Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-25 / 226. szám

2 NOGRAD 1987. szeptember 25., PÉNTEK Kormányszóvivői tájékoztató Á szovjet külügyminiszter felszólalása az ENSZ 42. ülésszakán ' (Folytatás az 1. oldalról) Felhívta az illetékesek fi­gyelmét, hogy a jövő évtől érvényesülő sportfinanszí­rozási rendszerről tájékoz­tassák a sportegyesületeket és a sportot támogató gaz­dálkodó szervezeteket, intéz­ményeket. Bányász Rezső, a kormány szóvivője az ülést követő tájékoztatóján elsőként az Országgyűlés múlt heti ülésszakának lakossági vissz­hangjával foglalkozott (a Magyar Nemzet kérdésére válaszolva). Elmondta, hogy a tömegkommunikációs ku­tatóközpont két alkalommal készített telefonos közvéle­mény-kutatást a tanácskozás négy napja során Két nap után a megkérdezettek 31, az ülésszak végén pedig több mint 90 százaléka tartotta az Országgyűlést az elmúlt napok legfontosabb esemé­nyének. Kádár János felszó­lalását lakosságunk kéthar­mada kísérte egyetértő fi­gyelemmel. A kormányelnö­ki expozét a megkérdezettek fele, a zárszót, illetve a nemzetközi sajtókonferen­cián elhangzottakat csak­nem 70 százaléka látta, ol­vasta. vagy hallotta. Valóban hallhatók olyan vélemények — folytatta a Magyar Rádió kérdésére vá­laszolva —, hogy a kormány a kétgyermekes családokkal nem törődik eleget, hiszen csak a három- és többgyer­mekesek részére biztosította azt a kedvezményt, mely szerint az adóalapjukból gyermekenként évi 12 ezer forintot levonhatnak az is­koláztatás idejére. Ám ez is mintegy másfél milliárd fo­rint adókiesést jelent. Emi­att a családi pótlék a terve­zettnél csak kisebb mér­tékben, havi 400 forinttal növelhető, és mintegy 100 forinttal kevesebbet fordít­hatnak a gyermekgondozási segély emelésére. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Kállai Gyula elnökletével csütörtökön ülést tartott a Parlament kongresszusi termében. Az ülésen részt vett Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Pozsgay Imre, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára tartott vitaindító előadást a nép­frontnak a gazdasági, tár­sadalmi kibontakozást segítő cselekvési programjáról. Elöljáróban kiemelte: a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa — ismerve az or­szág helyzetét — helyesli azokat a célokat, amelyeket az MSZMP Központi Bizott­sága július 2-i kibontakozási programjában határoztak meg. s támogatja a kormány munkaprogramjában meg­fogalmazott törekvéseket. A továbbiakban figyelmezte­tett arra, hogy az ország közvéleményében elbizony­talanodás, bizalomvesztés tapasztalható. A közbizalom erősítésében részt kell vál­lalnia a Hazafias Népfront­nak, mert a kibontakozás, a stabilizáció nem képzelhető el a lakosság támogatása nélkül. Az Országgyűlés őszi ülés­szakán tapasztalt eleven vitaszellem, a képviselők felelős megnyilvánulásai igazolják az 1983-ban elfo­gadott választási törvény­nyel és az 1985-ös válasz­tásokkal kapcsolatos vára­kozásokat. A törvényhozók felelősségteljes munkája során kikristályosodott az a gondolat, hogy olyan, az élet minden területét átfo­gó reformra van szükség, amely a politikai intéz­— A személyi jövedelem­adó-rendszer —, mivel ele­gendő források most nem állnak rendelkezésünkre — nem tudja orvosolni a szo­ciálpolitikai hiányosságokat. A kétgyermekes családoknál csak úgy tudnánk kiter­jeszteni az adóalap-csökkentő kedvezményt, ha például az adórendszerben biztosított lakáscélú kedvezményt csök­kentenénk, vagy tovább szi­gorítanánk az adótáblát. A kormány egyébként 1988 ra összességében igen tetemes szociálpolitikai kiadásokat tervez. Az összesen 24—25 milliárd forintból 13 milli­árd jut a gyermekes csalá­doknak. Négyezerről hatezer forintra nő az egyszeri anya­sági segély összege, másfél­ről két évre a gyermekgon­dozási díj időtartama és havi 230 forinttal emelkedik a gyesben részesülők jö­vedelempótléka. Mihelyst megszűnnek a gazdaság, az államháztartás szorító gond­jai. lehetőség nyílik majd arra, hogy a kettő-, illetve egygyermekesek is további kedvezményekben részesül­jenek. A következő kérdés azt tudakolta: valóban előké­születben vannak-e az úgy­nevezett közérzetjavító in­tézkedések. Bányász Rezső rámutatott: egyszerűen ar­ról van szó. hogy a ren­delkezésre álló, igen sze­rény lehetőségeket felhasz­nálva bizonyos, leginkább rászoruló rétegek néhány elemi gondját megoldjuk. A kormány mostani ülésén tárgyalt erről, néhány kér­désiben elhat ározátsra ju­tott, más ügyekben pedig utasítást adott az illetékes minisztereknek. főhatósági vezetőknek, hogy a szüksé­ges vizsgálatok elvégzése után vezessék be az intéz­kedéseket. Példaként emlí­tette a kormánynak azt a döntését, hogy 1988. január 1-jétől a munkabérek leg­ményrendszer átalakítására is kiterjed. A népfront legfontosabb feladata a szövetségi politi­ka folytatása, a közmeg­egyezés megteremtése. A mozgalom VIII. kongresz- szusa óta a népfront előbb­re lépett, sokat tett a nem­zeti önismeret kialakításá­ért, a mozgalomról alko­tott kép megújításáért, részt vállalt a szociális ne­hézségek feltárásában, fel­lépett a családokat bom­lasztó jelenségek ellen. A népfront tevékenységének is köszönhetően, kiszélese­dett a politikai nyilvános­ság. A közmegegyezés meg­újítható — vélekedett a népfront főtitkára —, hi­szen az állampolgárok nagy többsége elismeri a szocia­lizmus alapvető értékeit, a párt vezető szerepének jo­gosságát. Az elkövetkező időszakban a válság okai-, nak feltárására, a kialakult helyzet őszinte, mélyreható vizsgálatára, s a tanulsá­gok közzétételére van szük­ség, hogy a lakosság meg­érthesse, miért elodázhatat- lanok a változtatások. Nél­külözhetetlen ez az elemző munka azért is, mert a tár­sadalmi, gazdasági, politi­kai viszonyok nyílt feltárá­sa nélkül nem növekedhet a politika hitele. Ma még a politikai vitákban sok az indulat, s kevés az egymás megértésére való hajlandó­ság. Arra kell törekedni, hogy a progresszió az elő­ítéletek fölé magasodjék, s hogy megtanuljunk együtt élni a másként gondolko­dókkal — emelte ki az elő­adó. Pozsgay Imre beszéde után megkezdődött a napirendi té­kisebb össziegét (az eddigi 2 ezer helyett) 3 ezer forint­ban kelt megállapítani. A bérhatár elérését a gazdál­kodó szervezeteknek jövő évi bérfejlesztési lehetősé­geik terhére kell megolda­niuk. A kormány felszólí­tására a közeljövőben meg­határozzák annak a hosz- szabb fizetés nélküli sza­badságnak a mértékét, ame­lyet a lakásukat magánerő­ből építők számára kötele­zően biztosítanak majd a munkáltatók. Ugyancsak a Minisztertanács mostani döntése, hogy az aktív kere­sővel nem rendelkező önál­ló háztartásban élő 70 éven felüliek, valamint a nyug­ellátások évenkénti rend­szeres emelése szempontjá­ból kiemelten kezelt, más csoportokba tartozók janu­ártól mentesülnek a televí­ziódíj előfizetése alól. Vizsgálják annak lehető­ségét, hogy a nyugdíj meg­állapításához irányadó idő­szakban kézhez kapott ju­talom beszámítson majd a nyugdíjalapba. A kormány döntése értelmében a tartó­san beteg és fogyatékos gyermek ápolására, gondo­zására 10 éves korig ter­jesztik ki a gyest. Kiter­jeszteni tervezik továbbá a nyugdíjasok utazási ked­vezményeit, például bizonyos számú teljesen ingyenes vas­úti. illetve távolsági busz­jegy biztosításával. Javas­latot dolgoznak ki arra, hogy milyen intézkedések­kel ösztönözzék a beteg, magányos személyek ottho­ni gondozását, az idősko­rúak rendszeres segítését. A kormány úgy döntött, hogy megszüntetik az idősek klub­ja havi 150 forintos tagsági díját. Az illetékes főható­ságok feladatává tették megvizsgálni: milyen körben lehetne az általános iskola alsó tagozatában és a gyógy­pedagógiai iskolákban a rá­szorultaknak ingyenes tan­könyveket juttatni. ma vitája, amelyben felszó­lalt Németh Miklós is. Egye­bek között utalt arra, hogy a következő hónapok és évek során nehéz, ma még min­den részletében nem is lát­ható feladatokat kell meg­oldani, amelyek teherpróbá- nak vetik alá a nemzetközi közszellemet. Olyan társa­dalmi-politikai légkört kell együttesen kialakítanunk, amelyben kölcsönös bizalom jön létre a politikai vezetés és a társadalom, a politikai intézmények és a társadalmi közösségek, csoportok között. A bizalom azonban nem le­het egyirányú: a politikai vezetőknek is bízniuk kell az emberekben, mert ennek arányában várhatnak bizal­mat a társadalomtól. Kitért arra is, hogy a köz- gondolkodás elválaszthatat­lan részévé kell tenni az ed­digi eredmények féltését, mert ebből az érzületéből jobbító szándék fakadhat. Tudatosítani kell, hogy a nehéz gazdasági és társadal­mi helyzetben egymásra va­gyunk utalva, politika és társadalom, az egyes embe­rek és embercsoportok csak összefogva tudnak a nehéz helyzeten úrrá lenni. El kell érnünk, hogy a szolidaritás és a tolerancia legyen az em­berek mindennapos érintke­zésének alapja. — A közszellem alakítása — mutatott rá a Központi Bizottság titkára — termé­szetesen nem elszigetelt fo­lyamat. Jelentős részben függ attól, hogy mennyiben tud­juk a társadalmi energiák kibontakozását ösztönözni és szervezni. Ehhez szükséges a politikai intézményrend­szer átalakítása, amely na­pirenden levő kérdés. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere szer­dán felszólalt az ENSZ- közgyűlés 42. ülésszakán. Beszédében a szovjet kül- ügyminszter emlékeztetett ar­ra. hogy „A biztonságos vi­lág realitása és garanciái” címmel az ülésszak előtt je­lent meg Mihail Gorbacsov cikke. — A biztonságos világ megteremtése lehetséges. Le­hetséges, mert egy másféle világ túlságosan veszélyes lenne. A biztonságos világ lehetősége azonos e világ szükségességével. Ez a reali­tás, a garanciákat pedig az egyetemes biztonsági rend­szerben látjuk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ma­gától értetődő dolga, hogy ösztönözze és irányítsa egy ilyen rendszer kollektív lét­rehozását. — Nem lehet ki­zárólag a Szovjetunió ügyé­nek tekinteni azt a törekvé­sét, hogy véget vessen a hi­degháború olyan következ­ményeinek, mint a világ egy­mással ellenséges szövetségi rendszerekre osztottsága. Az átfogó biztonsági rend­szerre vonatkozó szovjet el­képzeléseket részletesen ki­fejtve Sevardnadze leszögez­te: a rendszer körvonalai ma már mind a négy területen — a katonapolitikai, a gazda­sági, az ökológiai és huma­nitárius téren — pontosan kirajzolódnak. — Katonapolitikai téren a rendszer az államoknak abból a kötelezettségvállalá­sából tevődik össze, hogy nem vetnek be elsőként atomfegyvert, nem alkal­maznak erőszakot és nem fe­nyegetnek erőszakkal; a ka­tonai doktrínáknak kizárólag védelmi jelleget adnak; nyilvánosságra hozzák a vé­delmi költségvetés adatait, a katonai manőverek és had­gyakorlatok terveit; minden­ki elfogadja a nem támadó jellegű védelem elvét, egyet­ért a megbízható ellenőrzés megteremtésével. — Gazdasági téren az át­fogó rendszer arra irányul, hogy konfrontációtól mentes együttműködés valósuljon meg a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok minden terü­letén. A szabályozás hiánya ezen a téren az egész embe­riséget katasztrófával fenye­gető robbanást idézhet elő. (Folytatás az 1. oldalról) adata a termelési és jöve­delmezőségi pozíciók javítá­sa, az alaptevékenység újra­gondolásával és a kiegészítő tevékenységek jövedelmező­ségének fokozásával. A továbbiakban a gaz­dálkodó szervezetek jelen­levő vezetői mondták el, hogyan képzelik a kibonta­kozást, mit kell tenniük sa­ját munkaterületükön ah­hoz, hogy gazdálkodásuk megerősítésével a későbbi erőteljesebb fejlődéshez starthelyzetbe kerüljön az adott kollektíva. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemeknek például nem a támogatási források felkutatására kell fordítani energiájukat, el­lenkezőleg, azokat a fel­adatokat kell megtalálniuk, melyek segítségével további tőkekivonás esetén is meg­állhatják helyüket. Mik ezek a tennivalók? Gergely Sándor, a Karancs Mgtsz elnöke a vitában úgy vél­te, hogy a legfontosabbak közé tartozik a precíz költ­séggazdálkodás, az egyénre lebontott érdekeltség, és mindenekelőtt^ az új terü­lethasznosítási szemlélet ki­alakítása. Átértékelésre szorul a közösségi érdek — Ügy gondoljuk, hogy a nemzetközi közösség megál­lapodhatna a bankhitelek kamatterheinek csökkentésé­ről; kiegészítő kedvezménye­ket dolgozhatna ki a legke­vésbé fejlett országok számá­ra; a fejlődő országok hitel- visszafizetéseit az exportból származó bevételeik bizo­nyos hányadára korlátozhat­ná; az adósság visszafizeté­seként elfogadhatná az adós országok exporttermékeit és megszüntethetné az import­jukat korlátozó protekcio­nista intézkedéseket; le­mondhatna arról, hogy a törlesztések fizetésének el­halasztásakor és az adóssá­gok átütemezésekor pótka­matot számítsanak fel. — Mindezek természetesen csak megvitatandó javasla­tok. de már most el kellene gondolkozni azon, hogy egy azonnal végrehajtandó in­tézkedési tervet dolgozzunk ki a fejlődő világ adósság­terheinek enyhítésére. — Távlatilag elkerülhe­tetlennek látszik a nemzet­közi valutáris rendszer át­alakítása. — Természetesén semmi nem segítené annyira az ál­lamok gazdasági fejlődését, mint a legmesszebbmenő leszerelés. A felvázolt koncepció ökológiai fejezete tük­rözi az ember és a ter­mészet közötti kölcsönhatá­sokra vonatkozó nézetek fejlődését. Az emberiség ökológiai biztonságának megteremtése ugyanolyan el­odázhatatlan feladat, mint amennyire reális az ökoló­giai katasztrófa veszélye. Mára meggyőződhettünk arról, hogy a környezetvé­delmet egész bolygónkra ki kell térjeszteni. A konfron­táció csak szűkíti az egyez­tetett lépések területét. Az együttműködés viszont ki­szélesítheti azt. — Ami a humanitárius kérdéseket illeti, az államok együttműködhetnek és együtt is kell működniük annak érdekében, hogy optimális nemzetközi feltételeket te­remtsenek az alapvető em­beri jogok és szabadságok általános biztosításához, az élet demokratizálásához, a bizalom és a megértés ezen alapuló erősítéséhez. — Egyeztetnünk kellene a humanitárius kérdések terü­fogalma is; nem biztos, hogy csak a szervezethez kötődő érdekek szolgálják jól a kollektíva javát! Az irigységgel terhes morális környezet azonban könnyen visszahúzhatja a legtörek­vőbb közösségek lendületét is. Jó volna, ha végre mór a kényelmesek számára len­ne kellemetlen az élet! Ha kevés a beruházásra szánható forint, más lehe­tőségeket kell keresni. Ezek­ről szólt Balogh László, a Vegyépszer salgótarjáni gyárának igazgatója. Ko­vács Tibor, a salgótarjáni szolgáltatóipari pártbizott­ság titkára többi között az ésszerű költséggazdálko­dásra s az új vállalatirá­nyítási formák serkentő ha­tására hívta fel a figyelmet. Valkár Béla, a szécsényi pártbizottság titkára hoz­zászólásában azt bizonyí­totta bé, hogy egy terület iparának roppant kedvezőt­len folyamatait is meg le­het fordítani, ha eléggé erőteljes a kezdeményezés és határozott a fogadókész­ség. Az elavult téglagyár helyett ma korszerű üzem dolgozik a szécsényi terü­leten. az Elzett volt üzemé­ben modern híradástechni­kai termékek készülnek, s a tejüzem számára sem az létén teendő gyakorlati lé­pések széles körét, ki kel­lene alakítanunk az együtt­működést az apartheid és a rasszizmus, a sovinizmus és nacionalizmus kiirtása, az ezeken alapuló diszkriminá­ció megszüntetése érdeké­ben, közösen kellene megol­danunk a nemzeti kisebbsé­gek és a menekültek problé­máját, az emigránsok jogai­nak biztosítását. — Meggyőződésünk, hogy az államok és népek szá­mára a bizalom önmaguknál kezdődik, a bizalom jelentős részben a szavak és a tet­tek egységén alapul, azon, hogy teljes összhang legyen a politikai nyilatkozatok és a valós tettek között. Kül- és belpolitikánkat ez az elv határozza meg most és a jövőben is. Ugyanakkor fenntartjuk magunknak a jogot, hogy ugyanezt meg­követeljük minden más kor­mánytól. Az emberek poli­tikai, szociális, gazdasági és kulturális jogait az általá­nosan elismert nemzetközi dokumentumok alapján kell biztosítani. — A közgyűlési ülésszak a legjobb alkalom arra, hogy elgondolkozzunk mindezen. Ne terheljük konfrontáció­val és ellenségeskedéssel. A világ belefáradt ezekbe. Elég volt az olyan idézetek­ből, amelyek pokolbéli ör­dögöknek próbálnak feltün­tetni másokat. Ez nem ko­moly dolog. Elég volt a né­pek méltóságát sértő vádas­kodásból. Át kell térni a ko­moly párbeszédre, munká­hoz kell látni — hangsú­lyozta végezetül a szovjet külügyminiszter. ☆ Közép-európai idő szerint este kilenc órakor kezdett tárgyalást New Yorkban Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter a Perzsa- • (Arab-)öbölben kialakult helyzetről. A találkozót Shultz kérte, hogy megsze­rezze a Szovjetunió egyetér­tését Washington terveihez. Az Egyesült Államok azt kí­vánja, hogy haladéktalanul hívják ismét össze a Bizton­sági Tanácsot, s az rendel­jen el szankciókat Irán el­len. mivel Teherán nem fo­gadta el a testület korábbi fegyverszüneti felhívását. ma már a fő kérdés, hogy megmarad-e vagy sem, ha­nem a termékkínálat gaz­dagítása foglalkoztatja a kollektívát. A kis eredmény is eredmény, és sok kis eredmény együttes hatásá­ra már a terület iparának egésze kerülhet magasabb minőségi osztályba. A salgótarjáni síküveg­gyár az évtized legnehezebb esztendejét küzdi végig az idén. Későn vette észre a gyár, mennyire sebezhető az import révén, s az ed­dig felhalmozódott veszte­séget csak ezekben a he­tekben fordítja át nyere­ségre. Mint azonban azt Juhász Gyula gyárigazgató elmondta a vitában, a kö­zösség mégsem reményt- vesztett, hiszen biztató vál­lalkozásra ütötte rá a pe­csétet; közös vállalatot ho­zott létre japán partnerrel. Az év hátralevő hónapjai­ban most már a nyereség gyors gyarapításával ipar­kodik a gyár „szabadje- g.yet” váltani a jövő év elejére. Rideg Lajos, a salgótar­jáni bányagépgyár igazga­tója a hazai piac beszűkü­lésének következményeit, s a szokatlan helyzet kivé­désére tett intézkedéseket vázolta az aktívaértekezle­ten. Népfront-állásfoglalás a kibontakozásért Szükséges a politikai intézményrendszer átalakítása Gazdasági aktíva Salgótarjánban

Next

/
Oldalképek
Tartalom