Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-28 / 228. szám
2 NOGRAD 1987. szeptember 28., HÉTFŐ A mozgalomnak cselekvési egységre van szüksége (Folytatás az 1. oldalról) oldani azokat a meVev bérszabályokat. amelyek nem ösztönöznek kellően magasabb teljesítményre, s gyakran értékrendeket torzítanak. A szakszervezetek véleménye szerint a béreket a teljesítményekkel arányosan szükséges növelni, s meg kell szüntetni a 30. 35, 40 forintos órabérmaximumokat. Kapjon nagyobb megbecsülést a tudás, a szakértelem. Ezután részletesen szólt arról, hogy meg kell javítani az irányítómunkát a szakszervezeti mozgalomban, a. Szakszervezetek Országos Tanácsától egészen az alapszervezetekig. A szakszervezetek álláspontjának, véleményének kikérése nélkül ma már nem lehet dönteni országos nagy kérdésekben. Nem elegendő azonban az. hogy a vezető testületek képviselői fejtsék ki véleményüket. Szükséges, hogy ezt megelőzően a bizalmiak útján konzultáljanak az egész tagsággal, ha a dolgozókat érintő kérdésekben kell állást foglalniuk. Mint mondta, az egész szakszervezeti munkát a tagság ellenőrzése alá kell helyezni. Végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozgalomnak most cselekvési egységre van szüksége. Ezt követően Nagy Sán-- dor, a SZOT titkára vázolta a szakszervezetek részvételét a kormány munkaprogramjának megvalósításá- 'ban, s kifejtette az adórendszerrel kapcsolatos szak- szervezeti álláspontot. Mint -mondta, a gazdasági-társadalmi változások elodázha- itatlan feladatot jelentenek. A fő törekvéseket a szak- szervezetek is támogatják, mert nincs más ésszerű alternatíva. A szakszervezetek azzal is tisztában vannak, hogy a kitűzött célokat csak a korábbiaknál több konfliktus árán lehet elérni. A szakszervezeti mozgalom számottevő tényezője ennek az országnak, politikai intézményrendszerünknek. így a kialakult helyzetért érzett felelősségben is osztozniuk kell a szakszervezeteknek. Az ország gazdasági helyzetéről szólva kiemelte, hogy az elmúlt két esztendőben tapasztalt negatív tendenciákban évtizedes gondjaink jelentek meg koncentráltan. Az idei első fél évben bizonyos kedvező irányú elmozdulás már tapasztalható volt, de ami a gazdaság hatékonyságát. jövedelemtermelő képességét illeti, abban nem következett be lényeges fordulatszerű változás. Ebben a helyzetben kellett szembenéznie a politikai vezetésnek és a szakszei’vezet- nek is a tennivalókkal. Az elkövetkezendő évek terveinek egyszerre kell reálisnak, gazdaságilag ésszerűnek és politikailag elvisel- hetőnek lenniük. Már jövőre választ kell találni azokra a kérdésekre, hogy a jövedelemelvonó, restrikciós intézkedések mellett hogyan alapozhatjuk meg a kibontakozás feltételeit. Mihamarabb sor kell. hogy kerüljön a költségvetési kiadások reformjára is. egy normatív költségvetési gazdálkodás alapjainak megteremtésére. Ezt a munkát a szakszervezetek is támogatják. Ezután arról szólt, hogy a személyi jövedelemadó előzetes társadalmi vitájában sokszor felmerült a kérdés, személyre szóló, vagy a család egészét együttesen kezelő adónemet vezessenek-e be. A szakszervezetek inkább egyetértettek volna a családi jövedelemadóval, amely az önálló keresettel nem rendelkező eltartottakul is ligyelembe veszi, de ennek bevezetése pénzügyi korlátokba ütközött. A szakszervezetek kezdettől szorgalmazták, hogy a személyi jövedelemadó fizetése miatt a dolgozók főmunkaviszonyból származó nettó keresete azonos teljesítmények mellett ne csökkenhessen. Ez a javaslatuk az Országgyűlésen végül is érvényesült. Az alapbéreknél a ,.bruttósítás'’ teljesen egyértelmű, s a teljesítményektől. illetve a tevékenységektől függő pótlékok, mozgóbérek esetében is csak kerekítési okok miatt lehetséges némi eltérés. Vagyis, nemcsak az alapbéreknek, hanem a főmunkaviszonyból származó valamennyi jövedelemnek változatlannak kell maradnia az adók levonása után. S mindez nem vállalati átlagban értendő, hanem az egyes munkavállaló személyére szóló követelmény. A bruttósítás módszerét nem lehet központilag meghatározni, mert a bérezés gyakorlata a vállalatoknál igen sokszínű. A bruttósítás végrehajtásához azonban a SZOT iránymutatást ad ki, s a sajátosságok figyelem- bevételével az ágazati, iparági szakszervezetek is elkészítik a maguk útmutatásait. Mindezek miatt módosítani kell a vállalati kollektív szerződéseket. munkaügyi szabályzatokat, a szövetkezetek belső szabályzatát is az adott munkahelyre vonatkozó konkrét előírásokkal, az esetleges későbbi munkaügyi viták elkerülése érdekében. A szak- szervezeteknek ez igen fontos feladata lesz az elkövetkezendő hónapokban. A szakszervezetek javasolták azt is, hogy a bérek bruttósításáért a költségvetés vállaljon garanciát. Ezt azonban nem sikerült elérniük. Az illetékes szervekkel folytatott viták során azonban megállapodtak, hogy a bérek bruttósításához kedvezményes hitelt vehetnek igénybe azok a vállalatok, amelyek átmenetileg nem tudják vállalni a bruttósítás terheit, de megvan a lehetőségük arra. hogy gazdálkodásuk javításával a későbbiekben ezt biztosítani tudják, s visszafizethessék a hitelt. Előfordulhat azonban, hogy emiatt egyes szakmacsoportok, vagy alágazatok nehéz helyzetbe kerülnek, s akkor szükségessé válhat, hogy kormányzati, vagy SZOT-, illetve iparági, ágazati szinten kell állást foglalni a helyzet megoldásának kérdésében. Nem kizárt, hogy ilyen esetekben a költségvetési eszközökért kell majd folyamodni. A szakszervezetek nem fogadják el, hogy a bérek bruttósítása netán a munkanélküliség forrásává váljék azért, mert esetleg csak az elbocsátással ’ megtakarított bérekből tudnák fedezni a vállalatok ott maradó dolgozóik bérének bruttósítását. Szólt arról, hogy számolni kell a reálbérek csökkenésével és a foglalkoztatásban egyfajta bizonytalansággal. A tagság most fokozottan figyelemmel kíséri, hogy a szakszervezetek milyen érdekvédelmi, érdek- képviseleti munkát végezne!-:. A dolgozók érdekeinek védelme nem áll szemben a kormány munkaprogramjával. hanem éppen megvalósításának fontos eszköze — hangsúlyozta Nagy Sándor. Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára az agitációs és propagandamunka tennivalóiról tartott előadást. Sólyom Ferenc, a SZOT titkára a szakszervezeti tagdíj- rendszerben várható változásokról szólt. Az új tagdíjrendszert úgy kívánják kialakítani, hogy a tagdíj a dolgozók nettó keresetének egy százaléka körül alakuljon. Ez nem növeli a szakszervezeti tagok terheit, ugyanakkor a mozgalom a korábbinál nagyobb bevételhez jut. Tervezik, hogy anyagilag is hozzájárulnak a kormány által közelmúltban létrehozott foglalkoztatási alap bővítéséhez. A szakszervezeti nagyaktíva-értekezlet Baranyai Tibor zárszavával ért véget. (MTI) tfranítzky-interjü „Meggyőződésem, hogy mindkét félnek van mit adnia..." Franz Vranitzky budapesti látogatásának, tárgyalásainak fő célja az, hogy gyakorlati kérdésekben tovább erősödjék Ausztria és Magyarország sokrétű együttműködése, mind a nemzetközi politikában, mind gazdasági-kulturális területen. Ezt hangsúlyozta az osztrák kancellár, aki Grósz Károly miniszterelnök meghívására kedden érkezik hazánkba hivatalos látogatásra, az MTI bécsi tudósítójának, Heltai Andrásnak adott nyilatkozatában. A szociáldemokrata politikus, aki korábban pénzügyminiszter volt és tavaly óta áll a koalíciós kormány élén, látogatásának céljairól szólva elsőnek a két szomszédos ország helyzetének hasonlóságait emelte ki: ..Mindkét állam kormánya nagy feladatokat vállalt, hogy társadalmunkat, gazdaságunkat felkészítsük a következő évtizedre. Magyar kollégáink, ha nem is azonos, de összehasonlítható célokat tűztek ki, és nézetem szerint hasznos, ha a jószomszédi kapcsolatok alapján véleményünket, tapasztalatainkat kicserélve, közelebb kerülünk egymáshoz, s ha különleges közép-európai helyzetünkben a politikai, a társadalmi határainktól függetlenül megértjük egymást. Bizonyos új politikai hangsúlyokat tapasztalhatunk az európai helyzetben. Gondolok itt a béke, a biztonság mag- szilárdítását. a leszerelést célzó törekvésekre. Egymáshoz oly közelálló országainknak nehézség nélkül egyet kell érteniük abban is, hogy közös célokat tűzzenek ki, egyebek között a leszerelés kérdéseiben" — hangsúlyozta az osztrák kormányfő. A kancellár a politikai eszmecsere mellett különösen fontosnak tartja a gazdasági és a kulturális, valamint az idegenforgalmi együttműködés további fejlesztését, Rámutatott: a gazdasági kérdésekről folytatott tárgyalások annál is fontosabbak, mivel - ezen a területen az utóboi időben ..veszített lendületéből az együttműködés”. Válaszul arra a kérdésre: mi az oka annak, hogy az utóbbi két évben az osztrák—magyar kereskedelem jelentősen csökkent, a kancellár ..több ok"-ot említett. Ezek közül egyet jelölt meg: azt, hogy az elmúlt években létrejött üzletek osztrák részről való finanszírozásában elérték a pénzügyi határokat. ..Budapesti tárgyalásaimon, magyar kollégáimmal szeretném mélyrehatóan megvizsgálni a gazdasági kapcsolatok kérdését, hiszen nem lehetünk elégedettek, hogy amikor egyébként oly jól megértjük egymást. amikor annyi közös érdekünk van, akkor éppen gazdasági területen legyen elmaradás, méghozzá ilyen nagy.” Vranitzky egyúttal kiemelte a kulturális együttműködés szerepét, jelentőségét a két nép közötti baráti szálak további erősítésében, hangoztatva: ..meggyőződésem, hogy mindkét félnek van mit adnia". Arra a kérdésre, hogy melyek ma az osztrák belpolitika központi kérdései, mivel azok az Ausztriába egyre növekvő számban látogató magyarok százezreit is érdeklik, a kancellár rámutatott: a gazdaságpolitika területén a jelenlegi fő feladat az államháztartás helyzetének rendezése. Ennek érdekében, a jelenlegi helyébe, új személyi jövedelemadó-rendszert dolgoznak ki, amely a jövő év végére készül el. Folyik az állami kézben levő nagyipar átszervezése. Egyúttal — heves viták közepette — dolgoznak a nyugdíjrendszer reformján. Ausztriában is gyorsan növekszik a nyugdíjasok száma, s az államnak „nem csak a nyugdíjhoz való jogot kell biztosítania, hanem a kifizetés pénzügyi feltételeit is” — hangoztatta a kormányfő. Ennek érdekében bizonyos megszorítások, takarékossági intézkedések lépnek majd életbe, hogy biztosíthassák a nyugdíjak anyagi alapját. „A reformot úgy kell előkészíteni, megindokolni, hogy a lakosság felismerje a tervek helyességét és támogassa azokat. Nagy viták vannak, de bizonyos tabuktól el kell búcsúznunk: így attól a nézettől, hogy az állam csak egyfajta bőségszaru, amelynek egyetlen szerepe az, hogy juttasson polgárainak. Bízom abban, hogy a lakosság, ha nem is nagy lelkesedéssel, de egyet fog érteni a (takarékossági) tervekkel, hiszen az olyan politika, amely nem talál támogatásra, elmélet marad” — mondotta -többek között Franz Vranitzky kancellár. Progressz—Hír összekapcsolás Átadták a felújított Ráday Kollégiumot Kaundáf, Johannes Raut és a canterbury érseket díszdoktorrá avatták Összekapcsolódott szombaton reggel a szovjet Progressz—32 teherűrhajó és a Mir nevű komplex űrállomás. A teherszállító űrjármű üzemanyagot, élelmet, vizet és műszaki berendezéseket vitt a Mirre. A kölcsönös keresés, a közelítés és a dokkolás műveletét — a ikét űrjármű fedélzetén levő automatikus rendszerek segítségével — a földi irányítóközpont személyzete és a Mir űrállomás két lakója, Jurij Romanyen- ko és Alakszandr Alekszand- rov űrhajós együtt irányította. A teherűrhajó a Kvant űrmodul felőli oldalról kapcsolódott a Mir űrkomplexumhoz. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke vasárnap ünnepélyes keretek között átadta rendeltetésének a budapesti Ráday Kollégiumot. Az egyház több fontos művelődési és oktatási intézménynek otthont adó épületet a magyar állam és külföldi egyházi szervezetek anyagi segítségével újította fel. Az átadási ünnepséget követően a Budapesti Református Teológiai Akadémia ünnepi közgyűlésén az egyházi tudományos életben és a békemunkában kiemelkedő több külföldi egyházi és közéleti személyiséget díszdoktorrá avattak. Díszdoktori címet kapott Kenneth Kaunda zambiai államfő, Johannes Rau, Észak-Rajna-Wesztfá- lia miniszterelnöke és Róbert Runcie canterbury érsek, egész Anglia és London prímása. Este a zsinat elnöksége a díszdoktorok tiszteletére fogadást adott. Az eseményen megjelent és köszöntőt mondott Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. — vitai kommentárunk.----------------------------------------------------------------------------------------------Célegyenesben? — Negyedik szakaszához, úgy is fogalmazhatnánk, a célegyeneshez érkezett a bécsi utótalálkozó. A helsinki folyamat részét kepező, az európai biztonság és együttműködés kérdéseit vizsgáló konferencián harminchárom európai ország mellett az Egyesült Államok és Kanada vesz részt. Az eddigi tárgyalásokon sikerült annyira közelíteni egymáshoz az álláspontokat, hogy most már a konkrét szövegezés a feladat a bizottságokban. Veterán diplomaták (tanúsíthatják, hogy ez olykor cseppet sem köny- nyebb, mint elvi egyetértésre jutni. Az értekezletnek egyébként már nyár elejére be kellett volna fejeznie munkáját, s korántsem a Bécsben magukat jól érző diplomaták a vétkesek abban, hogy a határidő kitolódott. A nemzetközi légkör sokáig nem kedvezett a megállapodásoknak, a nyugati lel kezdetben nem a lehetséges egyező, hanem a különböző érdekek hangsúlyozását tartotta fontosnak. A szovjet—amerikai viszony javulásával, különösen a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris rakétákról szóló megegyezés elérésével, az újabb csúcstalálkozó bejelentésével azután nagyot fordult a világ. Most már esély van arra, hogy rövid időn belül sikerül tető alá hozni a bécsi záródokumentumot is. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a NATO tagjai még mindig nem akarnak hozzájárulni az emberi jogok kérdésével foglalkozó tanácskozás moszkvai megrendezéséhez, és Párizs ellenjelöltségét támogatják. Miután az ötlet a Szovjetuniótól származik, és Moszkva volt az első jelentkező, az udvariasság — és a politikai megfontolások is — mellette szólnak. De hát világpolitikában udvariasságról már régen nincs szó, és az egyéb érveket is lehet másként csoportosítani... Figyelemreméltó, hogy mától tovább folytatódik a Varsói Szerződés és a NATO tagjai, a „huszonhármak" csoportja által megkezdett párbeszéd a további európai leszerelési tárgyalások részleteiről. A két katonai szövetség között ez az első — igaz nem hivatalos — tárgyalássorozat, így a nemzetközi sajtó nagy várakozással tekint az újabb forduló elé. A címben szereplő kérdőjel egyelőre jogosnak tűnik. Mert hiába jó a tárgyalások alaphangulata, hiába keltett széles körű elismerést, hogy a Szovjetunió és az NDK legutóbbi hadgyakorlataira gyorsan és rugalmasan beengedte a brit és amerikai megfigyelőket, még mindig maradtak olyan ellentétek, amelyek űrügyül szolgálhatnak a további huzavonára. A Bécsben tárgyaló küldöttségek jól végzik feladatukat, ám a nagypolitika még nem mondta ki az utolsó szót. Miután a szocialista országok eddig is a lehető leggyorsabb megállapodás mellett voltak, kétségtelen, hogy rajtuk ezután sem múlik majd az újabb áttörés. Horváth Gábor Második alkalommal Jaruzelski—Bush találkozó A Varsóhoz közeli Niebo- row történelmi kastélyában vasárnap második alkalommal is tárgyalóasztalhoz ült Wojciech Jaruzelski, a lengyel államtanács elnöke, és George Bush amerikai alel- nök, aki szombaton érkezett hivatalos látogatásra Lengyelországba. A tervezettnél mintegy fél órával tovább, két és fél órán át tartó megbeszélésen elsősorban a lengyel—amerikai gazdasági kapcsolatok problémáiról volt szó, de véleményt cseréltek a lengyel gazdasági kibontakozásban számottevő szerepet játszó nemzetközi valutaalap, a Világbank és párizsi klub, illetve Varsó viszonyáról is. A találkozón Wojciech Jaruzelski. mint a lengyel fegyveres erők legfőbb parancsnoka, magas katonai kitüntetést nyújtott át George Bushnak, aki a II. világháború idején katonai pilóta volt. A Jaruzelski és Bush első, szombati találkozójáról kiadott közlemény a két politikus megbeszélését konstruktívnak és tárgyszerűnek minősítette. Kiemelte, hogy elsősorban országaik belső helyzetéről tájékoztatták egymást, de tárgyaltak néhány fontos nemzetközi kérdésről is, különös hangsúlyt helyezve a leszerelés és a kelet—nyugati párbeszéd témakörére. Bush, aki négy napot tölt Lengyelországban, megérkezésének napján, szombaton találkozott Józef Glemp bíborossal, Lengyelország prímásával is. Ma találkozik Zbigniew Messner kormányfővel és Roman Mali- nowskival, a szejm elnöké-: vei.
