Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-12 / 240. szám
1987. október 12., HÉTFŐ NOGRAD 3 Adótájékoztató Milyen tevékenységek _b w ____ ■ ■ gr* d UUIIlvIllCwCli ■ Bizonyos tevékenységek nem helyezhetők bele az áfa logikájába, holott azoknak olykor gazdasági és jövedelmi vonzatai is vannak. Az adómentesség jellegét tekintve lehet tárgyi és alanyi. A tárgyi adómentesség körébe tartoznak a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységek, mert ez több esetben kettős adózást jelentene, hiszen a kamatok, jutalékok már egyszer megjelentek. Természetesen e körben jelentkeznek a nem nyereséges tevékenységek, mint a közigazgatási szolgáltatás, a tudományos képzés és minősítés, az országos és nemzetközi tudományos kapcsolatok. A nemzetközi kulturális kapcsolatok. A nemzetközi kapcsolatok egyébként is a legtöbb esetben a nemzetközi szerződésekben előírt viszonosság alapján mentességet élveznek. Logikus, hogy az egészségvédelem, a felnőttvédelmi szociális szolgáltatás, az oktatási szolgáltatás is e körbe sorolt. A kulturális, a művészeti, a sportszolgál- tatásokra, a tömegkommunikációs tevékenységekre is vonatkozik az alapszabály. Az alanyi adómentesség körébe tartozik a vendéglátóipari és bolti kiskereskedelem, ha az összes értékesítés nem haladja meg az egymillió forintot, egyéb értékesítés esetén 250 ezer forintot. (Következik: Hogyan segíti az áfa a lakásépítést és a lakásgazdálkodást?) Kommunista műszak a Nógrádi Szénbányáknál Kommunista műszakot tartott szombaton a Nógrádi Szénbányák ötszáz dolgozója, ennek eredményeként mintegy ötszáz tonna szenet küldtek felszínre. A bányászok százötvenezer forintnyi keresetüket felajánlották a vállalati szociális ellátás megjavítására. A Nógrádi Szénbányák négyezer dolgozója az októberi forradalom 70. évfordulója, valamint a Nógrád megyei és a szibériai Kemerovo terület közt kialakult testvéri kapcsolat 20. évfordulója alkalmából indított munkaversenyben október folyamán további három kommunista műszakot tart. Romhányiak kimagasló eredményei Dicséretes eredményeket könyvelhetnek el idei munkájukért a Romhányi Építési Kerámiagyár dolgozói. Termelési értékük várhatóan 1,2 milliárd forint, a nyereségük 25 százalékos növekedést jelent a tavalyihoz képest. Emelkedik a határainkon túli értékesítésük is — negyven százalékot meghaladó mértékben. Képriportunk a jól dolgozó üzem életébe nyújt bepillantást. A sikerek egyik kovácsa, Andrásik Adél a gyártószalagnál Újabb mázas burkolólapok indulnak el a kemence felé. Csomagolás • tánclépésben. Minden mozzanaton a minőség Nem lazsálnak a fiatalok sem. múlik. Kulcsár József képei Végrehajtani a végrehajthatatlant...? N em sikerült igazán ez a taggyűlés. A párttitkár szerint „gyenge” volt, a felsőbb szerv képviselője udvariasan minősítette: „mást vártam”. A vállalati pártbizottság titkára pedig keserűen jegyezte meg, hogy „azért több van ebben az alapszervezetben”. A levezető elnök, szintén így vélekedett. Mindenesetre, odáig senki nem jutott el a következtetésekben, hogy esetleg újra kellene rendezni... A dolog azért érdemel különös figyelmet, mert ez a taggyűlés nem egy taggyűlés volt a sok közül. Hanem az a fórum, amelyen egy jóhírű közösség az elkövetkező esztendők teendőit, politikai munkáját rögzítette volna. Nem szükséges titkolózni: a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár gázszereldei alapszervezetéről van szó. Arról a közösségről, amely az elmúlt három-négy évben átélt minden rosszat és jót, amit egyáltalán átélhetett egy munkáskollektíva. Ugyanis, 1983-ban 123 millió forintos veszteségük volt, az egy főre jutó kereset alig haladta meg az évi ötvenezer forintot, a termelési érték kilcencszázmillió körül mozgott, a létszám közelített a kétezerhez. Akkoriban sokan már letűnt- nek vélték a gyárat, a megye ipari palettájáról... Most? A nyereség százmillión jóval felüli, a borítékokba évente átlagosan nyolcvan- ezernél is több jut, a termelési érték a másfél milliár- dot közelíti, a létszám pedig leapadt ezerhatszázra. Csakhogy az élet törvénye az SVT számára is tovább diktálja a feltételeket. Nincs tekintettel arra, hogy itt már három esztendeje zajlik a „kibontakozás”. S ha most ezt az „össznépi megmozdulást”, ezt a társadalmi méretű erőfeszítést nem tekintik magukra nézve is kötelezőnek, akkor meglehet, ez a figyelmetlen- ség-fegyelmetlenség hamarosan megbosszulja magát. — Elsősorban tőlünk függő emberi tényezőket kell a minőség szolgálatába állítani — mondta a taggyűlésen Bálint Attila alapszervezeti titkár. — Mert előbb- utóbb az is anyaghiányhoz vezethet, ha a fedlap vagy dísztető sarkáról leverjük a zománcot, vagy a selejt kamrával együtt a szorítóanyát is kidobjuk a konténerbe. De ugyanúgy a minőség rovására megy a meg nem húzott csavar, a be nem kötött vezeték. — A jó gazda gondosságával bánjunk az eszközökkel, a berendezésekkel — kérte beszédében Bacsa Tivadar üzemvezető. — Váltás előtt állunk, el kellene már dönteni, hogy vagy bővítjük a kapacitást, vagy nem tudjuk kielégíteni az igényeket — figyelmeztetett Szabó Gyuláné, az aprócikküzem dolgozója. Gond, teendő van bővan ez, kiderült a három helyi hozzászólásból is. Ám, ennek a taggyűlésnek nem az volt a feladata, hogy újra sorra vegye a tapasztalatokat, hanem, hogy eldöntse: akkor mit tegyünk? Kinek, milyen politikai munkája, feladata van? Ki, miért felelős? Milyen határidővel? Egyszóval, most már kézzelfogható, kivitelezhető, számon kérhető cselekvési program elkészítése, megvitatása és jóváhagyása a feladat. — Nem vitatkoznunk, hanem cselekednünk kell, végrehajtani a párt társadalmigazdasági kibontakozási programját — magyarázta Földes György, az MSZMP KB párttörténeti intézetének munkatársa, majd hozzátette: — A párttagság igazi megmérettetésére kerül sor, hiszen arról kell meggyőzni az embereket, hogy e korántsem népszerű intézkedések áldozatokkal is járnak, de a stabilizáció érdekét szolgálják... Az igazi problémák ténylegesen akkor jelentkeznek, ha az árak fölmennek tizenöt százalékkal, ha az életszínvonal csökken, ha a konfliktusok sűrűsödnek... Erre föl kell készülnünk! Ezek az intézkedések a társadalom érdekében születtek, s e reform- politikát a pártnak kell végigvinnie. Itt a gyárban — tette hozzá —, némiképp kedvezőbb a helyzet, hiszen az erőfeszítések a korábbihoz képest jobb körülményeket, feltételeket hoztak. De vajon elgendő lesz- e? — Egy kicsit ijesztgetjük az embereket, hogy sokkal rosszabbul fognak élni — replikázott az aprócikküzem vezetője, Oravecz József, — holott miért ne lenne elképzelhető, hogy kemény munkával sikerül kivédenünk a nagy áremeléseket?! Hogy jóllehet másutt csökken az életszínvonal, de mi itt dolgozunk annyit, hogy a mienk ne csökkenjen! Nagyon fontos szerintem, hogy az emberek higgyenek abban; van értelme a munkájuknak, s ha tisztességesen, jól dolgoznak, nem lesz rosszabb, sokkal rosszabb — igazította ki magát — a helyzetünk! Ki kell pontosan dolgoznunk, üzemünkben is, a több lábon állás stratégiáját. Bár erre ma még nincs kényszerítve a gyár, de meglehet holnap már nem sok időnk jut rá... Mi lesz holnap? Nehéz ma jósolni. De a jövő körvonalai és újszerű követelményei pontosan kitapint- hatóak, a párt és a kormány programjai világosan tartalmazzák. A helyi végrehajtás viszont azon múlik, menynyire tudják ezt az ottani viszonyokra adaptálni. A sajátosságok, a feltételek figyelembevételével. O ebben jyolt hiányér- zetünk a taggyűlés után. A cselekvési program igazából kevés fogódzkodót ad a tagságnak a mindennapok munkájához. Néhol megreked az általánosság szintjén: „növelnünk kell a szakmai vezetés színvonalát... el kell érnünk, hogy rangja legyen a szereidének, de ehhez mindnyájunk magatartásának meg kell változnia... javulnia kell a munkafegyelemnek... javítani kell a tájékoztatás, oktatás szintjét... a vezetői ■ döntések embercentriku- sabbak legyenek”. Ebből bizony nehezen derül ki, hogy a gázszereidében akkor a kommunistáknak ezért mit kell tenni, mikor, s mi a garancia arra, hogy valóban javul a helyzet. Másutt túlságosan konkrét, ami sértheti a szakmai önállóságot: „a fontosabb szerelőkészülékekből, kisgépekből (például csavarhúzó gép, tömörségezőké- szülék, csőszerelő készülék) meg kell gyorsítani a másodlagos felszerszámo- zás ütemét... nem szabad a csavarhúzó gépeket, kalapácsként használni...” Vagy: „a társadalmi tulajdont a sajátunkként kell kezelni, például most újítják fel a WC-t, a felújítás után az üzemnek kell takarítani. Nem szabad az ajtókat, falakat összefirkálni, zárat letörni, mert egyhamar nem lehet újat csinálni, megint...” Nem hiszem, hogy egy politikai cselekvési programnak ezeket a dolgokat kell tartalmaznia. S úgy sejtettem, hogy a tagság is ezen a véleményen van. Hiszen, a vezetőket nem számítva mindössze egy szólt hozzá közülük. Ellen- szavazat nélkül hagyták jóvá a programot. Amit nehéz lesz végrehajtani. T. L. Erdély története Tudományos vita Debrecenben Szombaton szakmai vitával befejeződött Debrecenben az Erdély története című háromkötetes monográfiáról rendezett tudományos ülés. Több mint 300 érdeklődő előtt olyan szakemberek, történészek, tanárok fejtették ki a véleményüket Erdély történetéről, akik nem vettek részt a háromkötetes mű elkészítésében, de szakmai tapasztalatuk segítheti a kötet szerzőit későbbi kiadások esetleges kiegészítésében, pontosításában. A kétnapos tudományos ülést bezáró vitát Köpeczi Béla akadémikus, a monográfia főszerkesztője vezette. A tanácskozás után Köpeczi Béla az Erdély története című monográfia létrejöttének körülményeiről, fogadtatásáról és a debreceni konferencia munkájáról nyilatkozott az MTI munkatársának. A többi között elmondta, hogy a monográfia iránti élénk érdeklődés magával a témával, Erdély történetével indokolható. Erdély évszázadokon át a magyar állam szerves része volt, s az ott élő magyarok ma Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét alkotják. A mű az első olyan vállalkozás, amely három etnikum — a magyarok, a románok és a szászok — elkülöníthetetlen történeteként, a régió történetébe ágyazva mutatja be Erdély történetét az I. világháborút követő időszakig. Tudományos munka még nem keltett olyan érdeklődést hazánkban, mint e tízéves munkával elkészült monográfia megjelenése egyben jó példa arra is, hogy hazánkban a tudományos kutatás számára nincs tabutéma, a politikai vezetés komolyan kezeli a tudomány szabadságát. Erdély pedig, amely kultúránk révén, családtagok, vagy barátok közvetítésével olyan sok szállal kötődik múltunkhoz és jelenünkhöz, különösképpen nem lehet „tiltott terület” a tudomány számára. A kétnapos debreceni konferencia egyben a monográfia itthoni tudományos megméretését is jelentette. A szakemberek több olyan kérdésre is felhívták a szerzők figyelmét, amit beépíthetnek egy esetleges javított kiadásba. Köpeczi Béla a tanácskozáson bejelentette, hogy hamarosan megjelenik az Erdély történetének harmadik kiadása.
