Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
4 NOGRAD 1987. július 25., SZOMBAT Testvérünk - Vantaa Táborozás Finnországban A FINNAIR légitársaság DC—9 típusú repülőgépe június 26-án 16.45_kor szállt fel a Ferihegy 1. repülőtérről. A házak, utak, autók makettekké váltak. s már csak a Duna halvány vonala jelezte, hogy elhagytuk Magyarországot. Vantaa városa Finnország déli részén található. a Balti-tenger partján. közvetlenül Helsinki mellett. Annyira egybeépült vele. hogy Helsinkit, mint nagyvárost általában Vantaával együtt szokás emlegetni, ha nem is név szerint. Vantaa jó kapcsolatot alakított ki testvérvárosaival, és ez lehetővé tette. hogy 1979-ben. az első nemzetközi csoport megérkezzen a kukkisi gyermektáborba. A tábor a várostól 200 km- re fekszik egy falu mellett. A környezet lenyűgöző. Mindenhol fák. mezők, bokrok és egy nagy tó. amely természetesen csak a magyar szemnek nagy. Finnország az „ezer tó országa" s így nem csoda. hogy a sok ezer tó közül ez éppen kicsinek számít. Jóformán nincs is a ..nyilvántartottak” között. Vantaa testvérvárosa Magyarországon Salgótarján. Innen is minden évben indul egy csoport Finnországba. Az idén jómagam is utazó voltam. A vendéglátó finnek mellett a táborban ott voltak a lengyel, csehszlovák. norvég, svéd, nyugatnémet gyerekek és mi, magyarok. A szempontok, amelyek alapján a résztvevőket kiválasztották, országonként mások. A lengyel gyerekek szüleinek például nem kevés áldozatot kellett hozniuk anyagiakban ahhoz. hogy fiuk, vagy lányuk kijuthasson Finnországba. Minket nyolcunkat viszont jó tanulmányi és közösségi munkánkért, magaviseletünkért jutalmaztak ezzel az úttal. A tábor felejthetetlen volt. Gazdag és változatos program gondoskodott arról. hogy egy percig se unatkozzunk. Az első nap feszült hangulata másnapra eltűnt. s ki-ki új barátjának próbált magyarázni mutogatással. jelbeszéddel, vagy. ami éppen eszébe jutott. Hiszen a nyelv nem lehet akadály! Az első furcsaság nem ért váratlanul minket, mert a régebbi táborozok is mondták, hogy Finnországban igen ritka a fehér kenyér. Ehelyett inkább két- szersültet. vagy rozskenyeret fogyasztanak. Egy finn ebédnél fontos az, is. hogy az asztalon mindig ott legyen a saláta. Természetesen nyersen és a legkülönbözőbb mártásokkal leöntve. Húst nem sokat esznek. kedvelik viszont a halat. Egyszóval, mindent úgy készítenek el. hogy annak a legkisebb vitaminkészlete se maradjon kihasználatlan. Az egészséges életmód nemcsak étkezésükben mutatkozik meg. Az utcán nem látunk, ideges, túlhajszolt embereket. Az átlagember élete, életritmusa kiegyensúlyozott. Mindent tisztán tartanak, még az utcákat, parkokat is. Emellett nagy figyelmet fordítanak a testmozgásra, a sportra is. Közismert, hogy nagy kultusza van Finnországban a szaunázásnak. Ezt mi is tapasztalhattuk a kukkisi táborban. Hetente többször is beültünk a 80—90 fok hőségbe, párába, hogy aztán kellemesen frissen jöjjünk ki a tóból. Kevés olyan ország van Európában, ahol az emberek annyira magukénak éreznék a természetet, mint Finnországban. A finnek a fák között a réteken, a tavak mellett élnek. A természet a barátjuk, és vigyáznak rá mint a legdrágább kincsükre. A táborban barátaink lettek a finnek, lengyelek, csehszlovákok, németek, svédek. norvégok is. Mindenki mindenkivel közvetlen volt. tolmácsok, vezetők és gyerekek tegezték egymást. Finnországban olyannyira megszokott ez a beszédmód, hogy még iskolában is tegezik a gyerekek a tanítót. Most, hogy utólag visszagondolok az ott töltött napokra, az jutott eszembe, hogy ebben a gyerekek közötti barátságban nemcsak mi vagyunk. Ebben benne van az egész magyar és finn nép barátsága is. Zachar Balázs, a Beszterce-lakótelepi Általános Iskola tanulója IIiák, vizek, emberek A nemrégiben átadott József Attila és Mikszáth utakkal jelentősen javult Nógrádsipek utcáin a közlekedés. A helyzet persze, így sem kielégítő, hiszen a helybelieknek a gödrös, púpos betonszalagok mellett olykor a löldutakat is igénybe kell venniük. Zöm, mel az itt élőket érintette az útépítés, hiszen Sipek ,.zsákutca", szilárd burkolatú út csupán egy vezet kifelé a községből. Ugyanaz, amin idefelé érkezett a vándor. kék túra miatt kell odafigyelni. A helybeliek régóta szeretnének már a végére egy buszfordulót, hogy íel- mehessen a távolsági járat. Jó kilométeres gyaloglástól kímélné meg az arra lakókat. A székhely- és társközséget összekötő közút állapota sem a legrózsásabb, keskeny. töredezett szélű. — Kétségbeejtő. Elindulok otthonról, s az első városban már látják az autómon, hogy vidékről jöttem — mutatja piros Skodáját az egyik helybeli. — A sáros földút a keskeny közút, ami Sipeket a nagyvilághoz köti, poros, sáros nyomokat hagy a karosszérián. A helységben zajló eseményekről Csizmadia Antalné elöljáró tájékoztatott: — Augusztustól két óvónő vigyáz majd a harminc gyermekre. Most a nyáron csak tizenketten kértek napközit, rájuk főz a konyhánk. Máskor persze, az iskolások is ide járnak ebédelni. tehát mintegy hetven adagot készít naponta a háromfős személyzet. — Két tantermes a tagiskola — folytatja Pifka János tanácstag. — A felsősök Varsánvba járnak át. Most apróbb felújításokat, például ajtócseréket végzünk az épületben. Az utcai lámpaoszlopokon is akadt némi érdekesség. A villanyszerelők harmincöt wattos nátriumégőkre cserélték a hagyományos izzókat. összesen százöt darabot. A Dózsa úton hátizsákos, gyalogosan poroszkáló fiatalok ereszkedtek lefelé a Dobos-kúttól. A kék túra útvonala a Mátrából továbbhaladva érinti a helységet. A Dózsa útra nemcsak a — A közlekedés amúgy sem túl rózsás — magyarázta Pifka János. — Csaknem mindenki máshová jár dolgozni, ingázik a nép. S az ezres lélekszámú faluba nem valami sűrűn jár a busz. Van akinek többször is át kell szállnia, és két- két és fél órákat utazgat napjában. A székhelyközségben, Var- sányban, a korábban készült utak állapota emlékeztet némileg a szomszéd, feleakkora település útgond- jaira. — Tavaly több mint kétmillió forint értékben építettük az Ifjúság utat — közli Bárányáé, Biliinger Erzsébet, a községi közös tanács vb-titkára. — Nincs értelme mindig különválasztani a tanácsi pénzeket, az idén Sipeken építettünk majdnem ugyanennyiért két utcát. Tavaly ott a Tanács út egy része és egy híd készült el. míg nálunk csak anyagköltséggel, jórészt társadalmi munkában egy klubkönyvtár épült. A két községben a következő legnagyobb feladat az ivóvízhálózat kiépítése. Nógrádsipeken például egyetlen közkút vizét engedélyezi fogyasztani a KÖJÁL. — A vízhálózat az ösz- szes fejlesztésre szánt pénzünket elviszi majd — folytatta a végrehajtó bizottság titkár asszonya. — A megyei tanács támogatásával a két községben együtt valósítjuk meg a vízhálózatot. Elég messziről, a mi- hálygergei víztározóból Szé- csényen keresztül érkezik majd hozzánk az egészséges ivóvíz — mondotta végezetül Bárányné Biliinger Erzsébet. (romhányi) Szent-Giförgxji emlékérem Az éremgyűjtők Csongrád megyei szervezete és a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szent-Györgyi Albert- emlékérmet jelentetett meg abból az alkalomból, hogy a nagy tudós 50 évvel ezelőtt kapott Nobel-díjat. A biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért és a C-vitamin előállításáért. Az érmet Lapis András szobrászművész tervei alapján Szabó Géza ötvösmester készítette bronz- és ezüstváltozatban. Ismét megkapták a helyiség kulcsát Koc&ma-KISZ Karancskesziben ? Előrebocsátom: a kocsma, mint gyülekező- és társalgóhely ellen semmi kifogásom nincsen. Bár ma már ritka az a község, ahol az ifjúság nem rendelkezik közösen kialakított klubbal, szabadidő-központtal, tegyük fel. hogy mégis létezik ilyen. Legalábbis a jelek erre utalnak Karancs- kesziben: huszonévesek ücsörögnek az ivó lépcsőjén, s múlatják az időt. Ám hamarosan kiderül, hogy a közösségi összejövetel célja egyáltalán nem a kuilturálódás — uram bo- csá’. a jövőt jobbító politizálás —, hanem a poharaz; gatás. a „ki a legény a gáton” eldöntése. Az meg végkép furcsa a kívülálló számára, hogy a ragyogóan átalakított kultúrház ifjúsági klubja szinte üres. mindössze néhány öntevékeny KISZ-es érzi sajátjának. tálak táborában belül akad jó néhány rendbontó élem, akik vandalizmusukat, ösztönéletüket a KISZ égisze alatt próbálták kiélni. A helyi KISZ-fiata!otk nem tudták kiszűrni őket, illetve nem találták meg azt a módot, ahogy ellenük védekezni lehet. De ezt már Egyed László, a Karancskeszi Községi Tanács elnöke mondja. Vannak szabályok Kiírt időpontban — Nagyon megörültünk, amikor tavaly augusztus 20- án végre kész lett az intézmény — meséli Balkó Tímea, a községi KlSZ-veze- tőség titkára. — Végre normális körülmények közé kerültünk. de mindez nem tartott sokáig. Idén februárban elvették tőlünk a kultúrház kulcsát, és csak kiírt időpontokban látogathatjuk, azaz szerdán, szombaton és vasárnap nem. Harminc KISZ-est érint a dolog, bár több fiatal is él a községben. Most a vendéglő előtt ücsörgünk és nézzük az utat. ígéretet kaptunk ugyan, hogy amennyiben kidolgozunk egy munkaprogramot. akkor visszaadják a kultúrház kulcsát, de az az érzésem, hogy a tanács illetékes tisztviselőit ellenünk hangolták. . . A történet margójára tartozik. hogy a művelődési ház felújítása majd négy esztendőt vett igénybe. Ideiglenesen kapott a helyi KISZ-es csoport egy-egy helyiséget, de így is évekig tartott a — jobb kifejezés híján — kocsmakiszezés. Ami viszont ennél is aggasztóbb, az az, hogy a fia— Szerintem Tímea elfogult az ügyben, pedig a tények önmagukért beszélnek. Nézzük sorban. Május 1- ére tábortüzes összejövetelt szerveztek. ahol pénzért akartak bográcsost kimérni. Nem fogták fel. hogy ehhez a Köjál és a tűzoltóság engedélye szükséges. Mi megadtuk az elvi hozzájárulást, de ők dacból nem íratták a.lá a kérvényt. Már ekkor is érződött, hogy túlfűtött hangulatukban a tanácsot okolják a történtekért, pedig bennünk mindig megvolt a segítő szándék. — A szabályokat nem mi találjuk ki. ezt be kellene látniuk. Ugyanez vonatkozik a klubélet korlátozására is. A fiatalok egy csoportja összetaposta a falat, elrontotta a berendezéseket, tönkretette a berendezési tárgyaikat. Sokszor hajnalig ment az ivászat.. — Amikor átadtuk a létesítményt, azt hittük, hogy a KISZ védnökséget vállal felette, önálló programokat dolgoz ki. Ehelyett a szabad bejárás lett a vessző- paripájuk. s ehhez a mai napig ragaszkodnak. Nem mondom, a KISZ-szervezet tagjai megpróbáltak védekezni. de egy-két markos fiú jól elagyabugyálta őket. Minden fórumon elhangzott, hogy amíg valaki nem vállal garanciát erkölcsért, programokért, vagyonért, addig csak a felügyeleti időben látogathatják a kultúr- házat. — Tehát, szó sincs arról, hogy bezártuk volna, de azt mégsem engedhetjük meg. hogy évente tönkretegyenek mindent. S mivel időközben akcióprogramot is letettek az asztalra. elhatároztuk, hogy mindennap engedélyezzük a klub látogatását, de a feltételek között szerepel, hogy tűzvédelmi vizsgát tegyenek. A tanács és a KISZ együtt, egymásért létezik. Az pedig egyértelműen a szülők felelősségét, Iliiét ve annak hiányát tükrözi, hogy gyermekeik túlzott szabadosságát a tanácsi munka, a kötelmek betartásának kifogásolásával mentik, ahelyett hogy a szocialista együttélés szabályaira nevelnék őket. Pedig a maraikodi fiatalok (Karancskeszi település része) példája is bizonyítja, hogy lehet őket mozgósítani értelmes célok érdekében, például az ottani kultúr tető- szerkezetének és belsejének teljes felújítására. Jó volna a karancskeszi testv^rintézmény előtt sem „napszámosokat" látni tereprendezésre kivezényelve, hanem magukat a helyi fiatalokat, ásóval és lapáttal a kezükben... Kár lenne eljátszani Már nyomdában volt. az írásunk, amikor a tanácstól újabb híreket kaptunk az üggyel kapcsolatban. Eszerint a fiatalok — a legutóbbi vb-ülés határozata nyomán — újfent megkapták a helyiség kulcsát, azaz elfogadták a programjavaslatukat. A testület bizalmat szavazott és a KI.SZ-esek garanciát vállaltak árra, hogy betartják a tűzvédelmi előírásokat, valamint nem engedik meg a korábbihoz hasonló viselkedést; kulturáltan, fegyelmezetten használják majd a 11 millió forintért felújított létesítményt. E jó szándékot most már kár lenne eljátszani! Az a véleményünk, hogy aki nem hajlandó a normális együttélésre, az továbbra is „nézze az utat”... T. Németh László A bánki szabadtéri színpadon koncertezett a Neoton Família. Felvételeink a sikeres rendezvényen készültek. — Rigó Tibor képriportja — Kolumbuszopera Amerika felfedezőjének, Kolumbusz Kristófnak állít emléket az az opera, amelyet szeptemberben mutatnak be Bercelónában. Leonardo Balada zenéje és Antonio Gala szövegkönyve történelmi tények és szimbolikus legendák, valóságos és képzelt elemek ötvözete amely a múltba való visszapillantáson kívül egy jövőbeli képet is fest. Az opera a Santa Maria hajón játszódik és a történet a behajózástól az amerikai partok eléréséig terjed. Nem hiányzik a jelenetek közül az a történelmi pillanat sem, amikor Rodrigo de Triana az árbockosárból kiáltja: Föld! A lírai fo- gantatású dalokat modern, sőt már-már avantgarde zenekari aláfestés kíséri. Balada tizenkét éven át dolgozott a Kolumbusz-opera megalkotásán. A szeptember 19-én esedékes barcelonai ősbemutatón Kasz- ííliai Izabella királyné szerepét Monserrat Caballe énekli, Kolumbusz Kristófot Jósé Carreras alakítja majd. Az operát novemberben mutatják be Madridban, 1988 júniusában New Yorkban , a Metropolitan tűzi műsorára.
