Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-31 / 204. szám
1987. augusztus 31., HÉTFŐ NOGRAD 3 Adók, feltételek, remények Heves, . sőt, szenvedélyes vita bontakozott ki a tervezett adóreform körül: a közgazdászok körében, a szaklapokban, a legkülönbözőbb testületekben, bizottságokban mérlegelik az adóreform várható hatását, kedvező és kedvezőtlen következményeit. A szenvedélyesség oka egyfdlől — és elsősorban — az, hogy a jövedelemközpontosítás zsebre megy mind a gazdálkodó ■ szervezetek, mind a személyek esetében. Másfelől az előzetes vita lehetősége újdonság, hiszen korábban alig volt példa arra, hogy egy döntő lépés megtétele előtt a kormányzat nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Az új lehetőség, az előzetes vita lehetősége, a felgyülemlett indulatokat is a felszínre hozza, miáltal a vita még szenvedélyesebbé válik. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni azt az angol minisztert, aki a Nagy-Bri- tanniában járt, az ottani adórendszert tanulmányozó magyar bizottságnak a következőket mondta: ...fogadjanak meg egy jó tanácsot. Türelem, csak türelem! Lám, nálunk már egészen szépen kezd kialakulni a helyzet.” Azaz, már kezdenek rendeződni a viszonyok abban a Nagy-Britamjiában, amelyben 1973-ban, tehát 14 évvel ezelőtt vezették be a hozzáadottérték-adót... Vagyis, a mai magyarországi széles körű vitát még csupán az eszmecserék kezdetének tekinthetjük, hiszen a nemzetközi — és távolról sem csak angliai — tapasztalatok azt mutatják, hogy az adórendszer sok évvel a bevezetés után is módosul. Bizonyára így lesz ez majd nálunk is, hiszen lehetetlen már az első menetben minden tényezőt, minden részletkérdést optimálisan kialakítani. De egyáltalán: miért van szükség az adóreformra? A válaszhoz már meg kell különböztetnünk a két adónemet: az általános forgalmi adót — más néven a hozzáadottérték-adót —, amely a gazdálkodó szervezeteket érinti, és a személyi jövedelemadót, amelyet a magán- személyek fizetnek. Mindkét kör eddig is fizetett adót, sőt, adókat, de erősen elavult szempontok szerint, korszerűtlen módon. A vállalati jövedelemelvonás jelenlegi rendszerében túlságosan nagy a közvetlenül fizetett, direkt adók aránya, és túlságosan kicsi a forgalomban realizálódó adóké. Igen sok vállalat mentességet, kedvezményt élvez, illetve állami támogatást kap, és így — az adók és a támogatások átláthatatlan dzsungelében — lehetetlen tájékozódni. A sokféle címen fizetett adó, és a sokféle címen nyújtott támogatás eltorzítja az árakat; a mai viszonyok között azt sem lehet biztonsággal megállapítani, hogy egy-egy termék mekkora értéket képvisel, hogy valamely vállalat tevékenysége valójában nyereséges-e, vagy veszteséges. Az általános forgalmi adó bevezetésétől tehát a többi között az is várható, hogy viszonylagos világosságot teremt az értékrendben. Emellett az általános forgalmi adó rendszere olyan, hogy megnehezíti a különféle támogatások rejtett nyújtását, ezzel segíthet visszaszorítani a veszteséges tevékenységek állami finanszírozását. Elméletben tehát korszerűsítheti a gazdaságot: módot nyújthat a veszteséges tevékenységek felszámolására, a jövedelemtermelő képesség fokozására, az eredményérdekeltség, az exportérdekeltség javítására. Elméletben, mert ezek a hatások csak akkor bontakozhatnak ki, ha együtt járnak a gazdasági j-eform folytatásának egyéb módjaival, például azzal, hogy az állam különböző kötöttségek beépítésével kevésbé avatkozik be a gazdálkodásba, és szabadabb utat enged a piaci folyamatoknak. Ameny- nyiben a kötöttségek nem csökkennek, önmagában az adórendszernek nem lehet igazán kedvező hatása sem a hatékonyságra, sem a szerkezetváltásra. A személyi jövedelemadó a mainál igazságosabb közteherviselést céloz meg. Lehetőséget nyújt arra, hogy a kiugróan magas jövedelmekből többet vonjon el az állam, és megfelelő adósávok és adókulcsok alkalmazásával jobban differenciáljon. Sokakat aggaszt, hogy eddig nem fizettek adót, ezután pedig fognak, tehát — feltételezik — jövedelmük csökken. A feltételezés a bérből élők többségét illetően téves. Akiknek nincsenek mellékes jövedelmeik, másod- és harmadállásaik, azok terhei nem növekszenek: bérüket munkaadójuk brut- tósítja. Bár a személyi jövedelem- adó kapcsán gyakran szó esik a láthatatlan jövedelmek megadóztatásáról is, valójában nem kell attól tartani, hogy aki a szomszéd vízcsapját megjavítja, a szomszéd kertjét megkapálja, az ezután a mellékes jövedelme után adót fog fizetni. Sőt, az előjelek szerint a borravalót sem fogja az új rendszer megadóztatni. A láthatatlan jövedelmek közül inkább csak azokat sikerül majd felszínre hozni és megadóztatni, amelyek termelői, szolgáltatói, kereskedelmi tevékenységből származnak, és jelentősebb összegűek. A lakosság szélesebb rétegeit érinti a kamatjövedelem tervezett megadóztatása, hiszen takarékbetét, vagy kötvény szinte minden háztartásban van. Itt azonban ugyanazzal lehet számolni, mint a bérek esetében: a kamatokat feltehetőleg úgy növelik, hogy a betét- és a kötvénytulajdonosok a pénzüknél maradjanak. Hogy minek egyidejűleg adni és elvenni, azaz ■növelni a kamatot, és befizettetni az adót? Abból a meggondolásból, hogy, ha a munkából származó jövedelem adóköteles, akkor a tőkejövedelemnek is adókötelesnek kell lennie. Csak így lesz teljes, logikus és következetes a rendszer; csak akkor, ha minden jövedelem adóköteles lesz. A ilakosság széles rétegeit nem maga az adóreform, az adózási kötelezettség fogja igazán érinteni, hanem inkább az új adórendszer várható inflációs hatása. Maga az adóreform ugyanis önmagában nem változtatja meg az összes társadalmi jövedelem megoszlási arányát a három nagy szféra: a lakosság, a gazdálkodó, szervezetek és az államháztartás között. Vagyis alaptalan az az elképzelés, ameiy szerint a költségvetés deficitjét az adóbevételekből kívánnák mérsékelni, vagy megszüntetni. A költségvetés mérlegét csakúgy, mint az ország külföldi fizetési mérlegét a gazdaságpolitika javítani — hosszabb távon egyensúlyba hozni — kívánja ugyan, ám ennek nem az adóreform az eszköze. Hogy valójában milyen módon lehetséges ezeket a mérlegeket kiegyensúlyozni, az már egy másik cikk tárgya lehet, de azt itt is le kell szögezni, hogy számolnunk kell a fogyasztás mérséklésével — függetlenül az adóreformtól. Az egyszerűség kedvéért úgy írtunk az adóreformról, mint tényről holott, az egyelőre csupán tervezet, elképzelés. A tervezetet az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé terjesztik; legkorábban akkor emelkedhet törvényerőre. Addig azonban folytatódik a vita mind a tervezet egyes kitételeiről, mind pedig az új adónemek bevezetésének időpontjáról. G. Zs. Tüzelőkörkép A múlt évihez képest lényeges változás a tüzelőanyag-ellátásban az imprírt- szénféleségek jelentős csökkenése — kaptunk tájékoztatást Kertész Klárától, az Észak-magyarországi Tüzelőszer- ás Építőanyag- kereskedelmi Vállalat osztályvezetőjétől. A határokén túlról származó meny- nyiség a tavalyinak mindössze 60 százalékát teszi ki. melynek jelentős része, már beérkezett az országba. Mint elmondta, "ennek ellenére nem lesz mennyiségi probléma a TÜZÉP- telepek szénellátásában, mivel az igényeket a hazai szénbányákból. illetve a tokodi brikettgyárból fedezni tudják. Jelenleg 4800 tonna a megyei tároló- ás értékesítőhelyek készlete, amelyből 2100 tonna a brikett. 500 tonna a koksz és 1100 tonna a tűzifa. Az őszi és téli hónapokban (ez a legkényesebb időszak) az árualapok pótlása folyamatos lesz — ígérte az osztályvezető, s ez nagymértékben függ a hazai szállítók termelésétől, pontosságától is. Megyénkben a Nógrádi Szénbányák erre az esztendőre 128 ezer tonna háztartási tüzelőt kötött le szerződésben, amit eddig időarányosan teljesített. A ikányási szeneket a korábbi éveiben igen erős kritika érte a nagy meddőtartalom miatt. Jó hír mindazoknak. akik ezeket a fajtákat vásárolták, hogy a telepeken már megjelent a bátonyterenyei mosóműből kikerült szén is: idén eddig 500 tonna. A próbamérések után valamennyi kányási fűtőanyag mosott állapotban kerül értékesítésre, így: a darabos, a kocka, a dió ás a rostált dara is. A jelentős minőségváltozást kedvezően fogadták a vásárlók. s remélhetőleg a teljes üzem beindulása eloszlatja majd a kányási szénről alkotott kedvezőtlen kritikát. Idén 17 000 tonna szén és 2840 tonna brikett szerepelt a kedvezményes tüzelőanyag-vásárlási akciókban. A tavalyival megegyező mennyiség értékesítési határidejét a Minisztertanács rendeletben hosszabbította meg; a kedvezményezettek 1987. december 31-ig válthatják iki utalványaikat. Mint ismeretes a rendeletet az év közepén bejelentett tüzelőanyagáremelés indokolta. segítve a kispénzű nyugdíjasok. nagycsaládosok ellátását. Az ezt megelőző években a kedvezményes akció szeptember 30-án lejárt. Egész gulya egyetlen kis hűtőben Lombikbocik márciusban A jól sikerült vállalkozások a rizikó gondolatához is hozzászoktatják a kollektívát. Nem mintha nem volna veszélyérzete a gyakran kezdeményező csapatnak. Tisztában, van a kockázattal, tart a kudarctól, de erősebb ettől a meggyőződése; kilátástalan a jövő, ha a mában nem vállal kockázatot. A Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz kollektívája ezúttal nem először vág bele az újba. Nem szokványos mezőgazdasági vállalkozás volt a csomagológép-gyártás megkezdése, a termelőszövetkezeti öntöde létrehozását meg kifejezetten megmosolyogta a környezet. Népi kohó Szé- csényben? Na hiszen! S most éppen e kettőnek köszönhetik, ha oly biztonságosan állnak a lábukon, hogy pénzükből néhány milliócskát feltehetnek egy lapra. Ami lehet ász is, de megeshet, hogy elúszik a pénz. A választ a mostanitól számított harmadikötödik esztendő adja majd csak meg. A szarvasmarha-ágazatban az embrióátültetés nagyüzemi technológiájának kialakításába fogott bele idén a gazdaság. Amire támasz- kadhat, az a hétezer darabos, a donor és a fogadó állomány kiválasztására az átlagosonál jobb feltételeket nyújtó szarvasmarha-állomány — s más semmi. Hacsak azt a roppant makacsságot nem vesszük, amivel a szécsényiek minden új vállalkozásukat addig gyúrják, addig alakítják, míg az eleddig pénzfaló ötlet el nem kezdi fialni végre a forintokat. A hazai tapasztalatokat nem vehetjük ezekkel egy sorba, miután azok roppant szegényesek. A szécsényiek már csak azért sem szívesen támaszkodnak legalább a meglévőkre, mert véleményük szerint az az üzem- szervezési mód, ahogyan az országban e módszert általában megközelítették, kifejezetten garancia a kudarcra. Igényes eljárást csak igényesen szabad csinálni! Az embriónyerés, -kezelés és -átültetés a szarvasmarha-tenyésztésben olyan eljárás, mely az apai oldal genetikai rendbetétele után a női ivarú háttér hatékonyabb megválasztásához nyújt segítséget. A módszer lényege: több petesejt leválasztására késztetik a kiváló tulajdonságokkal rendelkező tehenet, a petesejteket mesterségesen megterÚjvidéki Béla: „Rendkívüli figyelmet igényel a munka, de meg fogjuk tanulni!” mékenyítik, néhány nap múlva kimossák az állatból, s az embriót — hibernálás és felengedés után — átlag alatti genetikai képességű tehenekbe ültetik át, melyek azonban alkalmasak a kihordásra és az ellésre. Afféle kakukktojás-megoldás ez — az ember javára. Egy-egy állatnak évi tízhúsz utódja is lehet ily módon, a jóképességű állatok szaporulata tehát akár meg is húszszorozódhat! — Saját, keresztezett állományunk nemesítésére öt pedigrés üszőt vásároltunk — mondja dr. Hütter Csaba tsz-elnök. — A fajtiszta állatok utódjainak eladási esélyei lényegesen jobbak, erre a befektetésre nem szabad sajnálni a pénzt. Az öt „kislányért” kerek 400 ezer forint „mátkapénzt” adott a gazdaság. A nagyreményű jószágok éppen ottjártunkkor érkeztek meg, s remélhetőleg megérik majd a pénzüket. De nem volt olcsó mulatság a ludányhalászi telepen felépített laboratórium, s egyéb tárgyi-technikai feltételek megteremtésére is áldozni kell még. S ma senki sem tudja megmondani, vajon kellően kamatozik-e majd a befektetés... leg, ha fantáziát látok benne! — S ebben lát? — Biztos vagyok benne, hogy ez a jövő útja. Nem féltem a pénzünket sem tőle. Akkor is megéri, ha csak saját magunknak csináljuk. És hátha még export is lehetne belőle? Újvidéki Béla 20 éve dolgozik a gazdaságban, szerinte a mostanihoz mérhető program csak a keresztezés volt. Saját állataikkal már tettek egy próbát: száz embriót ültettek be. A „lombikbocik” a jövő év márciusában születnek meg — Harmincszázalékos eredményt várunk, de ez még messze nem az, amit később elérhetünk — közli az inszeminátor. — Ez most tanulóév nekünk. Roppant munkaigényes műveleteket kell elvégezni, rendkívüli figyelmet igényel a munka. De meg fogjuk tanulni! Az állattenyésztés jövedelmezőségét kritikán alulinak minősítik a gazdák, noha a gondok enyhítésére már az idén születtek intézkedések. Nem éppen előnyös adottság ez az effajta vállalkozáshoz. — A tartás jövedelmezőségének mindenképpen változnia kell — szögezi le dr. Hütter Csaba. — Persze, akármilyen jók a feltételek, az embrióátültetési programba befektetett pénzünket legközelebb csak négyöt év múlva látjuk viszont. A program nemcsak munka-, hanem időigényes is, és sürgetni nem lehet. Arra is számítunk, hogy idővel megindul az embrióexport, s az esetben mi már elsőbbséget élvezhetünk. De ha nem ez, akkor saját állományunk genetikai javulása hozza vissza pénzünket. A jelenben kell szolgálni a jövőt. Hogy a mai szolgálat a jövőbeli gyarapodás javára lesz-e, abban most legfeljebb bízhatnak. Egy dologban »lehetnek csak egészen bizonyosak: az embrióátültetéssel előredolgoznak, lépéselőnyre tesznek szert, ami hosszabb távon soha nem ráfizetéses. Újvidéki Bélát, a gazdaság inszeminátorát, állatorvosi szaksegédjét arról ismerik kollégái, hogy akkor van igazán elemében, ha újat próbálhat. Saját szakállára kísérletezte ki a spermafelezést is, nem is szólt róla senkinek, ne szidják, ha nem sikerül. — Megtanulom, ami egyáltalán megtanulható. FőHa majd megtanulják, s jól csinálják e tudományos módszert, a gyakorlatban, akár a nemzetközi állatforgalomba is bekapcsolódhatnak. A csúcsminőséget adhatják a partnernek, s hasonlót vehetnek. — Képzelje csak el — mondja az elnök — egy egész gulyát hozhatnánk be egyetlen kis hűtőben! Szendi Márta A köz»* gazdaság állataiba eddig száz embriót ültettek be. — képek: kulcsár — #