Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10., SZOMBAT NOGRAD 3 Nógrád megye a gazdasági-társadalmi kibontakozás útján írta: Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titkára Az utóbbi időben érezhetően megnőtt a lakosság társadalmi-gazdasági kérdések iránti érdeklődése. Rá se lehet ismerni a korábban politikával egyáltalán nem foglalkozó emberekre: kérdeznek, véleményt mondanak, bírálnak, javaslatokat tesznek. A jövőt féltő aggodalom nyilvánul meg ebben az aktivitásban. Van mit féltenünk, hiszen hosszú időn keresztül alapvetően politikai, társadalmi kiegyensúlyozottság jellemezte Nógrád megyét, olyan atmoszféra, amelyben gyökeres változások, jelentős gazdasági fejlődés valósulhatott meg az elmúlt évtizedekben. Mindez az itt élő emberek jólétének növekedését, életszínvonalának fokozatos emelkedését, lakás- és munkakörülményeink lényeges javulását eredményezte. Ezt állapította meg a megyei pártbizottság legutóbbi ülése, ahol az MSZMP Központi Bizottsága július 2-i állásfoglalásának megfelelően a testület elemezte a megye helyzetét, újragondolta a feladatok sorát és a magasabb követelményeknek megfelelő cselekvés számára irányt mutató politikai leladattervet fogadott el. Helyzetünk változásra érett A politikai program kimunkálásának alapját a megye gazdasági-társadalmi fejlődésének eddigi tapasztalatai — eredményei, fogyatékosságai —, valamint jelenlegi állapota képezték. A helyzetelemzés azt bizonyította, hogy a megye gazdaságának fejlődését az utóbbi évtizedekben — az országossal való alapvető azonosság mellett — több sajátosság jellemezte. A bányászat visszafejlesztésével kapcsolatos ipar- telepítés a 70-es évek elejére megszüntette a foglalkoztatási gondokat, s oldotta a területi és ágazati egyoldalúságot. A gyáregységi, telephelyi struktúrában letelepült üzemek azonban — a berendezések avultsága miatt — már akkor is szerény műszaki-technikai színvonalat. képviseltek. Egy részük az azóta eltelt időben lépést tudott tartani a fejlődés követelményeivel, és megújult, zöme ugyanakkor ma is öröklődő műszaki-gazdálkodási gondokkal küzd. Ezt javította —, s részben elfedte — a a VI. ötéves terv szelektív, koncentrált ipar- fejlesztése. amikor is az üveg- és kerámiaipar. a kohászat, valamint a gépipar továbbfeldolgozó fázisainak központi programokhoz kapcsolódó beruházásai fenntartották a növekedés — országos átlagot többnyire meghaladó — ütemét, s lendületet adtak a gazdaságpolitikailag preferált exporttevékenységnek is. A mezőgazdaságban ezekben az években alakultak ki az adottságoknak leginkább megfelelő területi és fajtaarányok. A dinamikusan bővülő kiegészítő tevékenység a gazdálkodás fontos stabilizáló tényezőjévé vált. A 70-es évek végétől azonban megyénkben is lelassult a gazdasági előrehaladás üteme. Az iparban beszűkültek az extenzív fejlődés forrásai. A gazdálkodó szervezetek nem tudtak elégséges mértékben kapcsolódni a népgazdaságilag kiemelt területekhez. A fejlesztési források lényegesen csökkentek, felhasználásuk elaprózódott. Az életszínvonal-politikai célok zöme megvalósult, a keresetek és teljesítmények összhangjának azonban több területen nem sikerült érvényt szerezni. A tapasztalatok azt is felszínre hozták, hogy a fejlődés minőségi jegyeinek kibontakoztatására irányuló törekvések eddig csupán részeredményeket hoztak. Figyelemre méltó, hogy a gazdálkodó szervezetek a nehezebb feltételek között is eleget tettek az első helyen kiemelt feladatnak, s dinamikusan bővülő exporttal járultak hozzá a külgazdasági egyensúly javításához. Kedvező, hogy ezt a tendenciát a VII. ötéves terv eddig eltelt időszakában is sikerült megőrizni. Az eredmények között említhető az is, hogy több — korábban tartós gazdálkodási gondokkal küzdő — üzem helyzete stabilizálódott (így: SVT, Ganz-MÁVAG, magasépítő-ipar, ill. profil- és gazdaváltással az ELZETT). Néhány területen, ha a kívántnál lassúbb ütemben is, de megindult a szerkezetváltás, s — külföldi tőke bevonásával — megyénkben létrejött az első magyar—japán vegyes vállalat. Mindezek az erőfeszítések nem voltak azonban elegendőek ahhoz, hogy a középtávú és éves tervelőirányzatok teljesüljenek. A fejlődés az utóbbi években számottevően eltér a VII. ötévés terv időszakára kitűzöttektől. Lassúnak bizonyult a termelési szerkezet átalakításának folyamatai s tovább mérséklődött a műszaki fejlesztés korábban is szerény üteme. A gazdálkodó szervezetek többségében alig emelkedik a termelés, jövedelmezőségi szintje pedig csökkenő tendenciát mutat. Mind kevesebb a tartósan jó eredményt felmutató üzemek száma is. Főleg ebből eredeztethető^ hogy az itt élők jövedelmi viszonyai az országostól is szerényebben alakultak, s néhány területen, illetve társadalmi rétegnél .feszültségek jöttek létre az élet- és munka- körülmények területén. Változtatásra van tehát szükség! A továbblépés irányának és hogyanjának megválaszolásakor jogosan vetődik fel az a kérdés, hogy milyen okok vezettek el idáig? Az okoknak mély gyökere van A megyei pártbizottság mélyreható elemző munkája kimutatta, hogy a nehézségeket több tényező együttes hatása okozta. Első helyen a szubjektív tényezőket kell megemlíteni, hisz elsősorban ezekre van ráhatásunk. Széles körben tapasztalható az alkalmazkodókészség, a kezdeményezés hiánya, a megváltozott feltételekre való rugalmatlan reagálás: tetten érhető a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség, mind a termelésben, mind a gazdálkodásban. A gazdasági vezetők egy részét igénytelenség, felületesség jellemzi, többen megelégszenek az elért eredményekkel, vagy leragadnak a nehézségek hangsúlyozásánál. Az okok keresésében nem hag}’hatók figyelmen kívül az objektív tényezők sem. Ide tartozik a jórészt örökölt gazdasági struktúra, melyre az ismert nehézségekkel küzdő bányászat és kohászat, valamint az alacsony fejlettségi szintet képviselő vas- szerkezeti ipar túlsúlya jellemző. Hiányoznak a perspektivikus húzóágazatok egységei, a gépipari és építőanyagipari üzemek többsége nem önálló, a mezőgazdasági üzem döntő része pedig kedvezőtlen termőhelyi adottságú. E sorba tartozik az ellentmondásokkal terhes, gyakran változó és növekvő elvonásokat tartalmazó szabályzó rendszer is. A szubjektív és objektív okok nemegyszer egymásra épülve, egymás hatásait felerősítve jelentek meg. így például a 80-as évek elején a fejlődési ütem mérséklésének gazdaságpolitikai céljai megyénkben is az ágazati struktúra elfogadásával párosultak. Ha nem is perspektivikusnak, de kielégítően fejlődőképesnek lett megítélve a megye gazdasági szerkezete. Ennek következtében indokolatlanul nagy bizalmat kaptak a „hagyományos'’ üzemek, tevékenységek. Másrészt mindez elősegítette annak a felfogásnak az erősödését, mely szerint saját termékszerkezetüket a vállalatok, üzemek is kedvezőbbnek minősítették a valóságosnál. A beruházási, műszaki fejlesztési erőforrások nem kellő szelekciója és elaprózása elősegítette az alacsony hatékonyságú tevékenységek életben tartását, ezen keresztül azonban fékezően hatott a jövedelmezőek fejlődésére. Ez utóbbi összefüggés is mutatja, hogy az okoknak mély gyökerei vannak, így felszámolásuk komplex tennivalókat igényel. Felmerül a kérdés, mit kell tennünk a kedvezőtlen tendencia megállapításához, a kibontakozás feltételeinek megteremtéséhez? Határozott tettekre van szükség Gazdasági előrehaladásunk fontos alapkérdései közül elsőként a külgazdasági egyensúlyhoz való hozzájárulás feladatai fogalmazhatók meg. A politikai program is célul tűzi ki annak a lendületnk a megtartását — lehetőségekhez képesti növelését —, amely ezt a munkát az utóbbi években is jellemezte. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tennivalók nem szorítkozhatnak pusztán az export mennyiségének növelésére, hanem azonos feladatként kell kezelni a nemzetközi versenyképesség javítását, az importgazdálkodás ésszerűsítését, "az importhelyettesítő termékek bővülő előállítását is. Itt jól elkülöníthetők a rövid, illetve hosszú távú feladatok. Rövid távon fennmaradnak az exportbővítés eddig is szorgalmazott tennivalói: a preferenciák igény- bevételével keresni kell az átmenetileg alacsonyabb jövedelmezőségű —, de a konjunkturális előnyöket kihasználó — kivitel lehetőségeit is. Ugyanakkor megyei tapasztalatok is jelzik, hogy az erre alapozott exportképesség törékeny, így hosszabb távon csakis a műszaki színvonalban, fajlagos ráfordításban, árban versenyképes export, illetve importkiváltás szorgalmazása jelenthet helyes orientációt. A hatékonyság javítása cselekvésünk alapvető vezérfonalaként húzódik végig. Ebben számottevő lehetőséget rejtenek magukban a gazdálkodás ma is meglévő egyszeri tartalékai, — így a termelőkapacitások, a munkaidő jobb kihasználása, a pazarló anyag- és energiagazdálkodás felszámolása, a kooperációban rejlő lehetőségek kiaknázása. Előrelépésünk további forrásait jelenti a gazdaságtalan tevékenységek visszaszorítása, elsősorban jövedelmezővé tételükkel, ha erre nincs esély, határozott leépítésükkel. Viszonylag gyorsan megtérülő cselekvést jelenthet a termékek kínálatának, választékának a piaci igényekhez és a gazdaság követelményeihez való rugalmasabb hozzáigazítása, a minőség javítása, a kikészítés és csomagolás színvonalának emelése, a szállítási készség fokozása, a korrekt piaci magatartás erősítése. Hosszabb távú stratégiai lépés a megye gazdasági szerkezetének megújítása, átrendezése, modernizálása. Ez magába foglalja az ágazati és területi szerkezet számottevő átalakításának folyamatos tennivalóit, melynek során számolni kell a tartósan alacsony hatékonyságú tevékenységek nagyobb mérvű leépülésével is. Az átalakítás több kezdeményezést igényel a külső erőforrások (hazai és működő tőke, kooperáció stb.) felkutatásában, bevonásában. A megye hagyományos iparszerkezetének megváltozatása, a perspektivikus ágazatok meghonosítása a központi szervek segítségét is feltételezi. A szerkezetátalakítás feladatait kell szolgálnia — az eddigieknél ütemesebben — a műszaki fejlesztési tevékenységnek is. Szükséges, hogy ezt a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának felgyorsítása is elősegítse. A rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat célszerű a technika és technológia korszerűsítésére koncentrálni. Előrelépést jelenthet a népgazdaságilag preferált területekhez való szervesebb kapcsolódás, az elektroniZáció, a számítástechnika technológiai célú alkalmazása. Megyénkben fontos erőforrásként vehetjük számításba a szervezeti és érdekeltségi viszonyok korszerűsítése révén felszabadítható energiákat. Az előrelépés tartalékai e téren mindenekelőtt a gyárak, gyáregységek, telephelyek szintjén kereshetők. A nagyvállalaton belüli tartósan hátrányos helyzetek felszámolása és az ésszerű vállalkozási méretek kialakítása érdekében azonban több és eredményesebb helyi kezdeményezésre van szükség. Középpontban az ember A megyei program ráirányítja a figyelmet arra, hogy átmenetileg számolni kell az életszínvonal, ezen belül is elsősorban a jövedelmek reálértékének csökkenésével. A legnehezebb helyzetben lévő társadalmi rétegek — nyugdíjasok, nagycsaládosok, pályakezdő fiatalok — esetében szociálpolitikai intézkedések mérséklik ennek hatását. Az aktív dolgozók körében a programhoz szükséges források képzése főleg hatékonyabb munkavégzést, a teljesítményelv céltudatos alkalmazását igényli. Gazdasági nehézségeink felszámolása a további fejlődés megalapozása változtatást követel meg a munkaerő foglalkoztatásának gyakorlatában is. Az szükséges, hogy az üzemek, intézmények munkaerő-gazdálkodásában a rendező elv kizárólag a hatékony foglalkoztatás legyen. Racionális belső átcsoportosításra, a szakképzettség megfelelő alakítására — indokolt esetben pedig — humánusan, körültekintően végrehajtott leépítésekre van szükség. Megyénkben is változatlan cél a teljes foglalkoztatottság fenntartása. Igaz, még ma is leginkább a munkaerőhiány jellemző, de célszerű felkészülni az esetleges felszabaduló létszám elhelyezésére, átképzésére, közcélú foglalkoztatására. Ebben növekszik a tanácsok szerepe. A feladatok megoldása igényli és feltételezi a társadalmi viszonyok szocialista jellegű továbbképzését. Előrehaladásunk egyik forrása a szocialista demokrácia kiszélesítése, az önigazgatás megvalósulása, az emberek alkotó részvétele a hatalom gyakorlásában. Ebben kiemelkedő szerepe van a vállalatokat, szövetkezeteket, intézményeket irányító testületeknek. Fontos, hogy figyelmüket az egész kollektíva alapvető érdekeit kifejező stratégiai kérdésekre és a továbbfejlődés fő összefüggéseire összpontosítsák. Jogosítványaik mindinkább lehetővé teszik döntéseik végrehajtásának következetes számonkérését a gazdasági vezetőktől. Célszerű, hogy a testületek több érdemi tájékoztatást, háttéranyagot kapjanak, s önképzéssel is javítsák tagjaik szakmai, politikai felkészültségét. A dolgozók érdekeit a valóság pontosabb ismeretében, a választókkal, a munkáskollektívákkal tariott szorosabb kapcsolat birtokában tudják igazán képviselni. A helyi társadalmi szerveknek ugyancsak fontos szerepe van a testület rendeltetésszerű működésének figyelemmel kísérésében, a jog- és hatáskörök egyértelmű elhatárolásában. A stabilizáció és a kibontakozás forrásainak előteremtése bizonyos áldozatvállalást igényel a lakosságtól. Ezzel kapcsolatban több kérdés merült fel a politikai program készítése során, s a téma ma is sokakat foglalkoztat. Ez kifejeződik a megszokott, kényelmes életvitel megváltoztatásában, a rutinszerűséggel való szakításban, a környezettel és önmagukkal szembeni megújulásban is. Ez nem kis áldozat, de meg kell hoznunk, ellenkező esetben eddig elért vívmányaink is veszélybe kerülnek. A cselekvés a garancia Az áldozatvállalás megjelenik az életszínvonal említett mérséklődésében, a felhasználható fogyasztási alap csökkenésében. Ma kevesebbet oszthatunk el, mint amennyit megtermeltünk, hiszen ' az adósságainkat törleszteni, a kamatokat fizetni kell. A kibontakozás megalapozása, a műszaki fejlesztés gyorsítása, a struktúraváltás viszont többletforrást igényel, melyet — külső források híján — a rendelkezésre álló belső eszközök átcsoportosításával tudunk csak biztosítani. Igazuk van azoknak, akik felvetik, hogy megint az elosztás szférájában történő lépesre került sor. Hozzá kell azonban ten- nufr)k’ hogy ez az első lépcső a termelési szférához kapcsolódó változások megtételéhez. mely tartópillére lehet a hatékonyságra epulo, az intenzív fejlődésre alapozó kibontakozásnak. Változtatást von maga után a hatékony foglalkoztatás követelménye is, hiszen a megszűnt munkahelyek, az átcsoportosítások. az átképzések jóval nagyobb terhet rónak az abban résztvevőkre. Meglépésük azonban már nem tűrt halasztást. Az áldozatvállalás szükségességének elismerése mellett többen intézményes garanciákat keresnek a kibontakozás megvalósításához. A pártbizottság feladatterve aláhúzza, hogy ilyen garanciák nincsenek: a feladatok megoldása a siker feltétele. Ezt fegyelmezettebb, színvonalasabb munkával, a szocialista erkölcs követelményeinek érvényesítésével érhetjük el. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programja, minden kollektívától és egyéntől növekvő felelősségtudatot, új módon való gondolkodást és magatartást követel. Ebben megkülönböztetett szerepük van a párt-, az állami, gazdasági és társadalmi élet területén dolgozó kádereknek, az irányítási és vezetési színvonal emelésének. A kitűzött célok csak jól felkészült, jó képességű, alkotó módon gondolkodó, az újra nyitott káderekkel érhetők el. A pártszervek és -szervezetek területükön felelősek a program eredményes végrehajtásáért, az azt megvalósító személyi feltételek biztosításáért. A megyei pártbizottság az ismertetett főbb megállapításokon kívül természetesen sorba vette a társadalmi-gazdasági kibontakozáshoz tartozó feladatok teljes skáláját, melynek részletesebb ismertetése túlterjed e cikk keretein. A feladatterv kialakítása azonban nem a munka végét, hanem a végrehajtás kezdetét jelenti. Ebben alapvető fontosságú, hogy a megértését és elfogadását minden területen felváltsa a dolgozók önmagukkal szemben is igényes, értelmes kezdeményező és vállalkozó aktív cselekvése. Ez lehet igazi garanciája megyénkben is a kibontakozás útjának.
