Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
1987. október 26., HÉTFŐ NOGRAD 3 Importpótló ipari kapcsok Az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemében elkezdődött a 10 31 típusú ipari kapocs gyártása. Elsősorban a bútoripar részére készülnek ezek a típusú ipari kap* esők. Jövő évben más típussal is bővíteni kívánják ezt a gyártmánycsaládot. —Tácsik Nóra— Az idegenforgalom gyorsmérlege Legtöbben Ausztriából Növekvő bevételek Az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közzétett értékelése szerint az év első kilenc hónapjában 15 millió 575 ezren keresték fel hazánkat, 2,1 millióval többen mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az előrejelzéseknek megfelelően még szeptemberben, tehát az utószezonban is fokozódott az érdeklődés Magyar- ország iránt. Ebben szerepe volt a kedvező, nyárias időjárásnak is. Ez alatt az egy hónap alatt csaknem két- millióan látogattak hozzánk, egyharmadával többen, mint tavaly ilyenkor. Továbbra is a szocialista országokból érkezik hozzánk a legtöbb turista, de a tőkésországokból dinamikusabban emelkedik a forgalom. A rubelelszámolású országokból 9,7 millióan látogattak Magyarországra, 6,4 százalékkal többen mint tavaly januártól szeptember végéig. Az idén is Csehszlovákiából jöttek a legtöbben, több mint 4 millióan, bár ez kissé alatta marad a tavalyinak. Megugrott azonban a szeptemberi csehszlovákiai forgalom, ekkor ugyanis 43 százalékkal többen érkeztek, mint egy évvel korábban. Erőteljesen nőtt a Lengyelországból érkező forgalom, megközelíti a 2,9 milliót a lengyel turisták száma. A korábbiakhoz képest jóval többen jöttek az NDK-ból is, számuk meghaladja a másfél milliót. A nem szocialista országok közül a legtöbb látogató továbbra is Ausztriából érkezik hozzánk, az idén eddig összesen mintegy 2,4 millió, csaknem 38 százalékkal több mint tavaly ilyenkor. Erőteljesen nő az NSZK-beli turisták érdeklődése is Magyarország iránt, megközelítőleg egyharmad- dal nőtt a látogatóforgalom. Olaszországból másfélszer annyian keresték fel hazánkat mint az elmúlt év első kilenc hónapjában. Élénkült a holland, a svájci és a francia beutazóforgalom is. Az Egyesült Államokból és Kanadából ösz- szesen 113 ezren látogattak Magyarországra. Jugoszláviából az elmúlt kilenc hónapban 1,6 millióan érkeztek hozzánk, csaknem 40 százalékkal többen mint tavaly ilyenkor. A magyarok utazási kedve sem csökkent az idén, szeptember végén összesen csaknem ötmillióan látogattak külföldre, mintegy 10 százalékkal többen mint tavaly ilyenkor. A legtöbben — csaknem 4,3 millióan — a szocialista országokat keresték fel. Az idegenforgalmi bevételekről még nincsenek pontos adatok, de bizonyos, hogy ezek is a tervezettet meghaladóan alakultak. A Főt über bátoayterenyei gyáriban ebben az évben 54* millió forintoe árbevételt terveznek. Képünkön Krasznai Gábor éa Szabó István víztároló berendezést készít. Kazári export az ADIDAS-nak A SENIOR Váci Kötöttárugyár kazári gyáregysége kiemelkedően magas tőkésexportot teljesített az év első kilenc hónapjában. A nyugatnémet ADIDAS-cég részére 243 ezer darab, illetve garnitúra sportruházati cikket szállított ki, saját alapanyagos exportként. E tétel értéke 107,4 millió forint, ami időarányosan 50 százalékkal több, mint a tavalyi teljesítés és 12,5 százalékkal jobb mint a tervezett* eredmény. Ennek megfelelően, a III. negyedévre meghirdetett céljutalmat maradéktalanul kifizették a dolgozóknak. A premizáltak között megkülönböztetett figyelem és elismerés illeti meg a varrónőket, akik jelentős többletmunkát vállaltak a siker érdekében. A kazári gyáregységben az egy fizikai dolgozóra jutó termelési érték idén 16,8 százalékkal növekedett. A kibontakozás Versenyt futnak az idővel az élgépesek — Van-e valami gondunk? — ismétli meg a kérdést Tóth Imre, a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat 5. számú gyárának főmérnöke, majd így folytatja: — Sajnos, roppant rohan az idő. Nagyok a feladataink, 128 millió forint az árbevételi és 17 millió forint a nyereségtervünk. Az első fél évet jól zártuk, ám a harmadik negyedévben elolvadt az előnyünk, mert minden erőnket az új termékek gyártásának megkezdésére kellett összpontosítanunk. Most már egyenesbe kerültünk, s feltétlenül teljesíteni akarjuk a kötelezettségeinket. Úgyhogy versenyt futunk az idővel... A pásztóiak úgy tartják: a változás éve 1987. az életükben. Két okból is. Egyrészt: a több lábon állásra törekszenek. Másrészt: növelik gyártmányaik skáláját, kilépnek a megszokott élgépes termékstruktúrából. Céljaik eléréséhez kellenek az új, jól eladható gépi berendezések. — Malomipari részegységeket állítunk elő — mondja a szimpatikus szakember. — Vállalatunk exportálja azokat a konténermalmokat, amelyekhez mi készítjük az acél vázszerkezetet. A kukorica darálására szolgáló malmokba előtörő gépet is beépítenek, mellyel a termény csírátlanítását végzik el, s e gépeket is a mi gyárunk gyártja. Részt veszünk a hazai malomipari rekonstrukciókban, s a nagykállói- aknak olyan vágóasztalokat szállítunk, amelyeket eddig csak tőkésimportból lehetett beszerezni. Az új termékekre való váltás zökkenőkkel járt, holott ebben a gyárban köztudottan jó a szakembergárda. Persze, nem is a szakértelemmel volt baj. — Induláskor kézi hegesztővel hegesztettük a konténermalom többtonnás acélvázszerkezetét — említi Juhász Gábor, a Lovász József lakatos szocialista brigád vezetője, a munkálatokkal megbízott csoportvezetője. — Képzelheti, micsoda embertelenül kemény próbatétel volt. Lassan is haladtunk. Örömünkre a karbantartók „barkácsoltak” nekünk egy vonalhegesztőt. Aztán minden egyes acéldarabot kézzel kellett lemérnünk. Most már vannak összeállító sablonaink. A felsorolást folytathatnám... A lényeg: mostanra megtanultuk a gyártást, de még jobban akarunk dolgozni... Hírneves munkásközösség vezetője ez a fiatalember, aki mellesleg NB I-es kézilabda-játékvezető és a helybeli lánycsapat edzője. A jelenleg tíztagú kollektíva ugyanis korábban a Tröszt kiváló brigádja címet is elnyerte. A brigád a hatvanas évek közepén alakult, s Juhász Gábor 1974-től a vezetője. Többre és jobbra törekvő emberek alkotják a gárdát, négyen rendelkeznek gimnáziumi, vagy szakközépiskolai érettségivel, s szinte mindannyian kaptak valamilyen szakmai kitüntetést. — Mondom, még jobban akarunk dolgozni — ismétli meg a kijelentését a brigádvezető. — Igaz, jól felfogott érdekünk fűződik hozzá. Mert év végéig húsz vázszerkezetet kell legyártanunk, s az idő nagyon szorít bennünket. Nincs más választásunk, mint, hogy szombaton, olykor vasárnap is dolgozzunk. Nem beszélve a nyújtott műszakokról. Szóval, hajtunk, ezzel szemben senki nem morog. Tudjuk, komoly üzlet tétje forog kockán. A sikeres teljesítéssel az elkövetkezendő éveket is megalapozhatjuk, remélhetően ismét kapunk majd megrendeléseket. Szarvas János csoportvezető brigádja a válogatóasztalokat és az előtörő gépeket gyártja. Nem véletlenül bízták a fontos munkát a kollektívára, alkalmas az elvégzésére. A Gagarin nevét viselő kilenctagú csapat a Vállalat kiváló brigádja címet is kiérdemelte. Maga a csoportvezető régi „motoros” a szakmában, kereken negyed évszázada tartozik a vasasok nagy családjába. — Kezdetben mi is sokat küszködtünk — jegyzi meg. — Olyannyira sürgetett bennünket az idő, hogy nem értünk rá a prototípust elkészíteni. Rögtön a nullszériával kezdtük a gyártást. Menet közben derült ki, hogy nem egészen megvalósíthatók a tervek. Muszáj volt azokat módosítani. Most már nincs ilyen szakmai gondunk. A tömlők, a porzsákok beszerzésének problémája is megoldódott. Szépen haladunk, egyre lejjebb srófoljuk a gyártási időtartamot. Ez a brigád is jó szakemberekből áll. Hárman érettségiztek. Többen rendelkeznek több szakmával. Bizonyosak lehetünk tehát benne, hogy elkészül év végéig a megrendelt 20 előtörő gép és a 27 vágóasztal. — Nehézsége ellenére is örülünk az új munkának — közli Szarvas János. — Nézze meg ezt a vágóasztalt — mutatja, milyen tetszetős. Kész alkotás! Egyikünk sem bánja, ha a jövőben is ilyen precíz munkát igénylő feladatokat bíznak majd ránk. Legalább kiélhetjük szakmai szenvedélyünket. Kolaj László Újra veszélyeztető radioaktív részecskék A trópusi tengerek iszapfenekében élő Cellianassa nevű vakondrákok fel-fel- túrják a homokot és az iszapot. Egyetlen állat naponta 2 kg-nyi üledéket is megmozgat. Amikor több mint 30 évvel ezelőtt az amerikaiak a Csendes-óceán Mashall-szigeteinek Eni- wetol- és Bikini-korallzátonyain atombomba-kísérleteket végeztek, a radioaktív hulladék egy része lerakodott a tengerfenéken. Azóta már erre a radioaktív rétegre fiatalabb üledékek rétegződtek rá. Egyesült államokbeli tengerbiológusok megállapították: az eme korallzátonyok közelében élő vakondrákok a tengerfenéket olyan mélyen feltúrják, hogy a radioaktív részecskék felkerülnek az iszap felszínére. A siker kötelezettsége „Ha egy gyárigazgató tíz intézkedése közül hét jó, három pedig rossz, s az a hét jó döntés bizonyíthatóan többet hoz a vállalat konyhájára, mint a három tévedése, akkor azt a vezetőt nem szabad bántani. Sőt, mi több, támogatni kell, mert a sikeres emberek közé tartozik’... Tyű, de korszerű felfogás! — vélhetnénk, holott semmi újdonság sincs az előbbi eszmefuttatásban. Ugyanis kerek húsz esztendővel ezelőtt hangzottak el az alábbi mondatok az egyik megyeszékhelyünk pártiskoláján, ahol — az 1968-as gazdaságirányítási reform bevezetésére készülve — előadást tartott egy ismert nevű közgazdász. Akkor valamennyi hallgatója, köztük e sorok írója is úgy vélte, hogy néhány év alatt majd valósággá válnak a mélyen igaz, tartalmas gondolatok. Mekkora tévedés! A két évtized elrepült, s ez ügyben úgyszólván ott tartunk, mint annak idején. Ez derült ki a minap is, az Ipari Minisztérium egyik sajtótájékoztatóján, ahol Ádám Antal főosztályvezető-helyettes, az innovációs ügyek ismert hazai szakértője, hirtelen kifakadt- Furcsa felfogás uralkodik nálunk a siker kötelezettségéről. Eszerint Magyarországon nem létezik olyan vállalkozás, amely nem „jött be”. S ha mégis volna ilyen —, mert persze, hogy van —, akkor el kell titkolni, mint valami bűnt. Szinte vért kell izzadni, ha jelentést írunk... Mintha csak 1967-be csöppentünk volna vissza hirtelen, ezt követően megszólalt a főosztályvezető-helyettes munkatársa, Kámory Ferenc, a következőt adva elő: Az amerikaiak felmérést végeztek az ipar innovációs jellegű vállalkozásainak sorsáról. Megállapították, hogy minden száz ilyen kezdeményezésből még a gyártmányfejlesztési szakasz előtt elvérzik több mint ötven. A továbbiakban is kihullik a „rostán”, vagy 35 — csupán 15-ből lesz ipari termék. De még ebből a 15-ből is csak 2—3 ér el nagy sikert. Igaz viszont, hogy a siker olyan átütő erejű, hogy annyi profitot hoz, amely eltartja a veszteséges vállalkozásokat is. Az amerikai tőkések szerint ez a valós arány. Vagy — kissé árnyaltabb fogalmazásban — ugyanazt halljuk visz- sza, amit a mi közgazdász professzorunk mondott húsz esztendővel ezelőtt. Ha már az USA-beii kapitalisták is „megerősítik” a marxista közgazdász véleményét, akkor talán elhihetjük, s levonhatjuk a szükséges következtetéseket. Elsőként talán azt, hogy éber szemmel kell figyelni menet közben a vállalkozások sorsát, azokat is, amelyek nem bizonyultak piac-, vagy életképesnek. Lehetnek, sőt vannak olyan akciók, amelyek képletesen szólva átmenetileg inkubátort igényelnek (hogy mást ne mondjunk: néhány évig még nyugaton is valóságos inkubátor alatt tartják az innovációs parkokat), az inkubátorelv azonban csak kivétel, amely erősíti a szabályt, a következetes szelekciót. A termelési és termékszerkezet-váltást „is”, amelyről tíz éve beszélünk már. A második következtetés már a káderpolitikára vonatkozik, nevezetesen: nem szabad a fejét venni a vezetőnek, ha téved. Ha azt mondjuk, hogy a siker mércéje a pluszok és mínuszok egyenlege, akkor tartsuk be azt a aranyszabályt. Mellékgondolatok nélkül, nem elfelejtve, hogy a világtörténelem eleddig egyetlen embert — egy római pápát — ismer, aki ki merte hirdetni az önmaga csalhatatlansá- gát. Ne várjuk el hát a kommunista, elkötelezett gyár- igazgatóktól, hogy valami hasonló barátsággal hetven- kedjenek. „Érjük be” annyival, hogy eredményesen, a közvagyont is gyarapítva, a műszaki fejlesztésre is gondolva, gazdálkodnak, hiszen ez — nem kevés! Valahogy így ekképpen értelmezzük a siker kötelezettségét. Végül, a legfontosabb talán az őszinteség. Meguntuk már a képmutatást. Ha elsóztuk a levesünket, akkor ne hümmögjünk, mondjuk ki, hogy rossz ízű, netán ehetetlen, mert különben nem hisznek nekünk. Még akkor sem, ha valóban ízletes az ebéd. (M. L.)
