Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
1987. augusztus 20., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 H kibontakozás feltetele a Haladéktalan és egységes cselekvés Irta: Géczi János Az MSZMP Központi Bizottsága, július 2-án fogadta el állásfoglalását a gazdasági- társadalmi kibontakozás programjáról. Az azóta eltelt hetekben Nógrád megye közvéleménye megismerkedett a dokumentummal., a megye pártszervei és szervezetei kibővített testületi üléseken, taggyűléseken kaptak tájékoztatást. Ezeket a rendezvényeket a korábbiaktól nagyobb aktivitás, őszinte, nyílt légkör jellemezte, a párttagok felelősséggel mondták el véleményüket, s kifejezték készségüket a programban foglaltak megvalósítására. Ezzel lezárult a munka első szakasza, amelynek legfontosabb célja az volt, hogy a közvélemény ismerje meg és értelmezze a programot, alakuljon ki benne valós kép az ország helyzetéről, a tennivalókról, vallja magáénak elveit, a legfontosabb célkitűzéseket. Megértéssel fogadták A Központi Bizottság állásfoglalását nagy várakozás előzte meg. Ez szorosan összefügg azzal, hogy az emberek érzékelték a társadalmi feszültségeket, közvetlenül tapasztalták, hogy a gazdaság teljesítménye elmarad a tervtől, többet fogyasztottunk, mint amire lehetőségünk adódott. Az érdeklődés megnyilvánult az előkészítés során is, amikor a tervezetet különböző fórumokon megvitatták, az állami, társadalmi szerveknek lehetőségük adódott az előzetes véleménynyilvánításra. Erről általában elismeréssel szóltak a párttagok, de akadt olyan nézet is, amely fontosnak tartotta volna, hogy e nagy jelentőségű dokumentumról még szélesebb körben folytassanak eszmecserét. A legfőbb tapasztalat, hogy megyénk lakossága igényli és támogatja a változásokat, amelyek révén a szocializmus anyagi, szellemi erőforrásainak hatékonyabb kihasználásával előbbre juthatunk. Őszintének és felelősségteljesnek tartotta 1 a Központi Bizottság értékelését hazánk helyzetéről. Egyetért a programban megjelölt feladatokkal, tisztában van azzal, hogy a népgazdaság gondjainak megoldására az egyetlen lehetőség a gazdasági-társadalmi kibontakozásért megfogalmazott célok maradéktalan és következetes végrehajtása. A célkitűzéseket reálisnak, megalapozottnak, a végrehajtás megkezdését halaszthatatlannak ítélte. Ezért gyors, határozott intézkedéseket várnak a központi és helyi szervektől egyaránt. Az emberek is úgy gondolkodnak, hogy a megújulásra mindenekelőtt a gazdaságban van szükség. A gazdaság teljesítőképességétől függ elsősorban a kibontakozás és a későbbi fellendülés. A lényeges változáshoz azonban arra is szükség van, hogy az emberek másként gondolkodjanak, cselekedjenek. Jobban "érezzék például, hogy saját sorsuk alakulásáért személyesen is felelősek. Ez azért is fontos, mert akadtak vélemények, amelyek a megújulást kizárólag csak a gazdaság területére értelmezték. Mint a dokumentum nevében is hordozza: gazdasági- társadalmi program, amely más minőségű követelményeket támaszt az élet minden 'területére, minden szinten és mindenkivel szemben. Feltételezi a szemlélet és a gyakorlat egyidejű változtatását. Mindehhez nélkülözhetetlen, hogy a politikai intézményrendszer, az irányítás is korszerűsödjön. A pártrendezvényeken szigorú kritikával, őszintén szóltak munkánk gyengéiről, a kibontakozási program megvalósításával kapcsolatos aggályukról, kételyeikről. Több helyen felvetették: miért nem jelölt meg még konkrétabb tennivalókat a Központi Bizottság? A kérdés összefügg ai korábbi, helytelen gyakorlattal, amikor a párt átvállalta a kormányzati szervek feladatait is. A kormány által készített, s hamarosan az Országgyűlés elé kerülő munkaprogram, a' helyi feladattervek bizonyára hozzájárulnak majd ahhoz, hogy korszerűbben értelmezzük a párt irányító, politikai szerepét is, s mindenütt megértsék, hogy a konkrét teendők meghatározása az adott gazdasági egységek és intézmények vezetésének feladata. Több helyen szóltak arról, hogy korábban is voltak időtálló, jó határozatok, amelyek végrehajtása elmaradt, mert hiányzott a határozottság, a következetesség, a keletkező feszültségek felvállalása. Mi a garancia arra, hogy nehezebb körülmények között tudunk-e változtatni be- idegződött, rossz gyakorlatunkon, képesek vagyunk-e másként cselekedni? Figyelmeztető azonban, hogy a , pártrendezvényeken, az állásfoglalás ismertetése mellett kevés szó esett, a helyi 'kérdésekről, a vállalat, a szövetkezet, az intézmény gazdálkodásának problémáiról, a tudati tényezőkről. Természetesen az sehol sem várható el, hogy kész, helyi programmal rendelkezzenek, de az előrelépés feltételezi a működési terület helyzetének folyamatos elemzését, a fejlődést szolgáló és akadályozó tényezők feltárását. Tapasztalható volt bizonyos várakozás is. Majd konkrétabb intézkedések hatására mi is cselekedni, változtatni fogunk. Ennek a szemléletnek talaja a többi között a kényelmesség, a kezdeményezőkészség hiánya, az önelégültség. Nyilvánvaló, hogy a politikai munka akkor lesz igazán hatékony, ha a megyei, a városi,, üzemi, területi pártbizottságok, az alapszervezetek tennivalóikat igényesen dolgozzák ki, nem általános fogalmakat ismételgetnek, hanem reális lehetőségeik számbavételével olyan politikai feladatokat határoznak meg, amelyek ösztönzik, segítik a célkitűzések megvalósítását. A taggyűléseken is elfogadták a kibontakozási program legfontosabb céljait, követelményeit és az azt szolgáló eszközöket, módszereket. Döntőnek tartják a népgazdaság külső és belső egyensúlyának megteremtését. Ehhez pedig nem vezet más, út, mint a termékszerkezet átalakítása, a gazdaságtalan termelés megszüntetése, az export dinamikus növelése, a versenyképesség javítása, a műszaki-technikai haladás gyorsítása, az irányítás színvonalának emelése, a jövedelmeknek, a munkán alapuló és teljesítmény szerint differenciált elosztása. n változás szándékával Kedvező volt a fogadtatása annak, hogy a Központi Bizottság állásfoglalásában megfogalmazódott: legyen kiszámítható a szabályozás, legyen áttekinthető és tiszta a kép arról, hogy a vállalatok hogyan, milyen eredményességgel gazdálkodnak a rájuk bízott anyagi és szellemi erőforrásokkal. Egyetértéssel találkozott az a szándék is, hogy mielőbb meg kell teremteni a termelés és fogyasztás összhangját. A cselekvést valóban nem lehet halogatni. Erre figyelmeztetnek a megye gazdaságának első féléves tapasztalatai. Ipari üzemeink összességében elmaradtak alapvető célkitűzésüktől. A kiemelt ipari üzemek termelése változatlan áron számítva csupán 1,9 százalékkal bővült, az első negyedévi nekirugaszkodást döntő többségben megtorpanás, követte. Ennek okai iparunk hagyományos és előnytelen, szerkezetében, az anyagellátás bizonytalanságában, a tartós és biztos piacok megszerzésének, megtartásának hiányában, a termékek nem kielégítő verseny- képességében találhatók. Rendkívül kedvezőtlen, hogy az üzemek többségének jövedelmezősége romlott. Ez csak részben indokolható alapanyag- és energiaáremelésekkel. az optimálistól eltérő szériák jövedelemcsökkentő hatásával, néhány költségtétel kényszerű növekedésével. A lemaradásban jelentős mértékben játszanak közre szubjektív tényezők is. Helyenként joggal bírálják a szervezetlenséget, az igényes, évközi elemezés hiányát, a magas költségtényezőket, az elégtelen piaci munkát. Az előző fél év tapasztalatai is bizonyítják, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol gyorsan, rugalmasan alkalmazkodtak a piac változó igényeihez, jobban hasznosították az emberi tényezőkben rejlő lehetőségeket, bátran vállalkoztak, az eredmény nem maradt el. A megye iparának exportja az első fél . évben dinamikusan fejlődött. Érdemes viszont arra is figyelni, hogy az exporttermékek versenyképessége átmeneti, elsősorban olcsóbb árukról van szó, s a kivitel jelentős része nagy állami > támogatást élvez. Lassan valósulnak meg a műszaki fejlesztési célok is. Kevés az új, korszerű termékek részaránya. Az üzemek többsége nem él a központi fejlesztési programokhoz csatlakozás lehetőségeivel. A szerény erőforrásaikat sem mindenütt átgondoltan, szelektálva használják fel. A mezőgazdasági üzemek az átlagosnál kedvezőtlenebb időjárás mellett, feszített pénzügyi körülmények között dolgoztak az év első felében. Árbevételük kevesebb a számítottnál, költségeik a terv szerint alakulnak. A növénytermesztés hozamai várhatóan az előirányzotthoz közeliek lesznek. A állatállomány viszont — ha mérséklődő ütemben is — tovább csökken. A kiegészítő tevékenység szerkezetét folyamatosan korszerűsítik. A pártszervezetek, gazdasági vezetők többsége úgy ítéli meg, hogy az esztendőre megjelölt, fő célkitűzéseket teljesíteni tudják. Ehhez viszont az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Az eredményes gazdálkodás mindennapi tennivalóit előtérbe kell állítani. Nem lehet közömbös számunkra a gazdaság jövedelemtermelő képességének, a műszaki-technológiai haladásnak, az idei exportteljesítéseknek alakulása. A kibontakozási program szellemében, követelményei alapján a szeptemberi pártbizottsági ülésekre, taggyűlésekre el kell készíteni a helyi feliadatterveket. Kulcskérdés, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemek milyen gyorsan ismerik fel a program követelményeit, milyen igényességgel veszik számba saját lehetőségeiket és milyen gyorsan változtatnak szemléletükön, gyakorlatukon. Ennek szellemében valószínűnek tűnik, hogy a VII. ötéves terv céljait ismételten át kell gondolni. A kibontakozás programjának megvalósítása hatékonyabb, következetesebb magatartást, határozottabb irányítást igényel. A taggyűléseken kifejezésre jutott az az igény, hogy a megalapozottabb tudományos tervezés mellett váljanak egyértelműbbé a végrehajtást szolgáló, támogató, kényszerítő intézkedések. A szelektív fejlesztés, a hatékonyság javítása azt követeli, hogy változtassunk a korábbi helytelen gyakorlaton. Kapjanak nagyobb lehetőséget, anyagi-erkölcsi megbecsülést azok a vállalatok, szövetkezetek, intézmények, kollektívák, amelyek eredményesebben tevékenykednek. Indokolt megszüntetni azt a gyakorlatot, hogy a veszteséges vállalatok a jól dolgozók rovására részesüljenek az állami támogatásból. Azokra a helyekre ésszerű többet adni, ahol a befektetés a leggyorsabban kamatozik, s mielőbb megtérül. Ugyancsak nem lehet tovább kitérni a teljesítmény szerinti differenciálás elől az egyes dolgozók esetében sem. Lényeges, hogy a fő munkaidőben azok jussanak nagyobb jövedelemhez, akik munkájukat becsületesen, a legjobban látják el. Sor kerülhet a megyében üzemek differenciált fejlesztésére, esetleges bezárására, a munkaerő szükséges ésszerű átcsoportosítására. Az emberekben tudatosítani szükséges, hogy ha a társadalmi érdek úgy kívánja, újabb szakmákat sajátítsanak el. Ezek új ellentmondásokat szülnek, feszültségeket hoznak felszínre, amelyeket fel kell vállalni. Az állásfoglalás nyíltan és felelősen rögzíti. hogy a kibontakozás első szakaszában mérsékelni kell a fogyasztást, várhatóan stagnál az életszínvonal, a reálbér, a reáljövedelem csökkenésével kell számolni. A vállalatok, szövetkezetek teljesítményének függvényében eltérően alakul a dolgozók boldogulása. Ez eltérő módon érinti a különböző társadalmi rétegeket, családokat. Az ismétlődő, jelentős fogyasztói árszínvonal-növelés, különösen az alacsony keresetű rétegeknek növeli az aggodalmát. Ugyanakkor a közvélemény jó néven vette, hogy a Központi Bizottság a nehéz időszakban is megkülönböztetett figyelmet fordít a hátrányos szociális helyzetűekre, például a nyugdíjasokra, a nagycsaládosokra, a fiatalok gondjainak enyhítésére. Egyetért azzal is, hogy váljék igazságosabbá a közteherviselés. Ezt szolgálja a tervezett személyi jövedelemadó bevezetése is. Úgy éljünk, ahogy dolgozunk A megújuláshoz, a kibontakozáshoz alap- vetőek a társadalom tagjai tudatában végbemenő változások is. A párttagság, a társadalom széles rétegeinek egyetértésével találkozik az a követelmény, hogy úgy éljünk, ahogy dolgozunk. A szerint részesedjünk a javakból, ahogyan, s amilyen mértékben munkánkkal hozzájárultunk. Azt igénylik, hogy határozottabban lépjünk fel a fegyelmezetlenséggel, a közösség megkárosítóival, a protekcionizmussal szemben. A józan közvélemény azt várja, hogy mindenki a maga területén felelősebben végezze el munkáját. Mindany- nyiunkkal szemben közös igény, a felelő- sebb gondolkodás, az aktívabb, eredményesebb cselekvés. A nehezebb körülmények között erre van szükség. Az emberek mindenütt elvárják, hogy ’ nagyobb lehetőséget kapjanak beleszólni közös ügyeinkbe, legyen szó vállalati tervről, vagy településfejlesztési célokról, az intézmény munkájáról. Számtalan példa igazolja, hogy ahol a demokratikus fórumok nem csupán formálisan működnek, ott új, alkotó energiák szabadulnak fel, a döntésben résztvevő dolgozó élenjárói a tervek, célkitűzések végrehajtásának és ellenőrzésének is.. Megújuld, hatékonyabb pártmunkával Az emberek a felmerülő kérdéseikre igaz választ várnak. Nem véletlenül fogalmazódott meg az alapszervezeti taggyűléseken: ezekben az esztendőkben még inkább szükség van a pártmunka megújulására, a politika melletti határozottabb és bátrabb kiállásra. az őszinte, nyílt eszmecserére, az emberek véleményének, javaslatainak hasznosítására. Az állásfoglalás tartalmáról szóló tájékoztatással csak a kezdeti lépés történt meg. A továbbiakban személyre szóló politizálás szükséges ahhoz, hogy a párttagság a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját mélyebben megértse, még inkább azonosuljon vele, teljes meggyőződéssel képviselje környezetében, érvényesítse tevékenységében. A párt munkájának középpontjába* az alapszervezeteknek, pártcsoportoknak kell kerülniük. Nagyobb türelmet és ene -giát igényel a meggyőzés, annak elfogad atása, hogy a gazdasági-társadalmi ki" bontakozás programján kívül nincs más lehetőségünk. Tevékenységünk megítélésének mércéje kivétel nélkül csak az lehet: miijen eredményességgel végezzük munkánkat. A kibontakozási program megvalósítása szükségessé teszi a pártmunka gyakorlatának továbbfejlesztését. Létfontosságú a párton belüli demokrácia szélesítése, a nagyobb nyilvánosság a helyzet, a problémák feltárásában, több politikai öntevékenység, kezdeményezés, a végrehajtás érdekében. Rendkívül nagy szerepe van a párton belüli egységnek is. A kommunisták személyes példamutatása, a politika melletti nyílt kiállása egyik lendítője a kibontakozásnak. Határozottabbá kell tenni a pártellenőrzés, a számonkérés gyakorlatát. A megújulás, a reform, a korszerűsítés programja frissebbé teszi a közgondolkodást, segíti a jobb, ésszerűbb megoldásokat. Tudnunk kell azonban azt is, hogy nem minden új jelent egyben korszerűt, a lényeg a tartalmon van. Hiba lenne tehát magát az újítást, mint formát egyoldalúan előnyben részesíteni. Számolni kell viszont azzal: a rutinszerűség, a konzervatív gondolkodás máról holnapra nem szüntethető meg. n személyi feltételekről A kibontakozás személyi feltételeiről széles körben szóltak. Sokaknak az a véleménye, hogy e területen a várakozás, az engedékenység, az elnéző magatartás újabb feszültségek forrása is lehet. Az irányítás különböző posztjain az emberek bizalmát egyre inkább csak azok bírják, akik munkájukkal, életvitelükkel erre rászolgálnak, az általuk irányított egység eredményesen tevékenykedik, s ennek hasznát és előnyét az egész kollektíva, a társadalom élvezheti, A politikailag érett közvélemény tisztában van azzal, hogy a gazdaság, a társadalmi élet, a pártmunka megújulása csak jó képességű- korszerűen gondolkodó, alkotó szellemben dolgozó vezetőkkel valósítható meg. Ez egységes követelmény az élet minden területén a káderekkel szemben. Természetesen a párt kellő felelősséggel, elvszerűséggel és megfontoltsággal kezeli ezeket az ügyeket is. A vezető megbízatása, megválasztása nem mindenkorra szól, a bi- zalorp elsősorban annak függvénye, hogy a maga’ posztján miként felel meg a növekvő követelményeknek. Azok élvezzék a támogatást, akik igényesek önmagukkal szemben, értelmesen vállalkoznak, kezdeményeznek és vállalják az ésszerű kockázatot, megértik és meg tudják nyerni az embereket. Azoktól viszont akik visszaélnek beosztásukkal, egyéni érdekeiket a közösség elé helyezik, képtelenek az adott kollektívát a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjából adódó helyi tennivalókra mozgósítani, meg kell vonni a bizalmat. A Központi Bizottság júliusi állásfoglalását megyénk közvéleménye, a párttagok összességében megértéssel, bizakodva fogadták. Féltőén mondták el aggályaikat, szóltak a várható feszültségekről is. A megértés, a bizalom mindenekelőtt abból táplálkozik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt az ország életének legsúlyosabb időszakában, az elmúlt harminc év társadalomépítésének sikerével bizonyította, hogy képes a megváltozott követelményekhez alkalmazkodni, képes megjelölni a célokat, a nehézségekből kivezető utal, képes irányítani, szervezni azok megvalósítását. A gazdasági-társadalmi kibontakozás másik garanciája lehet, hogy munkások, szövetkezeti dolgozók, értelmiségiek a legszélesebb társadalmi rétegek korra, nemre, világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül, személyes ügyüknek tekintik a szocialista társadalom építését. Üj közmegegyezés alapján részt kívánnak vállalni az új feladatokból. Ez a józan többség akarata, amely képes a változásokhoz szükséges erőket egyesíteni. Az is biztatást ad, hogy a kibontakozás folyamatához több vonatkozásban kedveznek a nemzetközi feltételek. A szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — sajátosságaik figyelembevételével igyekeznek megtalálni azokat a módszereket, eszközö* két, amelyek hatására a legfejlettebb társadalmi rendszer előnyei érvényesülnek. A bizakodás legfőbb feltétele azonban, hogy világos programmal rendelkezünk, s tudatában vagyunk annak, hogy problémáinkat nekünk kell megoldanunk. Jövőnk a saját munkánkon múlik.
