Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-05 / 183. szám
1987. augusztus 5., SZERDA NOGRAD 3 Leáldozóban, vagy felvirágzás előtt? Kell a jó bányamunkás! A könnyűipar első fél éve A könnyűipar első féléves gazdálkodása összességében kedvező volt, a termelés foPyóáron értékelve, több mint 6 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakáét. Jelentős terinelésnöveke- dést könyvelhet el a bútor-, a papír-, a nyomdaipar, a len-, kenderipar és a rövidáruipar. Átlag feletti teljesítményt értek el a textilipari vállalatok. Alapanyag-ellátási munkaerő- és esetenként piaci problémák nehezítették viszont a kötő-, a bőr-, a cipő- és a konfekcióipar termelését. Ezek a szakágazatok nem érték el az elző évi termelési szintjüket, azonban júniusban fellendülés tapasztalható e területeken is. A könnyűipar konvertibilis exportja 1987 első felében 34,4 százalékkal növekedett, miközben az importbővülés mindössze 7 százalékos volt, így az ágazat devizamérlege csaknem 30 millió dollárral javult. A jelentős eredmény eléréséhez nagy mértékben hozzájárultak a textilipar és a textilruházati ipar gazdálkodóegységei. Emeli teljesítményük értékét, hogy ezek a ágazatok konvertibilis exportjuk több mint 80 százalékát fejlett tőkésországok piacain értékesítik. A konvertibilis elszámolású export ilyen kiugró növelését a vállalatok rugalmas alkalmazkodó képessége a piacorientált gazdálkodás és a gyártmányszerkezet folyamatos korszerűsítése tette lehetővé. Az exportnövekedést jól segítette a pályázati rendszer, amiben a könnyűipari vállalatok súlyarányukat jóval meghaladó mértékben, vettek részt. Számos köny- nyűipari vállalat bátran élt a piaci szelekcióval, bővítette értékesítési körét, új vevőket szerzett. Elsősorban az észak-amerikai és a japán eladások növekedtek számottevően. A könnyűipari szerkezetváltást a vállalatok és szövetkezetek az egész ruházati ipart átfogó munka- és üzemszervezéssel, technológiai fejlesztéssel érték el. Széleskörűen elterjedtek a gyártmányfejlesztési stúdiók, s ezzel főként a textilruházati iparban meggyorsult a divat követése, a mintázás gyorsasága. A vállalati szervezetkorszerűsítések eredményeképpen több rugalmas kisvállalat jelent meg a piacon, s bővült a leányvállalatok köre is. A korszerű és divatos termékek gyártásához nagyban hozzájárultak a tőkés cégekkel kialakított kooperációk is. Mivel a könnyűipari beruházások mértéke elmarad az ipar átlagától, a gazdálkodóegységek beruházási forrásaikat gépbérlettel bővítették, ezzel növelték kapacitásukat, javították műszaki színvonalukat. Több vállalat tőkésországoktól vásárolt használt gépeket műszaki fejlesztésre. Az év hátralévő időszakában nem számolhatnak a termelési feltételek kedvezőbb alakulásával, a vállalatok és az ipari szövetkezetek, sőt, a belföldi piac igényeinek csökkenése, valamint anyagellátási gondok várhatók. Éppen ezért a gazdálkodóegységek csak akkor képesek első féléves eredményeiket megtartani, ha továbbra is rugalmasan gazdálkodnak, s folytatják a már megkezdett szerkezet- átalakítást. A dollárexport sikerei ellenére az is figyelmeztető, hogy a köny- nyűipar szocialista exportja az első fél évben 3 százalékkal elmaradt a tervtől. A Nógrádi Szénbányák körül keringő vészt jósló hírek sajnálatos módon egy kérdéssé summázták a nagyvállalat jelenlegi helyzetét: bezárják-e vagy sem? Akik efféle módon tanakodtak a nagymultú cégről, bizonyára az országos jelenségekből vontak le következtetést, mely szerint sorra felszámolják a gazdaságtalanul üzemelő egységeket, a munkaerőt legjobb esetben átcsoportosítják, de elképzelhető az is, hogy az „utcára teszik”. Fórumok sokaságán bizonyították a szénbányászat vezetői, hogy egyáltalán nem erről van szó. Az Állami Tervbizottság tavalyi határozata nem leépítésről, ellenkezőleg: élénkítésről, a gazdasági munka hatékonyabbá tételéről, a veszteségek megszüntetéséről szólt, s nem a bányaüzemek részleges vagy teljes bezárásáról. A sors iróniája, hogy ebben az időszakban, pontosabban idén januárban fogyott el a művelhető sízén Tiribesen, s a munkaerő átcsoportosítása mintegy alátámasztotta a vészharangok kongatóinak álláspontját. Aztán újabb hír kelt lábra, amely Szorospatak sorsát pecsételte meg — mondanunk sem kell, alaptalanul. Szorospatak a nógrádi szénmedence, sőt az ország legdrágábban termelő üzeme. Csoda-e hát, ha a gazdasági vezetők tervezetet dolgoztak ki a már feltárt szén vagyon mielőbbi lemű-. velésére, s ennek érdekében autonóm munkacsoport megalakítását szorgalmazták. A Nógrádi Szénbányák létszámhelyzete valamelyest tükrözte a közvéleményben élő ítéletet. Amíg 1987 elején munkaerő-felesleg mutatkozott, néhány hónappal később már a bányásztoAmikor hírül ment a megyében, hogy az ELZETT szécsénvi gyárában megszüntetik a lakatgyártást, a Szügyi Madách Termelőszövetkezet vezetősége sokat gondolkodott. Azon töprengtek. hogy sehogyan sem szabad a megyéből kiengedni a lakatgyártást, s a Nógrádmarcalban meglevő épület átalakításával megteremthetnék a lakatgyártás feltételeit. A terveket tett követte. s mindjárt jó partnerre is találtak az ELZETT Cer- ta Vállalat sátoraljaújhelyi gyárának vezetésével. Munka nőknek — Foglalkoztatási gondokkal küszködtünk már, elsősorban a női munkaerő alkalmazása volt gond számunkra — mondja a beszélgetés során Cserháti Zoltán, a termelőszövetkezet elnöke. A hír kapóra jött számunkra, s mindjárt döntöttünk is- A meglevő épületek hasznosítása mellett, a női munkaerő foglalkoztatását is megoldjuk az ipari üzem létrehozásával — összegeztük véleményünket annak idején. Igaz, más gondok 4s jelentkeztek. Nem volt köny- n.vű dolog, elsősorban a nőknek a mezőgazdaságból, a kapa mellől a gép mellé' ülni. Feladatunk volt az átképzés megoldása is, de szerencsére a sátoraljaújhelyi borzás régi, de jól bevált módszeréhez kellett nyúlniuk, hogy legalább a nyugállományt elérő bányamunkások pótlását biztosítsák. Csupán Ménkesen 50 dolgos kéz hiányzik., s ebből is 15 a villanyszerelő. Ugyanebben az üzemben év elején még létszámfelesleg mutatkozott, s bár már ekkor látszott, hogy munkaerőválság küszöbéhez érkezett a vállalat, mégis kénytelenek voltak elküldeni azokat, akikkel csak többen voltak. . . Mert való igaz, hogy a jelenlegi helyzetben minden munkásra szükség van, de nem minden áron! S ezzel a szakma presztízsét szeretnék visszaállítani a vállalat vezetői. Nem ok nélkül. Vannak, akik rossz szájízzel voltak kénytelenek tudomásul venni, hogy egykori beosztásuk ■túlértékelt volt, vagy egyáltalán nem alkalmasak valamely tisztség betöltésére. S itt azokra a nem fizikai dolgozókra szeretnék utalni, akik valóban belekerültek az elbocsájtottak kosarába. Természetesen nem ily’ sarkított módon adta tud- tukra a vállalat, hogy menniük kell; megkapták a lehetőséget más munkakörre, s aki nem kívánt élni vele, az távozott. A vélemények ütközésében viszont felettébb nagy hangerővel szóltak — maguk a dolgozók — a megélhetésük rosszabbodásáról. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a szénmedence, a megyében élők életszínvonalára is döntő hatással volt, kiugró kereseti lehetőséget kínált a bánya. Ezt kérik számon egyesek, miközben elfeledkeznek arról a megannyi kedvezményről, amelyben részesülnek. Nézzük először a kereseteket! Kányáson 64 fiatal közül (legfeljebb 25 évesek!) mindbarátaink ebben is rendkívül jó partnernek bizonyultak. Számunkra fontos volt, hogy az alaptevékenység — a növénytermesztés, a búza, a lencse, az állattenyésztés — mellett az ipar biztosítsa azt az anyagi biztonságot, amelyet a tagság számára megteremthetünk. Megindult a munka. Szé- csényből Nógrádmarcalba került át a TUTO- és a GOGI-lakat gyártása- A telepítés mintegy 30 millió forintjába került a közös gazdaságnak. Ide értendő a gépekkel, a gyártóeszközökkel, az anyaggal való ellátás is. Támogatás a szügyieknek — Július 1-től már megindult a termelés. Jelenleg 55 főt foglalkoztatunk saját munkaerőből zömmel nőket. Ügy tervezzük, hogy az idei termelési értékünk eléri a 18 millió forintot — folytatja a beszélgetést Cserháti Zoltán elnök. Terveink is vannak. A végső cél az, hogy az ELZETT-tel, gazdasági társulásban a sátoraljaújhelyi Certa Vállalattal együttműködve, 1989-re elérjük az évi 100 millió forintos termelési értéket. Ez rendkívül sokat jelent a közös gazdaság számára. Ottjártunkkor találkozössze 21-nek a keresete volt 9 ezer forint alatti, többségüknek betegség, vagy jelentős számú külszíni műszak miatt. De még a 21-ből is 12-en kaptak 7 ezer forint feletti fizetést júliusban. A ferdén, vagy mondjuk ki nyíltan: hamisan beállított megnyilvánulások sokasága támadja a bányát, mondván, hogy a bányászlakások nagy részét vezetők kapják, nem pedig a fizikai dolgozók. Bepillanthattunk a nyilvántartóba, s ebből kitűnt,, hogy 1987 első fél évében 141 dolgozót támogatott a bánya lakásszerzésben. Közülük 75 kapott ún. akciólakást, ami az összes támogatásnak a kétharmadát, azaz: 17,6 millió forint ráfordítást követelt a vállalattól és az államtól. Az akció során lakáshoz jutottak 97,3 százaléka szénüzemi fizikai dolgozó, csupán két mérnök akadt közülük. Hagyományos lakástámogatásban 66- an részesültek, ők viszont mindössze 6 millió forinton osztozkodhattak. Ennek ellenére, ebből a kategóriából is 62,1 százalékot tettek ki a 35 év alatti dolgozók. S még nem beszéltünk az utazási, az üdülési kedvezményekről, a szénjárandóságról, a támogatott áramdíjról és a mellékesen kezelt hűségjutalomról. Egyet viszont látni kell: akár a keresetek alakulása, akár a bánya jövője szempontjából fel kellett vállalni a létszámracionalizálást. Ezt sürgette a magyar gazdaság megújítása, a tavaly decemberi MSZMP KB határozat és az idén júliusban született állásfoglalás .is. És nem utolsósorban a szénmedence jövője, a benne élők megélhetése, boldogulása. hattunk Szilágyi Lászlóval, az ELZETT Certa Vállalat vezérigazgatójával: — Mi is örömmel fogadtuk a szügyiek ajánlatát- A magunk részéről minden segítséget megadunk, elsősorban műszaki vonatkozásban. Ha szükséges, támogatjuk a szügyieket a szerszámgyártásban, a termelőeszközök átadásában, a gyártás korszerűsítésében, a termékek értékesítésében. De segítséget nyújtunk a szakemberek képzésében, elsősorban akkor, ha a szügyi barátaink új gyártási eljárást kívánnak bevezetni. Megítélésünk szerint a lényeg, hogy egy profil itt maradt Nógrád megyében és Szécsény helyett Nógrádmarcalban gyártjuk azokat a lakatokat, amelyek keresettek, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Így a jövőben a belföldi piac mellett a társuláson belül exportot is tudunk biztosítani a szügyi tsz számára. Kikelt a vetés Azóta már zakatolnak a gépek Nógrádmarcalban. Dolgoznak az asszonnyok, biztosított a nyereség és a jövedelem a Szügyi Madách Termelőszövetkezet tagsága számára. Márpedig ez az alaptevékenység mellett, nem is elhanyagolható a mai gazdasági viszonyok között. Somogyvári László T. Németh László Új gyár Nógrádmarcalban Biztonságot jelent a közös gazdaságnak Apkó Szilvia és Bános Gáborné naponta 24 mázsa GéczJ Sándor és munkatársai a sertéshúst csontozzák. Sikeresen zárta az első fél évet a Karancs Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Az év első hat hónapjában, 27200 darab sertést vágtak le, amely a bázishoz viszonyítva 4 százalékkal jobb. A több mint ötvenféle húskészítményből 931 tonnát szállítottak a megye több mint 250 kereskedelmi egységébe. Árbevételük meghaladta a 172 millió forintot, amely 14 százalékkal jobb a tervezettnél. Molnár István a tarját füstölésre készíti elő. — Rigó Tibor képriportja — Törley-újdonság: sörpezsgő A Hungarovin Borgazdasági Kombinátnál újabb termékeket állítottak elő, ezekkel a vállalat exportkínálatát is igyekeznek gazdagítani. A hazai kereskedelem érdeklődése esetén az új készítményeket amelyek alacsony szesztartalmúak, itthon is forgalmazzák majdA vállalat Törley pezsgőüzemében megkezdődött a sörpezsgő próbagyártása. Laboratóriumukban előállított, szolgálati szabadalom alapján készülő, sajátos ízű italt pezsgőalapanyagból és úgynevezett söranyaléből különleges erjesztési technológiával állítják elő, a világon elsőként. Szalag rendszerben dolgozzák fel a sertéseket a „vágóhídon”.
