Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

2 NÖGRÄD 1987. szeptember 23., SZERDA Szovjet vélemény o Reagan-beszedröl Budapest — Becs Szomszédolás Egyes elemei nem használtak a lassan kialakuló bizalomnak Burgenlandi séta a legutóbbi kormányfői találkozó keretében Ellentmondásos volt Ro­nald Reagan beszéde az ENSZ-közgyülés ülésszakán. Az amerikai elnök nem azo­nos fajsúlyú dolgokat hor­dott össze egy kosárba: vol­tak ott nagy horderejű vi­lágpolitikai kérdések, s vol­tak jóval kisebb jelentőségű­ek — mondta Borisz Pjadi- sev szovjet külügyi szóvivő keddi sajtóértekezletén. — Feltétlenül üdvözlendő, hogy az Egyesült Államok elége­dett a kelet—nyugati kapcso­latok javulásával, elsősorban a szovjet—amerikai viszony alakulásával. Reménykeltő volt — mondta a szóvivő —, ahogy Reagan a súrlódások, sőt veszélyek forrásairól be­szélt. A Szovjetunióban ugyan­akkor azt is várták az elnök beszédétől, hogy a nemzet­közi helyzetről szólva meg­felelő választ ad a Mihail Gorbacsov múlt heti cikké­ben kifejtett gondolatokra a nukleáris fegyverektől men­tes biztonságos világról. A beszéd egyes elemei nem használtak a lassan kialakuló kölcsönös bizalomnak — folytatta Pjadisev. Példaként a Perzsa-öböllel, az Afga­nisztánnal. Nicaraguával és néhány más kérdéssel fog­lalkozó beszédrészleteket em­lítette. Reagan beszéde nem volt mentes a szovjet belügyekbe való beavatkozástól sem: ki­oktatta Moázkvát, mi is az a glasznoszty és hogyan kell azt megvalósítani. Reagan szavaiból kiviláglott a törek­Ali Hamenei iráni elnök elutasította az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa fegyverszü­neti határozatának végrehaj­tását mindaddig, amíg a tanács nem hajlandó ag- resszornak minősíteni Irakot. Az iráni elnök több mint egyórás közgyűlési beszé­dében csak röviden utalt a legújabb incidensre, nz irá­ni hajó ellen intézett ame­rikai támadásra, a hajó és személyzete elfogás ua és megtorlást he./szett kilátás­ba. Hamenei ísősovban az Egyesült Államokat tette felelőssé a jelenlegi válsá­gért, de bírálta a világszer­vezetet és kül intsen annak biztonsági tanácsát is, mert az szernte annak ide­jén nem lépett tel az „ag- resszor" ellen és csak akkor követelt fegyverszünetet, amikor Irak helyzete nehe­zebbé vált. Az iráni elnök a közgyű­lés ülésszakán országa po­vés a szovjetunióbeli demok­ratizálási folyamat lejáratá­sára. A reaganizmus reaganiz- mus marad — summázta az elnöki beszédről mondottakat Pjadisev. — Az elmúlt hét évben a republikánusok ve­zetésében lezajlott némi ked­vező változás, de azok las­súak és nem elégségesek. ☆ Nyugaton manapság olyan hírek terjengenek, hogy az iraki—iráni háborúval össze­függésben megváltozott a Szovjetunió álláspontja. Ezek az állítások — szögezte le a szóvivő — minden alapot nélkülöznek, céljuk csupán az, hogy kételyeket támasz- szanak'-a közép- és közel-ke­leti konfliktusban tanúsított szovjet elvi álláspont iránt. Erre az szolgáltatott ürü­gyet, hogy a közelmúltban élénk diplomáciai tevé­kenység volt tapasztalható a Szovjetunió és Irán kö­zött. A szóvivő erről el­mondta, hogy a Szovjetunió a vele határos Iránnal jó­szomszédi kapcsolatok ki­építésére és ápolására tö­rekszik. A közelmúltban le­zajlott tárgyalások e célt szolgálták. ☆ Korábbi ígéretéhez híven a szóvivő visszatért a szep­tember 13-án, a Barents- tenger légterében történ­litikájáról mondott terjedel­mes beszédében egyebek között kijelentette, hogy Irán‘..az agresszor megbün­tetését" tekinti legfontosabb feladatának. mert enélkül „az iszlám forradalom min­den eredménye hiábavaló lenne". Az iráni államfő az Egyesült Államokat tette felelőssé azért, hogy a Per­zsa-öböl térsége puskaporos hordóvá vált. Az Egyesült Államok magatartása veszé­lyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, fenyegető katonai jelenléte újabb megnyilvánulása annak az ellenséges magatartásnak, amelyet az iráni forradalom kezdete óta tanúsít az or­szággal szemben — mondotta Hamenei, aki Washingtont és „szaúdi csatlósait"’ vádol­ta a mekkai „vérfürdőért", az iráni zarándokok és a szaúdi erők közötti véres összecsapásért is. tekre, a szovjet és a nor­vég repülőgép közötti inci­densre. A vizsgálóbizott­ság megállapította, hogy mind a norvég, mind a szovjet gép pilótája meg­sértette a repülési szabá­lyokat. A szovjet gép veze­tője nem vette figyelembe a légi irányítás utasításait, s veszélyesen megközelí­tette a norvég gépet, míg az a biztonságot veszé­lyeztető mértékben fokoz­ta sebességét és veszélyes manővereket hajtott végre. A szovjet fél hivatalosan sajnálkozását fejezte ki a norvég kormánynak, amely ezt tudomásul vette. A Szovjetunió reméli, hogy a norvég fél figyelme nem siklik el a norvég pilóta felelőssége felett, s végle­gesen lezártnak tekintik az ügyet. ☆ A Líbia déli részén nem­rég nyomtalanul eltűnt két szovjet szakértőről Pjadi­sev elmondta, hogy minden kétséget kizáróan megálla­pították, hogy harci cse­lekményekben életüket vesztették. A szovjet jel erről tájékoztatta' azokat az államokat és szerveze­teket, amelyek segítettek felderíteni a két szakértő sorsát, s köszönetét mon­dott a vizsgálatban nyúj­tott segítségért. A két fér­fi katonai szakértőként volt kiküldetésben Líbiában — tette hozzá a szóvivő. Folytatódott a bécsi utótalálkozó Kedden folytatódott az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglal­kozó bécsi utótalálkozó. A tavaly novemberben nyílt konferenciának ez a negye­dik tárgyalási szakasza, amelynek — hangoztatták a szónokok az első, nyilvános ülésén — az utolsónak kel­lene lennie: kívánatos, hogy az év végére tartalmas zá­ródokumentummal befejez­zék a munkát. Egyértelműen ezen a vé­leményen vannak és azon­nali, gyakorlati haladást sür­getnek a szocialista orszá­gok. Jurij Kaslev nagykö­vet. a szovjet küldöttség ve­zetője a sajtó előtt hangoz­tatta: a nemzetközi helyzet legújabb fejleményei, a szov­jet—amerikai fegyverzet­korlátozási megállapodás, a csúcstalálkozó fényében még idén be lehet fejezni a bé­csi találkozót. Sokan néztük nagy élvezet­tel azt a tévéműsort, amely-- nek címe: ..Szomszédolás"’. Barátságos volt és nem any- nyira a versengés uralkodott benne, mint a résztvevők együttes igyekezete. Bizton állíthatjuk, még több néző- je-szurkolója van annak a „szomszédolásnak"’, amely­ben a magas rangú magyar és osztrák vezetők vesznek részt, ha ennek természete­sen más is a tartalma. Ta­valy a magyar miniszterel­nök látogatott a határos Bur- genlandba, most Franz Vra­nitzky kancellárt várjuk Bu­dapestre. A sort úgy két év­tizeddel ezelőtt egy néppárti, konzervatív kormányfőjük kezdte el, és az azóta történ­tekkel kapcsolatosan több híres nevet sorolhatnánk föl. Sokszor hallotta azóta már az olvasó e mondatot: a ma­gyar—osztrák együttműködés a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti jó vi­szony példájául szolgálhat, — de mi van e formula mö­gött? Egyebek között az, hogy kiderült, az ideológiai különbségeknek mind keve­sebb jelentőségű (akadályozó szerepük) van az államok, a vállalatok, az emberek is- merkedésének-együttmű,kö­dösének fejlesztésében. No de ezek még mindig csak általánosságok. Ha ilyen magas szintű látogatá­sokra kerül sor, elsősorban a gazdaságra gondolunk: ez a problémakör mindkettőnk szemében az egyes számot viseli. Ausztria második leg­nagyobb tőkéspartnerünk, mi több, a legnevezetesebb is: erről tanúskodnak a szép budapesti szállodák, és ép­pen most került szóba a bős— nagymarosi erőmű építésének meggyorsítása, melynek so­rán a vízlépcsőt osztrák vál­lalkozók építik. Kereskedel­mi cserénk is viszonylag szé­les körű. .. iísi Léteznek bennünket sújtó beviteli korlátozások, a kí­vánatosnál több nyersanya­got és félkész árut vásárol­nak tőlünk és túl kevés kész­árut, gépféleséget — arányo­san kevesebbet, mint például az NSZK, pedig ott a Rajna környékén sem kisebbek az Dobrinyin - Cuomo találkozó A szovjet—amerikai kap­csolatok helyzetét és fejlesz­tésük távlatait, az együtt­működés bővítésének, a meg­értés és a bizalom megszi­lárdításának lehetőségeit te­kintette át moszkvai talál­kozóján Anatolij Dobrinyin és Mario Cuomo. Az SZKP KB titkára kedden fogadta New York állam kormány­zóját, aki vasárnap érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba, az Oroszor­szági Föderáció kormányá­nak meghívására. igények. Mindehhez most hozzájött az amerikai köve­telés, hogy Bécs ne szállítson szocialista országoknak olyan, az Egyesült Államok­ból származó technológiát, amely rajta van a COCOM- listán — különben ő sem kap belőle. Már pedig az osztrák gazdaság mai, gon­dokkal tűzdelt helyzetében nagyon is rászorul a tenge­rentúli elektronikára. Szó­val a két kormányfőnek — mindkettő feltétlenül nagy megértéssel szemléli a má­sik nehézségeit — lesz mi­ről tanácskoznia Budapesten. Évek óta dicsérjük a tu­rizmus jelentőségét, mint az emberi kapcsolatok és a de­vizaforgalom egyik bevált formáját. A be nem avatot­tak szemében azonban úgy tűnhet, hogy a mérleg egy­oldalú, sokkal több osztrák érkezik hozzánk, mint amennyi magyar utazik oda. A valóság nem egészen ilyen: ha az egymás orszá­gában eltöltött éjszakákat számoljuk, csaknem egyen- súlyban vagyunk.--------------— Budapest és Bécs szép fo- koyatosen-megismeri egymás festészetét, szobrászatét, tör­ténelemkutatási eredménye­it, műszaki kísérleteit. Ez szükséges, folytatandó, bőví­tendő. De -itt-ott már megje­lennek olyan akciók is, ame­lyek túllépnek ezen. például a művészek felléptetésén itt és ott is magasabb szintre Rómában letartóztatták azt a három személyt, aki januárban súlyosan megse­besítette Kolumbia buda­pesti nagykövetét. Bár a merénylőket — egy argen­tin származású párt és egy olasz férfit — néhány nap­pal ezelőtt vették őrizetbe, a hírt csak kedden közöl­ték az olasz tájékoztatási eszközök. Carlos Alberto Chicchia- rellit és Moreno Stortinit a kincstárügyi minisztérium társadalombiztosítási inté­zetében fogták el, ahol a két férfi alkalmazásban állt. Norma Suzanna Laz- zatit (Chicchiarelli élettár­sát) saját lakásán vették őrizetbe. Az ügyben illeté­kes Nitto Palma állam- ügyész-helyettes — aki a letartóztatási parancsot ki­adta — elmondta a sajtó­nak, hogy a három sze­mélyt annak idején nem­zetközi kábítószercsem­pész-szervezetek bérelték fel Kolumbia budapesti nagykövetének, Enrique Parejo Gonzaleznek meg­gyilkolására. Parejo Gon­zalez korábban hazája igaz­ságügyi minisztere volt és hatékony küzdelmet vívott emelkedve átmennek a való­di közös cselekvésbe. A nemzetközi színtéren két szempontból kísérik fi­gyelemmel a magyar—osztrák viszonyt. Egyrészt a fent említett — gazdasági, kultu­rális, emberi — együttmű­ködés példás, konfliktusmen­tes lebonyolítását illeti, kül­földi elismerés, másrészt fontos, hogy különböző kon­ferenciákon milyen mérték­ben tudnak együttműködni a Kelet és a Nyugat országai, ezen belül mi és e szomszé­dunk. Ausztria eléggé nem dicsérhető érdeme a múlt másfél évtizedben, hogy semleges voltát, jó külföldi kapcsolatait felhasználva si­keres közvetítő szerepet ját­szott különböző viták elsimí­tásánál, kompromisszumos javaslatok megfogalmazásá­val. Bécs — amely egyéb­ként is számos találkozó ha­gyományos színhelye — vál­tozatlanul él ezzel a mód­szerrel, és Magyarországban ehhez jó partnerre talál. Az európai biztonsági és együtt- -müködési—értekezleten (a most folyó utótalálkozón) „tíldig. hi.í javaslat ke­rült asztalra, amelynek Ma­gyarország és Ausztria társ­szerzői. A magyar—osztrák kap­csolatok tehát jók, ígérete­sek. Valóban előnyös hely­zetben ülhet asztalhoz Grósz Károly és Franz Vranitzky. Tatár Imre a különböző kábítószer- csempész-bandák ellen. Minisztersége idején tar­tóztatták le az egyik leg- hírhedtebb bandafőnököt, Hernandez Boterot, akit később kiadtak az Egye­sült Államoknak. Mint ismeretes, a nagy­követet január 13-án sebe- sítették meg merénylői, nem messze a budapesti kolumbiai nagykövetség épületétől. A magyar rend­őrség vizsgálati anyagát ké­sőbb eljuttatták az olasz igazságügyi illetékesekhez, akik újabb tényekkel, ada­tokkal egészítették ki a nyomozás eredményeit. A három merénylő „szer­vezeti hovatartozásáról” még nincsenek pontos in­formációk. Nitto Palma államügyész az MTI római tudósítójá­nak kérdésére válaszolva elmondta: a magyar rend­őrséget dicséret illeti, mi­vel nagyszerűen működött közre a merénylet hátteré­nek kivizsgálásában. Az államügyész elégedetten nyugtázta a magyar ható­ságok „gondos” munkáját, amely meghatározó volt a nyomozás folyamán.----------diai kommentárunk------------------------------------------------­F orró öböl Forróvá vált a Perzsa- (Arab-) öböl vize. A szó szo­ros és az átvitt értelemben egyaránt. Az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország flottademonst­rációjához az utóbbi napokban Olaszország is csatla­kozott aknaszedőhajókkal, sőt Belgium és Hollandia is képviselteti magát az öbölben. A térséghez földrajzi­lag nem tartozó államoknak immár legalább nyolcvan hadihajója cirkál itt, s akkor még nem is említettük az öböl menti országok, így elsősorban Irán flottáját. Tucatszám érkeznek a felvételek az öbölben manő­verező hadihajókról. Van közöttük néhány valóban művészi fotó is: a párolgó, több mint harmincfokos víz ködpáráján át homályos hajósziluettek. A jelenté­sek szerint egyes napszakokban előfordul, hogy a látó- távolság 50—60 méterre csökken. Kézenfekvő a veszély, a véletlen — fogalmazzuk úgy, vétlen — incidens kockázata. Hétfőn este az ENSZ New York-i székházában is fel­forrósodott a hangulat annak a hírnek kapcsán, hogy egy amerikai helikopter tüzet nyitott egy iráni hajóra. A Pentagon sietett indokolni a súlyos incidenst, mi­szerint az iráni kis hajó aknákat telepített Bahrein partjánál, olyan körzetben, ahol az Egyesült Államok flottájának védelme alatt kőolajszállító hajók szoktak horgonyt vetni. A Pentagon szóvivője elismerte, hogy ugyan sötét éjszaka volt, de a helikopter különleges berendezései segítségével „meggyőződtek"’ az aknatele­pítésről. Irán viszont hivatalos hírügynöksége útján cáfolta a hírt, mondván, a hajó élelmiszert szállított, amikor amerikai rakétatalálat érte. Az eset ismételten bizonyította, hogy mennyire súlyos veszélyeket hordoz magában az öböl militarizálása. Sevardnadze szovjet külügyminiszter újságíróknak adott nyilatkozatában megerősítette a Szovjetunió álláspont­ját: minden nem térségbeli ország vonja ki hadihajóit az öbölből, hiszen ezek jelenléte mind bonyolultabbá teszi az amúgy is válságos helyzetet. A szovjet külügy­miniszter Ali Akbar Velajati iráni kollégájával talál­kozván azt is kifejtette, hogy Irak és Irán háborúját egyes nyugati államok öbölbeli katonai jelenlétük pél­dátlan méretű fokozására használták ki. Ezzel jelen­tősen megnehezítik az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűz- szüneti határozatának végrehajtását, amelyet pedig ők maguk is jóváhagytak. így gyengítik Pérez de Cuellar főtitkár közvetítő erőfeszítéseinek hatékonyságát. Ortutay L. Gyula Az iráni elnök elutasítja a fegyverszünetet Rómában Letartóztatták a kolumbiai nagykövet merénylőit

Next

/
Oldalképek
Tartalom