Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-12 / 240. szám
MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 4.30: Jó reggelt! 8.05: Műsorismertetés 8.15: Mai programok 8.20: Mit üzen a Rádió? (Ism.) 9.00: A hét zeneműve — Messianen: Kvartett az idők végezetére 9.30: A hét költője: Csoóri Sándor 9.40: A Gyermekrádió műsora 10.05: Nyitnikék 10.35: Bach: D-dúr szvit. No. 4. 31.00: Bioritmus 11.20: Két kóruskantáta 31.47: A szovjet kultúra hónapja. A falusi élet rendje. Vaszilij Belov karcolatai. X/7. rész 11.54: Reklám 12.30: Ki nyer ma? 32.40: Reklám 32.45: A Falurádió műsora 13.00: Klasszikusok délidőben 14.05: Műsorismertetés 14.10: A XIX. század költői. Kulin Ferenc sorozata 34.30: Andor Éva és Kishegyi Árpád operettdalokat énekel 14.55: Édes anyanyelvűnk. 15.00: Az Ifjúsági Rádió érdekvédelmi műsora 35.30: Nóták. Kutasi Katalin és Herr Olivér énekel, Bálint János cimbalmozik 16.05: Játékteremtő 36.40: Versekről kisiskolásoknak 37.00: Eco-mix 37.30: Találkozás Ferencsik Jánossal. 41/40. rész 38.14: Hol volt, hol nem volt. . . Ukrán népmesék 38.25: Könyvújdonságok 38.28: Műsorismertetés 18.30: Esti magazin 19.15: Közvetlen kapcsolat. . . 20.15: Könnyűzene- hangszerszólók 20.28: A Rádiószínház — Széngáz. Mocsár Gábor kishangjátéka 21.00: Sebestyén János műsora 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Ütőképes kutatóhálózat. Rakusz Lajossal, a tudománypolitikai bizottság titkár-, helyettesével beszélget Fried Judit 22.50: Találkozás. Federico Garcia Lorca versei. (Ism.) 23.05: Évszázadok mesterművei 0.10: Himnusz 0.15: Éjfél után. . . PETŐFI RADIO: 4.30: Reggeli zenés műsor 8.05: Verbunkosok, nóták 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.00: Hírek németül, oroszul és angolul 32.10: Miljutyin: Juanita csókja 32.25: Kis magyar néprajz 12.30: Katonadalok, néptáncok 12.58: Műsorismertetés 33.05: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig. . . 37.05: Újdonságainkból Népzenei felvételek 37.30: ötödik sebesség 3 8.30: Zeneközeiben 3 9.30: Sportvilág 20.00: Reklám 20.05: Show. ami show Ki ül a székbe? — A Magyar Rádió vendége a Mikroszkóp Színpadon Szokolay Sándor. Egy órában egy élet. Marilyn Monroe. (Ism.) Dajka Margitra emlékezünk. 23.20: Régi magyar táncok 23.35: A könnyűzene legszebb melódiái 0.15 : Éjfél után. . . MISKOLCI STÜDIO: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reggeli körkép. Hírek, tudósítások, szolgáltatások Borsod, Heves és Nógrád megyéből. — 17.30: Műsorismertetés. Hírek, időjárás. — 17.35: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Telefonügyelet: 35-510. Szerkesztő: G. Tóth Ferenc. El szeretném mondani: Pau- lovits Ágoston jegyzete. — 18.00—18.15: Észak-magyarországi krónika. — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 16.30: Ausztrália — útifilm. 4. rész 18.20: Esti mese 18.40: A társadalom történelmi tapasztalatai és forradalmi feladatai. 1. rész 20.00: Ketten — tévéjáték 22.00: Kék hegyek — feliratos szovjet filmkomédia 2. MŰSOR: 16.55: Ragadozók a Pireneusi- félszigeten. Spanyol természetfilm, ism. 17.40: Verebek a bokorban. Tévéfilmsorozat 6. rész, ism. 38.25: Telesport 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.10: Esti mese 20.00: Vychodna, ’87. Gyermekegyüttesek a népművészetért 20.30: Sporttükör 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Művészeti magazin MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6-tól: Napló szerelmeimnek I—II. (14) Színes magyar film. — Kamara: Ginger és Fred. (14) Színes olasz—francia—NSZK-beli film. — Video: Végső program. Színes USA sci-fi krimi. — Kohász: Break II. Színes, zenés amerikai film. — IMH Zagyva- pálfalva: Hiúz a vadászösvényen. Szinkronizált szovjet film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4 és 8-tól: Cutter útja. (14) Színes, szinkronizált amerikai film. Háromnegyed 6- tól: Az új földesúr. Magyar film. — Mesemozi: A majmok és a betörők. — Pásztó: As- terix és Kleopátra. Színes, szinkronizált francia rajz- játékfilm. Montreali bankrablás. (14) Színes, szinkronizált francia bűnügyi filmvígjáték. — Bátonyterenyei Petőfi: Házibuli. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. — Kiste- renyei Petőfi: Piszkos munka. (14) Színes, szinkronizált ausztrál western. — Szécsény: Szépleányok. (14) Színes magyar film. — Karancslapu jtö; Volt egyszer egy vadnyugat. 1—II. (14) Színes USA—olasz western. — Érsekvadkert: Krokodil Dundee. Színes ausztrál filmvigjáték. — Jobbágyi: Malom a pokolban. (14) Színes magyar film. — Nagylóc: Iskolamozi: Vadölő. MIT? HOL? MIKOR? SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT — József Attila Művelődési Központ: Középiskolások hangversenye kezdődik 11 és 13 órakor. Reneszánsz udvarok táncai címmel, a Camerata Hungari- ca muzsikáját hallgathatják az érdeklődők. — Beszterce-lakótelep: A lakótelep klubja, a Társalgó 15—19 óráig várja a látogatókat. Mai program- ajánlat: videovetítés, s emellett lehetőség van zenehallgatásra, és játékra egyaránt. — Mikszáth Kálmán Művelődési Központ: Kassák Lajos-emlékest kezdődik 19 ; órakor a Radnóti Színpad művészeinek közreműkö- ; désével. PÁSZTÓ — Lovász József Művelődési Központ: Az intézmény klubjában Orosz László festőművész alkotásait tekinthetik meg a látogatók. NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Kulturális kínálat bán \f ászoknak A bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház fontos teendői között tartja számon a területéhez tartozó tizenegy üzemrész dolgozóinak kulturális programokkal való ellátását. A gépüzemben volt ismeret- terjesztő előadás, Ménke- sen képzőművészeti kiállítás, ma pedig Vathy Zsuzsa Itthon vagyok című művéről tartanak könyvan- kétot 15 órakor a bányaüzemben, Kisterenyén a vállalkozási üzem dolgozói szerdától dr. Baán János amatőr festőművész alkotásait szemlélhetik. Kameraközeiben Mezei Mária A Ki kicsoda ? című könyv szerint 1909-ben született, az Üj filmlexikon viszont 1912-t tünteti fel a művésznő születési évéül. Melyiknek van igaza, nem tudom. Televíziónk mindenesetre a lexikonadatot fogadta el, amikor programba iktatta Mezei Mária 75. születésnapjának megünneplését. ö már évek óta nincs az élők sorában. És mielőtt végleg elment volna, már hosszú éveket töltött szinte ágyhoz láncolva, oxigén- szomjjal küzdve. Ki hitte volna, hogy tanárnak készült? Szegeden volt bölcsészhallgató. Aztán mégis a színpadot választotta, Rózsahegyi Kálmán növendéke volt, majd az Országos Szinészegye- sület iskolájában vizsgázott. Vidéki színpadokon állt először a közönség elé, 1935-ben került Budapestre, tagja volt több fővárosi színháznak, 1964-től 1970- ig a Nemzetinek. 1936-ban kezdett filmezni. Pályája első szakaszában elsősorban franciás köny- nyedségű darabokban lépett színpadra. Izgalmas szépsége, az alakított figurák nyomán hamarosan „a végzet asszonya” lett. Pedig annál már akkor Is sokkal több volt, kiváló jellemábrázoló, kitűnő előadó, sanzonénekesnő — és nagyszerű humora is volt. A háború utolsó napjaiban, amikor már nem bírta elviselni mindazt, ami körülötte történik, betegségre hivatkozva visszavonult a hegyek közé. A dogmatikus időszakban azok közé tartozott, akiket jellegzetesen polgári színésznek könyveltek el és meghurcoltak. Sok mindent próbált akkoriban, volt idő, amikor lokálénekesnőként kereste a kenyerét. Erős lélekkel viselte a megpróbáltatásokat, a hálátlanságot. „Csupán” az egészsége rendült meg és romlott egyre jobban. Olyan színpadi alakítások fűződnek a nevéhez, mint a Három nővér Másája, a War- renné, Maugham Színházának Júliája, Az if júság édes madarának Alexandrája. És olyan filmszerepek, mint a Budapesti tavasz önző úriasszonya, vagy az Édes Anna cseiédnyúzó asszonya. Érdemes művész, kiváló művész címmel tüntették ki. De az igazi megbecsülést az jelentette, hogy betegsége éveiben is érezte a közönség szeretetét. Október 18-án, 19 óra 10 perces kezdettel a televízió 2-es programjában láthatjuk azt a felvételt, amelyet Vitray Tamás készített Mezey Máriával. Utána, 19 óra 50 perckor pedig Villon-versek szólalnak meg, a művész tolmácsolásában. Így emlékszik meg a Magyar Televízió a fanyar szépségű, ezerszínű Mezey Mária 75. születésnapjáról. (erdős) Szlovákiai akvarellek Szlovákiai akvarellek várták az érdeklődőket a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. A losonci Nógrádi Galéria a szlovák művészek szövetségével együttműködve, 1983-ban rendezte meg az első akvarelltrien- nálét, ahol 40 művész 78 művét állították ki. Ez a triennálé a kortárs szlovákiai művészek körében is jelentős visszhangot keltett, amit a többi között jelez az is, hogy az 1986-ban rendezett második akvarelltri- ennálén már 63 művész 151 munkáját mutathatták be Losoncon, több fiatal is jelentkezett, s a tematikai gazdagodáson kívül a kísérletező kedvről valló művek is megjelentek. A szomszédságunkban levő Losonc tehát úton van afelé, hogy az akvarell szlovákiai központjává váljon. Ez nemcsak Nógrád és Közép-Szlo- vákia együttműködését vizsgálva érdemel figyelmet, hanem ennél tágabb keretben is. Amint az ismeretes, a műfaj iránt érdeklődő hazai közönség körében, az ak- varellbiennálénak Magyarországon éppen az észak-magyarországi régió, Eger városa a központja, ami pedig szintén nincs messze Losonctól. Egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a művészeti szövetségek, a rendező szervek támogatásával a jövőben esetleg létrejöhet egy, a további szellemi, művészeti eszmecserét, s a népek barátságát egyaránt szolgáló együttműködés a losonci triennálé és az egri biennálé között, a kölcsönösség jegyében. A losonci Nógrádi Galéria a két akvarelltriennálé válogatott műveit mutatta be Salgótarjánban. Nem a teljesség igényével, de gondos válogatásban. Szabóné Hal- tenberger Kinga a kiállításhoz készített korrekt tájékoztatójában a többi között utal az akvarellfestészet hagyományaira is. Akvarell és táj elválaszthatatlan egymástól, jóllehet, e művészi technika művelői sem szorítkoztak sohasem csak a táji motívumokra, sohasem csak tájképeket festettek, hanem mindenkor az emberi élet teljességét tartották szem előtt. Mégis kétségtelen, hogy például a Tátra, vagy még közelebb a nógrádi és gö- möri lankák már a múlt században is a művészek ih- letői közé tartoztak. Szabóné Haltenberger Kinga példának Bohun, Mednyánszky, Katona nevét említi, továbbá emlékeztet Zola Palugyay munkásságára, s Neogrády Antaléra, aki annak idején Budapesten az akvarellfes- tés tanára volt. Szabó Gyula grafikus- és festőművész munkásságában szintén előkelő helyet foglalt el az akvarell. Bácskái Béla pedig elsősorban éppen Nógrád és Gömör tájait festette. Tőle származik az a gondolat, hogy a losonci Nógrádi Galéria legyen a szlovákiai akvarellfestészet otthona. Érdemes volt megfigyelni ezen a kiállításon is, hogy táj és kultúra mennyire szoros összefüggésben van egymással. S bár egy korábbi, 22 európai kutató által készített összegezés, amely a kulturális földrajz kérdéseivel foglalkozott, a pusztát tartja a magyar „differentia specifica”-nak, a magyar szellemi földrajzban ez korántsem kizárólagosan van jelen. Irodalomban, képzőművészetben és zenében korántsem csak az Alföld van jelen, hanem —, hogy közeli tájra utaljunk — például a gö- möri vidék, vagy távolabb a Székelyföld hegyi magyar kultúrája. Azt se feledjük, hogy a XX. században a Bükk adta József Attila Ódáját. Még sok-sok példát emlegethetnénk, bizonyos azonban, hogy a tájesztétikai azonosság kérdései is jóval árnyaltabban kezelendők, miként azt első pillantásra gondolnánk. Az viszont kétségtelen, hogy a tájak is építik az embert, miként az ember is a tájait. Ha éppen nem pusztítja. Ezek az akvarellek — legalábbis egy részük — éppen arra hívták föl a figyelmet, hogy a tájak, a hegyek és dombok, a természet megőrzött értékei milyen nagy jelentőségre tehetnek szert rohanó, szükségszerűen túlfűtött korunkban, amikor egyre inkább szükségessé válik a derű, a harmónia és a bizodalom az ember számára. Ezért kap oly nagy hangsúlyt a létezés harmóniája, az élet szeretete, a természet, a váltakozó évszakok és színek távolról sem csupán önmagukban való szépsége e tárlaton. A kollekció mindenekelőtt az otthonosság érzetét sugallta, s ez a magyar közönség rokonszenvével is találkozott. Hogy néhány példát is említsünk, Frantisek Jurik (Felső-Zsitva), Martin Tvrdon (őszi hangulat), La- dislav Cemicky (Szénaboglyák, Sárga mezők), Jozef Langer (Nyár), Marián Velba (Kora tavasz, Téli mezők), Ernest Zmeták (Olasz motívum), Pavol Muska (Átváltozás, Látogató), Alexander Eckerdt (Téli táj, Fekvő alak), Éva Konceková (Csokor). Ludovit Holoska (Készülődés), Peter Pollág (Esküvői fácánok, Menyasszony a „Tri Koruny” tövénél), Antal Eduárd (Táj) művei ezt a mély humanizmust hordozzák. Ám ezek csupán jelzések, a kiállítás minden szereplője a létezés teljességéhez nyújtott fogódzót, akár egy-egy hangulat, akár valamely gondolat sugallatában formálta a képet, a tájat, vagy a „figurát. T. E. Oaigotarjan (szökö)kűtjai Bencze Péter képriportja
