Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

MŰVÉSZÉT Hetedhét Magyarország A megpatkolt boszorkány Hagy Zoltán a népmesékről A Móra Ferenc Könyvkiadó Hetedhét Magyarország című mesesorozatában A megpatkolt' boszorkány címmel kitűnő összeállítás jelent meg a Féltőid népmeséiből a Salgótarján­ban élő Nagy Zoltán népmesegyűjtő válogatásában és nagy­részt saját gyűjtésében, Lengyel Rita rajzaival. — Milyen tájegységet ér­tünk ez alatt? — Néprajzilag a Felföld a történelmi Magyarország északi részének magyarlak­ta, jórészt hegyes táját je­lenti — hangzik a népmese­gyűjtő válasza. — Hozzátar­tozik a mai Észak-Magyar- ország és Dél-Szlovákia azon vidéke, ahol magyarok él­nek. tehát Bars, Hont, Nóg- rád, Gömör, Borsod. Abaúj, valamint Zemplén. — Mesetermö táj ez? — Igen, itt is megterem­tek q mesék, annál érdeke­sebb, hogy a korábbiakban átfogó mesegyűjtés mégsem folyt ezen a vidéken. Berze Nagy János erről a tájról származik, gyűjtött is itt, bár szülőfaluja. Besenyőtelek (Heves) már inkább az Al­föld része. Kálmány Lajos, e hányatott sorsú papgyűjtő sok helyen megfordult élete során, néhány évet e tájon is eltöltött. Talán az ő palóc gyűjtése a legjelentősebb. Jelentősebb még Istvánjjy Gyula, s az újabbak közül Rozsály Antal gyűjtése. Volt egy nagy hamisítónk is. Pintér Sándor, aki erdélyi mesegyűjteményeket írt át szóról szóra palóc tájszólás­ba, s ezeket hosszabb ideig palóc mesékként ismerték. — Ez a gyűjtemény, A ' megpatkolt boszorkány tel­jesen átfogja a Felföldet? — Nem fogja át. A könyv­ben szereplő 44 népmese lé­nyegében saját nógrádi gyűj­tésemből való. Elsősorban azért, mert a korábbi jelen­tősebb gyűjtők készletei már napvilágot láttak nyomta­tásban. Most tehát meglehe­tősen gazdag nógrádi gyűjte­ményemből válogattunk dr. Katona Imrével, aki a válo­gatást ellenőrizte. Ezek a mesék eddig még nem fo­rogtak közkézen. A könyv­ben csak öt mese szerepel más megyéből, A sötétség országa, A tengeri kisasz- szony, a Miből lett a gomba?, A légy, meg a bolha, vala­mint A jótevő tündér. — Milyen típust képvisel­nek ezek a mesék? — A kötetben úgyszólván mindenfajta mesetípus sze­repel, szép tündérmesék, ál­latmesék, Jézus és Péter alakjához kapcsolódó legen­damesék, novellamesék, ame­lyekben nincs semmiféle cso­dálatos elem, és tréfás mesék. — Van-e közöttük olyan mese, amelyik csak a palóc- földhöz kötődik? — Ilyen A keszi kakukk meg a gergi kakukk, A szo?njas bányatörpe, a Sisa Pista, meg a vásáros asszo­nyok. Köztudott, hogy Sisa Pista a Cserhát betyárja volt. — A könyv címadó mesé­je, A megpatkolt boszorkány melyik típusba tartozik? — Egyikbe se. Eredetileg babonás történet (hiedelem- monda), amelyet^ ma már a népmesék közé sorolunk ügyes cselekménybonyolítá­sa miatt. Vizsláson mesélte Mihály István írástudatlan csordásember 1980-ban. — Ha már szóba került egy név is, kíváncsiak va­gyunk az adatközlőkre és a gyűjtés módjára. — Meséket tizenhét éve gyűjtök, nagy sikerekről és nagy csalódásokról beszél­hetnék, de talán legérdeke­sebbek azok az esetek, ami­kor a véletlen hozott össze adatközlőkkel. Ilyen volt Mihály István is. Balassa­gyarmatra utaztam sze­mélygépkocsival. Az út szé­lén egy család toporgott a hidegben kisgyermekkel. Megálltam, fölvettem őket. Amikor Balassagyarmaton kiszálltak a kocsiból, meg­lepődtek közlésemen, hogy tartoznak valamivel. A férfi már nyúlt a zsebébe, de kö­zöltem vele, ha ismer mese­mondót, annak a nevét mondja meg nekem, ez a tarifa. Az édesapja nevét említette, aki kisgyermek- korában leesett a fáról, ki­lenc hónapot töltött kórház­ban. félig-meddig nyomoré­kon került ki onnan, csordás lett. egész életére, s egész mesekincsét a kórházban ta­nulta. Egyébként. legjobb mesemondómhoz, Gajdár Bé. iónéhoz is véletlenül kerül­tem Zagyvarónára. Igen idős édesanyjánál, Galcsik Bálná­nál gyűjtöttem, s váratlan vendégként toppant be kö­zénk a lánya, Gajdár Bélá- né. Némán végighallgatta anyja meséjét, csak a végén jegyezte meg: én ezt más­képpen tudom, édesanyám. Elmondattam vele az általa ismert változatot. Aztán tíz év alatt még 86 mesét mon­dott nekem. Ez a csodálatos asszony a könyvben is 13 mesével szerepel. — Könnyű mesemondó­nak lenni? Egyáltalán, sok még a jó mesemondó? — Nagyon kevés. A jó me­semondáshoz sokféle adott­ság kell, kitűnő emlékezőte­hetség. gazdag szókincs, szép stílus, kiváló előadókészség, az a bizonyos szuggesztivi- tás, amire figyelni kell, s a mese végtelen szeretete. — Miért kell szeretni a mesét? Mi lehet a szerepe jelen körülményeink között az életünkben? — Az élőszónak mindig is nagy varázsa volt az embe­riség történetében. Ezt so­ha nem pótolhatja a leg­tökéletesebb technikai trükk sem (beszélő számítógép és egyebek). Az emberből su­gárzó szuggesztivitás a ter­mészetnek olyan adománya, amit az ember nem tud mesterségesen megteremte­ni. Továbbá, a mesék az em­ber csodálatos fantáziájá­ról tanúskodnak. Szókin­csükben, stílusukban haj­danvolt tehetségek tesznek tanúbizonyságot a nyelv —: esetünkben a magyar nyelv — gazdagságáról, színessé­géről. amelyet napjainkban egyre inkább nélkülözünk. A mesék megmutathatják a gyermekeknek és a felnőttek­nek a nyelv erejét, fejlesz­tik a fantáziakészségét, amire az életben mindenütt szükség van. Képzeletsze­gény. dadogó, a szavakat kereső emberekkel messze nem juthat a magyarság még a gazdaságban sem, nem is szólva az érzelmi elsiváro- sodásban rejlő veszélyekről. — Mi lesz a legközelebbi könyv? — A póruljárt szerelme­sek című könyvem ez év vé­gére jelenik meg Salgótar­jánban a Palócföld-könyvek sorozatban. Ez kimondottan felnőtteknek készült. Több­nyire vaskos történeteket tartalmaz, a palóc nép kivá­ló humorérzékét mutatja meg. Sok mindenünk nincs a mai világban elegendő, sok mindenre panaszkodunk, de humorunk van, abban min­dig is gazdagok voltunk. Tóth Elemér KALDI JANOS: ŐSZI JÁTSZÓTÉR Pusztaság lett a világ. A tér fölött üres ág. A kegyetlen, vad szelek elvitték a levelet. Eltűntek a madarak. Nem ad a Nap sugarat. Fázékonyon sírdogál néhány száraz rózsaszál. Hinta, hajó hova lett? A raktárban kesereg. Tovaszállt a nyári dal. A déré a diadal. RIPPL RÓNAI JÓZSEF EMLÉKEZETE Kaposvár legszebb pont­ján, a Róma hegy tetején áll a • „bádogbuzogányos kastély’’, ahol modern ma­gyar piktúránk egyik kivá­lósága, Rippl Rónai József (1861—1927) lakott. Egyko­ri otthona, ma emlékmúze­um. Többholdas kertje, mű­terme, az egyemeletes kúria berendezésének minden da­rabja életének tanúja volt, s gyakran szerepel képein is. Festőállványa, ecsetje, palettája, fogasra akasztott, széles karimájú szürke ka­lapja úgy fogadja a látoga­tót, mintha éppen a parkba ment volna egy kis sétára. Kaposvárott született, oda vágyott vissza Párizsból, de nagy sikerei idején a fővá­rosi élet zajából is. Itt tért örök nyugovóra 66 éves ko­rában. Eleinte gyógyszerésznek készült, de pályamódosítás­sal művészi elhivatottságá­nak tudatában Münchenbe utazott tanulni a festőaka­démián. A művészet köz­pontja abban az időben már Párizs volt, ezért 1887-ben odaköltözött. A dicsősége tetőpontján álló, világhírű' magyar mesterhez, Munkácsy Mihályhoz kopogtatott be, akinél két évig dolgozott. Művészi becsvágya azonban csakhamar tovább vitte. A pezsgő kiállítási életben megismerkedett a korabeli francia festők törekvéseivel. Maurice Denis, Bonnard Vuillard, Sérusier egy bre- tagnei falucskában, Pont Avenban új, merészen kolo­rista mozgalmat hozott lét­re, mely a századvég fontos irányzataként a Próféták elnevezéssel vonult be a művészettörténetbe. Rippl Rónai és francia barátja, a későbbi világhírű szobrász Maillol csatlakozott hozzá­juk. A fiatal festők képeiken — Gauguin ösztönzésére — a körvonalak és a tiszta, árnyalatlan színeknek jut­tatták a főszerepet. Az at­moszférikus hatásokat az Impresszionistákkal ellen­tétben teljesen elhanyagol­ták. Műveik ezért síkszerű- ek, igen dekoratívak. Első új stílusú képe a Nő fehérpettyes ruhában még sötét színekkel festett, de a körvonal szerepét hangsú­lyozva egy síkban komponált. A mellérendelési elvet al­kalmazta minden képen, az arc, az alak, a háttér egya­ránt fontos volt számára. Neuilly-be költözött, itt festette első fő művét, a „fe­kete képek’’ sorozatát. Mint naplójában írta: „nem mint­ha feketének láttam volna a dolgokat, hanem, mert a Babits Mihály arcképe feketéből kiindulva akar­tam azokat megfesteni. A fekete és a szürke szín ak­kor nagyon érdekelt.” A sorozat legismertebb darab­jai az Ágyban fekvő nő (1891) és a Kalitkás nő (1892) 1891-ben festett öreganyám című képe (ma a Magyar Nemzeti Galéria kincse) még Gauguin ritkaságszámba menő elismerését is kivívta. Képein legtöbbször csa­ládját és baráti körének tagjait ábrázolta otthonában, „... az intim élet adta aa inspirációkat. A család, a rokonság, az ismerősök szo­kásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok érdekeltek. Ezeket festettem a társadalom minden réte­géből.” A XX. század első évtize­dében képeinek legjellem­zőbb témája az interieur. A kisvárosi életképeken lát­szólag nem történik semmi, A fő. téma a századvégi kis­városi élet nyugalma a vég­telenbe nyúló délutánokkal, az ünnepekkel, az emlékei­ken merengő asszonyokkal, édesanyjával, feleségével és néhány közeli jóbaráttal, például Piacsek bácsival. Sokat és gyorsan festett. Párizsból hazatérte után kedélyvilága teljesen meg­változott, palettája kivilágo­sodott, a hazai táj színeivel telítődött. 1906-os kiállítása példátlan sikert hozott: ek­kor vásárolta meg a Római villát is.. Sikersorozata ha­láláig tartott, és ma is tel­jében van. Apám és Piaesek bácsi vörös bor mellett Piacsek bácsi babákkal TÖRT SZONETT Még gondolat se voltál, apám, s a koponyádon már megjelöltetett vörös tintával az a lyuk, a szurony és a csákány élesítették foguk, mozdult a gyalogsági ásó is, hogy elásson, s még lábad se volt, apám, s a zsaruk, tábornokok már mértéket vettek rólad, ennyi, meg ennyi, ilyen hornyát, sírdombot bírsz a hátadon cepelni, mezőből zubbonyt szabtak, kővel ki is gomboztatott, s még szíved se volt talán, de első zörejeddel, az első dobbanással eldördült az a fegyver, születtél, lábra álltái, mégis, mentél tovább, harmincnyolc éven át vitt a tested átlőtt fejjel, s anyád se vette észre a többi százezerrel: „jaj, meglőttek, fiam...” BELLA ISTVÁN:

Next

/
Oldalképek
Tartalom