Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
4 NOGRAD 1987. szeptember 5., SZOMBAT Kiállítás a homokter«nyei tsz-ben Több, mint brigádvállalás A* iskolák kérésére a tanév első hetében még látható a kiállítás. fotó: Rigó Kosolya, űcsik és madzagverő, tojófészek, r ingó- bölcső és fából készült krumplinyomó. A szövésfonás eszközei, régi ünnepi és köznapi paraszti vise- letek máig őrzött darabjai láthatók alkotmányunk ünnepe óta a mátraterenyei termelőszövetkezet központjában. Hogyan, miként lett — ha csak pár hétre is — házimúzeummá a ho- mokterenyei központi iroda tanácsterme? A Zagyvavölgye Mgtsz, központi irodájának udvarát illatozó virágerdő tarkítja, s a virágporban dúskáló méhek az udvar hátsó fertályán levő épület nyitott ajtajáig kísérik a látogatót. Az itteni tanácsteremben rendezte meg a szövetkezet Martos Flóra Szocialista Brigádja a régi paraszti életmód tárgyait felvonultató kiállítást. A nyolcfős kollektíva tagjai a központi iroda dolgozói; a könyvelés, a pénzügy területén tevékenykedő asszonyok. Vincze Vilmosáé brigádvezető irányításával járták a portákat Homoiklerenyén, Mátrano- vákon, Nád új faluban és Já- nosaknán. sőt még Cserpusztán is, mindenütt, ahol úgy vélték, őrzik még az idősebbek a tárgyi emlékeket. — Mi így adóztunk az ünnepnek. Űjbúzából sütött kenyérrel és ezzel a kiállítással — magyarázza Juhász Andrásné. Nádasdi Lászlóné hozzáteszi: — A brigádvállalásunk- ban szerepelt. Hegyes Istvánná — aki az alapító tagok egyike, bár amióta megbízott főkönyvelő lett, csupán, pártoló tagja a brigádnak, ám mégis minden programjukon részt vesz — a bemutató születésének körülményeiről beszél: — Tavaly kézimunkákat mutattunk be, annak nagy sikere volt. Most úgy gondoltuk, azzal tesszük szebbé az ünnepet, ha azokra emlékezünk, akik hajdan nehéz munkával, nehéz körülmények között éltek. És az sem mellékes, hogy a mai fiatalok bepillantást nyernek az összegyűjtött tárgyak segítségével az akkori mindennapokba —mu-, tat. körbe a helyiségen, ahol a konyha, a tisztaszoba, a gazdasági udvar, sőt még az aratási munka eszközei "is ott vannak, s kavalkád- juk különös hangulatot áraszt. A féltve őrzött emlékeket szívesen adták a falusiak, özv. Nádasdi Fe- rencné és Juhász András vagy' például Nádasdi Balázs is, akinek tulajdonából egy 1862-ben faragott iivöbügrét láthatnak az érdeklődők. A helyiség egyik sarkában áll a keresztfára helyezett kosolya. amelyben a mezei munkák idején tartották kicsinyeiket az anyák. — Mert ki kellett ám vinniük magukkal — említi sajnálattal vegyes büszkeséggel Berze Károlyné, hisz talán nagyanyjára emlékezik most. Az asszony elég fiatal, mégis jó ismerője minden régi eszköznek. Csak úgy ömlenek ajkáról a lassan homályba vesző, ritkaságszámba menő tárgyak elnevezései. A jelenlevő brigádtagok észreveszik pillantásomat amint a hatalmas szalma- kosarat pásztázza. Itt-ott kenyérmorzsát vélek felfedezni benne. — Jól látja, kenyeret tartottak benne — tudatja Juhász Andrásné, majd társaira mutatva mondja: — Augusztus 20-ára sütöttünk hat darabot, mára csak morzsák maradtak. Vincze Lászlóné és Hegyes Istvánná dagasztották az újbúzából . Keresem őket, de csak Hegyesné van jelen. Vin- czéné valamelyik társközségben dolgozik éppen, sa brigádból többen szabadságukat töltik most. Pedig a társak szerették volna, ha mindannyian — akiknek része volt a kiállítás megszervezésében, a rendezés nem kis fáradságot kívánó munkájában — itt lettek volna. Vincze Vilmosáé, Nádasdi Zoltánná, Szoó Károlyné és a gyesen levő kismama, Maruzs Lászlónét is Mert a közös munka sikerének együtt, örülnek az asszonyok. S az is kiderült a beszélgetés során, hogy náluk a brigádvállalások nem formális, naplótöltő feladatokat jelentenek. Ismerik jól egymást, s így nem nehéz értelmes időtöltést. programot találniuk. Színházba, kirándulásra elkísérik őket a családtagok, a gyerekek és a férjek is, sőt még a brigád által felvállalt társadalmi munkában is rendszeresen részt vesznek. Mint az asz- szonyok — szívvel-lélekkel. Tuza Katalin A Martos Flóra Szocialista Brigád kissé hiányosan. KIT JELENTSÜNK FEL? A köntörfalazás nélküli címre így is lehetne felelni: mindenekelőtt azt, aki jót tesz velünk, aki a kedvünkre cselekszik. Azt, aki könnyíteni igyekszik —1 lehetőségei szerint — manapság egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető sorsunkon. A korántsem könnyű fajsúlyú megállapítás kimondására egy hétköznapi közjáték késztetett: A salgótarjáni „közösségi házban’’ — az idézőjel jogosságáról később mindenki meggyőződhet — egy nap ugyanis ezzel állította meg a lakókat a megyeszékhely tanácsának előzékeny gondoskodását élvező ifjú polgár: „Írd alá a feljelentést!’’ Az ember annyi minden alá odakanya- rintja kézjegyét. nemegyszer gondolkodás nélkül. Egy feljelentést azonban — kiváltképpen, ha kollektív igazságkeresés dokumentuma —, illik megnézni. Miről is van tehát szó? A beadvány értelmi szerzői szerint a KÖJÁL haragját kell hívni a salgótarjáni szobabérlők háza minden felelős üzemeltetője ellen, mert a közösségi helyiségek állapota enyhén szólva is kívánnivalót hagy maga után. Ennyi az indítvány. Az emberek azonban nem egyformák. Van, aki habozás nélkül — azt ne mondjam: olvasás nélkül — odabiggyeszti a kézjegyét —, más hajlik egy kis meditációra. S. aki így cselekszik, az nemcsak azt látja, hogy az eldugult konyhai mosogató miatt beázik a lentebbi szint, megkeserítve az ott lakók életét. A gondolkodás természetesen meglepetéssel is jár. Meglepődik — példának okáért — a kollektíva támogatásának megszerzését célzó feljelentő is, amikor ezt hallja: ..A három liter főzeléket és a két kiló kifőzött tésztát nem az ingatlankezelő vállalat igazgatója, vagy a városi tanács elnöke önti a mosogatóba. Ha majd a tetteseket jelented föl — azt aláírom.’’ A feljelentőt azonban a tények nem zavarják. 0 azért feljelentő, hogy az igazságot a saját nézőpontjából nézze, s ezzel együtt ne sajnálja a papírt. (Mindenki arra gondoljon, amire kell, arra a bizonyos célra használt papírról még később lesz szó). Szóval, papír van, így a bejelentés eljut a Kö- JÁL-hoz, az országgyűlési képviselőhöz, a megyei tanács elnökéhez. Persze, nemcsak papír, hanem idő is van minderre, de ezen egyáltalán nem kell csodálkozni. A fel- és bejelentő szellemi szabadfoglalkozásúnak mondja magát. Az igazgatás- rendészet szóhasználata tényleg ismer ilyen elfoglaltságot. Csak azt kétlem, hogy a szakosodást hirdető világban akár egy percig is létjogosultsága lenne az olyan szellemi szabadfoglalkozásnak, amely a feles bejelentést írná nem létező munkakönyvé nem létező rovatába. De félre a tréfával, vagy inkáob most jöjjön a vicc. Elképzelem, hogy a feljelentő nekiül — papírja, tolla és ideje van — és beadványt szerkeszt. A címzettek lehetnek ugyanazok, mint akiknek a méltatlankodó sorokat küldi, érdemlegesebb munkától elvonva egy egész csapatot. Szóval, a papír mellé ülne és rögzítené: minden elismerés a városnak, hogy több száz fiatalnak megkönnyíti az életét. Azzal, hogy havi hétszáz- húsz forintért önálló otthont nyújt. Lakrészt, amelyben mégiscsak a maga embere egyedül- élő ifjú hölgy és legényember, vagy fiatal házaspár, s aki vagy akik hírből sem ismerik a több ezer forintos albérleti díjakat, a háziak megszabta rendtartásról nem is beszélve. Lehetne tehát köszönni, de minek, amikor feljelenteni is lehet. Éppen most helyénvaló szólni azokról a fránya macskakörmökről, amelyek közrefogják a bevezetőben említett közösségi házat. A Szellemi Szabadfoglalkozású ugyanis —, ha már ennyire ráér — a fel- és bejelentések fogalmazása helyett áttérhetne a népnevelésre. Az aláírásokhoz megnyert elvbarátait például felvilágosíthatná arról, hogy mire való a WC-ben a madzag. E tények fölöttébb lehangolóak. a Sor azonban kiábrándítóan sokáig folytatható. Attól kezdve, hogy abban a bizonyos legkisebb helyiségben nem lenne nehéz dolga a rendőrségnek, mert az ujjnyomok ott vannak a fülke falán. Mit mondjak? Már faluhelyen is kiment a divatból a kukoricacsutka, a megyeszékhely átmeneti lakásmegoldással pátyolgatott lakója pedig semminemű papírt riem ismer.. . Az olvasó ne gondolja, hogy nincs olyan borzalom, amely tovább nem fokozható. Látná csak a gyermekarcú. ifjú és ártatlan házaspárt, amikor rádöbben, hogy több ezer forint értékű ruhája hiányzik a mosókonyhából. Ehhez képest a 'két kiló mosópor, meg az Ultra Őszi fi lm bemutatók Az őszi idényben mintegy 50 alkotás kerül a hazai mozikba, s a Kortárs filmklub hálózatában további 9 fiilmet vetítenek majd. Tavaly novemberben a szovjet filmek fesztiválján már vetítették Elem Klimov Búcsúzás című munkáját, amelyet Valentyin Raszputyin — nálunk is megjelent — regénye nyomán forgatott. A szimbolikus elemekből építkező, lírai film egy vízi erőmű építése miatt elárasztott kis falu sorsát beszéli el. A nálunk is jól ismert, népszerű cseh színész-rendező, Jiri Menzel bemutatásra váró filmje, Az én kis falum, egy kistelepülés mindennapjait humoros szituációkban megelevenítő vígjáték. Filmtörténeti alkotás Fred Zinnemann Most és mindörökké című filmje. Az azonos című. több kiadást megért regény alapján 1953-ban készült produkciót annak idején 8 Oscar-díjjal jutalmazta az amerikai film- akadémia. Már címével is a múltra utal a lengyel Radoslaw Piwowarski filmje, a Yesterday. A nosztalgikus történet színhelye egy lengyel kisváros, ahol a 60-as évek elején négy diákfiú a Beatles bűvöletében együttest alakít. Az olasz film nagy mesterének, Federico Fellini nek Ginger és Fred című alkotását vetítik. A film két főhőse — Marcello Mastroianni és Giuletta Masina alakításában — évtizedeken át imitálta a neves táncospárt, Fred As- taire-t és Ginger Rogerst. A történet életük várva várt napját meséli el, amikor a két megöregedett táncos felléphet a televízió karácsonyi műsorában. Számos magyar filmújdonságból is válogathatnak a nézők az őszi hónapokban. Kosa Ferenc még 1976- ban kezdte forgatni portréfilmjét Béres Józsefről, akinek nevét a Béres-csep- pek tették ismertté. Az utolsó szó jogán című filmben nemcsak az egykor rögzített felvételekről, hanem a tíz év elteltével készített interjúkban is megszólalnak az ügyben érintettek: betegek és orvosok, a szert elvetők és az attól gyógyulást remélők egyaránt. Dokumentumelemekből építkezik Bán Róbert filmje is. A Jávor. A k?t háború közötti magyar film egyik legnépszerűbb színészének, Jávor Pálnak az alakja, életpályája elevenedik meg a filmrészletek, emlékezések nyomán. Nyitnak a fővárosi színházak A következő napokban, hetekben sorra megnyitják kapuikat a fővárosi színházak. Az évadnyitó előadások programját többségében a repertoárdarabok közül állították össze. Elsőként szeptember 5- én a Madách Színház kezdi meg az évadot a Macskák című musicallal. Szeptember 6-tól az Állami Bábszínház is fogadja kis közönségét, a Népköztársaság útján lévő épületben a Hüvelyk Matyit, a Jókai téren pedig a Hófehérke és a hét törpe című mesét játsszák ezen a napon. A Magyar Állami Operaház új évadja szeptember 15-én kezdődik a Bánk bán előadásával, a Nemzeti Színház évadnyitó előadása 21-én Az ember tragédiája lesz. A Várszínház Gábor Andor vígjátékának, a Dollárpapának premierjével nyitja meg igencsak bagatell —. amelynek ugyancsak semmi perc alatt lába kél. A közösségi házban. Ott, ahol , olyan érzékenyek vagyunk, s hála a szemellenzőnek, olyan köny- nyen fogalmaznak egyesek fel- és bejelentéseket. Követelve — nagy hangon és arrogánsán, mert manapság némelyek szerint ez a divat. S a társadalmi együttélés szabályainak semmibevételéről árulkodó történetsor szerint érvényesül a különös munkamegosztás. A Szellemi Szabadfoglalkozású feljelenti azokat, akik fedelet adtak a feje fölé, a jobb érzésű lakók pedig népneveinek. Mintha hírét sem vették volna, hogy már Pekingben is kiment a divatból a tacepaó, ők rendületlenül írják üzeneteiket az ajtóra: mire váló a WC-fül- kében a madzag. Szóval, kit jelentsünk fel? A Szellemi Szabadfoglalkozású szerint az IKV-t, többek között. Azt a balga céget, amely súlyos százezrek árán festet, de nem lévén még bombabiztos festék, az egész erőlködés annyit ér, mint halottnak a csók. Le lehet azonnal mindent rondítani, betörhető az ajtó, s, ha mindemellett lakbért is kérnek, meg lehet sértőde- ni. Ezernyi gondunk mellett apróságnak tűnik ez az kapuját 22-én. Most Beré- nyi Gábor rendezi, Suka Sándorral a címszerepben. A Katona József Színház szeptember 20-án a Catullus című drámával, a Madách Kamara 23-án a Romantikus komédiával nyit. A Vígszínház a nyáron Szegeden bemutatott, nagy sikerű zenés produkció, A nyomorultak Rock színházi előadásának ad otthont, szeptember 11-től, a Pesti Színházban pedig egy nappal később tartják meg az évadnyitó előadást, a Veszedelmes viszonyokat tűzve műsorra. A Fővárosi Operett Színház a Mária főhadnaggyal kezdi meg az évadot szeptember 19-én, a Thália Színház 25-én a Leltár miatt nyitva című kabarét választotta nyitó- előadásnak. A Mikroszkóp Színpad 15-én Az állam is íelkopik című kabaréval, a Vidám Színpad 17-én a Kabos-showval nyitja meg kapuját. egész, az ügy mégsem bagatell. Egyrészt: a megyeszékhely több száz lakójáról van szó, egv kiváló kezdeményezést árnyékolnak be a társadalmi együtt(nem)élés otromba jelenségei. Másrészt: a szobabérlők háza példája messzebb mutat; a főutcánál. Az Országgyűiés őszi ülésszakát előkészítő tisztségviselői értekezleten hangzott el a megállapítás, amit — többek között — e sorok írójának is az a képviselő tolmácsolt, akit a fel- és bejelentők is megkerestek. Nevezetesen: túlságosan is nagy manapság az ember önmagával szembeni elégedettsége, s annál csak a társadalommal szemben támasztott igényei nagyobbak. Alapvető tévesztés ez, miként a íeljelentéssorozat is. De visszakanyarodva a szobabérlők házához, az embernek nemcsak a beadványok % szerkesztésére, hanem a szabad választásra is megadatott a lehetőség. Nem kell lakni a szociális juttatásként is számon tartható szobabérlők házában, sorban álló — gyanítom — úgvis van éppen elég. Havi hétszázhúsz forint helyett lehet vásárolni, vagy építeni kell. De mit ér az egész. ha nem lesz, kit feljelenteni? Kelemen Gábor
