Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-14 / 216. szám
987. szeptember 14., HÉTFŐ 3 NÖGRÁD izécsényben megjelent a falra festett ördög „Most már föllélegezhetünk...” Megvallom, elsősorban lem az izgatott, hogy az így kori lakatgyár olajos- loros műhelyei miként, vál- oatak át patyolattisztaságú izemekké, s hogy á korábbi cék köpenyes munkaerő «ennyivel szebben mutat i hófehér, áttetsző uniformisban... Ez csak a külcsín. De vajon változott-e a gon- lolkodásmód. a szemlélet? Jgyanaz a gárda, amely léhány hónappal ezelőtt még i teljes bizonytalanságban /olt, mostarira túljutott-e a lehézségeken? Voltak-e en- lek „áldozatai'’, avagy esu- aán az a nyolcvan ember, ikinek fölmondták, illetve maga menekült el a süllye- Jő hajóról? És körvonala- sódott-e valamiféle jövőkép, amelyben a szécsényi- ek megélhetése, boldogulása. egyáltalán a munkalehetősége is benne van? Szóval, ez itt a kérdés. „Megéltem néhány megújulást!" Holczer Mátyás annak idején szegődött ide. amikor létrehozták a gépjavító állomást. amelyet aztán évről évre bővítgettek. Mígnem a dolgok menete nagyot fordult. Visszafejlesztették a bányászatot, jelentős létszám szabadult fel, s ezzel párhuzamosan a nők foglalkoztatása is napirendre került. — Ekkor jött a második „megújulásunk" — magyarázza a BRG Mechatronikai Gyárának üzemvezetője —, hiszen egy teljesen új szakmát, tevékenységformát kellett elsajátítanunk. Az induló létszám alig haladta meg a háromszázat, most megközelíti a nyolcszázat! A termelési érték akkoriban nem érte el a huszonhárommilliót, tavaly pedig csaknem háromszázmilliót produkáltunk. Közben megéltem néhány megújulási hullámot. Mindig az volt a legnehezebb, amelyik következett. De a mostani ezeket is felülmúlja! Az elmúlt huszonkét évben eny- nyi új gépet itt összesen nem láttunk. Egy ' teljesen új szakma csínját-bínját kell megtanulnunk néhány hónap leforgása alatt. Nem kicsi a tét — teszi hozzá az üzemvezető. — Ha el tudjuk adni a termékeinket, akkor van pénzünk, ha nem, akkor megszűnünk létezni... — Tudja, ezen a vidéken nincs ám annyi munka- lehetőség, hogy dúskálhatnának az emberek — említi a szakszervezeti bizottság titkára, Tóth László. — Így aztán valóban nincs más út: talpon kell maradni. A nagy kérdés az: hogyan? Miért mentek el ? Az egyik legnehezebb lépés volt a nyolcvanfős „leépítés". Gazdasági szempontból nem vitatható a döntés, hiszen a profilváltás több munkatevékenységet fölöslegessé tett, egyszerűen nem tudtak számunkra munkát adni. Csakhogy, miként sikerült ezt a döntést elfogadtatni? Tett-e valamit a helyi politika, a párttagság, hogy a felmondások ne okozzanak zűrzavart? — Nem volt könnyű időszak, s igazából »még ma sem csillapultak le teljesen a hullámok! — simítja el deresedő haját Deák László, a szerszámüzem művezetője, párttag. — Bennünk is sok volt a kétség... Hogy egyáltalán szükség lesz-e műhelyre, a szerszámkészítőkre? Hiába kértünk, alig kaptunk információkat, mivel „fent'’ is ment a huzavona. Akadtak, akik gyor- san más munkahely után néztek, s beadták a felmondást. Amikor aztán megszületett a döntés a BRG-vel való megegyezésről, már valamivel könnyebb dolgunk volt, hogy „lelket öntsünk" az emberekbe. — A reményt számunkra az adta, hogy az elektronikai munkában a kézügyesség meghatározó, márpedig a fiataloknak ebben némi előnyük van — említi Rad- vánszky Judit, az 1. számú pántalapszervezet tagja, KISZ-titkár, a magnómotorszerelő üzemben. — Sok más lehetőség nekik sem kínálkozott, nehezen találtak volna munkát a környéken. A fiataloknál szerencsére zökkenőmentesen zajlottak a dolgok. Az átszervezés miatt nyolcvan munkahely vált "fölöslegessé, közülük harmincnak a vállalat mondott fel. — Alaposan meghány- tuk-vetettük a dolgot, a gazdasági vezetés egyetértésünkkel döntött így. s'ter- mészetesen az érintettekkel is elbeszélgetünk — magyarázza Huszkó Sándor, a pártvezetőség titkára. — Sajnos, két párttagunk is „áldozatul esett”, de nyilvánvaló, hogy ezen a címen senki nem kaphat kivételt. Nem lehet jó pártmunkás, aki rosszul végzi el a munkáját! Sőt, párttagjainktól átlagon felüli munkát kértünk és' nagyobb közreműködést a döntések meghozatalában. elfogadtatásában, végrehajtásában! Ám, ez csak a dolog egyik részét jelentette. Ezzel párhuzamosan lényegesen csökkentettük az adminisztratív létszámot, szakmai tanfolyamokat, tapasztalatcseréket szerveztünk... — Korábban elhangzott egy ígéret, még a múlt év októberében. Nevezetesen, hogy, aki marad, az januártól tízszázalékos fizetés- emelést kap. Aztán mégsem lett belőle semmi — jegyzem meg Tóth Lászlónak. — Először is: nem igaz, hogy nem lett belőle semmi, mert májusban-júniusban kiosztottuk a pénzt, Az viszont tény, hogy január elsejétől nem adtuk ki, ránk is érvényes volt a bérstop. Másrészt pedig, nem azt mondtuk, hogy mindenki tíz- százalékos béremelést kap hanem. hogy „a bérek átlagosan tíz százalékkal emelkednek". Nagy különbség! Nyilván, a jobb dolgozók ennél többet, mások kevesebbet kaptak. Sok a beszéd, kevesebb a tett A kilábalás útja azonban még most is mutat homályos foltokat. Egyelőre nagy energiát visz el az új technológia betanulása. Voltak, akik kerek perec megmondták, nem tudnak megfelelni a követelményeknek, s kikérték a munkakönyvüket. A normákat májusban-júniusban még hetven-nyolcvan százalékban sem sikerült teljesíteni, úgy, hogy júliusban új bérezési-ösztönzési rendszert vezettek be. Akik maradtak, azok viszont nem adták és nem adják föl: meg akarják teremteni a biztos megélhetést nyújtó munkahelyet. És ezért tesznek is. — Talán a legnehezebb a fejekben „végigvinni" a változást — jegyzi meg Huszkó Sándor.----Túl sokat bes zélünk, vitatkozunk még mindig, ahelyett, hogy a kezünk járna! Erősen tartja magát az egyenlősdi szemlélet, nehéz azt is tudomásul venni, hogy a minőség itt döntően meghatározó. Ezeknek a követelményeknek az elfogadtatása a politikai munkában is elsőrangú feladat. Most állítjuk össze, s majd taggyűlésen .véglegesítjük a cselekvési programot. Bizony, nálunk is fölvetődik, ki az, aki képes az újfajta követelményeknek eleget tenni, s ki az, akitől meg kell válnunk?! — Nagyon nehéz az emberek'» körében elfogadtatni ezeket az elveket — mondja a pártpropagandista Holczer Mátyás, aki a gazdaságpolitikai témákból tart foglalkozásokat. — Ügy vannak ezekkel, hogy amíg csak beszélünk-beszélünk a gondokról. s nem érzik a saját bőrükön a következményeket. addig csak falra festett ördögnek tűnik minden. Aztán. amikor beválik a „jóslat". akkor már nincs mit tenni. Az elmúlt hónnapokban végigélhettük ezt a folyamatot. Ám, úgy gondolom. a nehezén túlvagyunk. — Talán most már föllélegezhetünk — teszi hozzá Tóth László. — De csak az£rt. hogy egy nagyobb, mélyebb lélegzetet vegyünk! Tanka László Szakemberutánpótlás Rossz a védőfelszerelések minősége A Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat évek óta ipa- ritanuló-képzéssel oldja meg szakember-utánpótlását. A budapesti szakiskola egy kihelyezett osztályába az idén is húsz tanulót iskoláztak be. öt éve a tervnek megfelelően alakul a vállalatnál a beiskolázás és a végzett diákok nyolcvan százaléka is a cégnél helyezkedik el. A szakmunkástanulók többségével tanulmányi szerződést köt az üzem. De ingyen kapják a diákok a tanszereket, és a vállalat költségén tesznek kirándulásokat. Az esztendő eddig eltelt időszakában egyetlen baleset történt a rétsági gránitüzemben. A könnyebb sérülést egy présgép nem megfelelő műszaki állapota okozta. Éppen ezért a munkavédelmi beruházások egyik kiemelt feladataként a présgépeket anyagadagolókkal szerelték fel. A lakatosüzemben a zajártalom megelőzése érdekében különböző fülvédőket vásároltak. A szerelőüzem levegőcseréjét pedig egy elszívóberendezés felszerelésével oldják meg. Évente jelentős összegeket költ az üzem a különböző védőfelszerelésekre, ám azok minősége gyakran nem megfelelő. A hegesztésnél használt védőkesztyűket például az előírt bőr helyett műanyaggal helyettesítették, rövid használat után a drága védőbakancsok talpa is eltörik. A Glóbus Nyomda rétsági gyáregységében a zajártalom a legnagyobb károsító tényező. Bár ennek szintje a megengedett alatt van, ennek ellenére a géptermek dolgozóinak megvásárolták a szükséges védőfelszereléseket. : 4Mb r m r S' m ■* r i S 8 litui'S# Jj $ mm ds (*£ wJf túl 11 Porszemek libbennek szét utánam a sötétben, közeledek az aranyosi táblához, — Szarvasgede és Kisbágyon közötti terület. — A júliusi napokban itt örökítettem meg a kalászosok első vágását a Mátraaljai Állami Gazdaságban. Jól jön most a helyismeret, hiszen a fényszóró kévéjén kívül csak a felhők mögül kikandikáló Hold ad némi fénysugarat. Ekevason csillan meg a fény. A tábla közepén három traktor körvonala bontakozik ki a sötétből, — várják a reggelt. Nem úgy két társuk, — halk zúgásuk egyre erősödik, két fénypont tűnik elő a dombok mögül, közelebb érve látható csak, hogy ezek a Rába—Steigerek lámpái. Miczki Józse/ — az Osztyapenkó nagygépes szocialista brigád vezetője — az elölhaladó traktor irányítója. Harminchét éve traktoros. — Még a Hoffer „kormos” gépeken kezdtem. Huszonöt évet dolgoztam a gödöllői tangazdaságban, azután kerültem a MÁG-hoz. Július végétől egyfolytában a földeken dolgozom. Előzőleg a tarlóhántást, most pedig a vetőszántást végezzük. Hetenkénti váltóssal reggel hattól este hatig. Dávid György a másik gép pilótája jóval fiatalabb. Hat éve, hogy az iskola után a gazdasághoz szerződött. — Meg lehet szokni az éjszakai műszakot is, igaz egy-két órával kevesebbet alszik az ember, mint rendesen. Hogy mikor a legrosszabb az ébrenlét, — úgy hajnali két és három óra között. Kihasználva a kényszer- pihenőt, körbejárják a gépet. Itt-ott meghúznak egy csavart. Az éjszakás műszakban nagyobb a teljesítmény, — a nappalos egykét órát a karbantartásra fordít. Meghibásodás nélkül 12—15 hektárt forgat »meg a traktor 20—25 centiméter mélyen műszakonként. Lassan újra szól a fülkében a rádió, felberregnek a motorok, s megszelídül a 250 lóerő az emberi irányítás alatt. Füst száll a levegőbe és belehasít a hét eke a földbe, hogy előkészítse helyét a jövő évi kenyérnek- valónak. Bencze Péter képriportja Éjszakai menete« Miezki József 37 éve traktoros Éjféli „uzsonnán" Dávid György mm Betehasít a földbe a hét eke-s ■ Í-Az ÉDOSZ vizsgálta * Növekszik az újítások gazdasági haszna A nehezülő gazdálkodási körülmények között mind több élelmiszer-ipari vállalatnál ismerik föl: az újítók fölkarolásával, a korábbinál nagyobb ösztönzéssel belső erőforrásokból is javíthatják a termelés gazdaságosságát — erről tanúskodik az ÉDOSZ fölmérése, amely az élelmiszer-ipari újítási mozgalom helyzetét, tapasztalatait elemzi. A vizsgálat megállapította: számottevő javulás mutatkozik azóta, hogy az újításokat nem a vállalati érdekeltségi alapból kell díjazni, hanem a költségek terhére lehet elszámolni. Ennek eredményeként a korábban igen gyakori eszmei díjazásról sokfelé áttértek a valós helyzetet tükröző és számításokon alapuló értékelésre, és ennek megfelelően alakítják a díjtételeket is. Javított a helyzeten az is, hogy a vállalati vezetők és a vezető beosztású műszaki dolgozók számára szintén nagyobb érdekeltséget teremtettek az újítómozgalomban való résztvételre, annak eredményeiből való részesedésre. Az adatok szerint az elmúlt három évben ugyan kisebb mértékben csökkent az ésszerűsítési javaslatok száma — a népgazdaságnak ebben az ágazatában, mintegy ötszázzal —, ám a kilencezret meghaladó újítási témából a korábbinál többet valósítottak meg. Különösen figyelemre méltó, hogy az ésszerűsítések nyomán adódó vállalati eredmény ugrásszerűen növekedett, jeléül annak, hogy az új megoldásokat kidolgozók valóban a legfontosabb témákban tevékenykednek, olyanokban, amelyek az egész vállalat számára gyümölcsözőek. Amíg 1984-ben valamivel több mint 400 millió forint volt a haszon, addig az elmúlt két évben ez az összeg elérte a félmilliárd forintot. A kifizetett újítási díj is jelentősen, mintegy negyedével nőtt, és megközelítette a 27 millió forintot. Az, hogy az eddiginél többen érdekeltek az újítások megtervezésében, illetve megvalósításában, megmutatkozik abban is, hogy az úgynevezett közreműködők száma egy év alatt is 130cal pótt, s mindent egybevetve, számuk 1300-ra tehető. Az újonnan bekapcsoló- dók jelentős része műszaki beosztású dolgozó. A szakszervezeti elemzés azonban arra is figyelmeztet, hogy a bevált újításokat egyelőre még vontatottan adják át egymásnak az üzemek, vélhetően azért, mert az anyagi ellentételezés gyakorlata még nem alakult ki. Az ötletet kidolgozó üzemek már nem szívesen követik a korábbi gyakorlatot, amikor is egyszerű szívességből adták át új módszereiket. Az alakuló versenyhelyzet is meggondolásra készteti az üzemeket a legjobb módszerek, technológiák továbbadásánál, ezért ösztönzi a szakszervezet az újítások megvásárlását, esetenként az abból eredő gazdasági haszon megosztását. Az elemzés szerint a megszűnt trösztök, országos vállalatok egyik jelentős tevékenységét, az üjítómozgalom összefogását az új szervezeti formában csak kevés helyen tudták megoldani. (MTI)
