Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

4 1987. szeptember 19., SZOMBAT Gró §x Károly nomxotköxi sajtók on foronciája A munkaprogram tartópillére: a szocialista demokrácia és a nemzeti egység A kormány munkaprog­ramja, amelyet az Ország- gyűlés elfogadott, két tar­tópillérre épül: a szocialista demokráciára, és a nemzeti egységre. Ez két olyan tar­tóoszlop, amely reformpoli­tikánk új szakaszának, ki­bontakozásuknak a jelsza­va is lehet — hangsúlyozta Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke péntek dél­után, a Parlamentben tar­tott nemzetközi sajtókon­ferenciáján. Az értekezle­tet Bányász Rezső állam­titkár, a kormány szóvivő­je vezette. Nyilatkozatának elején utalt arra. hogy e munka­körében először találkozik a nemzetközi sajtó képvi­selőivel, akikkel gyümölcsö­ző együttműködést kíván fenntartani a jövőben is. — Az önök megtisztelő ér­deklődése — mondotta — bizonyára nem csupán egy kis európai ország helyze­tének és gazdaságpolitiká­jának szól. Bizonyára arra is figyelnek, miként kere­si egy szocialista ország a kibontakozás útját, hogyan próbálja összefogni ehhez a rendelkezésre álló szel­lemi erőket, anyagi eszkö­zöket. — Ismerjük népünk és parinereink iránti köte­lezettségeinket. amelyek­nek reformpolitikánk új szellemében is egyértelmű­en eleget fogunk tenni. Meggyőződésem, hogy út­keresésünk, töprengésünk nemcsak hazánk érdekeit szolgálja, hanem megfelel a szocialista közösség tö­rekvéseinek is; és része an­nak a kelet—nyugati pár­beszédnek. annak az enyhü­lési folyamatnak, amely ma remélhetőleg mind gyorsab­ban bontakozik ki a világ­ban. A továbbiakban rámuta­tott, hogy hazánk nagy­mértékben érdekelt a nem­zetközi gazdasági együtt­működésben. — Barátaink legyenek meggyőződve arról, hogy őszinte barát vagyunk és az is maradunk, szomszé­daink arról, hogy jószom- szédként élünk mellettük: gazdasági, kereskedelmi partnereink pedig arról, hogy korrektek vagyunk mind politikai, mind pe­dig a gazdasági kapcso­latokban. Az elmúlt évti­zedekben bebizonyosodott, hogy jó szándékkal az el­térő ideológiai és politikai álláspontot képviselő orszá­gok is együtt tudnak mű­ködni. s ezzel egyaránt szolgálják saját nemzetük, s a többi nép érdekét. Hel­sinki szellemében dolgoz­zunk itthoni feladataink megoldásán és lépünk fel á nemzetközi politikában. A kormány • gazdasági munkaprogramjáról szólva Grósz Károly hangsúlyoz­ta; — Szándékaink, célja­ink világosak, egyértelmű­ek. Elhatároztuk, hogy a gazdaságban felhalmozó­dott gondjaink megoldásá­hoz határozottabb magatar­tással, eredményesebb módszerekkel, eszközökkel látunk hozzá. Ehhez szilárd alapot, politikai bátorítást ad az MSZMP Központi Bi­zottságának ez év júliusi állásfoglalása. Az 1990-ig szóló stabilizá­ciós munkaprogram nagy társadalmi vita -közepette született, amelyben sokan bírálták is elképzelésein­ket, s maradtak kételyek is. Ezért a döntés után is azzal a tudattal dolgozunk, hogy programunkat a min­dennapi tapasztalatok alap­ján tovább gazdagítjuk, megvalósításának eszközeit, módszereit formáljuk. Az egyik legfontosabb ilyen eszközről — az adóreform­ról — most tanácskozik az Országgyűlés. Meggyőződé­sem. hogy . amennyiben el­fogadja az ezzel kapcsola­tos törvényjavaslatokat, is­mét nagyot lépünk előre azon az úton, amelyet a szocialista tervgazdaság és a piac belső törvényszerű­ségeinek összehangolása fémjelez. Abban, hogy a társadal­mat mozgósítani tudjuk törekvéseink vállalására, — márpedig nemzeti egy­ség nélkül e program meg­valósíthatatlan — számí­tunk a sajtó közreműködé­sére is. Segítsenek a meg­valósítás során jelentkező gondok felismerésében és a válaszok megfogalmazásá­ban is — mondotta , beveze­tőben Grósz Károly. A Minisztertanács elnö­kéhez számos, a kormány- programhoz közvetlenül kapcsolódó kérdést, intéztek. A munkaprogramnak a társadalmi fogyasztást csök­kentő előirányzatairól kér­dezett a Magyar Hírlap. A kormányfő válaszában han­goztatta: a fogyaszt ásosök- kentés olyan kényszerű kö­telezettség, amelyet a kö­vetkező három esztendőben sajnos nem tudunk elkerül­ni. Szerény számítások sze­rint e három év alat't 6—8 százalékos csökkentést kell elérnünk. Ez 1988-ban kö­rülbelül 1—1,5 százalék lesz. Hozzáfűztél — Ez a szándék, de jelenleg még nem látom azokat az eszközöket, ame­lyekkel el tudjuk érni. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy e tö­rekvés áremelkedésben fog megnyilvánulni. A lakosság erre reagálhat úgy. hogy csökkenti a fogyasztását, de úgy is, hogy hozzányúl a tar­talékaihoz (csupán a taka­rékbetét-állomány megkö­zelíti a 300 milliárd forin­tot), akkor viszont nem következik be csökkenés. Te­hát a szándékunkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha különböző intézkedések­kel ösztönözzük, hogy meg­maradjon az állampolgárok takarékossági készsége. En­nek formáit ezért szabadab­bá tesszük, gazdagítjuk és az érdekeltségi viszonyokat fejleszteni kívánjuk. Számos újságíró a magyar- országi reformfolyamat ed­digi eredményeiről. továb­bi irányairól, az ezzel kap­csolatos tervekről érdeklő­dött. A politikai intézményrend­szer felülvizsgálata nem a kormányzat dolga, hiszen a politikai szervezetek önálló­an működnek — közölte Grósz Károly a Washington Post, érdeklődésére. — Min­den olyan tömörülés, amely az alkotmányban és a törvé­nyekben rögzített szabályo­kat betartja, a jövőben is tevékenykedhet, illetve meg­alakulhat. A miniszterelnö­ki beszámoló is szólt arról, hogy támogatjuk a külön­böző öntevékeny közösségek szerveződését. Olyan politi­kai szervezeteket azonban, amelyek működése nem fe­lel meg a törvény paragra­fusának. vagy szellemének, eddig sem engedtünk, s a jövőben sem engedünk — hangoztatta, majd így foly­tatta: — Magam is ismerem an­nak a levélnek a tartalmát, amelyet magyar értelmisé­giek egy csoportja az ülés­szak előtt parlamenti képvi­selőknek küldött. A szándékát értem, és meg kell fogad­nunk azt a tanácsot, hogy felelősen gondoskodjunk az ország jövőjéről.. Ennél töb­bet azonban nem tudtam kivenni a levelükből. A Financial Times tu­dósítója ehhez kapcsolódva arról.érdeklődött, hogy l.ehet- séges-e valamiféle párbe­széd a magyarországi ellen­zék és a kormányzat között. A kormány elnöke rámuta­tott: a kérdés azt sugallja, mintha két fél közötti pár­beszédről lenne szó. De ilyen nincs. Egy társada­lom van, amelyen belül akadnak, akiknek egyes kér­désekben eltér az álláspont­juk a kormányétól. . Nem soroljuk közéjük a szocia­lista rendszer ellenségeit, mert akik a Népköztársaság törvényeit nem tartják tisz­teletben, azokkal a kormány nem beszélget. Ami az úgy­nevezett másként gondol­kodókat illeti, velük foly­tatni kell az eszmecserét, továbbra is minden idősze­rű kérdésben. De szeretném nyomatékkai megfogalmaz­ni, hogy a szocialista de­mokrácia kibontakozásá­nak nem az ellenzékiekkel való párbeszéd a fő útja, hanem az, hogy a társada­lom tagjai mind aktívab­ban vesznek részt az orszá­gos és a helyi kérdések megvitatásában, a döntések előkészítésében, illetve a végrehajtás megszervezé­sében és ellenőrzésében. Magyarországon minden­kinek joga van a társadal­mi, gazdasági. politikai kérdésekről, a miénktől el­térő nézeteket vallani. Mi nem hatalmi pozíciók­ból, hanem észérvekkel aka­runk vitatkozni. Ezen az alapon, a kormány elnöke mindig nyitott az eszmecse­rére, akár a nyilvánosság előtt is. Ki a jó képviselő a kor­mány szemszögéből? — kér­dezte a Magyar Rádió mun­katársa, utalva az egyik, a kormány felelősségét is érin­tő országgyűlési felszólalás­ra. Grósz Károly hangoztat­ta: — Ez attól függ, mit kép­visel. Ha igaz ügyben emel szót. akkor az a jó képvise­lő. aki kimondja, amit gon­dol. jelzi a kormánynak a problémákat és intézkedést igényel a valós gondok meg­oldására. Ha olyasmit tesz szóvá, ami nem reális, ak­kor viszont csak a kormány­zat gondját szaporítja és nem viszi előbbre az ügyet. A palesztin hírügynökség tudósítójának kérdése ki­tért a magyar—izraeli érdek- képviseleti irodák felállítá­sáról nemrégiben Bernben aláírt megállapodásra. Nyo­matékosan aláhúzta, hogy a közel-keleti kérdésben elvi álláspontunk nem változott. A megállapodás nem tekint­hető a diplomáciai kapcsola­tok felvételének. Végezetül egy személyes jellegű kérdésre válaszolt Grósz Károly: a Zycie War- szawy tudósítója arról ér­deklődött. miért vállalta e nehéz: helyzetben» /felelősség- teljes feladatát. j—. Az MSZMP- Központi Bizottsága ajánlott a Haza­fias Népfrontnak, majd az Országgyűlésnek erre a tisztségre. Negyvenkét éve vagyok párttag. Nem em­lékszem rá. hogy ez idő alatt valamikor ne teljesítettem volna azt a feladatot, ame­lyet a párt rám bízott. Ha most bíztak bennem, akkor — életutam. meggyőződé­sem alapján — csak egyet tehettem: vállaltam és leg­jobb tudásom szerint min­dent megteszek, hogy ered­ményesen végezzem ezt a munkát. — Az én székemre — tet­te hozzá — most nem sokan törnek. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a kormány átmenetileg elég sok ellen­szenvet fog kiváltani. De hiszem, ha a nehézségeinken felülkerekedünk, az érett po­litikai közvélemény, tehát társadalmunk döntő többsé­ge méltányolni fogja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket nem magunk, hanem az or­szág érdekében, gyermeke­ink. unokáink érdekében teszünk. Ebben részt vállal­ni nekem nem áldozat, ha­nem megtiszteltetés. Portugál vendégeink Pásztón Salgótarján, Bátonytere- nye, Drégelypalánk után pénteken Pásztóval ismer­kedett a portugál Leiria megye küldöttsége. A dele­gáció látogatását a városi pártbizottságon kezdte, majd a városközpontban tet­tek sétát, s Pásztó műem­lékeit tekintették meg. Lá­togatást tettek a Dózsa György Általános Iskolá­ban, majd a Mátraaljai Ál­lami Gazdaság munkájá­ról, eredményeiről tájéko­zódtak, s ellátogattak Szi- rákra is a Kastély -Szálló­ba. A hét végi program sze­rint a szomszédos Heves megyébe utaznak, Eger ne­vezetességeivel ismerked­nek, míg vasárnap Salgó­tarján múzeumait tekintik meg. Képünkön: Ismerkedés Pásztó történelmi városré­szével. PARLAMENTI PILLANATOK Vélemény a karzatról Sándor Gábor pásztói Képviselő Ilyen még nem volt — az Országgyűlés mostani ülés­szaka kapcsán kezdődött számos megállapítás. Az újdon­ságok listája tovább bővült, pénteken reggel ugyanis a parlamenti tudósítók táviratokról hallhattak. Olyan táv­iratokról. amelyekben küldői a mostani munkastílussal — és természetesen a mögötte levő tartalommal — feje­zik ki egyetértésüket. Borda Bélának, az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyára raktárvezetőjének nem kell távirati úton kinyilvánítani véleményét, a karzatról életközeiben kísérheti végig az eseményeket. — Harminckilenc éves létemre először vagyok a Par­lamentben, az itt folyó munkát azonban mindig figye­lemmel kísértem. így határozottan állíthatom, hogy tet­szik a mostani nyíltság, az őszinteség. Több jelét láttam az igazi vitának. Annak, hogy a képviselők egymással is replikáznak. Az érzéseim nem csaltak. Tetszik, hogy a társadalom minden rétegét érintő problémákról esik szó. Ugyanezt mondhatom arról is. hogy a pénzügymi­niszter vitaindítójában és a hozzászólásokban is éppúgy ott volt az elismerés, mint a kritika és az önkritika. Személyes véleményét így tolmácsolja az adótörvény- tervezetekről Borda Béla: — Őszintén megmondom, annak idején szomorúan fo­gadtam a hirt. hiszen fizetni nem szeretünk. Most még­is azt vallom, inkább nyúljunk a zsebbe, hogy a nagyobb bajt elkerüljük. Erről j határozottan meggyőzött a pénteki tanácskozás. Az Országgyűlés vendége természetesen figyelemmel kísérte még otthon a kormány munkaprogramjának vi­táját. elfogadását'is. — A kivitelezés, a valóra váltás a nehezebb és min­denki dolga — vélekedik Borda Béla. — Azt hiszem, mégis több múlik a gazdaságirányításon, mint a munká­son. Elvégre a zenekar is akkor játszik kiválóan, ha jó a karmester és hibátlan a kotta. Végül a nap tapasztalatait így summázza a raktár­vezető: — Sándor Gábor országgyűlési képviselőnek köszön­hetem. hogy ma itt lehettem. S, hogy érdemes volt-e? Hadd mondják csak annyit, szívesen vettem ki erre a nama szabadságol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom