Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. szeptember 19., SZOMBAT NOGRAD 5 Napirenden: az oktatási törvény Az alkotó iskoláért... Pedagógiai közvélemé­nyünket - méltán hosszabb ideje foglalkoztatja az ok­tatási törvény és mindazok afc intézkedések, amelyek követték az alapdokumen­tumot. Ennek kapcsán ér­demes felidézni a törvény előkészítésének időszakát, amikor is a pedagóguskö­zösségek — sok helyen be­vonva a szülőket és a ta­nulóifjúságot is — a tör­vénytervezetet megvitatva, értelmezve, egy sajátos helyzetfeltárást is készítet­tek, szembesítették az ak­kori helyzetet a jövőbeli követelményekkel. Nem vé­letlen, hogy a legszenvedé­lyesebb vita többek között az önállóság, a demokrácia, az iskolatanácsok, majd a szervezeti és működési sza­bályzatok ügyében bonta­kozott ki. Indokoltnál nagyobb bizonytalanság A törvény megjelenése így nem hatott az újdonság erejével, mégis talán az in­dokoltnál nagyobb bizony­talanságot, tanácstalansá­got idézett elő. Több feladat megoldásá­ban — iskolatanácsok meg­alakítása, a szervezeti és működési szabályzatok el­készítése — türelmi időt kaptak az intézmények, le­hetőséget az alaposabb, kö­rülményekhez igazodó, át­gondolt helyi szabályozás­hoz. Tény, hogy évtizedekig hozzászoktunk a szinte mindenre kiterjedő közpon­ti szabályozáshoz, és most a gyorsan jött, nagyobb szabadság bizonyos kérdé­sekben a bizonytalanság ér­zését is előidézte. Ezeket az élet produkál­ta, a mindennapos működési gyakorlat hozta a felszínre. Különösen a szakképzésben maradtak olyan kérdések, amelyek iskolai szintű sza­bályozása még ma is gon­dot jelent. Az oktatási intézmények már elkészítették belső sza­bályzataikat, ez a tanév a gyakorlat próbájának éve. A legkörültekintőbb előké­szítés után is előfordulhat, lesznek elvan kérdések, amelyek ismételt átgondolá­sára, módosítására már jö­vőre visszatérnek egyes is­kolák. Ezek a lépések ter­mészetesen velejárói ennek az időszaknak. Éppen eb­ben rejlik az a törvény­adta nagy lehetőség, hogy az élethez, az új követelmé­nyekhez. változásokhoz ru­galmasan, ésszerűen lehet igazítani azokat a szabá­lyokat. amelvek immár az iskolaközöscég döntési ha­táskörébe tartoznak. Szerencsés eavbeesés hogy ebben a tanévben ülésez­nek az ifjúsági és diákpar­lamentek. A tapasztalatok. Nógrád megye település- szerkezete a könyvtári háló­zat rendszerében is érezteti hatását a sok kis önálló könyvtár jelenlétével. S e^ sok esetben óhatatlanul maga után vonja a gazdasági és szellemi erők szétaprózását. Ezek a könyvtárak a telepü­lések könyvtári alapellátását hivatottak elsősorban biztosí­tani. s emellett kiegészítő el­látást nyújtanak a tanyák, puszták, kerületek lakóinak. Ha speciális igénye lenne az olvasónak, ha a könyvtá­ros magasabb szintű szolgál­tatást szervezne látogatóinak, azt önállóan, segítség nélkül nemigen tudná megoldani. S éppen e téren van az egyik legnagyobb szerepük a ‘könyv­tanulságok első számbavéte­lere, újabb demokratikus eszmecserékre, a minden­napos tanár-diák párbeszéd parlamenti keretek közötti folytatására kerülhet sor. A törvény a korábbiak­nál nagyobb teret nyitott a diákönkormányzat kitelje­sedéséhez. Az ehhez szük­séges demokratikus iskolai légkör politikai feltételei adottak, a pedagógiai gya­korlat legfontosabb elemeit a szervezeti szabályzatok tartalmazzák. Ezzel összefüggésben ér­demes megjegyezni, válto­zatlanul nagy kérdés, hogy a megújulás útján elindult úttörőmozgalom és a KISZ törekvéseit, a szerveződő diákmozgalom, az iskola és környezete, sokirányú lehe­tőségeit az adott iskola ho­gyan tudja összehangolni. Bizonyára az eddigieknél jobban kell számolni a po­zitív tanulói és szülői köz­vélemény erejével és aktív közrem üköd ésével. A felelősség kiterjesztése Az elmúlt tanévben a törvény bevezetése mellett olyan rendkívül nagy fi­gyelmet igénylő feladat megoldása is napirendre ke­rült, mint a tantervi kor­rekció. Sok, korábban meg­fogalmazott helyi pedagó­giai, szakmai, módszertani kezdeményezés kapott ki­bontakozási teret, szabad utat. Már a törvény terve­zetének tanulmányozása­kor nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyobb pedagógiai szabadság az egyéni és kol­lektív felelősség kiterjeszté­sét is jelenti. Nem könnyű a korábbi gyakorlatról az átállás, talán azért is van, hogy ennek tudata még most is előidéz megtorpa­násokat. Az iskola egyértelműen, mint irányítási szint jelent meg a törvényben, így ter­mészetes, hogy ez az intéz­mények felsőbb irányítási rendszerének korszerűsíté­sét is magával hozza. Ez a folyamat már korábban megindult megyénkben. Fő­ként az irányítás, ellenőr­zés, értékelés módszereiben történtek olyan lépések, amelyek a pedagógus-köz­vélemény helyeslésével ta­lálkoztak. Így például az országban elsők kozott szüntette meg a megyei ok­tatásügyi vezetés az úgyne­vezett felügyeleti brigádlá­togatásokat. Az irányítás korszerűsíté­se jegyében jött létre a tör­vény első évében a megyei pedagógiai intézet és a szaktanácsadói testület. In­tézetünk legfontosabb fel­adata a megvében folyó szakmai-pedagógiai fejlesz­tő tevékenység irányítása, ösztönzése, a szaktanács- adás, a sajátos és újszerű tárj hálózat közép- és felső­fokú könyvtárainak. A salgótarjáni Balassi Bá­lint Megyei Könyvtár egyik legfőbb törekvése, hogy a kis­településeken élőknek olyan programokat kínáljon, ame­lyek élővé teszik az irodalmat. Értékes irodalmi alkotások, neves előadóművészek tol­mácsolásában találnak értő fülekre a műsorok által a leg­parányibb faluban élő iroda­lomkedvelők táborában is. A megyei könyvtár 1985 őszén indította szolgáltató programját útnak, amely a múlt évben teljesedett ki. A felnőtteknek és gyermekek­nek szóló ajánlások életké­pességüket bizonyították ezen idő alatt; a könyvet, irodal­mat népszerűsítő, az olvasás szolgáltatások, eszközök és módszerek átadása útján. A teljesítmény- és ered­ményorientált pedagógiai szemlélet örvendetes terje­dése, az objektív pedagó­giai mérés,. értékelés olyan követelménnyé vált, amely kikerülhetetlenül érinti az iskolát. Ma már teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy a régi módszerekkel, külö­nösebb felkészülés nélkül, tantárgyi eredmény mérést nem lehet és nem szabad folytatni. Az egyre növek­vő számú érdeklődő peda­gógus felkészítése, a szük­séges eszközök kidolgozása nem lehet csupán iskolai ügy. Felismerve a feladat ak­tualitását, intézetünk már az elmúlt évben csatlako­zott az Országos Pedagó­giai Intézet feladatbankjá­nak fejlesztéséhez, a kor­szerű eljárások, eszközök terjesztéséhez. Az általános iskolák aktív közreműködé­sével megindult a munka, kísérletként 14 általános is­kolában egv-egy évfolya­mon mértüji a történelem- és a fizikatárgy eredmé­nyeit. Az elemzések alap­ján a tanév végére körvo­nalazni tudtuk a két emlí­tett tantárgy helyzetét. A most indult tanévben már teljeskörűvé szélesített mé­rés közvetlen segítséget je­lenthet a szaktanároknak is. Növekvő információigény A korszerű oktatás-neve­lés információigénye az utóbbi években olyan mér­tékben növekedett, hogy a hagyományos eszközökkel és módszerekkel már csak igen alacsony hatásfokkal közvetíthető. A korszerűsítés igénye ebben az esetben is a haté­konyság feltételeként je­lent meg. Ezért kezdemé­nyeztük a korszerű eszkö­zökkel és módszerekkel mű­ködő megyei pedagógiai in­formációs rendszer kiépíté­sét, működtetését és össze­hangolását az országos rendszerrel. A rendszer egyes elemei már működ­nek, amit talán pedagógus­kollégáink is érzékelnek na­pi munkájuk során. A törvény és a hozzá kapcsolódó intézkedések sora nagy távlatot nyitott az alkotó pedagógusok előtt. A lehetőségek közül csak néhányat villantottam fel. Az alkotókedvet jelzik a pedagógiai kísérletekbe, fejlesztő tevékenységbe bekapcsolódók, pályázato­kon részt vevő pedagógusok szélesedő köre. Intézetünk ehhez az al­kotó munkához szeretne a továbbiakban is ösztönzést, segítséget nyújtani. Bihari Lajos, a Nógrád Megyei Pedagó­giai Intézet igazgatója iránti igény felkeltésén fára­dozó könyvtárosok és az ol­vasók is voksoltak mellette. Az ősztől tavaszig tartó ren­dezvényekből természetesen nem juthat minden helység-, be, de ahol bemutatják, ott százak tapsolnak egy-egy rendezvényen. Az általános iskolásoknak szóló Hogyan lettem író? cí­mű műsorból például tizen­nyolcat terveztek a rendezők, amelynek egy részét nyár elejéig közel négyszázan lát­ták, például Csécsén, Palo­táshalmon, Erdőkürtön, Etes- Amálián és Kazáron. A fel­nőttek körében sikeres volt A legnagyobb palóc című összeállítás, amely Mikszáth munkásságába adott betekin­tést. ütvén évvel ' ezelőtt írta Szabó Zoltán Cifra nyomo- íúság című szociográfiáját. Káliót választottuk, mert Kalló önmagát kínálja —né­ha bizony fogcsikorgató-tü- relmes erőfeszítéseivel, ered­ményeivel a cigányság fel­emelésében — az összeha­sonlításra. De hiszen, ha lenne mivel hasonlítani! Iga­zából nem hasonlítgathat az ember Szabó Zoltán művét vizsgálva, mert abban a ci­gányságról, az ötven év előttiről, úgyszólván semmi nem található. A szociográfust magával ragadta az az általánosan rossz helyzet, amelyben a cigány már csak amolyan „ráadás" lehetett volna. A paraszti summásélet, az át­menetiség a föld nélküli pro­letár és a tudatát éppen csak felfedező munkás, a polgá­riság rossz jelentéseiben ver­gődő városi értelmiség stb., vagy különösen a borsodi tá­jakon barlangokban élő szá­zak nyomora háttérbe szorí­totta a cigányt a szociográ­fia lapjain is. .. Kallóra majd mindjárt rá­téri,etünk, de előbb annyit, hogy ez az 1300-as évek! vé­gétől velünk élő nép (1329- ben Czigany nevű település volt már hazánkban — lásd: Csánki Dezső Magyarország történeti földrajza a Hunya- dvak korában. Bp. 1890. I. k.) máig elhúzódó relatív nyo­morúsága túlságosan mélyen a történelemben gyökerezik és helyzetüket is az évszá­zados üldöztetésből máig táplálkozó (egyéni előítéle­tek) gyökerekből áramló elő­ítéletek határozzák-határoz- ták meg mindenkor. Más szóval; éppen az ál­landó megkülönböztetődés (amiben volt jócskán olyan is, amit maga a cigányság éltetett a gyakorlatban) ta­szította ezt a csoportot az úgynevezett alsóbb rétegek­be, sőt sokáig, századokig, a legalsóba. Ahonnan szinte már nem is látszottak, ami­ként erre a Cifra nyomorú- ság, mint általános néphely­zetet tárgyaló írói mű is ne­gative bizonyíték. Éppen az a korszak élt úgy általános rossz körülmények között (húszas és harmincas évek nagy válságai hazánkban is), hogy az egy Móricz Zsigmon- don kívül szinte senki nem méltatta reális figyelemre a hazai cigányságot. Nem készült róluk ötven­hatvan évvel ezelőtt például olyan statisztika, ami segít­ségre lenne akkori életük és mai világuk összemérésének elvégzésében (azt megelőző­en utoljára 1893-ban állítot­tak fel részletes cigánysta­tisztikát). Egy bizonyos így is. amit a kérdéssel foglal­kozó szakemberek megálla­pítottak; a cigányság minden korábbinál rosszabb helyzet­be került a két világháború között. Móricz Zsignáond a Nyu­gatban közölt munkája ezt a címet viselte; A mai cigány- kérdés. .. Vagyis cigánykér­dés akkor is volt, mindig is lehetett, amióta például hoz­zánk a XVI. és a XVIII. században, két nagy hullám­ban, de eltérő beilleszkedé­si feltételek mellett (az utób­bi az úgynevezett oláh cigá­nyok rovására) a cigányság betelepedett. Móricz Zsig- mor.d volt a ritka kivétel, aki tudott említett művében tárgyilagos lenni — arra a korra különösen érvényes volt az ellenséges szemléle­tű előítéletes publicisztika a cigányságról szólva. A gyűlölettől csepegő ta­nulmányok!?) egész sora egyszerűen használhatatlan éppen alapállásuk miatt — ezt a mai megváltoztatott szemléletű, de korántsem fel­hőtlen ítéletű világunkban könnyű belátni. . . Kállón a helyi tanács el­nökével, Nyemcsok Mihállyal és az iskola igazgatónőjével, Varga Lajosnéval külön-kü- lön beszélgetve, s korábban Kozár Gyula kanonokkal eszmét cserélve alakítható ki egy meglehetősen elkésett kép a tájainkon élő cigány­ság fél évszázaddal ezelőtti és mai életéről. Először a kanonok úrtól hallottam azt a történetileg szilárdan meg­alapozott véleményt, hogy a kállóiak mivel maguk felett világi hatalmat nem láttak- éreztek (erre. különösen az erdők, a váci püspökség tu­lajdonában voltak), más szó­val nem kellett uraiknak közvetlenül is megalázkodni — rátartibb népekké alakul­tak, s ez ma is érződik raj­tuk. A cigányság Kálión úgy­szólván teljesen elkülönülve élhetett csak. Fent laktak amúgy a község legszebb panorámájú helyén, az úgy­nevezett Parton, ott „épül­tek" meg putrijaik, onnan ide le a faluba nem is na­gyon jöhettek, mert vagy a parasztok nem tűrték el őket (de meg nem is törőd­tek velük), vagy a kakas- tollasok megjelenése űzte el a cigányokat a Part felé. Főként a gyűjtögetés (erdő melletti lakás!), a kosarazás és a kéregetés volt megélhe­tésük alapja, iparosok nem éltek közöttük, pedig volt idő, amikor a magyar ci­gányság majd a fele iparos­kézműves lehetett hazánk­ban, sőt, bizonyos hiány­szakmákat egyedül ők gya­koroltak. Hogy' is vehette volna észre őket 1937-ben er- rejártában Szabó Zoltán, amikor páriaként tengődtek egy rossz út végében a fes­tői, de kenyeret nem adó Parton?! Mára ott szinte semmi sincs már, a cigányság a putrivilágból lejjebb költö­zött általánosan érvényes társadalmi segítségek nyo­mában és innen is tovább gyűrűzik, szóródik az asszi- miláeiós-behelyezkedő fejlő­dés máris tapasztalható ered­ményei nyomán. Azt a ci­gányszármazású tanácsta­got, akit (és néhány társát) meg nyolc-tíz esztendeje az „új Part"-on, a mai Deák Ferenc utcában, egy régi pa­rasztházban találtam, most hiába keresném ugyanott. Beljebb költözött, mint má­sok is, akik hosszú ideje a változás útját járják és csa­ládi Hagyományaik között ott a felemelkedés iránti készség. Ebből a körből való pél­dául a káliói szép iskola (száz cigányszármazású gye­reket tanítanak-nevelnek itt a szó szoros értelmében na­gyobb méltánylást érdemlő erőfeszítéssel) egyik legkivá­lóbb tanulója négyes-ötös minden tárgyból, általános műveltségi tanulmányi ver­senyben is jól szerepelt —, nos, az előrehaladó, legtö- rekvöbb kállóiak egyike a kis Bangó Marika. De tőle előrefelé és visszafelé is nagy utakat ismer az általá­nos társadalmi gyakorlat! Az iskola minden tekin­tetben a legjobb nevelője a káliói cigányságnak, akik között éppúgy vannak lum­penitalozó egyedek, mint minden más rétegben, csak­hogy az öröknek tűnő társa­dalmi előítélet, azok a bizo­nyos gyökerek, máig általá­nosítani képesek. Sokan a támogatást sokallják, amit a cigányság kaphat; pedig az alacsonyabb életnívón élők segítése (függetlenül szárma­zástól. mindentől) a társada­lom ügye, s még inkább igy 4 kell ennek lennie a későb­biekben. Nem más kérdés azonban, hogy bizonyos mértékben szükség lehet a cigányság lassan, de azért mindenkép­pen változó általános élet- és munkaerkölcsének követ­kezetesebb javítására, a kö­rükben tapasztalható köve­telődző magatartás vissza­szorítására. Szükség van te­hát továbbra is a tárgyila­gos megközelítésre, ha ci­gányságról esik szó! T. P. L. Képek: Kulcsár József Elő irodalom a kistelepüléseken Divatos viselet, modern frizura a fiatalok jellemzője. Cifra idők nyomába* A cigányságról semmit...? A legtörekvőbb kállóiak egyike a kis Bangó Marika.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom