Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
IRODALOM Sára — Cseke Eqy színészházaspár otthonában A z ablak frissen mázolt rácsától az irodában szúrós levegő terjengett. Kint még a szél is elmenekült a somogyi dombok mögé, így a kánikulai melegben csak a tikkadt eperfa árnyéka adott némi felüdülést. A három fiú némán kuporgott az irodában. Egy- eg.v közeli motorzúgás szakította meg a rájuk telepedő bágyadt csendet. Koszos rövidnadrágban, gyűrött, átizzadt trikóban vártak. A legöregebb lassan íöl- tápászkodott, és az ablakhoz botorkált. — Szerintem elmúlt nyolc. — És akkor mi van? — nézett a széke elé a kövér. — Itt alszunk? —nyösz- szentett Zoli az ablaknál álló felé. A kövér höhörészni kezdett, miközben az olajos falba vájva körmét, raj- zolgatott. — 'Majrézol, mi? — Ha van anyád vagy apád. mór jönnek érted. Tutti, hogy útban vannak, aztán borulhatsz a nyakukba. Mehetsz haza! Vagy in- tézetis vagy? — fordult a legöregebb fiú Zolihoz. — Nem, á, dehogy — rázta rémülten a fejét a kicsi. 1— Mi azok vagyunk — bökött a kövérre, majd Zoli mellé huppant a földre. — Volt valami balhéd? — Semmi. — Oké. Így gilt. Senkinek semmi köze ahhoz, amit előadtál. Még ezeknek se itt! Az ősökről nem is beszélve! Az ajtóban hirtelen meg- zörrent a kulcs. Civilruhás férfi lépett be, mögötte kint három rendőr állt. — Fiúk, gyertek! Mentek haza! A kövér és a langaléta kelletlen mozdulatokkal összeszedték a cókmókju- kat, és csoszogva slaty- tyogtak az ajtó felé. — Haza? Hö-hö! — vigyorgott társára a kövér. — Te még maradsz! Nem jöttek érted — húzta be maga mögött az ajtót a civilruhás. Zoli bágyadtan visszahuppant a székre. Mikor fog hazamenni? Ki fog értejönni?? Óra nem volt nála, az idő múlását a bésötétedés- ből érzékelte, aztán már abból sem.-— Éhes vagy? — nyitotta rá az ajtót egy fiatal nő. Zoli megrázta a fejét. Még ha beledöglene se kellene tőlük a kaja, gondolta. Majd otthon! Csak ne Anya jönne érte! Az nem tud mást, csak sírni, meg jajveszékelni. Pedig ő igazán leírta, hogy hová megy.. „Elmentem a Balcsira a haverokkal, hétfőn jövünk, csűrni mindkettőtöknek!'’ Nem lett volna semmi baj, ha elég az az ötszázas, amit kiemelt az anyja pénztárcájából. De Laca kiszúrta, hogy van nála. Rögtön az első nap elköltötték. Rengeteg piát vettek rajta, ő életében any-’ nyi üveget nem látott egy- halomban, mint akkor. Pontosan nem emlékezett rá, de valahol Siófok körül húzódtak meg éjszakára egy kőházban. Igen. Laca törte fel. Mindenki majrézott, senki nem ment vele, de szólni se mert a bandából senki, hogy ez nem lesz nyerő. Zoli tudta, hogy ha szólni mer, hazazavarják, mint kisfiút. Ez volt élete első kalandja, gondolta, az első nap után nem fog hazakullogni, hogy utána lent a téren mindenki őrajta röhögjön. Akkor este, már az első pohár bortól táncolt körülötte a szoba. És lányok is voltak, valahol Szántódnál csatlakoztak hozzájuk. Egy közülük nagyon rendes volt hozzá, simogatta, meg mindenfélét csinált vele. Először megijedt, de az ötödik pohár után már lebegett a lány kai'jaiban. Igen! A haverok befogadták. Öt is egyenlő felnőtt számba vették! Nem ugratták, nem gúnyolták. Sajnálta akkor este, hogy csak ötszáz forintot hozott el, pedig az anyjánál legalább volt még három ötszázas. Másnap délután összepakolt a társaság, és to- vábbállt. Magukkal vitték a lányokat is. Zoli remekül érezte magát. a sok bortól még mindig kótya- gos volt. A délutánt 'a Balatonban töltötték. Átmásztak a strand kerítésén, a lányokat átemelgették, és nem kellett fizetni. Este Laca új ötlettel állt elő. Tíz kilométerrel odébb, mondta, van egy eldugott kisbolt. Néhány év óta rendszeresen ki szokta rámolni, pia van bőven, ismeri a helyi viszonyokat. Ha szomjas a társaság, irány a bolt! Zoli most se mert aggályoskodni. Szepezdi. a hatodik emeletről, aki csak egy évvel volt nála idősebb — most járta a nyolcadikat —, célzásokat tett a buli veszélyességére, de a többiek körberöhögték, sőt a fenébe akarták elküldeni, ha ilyen majrés. Zoli kényszeredetten vigyorgott a többiekkel, de titokban Szepezdi nek adott igazat, és sajnálta, hogy mindenki ugratja. De hát, gondolta, ez kisebb fiú, mint én. Az akció sikerült. Óriási zsákmánnyal fölpakolva baktattak a közeli erdőbe. Laca ismerte a helyet, a társaságot ő vezényelte. Azt mondta, hogy hálából azért, amit tettetek értem a télen, és a gépházba hordtátok a kaját, most én vendégellek meg benneteket! Egyébként a társaságból senki nem tudta, hogy ki ez a Laca, és hogyan kavarodott a telepre. Náluk három-négy évvel biztos, hogy idősebb volt, fantasztikus izmokkal, és szenzációs szöveggel. A lakótelep összes lánya bele volt esve Lacába. És aki Lacával haver, az biztos, hogy nagyobb eséllyel hódíthat meg egv lányt, hi- „szen kidüllesztett tyúkmellével lezseren közölheti, hogy kisanvám, majd szólok a Lacának. Zoli az erdei tisztáson teljesen elérzékenyült, de senkinek nem mondhatta el, nehogy kigúnyolják. Mint a mesékben! A fiú elindul .szerencsét próbálni, és elér egy nagy kerek erdőbe. .. — gondolta, és örült, hogy a sok-sok balhé, amit csináltak az előző két nap alatt, valahogy az erdő fái között végleg eltűnnek. A zsákmányt kisorsolták, vita nem lehetett. Zolinak 4 üveg bor, 2 doboz cigaretta és 1 db pattanásos képű lány, valamint egy zörgő bokor jutott. A lány nem volt megelégedve a kisorsolt borral, ezért fogta magát, és elbotorkált a sötétben. Zoli a káromkodásokból, vihogásokból, üvegcsörrenésekből következtetett a pattanásos útjára. Már az alvás határán volt, amikor a lány egy üveget kotyogtatott a füléhez. — Hapikám, ez a kemény! Ezt kóstold meg! — azzal fölhajtott egy kortyot, és Zoli kezébe nyomta. Zoli kottyantott egykét kortyot, és elkezdett csuklani. A lány szentségeivé döngette a hátát. Aztán elcsitult az egész társaság. Néhol ernyedt szu- szogást, horkantást, lihe- gést lehetett hallani, de aztán csak a tücskök és a közeli mocsár békáinak kánonja lengedezett a fák között. A díszes társaság, akár az úttörőtáborok éjszakai riadóinál, kemény szavakra ébredt. — Gyerünk! Felkelni! Egy-kettő! — villogtak a zseblámpák. A kábulatból csak az őrszobán tért magához Zoli. A banda, Laca kivételével ott bóbiskolt, gvűrődött az előtérben. Mikor pattanhatott meg Laca? Zoli a frissen festett ablakrácshoz ment. Az eget kémlelte. hátha valamilyen csillag utat mutatna neki! Mindegy, nézett a foltos Holdra, az a lényeg, hogy Apa egv szuperfej, aki öt megérti, és mindjárt itt lesz! Az eperfára egy macska kúszott fel. A sötétben csak a szeme villogott, és a farka neszezett a levelek között. — Cicc, ci-ciccc! — súgta a fiú. A macska megállt, der- medten nézett farkasszemet a fiúval, aztán egykedvűen folytatta az útját. Zoli leült, nem volt mit továbbgondolnia. Apját várta. Minden idegszálával az ajtóra figyelt. Igen, apa biztosan megérti őt, hiszen jófej, haver. Apa mindjárt itt lesz, és kihúzza őt ebből az egész grimbuszból. Minden rendbejön. Elmegy nyáron még egy hónapra valamit szedni egy téesz- be, és összejön anya ötszázasa. Nem gond! Nem lehet gond. Laca egy szemét, mondta a nyomozó is, hogy régi ügyfele a rendőrségnek. Miatta van ez az egész. Apa, hát persze, ő az egyetlen, aki megértheti. Csak már itt lenne! Csak már.. . összerezzent, amikor az ajtóban újra megzörrent a kulcs. Végre! Megjött Apa! A Civilruhás most rendőrök nélkül jött. — Gyere, kisfiam! Hazaviszlek. Zoli fürgén összepakolta kisbug.vrát, és ment a nyomozó után. Amikor beültek a rendőrségi autóba, a férfi megsimogatta a fiú fejét. — Ne búsulj, öreg! Zoli mosolyogva ránézett a férfira. Apa is mindig ezt szokta mondani neki. Jóleső érzéssel fúrta magát az ülésbe. Néhány perc múlva egy kétemeletes családi ház előtt állt meg az autó. — Apa hol van? — Nem tudom. Reggel hazaviszlek, de most itt alszol nálam. Lefürdesz. eszel, húnvsz egy nagyot. Na, ugrás! Zoli nem moccant. — Apa hol van? Á férfi kényszeredetten megvakarta a fejét. — Apádék azt üzenik, hogy nem érnek rá érted jönni, csak holnap. Gondoltam, ne az őrszobán bóbiskolj, azért hoztalak haza, ide hozzánk. Zoli kidülledt szemmel nézte a férfit. Hang nem jött ki a torkán, csak a szója mozgott. — Nem érnek ró? Nem érnek rá? Egy napfényes tavaszi délután beszélgetünk a budapesti, Dózsa György úti lakásban, Sára Bernadette, a Nemzeti Színház tagja ül velem szemben, mellette a férje, Cseke Péter, a Madách Színház tagja. A két népszerű fiatal színész immár jó öt éve: művészházaspár. Akkor kezdődött köztük a dolog, amikor mindketten felkerültek Pestre, Cseke Debrecenből, öt ottani évad után, Sára fővárosi szerződése előtt pedig négy évig a kecskeméti színház tagja volt. Strindberg Júlia kisasszony című darabjának előadására készült a főiskolán, rendezői vizsgájaként Zoltán Gábor, s a címszerepre először Sára Bernadette-t kérte fel, majd a férfi főszerepre Cseke Pétert. „Cseke? Jóképű fiú, jöhet partnernek'’ — mondta félig tréfásan Bernadette, s persze álmában sem jutott eszébe, hogy nemcsak színpadi partnert kap egy főiskolai vizsgaelőadáson, de egy holtomiglan-holtod- iglan életbelit. Addig nem is igen látták egymást játszani. Cseke, minthogy a próbák alatt mindjárt udvarolni js kezdett, felkerekedett, hogy a Várszínházban munka közben is megnézze új szíve választottját, aki ott éppen közös szerzőjük, Strindberg szeretőjét alakította A tri- bádok éjszakája című svéd darabban. Azaz dehogyis Strindberg — éppenséggel Strindbergné szeretője volt a darabban Bernadette, és Cseke szinte megrémült ettől, mert hirtelen elfelejtette, pont ő, a színész, hogy a szerelme színésznő, és ez csak egy szerep... Mindenesetre azóta — mondják egybehangzóan — „Zoltán Gábor a ni legnagyobb rendezőnk”. Cseke édesanyjával tizenegy éves korában települt át Nagyváradról Budapestre, s noha anyja odaát színésznő volt, Péter sokáig nem is gondolt erre a pályára. Azért nem, mert egy másik, valóságos pályán, a labdarúgó- pályán mozgott, szépreményű futballistája, tehetséges bal- összekötője volt a Dózsa ificsapatának. olyannyira, hogy az újpesti egyesület állandósítani akarta kapcsolatukat, de ebbe a mama nem egyezett bele. Féltette a fiát attól, hogy focista legyen, attól már nem, hogy Péter — jóllehet külkereskedelmi szakközépiskolát végzett, ma sokat utazó impexes üzletkötő is lehetne — a színi pályára lépjen. S minthogy mindjárt elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, a dolog azonnal sínre került, ma úgy tetszik: a 34 éves Cseke Péter felnőtt az ország színészeinek első vonalába, s ezt nemcsak a szakma meg a kritika tudja róla, de egyik népszerű kedvence immár a közönségnek is. öt évet töltött Debrecenben, ezalatt huszonhét főSára Bernadette szerepet játszott el. Csodálatos emlékei vannak a Csokonai Színház-beli korszakából: a Lila ákác, a Figaró házassága, a Volpone Mos- cája, a János király íaty- tyúja.. 1981 óta a Madách Színház tagja. Mindjárt bemutatkozásakor — Bemard Slade Jutalomjátékában — jelentős szerepet kapott, aztán főszerepeket egymás után, Noszty Feritől Camus Caligulájáig és A női partőrség szeme láttára című kiváló új magyar darab műfordítójáig, s közbe-közbe néhány érdekes karakterszerepet, epizódfigurát is eljátszott. Ugyanakkor, amikor Ádám Ottó, hívta Vámos László is, s hogy jobban járt volna-e, ha a Nemzetibe megy? Ezt nem lehet utólag megállapítani. Annyi bizonyos: ma egyik vezető színésze a Madách Színháznak, rá építenek előadásokat, neki keresnek darabokat, komédiásnak ez tulajdonképpen ideális állapot. És Detti, (ahogy a család, s ahogy az egész színészszakma nevezi Sára Bernadette-t), az ő útja is jó irányt vett azóta, hogy elvégezte a főiskola (első!) operettmusical osztályát? Az érdekes, hogy osztálytársaival ellentétben, akik mind valahol a Fővárosi Operettszínház, s általában a zenés produkciók körül helyezkedtek el, Bernadette azonnal a kecskeméti színházhoz szerződött, Ruszt Józsefhez, Első szerepe Schiller Don Carlosának Erzsébetje volt, és azóta is folyton folyvást prózai szerepeket játszik. Amelyek közül egyéniségének különlegessége, lényének és tekintetének sugárzó tisztasága, s a zöld szemek mélyén ott rejtőző csipetnyi titokzatosság azóta sok-sok, egymástól teljesen különböző szerep érdekes megformálására tette alkalmassá. Mind közül, amiben láttam, nekem a Nem félünk a farkastól... című Edward Albee drámában tetszett a legjobban, amit csak azért vett le műsoráról idő előtt a Nemzeti (pedig nagy volt még a közönség érdeklődése a darab iránt, mert Bernadette szülni ment, amikor pedig Cseke Péter visszajött, az előadás férfi főszereplője, Gábor Miklós betegedett meg... A „sors úgy hozta, hogy prózai színésznő lettem, de rengeteget köszönhetek a főiskolai musicalosztálynak, és azt tartanám jónak, ha a főiskolán sokkal többet foglalkoznának a zenével. A zenéhez való alkalmazkodás nagyobb koncentrációt, több erőfeszítést igényel a színész, tői, mint a próza. S milyen remek óráink voltak két, azóta sajnos fiatalon meghalt tanárunkkal: Bogár Richard- dal és Montágh Imrével! A zene egyébként a szerelmem maradt, s bár állandóan prózai szerepeket játszom, változatlanul tanulok énekelni ma is!" — mondja Sára Bernadette. Az életet meg a pályát, és az életben meg a pályán a tanulást nagyon komolyan veszik ebben a házban. Cseke Péter élete most készül új fordulatot venni. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán ősszel új rendezői osztály indul, nem négy- csupán hároméves képzéssel, kizárólag — kész színészekből. És Cseke? Először megtárgyalta a családi tanács vállalhat-e ilyet egy kétgyermekes családapa, hiszen ez a tanulási többlet óhatatlanul keresetkiesést jelent majd. miatta nem csak a Madách Színházban dolgozhat egy ideig kevesebbet, de a tévében, rádióban, a szinkronban is. A család azonban jóváhagyta Cseke tervét, Péter jelentkezett a főiskolára. 34 évesen újra iskolapadba ül. azt mondja, ha esetleg változatlanul nem rendez majd soha életében, akkor is megéri, bizonyos benne, színészetének is használni fog, amit ott érett, tapasztalt művészektől hall majd. Izgul, mint egy kisdiák, mert ezekben a napokban, hetekben felvételizik. Magam nem kétlem, hogy felveszik: nemcsak színészi intelligenciája, több emberi képessége és adottsága is predesztinálja erre. És csak sok szerencsét kívánhatok Cseke Péter színművésznek ahhoz, hogy majdan hasonlóan sikeres rendezővé (is) váljék. B. T. Szűcs Mariann: A nagyfiú TAKÁTS GYULA: TÁGABB VALÓBA NŐVE Reszketve így, valami tett mozdul a csontos felület megett, s kibontva azt, tágabb valóba nőve, mintha most tisztán pincénkhez jönne minden... S e mástestű vegytant, fizikát nyitott ajtónkra írja át, s a berki sötéten átragyogva fényiének, mint a galagonya bokra, a dolgok, mint akik egyek világon túl a tágabb értelemmel, mely lépcsőt rak, élni bátran, mint madarak csontos cédrusfákban. Köpincés zöld medencék fölött berki langyos árkok hozzák a ködöt. Valami részegítő pára szólogat a majdnem éjszakába. Szárnyas hordók és poharak szava bennem, s körülöttem, mintha idéznék az abroncs lényegét, mit összetart a kerek messzeség, s szavuk tisztább szférába teszi át szívünkkel ezt az éjszakát, megadva, értsük képletét, kinyitva szikláink ködét...