Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
2 NOCRAD 1987. október 10., SZOMBAT Grósz Károly az NSZK-ban (Folytatás az 1. oldalról) konszenvvel kísérik azt a fejlődést, amelyet a szorgalmas bajor nép az utóbbi években az élet minden területén elért. Magyarország úgy járulhat hozzá a leghatékonyabban a béke és az enyhülés ügyéhez, ha rendezett, a kölcsönös előnyök elvére alapozott jó viszonyra törekszik más államokkal. E törekvéseinkhez eddig jó partnerre találtunk az NSZK-ban, azon belül Bajorországban. Viszonyunk zavartalan, együttműködésünk népeinket kölcsönösen gazdagítva fejlődik. Érdekeltek vagyunk e kapcsolatok további erősítésében, s ennek előmozdításán kívánunk munkálkodni — hangsúlyozta. Az üdvözlés percei után a magyar kormányfő beírta nevét a miniszterelnöki rezidencia • vendégkönyvébe, majd megbeszélést folytatott Franz Josef Strauss-szal. A négyszemközti találkozó után a bajor tartományi miniszter- elnök díszebédet adott Grósz Károly tiszteletére. A rezidencia XVI. századi, itáliai reneszánsz stílusú épületében rendezett díszebéden Franz Josef Strauss és Grósz Károly pohárköszöntőt mondott. Grósz Károly és kísérete délután látogatást tett a BMW autógyárban. A kiváló minőségű személyautóiról világszerte ismert konszern müncheni gyárában Hans Koch elnökségi tag tájékoztatta a miniszterelnököt a világszerte 60 ezer munkást foglalkoztató autógyár termelési adatairól. A magas fokon szervezett karosszériaüzemben Grósz Károly megtekintette a precíziós robotok működését, amelyek sok száz munkáskezet helyettesítenek. A kormány elnökének kérdésére a vendéglátók elmondották, hogy az automatizálás nem vezetett elbocsátásokhoz; sőt, a növekvő igények miatt az elmúlt esztendőkben évente mintegy kétezer emberrel gyarapodott a konszern alkalmazotti létszáma. A beszélgetés során kiderült, hogy vannak közöttük magyarok is. A TESCO szervezésében jelenleg is 400 magyar szerelő dolgozik itt, közülük Wágner Tamással és Péter Imrével beszélgetett Grósz Károly. Érdeklődésére elmondták, hogy általában minden második hét végére hazautaznak. A munka meglehetősen megerőltető, nagy odafigyelést kíván, de megtalálták a számításukat. A gyár vezetői elmondották, hogy meg vannak elégedve a magyar munkások helytállásával. A látogatás végén a gyár vezetői egy BMW személy- gépkocsival ajándékozták meg a magyar miniszterelnököt. A gyárlátogatással ért véget Grósz Károly rövid bajorországi programja; elutazásakor a müncheni repülőtéren a kormányfőnek kijáró külsőségek között, katonai tiszteletadással búcsúztatták. A különgépen innen Stuttgartba, Baden-Württemberg tartomány székhelyére utazott a kormány elnöke és kísérete. A .stuttgarti repülőtéren Lothar Späeth tartományi miniszterelnök üdvözölte a vendégeket. Öböl A meri ka i—i rá ni összecsapás Az öbölbeli iráni Farszi- sziget körzetében csütörtökön éjjel újabb amerikai— iráni összecsapás volt. Az óböibeli robbanás veszélyét magában hordozó súlyos fejleményről eltérnek az amerikai, illetve az iráni közlések. Az amerikai hadi- ilotta képviselője szerint szupertitkos berendezésekkel felszerelt megfigyelő helikoptereire az öböl nyugati felében lévő Farszi-sziget körzetében iráni rohamcsónakokról tűzet nyitottak. Ezt követően amerikai harci helikopterek tüzet nyitottak a kis járművekre, hármat elsüllyesztve közülük. A flottavezetés szerint a mintegy húszperces összecsapás semmiféle amerikai veszteséget vagy kárt nem okozott. Az elsüllyesztett iráni hajók legénységéből hatot kimentettek a tengerből, de ketten sérüléseikbe belehaltak. Teherán szerint semmilyen módon nem provokálták ki az amerikai támadást, az váratlan volt. Az iráni hivatalos hírügynökség, élesen elítélve az amerikai katonai akciót, azt közölte, hogy a támadásban résztvevő egyik helikoptert lelőtték, s hogv károk érték az egyik amerikai hadihajót is. Egyúttal bejelentette. hogy Irán követeli az elfogott iráni tengerészek azonnali visszaadását. „Á nem is olyan távoli jövőben" Gorbacsov— Kohl találkozó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára „a nem is olyan távoli jövőben” találkozni fog Helmut Kohl nvugatnémet kancellárral. A Kohlnak szóló meghívást Anatolij Dobrinyin. az SZKP KB titkára adta át pénteken a nyugatnémet kancellárnak — mondotta Fried- helm Ost nyugatnémet kormányszóvivő pénteki bonni sajtóértekezletén, amelyre Kohl és Dobrinyin több mint három órán át tartó megbeszélése után került sor. A szóvivő közölte, hogy a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozót Sevardnadze novemberi, bonni tárgyalása során készítik elő. Ismerkedünk a goszprijomkával GTE-szeminárium a minőség jegyében Kétnapos tanácskozás kezdődött tegnap Salgótarjánban az Ipari termékek minőségvédelme címmel. A szemináriumot —, melynek a Technika Háza adott otthont — a Gépipari Tudományos Egyesület szakosztályai és Nógrád megyei szervezete rendezte. Megnyitójában Béres István, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese hangsúlyozta a minőség szerepét az iparszerkezet átalakításában, a mezőgazdaság korszerűsítésében. Annál is fontosabb e témakör taglalása, mivel a magyar termékek versenyképessége éppen minőségük miatt értékelődött le az utóbbi években — mondotta. Egyre több gazdálkodó egység ismeri fel, hogy a meózás, mint egyszeri visszacsatolás a gyártástechnológiában kevés ahhoz, hogy alapjaiban változzon meg a minőség védelme: komplexszé kell tenni az értelmezését — hangoztatta Béres István. Az előadások sorát Gönczi Lajos, a Magyar Szabványügyi Hivatal osztály- vezetője nyitotta, a minőség nemzetközi áttekintésével. Mint elmondta, a minőségtől függ belső ellátásunk helyzete, nemzetközi fizetőképességünk, népgazdasági egyensúlyunk. Akik ezt késlekedve ismerik fel, életképességüket teszik kockára. Japán fejlődésének példáján keresztül mutatta be, mit jelentett, az ázsiai ország számára az Amerikai Egyesült Államok szakmai segítsége az ötvenes évek nagyszabású iparosításában. A minőségalakítás japán modelljében fontos szerepet játszott a szabályozási rendszer, a jól betanított munkásgárda, az időben történő anyagbiztosítás és a dolgozók érdekeltségének megteremtése. Ehhez járult még hozzá a munkafegyelmet és önkontrollt hordozó tradíció. Angliában négy éve „nemzeti üggyé” nyilvánították a minőségtanúsítást, Francia- országban pedig nagy jelentőséget tulajdonítanak az oktatási anyagokban történő feldolgozásának. A Szovjetunió meghirdette az ún. goszprijomkát — a peresztrojka és a glasznoszty analógiájára —, azaz, a tudományos műszaki célprogramok kidolgozását. A KGST-n belül pedig a közeli napokban írják alá az egységes minősítési és tanúsítási rendszerről szóló programtervet. A hazai tapasztalatokról dr. Bakonyi Árpád, az Ipari Minisztérium főosztályvezető-helyettese számolt be az ország szinte minden részéből érkezett szakembereknek. Kiemelte, hogy nemzeti jövedelmünk fele származik külkapcsolatainkból, ezért lényeges, hogy minden szempontból követni tudjuk a világpiac igényeit. Sajnos, a felismerést nem követte a vállalatok, mezőgazdasági üzemek cselekvési készsége: évente mindössze 5 százalékot képvisel az új termékek aránya, s ahhoz, hogy 5—6 év alatt faragjunk lemaradásunkból, 20 százalékos termékcserére lenne szükség. Hagyományos eszközökkel nem tudjuk megállítani a minőségromlás folyamatát — mondotta. Vállalatainknak mindössze 20—30 százaléka oldotta meg a szabályozást, 30 százalékuk nem avatkozott be hatékonyan a termelésbe, és 30—40 százalékuk egyáltalán nem foglalkozik a minőséggel. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár eredményeiről, valamint a minőségbiztosítási rendszerről Gressai Sándor igazgató adott átfogó képet. Mint mondta, a minőségi termelésre elsősorban nem a meó létszáma a garancia, hanem a jól átgondolt piackutatás, gyártástechnológia, az anyag- biztosítás, a termékgyártás előkészítése, a videooktatás, az ellenőrzési pontok megválasztása, a kereskedelmi szerződések és a reklamációk intézése. A két nap alatt összesen tíz előadás tekinti át a minőség helyzetét, megvilágítva a részletkérdéseket is. Szovjetunió: a 70. évforduló 5. Á legsúlyosabb megpróbáltatás Három legendás hadvezér a polgárháborúból: lyimosenko, Buggyonij és Vorosilov Az antanthatalmak és az USA uralkodó körei 1918 márciusában a londoni konferencián döntést hoztak a Szovjet-Oroszország elleni nyílt katonai intervencióról, ugyanebben a hónapban antantcsapatokat tett partra Murmanszkban, áprilisban pedig Vlagyivosztokban. Stratégiai tervet dolgoztak ki arra, hogy csapataik a belső ellenforradalom erőivel megsemmisítik a szovjet köztársaságot. Május végén fellázadt a hadifoglyokból álló csehszlovák hadtest. Az imperialisták készítették elő a lázadást, és ez tovább aktivizálta a szovjetellenes erőket. A polgárháború ismét óriási méreteket öltött, kiterjedt Szovjet-Oroázország egész területére. Fokozódott a külföldi intervenció északon —, ahol angol, amerikai, olasz és francia csapatok elfoglalták Arhangelsz- ket — és Távol-Keleten; Sok helyen baloldali eszer lázadások törtek ki. Végül is 1918 nyarának végére az ellenségnek sikerült elfoglalnia a szovjet köztársaság területének háromnegyed részét. A frontok gyűrűjébe került. A helyzet elemzéséből Lenin arra a következtetésre jutott, hogy az adott helyzetben a stratégiai irányvonalnak kelet felé kell irányulnia, s intézkedéseket javasolt a kelet) front erősítésére. Ugyanakkor óriási munka folyt az országban a fegyveres erők szervezésére, erősítésére. Míg 1918 januárjában a Vörös Hadsereg szervezése az önkéntesség elve alapján indult meg, május végén már döntés született, hogy a munkások és szegényparasztok általános mozgósítása révén töltik fel a hadsereg sorait. A szovjethatalom a saját fegyveres erőinek megteremtésénél szigorúan tartotta magát az osztályéi vekhez. Nemcsak katonai területen volt szükség rendkívüli intézkedésekre. El kellett látni a hadsereget fegyverrel és ruházattal, élelmiszerekkel, a dolgozókat, a munkásosztályt meg kellett menteni az éhínségtől. Ezeket a feladatokat voltak hivatva megoldani azok az ideiglenes, rendkívüli, kényszerű intézkedések, amelyek az 1918—20-as években meghatározták a szovjet állam gazdaságpolitikáját és később a „hadikommunizmus” elnevezést kapták. A polgárháború következtében tovább pusztult az ország gazdasága, egyre nőtt az élelmiszerhiány. Ez arra kényszerítette a bolsevikok pártját és a szovjet kormányt, hogy fokozatosan, a konkrét helyzetből kiindulva, változtasson gazdaságpolitikáján. Rendkívüli élelmezésügyi és egyéb rendelkezések léptek életbe. Milyen vonásokat is öltött a „hadikommunizmus” politikája? Az egész ipari termelés az állam kezében koncentrálódott. Az egyéni és gazdálkodási célokra megállapított normán felüli terményfelesleget a parasztok beszolgáltatták az államnak nem piaci, hanem megszabott beszolgál- tatási árakon. Az állam osztotta el az ipari termékeket és az élelmiszereket, ez utóbbiakat jegyrendszer és „akj nem dolgozik, ne is egyék” elv alapján. A magánkereskedelemnek megtiltották a jegyrendszerbe tartozó termékek árusítását. A pénzforgalmat természetbeni juttatások helyettesítették. Az egész munkaképes lakosságot munkába állították, munkakötelezettség alapján. Á „hadikommunizmus” módszerei segítették a szovjethatalmat. hogy az ellenség szétverésére mozgósíthassa az anyagi és emberi erőket. Ezek a módszerek tették lehetővé, hogy a szovjethatalom mind politikailag, mind gazdaságilag letörje a burzsoáziát, hogy győzelmet arasson az intervenciósok és a fehérgárdisták felett. A „hadikommunizmus” mint ideiglenes intézkedés, teljes mértékben igazolódott. Németország és szövetségeseinek veresége után gyökeresen megváltozott a helyzet. Ezt akarták kihasználni az antantországok. Miután meggyőződtek róla, hogy a szovjethatalom megdöntésére irányuló addigi kísérletek nem vezettek semmire, 1918 november közepén Jasiban ültek ösz- sze tanácskozásra. Itt azt határozták el, hogy a saját hadseregeik szabaddá vált erőivel és a fehérgárdista- csapatok segítségével zúzzák szét Szovjet-Oroszorszá- got. Az angol—francia csapat- szállító hadihajók november végén befutottak Oroszország déli kikötőibe — No- vorosszijszkba, Szevaszto- polba és Ogyesszába. Valamivel később az angol csapatok elfoglalták Bakut és Batumit. Ám teljes kudarcot vallottak az antant az irányú kísérletei, hogy Oroszország déli részén csapatai tért hódítsanak. Az antantországok dolgozói aktívan tiltakoztak a szovjet-oroszországi intervenció ellen. Megmutatkozott ez a csapatok hangulatán is. 1919 áprilisában felkelés tört ki a Fekete-tengeren állomásozó francia flottánál és ezek után a francia hadvezetés kénytelen volt visz- szavonni a csapatait. Ez a győzelem, amely a nemzetközi proletariátus támogatásával született, az antant stratégiájának kudarcát jelentette. Lenin a legfontosabb győzelemnek nevezte, mivel az orosz forradalom a maga oldalára állította az antant katonáit. A fiatal Vörös Hadsereg tehetséges katonai vezetőinek irányításával szétverte Kolcsak admirális csapatait keleten, Gyelnyikét délen. Az internacionalista harcosok a Szovjet-Oroszország dolgozói iránt tanúsított szolidaritásukkal és testvériességükkel felejthetetlen oldalt írtak be a polgárháború történetébe. A polgárháború a szovjethatalom számára a legsúlyosabb megpróbáltatás volt. Óriási nyomorúságba döntötte a népet. A népgazdaságban mintegy 50 milliárd aranyrubel értékű kár keletkezett, az ipari termelés a különböző ágazatokban 1913-hoz viszonyítva 4—20 százalékra esett vissza. A munkásosztály körülbelül a felére csökkent. Az éhségtől, a betegségektől, a fehérgárdisták terrorja miatt és a polgárháború csatáiban 8 millió ember pusztult el, közülük egymillióan a Vörös Hadsereg harcosai. APN—KS A példamutatóan rendezett szovjet—finn kapcsolatok újabb állomásaként Moszkvában tárgyalt Mauno Koivisto finn elnök. A képen: a Gorbacsov házaspár Koivistóval és feleségével a Kremlben. (Fotó: TASZSZ—MTI) Sevardnadze hazaérkezett Eduard Sevardnadze, a2 SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken hazaérkezett Moszkvába. A szovjet diplomácia vezetője többhetes távoliét után tért vissza hazájába. Szeptember közepén Washingtonban folytatott megbeszéléseket amerikai kollé- gájával, George Shultzcal, s fogadta őt Reagan elnök is. Washingtoni tárgyalásai végeztével Eduard Sevardnadze részt vett az ENSZ- közgyűlés 42. ülésszakán. A szovjet külügyminiszter ezután ellátogatott Brazíliába, Argentínába és Uruguay- ba. Űtban hazafelé Sevardnadze egy napra megállt a kubai fővárosban, Havannában is.
