Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. augusztus 1., SZOMBAT NOGRAD 3 Mosonújvári Frigyes a megalakulás óta dolgozik a BRG Mechatronikai Vállalat Salgó­tarjáni Rádiótechnikai Gyárában. Képünkön a telefonközpont kezelőszerkezetének vég­bemérését végzi. —RT— Ott wan a pénz, ahol a munka Autonóm brigádok a tűzhelygyárban „Módosítani kell a válla­lati belső érdekeltséget: a tevékenység jellegéhez iga­zodó bérrendszerek, bére­zési formák /erősítsék az egyéni, illetve csoporttelje­sítmények összhangját. Ki kell dolgozni ia szocialista brigádok és a dolgozók más közösségei vállalkozásszerű munkavégzésének elszá­molási, érdekeltségi rend­szerét.” (Az MSZMP KB 1987. jú­lius 2-i állásfoglalásából.) — Miként országszerte, úgy nálunk is megtorpant a szocialista brigádmozgalom — mondja Farkas József, a Salgótarjáni Vasöntöde -és Tűzhelygyár vgrsenyfelelő- se. — A megújhodás érde­kében okvetlenül lépnünk kellett. Az idén kísérletkép­pen kezdtük átalakítani a brigádmozgalmat, önkéntes alapon három autonóm rendszerű szocialista brigád kötött éves szerződést. Régi, jó kollektívákról van szó, különböző területeken dol­gozlak, éves tapasztalatuk döntően befolyásolja majd az új versenyforma további sorsát vállalatunknál. Az önállóság nagy vonzerő Hogyan is kezdődött? A karbantartó és szolgáltató gyáregység villanyszerelő­műhelyének tizenhat tagú, a Vállalat kiváló brigádja cím­mel négyszer kitüntetett Pe­tőfi Sándor Szocialista Bri­gádjának vezetője, Angyal Gyula így emlékezik: — Mint a vállalati tanács tagja, más brigád vezetőket megelőzően hallottam az új versenyformáról és annak előnyeiről. Megbeszéltem a fiúkkal és eldöntöttük: be­levágunk. Brigádtagjaink át­lagos életkora harminc év, tehát fiatalok vagyunk, min­dig is jellemző volt ránk az új iránti érzékenység. Nos, ezúttal is vállalkoztunk. .. A másik autonóm brigád a zománcozó I. üzemben dol­gozik. Harmincnyolcán van­nak, ebből harminc a nő, ki­vétel nélkül családos anya. Az Ady Endre nevét viselő munkásgárda , legmagasabb elismerése az arany fokozat. — Azért veszünk részt az új versenyformában, mert le­hetőségeket látunk benne — közli Nyerges József bri­gádvezető. — önállóan gaz­dálkodhatunk az anyagi ösz­tönzőkkel, ebből következő­en én, mint művezető haté­konyabbá tehetem a terme­lést. Vagyis végre ott van a pénz, ahol a munka. A közgazdasági osztály autonóm brigádjának veze­tője, Bábelné Dálnoki Margit távoílétében helyettese, Ro- hács Józsefné ekképpen fo­galmazza meg tettük indíté­kát: — Az önállóság nagy vonzerő. Gyakorlása lehető­ség és felelősség is egyben. Mi, tizenketten azért vál­tunk ki a nagy múltú, a Vál­lalat kiváló brigádja címet is elnyert Nógrádi Sándor Szocialista Brigádból, hogy mindezt megtapasztaljuk. Úgy érezzük, hogy ebben a felállásban az eddiginél job­ban eleget tehetünk a ránk háruló feladatoknak. Szerződést kötnek a gyárral Előny, lehetőség — visz- szatérő fogalmak. Szorosan kapcsolódik hozzájuk a fele­lősség. Mit takarnak ezek a szavak? Mennyiben külön­bözik az autonóm brigád a többi szocialista munkáskö­zösségtől? — Az autonóm brigád zárt munkaterületen alakítható, magában tömöríti valameny- nyi ott1 dolgozót — válaszol­ja Angyal Gyula. —Aki nem vállalja a brigádtagságot, az alkalmatlan az addigi mun­kájának végzésére is. Vagyis kérheti más területre az át­helyezését, illetve kiléphet a vállalattól. Azzal, hogy az adott területen mindenki tagja a kollektívának, erő­södik a mozgalom nevelő hatása. A brigádvezetőt és helyettesét titkosan választ­ja a közösség. A brigádve- zető egyúttal a munkaterület gazdasági vezetője. Jómagam korábban is csoportvezető voltam, de ha nem válasz­tottak volna brigádvezetővé, akkor csoportvezető sem le­hetnék. Nyerges József veszi át a szót: — Az autonóm brigád szerződést köt a vállalattal. A .vállalásoknak a gazdasági feladatok teljesítését kell szolgálniuk. A tanulásnak, a művelődésnek is arra kell irányulnia, hogy a dolgozó az igényeknek megfelelően, az eddiginél jobban végez­hesse a munkáját. A mi szerződésünkben például ben­ne van: a jelentős részben exportra kerülő tűzhelyekből több mint egymilliárd forint az idei termelési terv, s a mi brigádunknak ehhez biztosí­tania kell a zománcozott al­katrészeket. A minőség ja­vításával a selejtet tizenöt, a zománchulladék felhasz­nálásával az önköltséget öt százalékkal kell csökkente­ni, a múlt évhez képest. A tennivalókhoz kapcsolódóan kapja a kollektíva a negyed- évenkénti mozgóbért, mely­nek felosztásában a brigád­gyűlés dönt, az általam és a szakszervezeti bizalmi által kialakított javaslat alapján. Rohács Józsefné kiegészíti az elhangzottakat: — Az alapbérfejlesztésben is a brigádgyűlés dönt. Ha­sonlóképpen e fórum tiszte a kitüntetés adományozása. Mi például a gépírónknak, De­ák Máriának- javasoltuk a Kiváló dolgozó kitüntetés odaadását, és meg is kapta. A munka elosztása is az au­tonóm brigádra tartozik. Ná­lunk két fővel csökkent a létszám, s úgy szerveztük meg a munkát, hogy nincs fennakadj. Brigádtag fel­vételéről, illetve kizárásáról is a közösség dönt. Ha egy brigádtagot kizárnak, az egyet jeleit számára a mun­katerületről való áthelyezés­sel, vagy a vállalattól tör­ténő elbocsátással. Az autonóm brigád folya­matosan értékeli a vállalá­sok teljesítését. Félévenként egyénileg is mérlegre teszik a brigádtagok tevékenységét. A tűzhelygyárban nem ha­tároztak meg fokozatokat az elnyerhető címekre, így az a kollektíva, amelv’k ele­get tett a szerződésben fog­laltaknak, megkaphatja a legmagasabb vállalati kitün­tetést, a Kiváló autonóm szocialista brigád címet. A brigádmozgalom „felnőtt" változata Befejezésül megkérdezem beszélgetőpartnereimet: mi­lyen vélemény alakult ki bennük az új versenyformá­ról? — Egyértelműen jónak tar­tom — feleli Nyerges Jó­zsef. — A mi brigádunk az eddiginél jobb eredményeket ér el. Ezért a mozgóbéren túlmenően tizenötezer forint jutalmat kaptunk. Ne vegye szerény telenségrftk: határo­zott, differenciálni tudó bri­gádvezetőre van szükség az autonóm kollektíva élére, mert az ő személye döntően befolyásolja, hogy érvénye­sül-e a versenyforma jelle­ge. Angyal Gyula folytatja: — Az autonóm rendszer tovább fejleszti a szocialista brigádmozgalmat. Hozzájá­rul a főmunkaidő jobb ki­használásához. a vállalati, célkitűzések eléréséhez. Se­gíti a tisztánlátást, a munka és a bér összhangjának meg­teremtését. Minden brigád­tag jobban érdekelt a saját feladatának és az egész kol­lektíva tennivalójának jobb elvégzésében. Egy észrevé­tel: meg kell oldani, hogy a mozgóbér elsősorban a jobb munkára ösztönözzön, mert jelenleg hetven százalékban a túlmunkára - fizetjük ki. Rohács Józsefnéé a zárszó: — Ahogyan már említet­tem, az új versenyforma hoz­zájárul az önállóság növelé­séhez. Nincs túlirányítás, megszűnik a sok helyen gyakori dedós módszer, a szájbarágás. Az autonóm bri­gád a brigádmozgalom „fel­nőtt” változata. Nálunk a mozgóbér egyértelműen a több és a jobb munkára ösztönöz. Úgyhogy én a kí­sérleti éy után azt az állás­pontot fogom képviselni, hogy az autonóm rendszert terjesszük ki az egész gyár­ra. Kolaj László Mi mit tehetünk? Az MTESZ tagsága a társadalmi-gazdasági kibontakozás programiának végrehajtásáért Az MSZMP Központi Bi­zottságának július 2-i ülé­sén meghirdetett kibontaT kozási program különösen kiemeli az értelmiség sze­repét, a szellemi munka ha­tékonyságának növekvő fontosságát. A programban' — éppen a műszaki, gaz­dasági szakemberek javas­latára — fogalmazódott meg a műszaki fejlesztés gyorsításának szükségessé­ge, a termékszerkezet vál­toztatásának igénye, a piaci kereslethez, elsősorban a külpiachoz való igazodás figyelembevétele, a reform­folyamat általános kiszéle­sítése. Ilyen körülmények között természetes, hogy az értelmiség, s maga az MTESZ tagsága egyetértés­sel fogadta a kibontakozás programját. De más dolog valamivel egyetérteni és más annak végrehajtását személyes és testületi munkával segíteni. Most már cselekedni kell, a forrásokat bővíteni szüksé­ges. Minden eszközt fel kell használjunk a mielőbbi fej­lődés érdekében. Ebbe bele kell érteni a politikai, az agitációs, a gazdasági és a társadalmi eszközöket egy­aránt. Ebben a folyamatban az MTESZ-tagság társadal­mi-közéleti cselekvésének is vannak lehetőségei, esz­közei, módszerei. Legfontosabbnak ítélem a társadalmi felvilágosítást, a meggyőzés folyamataiban való részvételt. A szocializ­musról kialakult egy álta­lános társadalmi kép, misze­rint ez a bőség társadalma, az emberi jólét megteremté­sének társadalmi formája. Ez általánosságban igaz, csak hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden tár­sadalmi gazdagságnak, jó­létnek alapja az eredményes munka! Viszonylagos jólétet terem­tettünk, de közben megnőt­tek az igényeink is. Amikor arról beszélünk, hogy töb­bet fogyasztottunk a lehet­ségesnél, akkor a sokszor kellően meg nem alapozott igények kielégítésére ' gon­doljunk. A fogyasztási több­let okozója nagyrészt a vál­lalati és egyéni keretek között felhasznált többlett- anyag, -energia, -alkatrész, és nem utolsósorban a munka­idő. Veszteség a gyenge mi­nőségű termék, a 'selejt. Ki­ment a divatból a javítás, a vállalati karbantartásban is sok a kis hiba miatt ki­dobott alkatrész. Nem javí­tunk, hanem cserélünk, s ez nemzeti szokás lett! Anyag­felhasználásunk többletei­nek egyik okozója ez a mód­szer. A másik pedig az a bő­kezűség, ahogyan beszerzé­seinket végezzük. Dé a legnagyobb pazar­lást mégis az energiafel­használásban találjuk. Nem is a nyitott ablakok melletti fűtés a legnagyobb gond, hanem a szakszerűtlenül meg­választott energiahordozó, kazántelep, vezetékrendszer! Nálunk divat az egyedi megoldás, pedig az adott körülmények között mindig létezik egy optimális rend­szer, azt kellene használni. Különösen nagy, a pazarlás a lakásépítéseknél, egyrészt , a fölöslegesen drága anyagok felhasználása, másrészt a szakszerűtlen kivitelezés mi­att. A népi ellenőrzés vizs­gálatai szerint 10—15 száza­lékkal is lehetne a lakásépítés költségeit csökkenteni az ésszerű megoldásokkal. Ez a megállapítás áll a fűtő­rendszerekre is. Sokrétű a társadalmi és egyéni túlfogyasztás. Az egyik feladatunk tehát fi­gyelmeztetni a reális lehető­ségekre, feltárni a pazarlás forrásait. Egy ilyenféle ak­cióra készülünk a helyi saj­tó segítségével. A másik módszer, amivel főleg a lakossági fogyasztás éssze­rűsítésére szeretnénk hatni, a szaktanácsadások szerve­zése. Főleg építési és ener­getikai. fűtéstechnikai vo­nalon vagyunk felkészültek. Szeretnénk, ha olyat ter­veznének és építenének,ami leginkább megfelel az egyén­nek és az országnak is. Az MTESZ működtet egy szakértő irodát. Ez a szer­vezet a tagságból kiválasztott megfelelő szakemberekkel, társadalmi munkában ké­pes tervező, véleményező, vállalkozó jellegű feladatok ellátására kis költségráfor­dítás. mellett. Különösen jó eredménnyel működik az energetikai terület. Számos vállalat, közület részére vég­zett komplett' felmérést és tett javaslatot kedvező meg­oldásra. A szervezet átfogó gazdasági vizsgálatokra, fej­lesztési tervek véleménye­zésére. technológiai korsze­rűsítések kimunkálására kész. Foglalkozik szabadal­mak, újítások hasznosításá­val. Eddig inkább vártuk a megrendelőket, most már ajánlani szeretnénk elképze­léseinket. Módot az ad er­re. hogy tagságunk vállalati keretek között él és jól is­meri a megoldásra, váró problémákat. Az MTESZ központi és me­gyei szervezetei számos kül­földi kapcsolatot építettek ki. nemzetközi együttműkö­dés részesei. A tanulmány­utakon feltárt hasznos ta­pasztalaitok rövid, kivona­tos formában kerülnek be a jegyzőkönyvekbe és las­san a feledés homályába merülnek. Pedig innen is lehetne sok felhasználható javaslatot kimunkálni. Egye­sületeink szakemberei az ún. megbízásos munkavégzés keretei közötf kereshetik a nemzetközi tapasztalatok érvényesítését. Sok szó esik mostanában a minőségi hiányosságok­ról. Ennek jelentősége óriá­si, hiszen csak a gépipar se- lejtkára évi 5—6 milliard fo­rintra tehető. Külpiaci ver­senyképességűn,le csökkenésé­nek talán legfőbb oka a ter­mékek minőségi bizonytalan­sága. Ennek felismeréséként fogalmazódott meg az MTESZ- ben a „Magyar márka vé­delme” akció. Külpiaci rvozí- cióink erősítését legrövidebb idő alatt a minőségi színvo­nal emelésével oldhatjuk meg, hiszen a termékválasz­ték javítása hosszabb időt igényel. Alapvető érdekünk minden területen, hogy az áruk minősítését ne a sze­mélyes szubjektivtásna, minden műszeres, mérésekre bízzuk. Az ipar műszerezett­ségének elmaradását kell el­sősorban pótolni. Ez nem igényel nagy beruházást, jó része költségként is elszá­molható, inkább a célszerű műszerek kiválasztására kell odafigyelni, és természete­sen a rendszeres műszer- hasznáilatot kell megkövetel­ni. Ez is dolga kell le­gyen a műszaki értelmiség­nek, a tudományos egyesü­letek tagságának. Az újítási mozgalom hasz­nosságát gondolom, senki sem vitatja.“Ez a mozgalom is átélt emelkedő és süly- lyedő szakaszokat. Leg­utóbb az élénkülést néhány adminisztratív változtatás mellett két tényező váltotta ki: megszűnt a szellemi dol­gozók hivatali kötelezettsé­ge, és a szocialista brigá­dok vállalásai közé került. Most egy újabb élénkülési hullámot lenne jó elérni, ezért karolja fel az MTESZ és az SZMT a mozgalom patronálását. Segítjük a, jó javaslatok mielőbbi kivite­lezését, hasznosítási lehe­tőségeiket bemutatjuk a szá­mításiba vehető területeken. De az eredményes tevé­kenységnek az alapja mégis csak az lehet, ha az eddigi­nél több javaslat Születik. Úgy kellene módosítani a korábbi szabályt, hogy a mű­szaki-gazdasági dolgozónak nem kötelezettsége, hanem gazdasági érdeke és etikai kötelessége újításokat ki­dolgozni... Néhány éve sikerült a ja­pán kohászat jelentős üze­meit felkeresnem. Az egyik nagyüzemben a vezérigazga­tótól kérdeztem, ismerik-e az újítási mozgalmat? Nem értette >ipire gondolok, ezért röviden elmondtam, hogy nálunk a dolgozó, a mérnök az újszerű eljárás kimunká­lásáért a többleteredmény 5—6 százalékát haszonrésze­sedésként; megkapja. Nálunk is van újítás, csak a díjazás megy másként! — mondta. Aki mérnök, technikus lété­re nem dolgoz ki javaslaito- kaíjobb eljárásokra, az nem való a helyére, különös­képpen nem irányító mun­kakörbe. Azt hiszem, nekünk is ilyen „japán szemmel” kel­tene közelíteni jövőbeli fel­adatainkhoz, nem kizárva a jó eredményekből való egyé­ni haszonrészesedés tehe­tőségét. Mert többre jutni, jobban élni csak eredmé­nyesebb munkával lehet! Ürmössy László, az MTESZ Nógrád megyei szervezetének elnöke Cipők Svédországba Az év elejétől üzemel a Zagyvavölgye Terme­lőszövetkezet mátrate- renyei ipari ágazatában a cipőkészítő részleg. A Favorit Cipőipari Szö­vetkezet részére készí­tenek bérmunkában munkavédelmi és gyer­mekcipőket. Képünkön Menyhárt Tiborné és munkatársai Svédor­szágba kerülő cipők fel­sőrészét állítják elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom