Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

1987. július 25., SZOMBAT NOGRAD 3 Korszerűbb gondolkodással, gyakorlattal a megújulásért Irta: Geczi Janos Átalakítás és nyíltság. E két szó orosz megfelelőit, amelyek a Szovjetunióban ki­bontakozott mélyreható változásokat je­lölik, a legtermészetesebben használják világszerte a tömegkommunikációs eszkö­zök. Ez is érzékelteti, hogy a nemzetközi közvélemény érdeklődő figyelemmel kíséri a világ első szocialista országában lezajló folyamatokat. Ezek legfőbb céljai: egyrészt válaszolni a kor kihívására, ezáltal is iga­zolva, hogy a szocializmus életképes, haté­kony, humánus társadalmi rendszer. Más­részt megújulni valamennyi területen, ami egyaránt vonatkozik az alapra, fel­építményre, a szociális, kulturális viszo­nyokra, a társadalom egészének minőségé­re. A szovjet nép fontosnak tartja a tár­sadalmi fejlődés gyorsítását, az ezt fékező ellentmondások feloldását. ,.A történelem nem hagyott nekünk sok időt e feladat megoldására. Az átala­kulás, menete, az átalakulás eredményei alapján fognak ítéletet alkotni a szocia­lizmus lehetőségeiről, arról, hogy a szo­cializmus mit ad gyakorlatilag az ember­nek, mennyire hatékony a társadalom szo­ciális sezmpontjából” — mondotta Mihail Gorbacsov előadói beszédében az SZKP Központi Bizottsága júniusi ülésén. Érdeklődés és bizalom A Szovjetunióban végbemenő átalakítást, a társadalmi . élet demokratizálását az emberek milliói mind szélesebben támo­gatják. Ezt tapasztalhattuk a közelmúlt­ban ott-töltött néhány hét alatt a párt- és állami élet vezetői munkatársaival az SZKP társadalomtudományi akadémia ta­náraival, tudósokkal, közgazdászokkal, szociológusokkal folytatott eszmecseréink során, az ipari és mezőgazdasági üze­mekben tett látogatásaink alkalmával munkásokkal és kolhozparasztokkal beszél­getve. Érzékeltük azt a nagy figyelmet és érdeklődést, amely a párt központi szervei­nek munkája, döntései iránt megnyilvánul és mélyen gyökerező bizalommal párosul. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a párt felismerte a sokak által igényelt tár­sadalmi, gazdasági változások szükségét, ösztönzi, szervezi és vezeti a kedvező fo­lyamatok kialakulását. Őszintén feltárja az élet minden területén az előrehaladást aka­dályozó ellentmondásokat. Az átalakítás döntő tényezője, hogy a munkásosztály igényli, és bátran halad a megújulás útján. Az SZKP főtitkára sza­vait idézve: „nagyfeszültségű energiával tölti fel az átalakulást.” Természetes, hogy az átalakítást szol­gáló nagy horderejű határozatok, intézke­dések különböző véleményeket váltanak ki, amelyek hatással vannak a beidegződé­sekre, az élet megszokott menetére. A vál­tozásoknak széles körű, támogató aktív cselekvő hívei és végrehajtói vannak. Ugyanakkor reálisan számolnak azzal, hogy vannak olyanok, akik félnek a változások­tól óvatosak, csupán szemlélik az esemé­nyeket, kivárásra rendezkedtek be, vagy éppen nyíltan ellenzik a megújulás folya­matát. Nem arról van szó, hogy ezek az emberek tudatosan a szocializmus ellen lépnek fel. A megszokottság, a rutin és az újra a változtatásra irányuló gondolkodás igénye jelentkezik náluk egyidejűleg, s ez problémákat okoz. A párt megértést, türel­met tanúsít velük szemben, érvelő, meg­győző szavaival jó lehetőséget ad számuk­ra is a megújuláshoz való alkalmazkodásra. Tapasztaltunk a változások iránti el­szántságot a pártszervekben, -szervezetek­ben is. Az utóbbi abban is megnyilvánul, hogy az irányítás különböző szintjein a fel­adatok megvalósítása érdekében tervsze­rűbb és céltudatosabb a munka, növek­szik a kommunisták aktivitása. A szemé­lyes tevékenység kibontakoztatása érde­kében konkrétabbak a megbízatások. A párt szerepével munkájával kapcsolatban is több helyen megfogalmazódott a kor­szerűsítés igénye, amely főként abban jut kifejezésre, hogy a párt elsősorban politi­kai kérdésekkel, az emberi tényezőkkel, a káderek nevelését szolgáló politikai kép­zéssel foglalkozzon többet; a párt- és ál­lami szervek közötti munkamegosztás ér­zékelhetőbben határolódjon el; növeked­jék a tömegszervezetek szerepe a feladatok kialakításában és megvalósításában. E te­rületen figyelemre méltó kísérletekkel, jó tapasztalatokkal ismerkedhettünk meg. A párt az átalakulás folyamatának élén halad, tennivalóit felelősen oldja meg. Fel­lép a rossz, beidegződött gyakorlat, a bürokratikus vonások ellen. A tömegek ré­széről megnyilvánuló bizalom és elhatáro­zottság még inkább a következetes, hatá­rozott cselekvésre ösztönzi a pártszerveket, a kommunistákat. Mint elmondották a si­ker jórészt azon múlik tehát, hogy miként erősödik a párt egysége, vezető szerepe a hatalmas energiákat mozgásba hozó társa­dalmi kibontakozásban. Gyökeres változások Ma a Szovjetunóban a munka közép­pontjában a Központi Bizottság 1985. ápri­lisi ülése, az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtását elősegítő ja­nuári, júniusi KB-üléseken megfogalmazott célkitűzések valóra váltása áll. Az új gazdasági gondolkodás, amely feltétele az ország intenzív fejlődésének, megköveteli annak tömeges felismerését, hogy nem lehet tovább a megszokott módon gazdái- kodni. Felismerték, hogy az eddigi telje­sítmény nem elégséges, a szovjet gazdaság többre képes s ehhez rendelkezik minden feltétellel. Nemcsak mennyiségi növekedés a cél. Az intenzív átalakítás azt követeli, hogy korszerű gépekkel, berendezésekkel jobb minőségű termékeket állítsanak elő. A legfontosabbnak tartják a termelés ha­tékonyságát, a gazdasági növekedést szol­gáló tudományos-technikai haladás gyorsí­tását. E területen is olyan változtatást ter­veznek, amellyel elérhető a műszaki fejlesz­tés, a tudományos-technikai vívmányok alkalmazása a termelőtevékenységben, az adott kollektívának, az egyes dolgozónak érzékelhető, kézzelfogható hasznot nyújt­va. A Szovjetunióban megkezdett gazda­sági reform egyik fontos feladata éppen az, hogy megteremtse a belső közgazda- sági ösztönzést a tudományos-technikai eredmények alkalmazásához, hogy a válla­latok és egyének maguk keressék a leg­korszerűbb újdonságokat. Mindehhez gyökeres változásokra van szükség a szovjet népgazdasági mechaniz­musban. Azt is hangsúlyozták azonban, hogy a szocialista gazdaság évtizedeken keresztül kialakult formáit, módszereit tör­ténelmi szükségszerűség hívta életre, s hi­ba lenne valamennyi elemét egyidejűleg tagadni. A régiek közül bevált, hatékony eszközöket az újakkal, korszerűbbekkel ma is alkalmazzák. A szovjet elvtársak el­mondták, hogy tanulmányozzák más szo­cialista országok, köztük hazánk, gazdaság- irányítási tapasztalatait. Ezek közül az alkalmazhatókat kellő körültekintés, több­oldalú kísérletezés, elemzés után, a nem­zeti sajátosságok figyelembevételével hasz­nosítják. A gazdaságirányítás folyamatos átalakí­tásának alapja az állami vállalatról (ter­melési egyesülésről) szóló törvény, amely­nek lényege, hogy erősítik a központi irá­nyítást, érdemben növelik a vállalatok ön­állóságát, öntevékenységét, jobban figye­lembe veszik a fogyasztói igényeket. Mind­ezt közgazdasági eszközökkel, az érdekelt­ség növelésével igyekeznek megvalósítani. A Lett SZSZK-ban' tett látogatáskor is ki­fejtették vendéglátóink; helyben tudják legjobban, hogy milyen termékek előállí­tásához rendelkeznek a legjobb adottsá­gokkal. A gyártók és felhasználók közötti szerződéses kapcsolat, a fogyasztói igények ismerete nagy segítséget nyújthat ehhez. Ahol már kísérletképpen bevezették, mint például a moszkvai autógyárban tapasztal­ni a vállalkozó szellemű magatartást. Ko­rábban a részleteiben kidolgozott és a vál­lalatokra kiosztott tervmutatók, utasítások nem adtak módot a termelőegységek önál­ló működésére. Most a népgazdasági me­chanizmusnak olyan termelési és társa­dalmi feltételek megteremtését kell szol­gálnia, amelyek a vállalatokat a legfőbb feladatuk elvégzésére, a népgazdasági és a fogyasztói igények minél teljesebb kielégí­tésére, a szükséges termékek minél kisebb ráfordítással történő előállítására ösztönzik. A termelési és a szociális fejlesztés köz­vetlenül, sőt elsődlegesen a vállalat ered­ményeitől függ majd. A gazdasági elszá­molási szerződési, mint a gazdasági gya­korlat új kategóriáját vezetik be. Ez lesz a munkabérnek és az anyagi ösztönzésnek, a vállalat termelési, tudományos «és mű­szaki fejlesztési alapjának és a szociális fejlesztési alapnak a legfőbb forrása. „Ho­gyan is fejlődhetne gazdaságunk, amikor védettséget biztosít a lemaradozó vállala­toknak, az élenjárókat pedig bünteti?” — vetődött fel a kérdés az SZKP legutóbbi központi bizottsági ülésén is. Az új törvény kimondja a tartósan vesz­teséges vállalatok felszámolását, általános­sá teszi a két műszakos termelést, kivéte­les, drága gépek esetében kívánatosnak tartja a teljes kihasználást. A vállalatirá­nyítás legfőbb fórumává széles jogkörrel a vállalati gyűlést, vagy az általa válasz­tott szervezetet a munkástanácsot teszi. Lényeg, hogy beleszólhassanak a dolgozók a tervek kialakításába, a termeléssel kap­csolatos döntésekbe. Igazgatót választhat­nak, javasolhatják a posztjára alkalmatlan­ná vált vezető elbocsátását. Mindezzel a cél az, hogy belátható időn belül a jelenlegi­nél jobban működő rendszerré változtassák a gazdaságirányítás forradalmi átalakításá­nak. az SZKP Központi Bizottságának jú­niusi ülésén jóváhagyott programját. ■ki jobban dolgozik, jobban keres Az új gazdasági gondolkodás és gyakor­lat teljesen elveti az elosztás, az egyen- lősdi tendenciáit, amikor a jól dolgozók nem kapják meg az őket megilletőt, míg mások meg nem érdemelt juttatásban ré­szesülnek. A feladataikat tisztességgel tel­jesítők ma is több jövedelemhez jutnak a lazsálóknál. de a különbség jóval nagyobb lehetne. Mint elmondották, ez a kérdés úgy is felvetődik: jó-e túl sokat keresni, s gon­dolkodni kell azon, hogy a sok pénz milyen hatással van az emberekre? Az anyagi ér­dekeltséget ma még a Szovjetunióban —, mint azt tapasztaltuk — a Központi Bizott­ság és a kormány világos és egyértelmű állásfoglalása ellenére jó néhány tényező, úgynevezett kereseti' plafon akadályozza. Az­zal az elvvel azonban mindenki egyetért, hogy, ha egy dolgozó, vagy kollektíva a társadalomnak szükséges árukból másoknál jobb minőségben, többet és kisebb ráfordí­tással termel, ezt mindenképpen honorál­ni kell. Ellenkező esetben csak remény marad a technikai fejlődés, a minőség ja­vítása, a jövedelmezőség növelése. Többen kifejezték, hogy sokáig az utasí­tások erejében bízva, a lelkesedésre épít­ve igyekeztek irányítani a gazdaságot, meg­feledkezve a lenini útmutatásról. Arról, hogy a termelés növelése az egyéni érdek, az anyagi érdekeltség alapján a lelkese­dés segítségével biztosítható. A Szovjet Tudományos Akadémia Tár­sadalomtudományi Intézete közelmúltban végzett széles körű kutatást. Eszerint a szovjet népgazdaságban foglalkoztatottak többsége számára a termelési viszonyok annak lehetőségét jelentik, hogy befolyásol­hassák a dolgok menetét saját kollektívá­jukban, hogy ne csak jól dolgozhassanak, hanem jól is kereshessenek. Figyelemre méltó tehát az átalakítás olyan hatékony intézkedése, mint a termelésben foglalkoz­tatott 75 millió ember bérezésének idén elkezdett javítása. Az SZKP programja világosan kimond­ja, hogy a párt szociálpolitikájának egyik legfontosabb feladata a szovjet emberek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása. A társadalom számára azonban távolról sem közömbös, hogy mire irá­nyulnak a szükségletek körét bővítő lehe­tőségek. Ezek kielégítése nem öncél, ha­nem az ember sokrétű fejlődését kell szol­gálnia. A társadalompolitika központi kér­dése az életszínvonal. A vállalatok nagyobb önállóságára, nye­reségérdekeltségére irányuló törekvés az­zal párosul, hogy helyben döntik el: a rendelkezésre álló alapokból mennyit for­dítanak fejlesztésre jövedelemnövelésre, gyermekintézményekre, lakásépítésre. Ez utóbbi kiemelt feladat. Nagy erőkkel dol­goznak azon, hogy a Szovjetunióban 2000- re minden család önálló otthonnal rendel­kezzen. Jelentős erőfeszítések történtek az ellátás javításáért. A Moszkva környéki megyei pártbizottságon elmondták, hogy az egyéni munkavállalás lehetővé tételét követő első hetekben háromezren jelent­keztek részt vállalni a szolgáltatásokból. Lakásépítési-karbantartási célokra pedig kisszövetkezeteket létesítenek. Egy hasonló vállalkozás dolgozta ki például Kalinyin- grád városi kereskedelmi hálózatának szá­mítógépes irányítási rendszerét. A falun megélénkült a gazdasági élet, amit igazol, hogy 1984-hez képest a szemes termény ter­melése 37, a hústermelésé egymillió, a te­jé 4.3 millió tonnával, a tojástermelés 4,2 milliárd darabbal növekedett. Ebben köz­rejátszottak az egyre népszerűbb és haté­konyabb, a szocialista mezőgazdasági tu­lajdon erősödését szolgáló családi vállalko­zások is. Jól érzékelhettük az életmód, az élet- körülmények feltételei változásának főbb tendenciáit, az újszerű törekvéseket. A gazdasági egységek a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a dolgozók, a csalá­dok szociális biztonságára, helyzetük javí­tására. Korszerű óvodákat, művelődési in­tézményeket, egészségügyi és szociális lé­tesítményeket láthattunk. A Legfelsőbb Tanács legutóbbi tanácsko­zásán törvényt hozott arról is, hogy az or­szág életének legfontosabb kérdéseit a jö­vőben össznépi vitára kell bocsátani. Azaz ezentúl szabály lesz az ország politikai, gazdasági és szociális fejlesztésének alap­kérdései, az alkotmányos szabadságjogok, az állampolgárok kötelezettségei, s májs egyéb fontos kérdések össznépi megvitatá­sa. Mint a Kommuniszty, az SZKP elmé­leti folyóirata írja: „A nyilvánosság nem egyszerűen a bajok nyílt bírálatának le­hetősége, hanem a tájékozottság, a kultu­ráltság, az ismeretek kiszélesítése, elmé­lyítése is". Az elmúlt két esztendő gyakor­lata megerősítette, hogy csak ilyen módon lehetséges a helyes politikai döntések meg­értetése, a tömegek aktív mozgósítása, a változásokban való érdekeltségűik megte­remtése. A nyíltság, a kritika és az ön­kritika, az SZKP-nak, mint kormányzó pártnak a tömegek részéről megnyilvánuló ellenőrzése, a működés valós és megbízha­tó normája is. A Szovjetunióban alapvetőnek tartják a szocialista demokratizmus fejlesztését. Nemegyszer került szóba Leninnek ma kü­lönösen Időszerű megállapítása: „A győze­delmes szocializmus nem tarthatja meg győzelmét, ha nem valósítja meg teljesen a demokráciát”. Beszélgetéseink során ar­ról győztek meg bennünket a szovjet elv­társak, hogy igazi siker azokon a helye­ken születhet, ahol a párt- és állami szer­vek. gazdasági vezetők a legteljesebben felhasználják a dolgozók szélesedő politi­kai és társadalmi aktivitását. Új gondolkodásmód Elmondták, hogy sokan még csak rész­ben tudnak élni a demokratikus jogokkal. Legtöbb helyen keresik annak útját, hogy milyen legyen az önkormányzat formája, miiként tudják fokozatosain bekapcsolni a dolgozókat a jogaik gyakorlásába, mert eb­ben még nincs elegendő tapasztalatuk. El és hat a változtatás iránti igény, szakítani akarnak a korábbi gyakorlattal, hogy he­lyettük döntsenek, és várakozzanak a .fe­lülről jövő utasításra. A megújulás az al­kotó munka olykor érthetően szemben ta­lálja magát a megalkuvással, az önző ér­dekekkel is. Mint vendéglátóink érzékel­tették: az új gondolkodásmód és az új vi­szonyok kialakításához a dolgozó kollektí­vák, a vállalatok, kolhozok, szovhozók, in­tézmények önigazgatási alap; ej tjei>t kell fejleszteni. Mindenütt ez szükséges, ahol a munka és az _ élet hétköznapi, lényeges kérdéseiben döntenek, ahol a dolgozók köz­vetlenül, bátran kimondják véleményüket. Különösen fontos, hogy a különböző ve­zető tisztségekben dolgozók értői, megértői, cselekvő résztvevői legyenek a feladatok megvalósításának. Példák hosszú sora bi­zonyítja, hogy az átalakítás hány és hány tehetséges fiatal vezetőnek adott lehetősé­get rátermettségének igazolására. A párt megkülönböztetett figyelmet fordít a ká­dermunkára, magas politikai, erkölcsi kö­vetelményeket támaszt a vezetőkkel szem­ben. Kiállt a megújulást, az ésszerű kocká­zatot vállaló, bátram kezdeményező káde­rek mellett, s nem habozik indítványozni a bizalom megvonását azoktól, akik ké­nyelmesek, képtelenek szemléletükön, gya­korlatukon változtatni. A Szovjetunióban elkezdődött átalakítás hozzájárul annak felismeréséhez, hogy a szo­cializmus óriási lehetőségeket hordoz. Ér­vényesíteni tudja társadalmi rendszerének minden előnyét, mert nem megmerevedett, önmagát megújítani képtelen, hanem szün­telenül fejlődő, korszerűsödő, lehetőséget teremt az ember sokoldalú képességeinek kibontakozására. Az SZKP Központi Bi­zottsága januári, majd júniusi ülésén hang­súlyozták, hogy az átalakítás és nyíltság nagy hatással van az állampolgárok mil­lióira. új távlatokat nyit, s noha még csu­pán az első lépéseket tették meg, egyre in­kább tudatosul, hogy nincs visszaút. Kö­vetkezetesen kell megvalósítani a társada­lom átalakítását, amelyet a Szovjetunió né­pei hetven esztendeje, a nagy októberi szo­cialista forradalom győzelmével elkezdtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom