Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

2 NOGRAD 1987. szeptember 28., HÉTFŐ A mozgalomnak cselekvési egységre van szüksége (Folytatás az 1. oldalról) oldani azokat a meVev bér­szabályokat. amelyek nem ösztönöznek kellően maga­sabb teljesítményre, s gyak­ran értékrendeket torzíta­nak. A szakszervezetek véle­ménye szerint a béreket a teljesítményekkel arányosan szükséges növelni, s meg kell szüntetni a 30. 35, 40 forintos órabérmaximumo­kat. Kapjon nagyobb meg­becsülést a tudás, a szak­értelem. Ezután részletesen szólt arról, hogy meg kell javí­tani az irányítómunkát a szakszervezeti mozgalom­ban, a. Szakszervezetek Or­szágos Tanácsától egészen az alapszervezetekig. A szak­szervezetek álláspontjának, véleményének kikérése nél­kül ma már nem lehet dön­teni országos nagy kérdé­sekben. Nem elegendő azon­ban az. hogy a vezető testü­letek képviselői fejtsék ki véleményüket. Szükséges, hogy ezt megelőzően a bi­zalmiak útján konzultálja­nak az egész tagsággal, ha a dolgozókat érintő kérdé­sekben kell állást foglalni­uk. Mint mondta, az egész szakszervezeti munkát a tagság ellenőrzése alá kell helyezni. Végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozgalom­nak most cselekvési egység­re van szüksége. Ezt követően Nagy Sán-- dor, a SZOT titkára vázolta a szakszervezetek részvéte­lét a kormány munkaprog­ramjának megvalósításá- 'ban, s kifejtette az adórend­szerrel kapcsolatos szak- szervezeti álláspontot. Mint -mondta, a gazdasági-társa­dalmi változások elodázha- itatlan feladatot jelentenek. A fő törekvéseket a szak- szervezetek is támogatják, mert nincs más ésszerű al­ternatíva. A szakszervezetek azzal is tisztában vannak, hogy a kitűzött célokat csak a korábbiaknál több konflik­tus árán lehet elérni. A szakszervezeti mozgalom szá­mottevő tényezője ennek az országnak, politikai intéz­ményrendszerünknek. így a kialakult helyzetért érzett felelősségben is osztozniuk kell a szakszervezeteknek. Az ország gazdasági hely­zetéről szólva kiemelte, hogy az elmúlt két esztendőben tapasztalt negatív tendenci­ákban évtizedes gondjaink jelentek meg koncentráltan. Az idei első fél évben bi­zonyos kedvező irányú el­mozdulás már tapasztalható volt, de ami a gazdaság ha­tékonyságát. jövedelemter­melő képességét illeti, abban nem következett be lényeges fordulatszerű változás. Eb­ben a helyzetben kellett szembenéznie a politikai ve­zetésnek és a szakszei’vezet- nek is a tennivalókkal. Az elkövetkezendő évek terveinek egyszerre kell reá­lisnak, gazdaságilag ésszerű­nek és politikailag elvisel- hetőnek lenniük. Már jövő­re választ kell találni azok­ra a kérdésekre, hogy a jö­vedelemelvonó, restrikciós intézkedések mellett hogyan alapozhatjuk meg a kibon­takozás feltételeit. Mihama­rabb sor kell. hogy kerüljön a költségvetési kiadások re­formjára is. egy normatív költségvetési gazdálkodás alapjainak megteremtésére. Ezt a munkát a szakszerve­zetek is támogatják. Ezután arról szólt, hogy a személyi jövedelemadó elő­zetes társadalmi vitájában sokszor felmerült a kérdés, személyre szóló, vagy a csa­lád egészét együttesen keze­lő adónemet vezessenek-e be. A szakszervezetek in­kább egyetértettek volna a családi jövedelemadóval, amely az önálló keresettel nem rendelkező eltartotta­kul is ligyelembe veszi, de ennek bevezetése pénzügyi korlátokba ütközött. A szakszervezetek kezdet­től szorgalmazták, hogy a személyi jövedelemadó fize­tése miatt a dolgozók fő­munkaviszonyból származó nettó keresete azonos telje­sítmények mellett ne csök­kenhessen. Ez a javaslatuk az Országgyűlésen végül is érvényesült. Az alapbéreknél a ,.bruttósítás'’ teljesen egy­értelmű, s a teljesítmények­től. illetve a tevékenységek­től függő pótlékok, mozgó­bérek esetében is csak kere­kítési okok miatt lehetséges némi eltérés. Vagyis, nem­csak az alapbéreknek, ha­nem a főmunkaviszonyból származó valamennyi jöve­delemnek változatlannak kell maradnia az adók levo­nása után. S mindez nem vállalati átlagban értendő, hanem az egyes munkavál­laló személyére szóló köve­telmény. A bruttósítás mód­szerét nem lehet központilag meghatározni, mert a bérezés gyakorlata a vállalatoknál igen sokszínű. A bruttósítás végrehajtásához azonban a SZOT iránymutatást ad ki, s a sajátosságok figyelem- bevételével az ágazati, ipa­rági szakszervezetek is el­készítik a maguk útmutatá­sait. Mindezek miatt módosí­tani kell a vállalati kollek­tív szerződéseket. munka­ügyi szabályzatokat, a szö­vetkezetek belső szabályza­tát is az adott munkahely­re vonatkozó konkrét elő­írásokkal, az esetleges ké­sőbbi munkaügyi viták elke­rülése érdekében. A szak- szervezeteknek ez igen fon­tos feladata lesz az elkövet­kezendő hónapokban. A szakszervezetek javasol­ták azt is, hogy a bérek brut­tósításáért a költségvetés vál­laljon garanciát. Ezt azonban nem sikerült elérniük. Az illetékes szervekkel folyta­tott viták során azonban megállapodtak, hogy a bérek bruttósításához kedvezmé­nyes hitelt vehetnek igénybe azok a vállalatok, amelyek átmenetileg nem tudják vál­lalni a bruttósítás terheit, de megvan a lehetőségük arra. hogy gazdálkodásuk javí­tásával a későbbiekben ezt biztosítani tudják, s vissza­fizethessék a hitelt. Előfor­dulhat azonban, hogy emi­att egyes szakmacsoportok, vagy alágazatok nehéz hely­zetbe kerülnek, s akkor szük­ségessé válhat, hogy kor­mányzati, vagy SZOT-, il­letve iparági, ágazati szinten kell állást foglalni a hely­zet megoldásának kérdésé­ben. Nem kizárt, hogy ilyen esetekben a költségvetési esz­közökért kell majd folya­modni. A szakszervezetek nem fogadják el, hogy a bé­rek bruttósítása netán a munkanélküliség forrásává váljék azért, mert esetleg csak az elbocsátással ’ meg­takarított bérekből tudnák fedezni a vállalatok ott ma­radó dolgozóik bérének brut­tósítását. Szólt arról, hogy számol­ni kell a reálbérek csökke­nésével és a foglalkoztatás­ban egyfajta bizonytalan­sággal. A tagság most foko­zottan figyelemmel kíséri, hogy a szakszervezetek mi­lyen érdekvédelmi, érdek- képviseleti munkát végezne!-:. A dolgozók érdekeinek vé­delme nem áll szemben a kormány munkaprogramjá­val. hanem éppen megvaló­sításának fontos eszköze — hangsúlyozta Nagy Sándor. Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára az agitációs és propagandamunka ten­nivalóiról tartott előadást. Sólyom Ferenc, a SZOT tit­kára a szakszervezeti tagdíj- rendszerben várható válto­zásokról szólt. Az új tagdíjrendszert úgy kívánják kialakítani, hogy a tagdíj a dolgozók nettó ke­resetének egy százaléka kö­rül alakuljon. Ez nem növe­li a szakszervezeti tagok ter­heit, ugyanakkor a mozga­lom a korábbinál nagyobb bevételhez jut. Tervezik, hogy anyagilag is hozzájárulnak a kormány által közelmúltban létreho­zott foglalkoztatási alap bővítéséhez. A szakszerveze­ti nagyaktíva-értekezlet Ba­ranyai Tibor zárszavával ért véget. (MTI) tfranítzky-interjü „Meggyőződésem, hogy mindkét félnek van mit adnia..." Franz Vranitzky budapesti látogatásának, tárgyalásainak fő célja az, hogy gyakorlati kérdésekben tovább erősödjék Ausztria és Magyarország sokrétű együttműködése, mind a nemzetközi politikában, mind gazdasági-kulturális terüle­ten. Ezt hangsúlyozta az osztrák kancellár, aki Grósz Ká­roly miniszterelnök meghívására kedden érkezik hazánkba hivatalos látogatásra, az MTI bécsi tudósítójának, Heltai Andrásnak adott nyilatkozatában. A szociáldemokrata poli­tikus, aki korábban pénz­ügyminiszter volt és tavaly óta áll a koalíciós kormány élén, látogatásának céljairól szólva elsőnek a két szom­szédos ország helyzetének hasonlóságait emelte ki: ..Mindkét állam kormánya nagy feladatokat vállalt, hogy társadalmunkat, gaz­daságunkat felkészítsük a következő évtizedre. Ma­gyar kollégáink, ha nem is azonos, de összehasonlítha­tó célokat tűztek ki, és né­zetem szerint hasznos, ha a jószomszédi kapcsolatok alapján véleményünket, ta­pasztalatainkat kicserélve, közelebb kerülünk egymás­hoz, s ha különleges kö­zép-európai helyzetünkben a politikai, a társadalmi ha­tárainktól függetlenül meg­értjük egymást. Bizonyos új politikai hangsúlyokat ta­pasztalhatunk az európai helyzetben. Gondolok itt a béke, a biztonság mag- szilárdítását. a leszerelést célzó törekvésekre. Egy­máshoz oly közelálló or­szágainknak nehézség nél­kül egyet kell érteniük ab­ban is, hogy közös célokat tűzzenek ki, egyebek között a leszerelés kérdéseiben" — hangsúlyozta az osztrák kormányfő. A kancellár a politikai eszmecsere mellett különö­sen fontosnak tartja a gaz­dasági és a kulturális, va­lamint az idegenforgalmi együttműködés további fej­lesztését, Rámutatott: a gazdasági kérdésekről foly­tatott tárgyalások annál is fontosabbak, mivel - ezen a területen az utóboi időben ..veszített lendületé­ből az együttműködés”. Válaszul arra a kérdésre: mi az oka annak, hogy az utóbbi két évben az oszt­rák—magyar kereskedelem jelentősen csökkent, a kan­cellár ..több ok"-ot említett. Ezek közül egyet jelölt meg: azt, hogy az elmúlt években létrejött üzletek osztrák részről való finanszírozá­sában elérték a pénzügyi határokat. ..Budapesti tárgyalásai­mon, magyar kollégáimmal szeretném mélyrehatóan megvizsgálni a gazdasági kapcsolatok kérdését, hi­szen nem lehetünk elége­dettek, hogy amikor egyéb­ként oly jól megértjük egy­mást. amikor annyi közös érdekünk van, akkor éppen gazdasági területen legyen elmaradás, méghozzá ilyen nagy.” Vranitzky egyúttal kiemelte a kulturális együtt­működés szerepét, jelentő­ségét a két nép közötti ba­ráti szálak további erősíté­sében, hangoztatva: ..meg­győződésem, hogy mindkét félnek van mit adnia". Arra a kérdésre, hogy melyek ma az osztrák bel­politika központi kérdései, mivel azok az Ausztriába egyre növekvő számban láto­gató magyarok százezreit is érdeklik, a kancellár rámu­tatott: a gazdaságpolitika területén a jelenlegi fő fel­adat az államháztartás hely­zetének rendezése. Ennek érdekében, a jelenlegi he­lyébe, új személyi jövede­lemadó-rendszert dolgoz­nak ki, amely a jövő év vé­gére készül el. Folyik az állami kézben levő nagy­ipar átszervezése. Egyúttal — heves viták közepette — dolgoznak a nyugdíjrend­szer reformján. Ausztriá­ban is gyorsan növekszik a nyugdíjasok száma, s az ál­lamnak „nem csak a nyug­díjhoz való jogot kell biz­tosítania, hanem a kifizetés pénzügyi feltételeit is” — hangoztatta a kormányfő. Ennek érdekében bizonyos megszorítások, takarékossá­gi intézkedések lépnek majd életbe, hogy biztosít­hassák a nyugdíjak anyagi alapját. „A reformot úgy kell előkészíteni, megindo­kolni, hogy a lakosság fel­ismerje a tervek helyessé­gét és támogassa azokat. Nagy viták vannak, de bi­zonyos tabuktól el kell bú­csúznunk: így attól a né­zettől, hogy az állam csak egyfajta bőségszaru, amely­nek egyetlen szerepe az, hogy juttasson polgárainak. Bízom abban, hogy a la­kosság, ha nem is nagy lel­kesedéssel, de egyet fog ér­teni a (takarékossági) ter­vekkel, hiszen az olyan po­litika, amely nem talál tá­mogatásra, elmélet marad” — mondotta -többek között Franz Vranitzky kancellár. Progressz—Hír összekapcsolás Átadták a felújított Ráday Kollégiumot Kaundáf, Johannes Raut és a canterbury érseket díszdoktorrá avatták Összekapcsolódott szom­baton reggel a szovjet Prog­ressz—32 teherűrhajó és a Mir nevű komplex űrállo­más. A teherszállító űrjár­mű üzemanyagot, élelmet, vi­zet és műszaki berendezése­ket vitt a Mirre. A kölcsönös keresés, a közelítés és a dokkolás mű­veletét — a ikét űrjármű fe­délzetén levő automatikus rendszerek segítségével — a földi irányítóközpont sze­mélyzete és a Mir űrállomás két lakója, Jurij Romanyen- ko és Alakszandr Alekszand- rov űrhajós együtt irányí­totta. A teherűrhajó a Kvant űrmodul felőli oldalról kap­csolódott a Mir űrkomp­lexumhoz. Tóth Károly püspök, a Ma­gyarországi Református Egy­ház Zsinatának lelkészi elnö­ke vasárnap ünnepélyes ke­retek között átadta rendel­tetésének a budapesti Ráday Kollégiumot. Az egyház több fontos művelődési és okta­tási intézménynek otthont adó épületet a magyar állam és külföldi egyházi szervezetek anyagi segítségével újította fel. Az átadási ünnepséget kö­vetően a Budapesti Refor­mátus Teológiai Akadémia ünnepi közgyűlésén az egy­házi tudományos életben és a békemunkában kiemelkedő több külföldi egyházi és köz­életi személyiséget díszdok­torrá avattak. Díszdoktori cí­met kapott Kenneth Kaunda zambiai államfő, Johannes Rau, Észak-Rajna-Wesztfá- lia miniszterelnöke és Ró­bert Runcie canterbury ér­sek, egész Anglia és Lon­don prímása. Este a zsinat elnöksége a díszdoktorok tiszteletére fo­gadást adott. Az eseményen megjelent és köszöntőt mon­dott Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. — vitai kommentárunk.----------------------------------------------------------------------------------------------­Célegyenesben? — Negyedik szakaszához, úgy is fogalmazhatnánk, a célegyeneshez érkezett a bécsi utótalálkozó. A helsinki folyamat részét kepező, az európai biztonság és együtt­működés kérdéseit vizsgáló konferencián harminchárom európai ország mellett az Egyesült Államok és Kanada vesz részt. Az eddigi tárgyalásokon sikerült annyira közelíteni egymáshoz az álláspontokat, hogy most már a konkrét szövegezés a feladat a bizottságokban. Veterán diplo­maták (tanúsíthatják, hogy ez olykor cseppet sem köny- nyebb, mint elvi egyetértésre jutni. Az értekezletnek egyébként már nyár elejére be kellett volna fejeznie munkáját, s korántsem a Bécsben magukat jól érző dip­lomaták a vétkesek abban, hogy a határidő kitolódott. A nemzetközi légkör sokáig nem kedvezett a megálla­podásoknak, a nyugati lel kezdetben nem a lehetséges egyező, hanem a különböző érdekek hangsúlyozását tar­totta fontosnak. A szovjet—amerikai viszony javulásával, különösen a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris rakétákról szóló megegyezés elérésével, az újabb csúcstalálkozó bejelentésével azután nagyot fordult a világ. Most már esély van arra, hogy rövid időn belül sikerül tető alá hozni a bécsi záródokumentumot is. Az egyik legna­gyobb probléma az, hogy a NATO tagjai még mindig nem akarnak hozzájárulni az emberi jogok kérdésével foglalkozó tanácskozás moszkvai megrendezéséhez, és Párizs ellenjelöltségét támogatják. Miután az ötlet a Szovjetuniótól származik, és Moszkva volt az első jelent­kező, az udvariasság — és a politikai megfontolások is — mellette szólnak. De hát világpolitikában udvarias­ságról már régen nincs szó, és az egyéb érveket is le­het másként csoportosítani... Figyelemreméltó, hogy mától tovább folytatódik a Varsói Szerződés és a NATO tagjai, a „huszonhármak" csoportja által megkezdett párbeszéd a további európai leszerelési tárgyalások részleteiről. A két katonai szö­vetség között ez az első — igaz nem hivatalos — tár­gyalássorozat, így a nemzetközi sajtó nagy várakozás­sal tekint az újabb forduló elé. A címben szereplő kérdőjel egyelőre jogosnak tűnik. Mert hiába jó a tárgyalások alaphangulata, hiába kel­tett széles körű elismerést, hogy a Szovjetunió és az NDK legutóbbi hadgyakorlataira gyorsan és rugalmasan beengedte a brit és amerikai megfigyelőket, még min­dig maradtak olyan ellentétek, amelyek űrügyül szolgál­hatnak a további huzavonára. A Bécsben tárgyaló kül­döttségek jól végzik feladatukat, ám a nagypolitika még nem mondta ki az utolsó szót. Miután a szocialista orszá­gok eddig is a lehető leggyorsabb megállapodás mellett voltak, kétségtelen, hogy rajtuk ezután sem múlik majd az újabb áttörés. Horváth Gábor Második alkalommal Jaruzelski—Bush találkozó A Varsóhoz közeli Niebo- row történelmi kastélyában vasárnap második alkalom­mal is tárgyalóasztalhoz ült Wojciech Jaruzelski, a len­gyel államtanács elnöke, és George Bush amerikai alel- nök, aki szombaton érkezett hivatalos látogatásra Len­gyelországba. A tervezettnél mintegy fél órával tovább, két és fél órán át tartó megbeszélésen elsősorban a lengyel—ame­rikai gazdasági kapcsolatok problémáiról volt szó, de vé­leményt cseréltek a lengyel gazdasági kibontakozásban számottevő szerepet játszó nemzetközi valutaalap, a Világbank és párizsi klub, illetve Varsó viszonyáról is. A találkozón Wojciech Ja­ruzelski. mint a lengyel fegy­veres erők legfőbb parancs­noka, magas katonai kitün­tetést nyújtott át George Bushnak, aki a II. világhá­ború idején katonai pilóta volt. A Jaruzelski és Bush első, szombati találkozójáról ki­adott közlemény a két poli­tikus megbeszélését konst­ruktívnak és tárgyszerűnek minősítette. Kiemelte, hogy elsősorban országaik belső helyzetéről tájékoztatták egymást, de tárgyaltak né­hány fontos nemzetközi kér­désről is, különös hangsúlyt helyezve a leszerelés és a kelet—nyugati párbeszéd té­makörére. Bush, aki négy napot tölt Lengyelországban, megérke­zésének napján, szombaton találkozott Józef Glemp bí­borossal, Lengyelország prí­másával is. Ma találko­zik Zbigniew Messner kor­mányfővel és Roman Mali- nowskival, a szejm elnöké-: vei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom