Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

1987. július 8., SZERDA NOGRAD 3 Az DM. Pásztói Szerszám- és Készülékgyárában 5500 méter száliitósodronyt készítenek évente. Az erősített kivitelű, hegesztett szélű terméket a vevő igényének megfelelő mű-" szaki paraméterekkel gyártják. — bp — Józanság mérték, az egészség érték! Interjú az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság titkárával Az Ifjúság — egészségvédelem — szenvedélybetegségek című salgótarjáni nemzetközi nyári egyetem egyik sokat emlegetett témája az alkoholizmus. A szenvedélybetegsé­geknek ugyan ez csupán egy köre, mégis (eddig) a legtöbbet lehetett hallani róla. Magyarázata egyszerű; indokolja az alkoholfogyasztás tradicionális eredete és gyökere, az utóbbi évtizedek mértéktelenségének felerősödése, a fogyasztás szerkezetének negatív átalakulása, a gátlástalan ivászat káros társadalmi és egyéni következményeinek terjedése. Az alkoholizmus kérdésköréről Lóska Szilárddal, az Al­koholizmus Elleni Állami Bizottság titkárával készítettünk beszélgetést. — Előadásában meglehető­sen sok és elszomorító, tet­tekre serkentő adatot közölt. Ezek közül azt emelném ki, hogy tavaly minden magyar lakos 11,3 liter alkoholt fo­gyasztott tiszta szeszre át­számítva. E mennyiség azt jelenti, hogy ötödikek va­gyunk a világranglistán. S emlékezetem szerint — sze­rencsére — ez visszaesés. .. — Kétségtelenül így van. 1984-ben például 11,7 liter­ről beszélhettünk. Tehát bi­zonyos visszaesés, illetve stagnálás mutatkozik. Persze, ha a húsz évvel korábbi 6 literes fogyasztást vesszük, igencsak megmutatkozik a tennivalónk. Ugyanakkor a fogyasztás súlypontja átte­vődött a legkárosabb alkohol­fajtára, a tömény szeszre; ez teszi a 48 százalékot. S az égetett szesz már önma­gában enyhe kábítószer. Nagyon oda kell figyelnünk az alkoholra. Magyarorszá­gon több mint 500 ezer al­koholbeteg van, tehát, aki függőségben él, és egymillió körüli azoknak a száma, akik túlzott mértékben fo­gyasztanak alkoholt. A fo­gyasztás rendkívül súlyos következményekkel járhat a családokra, a generációkra nézve. — Miért vagyunk, mi magyarok, ennyire iszáko­sak? — Az okok természetesen összetettek. Belejátszik a hagyomány is, hiszen klasz- szikus bortermelő ország vagyunk (csak éppen a bor- fogyasztásról szoktunk le). Az okok között azonban mindenekelőtt az utóbbi év­tizedek jelentős urbanizációs változásait kell megemlíte­nem. Ez a folyamat több millió embert érintett, mun­ka- és lakóhelyet változtat­tak. S, kikerülve a megszo­kott közösségből, bizonyos erkölcsi normák fellazultak, illetve beilleszkedési zavarok keletkeztek. Világviszony­latban magas nálunk a dol­gozó nők száma, s ennék is vannak káros következ­ményei : nagyobb a# leter­heltségük, nem elég fejlett a szolgáltatóhálózatunk, a férfiak a terhekből keveset vállalnak át. A beilleszke­dés, a harmónia megtalálá­sába esetenként értékzava­rok is belejátszanak... Per­sze meg kell jegyeznem, • hogy fogyasztásunkban tor­zító tényező lehet a jelentős idegenforgalom, ám a prob­léma ennek ellenére meg­marad. A gazdasági helyzet nehézségei nem jelentenek kellő magyarázatot. Voltunk már rosszabban is, mégsem volt annyi alkoholista. Vala­hogyan egyénileg és társa­dalmi méretekben kellene megtanulnunk a gondokra megoldást találni, humánus válaszokat adni — nem pe­dig azonnal a pohár után nyúlni. — Többen szóltak a túl­zott alkoholfogyasztásról, amiből következik az is, hogy van, egy természetes mértéke. Mi lehet ez általá­nosságban? — Nyilván személyenként változhat a mennyiség, de amelyik még nem árt meg, nem fejleszti ki a függőségi viszonyt, az a kívánatos. A mértékletes, alkalomhoz kötött alkoholfogyasztás el­viselhető, de az absztinenciát is tudjuk értékelni. Sőt van, ahol el is várjuk. Például a munkahelyeken, a közleke­désben. Adminisztratív — tehát tiltó — eszközökkel érünk el eredményt, de egy­re nagyobb súlyt fektetünk a meggyőzésre, a tudatosí­tásra, mert ennek sikere értékesebb. Ebben az alko­holellenes klubok, egyesüle­tek és alapítványok sokat segíthetnek, főleg az egyén­nek, hiszen tudott, nagyon könnyű a betegségbe vissza­zuhanni. A mostanában ki­dolgozott egészségmegőrzési program jó hátterét adja a munkának. Célul tűzi a megelőzés és az ellátórend­szer együttes fejlesztését. Mindebben nagy szerep jut a tömegkommunikációnak is. Meg kell változtatnunk a tudati viszonyokat, az ér­tékrendet. S, ez hosszú át­gondolt feladatsort jelent, a felvilágosítást a legifjabb korosztályoknál kell kezdeni. — Befejezésül, •mit taná­csol, ha „megszomjazunk”? — Józanság mérték, az egészség érték! — felelte Lóska Szilárd, az Alkoholiz­mus Elleni Állami Bizottság titkára. Sulyok László Kétszeres termelékenység A KGST tevékenységének átalakítása — A KGST-tagországok 2000-ig szóló komplex programjának megvalósítá­sa sajátos katalizátorként hatott a testvéri országok közötti együttműködés új, progresszív formáinak ke­resése és széles körű al­kalmazása során — jelentet­te ki Vjacseszlav Szicsev, a KGST titkára. Széleskö­rűen fejlődnek a közvetlen kapcsolatok a szocialista or­szágok tudományos intéz­ményei és vállalatai között, aktívabb lett a közös vál­lalatok létrehozására irá­nyuló munka. Vjacseszlav Szicsev em­lékeztetett arra, hogy a komplex program összes feladatának teljesítésével, a KGST-tagországok több mint 1500-fajta új tech­nikához, közel 500 korszerű technológiai folyamathoz, 400-fajta új anyaghoz jut­nak. A tudományos-techni­kai haladás más eredmé­nyeivel együtt ezek lehető­vé teszik, hogy a KGST- tagországok munkatermelé­kenysége legalább kétsze­resére növekedjen. Az ilyen széles körű prog­ram megvalósítása, termé­szetesen nem mentes a ne­hézségektől, és maradnak megoldatlan kérdések is. A szocialista gazdasági integrá­ció elmélyülése megköveteli a KGST egész tevékenységé­nek korszerűsítését is. Je­lenleg konkrét intézkedése­ket készítenek elő a KGST tevékenységének átalakítá­sához. Ezt a komoly és ne­héz munkát már ebben az évben befejezik. Ennek lé­nyege, hogy áttérnek a mélyreható termelési koope­rációra és a közvetlen gyár­tókat bevonják ebbe a fo­lyamatba. 0 H mUm WUPWS™ ImVSIId *i^E3 kockáztatni /gazdaság: fejlődésünk megtorpanása az ^ utóbbi években kérdések sorát veti fel: miért elégtelen a műszaki megújulás, mi­ért alacsony a hatékonyság, miért nem vagyunk képesek határozottabb tempójú előreha’adásra? Többek között ezt elemezte a rétsági vá­rosi jogú nagyközségi pártbizottság végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésén a térség üzemeinek tevékenysége alapján. Noha a politikai munkában még eltérő­ek egy-egy, gazdasági egységben a tapasz­talatok, ám mindinkább érződik a maga­sabb követelményekhez való igazodás szán­déka, s az a felismerés, hogy a gazdasági munkát újszerű elemekkel szükséges javí­tani. Az országos tapasztalatokhoz hason­lóan, a rétsági térségben is a politikai munka pezsdülése érezhető, azonban ennek tömeges, elemi erejű megnyilvánulása még várat magára. A rossz beidegződések mi­att nem elég gyors a realitásokhoz való alkalmazkodás. Általános jellemző, hogy az érdekfeltárással, -ütköztetéssel járó koc­kázatot nem vállalják a vállalatok. He­lyette inkább a feszültségek kompromisz- szumok árán történő feloldására hajlanak. Az üzemek termelésében egyaránt talál­hatók kedvező és kedvezőtlen jelenségek. Nagy a cégek közötti differenciálódás. Míg a Romhányj Építési Kerámiagyárban, a rétsági Fémbútor, a diósjenői Villtesz, és a Drégelypalánki Szondi Ipari Szövetkezet­ben a termelésnövekedés 20—66 százalék között mozog, más egységek csak a terve­zett szintet érték el. Az üzemek által előállított termékek ex­portrészaránya 22 százalék, a múlt év ha­sonló időszakához képest 5,5 százalékkal több. A konvertibilis elszámolású kivitel másfélszerese az első féléves tervben meg­határozottnak;, A rubelelszámolású exportot az előirányzatnak megfelelően teljesítették a vállalatok a Fémbútor ipari szövetkezet kivételével. A mezőgazdasági nagyüzemek első fél­éves munkáját csak részlegesen értékelte a testület. A korábbi évekhez viszonyítva az időjárás miatt most rosszabb volt az év­kezdet. A tavaszi vetések 3—4 hetet késtek. Az őszi búza a körülményekhez mérten biz­tató képet mutat, míg a tavaszi árpánál és a kapásnöványeknél egyenetlenebb a fejlő­dés. Megfelelő a napraforgó- és a lucerna­vetések állapota. A nehezebb gazdálkodási körülmények olyan üzemen belüli hiányosságokat is a felszínre hoztak, mint a szakmai, agrotech­nikai problémák, vagy a gyengélkedő nö­vényvédelem. Az elhasználódott gépek egy- egy munkatorlódásnál gyakran meghibá- sodtak, termelési zavarokat okoztak. Az állattenyésztési ágazatban korábban jelentkező kedvezőtlen folyamatokat csak részben sikerült megállítani. A fajlagos tejtermelés minden termelőszövetkezetben kevesebb a tervezettől. Ehhez a tartási, te­nyésztői munkán túl a legeltetés késői kez­dése is hozzájárult. Az alapon kívüli tevé­kenység Diósjenőn, Nógrádon, Nagyoroszi­ban és Rétságon kiemelkedő. Nem mellékesek a gazdaságpolitikai fel­adatok megvalósításában a tárgyi és sze­mélyi feltételek sem. A tárgyi feltételek legfontosabb tényezőjeként a termékszerke­zet alakulását emelte ki a beszámoló. A gazdálkodók a keresett termékek arányának növelésére, az exportárualap bővítésére, az import ésszerű helyettesítésére, az anyag­gal, energiával történő takarékosabb gaz­dálkodásra törekedtek. Kezdeményezték a gyártmányok műszaki színvonalának eme­lését. az új termékek meghonosítását. El­sősorban ennek tudható be, hogy például a romhányi ÉKGY termékeinek többsége nemzetközi mércével mérve is megállja a helyét a piacon. A jelenlegi termékstruktúra azonban már a további fejlődés gátja. Magas az évek, évtizedek óta gyártott, hagyományos ter­mékek részaránya. Az eddig megtett in­tézkedések nem elegendőek a versenytár­sakhoz való felzárkózáshoz. Az üzemekben nincs, vagy igen alacsony színvonalú a piackutató munka. Nem elégséges az a tö­rekvés sem, hogy a piacon eladhatatlanná vált terméket újabbakkal, keresettekkel váltsák ki. Különösen a nem önálló egy­ségeknél várat magára a minőség javítá­sára, a hatékonyságra ösztönző bérezési rendszer kialakítása. Valamivel kedvezőbb a kép a személyi " feltételeket illetően. A vezetők fogé­konyak az új iránt, érzékenyek a problé­mákkal szemben. Több helyen viszont híján vannak a jó szakembereknek. Nagy arányú a kijáró dolgozók száma, különösen Nőtincs és Nézsa térségében, ahol ipartelepítésekkel meg kellene teremteni a helyi foglalkozta­tás lehetőségét. Surányi János Sikeres szolgáltatók Eredményes fél évet zárt a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet: több mint 23 millió forintos árbevételük nemcsak a terveiket, hanem a tavalyi első féléves ered­ményüket is túlszárnyalta. A bevétel nagyobbik fele a lakossági szolgáltatásokból származik — tájékoztatott dr. Szabó Gyula, a szövet­kezet elnöke. Ez azért is fontos, mert az idén több üzemüket is átalakítják vagy felújítják, miközben a szolgáltatás zavartalanul fo­lyik. Az idén négy és fél millió forintot szántak a korszerűsítésre. A második fél évre áthúzódó legna­gyobb ilyen munka a Pécs- kő Üzletház felújítása. Emel­lett Jobbágyiban szociális blokkal bővítik a fodrásza­tot, míg a karancsberényi, karancslapujtői és a salgó­tarjáni Mérleg úti fodrász­üzletekben a fűtést korsze­rűsítik. Májusban megszűnt a szö­vetkezet kárpítjavító részle­ge, tovább bővült viszont az autójavítók szolgáltatási kö­re. A szövetkezet csaknem négyszáz tagja közül im­már félszázan főfoglalko­zásban fejtik ki szolgáltatási tevékenységüket. A közületeknek főleg az irodagép-javítók és villany- szerelők dolgoznak. A húsz főt foglalkoztató varroda a Salgótarjáni Ruhagyárral áll szerződésben, a zabari sze­relőműhelyben pedig a Vil­lamos Készülékek és Szere­lési Anyagok Gyárának ké­szítenek biztosítóbetéteket. Ribizlisziiret Diósjenőn Megkezdték a ribizli szedését a diósjenői háztáji földeken. A köz­ségben sokan termesztik e bogyós gyümölcsöt, amelyet a konzvergyá- raknak és termelőszö­vetkezeteknek értéke­sítenek. Felvételeink a kápolnai dűlőben ké­szültek, ahol Csuhára Józsefnek besegít a ro­konság apraja-nagyja a ribizliszedésben. —Rigó Tibor fotói—

Next

/
Oldalképek
Tartalom