet­tek, s megpróbálja eloszlat­ni — az októberi KB-ülésen részt vett szemtanú hiteles­ségével — a közvélemény­ben elterjedt kételyeket. Mint ismeretes, Jelcint az elmúlt héten az állami építőipari bizottság elnök- helyettesévé nevezték ki. — Mindenki előtt ismer­tek a moszkvai pártbizott­ság ülésének következmé­nyei: a moszkvaiak nyugta­lansággal, de ugyanakkor derűlátóan is fogadták a döntéseket — írja. — De hallani lehetett bizonyos szóbeszédet, oktalan fel- tételezéseket és kérdéseket is. Van aki értetlenül, ke­serű szájízzel teszi fel a kérdéseket, van aki cinikus felhanggal, kárörvendően. — A mindentudó szkepti­kusok azt állítják, hogy Bo­risz Jelcin saját koncep­cióval állt elő, az egész el­végzett munkát ízekre szed­te és megkritizálta, az új­ságokban viszont csak sem­mitmondó részleteket közöl­tek beszédéből. Tanúsítha­tom, a moszkvai pártbizott­ság ülésén elhangzott fel­szólalását teljes egészében, szó szerint közölte a sajtó — hangsúlyozza a brigádveze- tő, de ugyanakkor elisme­ri, hogy más felszólalásokat rövidítve ismertettek. — Jelcin szavaiban még a legnagyobb jóakarattal sem lehetett valamiféle rendszerezett nézeteket, vagy még inkább „koncep­ciót”, „programot” felfe­dezni. Mindenkinek ez volt a véleménye, aki csak hall­gatta őt. A „forradalmi len­dület”, az „ár” és „apály”, különálló frázisai, a kriti­kai észrevételek valóban helyet kaptak az SZKP KB ülésén elhangzott elég rövid beszédében — írja, s utal arra, hogy ezt a felszó­lalást Mihail Gorbacsov őszintén ismertette a moszk­vai pártbizottság ülésén' — Így tehát, nagyon nehéz pontosan körvonalazni Bo­risz Jelcin álláspontját: in­kább a pózolásban és frázi­sokban jutott kifejezésre, semmint konkrét dolgokban és gondolatokban. — Ami pedig a PB, a tit­kárság, egyes elvtársak bí­rálatát illeti, ezt nem sza­bad valamiféle rendkívü­li dolognak tekinteni. A kritika már természetes do­log, s a párton belül nem szabad tabuterületeknek lenniük, vagy olyan embe­reknek, akiket nem érhet kritika — mutat rá s emlé­keztetett arra, hogy Jelcin korábban sem fukarkodott az éles bírálattal, a XXVII. kongresszuson, a KB-ülése- kén, de ez egyáltalában nem keltett megütközést. — A probléma megíté­lésem szerint nem maguk­ban a bíráló észrevételek­ben van, hanem azok tá­lalásában. Borisz Jelcin sza vaiit sokatmondó ajtó- csapkodással kísérte, beje­lentette lemondását. De hát hogyan lehet mindent félbehagyni, egyszerűen félreállni, amikor annyi ígéret hangzott el, az em­berek hittek azokban, ne­kifogtak a munkához? S ekkor jött e szeszélyes lé­pés, előre meg nem jósol­ható cselekedet, mint ahogy ő maga is elismerte. Fele­lős emberek nem így tesz­nek komoly dolgokban. A korábbi, hangzatos beszé­dek ezzel valósággal lógva maradnak a levegőben, s valóban demogógiára kezd­tek hasonlítani. Az a ha­tás alakul ki, hogy a pa­rancsnok cserben hagyta katonáit a harctéren — hangsúlyozta Zatvornyic­kij, s kitért arra, hogy az ő felszólalását a KB-ülésen is hasonló benyomások mo­tiválták., — Valakitől azt hallot­tam : „Jelcinnel elbán­tak”. Rosszindulatú buta­ság. Szívélyesen, barátian, elvtársi módon bántak ve­le, azok, akiktől ő minden ok nélkül elfordult. Azt tanácsolták, fontolja meg újra, amit mondott és amit tett. Beszéltek érdemeiről, a személye iránti tiszteletről, — eredmény nélkül. A moszkvai pártbizott­ság ülését értékelve a bri­gádvezető emlékeztetett az ott elhangzott felszólalá­sokra, s rámutatott: első­sorban valóban a volt és jelenlegi kerületi pb-titká- rok kaptak szót. (Mint is­meretes, Borisz Jelcint számos bírálat érte az ülé­sen amiatt, hogy nem tar­tott megfelelő kapcsalatot e vezetőkkel, s állandóan sze­mélycseréket, kádermozga­tást hajtott végre.) Sokkal többen jelentkeztek viszont felszólalásra, köztük munká­sok is. Annyian szólaltak fel, amennyien csak tudtak. A személyi és kollektív felelősség kérdésével ösz- szefüggésben Zatvornyickij rámutat: Nyíltan meg­mondom, a városi pb-tit- károk, az iroda tagjai nem a legjobb fényben tüntet­ték fel magukat. Az ülé­sen élesen elítélték Jel­cin lépését, de hát éppen ők fedezték, sőt, kultivál- ták a nem demokratikus rendszabályokat a szerve­zeten belül, és éppen belő­lük hiányzott annyi bátor­ság, kommunista tisztes­ség, hogy idejében kifejez­zék egyet nem értésüket a kialakuló stílussal. Vonat­kozik ez a kerületi titká­rokra is, akik csak az ülé­sen nyilvánítottak véle­ményt a vezetési módsze­rekről. Nem jó ez így. Ezeket a dolgokat komo­lyan számon kell kérni saját magunktól, s le kell vonnunk a tanulságokat. Borisz Jelcin moszkvai első titkárrá választását a szverdlovszki területen, a KB-ban végzett sikeres munka indokolta, s kire is lehetne bízni az ilyen ösz- szetett feladatokat, ha nem az ilyen emberekre. De nem volt elég — elsősor­ban lelki — ereje, politi­kai felelősségérzete ehhez a munkához. Valószínűleg túlértékelte magát, lehető* ségeit, s bizonyos mérté­kig talán túl is hajtotta magát. Azok az emberek, akik magasztalni akarják Jelcint, vagy nem gon­dolkodnak, vagy pedig egy­szerűen kegyetlenek — ál* lapította meg az SZKP KB tagja, emlékeztetve arra, hogy Jelcin saját maga ia helytelennek minősítette lé­pését, elismerte munkája hiányosságait, személyi am* bícióit. — Borisz Nyikolajevica Jelcin egészében véve, azonban jelentős személyi­ség. Nagyra értékelem szak­értelmét és képességeit, s meggyőződésem, hogy az építőipar stratégiai célki­tűzéseinek egyik állhata­tos megvalósítója lesz —• hangsúlyozta végezetül a szovjet építőmunkás a Szovjetszakaja Rosszija cí­mű lapban megjelent írá­sában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom