Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

2 NOGRÄD 1987. augusztus 20., CSÜTÖRTÖK Grósz Károly látogatása Somogy megyében (Folytatás az 1. oldalról) munkaprogramjához, amely lényegében négy alapvető célt határoz meg: a külső és bel­ső fizetési egyensúly javí­tása, a fizetőképesség meg­őrzése, a költségvetési hiány és a külső adósságok növe­kedésének megállítása; a vállalati, intézményi és egyé­ni teljesítmények növelése; a szociális feszültségek nö­vekedésének ellensúlyozása; a gazdasági reform követke­zetes továbbvitele útján az érdekeltségi rendszernek, a piac szabályozó szerepének erősítése, a vállalati és nép- gazdasági tervezés összhang­jának megteremtése A program megvalósulá­sának garanciáiról szólva Grósz Károly elsőként a cse­lekvőkészséget említette. Az eddiginél határozottabban tudatosítani kell —, s nem­csak szóban, hanem a valós teljesítmények elismerésével is —, hogy a cselekvés az egyetlen értékes magatar­tás. Ezt az elvet nemcsak a termelő munkahelyeken, hanem a vezetői posztokon is érvényre kell juttatni. Beszélt a kormány elnöke arról is, hogy szóhasznála­tunkban a válság fogalmához kizárólag negatív tartalom kötődött. Holott a helyes ér­telmezés szerint a válság bi­zonyos felgyülemlett prob­lémák megoldásának perió­dusa is, amely cselekvésre késztet — éppen a cselek­vést megakadályozó kény­szerhelyzet elkerülése érde­kében. A sajtótájékoztatót köve­tően Grósz Károly részt vett az országgyűlési képviselők Somogy megyei csoportjá­nak ülésén, újabb észrevéte­leket, javaslatokat gyűjtve a stabilizációs munka- program végleges kidolgo­zásához. A képviselők a megye sa­játosságaiból kiindulva, egye­bek között az élelmiszer- gazdaság versenyképességét rontó tényezők hatásának csökkentését, a halmozottan hátrányos helyzetű térsé­gek felzárkóztatási program­jának folytatását, a vidéken élő emberek esélyegyenlő­ségének megteremtését — így például bizonyos szolgál­tatási díjak egységesítését — szorgalmazták. Szóvá tették -azt is, hogy a program meg­valósítása során nagyobb nyíltsággal kell kezelni a közpénzek — köztük az adó­ból befolyó összegek — fel- használását. A képviselők­nek pedig folyamatosan szá­mot kell adniuk arról, mi­ként élnek megbízatásukkal, tehát a parlamenti és az ál­talános demokratizmus erő­sítését is tartalmaznia kell a programnak. (MTI) Sajtótájékoztató az ipar teljesítményéről és feladatairól szerkezetátalakítás már tapasztalhatók Kedvező irányú változások jelei Az ipar első héthavi tel­jesítményéről és idei továb­bi feladatairól tájékoztatták szerdán az újságírókat az Ipari Minisztériumban. El­mondták, hogy az ipar ter­melése felélénkült; az épí­tőanyag- és az élelmiszer- ipar nélkül, változatlan áron számítva, 3,6 százalék­kal több terméket állított elő, mint a múlt év hason­ló időszakában. Az éves előirányzat 2 százalékos ter­melésbővüléssel számolt. Jó teljesítményeket ért el a villamosenergia-, a jármű-, a híradástechnikai, a vá­kuumtechnikai, a műanyag­feldolgozó, a gyógyszer-, valamint a nyomda- és a faipar. Az iparban foglalkozta­tottak létszáma az év első hét hónapjában 2,6 száza­lékkal csökkent, a termelé­kenység 6 százalékkal ja­vult. Egyes helyeken azon­ban a létszám lemorzsoló­dása miatt romlott a kapa­citások kihasználása. Az ipari vállalatok ex­portja július végéig összes­ségében a tervezettet meg­közelítően alakult. Változat­lanul gondot jelent azon­ban. hogy miközben ipar- vállalataink terven felül kí­vánják fokozni szocialista (— vUai kommentárunk kivitelüket, behozataluk még a tervezett szintet sem éri el. Az ipar konvertibi­lis elszámolású külkereske­delmi forgalmának egyenle­ge javult: az év eddig el­telt időszakában az export az importot csaknem két­szeresen meghaladó mérték­ben nőtt. Az ipar tőkés- kiyitele, az egy évvel ez­előttinél 8. importja 4,8 szá­zalékkal volt magasabb. A konvertibilis elszámolású im­port mennyisége valójában nem nőtt, az emelkedés az árfolyamok változásából adódott. Az év első felét összességé­ben 35,6 milliárd forint nye­reséggel zárták a miniszté­riumi alapítású ipari válla­latok ; ez az egy évvel ko­rábbinál 6 százalékkal ma­gasabb. Ennek jelentőségét növeli, hogy ebben az idő­szakban szigorodott a támo­gatások odaítélése, csökkent az erre a célra kifizetett pénzek összege; s a koráb­biaknál jóval kisebb ütem­ben nőttek a termelői árak. Kedvező irányú változá­sokat jelez az is, hogy az ipar veszteségei a múlt év hasonló időszakához képest 18 százalékkal csökkentek. A veszteségek összege azonban így is tetemes, meghaladja az 5 milliárd forintot. A veszteségek további mér­sékléséhez folytatni kell a szerkezetátalakítást más tárcákkal összehangolva a gazdaságtalan termelés fo­kozatos leépítését. A követ­kezetes szerkezetátalakítás jelei már tapasztalhatók, el­sősorban a vaskohászatban és a szénbányászatban. A minisztérium vezetői­nek véleménye szerint éves szinten az ipar termelése a tervezett körül fog ala­kulni. Ha az ipar tartani tudja konvertibilis kivite­lének eddigi ütemét, akkor valószínűleg többletimport­ra is lehetőség nyílik. Je­lenleg néhány külföldi alapanyag hiánya okoz fennakadást a termelésben, elsősorban a festék- és a papíriparban. A kiegyensú­lyozott ellátáshoz azonban arra is szükség van, hogy a hazai felhasználás a terve­zettnek megfelelő legyen, ne lépje túl azt. Az exportkilátásokról szól­va elmondták, hogy a már meglevő rendelésállomány alapján teljesíthetők az elő­irányzatok, az exportmun­kát azonban erőteljesen ja­vítani kell, hogy minél előbb megköthessék a jövő évre szóló szerződéseket. Elnökválasztási előcsatározások Vajon vég­legesnek te­kinthető-e Ma­rio Cuomónak, New York ál­lam demokra­ta kormány­zójának az a korábbi beje­lentése, hogy semmiképp sem indul pártja jelöltségéért az 1988-as elnök­választáso­kon? Az ame­rikai politi­kában gyakran idézett axióma: sose mondd, hogy sosem. Mindenesetre a mostani, jó időszak ahhoz, hogy emlé­kezzünk erre. Gary Hart látványos „fél­relépését" kö­vető visszavo­nulásával űrt hagyott maga után a demokrata pártban. Látszatra természetesen nincs űr, éppen ellenkező­leg, nagy a bőség az önje­löltekben. Hart távozása után a listavezető Jesse Jackson feketebőrű politi­kus. Bárki legyen a végle­ges jelölt, Jackson híveinek táborával és befolyásával számolnia kell. Ám abban mindenki bizonyos, hogy az amerikai közvélemény sem most. sem a belátható jövőben nem fogad el egy nagy párt részéről fekete je­löltet —, ehhez a faji előíté­letek gyökerei túl mélyek — következésképpen maga Jackson nem lehet jelölt. Michael Dukakis görög szár­mazású politikus, Massa­chusetts állam népszerű kor­mányzója a liberális szociál­politika és az enyhülési kül­politika híve. Sok tekintet­ben hasonló nézeteket vall Bruce Babbit volt arizonai kormányzó. Richard Gep­hardt Missouri állambeli képviselő a „kékgallérosok", a munkásszavazók között igen népszerű, mivel protek­cionista intézkedésekkel akarja megakadályozni a versenyképességüket elvesz­tett amerikai üzemek be­zárását. És a névsor még folytatha­tó: ott van Joe Biden, a pa­rányi Delaware állam szená­tora, aki részben azokra számít, akik eddig Hart mö­A demokraták „hetes fogata” —, de lehet, hogy egy nyolcadik lesz a nyerő. Felső sor balról jobbra: Gephardt, Dukakis, Jackson, Biden, alsó sor: Babbit, Gore, Simon gött sorakoztak fel, részben pedig a cionista körök anya­gi segítségét élvezi, mivel támogatja Izrael minden igé­nyét és követelését. És ha már a szenátusnak a Fehér Házra aspiráló tagjairól be­szélünk, nem lehet megfe­ledkezni Albert Gore-ról, aki a törvényhozás egyik katonai szakértője —, de ezek többségétől eltérően nem a konfrontációs politi­kát képviseli. Sem pedig Paul Simonról, aki talán a legkonzervatívabb az összes e pillanatban számba jöhető politikus között. Ugyanakkor, úgy tűnik, mintha igaza lenne a New- sweek-nek amely azt írja legutóbbi számában, hogy mindezek végeredményben egy ..B csapatot” alkotnak, csupa Dávidok, és így — né­mely előző kampányhoz ha­sonlóan — egyiküknek sincs esélye arra, hogy Góliát fe­lett aratott előválasztási győ­zelmével kerüljön a ref­lektorfénybe. Egy azonban valószínű: a demokraták amúgy sem ró­zsás esélyeit a Hart-epizód nem javította. Az ügy igazi haszonélvezői a republikánus elnökjelöltségre aspiráló po­litikusok. Mindenekelőtt természetesen Bush alelnök, aki politikai múltjára, két reagani turnus alatt a má­sodik poszton szerzett ta­pasztalatára hivatkozhat. Az­tán két lehetséges jelölt, akik az 1980-as konzervatív Reagan-hívők szavazatára számítanak: Paul Laxaltvolt nevadai szenátor, és Alexan­der Haig, extábornok és kül­ügyminiszter. Az „egyházi jobboldal" színeiben indulni kívánó Pat Robertson tv- tiszteletes esélyeit viszont közvetve beárnyékolja egy erkölcsbotrány. Neves kol­légájáról, Jim Bakerről ki­derült, hogy e tekintetben vizet prédikált és bort ivott, egy félrelépés után zsarolni hagyta magát, emellett ha­talmas profitra tett szert prédikációival, s ez ráirá­nyította a figyelmet pályatár­saira is. Ügy, hogy most Ro­bertson ellen is diszkrét vizsgálatot folytat az adóhi­vatal. Persze, egy olyan kam­pányban, amelynek első igazi fejleménye egy házasságtö­réssel gyanúsított demokra­ta éllovas politikai „kiütése” volt, még további hasonló fejleményeket sem tekinthe­tünk lehetetlennek. Laxalt Névadóban a játékkaszinók világával tartott kapcsolatot, és Bushnak sok kellemetlen kérdést tettek fel az „Iran- gate” kapcsán. Nem lehet kizárni, hogy az 1988-as vá­lasztási hadjáratban több lesz a személyre szóló lelep­lezés, mint az érdemi poli­tikai vita a kor nagy kérdé­seiről. Vajda Péter Konvoj áthaladása Üjabb olajszállító hajó­konvoj haladt át amerikai haditengerészeti kíséret mellett a Hormuzi-szoroson — közölte a Reuter hír- ügynökség szemtanúkra hi­vatkozva. A kötelék — amelyet tu­dósítók helikopterről ve­hettek szemügyre — há­rom tartályhajóból és há­rom amerikai hadihajóból áll, és a Perzsa-(Arab-)öböl- ben Kuvait felé tart. Pretoriai erőpróba Még nem lehet világosain látni, hogyan és mikor feje­ződik be a dél-afrikai bányászok immár második hete tartó munkabeszüntetése, s az sem kizárt, hogy az akció más rétegekre is átterjedhet. Egy dolog azonban máris bi­zonyosnak tűnik, nevezetesen, hogy az apartheid rend­szernek évek óta az egyik (legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie. Helyi megfigyelők egybehangzóan vallják, hogy a mostani sztrájk az eddigi legnagyobb szabású és egyben a leghosszalbbnak ígérkező is. Nem hiányoznak sajnos a jelentések közül a rendőirailaikula- tck erőszakos fellépéséről szóló beszámolók sem: a mun­kahelyek környékén tüzet nyitó rendfenntartó egységek brutális ténykedése miatt, a napokiban meg is szakad­tak az otszágos bányászszövetség és a legjelentősebb bányavállalatoik képviselői között éppen csak, hogy bein­dult tárgyalások. A mostani sztrájk hullám esetében a konkrét munkai- jogi és bérezési sérelmek tűnnek az enyhébbnek. Vi­szont a munkakörülmények, a fizetések, a balesetveszély és más témáik körül folyó vitáik elválaszthatatlanok azoktól az általános gazdasági és politikai követelések­től, amelyeket a feketébőirű dolgozók mind hangosabban juttatnak érvényre Afrika déli részén. A politikai ve­szélyre figyelmezteti a pretoriai vezetést az is, hogy az ország legfontosabb legális apartheidellenes szervezete, az úgynevezett Egyesült Demokratikus Front (UDF) szinte kezdettől támogatásáról biztosította a munkabe- szüntetési akciót — nem is beszélve a betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszusról (ANC), amely nyilatkozatában egyértelműen a fajüldöző hatóságok és a fekete lakos­ság közti erőpróbának nevezte a sztrájkot. Azt sem lehet elfelejtem; hogy a bányászat (legyen szó alkár szénről, akár aranyról) a Dél-afrikai Köztársa­ság italán legfontosabb ágazata, olyan „stratégiai” szfé­ra; amelytől jelentős mértékben függ a kivitel és a de­vizabevétel egyaránt. Ráadásul a jelék szerint a mos­tani sztrájk nyomán ismét felerősödött több nyugati or­szágban a Dél-Afri'káival szemben foganatosítandó szank­ciók sürgetése. E külföldi lépések önmagukban persze nem alkalmasaik és nem ,is elegendők az apartheid rendszerének megváltoztatására, hosszabb távon azonban alapvetően befolyásolhatják Pretoria megítélését. Ezért érthető, hogy a dél-afrikai vezetés is jelentőségének megfelelően kezeli az ügyet — ám a meghátrálásnak egyelőre nem sok jelét mutatja. Szegő Gábor Új „elnökjelölt" Morris bejelentette, hogy elnökjelölt kíván lenni — és szóvivője nem kisebb sze­mélyiség, mint az 1984-ben kudarcot vallott demokrata párti jelölt, Walter Mondale lánya, Eleanor. A jelöltség­gel egy baj van csupán: Mor­ris nem tud beszélni, mert cica, mégpedig egy — ame­rikai macskakörökben köz­kedvelt — cicaeledel televí­ziós reklámja, valódi rőtvö­rös macska, gyakran látható a képernyőkön. Mondale kisasszony is. népszerűségére hivatkozott. Jelöltje nevében elmondot­ta, hogy a „hivatalos” köz­vélemény-kutatások szerint Morris nevét a megkérdezet­tek 70 százaléka ismer­te — viszont egyes „valódi” elnökjelöltek nevét még 10 százalékuk sem. A „jelöltség” a macska- eledelt gyártó vállalat újabb reklámhadjáratának meg­nyitása. Morrist ezentúl olyan körülmények között szerepeltetik majd a televí­ziós reklámokban, amilye­nek között a „valódi” jelöl­tek is szerepelnek az elnök- választási kampány során. Irak—iráni harcok Tovább növekedett a fe­szültség az öböl körzeté­ben, amikor Irak légiereje kedden ismét bombázta Irán délnyugati olajtele­peit. Irak 10 napon belül, harmadszor intézett légi­támadást az iráni olajmező ellen, hogy bénítsa az iráni olajexportot. Egy bagdadi katonai közlemény szerint 105 be­vetésben támadták az olaj­berendezéseket. Teherán viszont azt közölte, hogy csupán nyolc légitámadás érte a körzetet, s hogy sok polgári személy meghalt. Irán egyúttal kilátásba he­lyezte, hogy az iraki bom­bázásra válaszul felújítják az iraki városok elleni légi— és tüzérségi támadásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom