Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
4 1987. augusztus 1., SZOMBAT NÖGRÄD Többet dolgozunk KSH-felmérés az életmód változásáról A Központi Statisztikai Hivatal felmérést készített arról, hogy miként változott a lakosság életmódja az elmúlt tíz évben. Több mint tízezer — 15 és 79 év közötti — személyt kérdeztek meg: hogyan tölti el a nap huszonnégy óráját. Az adatokat 1986 márciusától egy éven át folyamatosan gyűjtötték. Az első tapasztalat az volt, hogy a hetvenes évek közepéhez — az 1976—1977. évi legutóbbi hasonló felméréshez — képest tovább növekedett a keresőmunkával eltöltött idő. A korábbiakhoz viszonyítva erőteljesen bővült a főmunkaidő után végzett jövedelemkiegészítő tevékenység; egyes rétegek a tíz évvel ezelőttinél naponkénti átlagban 3—4-szer több időt töltenek a második gazdaságbeli, nem mezőgazda- sági jellegű munkával. Főként a családalapító fiatalok és a nyugdíjasok -vállalnak kiegészítő munkát, lakóhely szerint pedig elsősorban a városban élők igve- keznek ílv módon többletjövedelemre szert tenni A főmunkaidőn túli munkavégzés a városlakóknak szinte minden rétegére jellemző, de különösen az értelmiségre. A diplomások nemcsak saját szakterületükön vállalnak külön műszakot, hanem körülbelül fele-fele arányban végeznek fizikai munkákat is. Váltofeott a családon belüli munkamegosztás is; a gyermeknevelés terheiből az apák elfoglaltsága- miatt a korábbiaknál többet vállalnak a nők. A növekvő munkaterhek miatt számos társadalmi csoport szabad ideje tovább csökkent. A feszítettebb életmód keretei között alapvetően csak a televíziónézésre -fordított idő növekedett. Jelenleg napi átlagban 101 percet töltünk a televízió előtt, a korábbi 84 perccel szemben. A tíz évvel ezelőttinél számottevően kevesebb idő jut viszont olvasásra, pihenésre, tanulásra. Az adatok arról tanúskodnak, hogy a nők nem szívesen mondanak le az olvasás nyújtotta kikapcsolódás lehetőségéről, igyekeznek maguknak az eddigiekhez hasonlóan időt szakítani .egy-egy jó könyvre. A korábiaknál kevesebbet olvasnak viszont a férfiak, akik körében összességében csaknem negyedével csökkent a tanulásra, önképzésre, tanfolyamokra fordított idő. Sajnálatos módon éppen az értelmiségre és az egyéb szellemi munkakörödén dolgozó férfiakra igaz ez a megállapítás. A vezetői és más értelmiségi munkörben dolgozó férfiak ma naponta átlagosan feleannyi időt töltenek tanulással, önképzéssel, mint tíz évvel korábban. A szakmunkások és a betanított munkások körében ez a csökkenés kisebb mértékű, míg a segédmunkások a korábbiaknál több időt áldoznak önmaguk művelésére. A nők többsége ma is ugyanannyi időt tölt el tanulással, szakmai ismereteinek gyarapításával, mint korábban. A felmérés adatait folyamatosan dolgozzák fel a KSH szakemberei. Az eddigi elemzések tapasztalatait kiadványban jelentették meg. s a további eredményeket is közzéteszik majd. Séta Kőszegen \ A nyári hónapokban sok hazai és külföldi turista keresi fel történelmi nevezetességekben bővelkedő, szép fekvésű, nyugat-magyarországi várost, Kőszeget. A képen: A helyi kistermelő üdítőportékáját árulja (MTI-fotó; Krista Gábor) \ Az orvosi hivatás f Mint az érett szerelem Titokzatos, izgalmakkal, felelősséggel teli pálya az orvosoké. Ezért is —. vagy ennek ellenére? — szerencsés embernek tartja magát dr, Hlinka Tibor szülésznőgyógyász. a salgótarjáni Madzsar József megyei kórház szakorvosa. 40 éves korára elérte célját, teljesültek vágyai. — Vácrátótii szlovák családiból származom. A gyerekévek után költöztünk Pestre. Itt jártam orvosi egyetemre, s 1972-ben kap. tam orvosi diplomát. — Hogyan került Salgótarjánba? — Egyetemi éveim " alatt ismerkedtem a várossal a nyári gyakorlaton. Emlékezetes maradt máig számomra. . . Amikor először idejöttem, annyit tudtam róla, hogy bányászváros. A kórház akkor modem épülete országszerte kuriózumnak számított, első benyomásaim ■igen kedvezőek voltak. A belgyógyászati utáiá itt töl* töttem a sébészgyakorlatot, akkor már célirányosan, úgymond tapogatva a helyet, Tanulmányi szerződést is kötöttem a megyei tanács egészségügyi osztályával. Aztán a szakmai elképzeléseim és az itteni lehetőségek szerencsés egybeesése folytán 1972-ben. mint végzett orvos jöttem vissza Salgótarjániba. / — Mik voltak az elképzelései? — Egy idős barátom példája lebegett előttem. Ügy gondoltam, a kötelező sebészeti gyakorlat után szakvizsgát teszek urológiáiból, majd szülészet-nőgyógyászaiból. Ebben a kórháziban mindez megvalósíthatónak látszott. Az urológiai osztályon dolgozott, s hamarosan letette az első szakvizsgát. Ekkor válaszút elé került. A főváros felé kacsintgatott —, aihol mellesleg lakása volt —, már helyet is talált magának, amikor a szülészet jelenlegi osztályvezetője, dr. Szabó Sándor, felajánlotta neki a szakmaváltást. Igent mondott, s utána gyorsan peregtek az események. — Miután úgy döntöttem, hogy maradok, ' a kórház hozzásegített egy kétszobás lakáshoz. Mondanom sem kell, mit jelenített ez a 3x3 méteres orvosi szoba után. A szakmai előrehaladásom és a lakásgondom megoldódott. Ügy éreztem, ha any- nyit tesznek értem, érek valamit, megbecsülik a munkámat, Az .osztályon töltött három év után szakvizsgáz- tam szülészetből is. Ez idő alatt a főnökömtől maximális segíti^get kaptam operatív vonalon, és a továbbképzésben. Sokat, köszönhetek -a támogatásának. Negyedik éve vagyok adjunktus. Örülök, hogy jó munkatársakra találtam, akikkel együtt m űfcödh etek. A szakvizsgákat két speciális képzés követte a sterilitás és az andrológia területén. Ez utóbbi jelentősége, hogy Nógrád megyében egyedül ő végez1 ilyen kezelést. Orvosi teendői mellett, társadalmi megbízatása is van. Nyolcadik éve alapszervezeti párt titkár. — Az orvosok munkája köztudottan nem napi nyolc órát jelent. Mivel foglalkozik maradék idejébén? — Az orvosi hivatást művelni teljes embert kívánó dolog időben, energiában egyaránt. 34 évesen nősültem, a feleségem agrármérnök. Ö tökéletesen elfogadta, hogy a legszentebb hobbim a munkám. Van egy 6 esztendős fiunk, Péter. Ha tehetjük, együtt vagyunk mindhárman. Feledhetetlenek az esti sétáink, a sítúrák, a kirándulások.' Családi házban lakunk egy nagy kert közepén. Ebben a kellemes környezetben mindig megnyugszom, mert valahol a szívem legmélyén még most is falusi vagyok. Nagyon szeretem a természetet, munkám mellett a vadászat a kedvenc időtöltésem. Ami Salgótarjániban engem meg.- fogott, az a munkahelyem és a csodálatos környék. — Tervei? — Egy közkórházi orvosnak —, s ezt nagyon büszkén mondom — olyan ambíciói lehetnek, hogy a szakmán belül speciális területek felé orientálódik. Engem a határterületek érdekelnek leginkább, továbbra is ebbe szeretném beleásni magam. Ehhez nélkülözhetetlen a legújabb szakirodalom, amely idegen nyelveken jelenik, meg. Szerencsére elég jól ismerem az orosz, német és angol nyelvet. — Miben látja az orvosi hivatás szépségét? — Nem hiszek abban, hogy valaki apró gyerekkorától készül egy pályára. Ha valamit nem ismerünk, nem szerethetjük. Hasonlattal élve, ez olyan, mint az. érett szerelem, túl a diákköri sze. relmeken. Én sok gyakorlattal, tapasztalattal a hátam mögött, jutottam el idáig. Igaz, nagy a stresszhatás, hiszen emberekről van szó. De nincs kellemesebb élmény ahnál, ha egy beteg meggyógyul, ha élet születik. Máig sem fásultam el úgy, hogy ne tudnék meghatódni ha egy újszülött felsír és mellette látom az anya boldog mosolyát. Nagyné Berki Mária A kéinifdvíísóg gazdagít Nemzetiségi úttörők között Mottó: „ . . . poslúcham pravdu slovenskej reci kto- rá ma ellenéi zivi i lie- ci. . . ” (Alexander Kormos: Jazyk) A gyerekek egymás szavába vágva fordítják magyarra a sorokat, aztán lecsendesedvén, egy kislány megpróbálja rímekbe szedni: ,,Nyelvem ligazát hallgatom, mely véd, éltet és gyógyít.” A rétsági könyvtáros rábólint, a hallgatóság elgondolkodik a sorok felett, s egy gitáros szőke fiatalember csendesen mosolyog; Kormos Sándor magyarországi szlovák költő, akiknek különösen gyermekeknek, s gyermekekről szóló verseit szívesen olvassák aiz iittlevők is. Aztán megpendíti a húrokat, a jelenlevők szeme megcsillan, majd a gyerekek csengő hangja' Bánkra hal- ük, amint a Jarmilát éneklik. Természetesen szlovákul. Bánkon nyelvi környezetben A Török-hegy tövében megbúvó Bánk községbe majd háromszáz esztendővel ezelőtt telepítették az evangélikus vallású felvidékieket. A mai utódok megőrizték őseik szlovák nyelvét, szokásait, viseletűk is fellelhető még itt, ahol idén negyvenöt komáromi és nógrádi diák találkozott, s randevút adott szlovák nyelvnek és irodalomnak. Délelőtt nemigen jut idő csevegésre, pusmogásra, komoly munka folyik. A gyerekek kiscsoportokban, bővítik az iskolában szerzett ismereteiket. — Hallatlan érdeklődéssel fogadják be, ami szellemüket gyarapíthatja — mondja a kiscsoportvezetők közül Varga Nándorné, aki Szlovákiából jött feleségnek Magyarországra, s most a rétsági könyvtár nemzetiségi szakreferense. Majd folytatja: — A két megye iskoláiból érkeztek a gyerekek, s itt az is kiderül, hogy vannak helyek, ahol igen magas színvonalú a szlovák nyelv oktatása. Ahol komolyain veszik a tanítást és a thnulást, onnét olyan felkészült tanulok! jönnek, mint csoportomban például a lucfalvai Ocso- vai Ildikó. Fordítási gyakorlatok, szavalóverseny, vagy éppen a záróműsorra való készülődés nem múlhat el anélkül, hogy a szőke kislány kezdeményező ne lenne. A többiek hallgatnak rá, érzik, neki jobba li megy a társalgás. — Talán azért, mert szeretek -tanulni is — szerénykedik, majd hozzáteszi: — Szüleim, de még inkább nagyszüleiül gyakorta beszélnek velünk, gyerekekkel szlovákul, s nyaranta látogatjuk az odaát élő rokonokat is. Szerencsére az ittlevők többségének otthon is módja van a gyakorlásra, mint a tardosbányiai Horváth Anitának, vagy a piliscsévi Jurko- vics Tamásnak. Környezetükben beszélik a nyelvet, de, mint mondják, az iskolában szakkör is működik, amit szívesen látogatnak társaik is. S jó alkalom az is, amiről az ugyancsak pilis- csévi Kurucz Pétertől tudunk meg: — Édesanyám az Országos Érc- és Ásványbánya pilis- vörösvári telepén dolgozik. A gyár kapcsolatai teszik szükségessé, hogy beszélje a szlovákot, ezért most felsőfokon képezi magát, ö szokott segíteni, főként a nyelvtanban. * Olykor huncutságokra is fény derül A tíznapos tábor inkább kedvicsináló, s a látókört bővíti. Erről így vallanak a táborlakók; — Sok könyvet lehet —, de szükséges is — lapozgat- * ni, van itt video, ha valaki a filmeket szereti — sorolja Horváth Anita, akitől a magas, barna Jurkovics Tamás veszi át a szót: — Jó volt az is, amikor a bánkiak jöttek közénk, beszéltek életükről, szokásaikról és viseletűkről. — Talán a legjobb, hogy a szlovákiai Martinból is voltak táborozok velünk. Ha akartunk sem tudtunk volna másként, mint szlbvákul beszélgetni. A többiek bólintanak, ám a lányok kuncognak összebújva. Komjáthy Gáborné vanyarci tanárnő, táborve- zető mosolyogva adja a magyarázatot: — Fiaink szívesebben gyakorolják a beszédet a martini kislányokkal. — A fiúk értik a célzást, mert kórusban kiáltják a közös véleményt: — Ö.k pedig örömmel állnak szóba a szlovákiai fiúkkal, nem kell. őket félteni! ló benyomások, hasznos tapasztalatok Közben elérkezett az ebéd ideje, a gyerekek széjjelreb- ibennek. Van még idő, hogy a táborvezetőt hallgassuk: — Jók az eddigi benyomásaink, rövid idő alatt sokat tanultak a gyerekek. Ügy állítottuk össze a programot a salgótarjáni Balassi Bálint megyei könyvtár szakmai segítségével, hogy abban helyet kapjon a komoly munka és a könnyedebb szórakozás is; fő szempontunk volt, hogy irodalom, olvasás és sok-sok játék által hozzuk! gyerekközelbe a szlovák nyelvet, s mindezt nem iskolás módszerekkel — ösz- szegzi Komjáthyné. Komáromi kollégája helyesel, majd kiegészíti: — Jó tapasztalatokat szereztem a mostani táborról. Színes volt a választék: író- olvasó találkozó áz irodalom népszerűsítésére, színvonalas előadások arról, hogy mit is jelent valójában a nemzetiségi lét a mai Magyar- országon. Hogy a gyerekeket mindez érdekli és értik is a témát, az a gyerekek kérdéseiből is kiderült. S mert, amint azt Kormos Sándor, a költő is megfogalmazta — a fiatalokat legjobban érzelmileg lehet rabul ejteni — gyakran szólt a dal és a zene. Járták Bánk utcáit, be-betérve egy-egy portára, hogy a még élő hagyományokat felkutassák. A gyűjtő körutak, a versek fordítása, a barát.kozás és az együttlét élmépye bízvást emlékezetessé teszi a Bánkon töltött tíz napot mindegyikőjüknek. Az itt szerzett szellemi kincs nemcsak a negyvenöt táborozó tudását gyarapítja, de hasznára lesz az otthon maradt társaknak i,s. Szöveg: Tuza Katalin * Képek: Rigó Tibor Szlovákul szólt a dal
