Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-25 / 226. szám
1987. szeptember 25., PÉNTEK NOGRAD 3 Szociálpolitikánkban a rászorultság elve érvényesüljön (Folytatás az 1. oldalról) hozzászólásában, majd Szeg- ner László az egészségügyi és szociális bizottság, valamint a településfejlesztési bizottság együttes ülésének főbb megállapításait adta közre. Hangsúlyozta, hogy a program megfogalmazása önmagában kevés, változtatásra van szükség a társadalmi környezetben, a közgondolkodásban. Dr. Longauer Balázs felszólalásában azt bizonygatta. hogy az egészség- megőrzés célkitűzései valóban a megelőzést szolgálják. Növekszik a szociális keret Szót kért a megyei tanácsülésen dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes, aki bevezetőül elismeréssel beszélt a nógrádi szociálpolitikai és egészségmegőrző törekvésekről. Majd arra hívta föl a figyelmet, hogy igen fontos a felmérések, az információk „karbantartása'’, ezáltal reális kép alakulhat ki a rászorultakról, a.segítségre várókról. Utalt arra, hogy a Minisztertanács döntése alapján Ö00—700 millió forinttal növekszik a tanácsok szociális kerete, ennek felhasználásához, a segélyezési rendszer korszerűsítéséhez kért javaslatokat. Az egészségmegőrzési programról szólva úgy fogalmazott, hogy ..divattá" kell tenni az egészséget, váljék a családban és a társadalomban mindennapossá és követendővé az egészségünk érdekében végzett munka. Végezetül, a társadalmi összefogás fontosságát emelte ki. amelynek megteremtésében az egészségügyi szerveknek és intézményeknek meghatározó feladatuk van. Nemcsak az egészségügy felelős A továbbiakban dr. Szépvölgyi János orvosi tapasztalatairól tett említést, ráirányítva a figyelmet az egészségügy és a gazdasági reform közötti összefüggésekre, s több javaslatot tett. Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta, hogy az egészségi állapot jelenlegi rossz helyzetéért nem csupán az egészségügy felelős, ennélfogva a helyzet javítására tett intézkedések megvalósítása is közös feladat. Szorgalmazta, hogy a szűkülő anyagi lehetőségek ne az egészségügytől vonják el a támogatást. Ügy fogalmazott! „Nem szabad jelentős ösz- szeggel megkurtítani az egészségügyre és művelődésre szánt összegeket.” Devcsics Miklós, Nógrád Megye Tanácsának elnöke három dolgot emelt ki ösz- szeíoglalójában. Először azt hangsúlyozta, hogy a kibontakozási program szellemének nemcsak a gazdaságot, hanem az élet más területeit, így az egészségügyet és a szociálpolitikát is át kell hatnia. Ugyanakkor, tette hozza, a fontos célokról nem szabad lemondani, nem lehet szempont a pénzeszközök öncélú ..elvétele”. Meglehet, hogy bizonyos területeknek, intézményeknek adni kell. máshol elegendő a jelenlegi összeg, de van olyan hely, ahol a meglévő pénzeszközökkel pazarolnak, így innen el kell vonni, mondotta a tanácselnök a racionális átrendezést szorgalmazva. Végezetül szavazott a testület: mind a szociálpolitikai, mind az egészségmegőrző programot egyhangúan elfogadta. Munkaügyi helyzet a Nógrádi Szénbányáknál Ezután tájékoztató hangzott el a Nógrádi Szénbányák munkaügyi helyzetéről, a hatékony foglalkoztatás megvalósítása érdekében tett és tervezett intézkedésekről, a megyei tanácstagok balassagyarmati csoportjának tevékenységéről, majd a testület módosította a megyei tanács lakásellátási támogatási rendszerét, valamint a helyi tanácsok 1987. évi állami támogatását és a megye központi költségvetését. A továbbiakban döntött arról a testület, hogy megszünteti a Nógrád Megyei Tanács oktatási és továbbképzési intézetét, amelynek feladatait októbertől a személyzeti és oktatási osztály 1 látja el. Egyetértett a testület Buják és Szügy községi tanácsok kötvénykibocsátásával, majd elfogadta dr. Praznovsgky Mihály és Szluka Pál megyei tanácstagok lemondását. Dr. Harakály Máriát. az egészségügyi osztály vezetőjét. kérelmére a testület felmentette tisztségéből, majd a tanácsülés tájékoztatóval, interpellációval ért véget. Nézőpont wMm, Kockázat Málnaháború, patisszonütközet — olvastuk a krimibe illő írásokat az országos és a megyei lapokban. Valamennyi írás közös jellemzőjeként említhetjük a veszteségeket, amelyeket valamelyik fél — termelő, vagy felvásárló — szenvedett el, s végső soron jogorvoslatot egyik sem kapott. Általában nem is az merült fel, hogy vajon ezek után szükség van-e a kistermelők munkájára, az általuk megtermelt mezőgazdasági termékekre. Sokkal inkább felszínre került egy jelenség: a kockázat. Évtizedek alatt csaknem sikerült elfelednünk a gazdasági rizikó fogalmát és ami tágabb értelemben kapcsolódik e témához, az üzleti gondolkodást, a piac hatásait. Márpedig, ha manapság valaki kizárja magát ebből a közegből, legyen az termelő, vagy felvásárló, életképességét teszi kockára. Sokan szóvá tették — különösen a málnaháborúzások idején —, hogy a minisztérium miért nem teszi meg a szükséges „árlehajtó” intézkedéseket? S, lehet, hogy Váncsa Jenő, mezőgazdasági miniszter válaszán most sokan megrökönyödnek, de mint elmondta: „Szándékosan nem akartunk beavatkozni direkt eszközökkel”. Magyarázatában utalt rá, hogy valamennyi ágazatban meg kell tanulnunk a kockázatvállalás felelősségét. Nem volt miért beavatkozni, hiszen csupán a piac öntörvényei kezdtek működni: ha kevés a málna, meg kell fizetni, és ha sok a patisszon, diktáljon a kereslet. Miniszterünk szerint, számíthatunk „szőlőforradalomra” is, melynek gyökerei az előző fejtegetésekben keresendők. A kockázat nem csupán mezőgazdasági kategória, más ágazatban is felkavarhatja a nyugodalmas vizeket. A megyei tanács szállítási bizottsága legutóbbi ülésén például szóba került a szénmizéria, mégpedig egy eddig nem tapasztalt „műfajban”. Tudniillik, a szállító kisiparosok ki- sebb-nagyobb mennyiségben felvásárolják a lakossági szenet és a pletyka szerint drágábban értékesítik. Nos, ez utóbbiról szó sinds. Mindössze az történt, hogy egyes fuvarosok szerződést kötöttek megrendelőikkel az idei téli- revaló időben történő szállítására. Ily módon biztosítva önmaguknak fuvarlehetőséget, a lakosságnak pedig kényelmes kiszolgálást. A kisiparos éppen ezért már jó előre felvásárolja a megrendelt mennyiséget, hiszen ő is a piacról él. S, mivel előrelátó volt, jól jár, de szolgáltatása révén a vevő is, hiszen akár évekig is elfelejtheti a Tüzép-telepet. A szénhiányért —, ha van — nem a fuvaros a felelős, hiszen nem „spájzolásként” vásárolja fel az árut, hanem megrendelője kívánságára. Lévén a kockázat kétélű fegyver, meg kell tanulnunk veszíteni is. Kevesebb tanulópénzt fizet az, aki időben felismeri a szükségleteket és a lehetőségeket. Az viszont, aki továbbra is kárának megtérítésében reménykedik — téved. Reális helyzetfelismerés, józan ítélet, gyors végrehajtás — csak ezek védhetik meg a rizikóval szemező embert. T. Németh László Dolgoznak a cukorgyárak Még édesedik a répa A cukorgyárakban megkezdődött a feldolgozás főszezonja. A gazdaságok az idén a tavalyinál tíz százalékkal nagyobb területről, 107 ezer hektárról takarítják be a répatermést. A hektáronkénti hozam — a termésbecslések szerint — meghaladja az előző évit. A répa cukortartalma viszont, a legutóbbi felmérés adatai szerint, valamivel kisebb a tavalyinál, mivel a növény tenyészideje két és fél, három héttel rövidült a kései kitavaszodás miatt. A cukorgyárak egyébként az idén mintegy 600 nagyüzemtől veszik át a répát. Három gyárban — Ercsiben, Mezőhegyesen és Pető- házán — cukorfőző automatákat szereltek fel, ezek üzembe állításával javítják a cukor minőségét, és a korábbinál kevesebb energiát használnak föl. Hatvanban és Selypen, a Mátravidéki Cukorgyárak két üzemében már számítógép irányítja a termelést, az Ácsi Cukorgyárban pedig az idei fel- dolgozási szezontól kezdve segíti komputer a répaátvételt. A Szolnoki Cukorgyárat olyan berendezéssel szerelték fel, amellyel a melaszból is cukrot lehet kivonni. A mésziszap víztartalmát csökkentik a Hajdúsági Cukorgyárban felállított korszerű présekkel és centrifugákkal, kiküszöbölve az iszap hosszadalmas szikkasztását. Így a talaj- javításra szánt anyag előbb és kisebb költséggel hordható ki a földekre. A szokottnál melegebb idő a szakemberek szerint még növeli a répa cukor- tartalmát, emiatt a felszedés ütemét nem gyorsítják. A cukorfeldolgozás szezonját idén száznaposra tervezik. Vásárfia Bútort akartak, nem műanyag dobozt ötletes, dekoratív termék a Columbia Color A Balassagyarmati Ipoly Bútorgyár „A” pavilonbeli standján éppen a hazai kiállítók számának megcsappanásáról folyik a szó a gyári szakemberek között. Az ugyan a látogatók zömének nem feltűnő, ha egynémely közepes és kis gyártó elmaradt az idén, azonban a Budapesti Bútoripari Vállalat távolmaradását még a laikus nézelődők is szóvá teszik, hiszen a Bubiv neve valóban fogalom a szakmában. A balassagyarmatiaknak nem képezheti vita tárgyát a vásáron való részvétel. — Itt kell lennünk, különben elfelejtik az embert — szögezi le Zólyomi Ferenc, a vállalat vevőszolgálatának vezetője. — Mi a közepes nagyságú bútorgyártók közé tartozunk, ebből eredően rugalmasságnak sem vagyunk híján, s ezt a tulajdonságot ma igencsak díjazzák a vásárlók! No, persze, könnyű a gyarmatiaknak, mikor olyan termékük van a Columbia Lux „személyében", melynek népszerűségi görbéje egyre felfelé fut. Más kérdés, hogy ez egyáltalán nem véletlen, s e kellemes folyamatnak egyre újabb elemek tervezésével adnak lendületet. Hiányolta a szekrénysorból a vevő a bárpultot? Tessék, itt van! Emiatt ugyan egyetlen rendelés se hiúsuljon meg! Fiókos rész is kell hozzá? íme, elkészült! Olcsóbb változatra is szükség volná? Ott a Columbia Color. tessék választani belőle! Hát valahogy így fest az, ha egy gyártó könnyű helyzetbe hozza magát. Ha egyszer nem rest nyitva tartani fülét a vevő szava előtt, s nem kényelmeskedik, ha a kívánságot teljesíteni kell, nos, élvezhesse akkor mindazon kényelmet, melyben a piacra dolgozó vállalatnak része lehet! A vásár már a babérok learatásának ideje. A Columbia Colorra a nyitást követő négy órán belül két előjegyzést vettek fel — egy hónapon belüli szállítást garantálva. Kétóránként egy rendelés — igazán nem tekinthető rossz aránynak. A Columbia Luxra ugyancsak szépen gyűlnek az igények. Bacsó Annán és Tuba Sándoron például az első percben látni, hogy nem csupán bámészkodni. • jöttek ki Kőbányára. Tekintetükkel határozottan keresik az Ipoly Bútorgyár standján azt az embert, akivel tárgyalni lehet. Zsebükben az előleg, az OTP-s papír —, most akarják előjegyezni a Columbia Luxot. A fiatal békásmegyeri házaspár a bútorkatalógusból választotta ki a balassagyarmatiak sztártermékét. — Apróra megrágtuk, melyik szekrénysor mutat a legjobban a lakótelepi lakásban — mondja a fiatal- asszony, kettejük szóvivője. — A Columbia azért tetszik, mert nem szekrényraktár jellegű. Levegős, szellős, ugyanakkor pakolni is jól léhet benne. Szépek a természetes fafelületek, az ember unja már a bútornak nevezett műanyag dobozokat! Bacsó Anna egyetlen • kifogása, hogy a szekrényben a polcok talán túl távol vannak, férjének viszont éppen az tetszik, hogy ebből eredően nincs agyonlyug- gatva a szekrény oldallapja. Mindketten egyetértenek abban, hogy a legalsó sor a szűkös lakótelepi szobában kissé szélesnek bizonyul, ezen úgy segítenek, hogy a felső részeket teszik a padlóra. Az Ipoly Bútorgyár nem várta meg a huszonnegyedik órát azzal a felismeréssel, hogy gyártani nem elég, eladható áruval kell a piacra lépni! (Rájöttek, hogy nem ráíizetődő vállalkozás a vásárló kívánságának aprólékos kiszolgálása. Egyedül az országban a balassagyarmati kollektíva gyárt névre szólóan, hiszen ahány vásárló, annyiféle összetételben kéri a szekrénysort! A szerelőszalagon tehát nem a nagy-, vagy kiskereskedelmi cég számára, hanem X, Y. Z vásárlók lakásába készül a bútor. Erre különben büszkék is a bútorgyáriak, noha különösebb ügyet nem csinálnak belőle. „Most a rugalmasság kell, hát rugalmasak vagyunk" — mondják, s igazuk is van, nem túlbeszélni, hanem csinálni kell a dolgot. Szendi Márta A szécsényi leányvállalat az Yvett szekrénysorral mutatkozik be (Kulcsár József felvétele) A ruházati termékek ára Hatékony intézkedéseket a felvásárlás ellen A ruházati termékek árának alakulásáról tárgyalt a Fogyasztók Országos Tanácsának árszakértői bizottsága csütörtökön a Hazafias Népfront székházéban. Az ülésen megállapították, hogy az elmúlt években ebben a termékcsoportban tapasztalt 8—10 százalékos árszint-növeke- dési ütem meghaladta a kiskereskedelmi cikkek ösz- szességének áremelkedését. Ennek egyik oka, hogy a ruházati ipar 70 százalékban importalapanyagot használ!, s a vállalatok kénytelenek érvényesíteni a világpiaci árnövekedési tendenciákat. A forintleértékelés tovább drágította az importot. A termelői árak emelése mellett a verseny feltételeinek megteremtése érdekében a kereskedelmi vállalatoknak is nagyobb lehetőségük volt a szabadabb árképzésre. Az igazi verseny azonban a termelők monopolheiyzete miatt nem alakulhatott ki. A kereskedelem nem válogathat a szállítók között, importlehetőségei is korlátozattak. Ae országos hatóságok — hangzott el — megpróbálták konzultációk segítségével bizonyos korlátok közé szorítani az áremelési törekvéseket. Az áremelési szándék indokoltságának vizsgálata és az ezek nyomán hozott intézkedések 1986-ban és 87-ben már néhány százalékkal mérsékelték is az 1984-ben 85-ben tapasztalható árnövekedési ütemet. Jövőre — legalábbis indulásként — a termelői árak és a kereskedelmi haszonkulcsok csökkenésével arányosan a felnőttruházati termékek fogyasztói árszínvonala szintén csökken, a gyermekruházati termékeknél viszont az ártámogatás megszűnésével .együtt jelentős áremelkedéis várható. A jövőben a hazai fogyasztóknál a családi pótlék emelése kompenzálja ezt az árnövekedést. A következő esztendőben az adó- és árreformtól független ármódosító hatásokra is számítani kell ennél a termékcsoportnál. A világpiacon 40 százalékkal növekedett a pamut, 20 százalékkal a gyapjú és 15 százalékkal a bőr ára. Ezt az alapanyagár-emelést a túlnyomórészt importból dolgozó ruházati ipar nem iképes kompenzálni, azaz ismét elérheti a 10 százalékot a ruházati termékek árnövekedése. Az ülésen többen szóltak arról, hogy az utóbbi hónapokban nagyarányú felvásárlás figyelhető meg. Az áruhiány elkerülése érdekében a bizottság, mint a fogyasztók érdekeit képviselő szervezet gyors és hatékony intézkedéseket sürget.
