Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
MŰVÉSZÉT Hetedhét Magyarország A megpatkolt boszorkány Hagy Zoltán a népmesékről A Móra Ferenc Könyvkiadó Hetedhét Magyarország című mesesorozatában A megpatkolt' boszorkány címmel kitűnő összeállítás jelent meg a Féltőid népmeséiből a Salgótarjánban élő Nagy Zoltán népmesegyűjtő válogatásában és nagyrészt saját gyűjtésében, Lengyel Rita rajzaival. — Milyen tájegységet értünk ez alatt? — Néprajzilag a Felföld a történelmi Magyarország északi részének magyarlakta, jórészt hegyes táját jelenti — hangzik a népmesegyűjtő válasza. — Hozzátartozik a mai Észak-Magyar- ország és Dél-Szlovákia azon vidéke, ahol magyarok élnek. tehát Bars, Hont, Nóg- rád, Gömör, Borsod. Abaúj, valamint Zemplén. — Mesetermö táj ez? — Igen, itt is megteremtek q mesék, annál érdekesebb, hogy a korábbiakban átfogó mesegyűjtés mégsem folyt ezen a vidéken. Berze Nagy János erről a tájról származik, gyűjtött is itt, bár szülőfaluja. Besenyőtelek (Heves) már inkább az Alföld része. Kálmány Lajos, e hányatott sorsú papgyűjtő sok helyen megfordult élete során, néhány évet e tájon is eltöltött. Talán az ő palóc gyűjtése a legjelentősebb. Jelentősebb még Istvánjjy Gyula, s az újabbak közül Rozsály Antal gyűjtése. Volt egy nagy hamisítónk is. Pintér Sándor, aki erdélyi mesegyűjteményeket írt át szóról szóra palóc tájszólásba, s ezeket hosszabb ideig palóc mesékként ismerték. — Ez a gyűjtemény, A ' megpatkolt boszorkány teljesen átfogja a Felföldet? — Nem fogja át. A könyvben szereplő 44 népmese lényegében saját nógrádi gyűjtésemből való. Elsősorban azért, mert a korábbi jelentősebb gyűjtők készletei már napvilágot láttak nyomtatásban. Most tehát meglehetősen gazdag nógrádi gyűjteményemből válogattunk dr. Katona Imrével, aki a válogatást ellenőrizte. Ezek a mesék eddig még nem forogtak közkézen. A könyvben csak öt mese szerepel más megyéből, A sötétség országa, A tengeri kisasz- szony, a Miből lett a gomba?, A légy, meg a bolha, valamint A jótevő tündér. — Milyen típust képviselnek ezek a mesék? — A kötetben úgyszólván mindenfajta mesetípus szerepel, szép tündérmesék, állatmesék, Jézus és Péter alakjához kapcsolódó legendamesék, novellamesék, amelyekben nincs semmiféle csodálatos elem, és tréfás mesék. — Van-e közöttük olyan mese, amelyik csak a palóc- földhöz kötődik? — Ilyen A keszi kakukk meg a gergi kakukk, A szo?njas bányatörpe, a Sisa Pista, meg a vásáros asszonyok. Köztudott, hogy Sisa Pista a Cserhát betyárja volt. — A könyv címadó meséje, A megpatkolt boszorkány melyik típusba tartozik? — Egyikbe se. Eredetileg babonás történet (hiedelem- monda), amelyet^ ma már a népmesék közé sorolunk ügyes cselekménybonyolítása miatt. Vizsláson mesélte Mihály István írástudatlan csordásember 1980-ban. — Ha már szóba került egy név is, kíváncsiak vagyunk az adatközlőkre és a gyűjtés módjára. — Meséket tizenhét éve gyűjtök, nagy sikerekről és nagy csalódásokról beszélhetnék, de talán legérdekesebbek azok az esetek, amikor a véletlen hozott össze adatközlőkkel. Ilyen volt Mihály István is. Balassagyarmatra utaztam személygépkocsival. Az út szélén egy család toporgott a hidegben kisgyermekkel. Megálltam, fölvettem őket. Amikor Balassagyarmaton kiszálltak a kocsiból, meglepődtek közlésemen, hogy tartoznak valamivel. A férfi már nyúlt a zsebébe, de közöltem vele, ha ismer mesemondót, annak a nevét mondja meg nekem, ez a tarifa. Az édesapja nevét említette, aki kisgyermek- korában leesett a fáról, kilenc hónapot töltött kórházban. félig-meddig nyomorékon került ki onnan, csordás lett. egész életére, s egész mesekincsét a kórházban tanulta. Egyébként. legjobb mesemondómhoz, Gajdár Bé. iónéhoz is véletlenül kerültem Zagyvarónára. Igen idős édesanyjánál, Galcsik Bálnánál gyűjtöttem, s váratlan vendégként toppant be közénk a lánya, Gajdár Bélá- né. Némán végighallgatta anyja meséjét, csak a végén jegyezte meg: én ezt másképpen tudom, édesanyám. Elmondattam vele az általa ismert változatot. Aztán tíz év alatt még 86 mesét mondott nekem. Ez a csodálatos asszony a könyvben is 13 mesével szerepel. — Könnyű mesemondónak lenni? Egyáltalán, sok még a jó mesemondó? — Nagyon kevés. A jó mesemondáshoz sokféle adottság kell, kitűnő emlékezőtehetség. gazdag szókincs, szép stílus, kiváló előadókészség, az a bizonyos szuggesztivi- tás, amire figyelni kell, s a mese végtelen szeretete. — Miért kell szeretni a mesét? Mi lehet a szerepe jelen körülményeink között az életünkben? — Az élőszónak mindig is nagy varázsa volt az emberiség történetében. Ezt soha nem pótolhatja a legtökéletesebb technikai trükk sem (beszélő számítógép és egyebek). Az emberből sugárzó szuggesztivitás a természetnek olyan adománya, amit az ember nem tud mesterségesen megteremteni. Továbbá, a mesék az ember csodálatos fantáziájáról tanúskodnak. Szókincsükben, stílusukban hajdanvolt tehetségek tesznek tanúbizonyságot a nyelv —: esetünkben a magyar nyelv — gazdagságáról, színességéről. amelyet napjainkban egyre inkább nélkülözünk. A mesék megmutathatják a gyermekeknek és a felnőtteknek a nyelv erejét, fejlesztik a fantáziakészségét, amire az életben mindenütt szükség van. Képzeletszegény. dadogó, a szavakat kereső emberekkel messze nem juthat a magyarság még a gazdaságban sem, nem is szólva az érzelmi elsiváro- sodásban rejlő veszélyekről. — Mi lesz a legközelebbi könyv? — A póruljárt szerelmesek című könyvem ez év végére jelenik meg Salgótarjánban a Palócföld-könyvek sorozatban. Ez kimondottan felnőtteknek készült. Többnyire vaskos történeteket tartalmaz, a palóc nép kiváló humorérzékét mutatja meg. Sok mindenünk nincs a mai világban elegendő, sok mindenre panaszkodunk, de humorunk van, abban mindig is gazdagok voltunk. Tóth Elemér KALDI JANOS: ŐSZI JÁTSZÓTÉR Pusztaság lett a világ. A tér fölött üres ág. A kegyetlen, vad szelek elvitték a levelet. Eltűntek a madarak. Nem ad a Nap sugarat. Fázékonyon sírdogál néhány száraz rózsaszál. Hinta, hajó hova lett? A raktárban kesereg. Tovaszállt a nyári dal. A déré a diadal. RIPPL RÓNAI JÓZSEF EMLÉKEZETE Kaposvár legszebb pontján, a Róma hegy tetején áll a • „bádogbuzogányos kastély’’, ahol modern magyar piktúránk egyik kiválósága, Rippl Rónai József (1861—1927) lakott. Egykori otthona, ma emlékmúzeum. Többholdas kertje, műterme, az egyemeletes kúria berendezésének minden darabja életének tanúja volt, s gyakran szerepel képein is. Festőállványa, ecsetje, palettája, fogasra akasztott, széles karimájú szürke kalapja úgy fogadja a látogatót, mintha éppen a parkba ment volna egy kis sétára. Kaposvárott született, oda vágyott vissza Párizsból, de nagy sikerei idején a fővárosi élet zajából is. Itt tért örök nyugovóra 66 éves korában. Eleinte gyógyszerésznek készült, de pályamódosítással művészi elhivatottságának tudatában Münchenbe utazott tanulni a festőakadémián. A művészet központja abban az időben már Párizs volt, ezért 1887-ben odaköltözött. A dicsősége tetőpontján álló, világhírű' magyar mesterhez, Munkácsy Mihályhoz kopogtatott be, akinél két évig dolgozott. Művészi becsvágya azonban csakhamar tovább vitte. A pezsgő kiállítási életben megismerkedett a korabeli francia festők törekvéseivel. Maurice Denis, Bonnard Vuillard, Sérusier egy bre- tagnei falucskában, Pont Avenban új, merészen kolorista mozgalmat hozott létre, mely a századvég fontos irányzataként a Próféták elnevezéssel vonult be a művészettörténetbe. Rippl Rónai és francia barátja, a későbbi világhírű szobrász Maillol csatlakozott hozzájuk. A fiatal festők képeiken — Gauguin ösztönzésére — a körvonalak és a tiszta, árnyalatlan színeknek juttatták a főszerepet. Az atmoszférikus hatásokat az Impresszionistákkal ellentétben teljesen elhanyagolták. Műveik ezért síkszerű- ek, igen dekoratívak. Első új stílusú képe a Nő fehérpettyes ruhában még sötét színekkel festett, de a körvonal szerepét hangsúlyozva egy síkban komponált. A mellérendelési elvet alkalmazta minden képen, az arc, az alak, a háttér egyaránt fontos volt számára. Neuilly-be költözött, itt festette első fő művét, a „fekete képek’’ sorozatát. Mint naplójában írta: „nem mintha feketének láttam volna a dolgokat, hanem, mert a Babits Mihály arcképe feketéből kiindulva akartam azokat megfesteni. A fekete és a szürke szín akkor nagyon érdekelt.” A sorozat legismertebb darabjai az Ágyban fekvő nő (1891) és a Kalitkás nő (1892) 1891-ben festett öreganyám című képe (ma a Magyar Nemzeti Galéria kincse) még Gauguin ritkaságszámba menő elismerését is kivívta. Képein legtöbbször családját és baráti körének tagjait ábrázolta otthonában, „... az intim élet adta aa inspirációkat. A család, a rokonság, az ismerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok érdekeltek. Ezeket festettem a társadalom minden rétegéből.” A XX. század első évtizedében képeinek legjellemzőbb témája az interieur. A kisvárosi életképeken látszólag nem történik semmi, A fő. téma a századvégi kisvárosi élet nyugalma a végtelenbe nyúló délutánokkal, az ünnepekkel, az emlékeiken merengő asszonyokkal, édesanyjával, feleségével és néhány közeli jóbaráttal, például Piacsek bácsival. Sokat és gyorsan festett. Párizsból hazatérte után kedélyvilága teljesen megváltozott, palettája kivilágosodott, a hazai táj színeivel telítődött. 1906-os kiállítása példátlan sikert hozott: ekkor vásárolta meg a Római villát is.. Sikersorozata haláláig tartott, és ma is teljében van. Apám és Piaesek bácsi vörös bor mellett Piacsek bácsi babákkal TÖRT SZONETT Még gondolat se voltál, apám, s a koponyádon már megjelöltetett vörös tintával az a lyuk, a szurony és a csákány élesítették foguk, mozdult a gyalogsági ásó is, hogy elásson, s még lábad se volt, apám, s a zsaruk, tábornokok már mértéket vettek rólad, ennyi, meg ennyi, ilyen hornyát, sírdombot bírsz a hátadon cepelni, mezőből zubbonyt szabtak, kővel ki is gomboztatott, s még szíved se volt talán, de első zörejeddel, az első dobbanással eldördült az a fegyver, születtél, lábra álltái, mégis, mentél tovább, harmincnyolc éven át vitt a tested átlőtt fejjel, s anyád se vette észre a többi százezerrel: „jaj, meglőttek, fiam...” BELLA ISTVÁN: