Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-28 / 254. szám

2 NOGRÄD 1987. Oktober 28., SZERDA Többes jelölés, titkos választás a KKP kongresszusán Dél-Korea elnökválasztás előtt Kimek küzdelme Kedden délelőtt ülést tar­tott a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusának 187 tagú elnöksége. Olyan döntést hozott, hogy több, a Politikai Bizottság által javasolt dokumentumot ter­jeszt a küldöttcsoportok elé megvitatásra. Az Új Kína által közzé­tett jelentésből kitűnik, hogy az új Központi Bizottság, il­letve a központi fegyelmi- ellenőrző bizottság megvá­lasztásakor a többesjelölés módszerével kívánnak élni. Ez újdonságot jelent a Kí­nai Kommunista Párt gya­korlatában. A kongresszus által megválasztandó har­madik szerv, a Központi Ta­nácsadó Bizottság esetében a jelöltek száma megegye­zik a bizottság helyeinek számával. A dokumentumok azok­nak a neveit tartalmazzák, akiket az előválasztásokra, a Központi Bizottság és a központi fegyelmi-ellenőr­ző bizottság jelöltlistájára felvesznek. Az elnökségi ülés dönté­seinek értelmében a XIII. kongresszuson titkos szava­zás lesz. A jelöltek —, mint említettük — az előválasz­tások eredményei alapján válnak majd ismertté. Az előválasztásokon legalább öt százalékkal több küldöttnek kell indulnia annál, mint, amennyi a teljes jogú tagok száma a Központi Bizottság­ban, illetve legalább öt szá­zalékkal többnek annál, mint amennyi hely van a közpon­ti fegyelmi-ellenőrző bizott­ságban. A Központi Bizott­ság póttagjainak esetében az előválasztásokra jelöltek száma legalább 12 százalék­kal lehet több a tényleges létszámnál. Az ülésen jóváhagyták a szavazatszámlálók listáját, őket a különböző küldött­csoportok delegálták az elő­választásokra. A kongresszus elnökségének ülésén — ez a kínai hírügynökség je­lentése szerint a második volt — Csao Ce-jang, a KKP KB megbízott főtit­kára és Po Ji-po, a Közpon­ti Tanácsadó Bizottság elnö­kének helyettese mondott beszédet. ☆ A kínai sajtó kedden bő részleteket közölt azokról a csoportülésekről, amelyeken a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusának kül­döttei a Központi Bizottság beszámolóját vitatják meg. Po Ji-po, a Központi Ta­nácsadó Bizottság alelnöke rámutatott a vitában, hogy a XIII. kongresszus újabb mérföldkőként kerül be a párt történetébe. A kong­resszus folytatása a KB 1978. decemberi plénumán elfo­gadott politikának, azaz a reform és a nyitás politi­kájának. Csien Csi-csen külügymi­niszter-helyettes azt hangoz­tatta, hogy a párt és a kor­mány funkcióinak szétvá­lasztása lehetővé teszi majd, hogy a kormány teljes mér­tékben gyakorolja jogkörét. Szung Tö-fu, a Kínai Kom­munista Ifjsági Szövetség KB első titkára kijelentet­te, hogy a szövetség 56 mil­lió tagja örömmel vállalja azt a szerepet, amelyet a Központi Bizottság jelöl meg a fiatalok számára és üdvözli a pártvezetés meg­fiatalítását célzó lépést. Ni Cse-fu, a Kínai Szak­szervezetek Országos Szö­vetségének VB- elnöke a 130 milliós kínai munkásosztály nevében biztosította egyet­értéséről és támogatásáról a Központi Bizottság beszá­molóját. Több pekingi kongresszu­si küldött a marxista elmé­let továbbfejlesztésének mi­nősítette a beszámolónak azt a tételét, amely szerint Kí­na jelenleg a szocializmus kezdeti szakaszában van. Rámutattak, hogy ez jó el­méleti alap a párt vonalá­nak és politikájának meg­határozásában, a reform és a nyitási politika meggyor­sításához és elmélyítéséhez. A kínai népi felszabadító hadsereg küldöttei a hadse­reg támogatásáról biztosí­tották a kongresszus célki­tűzéseit. Több katonai veze­tő kifejtette, hogy a reform célkitűzései megfelelnek Kí­na tényleges adottságainak és a nép alapvető érdekei­nek. A tibeti küldöttek üdvö­zölték a Központi Bizottság beszámolójában felvázolt vonalat és politikát. Hangoz­tatták, hogy egyetértenek az 1978 óta követett nemzeti­ségi oolitika folytatásával, mert ennek a helyes politi­kának az eredményeként je­lentős fejlődés következett bé Tibetben, megerősödött Kínában a nemzeti egység, a politikai stabilitás. A Kínában élő, de Tajvan­ról származó küldöttek, akik 1800 párttagot képviselnek a kongresszuson, azt a meg­győződésüket fejezték ki, hogy a Központi Bizottság beszámolójában megfogal­mazott politika előmozdít­ja majd Kína és Tajvan bé­kés újraegyesítését. (MTI) Grósz Károly Varsóban (Folytatás az 1. oldalról) aligha bővíthető, vagyis sür­gető kényszer az együttmű­ködés korszerűbb formáinak előtérbe állítása: a termelé­si kooperáció, a szakosodás mélyítése, a közös vállala­tok létesítésének meggyor­sítása. Ez utóbbi kérdésben számítani lehet a gyakorla­ti nehézségeket áthidaló meg­állapodásra is. Mindkét or­szág jelentős gazdásági re­formlépések előtt áll, ami ugyancsak termékenyítőleg hathat, továbbá az is köz­ismert, hogy Magyarország és Lengyelország egyaránt a KGST keretében megva­lósuló együttműködés kor­szerűsítése mellett foglal ál­lást és nagy reményeket fűz a nemzetközi szervezet meg­újulásához. Mindkét ország a diszkriminációtól mentes, kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködés, korlá­tozások nélküli fejlődését szorgalmazza az eltérő tár­sadalmi berendezkedésű ál­lamok között. Kétségtelenül kitérnek majd a konkrét fel­adatokra, így például a köz* útijármű-gyártásban megva­lósuló kooperációra, az elektronikai együttműkö­désre is. A miniszterelnökök nagy teret szentelnek majd a nem­zetközi élet vezető problé­máinak is, így mindenek­előtt az európai biztonság és együttműködés kérdései­nek, a Szovjetunió és a szo­cialista közösség más álla­mai előterjesztette leszere­lési javaslatoknak, köztük a közép-európai fegyverzetek csökkentését és a térség biz­tonságának erősítését szolgá­ló lengyel tervezetnek is, amely a magyar kormány teljes támogatását élvezi. A lengyel fővárosban nagy várakozással tekintenek a kormányfői tárgyalások elé. A sajtó az évszázados ha­gyományokra visszatekintő magyar—lengyel barátság­ra és az országaink kapcso­latában az elmúlt évtizedek­ben bekövetkezett hatalmas fejlődésre emlékeztet. A la­pok nem fukarkodnak a ma­gyar kormány határozott gazdaságpolitikai döntései­nek és az új miniszterelnök dinamikus személyiségének méltatásával sem, bár egy pillanatra sem kisebbítik azokat a nehézségeket, ame­lyekkel Magyarországnak az elkövetkező években kell szembenéznie. Elhagyta a tárgyalótermet Végh Antal fellebbezése A magánvád alapján, rá­galmazásért, Végh Antal el­len indított eljárásban a Bu­dai Központi Kerületi Bíró­ságon kedden hangzott el a pénzbüntetésről szóló első­fokú ítélet, s a bírói indo­kolás szóbeli közlése ide­jén a „pervesztes” író el­hagyta a tárgyalótermet. Tá­vozását a büntetőtanács el­nöke — a bírói gyakorlat szerint — fellebbezésként ér­tékelte. Az ügyben ma­gánvádlóként mejelent öst* reicher Emil — védőjével együtt — tudomásul vette a bíróság döntését. Végh An­tal ügyvédje az író bűnös­ségének megállapítása el­len, illetve téves jogi mi­nősítés miatt jelentett be fellebbezést. Az ítélet: nagy nyilvános­ság előtt, jelentős érdeksé­relmet okozva elkövetett rá­galmazás vétsége miatt ősz* szesen 42 ezer forint pénz- büntetés — amelyet meg nem fizetése esetén 140 na­pi szabadságvesztésre kell átváltoztatni —; továbbá a magánvádló részére (az íté­let jogerőre emelkedésétől' számított 15 napon belül) Végh Antalnak meg kell fi- zenie 1500 forint bűnügyi költséget. (MTI) Háborús veteránok A nyugatnémet háborús áldozatok, hadviseltek, rok­kantak és szociális nyugdí­jasok (VDK) nevű tömeg- szervezet meghívására Bonn* ba érkezett a szovjet há­borús veteránok bizottsá­gának küldöttsége. Ez az el­ső eset, hogy a szovjet bi"’ zottság delegációja tájéko­zódó jellegű látogatást tesz az NSZK-ban. A szovjet ve­teránokat fogadják a bonni kormány képviselői is. A VDK — mint közle­ményében hangsúlyozza — nemzetközi tevékenységével hozzá kíván járulni a szov­jet emberek és a németség megbékéléséhez, a béke szavatolásához. CMTI) „Ha nem sikerül egyet­értésre jutnunk az elnök­jelölt személyét illetően, történelmünk árulóivá vá­lunk. Egész életünkben saj­nálkozhatunk, ha elszalaszt- juk ezt az alkalmat” — szó­nokolta Kim Jung Szám, a dél-koreai ellenzék promi­nens vezetője. Kim még a nyáron beszélt így, ami­kor a Csőn Tu Hvan*rend* szer ellenzői előtt menyílt a lehetőség, hogy a kor­mány által megígért válasz­tásokon megpróbáliák bé­kés úton megdönteni a 26 éve tartó katonai uralmat. A történelmi árulás az­óta megtörtént. Maga Kim Jung Szám követte el, mi­után szövetségesével, a népszerű Kim De Dzsung* gal hiába próbálta eldön­teni, hogy kettőjük közül ki legyen az ellenzék egységes jelöltje. Mivel a koreai po­litikai gondolkodásban a gyengeség jelének tartják az engedékenységet, a két Kim szinte a választások küszöbéig alkudozott. Kim Jung Szám türelme ha­marabb fogyott el, s egyol­dalúan bejelentette saját indulását. Nem késleke­dett a válasszal Kim De Dzsung sem, s hasonló szán­dékát ő is deklarálta. Ezáltal szinte pontosan lemásolták a nyolc évvel ezelőtti válasz­tási előkészületeket: a két Kim makacssága akkor ugyanígy megosztotta az el­lenzék erőit. 1980-ban a vá­lasztási reményeket Csőn Tu Hvan puccsa húzta ke­resztül, de a mostani pártos­kodás ugyancsak a diktá* tátor kormányzata személy szerint pedig Ro Te Vu, a kijelölt utód malmára hajtja a vizet. Ro helyzete már a két Kim szembefordulása előtt sem volt kilátástalan, ö ugyanis olyan politikus, aki igen rövid idő alatt alap­vetően meg tudta változ­tatni a róla kialakult nega­tív képet. Mindenki tudta róla, hogy annak idején ak­tívan támogatta Csőn ha­talomátvételét, s azóta is a diktátor környezetében te­vékenykedett. Ráadásul a kormányzat júliusban reá testálta a hivatalos elnök­jelöltséget is. Ez tömeges felháborodást, példátlanul heves utcai összecsapáso­kat váltott ki Dél-Koreában. Ro ekkor — a korábbiak is­meretében — elképesztő lé­pésre szánta el magát. Tel­jesen váratlanul elébe ment a polgári ellenzéknek, s a rezsim vezetésével el­fogadtatta annak legfonto­sabb követeléseit. Ezek kö­zött szerepelt az is, hogy a rendszer túlélését biztosító kétlépcsős választási rend­szert közvetlennel váltsák fel. Az addig diktátor fel­tétlen hívének tartott poli­tikus tehát egy többé-kevés- bé hiteles „reformerré” alakult át a külvilág számá­ra. Munkások és a munkál­tatók képviselőinek tár­gyalása a nagy nyári iminkástmgmozdulás s<r rán. Egy minapi fordulat azonban árnyékot vetett Ro esélyeire is. Felbukkant ugyanis egy „harmadik Kim”, Feliratkozott az el­nökjelöltek listájára. Kim Dzsong Pil, a néhai Pák Csöng Hi diktátor minisz­terelnöke is. Ez a Kim a Csőn Tu Hvan által legyűrt konzervatív körök embere, aki 1980-ban szintén jelöl­tette magát. Megfigyelők viszonylag sok szavazatot, ámde kevés sikert jósolnak neki. Hozzáteszik azonban, hogy elhatározása szava­zatokat vonhat el mind Ro Te . Vutól, mind a Kim De D zsungnál konzervatívabb Kim Jung Számtól; lehet, hogy ezáltal a küzdelmes politikai múltja miatt már- már nemzeti hőssé avatott, és az 1971-ben csaknem di­adalmaskodó Kim De Dzsung pozíciói erősödtek meg? Korai lenne még talál­gatni, hogy a decemberi vá­lasztásokon kit hoznak ki Csőn " Tu Hvan utódjául. Erősek azok az aggodal­mak is, hogy ellenzéki győ­zelem esetén a hadsereg esetleg újabb államcsínyt kö­vet el. Annyi azonban bi­zonyos, hogy négy jelenlegi jelölt egyike sem ígér je­lentős változásokat, s eddig egyikük sem bizonyult kü­lönösebben liberálisnak. Kö­zös bennük az is, hogy mind­annyian fontosnak tartják Washington kegyének elnye­rését. Ro és a három Kim árnyalatnyi eltérésekkel ugyan, de csak a konzerva­tív színeket képviseli a po­litikai palettán. Választani ezért nehéz lesz közülük. Polgár Demeter A két Kim kézfogása — külön*,ülőn indulnak a választásúkor*. Népszavazás Dél-Koreában Dél-Koreában megkezdő­dött kedden az országos népszavazás az új alkot­mány tervezetéről. Az első eredmények szerdára vár­hatók. Megfigyelők majdnem biz­tosra veszik a tervezet el­fogadását. E hónap elején a szöuli parlament már igent mondott rá (csupán egy-két képviselő szavazott ellene). A Koreai Köztár­saság 39 éves történetében most döntenek hatodszor népszavazáson az alkot­mány módosításáról. Ez az első eset azonban, hogy a kormány és az ellenzék kö­zött kialkudott és jóváha­gyott tervezetről szavaznak. Az alaptörvény új válto­zata tartalmazza az ellen­zék legfontosabb követe­lését: az államfőt közvet­lenül kell megválasztani. A most érvényes alkotmány, melyet Csőn Tu Hvan dik­tátor, jelenlegi elnök veze­tett be 1980-ban, elektori testületre bízta az államel­nök megválasztását, garan­tálva a hivatalban lévő ál­lamfők jelöltjének biztos győzelmét. A tervek szerint decemberben tartanak el­nökválasztást az új alap­törvény rendelkezései sze­rint. Az új alkotmány cikke­lyei egyébiránt számos pol­gári szabadságjogot is sza­vatolnak, szűkítik a vég­rehajtó hatalom jogkörét, bővítik a parlamentét. Csőn Tu Hvan diktátort az ellenzéki erők által ve­zetett nagy erejű tömegmoz­galmak, tüntetések kény­szerítették e nyáron az új elnökválasztási rend és a demokratikus reformok el­fogadására. A mostani népszavazáson egyszerű szótöbbség kell a tervezet elfogadásához, s a referendum akkor számít érvényesnek, ha a szava­zásra jogosult 26 millió dél­koreai állampolgár több mint ötven százaléka részt vesz rajta. (MTI) Kortes körúton Ro Te Yu. a kijelölt utód.

Next

/
Oldalképek
Tartalom