Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

1987. augusztus 15., SZOMBAT NOGRAD 3 Oláhné Kajtor Irén l Bakos Józsefné Kollár Pálné Bedolgozók a Seniorban Bedolgozik: szövetke­zetnek, vállalatnak ott­hon, teljesítménybérben munkát végez. Bedolgozó: aki valahová bedolgozik. (Magyar értelmező ké­ziszótár) ' — Nyolc éve foglalkozta­tunk bedolgozókat — mond­ja Zsuffa Mátyás, a Se­nior Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységének igazgatója. — Számuk egy­re gyarapszik, s jelenleg nyolcvanötén vannak. A termelésben betöltött sze­repük is növekszik,» s már a kapacitás húsz százalékát biztosítják. Szükségünk van a bedolgozókra, mert mind nagyobb feladatok hárul­nak ránk, ám a varrodánk befogadóképessége véges. Ezeknek az asszonyoknak munkahelyük az otthonuk, önállóan, megelégedésünk­re végzik a munkájukat. Nincs baj a minőséggel, és a határidővel Tőzsérné Ádám Éva, a bedolgozók művezetője megtoldja az elhangzotta­kat : — Bedolgozóink a gyár­egység által adott nagy teljesítményű ipari gépeken varrnak. Külön szerelőt ál­lítottunk be a gépek kar­bantartására, javítására. Helyükbe visszük a Vácott kiszabott alapanyagot, majd elszállítjuk tőlük a kész termékeket. Rendszeresen tartom velük a kapcsolatot, igyekszem hetente egyszer felkeresni őket. Ellenőr­zőm a munkájukat, s ha kell, szakmai tanácsokat adok. Bedolgozóink leg­inkább belföldi megrende­léseknek tesznek eleget. Szinte kivétel nélkül képe­sek hozni a kétezerötszáz forintban megállapított ha­vi normát, s nincs baj a minőséggel, a határidők be­tartásával sem. Hogy ők miképpen vannak megelé­gedve a gyáregységgel ? Nos, azt kérdezze meg tő­lük! Szerencsém van, mert á mátranováki bedolgozói cso­port tagjai ezen a délelőt- tön termelési tanácskozásra voltak hivatalosak. Mert manapság már ilyen is lé­tezik, miként más tekintet­ben is egyenlőek a jogaik a varrodában dolgozókkal. Ám erről majd később. Szó­val a mátranováki- asszo­nyok véletlenül a helyünk­be jöttek, s így alkalmunk van hármukkal találkozni, ök sietnének haza, mi meg munka közben szeretnénk velük szót váltani, úgy­hogy gyorsan megegyezünk: kocsival hazafuvarozzuk őket. — Négy ilyen bedolgozói csoport alakult — tudom meg útiközben Oláhné Kaj­tor Iréntől, a csoport veze­tőjétől — : Szuhán, Mátra- mindszenten, Mátraalmá- son és Mátranovákon. Mi egy éve dolgozunk együtt, s kezdéskor nyolcán voltunk. Most már tizenheten va­gyunk. Vannak további je­lentkezők, úgyhogy növel­jük a létszámot. A leg­messzebbmenőkig elégedet­tek vagyunk a gyáregység vezetésével, megtaláltuk a számításunkat. Igaz, igyek­szünk is megfelelni a kö­vetelményeknek. S hogy ez sikerül, igazolja: most, a termelési tanácskozáson megdicsért bennünket az -igazgatónk. Ki-ki indul haza. Mi a csinos, jó beszédű csoportve­zetővel tartunk. Érdemes róla elmondanunk: hosszabb ideig kereste kenyerét a Páva Női Fehérnemű Gyár homokterenyei gyáregysé­gében. Itt tanulta ki a szak­mát, volt szakoktató, mun­kamódszer-átadó, sőt bein­dította egy üzem termelé­sét Szabolcsban. Gépjár­művezetői tanfolyamra jár, hogy a jogosítvány meg­szerzése után, kocsival könnyebben mozoghasson, s szeretné befejezni az el­kezdett technikumot. ‘ — Csaknem mindannyian a Pávából jöttünk át — említi. — Családanyák vá­gyunk, gyermeket, gyer­mekeket nevelünk. Nekem is két apróságom van, a férjem Tengizben dolgozik. Magam vagyok az idős szü­leimmel, akik sokat segíte­nek. Mert munka van bő­ven. Én látom el a meó- zást, s eddig a ruhadara­bok vasalása is rám és az édesanyámra hárult. Most már beállítottak egy asz- szonyt, aki mellékállásban vasal. A nagy hajtásban legalább hét kilót fogytam. Viccelődött is velem az egyik ismerősöm: olyan karcsú lettem, hogy nem ismer majd rám az uram, ha hazajön. Szóval nem kíméltem és nem kímélem magamat, de megéri. Má­sodik helyen állunk a cso­portok versenyében. Ez pedig zsebre menően érinti Oláhné Kajtor Irént. Ugyanis úgy állapították meg a bérezését, hogy a cso­port'által leadott és az elő­írt minőségi követelmé­nyeknek is megfelelő kész termékek számának függvé­nyében kapja a fizetését. Nos, ezek az asszonyok leg­utóbb is olyan jól végezték a munkájukat, hogy veze­tőjük ötezer forintot kere­sett abban a hónapban. — Nálam ötezerhatszáz forint volt a csúcs — köz­li az időközben megérkező szomszédasszony, Gubán Béláné. — Igaz, nekem két gépem is van. Naponta át­lagosan nyolc órát töltök varrással. A fiamat elvi­szem az óvodába, kitakarí­tok, odateszem az ebédet, aztán leülök a gép mellé. Nekem tetszik ez az élet. Márcsak azért is, mert ko­rábban sohasem találkoz­tam bármikor az erdészet­nél fakitermelő férjemmel. Erre már a vele érkezett másik asszony, Mészáros Lászlóné is megszólal: Nem bántam meg választásomat — Az én sorsom rend­hagyó. Tizenöt évig darus voltam a Vegy épszeméi, Meghalt az édesanyám, be­teg az édesapám, gondo­zásra szorul, ott a csalá­dom, ennélfogva olyan munkát kellett választanom, amelyet itthon is elvégez­hetek. így lettem bedolgo­zó, nem egészen öt hónap­pal ezelőtt. Irénke tanított be — mosolyog rá a cso­portvezetőre. — Ma már én is teljesítem a normámat. Nem bántam meg tehát a választásomat, sőt, a lányom is a Senior bedolgozója lesz. Inkább előny, mint hátrány Felkeressük a lakásán Bakos Józsefnét, akii annak ellenére sem sajnálta ott- _ hagyni a Pávát, hogy ott ’ Kiváló dolgozó kitüntetést is kapott. — Ugyanezt az elisme­rést itt is kiérdemelhetem — jegyzi meg az ifjú asz- szony. — Bedolgozónak len­ni inkább előny, mint hát­rány. Nevelhetem a két gyermekemet. Ha valame­lyikük megbetegszik, engem is kiírhat az orvos táppénz­re. Jár a szabadság. Mara­déktalanul elláthatom a háztartást, s a pénzem is megvan. — Én annak örülök — szólal meg a férj —, ha az asszony itthon van. Eleget vagyok én távol, hiszen há­rom műszakba járok a Ganz-MÁVAG-ba. Magam is besegítek neki, csak ha­ladjon. Kollár Pálnéékkal fejez­zük be mátranováki ripor­tunkat. — Tizenhárom évet húz­tam le a Pávában, kiváló dolgozó voltam, de én még egyszer oda vissza nem mennék — jelenti ki a ház asszonya. —, No, nem azért, mert ott olyan rossz dol­gom volt, hanem mert így szabadabban élek. Kitűnő a gépem, nemrégiben javítot­ta meg a szerelőnk, Homo­ki Ferenc, akinek arany­keze és határtalan türelme van. Ki sem kell mozdul­nom a házból, hogy pénzt keressek. Nekem ez a nyu­godtság még akkor is meg­érné, ha a korábbinál ezer forinttal kevesebbet kap­nék havonta. Szerencsére azonban ez nincs így. Most meg készülünk a párommal az Alföldre, mivel szenve­délye a vadászat. És mi­közben ő vadkacsázik, én gyönyörködöm a szép táj­ban. Zsuffa Mátyás így látja gyáregységük bedolgozói rendszerének jövőjét: — Az eddiginél jobban ki akarjuk használni a ben­ne rejlő lehetőségeket. Ér­demes. Vannak munkára je­lentkezők, növelhetjük a létszámot. Mindezt azonban úgy szándékozzuk végre­hajtani, hogy a termelés mennyiségének emelése mellett javítsuk a minősé­get. Kolaj László Fotó: Bábel László Kézhez álló tartalék ■Rájöttünk már, hogy bizonyos kérdé- ■» sekben nem szabad szemérmesnek lenni. Flájöttünk, a több évtizedes beidegződésekkel azonban nem könnyű szakítani. Tudjuk, hiszen saját keserves tapasztala­taink vezettek rá, hogy az embert igenis sa­ját önös érdekei irányítják, s egyáltalán nem bizonyos, hogy e tulajdonsága egyút­tal önzést is jelent. A személyes és közös érdek pontos összekapcsolása az, ami len­dítőerőt adhat a haladásnak. Távol áll tőlühik a szándék, hogy a köz által magasra emelt helyéről letaszítsuk a meggyőzést, a magyarázatot, a felvilágosító, szót, s, hogy ne számítsunk többé a dolgo­zó ember önzetlenségére, öntudatára. Jobbra való törekvés, e tulajdonságok nélkül ma is elképzelhetetlen. Hajtómotorrá azon­ban csak a közvetlen érdekeltséggel ké­zenfogva válnak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának július 2-i állásfoglalá­sa e tekintetben is világosan fogalmaz: „A kibontakozás döntően azon múlik, hogy mennyire sikerül a vállalatokat, szövetke­zeteket, a gazdálkodó egységeket a gazda­sági élet valódi önállósággal rendelkező, a jövedelem- és vagyongyarapításban köz­vetlenül érdekelt szervezeteivé tenni.” Ami igaz egy vállalatra, szövetkezetre, az érvényes a kisebb gazdálkodó egységekre is, az üzemre, a szocialista brigádra, telje­sítményűket döntően befolyásolja, az anyagi érdekeltség közvetlen termelés- szervező erővé válása. Nem véletlen, hogy az ösztönzés leggaz­dagabb Változatosságával éppen a jól gaz­dálkodó vállalatoknál találkozni. Az utób­bi évek egyik legsikeresebb gyárában, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban például a jobb produktumra való serken­tés módszereinek se szeri se száma. Ne­kik persze van miből — hallani a napi gondjaikkal megküzdeni alig tudók fanyal- gását, de tegyük mindjárt hozzá: többek közt azért is van miből, mert a közöshöz nagyob mértékben hozzájárulóktól nem sajnálják a fizetséget. Közmegegyezést alakítottak ki atekintetben, hogy a kereset növelésére fordítható összegnek csak 70 százalékát adják alapbér gyanánt, s a fennmaradó összegű mozgóbérrel sem az első számú vezetők sáfárkodnak, a pénz zö­mét a gyáregységek, üzemek vezetői kezé­be adták. Az ő dolguk, hogyan játszanak a pénzükkel, módszereiket úgyis az eredmé­nyesség minősíti. A pénzhez nyúltak az SVT-ben akkor is, amikor a termelés második fél évére ál­talánosan jellemző „leszálló ágát” akarták megelőzni. Egyenletes napi termelést írtak elő minden üzem számára, s ha ezáltal a kollektíva meghaladja az egész hónapra meghatározott termelést, minden ráadás 1 millió forintos érték után az előre meg­szabott mértékű mozgóbér üti a kollektíva markát. Ezzel egy időben a tőkésexport-termelés növelésére, műszakpótlék-emelés formá­jában dolgoztak ki hathatósnak ígérke­ző osztókét. Próbát tettek a gyárban a bel­ső vállalkozással is, az egy-egy feladat megoldására alakult csoportok év elejétől fogva dolgoznak. Az ő dolguk az, hogy a kitűzött célt határidőre elérjék, ötletes megoldást helyezzenek a gyárvezetés aszta­lára, a másik fél kötelessége pedig, hogy adott szavát állva kiutalja a vállalkozói szerződésben meghatározott díjat. A közvetlen érdekeltség egyik leghatáso­sabb formája a differenciált bérezés, no­ha épp ez az a kérdés, melyben a legádá­zabb csatát vívják az ellenható erők. A dolgozók egy része elviselhetetlennek érzi a számottevő megkülönböztetéseket tévő javadalmaztatást, míg a többiek azt tart­ják kibírhatatlannak, hogy a magasan ki­emelkedő teljesítmény elismerése is éppen csak meghaladja a középszerét: Mindkét oldalra igazságot adni nemcsak azért nem lehet, mert azt a világ leggazdagabb cége sem bírná pénzzel, hanem elsősorban azért, mert az effajta stílus tehetséges és szerény képességű ember teljesítményét egyaránt visszafogná. Igazság csak egy van, s ez 1 magukat nem kímélők, az eredményesek oldalán áll! Az egyedül elfogadható igazság szelle­mében cselekednek a megyében mind több helyen. Az ehhez szükséges merszet még nemritkán követi a konfliktusok szül­te elbátortalanodás, s a mérleg nem min­den esetben á határozottság oldalára billen. A szécsényi áfész legutóbbi párttaggjyűlé- sén is felvetődött: sok a súrlódás a diffe­renciáit bérezés miatt! Egészítsük azonban ki az észrevételt azzal, hogy ez egyáltalán nem baj akkor, ha a súrlódásokban a kö­zépszert képviselők, vagy attól is gyengéb­bek karcolódnak meg. Az effajta sérülés egyben a gyógyulás ígérete is, hiszen nem­csak a juttatás ösztönöz, hanem annak el­maradása is! Ugyanezen a párttaggyűlésen hallottuk azt is, hogy mostanában bizony sokat rom­lottak az emberi kapcsolatok, nagy a szét­húzás, csapnivaló a közérzet. Igaz. De gondoljuk meg: nem járul ehhez vajon hozzá a dolgozó ember javadalmazását gyakran meghatározó „mindenkinek egy kicsit” szemlélet is? Nem volna vajon jobb, ha csupán azok éreznék rosszul magukat, akik mindig mástól várják a jó teljesít­ményt, s kapitalista módszert kiáltanak az azzal arányos elismerésre? Az élet drágul, s e több mint kellemet­len folyamatnak mindannyian árát adjuk. Azt azonban, hogy kinek mi lesz a megfi­zethető, s honnan kezdődik az elérhetetlen, azt az önmagával szemben támasztott kö­vetelmények szigora döntse el. A magasra helyezett mércét természetesen nem min­denki éri el. Aki azonban képes erre, s energiáit nem az alatta való átbújás mó­dozatainak keresésében meríti ki — jusson is hozzá a teljesítményért járó díjazáshoz! Lfl iányoljuk az ehhez szükséges lehető­■■ ségeket, sürgetjük a bérreformot. Több pénzből adni mindenesetre könnyebb feladvány, mint a köveset jól elosztani. Csakhogy ezekben az időkben nem általá­nosságban az elosztás kérdései szerepelnek napirenden, hanem csupán a többletértéket teremtő munka javára szóló elosztásé. Ez pedig, ahogyan eddig is, saját, adott lehe­tőségünk, kézhez álló tartalékunk! Sz. M. Országos kisiparos-találkozó a Hajdúság fővárosában A Kisiparosok Országos Szervezete augusztus 20— 22-én Debrecenben ren­dezi meg a II. országos kisiparos-találkozót és a IX. Országos KIOSZ Ku­pa döntőit. A kisiparos­találkozón — melyet az ipari miniszter nyit meg augusztus 20-án, csütörtö­kön délután, négy órakor — minden megye, vala­mint a főváros iparossága bemutatkozik a kiállítá- ( son a legszebb termékei­vel, találmányaival. A találkozó és a vásár helyszine a Baksai és a Zá­kány utca által határolt terület lesz, ahol nem csak kiállítás, hanem vásár, termék- és munkabemu­tató, a szabadtéri színpa­don pedig sokrétű, színes program szórakoztatja majd az odalátogatókat. 21-én, pénteken irodalmi, zenés, humoros műsor, di­vat- és szépségrevü, gyer­mekműsorok, este szabad­téri diszkó lesz. A két és fél napos program a híres debreceni virágkarnevál­lal és hídi vásárral egy időben kezdődik, ami minden bizonnyal fokozza az érdeklődést. Szomba­ton ugyanott Ki tud töb­bet a kisiparról, kisvállal­kozásokról — című vetél­kedőn vehetnek részt az odalátogatók és nyerhet­nek a szerencsésebbek. A rendezvény politikai jel­legét a kisiparosság bé­ke iránti elkötelezettségét jelezve, pénteken este szabadtéri békedemonst­rációt szerveznek. A ki­állítás területén három napon keresztül „szolida­ritási sátor” működik, ahol a kisiparosok által felajánlott termékeket kedvezményes áron kínál­ják. Az Országos KIOSZ Kupa versenyeit, a DMVSC-sportkombinát- ban tartják meg, melynek megnyitója pénteken reg­gel, 9 órakor lesz. Nyolc sportágban (foci, férfi- és női kézilabda, teke, te­nisz, asztalitenisz, sakk, horgászat) közel nyolcszáz sportolót várnak — a sportágak legjobbjait, akik a megyei versenyeken a legjobb helyezéseket ér­ték el. A döntőket 22-én, délelőtt tartják. Az ünne­pélyes eredményhirdetés­re a kora délutáni órák­ban kerül sor, ahol a Ma­gyar Tornász Válogatott tagjai is bemutatót tarta­nak. A díjakat a KIOSZ országos vezetői és neves élsportolók, olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnok kis­iparosok adják majd át a legjobbaknak. Munkahelyük az otthonuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom