Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

1987. szeptember 5., SZOMBAT NOGRAD 5 Szegeden egy világsiker A NYOMORULTAK A tomegjelenetek látványossága fokozta az élményt. A képen a kapzsi koesmáros. 1 hénardier énekli el ..ars poeticáját". (Habot László tVh .) A változások, az újítások időszakát élő Szegedi Sza­badiért Játékok idei bravúr­ja A nyomorultak című mu­sical-rockopera bemutatása volt. Világpremierje 1985 szept emberében Londonban zajlott, s íme. két. esztendő sem pergett le. Szegeden au­gusztus 14-én megesett a be­mutató. Ezt követően nyolc esten át játszotta a Rock­színház — megtámogatva néhány színésszel —. mindig telt ház előtt. mert. ahogyan dr. Nikolényi István, a Já­tékok tavasszal kinevezett új igazgatója fogalmazott, a produkcióra lábon elkeltek a jegyek. Értékes, szép mű Nem túlzás, nem mester­ségesen felszított érdeklődés huzódik-e meg a .siker mö­gött? Nem a sznobéiba ná- lunk-tőlünk sohasem egészen idegen érzése-szelleme korbá­csolta lel a kíváncsiságot, vagy valóban tényleges ér­tékek nyilvánulnak meg a darabban és az előadásban? Válaszoljunk sorjában. Elő­ször is: emlékezetem szerint idestova két évtizede felis­mertük a reklám szerepét mind gazdasági, mind kultu­rális életünkben. A reklám pedig nem más. mint az ér­deklődés tudatos, meghatá­rozott szabályok szerinti, (le­hetőleg) tisztességes szándé­kú és eszközrendszerű fel­keltése. Tehát a szegedi si­ker mögött bizonyos művi- séget — háT istennek — ér­zek, túlzást azonban semmi­képpen sem. (Ez utóbbira nem volt ugyanis szükség, hiszen, mint utaltunk rá, a jegyek elővételben elkeltek.) Másodszor: a sznobság egyes esetekben önkéntele­nül is pozitív eredményhez vezethet. Például amikor a sznob igazi értékkel találko­zik. Vagyis adott esetben ok­talanság firtatnunk, kit mi­iéle eredőjű kíváncsiság ho­zott Szegedre, a Dóm térre — művészileg, gondolatilag értékes, szép művet, produk­ciót láthatott-hallhatott. A vesztesek azok, akik vala­milyen oknál fogva nem le­hettek jelen egyik előadáson sem: reménykeltő vigasz, hogy ősszel a Vígszínházban játsszák A nyomorultakat. Amikor először szereztem arról tudomást, hogy bemu­tatják a szegedi szabadtérin a Victor Hugo regényéből készült francia eredetű. de l!)80-ban Párizsban vissz- bangtalan maradt musicalt, nem ..hatódtam meg". A brit kezdeményezésű átdol­gozás angol fogadtatásától sem. Élt bennem egyféle elő­ítélet: ugyan miképpen le­hetséges hatásosan, jól szín­padra állítani egy olyan lát­ványos. romantikusan tiszta és gyönyörű művet, mint A nyomorultak. Elevenen égett bennem a filmváltozat. Jean Gabinnal és Bemard Blier- vel a főszerepben. Azt nem lehet lepipálni — gondol­tam: ez esetben a színpad nem lehet .esélyes vetélytár- sa a valóság képeivel szinte tetszés szerint bánó filmnek. Ahogy elő van írva Nos. kellemesen é.s ked­vemre cáfolt meg a szegedi előadás. Claude-Michel Schönberg (magyar szárma­zású. s a darab gyors hazai premierjének talán ez is egyik tényezője, a Rockszín­ház tavalyi lenyűgöző Jézus Krisztus Szupersztár-előadás sa mellett) rendkívül inven- ciózus, színes, fülbemászó, modern zenét szerzett. Mu­zsikája. ahogy az elő van ír­va, illeszkedik a helyzetek­hez és a személyiségekhez. tehát jellemez. S nem egy­szerűen musical; a műfaj le­hetőségeit az opera felé tá­gítja, így joggal nevezhető műve rockoperának is. Aluin Boublil e felfogás- jegyében írta meg a verse­ket, melyeknek végső szöve­ge Herbert Kretzmer segít­ségével a londoni világpre­mierre alakult ki. Az alko- 'tók megtartották a romanti­kus kalandregény szellemét és cselekményét, helyesen is­merve fel a mai néző — or­szághatároktól független — igényét a nemes érzelmekre és az izgató mozgalmasság­ra. Ez az igény indokolja a regény feldolgozását, magya­rázza egyúttalés részben ko­rábbi — az említetten kívül New Yorkban mutatták még be — sikerét. Kifogástalan rendezés A magyar előadás létreho­zói remekeltek. Képtelen va­gyok bármiféle kifogást emelni a rendezéssel, a zenei megszólaltatással, a látvány (díszletek és jelmezek, tán­cok) megtervezésével. az énekesi-színészi teljesítmé­nyekkel szemben. Dicséret il­let minden rendű-rangú köz­reműködőt: Miklós Tibor szóvegíorditót, Várkonyi Má­tyás zenei vezetőt, Szinetár Miklós rendezőt. Makiári László karmestert. Krámer György koreográfust. Fehér Miklós díszlet- és Horváth Kata jelmeztervezőt. S a főbb szereplők közül: Viki-\ dál Gyulát (Jean Valjean). Makrai Pált (Javert). Kút­völgyi Erzsebetet (Famine). Sasvári Sándort (Marius). CSflrnóy Zsuzsát (Cosette). Nagy Anikót (Eponine). Ka­szás Attilát (Enjolras). Szom- bathy Gyulát és Hámori Il­dikót (Thénardier házaspár). Sulyok László Beszéljük meg! Napirenden: az oktatási törvény Érlelő esxtendő E gész nemzetünket. társadalmunkat feszítő gazdasági gondok, a jövő út­ját kereső reformtörekvések köze­pette, sokadrendűnek tűnik oktatási-ne­velési kérdéseken gondolkodni, s talán még inkább annak látszik az oktatási rendsze­rűnket szabályozó, egy éve életbelépett törvény tapasztalataival foglalkozni, a szé­lesebb társadalmi körök érdeklődésére is igényt tartva. Mindez valóban nem a gondokat köz­vetlenül megoldó életterület. de számos eleme, s valójában a törvény egész szel­leme magában hordja. a társadalom egyetemes gondjai megoldásának fontos kérdéseire adható pedagógiai választ. A külső szemlélő a mérföldes lépések­kel haladó világtudomány korában gyak­ran könnyed eleganciával és lekicsinylő kézlegyintéssel beszél a nehézkesen moz­duló iskolarendszerről, amelynek struktúra-, tartalom- és szemléletváltozásához esetleg évtizednyi időre van szüksége. Ez a köny- nyed elegancia azonban — azt gondolom — felület. A kisiskolás korú emberpalán­tatói a felnőttkor küszöbén álló középfokon tanuló fiatalig, a világról való tudnivalók olyan özöne zúdul a befogadásra többnyi­re érzékeny korosztályokra, hogy az is­kola alig képes igazodni hozzá. Az iskola- rendszer intézményesített. ténylegesen lassú elmozdulása mindig hosszú belső érlelődés eredménye. A tanítási órák, fog­lalkozások. az iskola egész élete valójában folyamatos megújulás. A neveléselméleti könyvek axiomatikus tétele, hogy a neve­lés bipoláris, (legalább kíjhtónusú) folyamat, de igazabb, ha azt mondjuk: ennél sokkal összetettebb. Ez a bipolaritás valóságos mindig megújulása az iskolának nevelő- növendék és külvilág egymásrahatásában. (Azt gondolom, a tan- és nevelési terve­ket —, akár a legújabbakat is — messze megelőzte az iskola belső világa változá­sának számos eleme.) Az egészséges törvényalkotás kettős ter­mészete az oktatási rendszer szabályozá­sára is érvényes. A kettős természet egyik oldala, hogy ami törvényesít, legyen arra érett, vagy legalább hordozza magában az arra érettség legfontosabb jegyeit. A másik oldala, hogy szabályozó-rögzítő vol­tában is benne legyen a továbbfejlesztés lehetősége: a progresszív nyitottság. A gyakorló pedagógus a törvény olvasá­sa. elemzése, később értelmezése közben legtermészetesebben elsőnek ezt érezte: szembesítenie kell önmagát’ környezetét, intézményét, annak eddig kialakult élet- és értékrendjét, munkája tartalmát, for­máját, a törvényben leírtakkal. A szembe­sítő elemzés közben pedig szükségszerűen megjelent — talán magán meditációban is. de a közösségi megbeszéléseken, értelmezé­sek során mindenképpen a kérdés: mit tartalmaz a törvény, a holnap számára? Mind a két elem — a szembesülés és a jó néhány kérdésben kutató tanácsta­lanság — fontos érlelője volt az intézményi közösségek életének, hiszen a folyamat so­rán meg kellett alkotniuk a maguk — saját képére és hasonlatosságára formált ,— írásba foglalt, szabályrendszerét. Az intézmények munkája eredménye­ként megszületett szabályrendszerek rend­kívül fontosak, hiszen ezek számos közösség együttes munkájával létrehozott alapdoku­mentumok. Ebben a mondatban az együttes munka a hangsúlyozott, hiszen ez tantes­tület- és szülői közösség, tantestület és ta­nulóifjúság. de a tantestületen belül is kisközösségek, munkacsoportok, személyes vélemények, álláspontok ütköztetése és ütközése folyamatában kialakult, egészsé­ges megoldást kereső együttműködés volt. Ez az esztendő, a törvény próbaéve sa­játos feladataival, közösen alakított mód­szereivel, eljárásformáival, felelősségtuda­tával. gondolati tolefenciájával — bár­mennyire közhelyként hangzik — az intéz­mények jó részében a nevelői és tanulói közösségben egyaránt a demokrácia iskolá­ja volt. Üt ahhoz, hogy magasabb rendű emberi kapcsolatokban, tanár és diák magasabb szintű értékteremtő együttdol­gozásában potenciálisan is és megvalósu­lásában is emelkedjék az intézmény, az iskola alkotó színvonala, tartalma és tel­jesítménye. A próbaév sajátos tartalma, mindenkép­pen elindított, vagy - még' inkább felerősí­tett egy társadalmilag egészséges folyama­tot az iskolákban. A nyitottabbá váló iskola belső életvitelét szükségszerűen kiterjeszti, vagy ki szeretné terjeszteni a falain túl is. mellérendelt és hierarchikus kapcsolat- rendszerében. Azt gondolom azonban, hogy ennek összhangját még évek munkája te­remtheti csak meg. A törvény ielz: íés igényli) az iskolata­nácsok megszületését, de nem kell mély elemzési készség ahhoz, hogy kiérezzük, e testület létrehozásának teltételei általá­nosan még nem értek meg. A nyitott iskola sajátos találkozása a társadalommal: az is­kolatanács. De az iskolatanácsok szervezé­sére szólító útmutatók is éreztetik a kétirá­nyú kompetencia hiányát, és ebből követ­kezően a kapcsolati összhang érdekeltségi hiányát is. Az iskola' és a társadalom élő találko­zásának lehetősége egy továbbfejlesztett gazdasági érdekeltségi rendszerben minden­képpen az iskolatanács. (Lám. a törvény itt. is a jövőt hordozza méhében.;. De az is egészen bizonyos, hogy számos alapvető feltétel szükséges a valóságos — és nem üresjáratú, értekezletesdis — együttműkö­désre az általánosan képző iskolák és az iskolatanácsban érdekelt szakértő munká­hoz. A próbaév e munka megindításához semmi tapasztalatot nem adott. De adott, egy más területen, és ez mindenképpen a jövő értékrendjének — úgy vélem — fontos tapasztalata. (Ha nem is egészen új.) És ez a következő: Az ifiúság: a felnőttkor küszöbén álló lti—18 éves fiatalok, őszinte, kritikus, egyenes, és együttműködő szán­dékkal. valóságos, értelmes munkával dol­gozták végig velünk együtt ezt az évet, a törvény alapos megismerésétől, a teendők megvitatásán át. a diákmozgalom reform­jának útkeresésében egészen az iskola mű­ködési dokumentumai elkészítéséig. Igazán felelős munkatársként dolgozhattunk az iskola ifjúsági vezetésével csakúgy, mint számos, a közösségért szívesen tevékeny­kedő fiatallal. T alán a törvény .szabadságszellemének legnagyszerűbb iskolai mondandója az. hogy az ifjúság, a felnőttekkel, tantestülettel való közös munkájában kölcsönös tolarenciával és valóságos em­beri igényességgel eredményesen, jó köz­érzettel tud együtt dolgozni. A diákmoz­galom. az iskolai önkormányzat lényegét nem ..generációs problémák” értelmetlen élesztgetése jelenti és jelentse, hanem az, hogy a fiatal kapjon teret önmaga sze­mélyiségének értelmes fejlesztésére, minden ellen, ami visszahúz, ami a személyiséget rombolja, és mindenért, ami azt feljeszti közösségibbé, emberibbé teszi. Herold László, a Bolyai János Gimnázium igazgatója Zöldfa utcai hétköznapok Gyermekzsivajtol hangos az utca. a függőfolyosókon száradó tengernyi ruha a mindig visszatérő teendőkre utal. Nagy- családosok élik mindennapjaikat a salgótarjáni Zöldfa ál­ca» lakótelepen. — képek: kulcsár —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom